Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. február 22. Városkörzet! tanácskozások után Leltár, tanácselnöki szemmel A pénteken késő este befejeződött városkörzeti ta­nácskozásokról érdeklődtünk Tóth László tanácselnök­től: melyek a leglényegesebb tapasztalatok? — A legfontosabbnak a la­kossági aktivitás növekedé­sét látom. Körülbelül 600 résztvevőnk volt, 87 hozzá­szóló 277 gondot fogalmazott meg. — Minsk köszönhető a foko­zódó érdeklődés? — Remélem sok dolognak. Alapvetően a társadalmilag kibontakozó, erősödő demok­ratikus gondolkodásnak, cse­lekvési szándéknak tulajdo­nítom. Nőtt a helyi politiká­ban való részvételi szándék. Remélem, annak is van sze­repe, hogy visszatérő vála­szainkban egyre gyakrabban tudjuk mondani: a felvetés megvalósult. Érdemesebb részt venni a fórumokon. Végezetül talán a korábbi „hivatalnoki” stílusú meg­hívó helyett az emberibb hangnemű meghívásnak is lehetett szerepe. — Mik voltak a beszámoló legfőbb megfogalmazásai? — A múltra való kitekin­tés — tekintettel a népgaz­daság erősödő, nagyjából 10 éves fejlesztéseket korlátozó magatartására — a szokásos­nál távlatibb volt. Ennek lé­nyege: az elmúlt 8—10 év látszik a legeredményesebb­nek a város tanácsi fejlesz­tései szempontjából. A ko­rábbi 30 évben két nagy ta­nácsi fejlesztés történt: az ivóvíz és a kórház. Most csak ebben az ötéves tervben vált — válik — valóra a gáz és a felüljáró, korábban soha nem tapasztalt országos pénzügyi nehézségek köze­pette. S a közelmúltban épült a város lakásállományának is az egynegyede. — És milyen lesz a jövő? — Az eredeti tervhez vi­szonyított 25 százalékos for­ráscsökkenés és 25 százalé­kos ÁFA-hatás, valamint egyéb áremelkedések miatt jelentősen csökkenő ütemű, de fejlődés lesz. Intézménye­ink nehézségei is egyre na­gyobbak. Csak az ott dolgo­zók jó munkája tud ellene hatni. De meddig lehet még erre hivatkozni? Élő szerző­déseink alapján megépül a könyvtár — megmentve a város harmadik jellegzetes épületét, védve múltunkat, Megszűnik a víztermelő és szennyvíztisztító kapacitás közötti hatalmas különbség, már ez évben minden ivóvíz tisztított lesz. Megépül az új körzeti orvosi rendelő, a fe­lüljáró, nagy ütemben foly­tatódik a gázprogram. Ezek a nagy dolgok, de sok „kis dolog” megoldására is lesz lehetőség. — Mi volt ezekről a lakos- sáel vélemény? — A beszámolót — nem egyszer hangosan is kimond­va — tényszerűnek, reálisnak tartották. Ügy érzékeltem: lakosságunk döntő többsége büszke kisvárdaiságára, együtt él a város húszezres közösségévé], aggódik érte. A várospolitikában jogos és megalapozott kívánságokkal vesz részt. Látja és tudomá­sul veszi a realitásokat, el­várja országos és helyi dol­gokban a perspektívát. Ter­mészetesen akadnak olyanok is, akik nemtetszésüknek ad­nak hangot. — Mik a tipikusnak mond­ható igények? — A víz-, szennyvízolló megszüntetése, a gázprogram folytatása, utak, járdák, csa­padékcsatornák, átereszek, a szemétszállítás kulturáltsá­gának javítása (itt különösen sok a jogos elmarasztalás), meglévő burkolt útfelületek, főleg a gázberuházás utáni helyreállítások minősége, közrend-, közbiztonság, a városi környezet, parkolási gondok, az árak által oko­zott feszültségek. Külön hangsúlyt kapott a gyógy­szerügy. — Mi lesz a feldolgozás, a megoldás útja? — A tanácstagi csoportok véleménye, valamint a szak­osztályok mérlegelése alap­ján a testületnek kell dön­teni. Ügy tűnik: a felvetések jelentős része megoldható. Akinek helyben nem tud­tunk válaszolni, levélben ér­tesítjük. Vannak olyan kí­vánságok — köztük jogosak is — amelyeket pénz híján nem tudunk valóraváltani. — Újdonság, hogy kezde­ményezni fogom: a tanács márciusi ülésén vizsgálja fe­lül a teho helyi rendszerét és július 1-jétől szüntesse meg, illetve támogatásként a tanács csak önkéntes befize­téseket fogadjon el. Fontos viszont, hogy az eddigi befi­zetések alapján valósítsa meg korábbi ígéretét, építse meg a körzeti orvosi rende­lőt. A tanácsi munkával szemben meglévő, jogosan növekvő igényesség mellett valamennyi munkatársam nevében is kérek egy kis tü­relmet, megértést, megoldás­ra irányuló együttgondolko­dást. Gyakrabban ellenőriznek Kereskedősóhajok Mostanában a vásárlók után a kereskedők sóhajtoz­nak a leggyakrabban, hiszen árváltozást árváltozás követ, szinte nincs olyan hét, ami­kor ne emelkedne néhány tu­cat (vagy száz) árucikk ára. A gyakori árváltozás azon­ban nem lehet mentség, az élelmiszereket, italokat csák helyes áron szabad eladni, hiszen akár csak egy árucikk téves átárazása, esetleg több száz fogyasztó megkárosítá­sát eredményezheti. Nem csoda, hogy az ellenőrök is gyakrabban járják mostaná­ban a boltokat. A Kisvárdai Városi Tanács hatósági osztályának munka­társai tavaly 350 árhatósági és törvényességi vizsgálatot végeztek. Minden ötödik-ha­todik esetben kisebb-na- gyobb hiányosságot tártak fel. 32 esetben figyelmeztet­ték a bolti dolgozót és a helyszínen intézkedtek a hi­ba kijavítása érdekében, sú­összefogás a kórházért „Hálapénz” a betegeknek Az egészségügyi ellátás mai státusával úgy a be­teg, mint az ezeket ellátó kórház-rendelőintézet elé­gedetlen. A „minimális” költségvetési fedezet azon­ban nem teszi lehetővé a „maximumot” a beteg számára. A „szakma” tudja, hogy mit kellene tenni; folyamatosan kéri ehhez a fejlesztéseket, de nem kapja meg. Kisvárdán a hagyomá­nyos módszerekkel a külön­böző vizsgálatok esetenként órákat, napokat vesznek igénybe. A betegnek tűrni kell... A korszerűbb készü­lékek hiánya miatt heteket kell várni, hogy „bejusson” egy-egy „gazdagabb” kór­házba. Eszközök innen-onnan A helybeli orvosok szak­mailag minden vizsgálatot el tudnának végezni, ha lenne műszerük. Megpróbálta a kórház vezetése, hogy besze­rezze a már szinte alapvető készüléknek számító beren­dezéseket, de saját erőből szinte utópiának számítolt. Néhány évvel ezelőtt próbál­kozott üzemektől, vállalatok­tól pénzügyi segítséget kér­ni. A ma már országosan is Megkezdték az ultrahang-diagnosztikus készülék üzembe helyezését a röntgenosztályon. Fekete krónika Finom falatok, autóval Városunkban is emelkedik a tolvajlások és lopások szá­ma. A Kisvárdai Városi Bí­róságon alig akad olyan nap, amikor ne tárgyalnának va­lamilyen lopási ügyet. Ta­valy például 67 társadalmi és 56 személyi tulajdon sé­relmére elkövetett lopás ügyében hoztak ítéletet. A közelmúlt néhány eseté­ből. Meglehet, hogy Gábor Istvánnak, a régi szép úttö­rő-mozgalmi élet járhatott a fejében, no meg az a szép mondás, hogy gyújtsd a va­sat és a fémet..., amikor beugrott a Vulkán Öntödei Vállalat kerítésén és gépva­sakat dobált ki onnan, hogy majd a MÉH-be vigye elad­ni. Vesztére tetten érték, s ügye a bíróságra került. Madácsi Csaba és Papp And­rás is hasonló vállalkozásba kezdett, ám ők a nyírtassi Dózsa Tsz területén lévő mű­anyag hordókban láttak fan­táziát. Át is emeltek négyet a kerítésen, s már vígan sze- kereztek vele haza Kisvárda felé, amikor nyakon csípte őket a rendőr. Jelentős bün­tetést kell nekik is fizet­niük, de esetleg néhány hét szabadságvesztéssel is meg­úszhatják. Fucsku István munkahe­lyén, a HUNNI ACOOP-nál látott ilyen lehetőséget. Úgy tűnik fölöttébb kedveli a fi­nom falatokat. Egy alkalom­mal 15 kiló libahúst, másfél kiló libamájat, 12,4 kiló liba­combot, 31 kiló libamel­let hozott ki valahogy egy kölcsön kért teherautón. Ám még a Gyár úton igazoltat­ták, s kiderült, hogy all 396 forint értékű áruról semmi­féle okmány nincs, tehát az áru lopott. Azóta bizonyára neki sincs nyugodt álma, pe­dig még párnatömésre al­kalmas libatollat is magával hozott a kocsin. Ügy tűnik a gyengébb nem néhány képviselője is ott markol, ahol tud. Varga Má­ria legalábbis ezt tette. Az egyik éjszaka összebarátko­zott egy férfivel olyannyira, hogy csakhamar ölelgetni is kezdte. Ügy látszik a keze igencsak elkalandozhatott, mert a férfi farzsebéből ki­vette a pénztárcáját és eltu­lajdonított 3 ezer forintot. Emiatt 15 hónapi javító-ne­velő munkára ítélték. Következetesnek látszik viszont Piszár József, aki kétszer is az OFOTÉRT Vál­lalat kirakatának betörésére vállalkozott. Először 5 kvarc­órát emelt ki onnan, majd másodszor 35 ezer forint ér­tékű csecsebecsét. Ekkor már rajta kapták, s nem úszta meg a méltó büntetést sem. elfogadott támogatást akkor „koldulásnak” nevezte a fel­sőbb szerv. Ennek ellenére néhány segítő szándékú ve­zető — megnyerve dolgozói­nak egyetértését is — ki- sebb-nagyobb értékű, de fon­tos műszer beszerzéséhez „beszállt” (infarktusos bete­gek ellenőrzéséhez készülék, számítógép, saját üzemük — vállalatuk orvosi rendelőjé­nek irigylésre méltó kialakí­tása, felszerelése, korszerű fogászati egység megvásár­lása stb.). A városi tanács most a kórház rendelkezésére bocsá­totta az intézménynek járó előirányzatot, szabad kezet adott a felhasználásban. Ez a gyakorlatban jól bevált és így az „önállóságon” belül jelentős pénzt is meg tudtak takarítani. Az utóbbi évek­ben a megyei tanács egész­ségügyi osztálya pedig jelen­tős fejlesztési kerettel ki­emelkedően segített. Ennek egyik hathatós bizonyítéka egy 7 millió forintos értékű nagy teljesítményű japán gyártmányú ultrahang-di­agnosztikai berendezés, mely már üzembehelyezés alatt áll. A mintegy 2,5 milliós — tő­kés relációból származó — vérgáz-analizátor már mű­ködik az intenzív részlegen. Ugyanebből a forrásból be­szerzés alatt áll egy 1.5 mil­liós értékű Drager gyártmá­nyú altatógép. Szakemberek helyben Mindezek beszerzéséhez „felajánlotta” a kórház az ez évi, s részint a jövő évi fej­lesztési keretét is. (Saját költségmegtakarításból spe­ciális baleseti, illetve inten­zív terápiás betegágyakat vásárolt, 300 ezer forintért.) Mindezek együtt képezik egy önálló baleseti sebészeti, va­lyosabb esetben pedig — 21 alkalommal — szabálysérté­si eljárást kezdeményeztek. Nem úszta meg például fi­gyelmeztetéssel a téves ára­zást a Mártírok utcai ABC- áruház dolgozója, amikor az egyik kávéfajtát 58 forint helyett 70 forintra árazta, hiszen a 12 forint inflálódó világunkban sem kis ösz- szeg. Több ezer forint volt a büntetése. Szintén nem­csak a vevő pénztárcája bánta, hogy a 2-es számú iparcikkboltban a padlósző­nyeg árát két típus eseté­ben néhány forinttal drágáb­ban számították. Noha az élelmiszerüzle­tek dolgozóit érinti leginkább az árváltozások áradata, ér­dekes módon mégis az ital­boltokban, vendéglőben ta­lálták az ellenőrök a leg­több szabálytalanságot, hibát. Néhány ízelítőül. A Rákóczi utcai italboltban például két legyet akart ütni egy csapás­ra a kocsmáros. Kevesebbet mért és többet számolt. A 6,30 forintos fogyasztói meg- károsításért 2400 forint bün­tetést fizetett. Az Árpád bisztró 5 forintos árdrágítása (és a hiányos árjelzése) ugyanennyibe, 2400 forintba került. A vendéglátóiparnál ma­radva, persze az is baj, ha nem az ígért körülmények között és osztályba sorolási feltételek között szolgálják ki a vendéget, hiszen nyil­vánvaló, hogy több pénzért különb ellátás jár. Az el­lenőrök 8 étterem, vendéglő osztályba sorolását vizsgálva ötben találtak hiányosságot, lepattogzó festékű, szennye­zett falat, használhatatlan mellékhelyiséget, hiányos, rossz berendezést. Emiatt a Várda és a Kinizsi éttermet, a Sport falatozó, a Béke presszó és a 2-es számú ital­bolt vezetőjét kellett kötelez­ni — alacsonyabb osztályba sorolás terhe mellett — az előírt feltételek biztosítására. lamint anaesthesiológiai és intenzív terápiás osztály ki­alakítását. A kitűnő műszaki háttér mellé jó szakember- gárda is párosul, s így egyre csökenni fog az olyan bete­gek száma, akiknek koráb­ban néha több száz kilomé­tert is kellett utazgatni, he­teket várni, esetleg még fáj­dalommal is együtt járó ha­gyományos kivizsgálási eljá­rásokat „átvészelni”. Felső fokon lehet beszá­molni arról az eredményes támogatásról, melyet néhány üzem, vállalat, termelőszö­vetkezet nyújtott egyéb mű­szerek, vizsgálóeszközök be­szerzéséhez. A személyes kap­csolatfelvételek után a VSZM, az ÉRDÉRT tuzséri telepe, a kisvárdai költség- vetési üzem, a Hunniacoop, a dombrádi áfész, a szabolcs- bákai, dombrádi, kisvárdai, záhonyi, mándoki, tornyos- pálcái, tuzséri termelőszö­vetkezetek 1 millió 91 ezer forintot utaltak át. illetve ajánlottak még fel. vagy vá­sároltak műszert a kórház számára, összesen közel 1,4 millió forint „hálapénzben” részesültek ez idáig most a „betegek”. Életvitelt is Ilyen összefogással, több­oldalú segítséggel, támogatás­sal, megértéssel sikerült a be­tegellátást megfelelő szinten tartani és ezekkel az újabb lehetőségekkel még korsze­rűbbé tenni. Ha még az egyének egészségmegőrző, bajmegelőző, egészséges élet­módot folytató életvitele is formálódni fog, a mai hely­zetet értékelve, talán jobb eredmények is születnek. Re­mélik, hogy mások is átér­zik a támogatás, a segítség- adás jelentőségét. Nehogy beteg legyen a kórház is ... Vincze Péter Mikor lesz városi újság? Késik a kisvárdai új­ság. Mint lapunkban mi is beszámoltunk róla, a városatyák a helyi lako­sok, patrióták jelentős ré­szének kívánságát figye­lembe véve egy helyi lap kiadását szervezik. Az előkészületek már jó ide­je folynak, ám a lap ké­sik. Legutóbb a végre­hajtó bizottság tárgyalt az újságról. Ügy hírlik, több változat is a város­atyák elé került, mégsem döntöttek. Lesz-e egyálta­lán kisvárdai újság? — kérdeztük a tanács elnö­kétől. — Újság mindenképpen lesz — kaptuk a választ — ám a végrehajtó bi­zottság csak a következő ülésen dönt arról, hogyan jelenik meg. Feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy a városnak legyen ilyen közéleti fóruma, ahol de­mokratikus formában, minden, ' városról szóló információt tervet, elkép­zelést megtárgyalhatnánk. Valószínű, hogy havonta egy alkalommal jelenik meg az újság, négy oldal terjedelemmel. Per­sze erről a testület dönt. Ha a lakosság úgy íté­li meg, sűrűbben és na­gyobb terjedelemben is lehetséges. Úgy hírlik, néhány üzem nem támo­gatja a leendő lapot, pe­dig minden forintra szük­ség lenne, és bizonyára mindenki megtalálná a számítását. S, hogy mikor vehetjük kézben az első új lapot? Talán már az első fél év­ben lesz próbaszám.

Next

/
Thumbnails
Contents