Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-24 / 47. szám
1989. február 24. Kelet-Mmgyarország 3 MŰANYAGÉRT SZEMÉLYGÉPKOCSI. A Pest megyei Mianyagipari Vállalat (PEMÜ) solymári gyárában 1989-ben ötvenezer személyautó műanyag alkatrészeit gyártják. Ezért cserébe 4600 személygépkocsit kapnak. A képen: készülnek a személyautókormányok. (MTI fotó) állam vonta meg a támogatást. Mi lehet a megoldás? Az ügyes kezű nagyapa és az ideges szurkoló férj gyorsan nekiáll és néhány rossz dongából, lécből, meg eb- ből-abból fabrikált egy kicsi bölcsőt. A bölcső szép volt, a nagyapa még faragással is díszítette. Ringott, ahogy az kell, és megbízható otthont adott a parányi jövevénynek. Nem is lett volna semmi baj, ha a gyerek nem teszi azt, ami a dolga. Evett, böfizett, és nőtt, nőtt, nőtt... Kicsi lett a bölcső, mert miféle dolog lenne, hogy aki kinőtte, ki is pottyanjon belőle. Ilyesmi talán csak a politikában lenne elképzelhető, de erre még most is várni kell. A nagyapa és az apa szétszerelte a bölcsőt. Négy-ötezer forintjuk nem lévén, megpróbáltak fabrikálni egy kiságyat. Bejárták érte a pincét és a padlást, mert a hordó dongája semmiképpen sem illett az ágyhoz. A padláson viszont megtalálták a ma- ma^ kiságyát, amiben a ma mar mama gyermek nőtt , fel, és annak a romjaiból / már egy délután megszüle- 1 tett az ágy. Ráccsal, díszek- J kel, csörgővel, úgy, aho- I gyan az illik. Nem írtam volna erről a | valójában boldog történet- I ről semmit, ha nem marad l ki az egykori kiságy egy le- J meze. Kimaradt. Tűnődve I forgattam. Alig húszéves l emlék. És pont ezen a le- I mezen volt rajta a hajda- I ni ár. Száznyolcvannégy fo- l rint kilencven fillér. Ezt \ elolvasván, elhatároztam, J hogy minden támogatást í megvonok az államtól. Le- \ hét, hogy ez betegség, alkal- I masint férfiaknál aránylag ritka, gyermekágyi láz. Bártha Gábor Érezhető feszültség A vezetés gondja az, hogy itt csak két hónapig tudják . az eredeti fizetésüket adni, ezután az adott helynek megfelelő bért kapják majd a dolgozók. Így inkább kevesebb, mint több kerül majd a családi kasszába. Az, hogy valakit emiatt elküldjenek, csak a legvégső eszköz, de a a feszültség így is érződik. A vállalat tervez, aztán közbeszól a változó piaci és pénzügyi helyzet. Ügy tűnik, termelési feladataik 85 százaléka az idén is biztosított, a hiányzót saját fejlesztéssel és más üzemekkel való kooperációval próbálják pótolni. Alap- és segédanyagaik jó részét tőkés importból szerzik be és a pénzügyi problémák miatt megrendeléseik gyakran az utolsó pillanatban indulnak el. Bár a szezon jelleg erre az iparágra nem jellemző, , de az alapanyag-ellátás gondjai hol kihasználatlanságot, hol túlterhelést idéznek elő a plasztiküzemben. Önálló fejlesztéseik az exportot szolgálják. Újítás a • plasztiklencsék körében a vágott bifokális lencse megjelenése, ami esztétikusabb, mint az eddig gyártott. Bérmunkában folytatnak termelést az Egyesült Államok megbízásából és szállítanak Izraelbe, Görögországba és az észak-afrikai államokba. Mivel a műanyag szemüveglencse előállítása teljes egészében itt történik, ezen a téren tehát nagyobb az önállóság. Ennek a piaca viszonylag stabil, sőt a szocialista országok többet is tudnának vásárolni, így fennáll az elkényelmesedés veszélye: A piac azonban mindig Hitelrontás? Egy, a Beregben működő, nem megyei székhelyű vállalat vezetője felháborodott. Ennek oka: a partnerek információkat szereztek be pénzügyi helyzetéről. Tették ezt azért, mert súlyos pénzekkel tartozik ez a vállalat, s köztudott, ma senki nem áll olyan jól, hogy hitelezzen. Hitelrontás! — hangzott a szentencia. Biztonság! — szólt a felelet. Ügy vélem, napjaink gazdálkodásában hozzá kell szokni ahhoz, hogy az üzletfelek, netán a potenciális üzletfelek banki úton, vagy más csatornákon tájékozódnak. Most is megvolt az oka, és amint kiderült, az inkriminált vállalat több mint 90 millióval tartozik, illetve ennyi összeggel áll sorba. Hogy ez sok vagy kevés, az sok mindentől függ, nyilván a vállalat állóeszköze, vagyona fedezi ezt a pénzt. Mégis, a partnerek azonnal óvatosak lettek, hiszen ki tudja, mikor kerülnek ők sorra a kifizetéseknél. Hozhatnánk jó pár példát az utóbbi időből, amikor egy-egy üzlet megkötése előtt ilyen biztonsági informálódás zajlott. Több esetben derült ki, hogy okos dolog volt tájékozódni. Ez nem bizalmatlanság, ez része a vállalkozásnak. Nem mindegy, ki kivel kerül kapcsolatba, mibe fektet pénzt, hol kockáztat. Ha valakinek nincsen mit takargatnia, az áll e próba elébe, nem veti fel, hogy bárki is rontaná a hitelét. Mindezt már csak azért is fel kell vetni, mert napjainkban örvendetes módon gyarapszik a vállalkozások száma. A legtöbb jól megalapozott, stabil, korrekt és komoly. De óhatatlan, hogy vannak kalandos vállalkozások is, ahol esetleg szebb a szó, mint a mögöttes valóság. Márpedig aki nem körültekintő, az könnyen ráfizethet a túlzott hiszékenységre. (bürget) Áttelepülteknek Erdélyiek klubja Erdélyből átjöttek klubja alakul ma délután négy órakor Nyíregyházán, a városmajori művelődési házban. A szervezők — a Hazafias Népfront városi bizottsága és a Vöröskereszt megyei szervezete — minél több résztvevőre számítanak, hiszen a lehetőségekhez képest segíteni szeretnének az áttelepül- teken. Az első összejövetelen elhelyezési és elhelyezkedési lehetőségekről lesz szó, valamint a rendszeres klubélet megindításáról, illetve különböző programokról. Osztrák—magyar kooperációban külfejtése» bányagépet szerelnek Visontán. Az önjáró, lánctalpas, tirisztoros vezérlésű, 1700 tonna önsúlyú gép óránként 6500 köbméter megmozgatására alkildtas. A második negyedévben állítják munkába. (MTI fotó) Keresik a vevő igényét Nagyító alatt a szálkái MOM Száz ember ant érezte, begy hirtelen bizonytalanná vált a helyzete és az oly sokat emlegetett munkanélküliség most valóban testet ölt. Nem így gondolkodtak azonban * Magyar Optikai Művek mátészalkai gyáregységének vezetői, Bíró Miklós igazgatóval az élen. A múlt év decemberében tudták meg, hogy bizonyos speciális termékeik gyártását nem folytatják tovább és felszabadul az eddigi szakembergárda. Igyekeztek őket más területekre átcsoportosítani, sokan képzettségüknél alacsonyabb szaktudást igénylő helyen dolgoznak tovább. Mnrnyák Gyirgyné flnzmmzrbznibzl műszerész konyhamérleget szabályoz. (Suri Attila felvétele) újat kíván, bel- és külföldön egyre inkább keresett a nagyobb átmérőjű lencse, ezért megkezdték a 70 mm-es átmérőjű termékek gyártását. Tervezik, hogy az ország nyugati részében nyitnak üzleteket, így a külföldi vásárlók könnyebben hozzájuthatnak a gyártott lencsékhez. Részvénytársasági formában Jelentős a vízóra és a minimérleg gyártása is a mátészalkai üzemben. Ez utóbbiból 250 ezer darab készül évente és eljutnák az NSZK- ba, Finnországba és Szingapúrba. Megkezdték a digitális változat kifejlesztését, ami újabb előrelépést jelent a mérleggyártásban. Ebben az évben a vezetői gárda új helyzet elé néz, hiszen július elsejétől a MOM nagyvállalata konszernné, üzemegységei pediá részvénytársaságokká alakulnak át. önelszámolóvá válik a gyár és ez nagyobb önállóságot követel a vezetőktől a saját területükön. Az emberekbe berögződött a központi irányítás, így szemléletváltozásra is szükség van. Bíró Miklós nézete az, hogy minden vezető a maga területén gondolkozzék, tervezzen előre, a múlton rágódás csak kis része legyen a gondolkodásnak. A fontos az, hogy ők tudják befolyásolni az eseményeket és ne fordítva! Többszakmás munkások Űjabb piacok után kutatnak, a meglevő export-import kapcsolatokat a konszern bonyolítja, a későbbiekben ezzel is önállóan rendelkeznek majd. Ez lehetőséget teremt egy egészséges versenyhelyzet kialakulására. Szükségesnek látszik a szellemi kapacitások bővítése, ennek érdekében jobb kapcsolatot kívánnak kialakítani az egyetemekkel. A cél, hogy már a tanulás éveiben támogassák a jó képességű gyerekeket. A leendő közgazdászokon, vegyészeken is múlik majd a gyár későbbi szakmai fejlődése. Az önálló kereskedés egyik feltétele, hogy szakembereik ismerjenek több nyelvet, tudjanak tárgyalni a külföldi partnerekkel. Ahhoz, hogy egy újabb munkaerő-átcso- poi'tosítás ne okozzon gondot, olyan emberekre van szükség, akik nemcsak egy szakmával rendelkeznek. Hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a munka több területén is képesek legyenek megállni a helyüket. Szilágyi Zsuzsa wvallgatom a történetet, g] előbb vidáman, aztán egyre szomorúbbap. Aki mesél, az boldog ember. Ifjú nagymama. A történet pedig: a trónörökös érkezése előtt összeült a családi tanács. Ha valaki érkezik, akkor fogadni kell, és a kismamának három- négy napot jósolt az orvos. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a kisember, aki érkezni akar, napokon belül érkezni fog. Csupa boldogság eddig ez a történet, de nem úgy a többi. A kisfiúnak, vagy a kislánynak, mert akkor még nem tudták. hogy mi lesz. nem volt kiságya. Egy ilyen néhány kilónyi fából készült kiságy manapság néhány ezer forintba kerül. Ennyit viszont egy közepes jövedelmű fiatal házaspár akkor se bír ki, ha határozat születik arról, hogy ők pedig a továbbiakban minden támogatást megvonnak az államtól. A kiságy ügyében aligha bizonyítható, hogy az Bőlesődal Érdekek, végletekkel N emigen vitatható, hogy szoros az összefüggés a hét elején tartott központi bizottsági ülés egyik napirendi pontja, és a ma kezdődött országos konferencia között, amelyet a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa soron kívül hívott össze. Igaz, ezt senki nem deklarálta, de enélkül is alighanem nyilvánvaló. „Megingott az érdekképviseleti monopóliumok helyzete”, mondta Szabó István, a TOT elnöke, a Politikai Bizottság tagja. Sorolt példákat — köztük a szakszervezetet — és nem mulasztotta el megemlíteni a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát sem. Vajon valóban csak ennyiről lenne szó? A mező- gazdasági lobby nagyon sokáig a legerősebbek között volt. Hja, a hetvenes évek sikerágazatát büszkén lehetett képviselni, ma azonban bajok tornyosulnak. Erősödtek más képviseletek? Vagy a TOT fölött járt el az idő, esetleg „csak” a vezetésére férne rá valami kis vérfrissítés? Finomabb és keményebb szavak kíséretében ilyen témák körül forognak a beszélgetések a képviseltek körében. Békés megyében nem is olyan rég majd’ „kenyértörésre” vitte a dolgot a megyei képviselet a TOT ellenében. Megyénkben is akad, aki a kilépést fontolgatja, más pedig úgy gondolja: „a szervezet betöltötte történelmi küldetését, valami más kellene”. Forró hangulatú lesz ez a tanácskozás — ezt már most ki lehet jelenteni különösebb jóstehetség nélkül. Ami ugyanis régebben — legalábbis névleg — egyenlők „egyesülete” volt, ma már nem a régi. Nagyon modern, nagyon jövedelmező, kézben tartott nagyüzemek és lerongyolódott egyáltalán nem modern és még kevésbé kézben tartott széthullás előtt álló — és mégis nagyüzem; a két véglet. Feltárni az idevezető utat, megkeresni az okokat, és közös erővel gyógyirt találni a súlyos bajokra — remélhetőleg mindhárom cél sikerül. Az említett KB-ülésen Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezetője, a mezőgazdaság másik nagyágyúja mondott egy szektorsemleges szentenciát: „hárommillió szavazó közérzetéről van szó, a mezőgazdaságban dolgozók közérzetéről”. Én még hozzáteszem, hogy a falun élő keresők atyafiai városon kitesznek még annyit, sőt: tíz és fél millió „haspárti” magyar állampolgár szavaz itt, ebben az országban, mégpedig nap mint nap, a boltok pultjainál. Nem tudom, hogy Eleki János TÓT-főtitkár elismétli-e majd a kongresz- szuson amit a tv-ben legutóbb mondott, álljon itt most írásban: „a TOT régebben két irányban közvetítette az érdekeket, az állami és pártirányítástól lefelé, és a társult szövetkezeti tagságtól felfelé. Ezt a transzmisz- sziót egyirányúvá kívánjuk tenni, az előbbit elhagyva”. Ha ennek sikerül egy olyan változatát a mostani kongresszuson kidolgozni, amely nagyobb nehézségek nélkül illeszkedik az újjáformálódó politikai rendszerbe, akkor hasznos lesz ez a két nap eszmecsere. Esik- Sándor Nem kerültek az utcára...
