Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

1989. február 27. Kelet-Magyarország 7 Mcői a pályán Készülnek a kézis bírók is Dijlopás NEW YORK: Kellemetlen él­ményben volt része szombaton Jackie Joyner-Kersee-nek, a tá- volugrás és a hétpróba olimpiai és világba j nők nőj ének. Az ame­rikai sportolónő parkoló gépko­csiját ellopták, a benne lévő 15 ezer dollár értékű kristályvázá­val együtt, amelyet szerdán ka­pott, amikor átvette a Sporting News című magazin ,.Év spor­tolója” díját. így aztán meglehe­tősen kesernyésre sikerült szá­mára ez a hétvége, hiszen pén­teken az idényben először vere­séget szenvedett az 55 méteres gátfutásban, s ezt tetézte a lo­pás. (UPI) Lassan megkezdődnek a küz­delmek a kézilabda-bajnokságok­ban, s nemcsak a csapatok, ha­nem a játékvezetők is javában készülnek a rájátszásra. Így van ezzel az Ónodi, Zrinszki páros is, akik az idén a hete­dik közös évet kezdik együtt. Közülük Ónodi András 1978-ban vezette első mérkőzését a nem­zeti bajnokságban, akkor még Nyárádi Bertalan oldalán és az elmúlt tíz év alatt megközelí­tően 200 NB-s mérkőzésen öl­tötte magára a fekete ruhát. Ko­rábban maga is kézilabdázott, innen származik e sportág iránti szeretete. Az 1988-as év jelentős sikere­ket hozott számára, hiszen ta­vasszal megkapta az első osz­tályú minősítést, és bízik ab­ban, hogy ebben az évben az NB I-ben is bemutatkozhatnak. Régebben megyénkben két olyan bírói páros volt, akik képvisel­ték a testületet a legjobbak kö­zött és a mai szabolcsi kézi­labdázásnak hasznára válhatna a páros NB I-es keretbe kerü­lése. Szívesen fújják a sípot he­lyi tornákon, megyei és ifjúsá­gi mérkőzéseken is. Amikor a téli felkészülésről faggatom, elmondja, hogy min­den évben Csillebércen vesznek részt továbbképzésen, ahol kü­lönböző előadások és szabály- magyarázat is szerepel a prog­ramban. Sőt, fizikai és elméle­ti felkészültségükről vizsgán kell számot adniuk. Negyven kérdés­ből harminckettőre kell hi­bátlan választ adni, hogy ne le­gyen „bukás” a vége. Lassan megszokottá válik, hogy a bírót szidja mindenki, nézők, csapatok, edzők. így el­ismerésnek számít az, ha egy mérkőzés után a vesztes csapat szurkolói köszönik meg a já­tékvezető működését. Ónodi szerint csak az végezheti jól a feladatát, aki minden meccsre készül, előre megismeri a csa­patokat. ók főleg a férfiak me­zőnyében szerepelnek, és a ta­pasztalatuk az, hogy itt sokkal keményebb, de tisztább a játék, mint a nőknél. — Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a Bujtosi Sza­badidő Csarnok első kézilabda- mérkőzésén mi fújhattuk a sí­pot. Ez az új létesítmény sokat segíthet sportágunk fellendülé­sében — mondta búcsúzóul a sípmester, aki civilben a BEAG Universilben meósként dolgo­zik. Munkatársai nemcsak az üzemben, de a bírói pályán is segítik, támogatják. Szilágyi Zsuzsa Négyórás röplabdashow — magyar gyŐEclemmel A honi röplabda vasárnap délelőtt Nyíregyházára vetette figyelő szemeit. A Bujtosi Sza­badidő Csarnokban az NYVSSC négyórás sportági matinét ren­dezett, amelyen a magyar röp­labda egykori, és jelenlegi nagyságai egyaránt pályára léptek. Csúcstalálkozó volt ez a javából, hiszen a szövetség vezérkara, a bajnokság leg­jobb játékosai, edzői rande­vúztak a szabolcsi megyeszék­helyen, amely az utóbbi idő­ben az NYVSSC NB I-es csa­patának Jóvoltából egyre is­mertebb, és elismertebb a szakág berkeiben. Kilenc óra után valamivel az öregfiúk kezdték a műsort, a nemzeti válogatott ellenfele me­gyénk válogatottja volt. A cí­meres mez egykoron sokszoros tulajdonosai és a nyíregyházi stadion katlanbeli nagy csatái­nak hősei vállalkoztak egy kis nosztalgiázásra. Magyar öregfiúk—Szabolcsi öregfiúk 3:0 (7, 10, 15). V.: Éva. Dömötör. Magyar öregfiúk: Sá­rosi, Czakó, Petrekanics, Tatár, Mondi, Dávid. Csere: Nagy, So­mogyi, Dabati, Hoboth, Kovács, Járosi. Edző: Hoboth Sándor. Szabolcsi öregfiúk: Sipos J.. Parti. Bartha, Takács, Oláh L., Oláh B. Csere: Varga, Szabó, Nyilas, Nánási, Posch, Kézmár­ki, Sipos I. Edző: Máthé Dezső. A kilókkal és évekkel súlyo­sabb nagy válogatott tagjai nyil­vánvalóan sokkal esélyesebbek voltak mint a fiatalabb, ám a sportági ranglétrán kevesebb fo­kokig eljutott vendéglátók. A pa­pírforma érvényesült, és végül biztosan nyertek a nemzeti öre­gek. A játék színvonalát a nosz­talgia szemüvegén át kellett ér­tékelni, ám egyszer-kétszer azért még mindig szinte porzott a par­ketta, a fineszes megoldásokból pedig jócskán láthatott a publi­kum. Mintegy kétezren várták a helyszínen a ll órát, a televízió előtt pedig jóval többen, hiszen jött ami még nem volt: a férfi válogatott a hazánkban játszó idegenlógiósokkal mérte össze tudását. Sándor Péter, a váloga­tott kapitánya egyfelől a májusi EB-selejtezőre történő felkészü­lés állomásának tekintette a mér­kőzést, másrészt a sportág nép­szerűsítését szolgáló show felvo­násaként. Természetesen az előbb említett cél volt a fontosabb. Magyarország—Idegenlégiós vá­logatott 3:1 (4, —7, 12, 9). V.: Máthé, Üjhelyi. Magyarország: Halász, Lombos, Pál, Király, No- vák, Nyúl. Csere: Batai, Gyur- csányi, Botyánszki, Jagodics, Gyapjas, Borhy. Edző: Sándor Péter. Idegenlégiósok: Urbansky, Kapera, Czifra, Gojejszcak, Mi- kunda, Pawlik. Csere: Poznar, Pridal. Edző: Jan Zagorszky. A találkozó előtt Sinka László, a szövetség főtitkára köszöntöt­te ünnepélyesen az elmúlt esz­tendő legjobb játékosának meg- szavazptt Novák Lászlót, a Tungsram immár 56-szoros válo­gatottját. Aztán elkezdődött a várva-várt összecsapás. Az első szett után szinte mindenki el­könyvelte a válogatott sima győ­zelmét, hiszen a meccs előtt mindössze egyszer edző külföl­diek nem nagyon értették egy­mást. Erre a második játszmá­ban változott a kép, az idegeri- lógiósok alaposan elhúztak, és l4:5-nél már játszmalabdájuk volt. Ami kimaradt, sőt utána még több is, végül csak a hete­dik lehetőséggel tudtak élni, ez­zel egyenlítettek. A nézők zöme a válogatottnak szurkolt, hiszen pályára léphetett — igaz csak rö­vid időre — Batai János az NYVSSC játékosa is. A másik oldalon ugyancsak volt kiért drukkolni, a nyíregyháziak két kiválósága Kapera és Mikunda a külföldieknél szintén húzóem­bernek bizonyult. A harmadik játékrész hozta a legizgalmasabb és leglátványo­sabb küzdelmet. Ügy nézett ki, hogy a magyarok „megeszik” az ellenfelet: vezettek 8:0-ra és 9:1- re, ám ekkor feltámadtak a lé­giósok, egyenlítettek, sőt 12-10- re vezettek is. A hajrá azonban a nemzeti hatosnak kedvezett, és megnyerték a fontos játékrészt. A negyedik játszmában is volt tapsolnivaló. végül az ötödik mérkőzéslabdát értékesítve a ma­gyar együttes nyerte a Műszer- technika Kupáért kiírt összecsa­pást. Edzői vélemények, Sándor Pé­ter: Csapatom sem fizikailag, sem taktikailag nincs még együtt, azt pedig előre tudtam, hogy az ellenfél tagjai rutino­sabbak és alapteclinikailag kép­zettebbek. Végül azért nyertünk, mert Halász, Nyúl és Novák ki­emelkedő teljesítményt nyújtott. Jan Zagorszky: az első ilyen mérkőzés előtt sajnos csak egy­szer tudtunk edzeni, és az össze­szokottság hiánya rányomta bé­lyegét a játékunkra. A magya­roktól jobb teljesítményt vár­tam, remélem a visszavágón majd mi nyerünk. A nézők eddig még nem látott show-nak tapsolhattak, ugyanis a játszmák közötti szünetekben a tanárképző főiskola táncosai, és ügyes tornászleányai, vala­mint az NYVSSC utánpótláskorú játékosai tartottak bemutatókat, a röpimatiné végén pedig tom­bolasorsolást rendeztek. — Jó ötletnek bizonyult, hogy Nyíregyházára hoztuk ezt a négyórás műsort, hiszen itt egy­re népszerűbb a röplabda. Kö­szönjük az NYVSSC-nek, és a csarnoknak, hogy ilyen jól meg­szervezték, és megrendezték ezt a vasárnap délelőttöt, bizonyítva nekünk is: jó irányba indultunk el a sportág népszerűsítését illető­en, hiszen elsődlegesen ez volt a célunk. Az idén pedig szeretnénk egy nagy és rangos nemzetközi tornát rendezni Nyíregyházán, mert itt minden adva van ehhez — vélekedett a délelőttről Sinka László főtitkár. (mán) Biiltsi csÉcstalálkozó r Zdiar, a szlovák síparadicsom Hegyre magyar! Poprádról képeslapra illő ké­pet láthat a turista; a szlovákiai város február derekához köze­ledve már tavaszias hangulatot áraszt: a dzseki alá csiklandozó- an bújik a napsugár, a lagyos szél nyitogatja a cipzárt, már- már zölden a gyep, és észak fe­lé fordulva tiszta időben kar­nyújtásnyira a nagy fehér hegy, a Magas-Tátra, a síparadicsom. Nyáron tengerre, télen hegy­re magyar — adjuk ki egyre többen magunknak a jelszót, hi­szen sem igazi tengerünk, sem igazi nagy hegyünk nincsen. Utóbbira pedig nagy szükség van, ha valaki az egyre népsze­rűbb téli. sportágnak, a sízésnek hódol. A közelmúltban még különcség­nek, netán úri passziónak szá­mított a sízés, főként hazánk eme nyíri-lankás vidékén, mert, hogy egy valamirevaló szerelés nem olcsó mulatság, másrészt utazni kell ahhoz, hogy a léce­ket ki lehessen próbálni. Utazni persze a legtöbbször most Is kell, hiába vannak idehaza felvonós, csúszkálásra alkalmas pályák. A baj az, hogy nem eléggé hó­biztosak, egy idénybe csupán néhány napra korlátozódik hasz- náilatuk. így aztán buszra, csomagtar­tóra kerülnek a kellékek és irány nyugat, észak, dél, vagy kelet. A legtöbbet, és a legdrá­gábban Ausztriában, Svájcban lehet hódolni e sportágnak, egy­re kedveltebbek a bolgár pá­lyák is, ám a leghamarabb és leg­olcsóbban északi szomszédaink­hoz mehetünk, és megyünk is Szabolcsból. Az utóbbi években rendiszeresen utaznak iskolai csoportok, vállalati és KlSZ-tár- saságofk Szlovákiába, a Szlovák- Erchegység, az Alacsony Tátra és a Magas Tátra különböző he­lyeire. Különösen népszerű a szabolcsiasan csak zsgyál-nak ejtett Zdiar, ez a falucska né­hány kilométerre van a cseh­szlovák-lengyel határtól, a Ma­Sporthírek VASÁRNAP BEFEJEZŐDÖTT a BSE városmajori csarnokában az Industrie Kupa teniszversenye. Piispüki Ottó, a Bp. Honvéd él- játékosa élvezetes mérkőzésen két játszmában nyert Csépai el­len, ezzel idén már a második nagy viadalon vehette át a győz­tesnek járó 10 ezer forintot. Püs­pöki teljesítményéről elismerően szólt Jákfalvi Béla szövetségi kapitány is, aki így minden bi­zonnyal számításba veszi majd a balkezes teniszezőt a tíz nap múlva Oslóban kezdődő Európa Kupán. A DÖNTŐ: Püspöki (Bp. Hon­véd) — Csépai (MTK—VM) 6:4, 7:6. * * * Sima vereség és búcsú a KEK- től. A budapesti 21:31 után alig­ha számít meglepetésnek, hofey a baoaui visszavágón ismét ki­kapott a Vasas női kézilabda csapata, s ez a negyeddönőben elszenvedett vereség már a bú­csút jelentette a Kupagyőztesek Európa Kupájától. Baaauban a helyi Stiinta 32:20 (15:10) arány­ban bizonyult jobbnak. így ösz- szesítésben 63:41-gyel ment to­vább. * * * HAAF NAGY UGRÁSA. A va­sárnapi sindelfingeni nemzetkö­zi fedettpályás atlétikai viadalon a Budapest vb-re készülő nyu­gatnémet Dietmar Haaf 8,25 mé­terrel nyert, bizonyítva egyre javuló formáját. A 21 esztendős ugró nyolc éve fennálló NSZK rekordot döntött meg, 4 centi­méterrel múlta felül Winfrid Klepsch fedettpályás nyugatné­met csúcsát. * * * PORTISCH REMIZETT. A li­naresi nemzetközi sakkverseny 6. fordulójában Portisch Lajos Világossal remizett a szovjet And­rej Szokolowal. A vezérindiai védelemben 33 lépést tett meg a két sakkozó. Az állás: Ivancsuk 4 pont (sz), Karpov 4, Ljuboje- vies 3 (sz), Juszupov 3, Gulko 2 (2), Hjartason 2 (1. sz.), Portisch 2 (1). Short 1,5 (2), Timann és Szokolov 1,5—1,5 (1—1, sz.), Beljavszkij 1,5 (dpa). gas Tátra egyik völgyében. Nyír­egyházától mintegy 270 kilomé­terre. Iskoláink és a vállalatok zöme szerencsére nem sajnálja a pénzt a felszerelésre, és másaknak is van tehetősége kölcsönkérni eze­ket. Sokan élnek ezzel, így egy léccel többen bele k ós to Ihatnak a síkiás rejtelmeibe. A szabolcsiak közül nagyon sokan éppen Zdi- arban teszik meg az első lépése­ket, az idei télen Is tucatnyi kollektíva és család járt ebben a kis hegyi faluban. A település kékesnyi magas­ságban (tengerszint felett ezer méter) fekszik egy patak völ­gyében. Három-négy kilométer hosszan állnak a főút két olda­lán, és természetesen az oldal- utcákon is a régi tátrai faházak, meg az új, vendégcsia/lógató mi­nihotelek. Az itteniek többségé­nek jó pénzt hoz a siturizmus, ennek megfelelően rendezkedtek be, építkeztek. A házak három­négy (néha több) szintesek, az egyiken lakik a család, a többit 3—5 ágyas szobák foglalják el. A vendégszinten legalább egy fürdőszoba, vécék, és egy kis főzőkonyha található. Csillagos minősítést persze nem jelente­nek, de a célnak mindenképpen megfelelnek, főként ha figye­lembe vesszük, hogy egy éjsza­ka negyven koronába (nyolcvan- négy forint) kerül személyen­ként. Egy házba még harminc vendéget is tudnak fogadni, így nagyobb csoportok akár egy, esetleg két házban élférnek. A faluban van étterem, és bolt, a kis ábéoében pedig mindent meg lehet vásárolni, ami egy Ilyen kirándulásnál szükséges: naponta friss pékáru, tej, tojás, zöldség és sokféle konzerv. Csak hazai ízekhez nagyon ragaszko­dóknak érdemes vinni ételt, mert odakinn olcsóbban lehet enni, inni. Egy liter tej két korona, már öt-hat koronáért lehet kész- étel-konzervet venni. Az étte­remben húsz koronáért ebédelni Tátrai panoráma lehet, ám főként nagyobb társa­ságnál be kéll előre jelentkezni, hogy hely legyen. A kiadós reggeli után irány a pálya. A kezdőktől a haladókig mindenki találhat számára meg­felelő erősségű felvonós pályát. A falu alatt az úgynevezett frun- cia-felvonós, (libegős) pályán az ..elsőtelesek” és a már haladók egyaránt megtalálják a számuk­ra megfelelő lejtőt. Az északi, késmárki oldalon pedig a szá­guldás kedvelői tehetik próbára tudásukat, természetesen itt is van felvonó. A kevésbé merészek jobban teszik, ha a falu fölötti pályákat keresik, ahol összesen nyolc fel­vonó várja a vendégeket. Egy menet két-három korona, aki sokat akar csúszni, annak meg­éri negyven koronás bérletet, vagy napijegyet váltani. Üzemel egy sísuli, külön gyermekfelvo­nóval, itt két órára húsz koro­na a tandíj, ezért annyiszor csú­szik le a gyerek, ahányszor akar, és oktatók segítnek a fel­vonó használatában és a siklás­ban. Akinek pedig Zdiar kevés, már nagyon érti a dolgot, a kö­zeli magasabb csúcsokra, mere- dekebb pályáikra fél órán belül eljuthat kocsival. A hó sokáig alkalmas a sízés­re, így február közeE>én még a decemberi havon lehetett csúsz­kálni, aztán két nap alatt mint­egy harminc centi méternyi erő­sítés érkezett, amely ismét he­tekig biztosítja a legfontosabb kellékeket. Gyakorta süt a nap, ilyenkor érdemes krémet kenni az arcra, hiszen anélkül köny- nyen megpirulhat a gyakorlat­lan turista. A szabolcsi csoportok szinte egymást váltják, és aki ott tölt egy hetet — ha csak nem szerez maradandó esésnyomot, ami elő­fordulhat — már alig várja, hogy ismét síelhessen. Mert, aki még nem próbálta, az nem tud­hatja milyen nagyszerű érzés napsütésben, a tiszta hegyi leve­gőt beszíva siklani a havon, vagy éppen egy nagyot túrázni az égigérő fenyvesek között. Mán László Bruno öt mentiig bírta Továbbra sincs méltó ellenfe­le az amerikai Miké Tysonnak, a profi nehézsúlyú ökölvívó vi­lágbajnoknak. Európai idő sze­rint vasárnap hajnali három órakor a Nevada állambeli Las Vegasban védte meg címét a 22 éves Tyson a nála öt évvel idősebb brit Frank Brúnóval szemben. Bruno az ötödik me­netig bírta a 12 menetesre ter­vezett küzdelmet, akkor, öt másodperccel a gongszó előtt a mérkőzésvezető kihirdette Tyson győzelmét, technikai K. O.-val. Ezzel Tyson, minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka 36. győzelmét sze­rezte pályafutása során, eddig mindössze négy ellenfele bír­ta végig a küzdelmet. Tyson továbbra is őrzi veretlenségét. Ami Brúnót illeti, 35. hivatásos mérkőzésen harmadik veresé­gét szenvedte el. Nem sikerült valóra váltania azt az álmát, hogy Bob Fitzsimmons 1987-es sikere után nehézsúlyú világ - bajnoki címet szerezzen hazá­jának. A pénzdíjat — szokás szerint — már a mér­kőzés előtt szerződésben rög­zítették, az eredménytől füg­getlenül Tyson nyolcmillió, Bruno 3,8 millió dollárt kapott. A hálónál: Pawlik (8) és a túloldalon Nyúl (13)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents