Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

A tákosi templom — Horváth János grafikája Életünk - az orvos szemével Korányi Frigyes 1861-ben Nagykállóból az Orvosi Heti­lap pesti szerkesztőségéhez in­tézett levelében így fogalmaz­ta meg a gyógyítás, vagyis az orvosi hivatás lényegét: „min­den egyes egyénnel, kit a nemzetnek megtartunk, min­den karral, melyet a munká­nak visszaadunk, szolgálatot teszünk a hazának!” Az eltelt ötnegyed évszázad alatt sokat változott a világ és hazánk is. Ma olyan ország­ban élünk, ahol a lakosság lélekszámú néhány év óta egyre csökken, s érthetően nem olyan hálás vagy feleme­lő dolog orvosnak lenni. Sőt a népesség évről évre megmu­tatkozó fogyása mintegy mi­nősítése is az egészségnevelő illetve gyógyító-megelőző te­vékenység elégtelen voltának. Sokat beszélnek és írnak ma az egészségügyről, hiszen ahhoz „mindenki ért” (miként az oktatásügyhöz is), ugyanis többé-kevésbé mindenkinek vannak tapasztalatai. Nyil­vánvaló azonban, hogy a la­kosság egészségtelen állapota kapcsán nem érdektelen fi­gyelembe venni egy-egy ta­pasztalt gyógyító orvos véle­ményét, felfogását sem. Én 1947-ben doktoráltam, és látom, hogy hazánkban a köz- egészségügyre, valamint a sze­mélyi higiénére sok ártó té­nyező hatott, különböző idő- ponban és erősségben. Nagy hi­ba volt az ország közegészség- ügye (benne: a környezetvé­delme) felett évtizedek óta őrködő tisztiorvosi hálózat megszüntetése. Nagy hatáskö­rük, magas szintű képzésük, és minisztériumi irányításuk révén országosan érvényre jut­tatták a közegészségügy alap­vető szempontjainak megvaló­sítását. Csak nevük volt csa­lóka, régies (miként: a tiszti­ügyész elnevezés is), de sem­mi közük sem volt a katona­tisztekhez vagy a haladáselle­nes politikai rendszerekhez. A közétkeztetés, iskolai ét­keztetés mindmáig nem tölti be nevelő, vagyis mintának számító szerepét. A tömegéiel- mezés kapcsán állandósult, még a téli időszakban is mu­tatkozó dizentériajárványok pedig nem mások, mint az elemi hygiénés fegyelem hiá­nyának érzékeny jelzései! És még sorolhatnám ... A testi egészségre ártalmas okok mellett bőven kimutat­hatók a nép egészségromlásá- . nak lelki, mentalhygiénés té­nyezői is. Sok magyart már gyermekkorában szerencsét­lenné tehetett az oktatásügy hibás alapelveinek únos-unta- lan hangoztatása, mint: az „esélyegyenlőség”, a „minden­kiből minden lehet”, illetve a „kudarc nélküli nevelés”. Ezek idealista illetve naiv felfo­gást tükröznek, az életben ilyenek nem léteznek! Idézek példákat „Nyíregy­háza város hosszú távú terü­let- és településfejlesztési kon­cepciója” c., 1986. évi tanul­mányából: „Mindvégig jel­lemző volt, hogy az egészség- ügyi ellátást biztosító tárgyi feltételek (rendelő, tanács­adó) csak a lakótelepek építé­sének második, harmadik üte­mében valósultak meg.” A gyakorlat tehát nem igazolta a jelszót, amely szerint szo­cialista hazánkban „a legfőbb érték az ember”!... A felnőttek számára a hazai nagyobb népmozgalmak: a nagy mértékű ingázás, a me­gyéken belüli költözködés (kis családi házak elvesztése, pa­nelházakba költözés), a tsz- szervezés (régi föld és élet­forma elvesztése) mind-mind neurotizáló tényező lehetett ü maga módján, s elősegíthette a szenvedélybetegség (alko­holbetegség, drogok) kialaku­lását és megszaporodását is. Mitsem ér a hazai lakos­ság egészségtelensége, pusz­tulása okainak a gyógyítás szemszögéből végzett feltárása sem, ha nem jelzi avagy leg­alább nem érzékelteti a javí­tás lehetőségeit. Szerintem a kibontakozás csírái benne rej­lenek Császka György szepesi püspök száz évvel ezelőtti, 1888. augusztus 23-án Tátra- füreden a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándor- gyűlését megnyitó beszédének itt következő részletében: Ugyanilyen nagy hiba volt az Európában is úttörőnek számító magyar iskolaorvosi rendszer (1885) elsorvasztása, majd felszámolása (az utóbbi években pótolják ifjúsági egészségügyi orvosokkal). Egészségnevelési rövidlátás volt a táplálkozás kapcsán, hogy nem őriztük meg a „3 millió koldus” soványságát, s így rövid idő alatt a 3 millió elhízott, kövér, beteg ember országa lettünk (ugyanez meg­figyelhető a jó módba jutott amerikai négerek és hazai ci­gányok egy részénél is). Orvosi szempontból a közép­kori vitus-tánchoz hasonlóan psychosocialista járványnak tekinthető a diszkózás (a fül­sértőén hangos zene; szem­rontó vibráló fények, zsúfolt­ság), a mai táncőrület és az ezekhez sokszor társuló pro- miscuitás (szabados nemi érintkezés), valamint kábító­szer-élvezés”. Társadalmi életünk lelki környezetét szennyezte és ma is piszkítja a rossz tájékoztatás, az ön­ámító hírközlés, a dolgok szándékos „megszépítése” (eufémia) vagy elhallgatása a tömegkommunikáció kapcsán, valamint a trágár beszéd pél­da nélküli elterjedtsége. Hol vagyunk ma már Fodor József professzornak, a ma­gyar közegészségügy európai hírű képviselőjének 1887. évi felfogásától: „Az egészséges életmód, a jó közegészségügy rendkívül megerősíti és mun­kaképessé teszi a népeket . . ■ A nép egészsége, az ország va­gyona”] Az értékrend megvál­tozott, nemcsak az egyén nem tartja gyakran ,,érték”-nek egészségét, hanem az állam is sokszor háttérbe szorítja az egészségügy szempontjait. „Kevesen vagyunk; fogyat­kozásunkat nemcsak közegész­ségügyi bajaink, hanem er­kölcsi hibáink is okozzák ... Szeretett hazánk legszentebb érdekei ellen vét, nem csak az, ki nem gondoskodik arról, hogy a közegészségügy a meg­felelő és szükséges színvonal­ra emeltessék, de az is, ki süllyedni látván a közerkölcsi- séget, mitsem tesz ennek meg­erősítésére és megszilárdítá­sára.” Dr. Fazekas Árpád Társaság Fehérgyarmaton j Kilcsey időszerisége és szellemi értékei Beszélgetés Taxner Ernővel A napokban a nyíregyházi Városi Galériában megnyílt egy kiállítás, amely Zsögödi Nagy Imre, erdélyi festőmű­vésznek (1893—1976) az Erdé­lyi Helikon „Szabad írói mun- kaközösség”-ének tagjairól a harmincas évek második felé­ben készített tusrajzaiból mu­tat be 35 képet. Az anyagot a budapesti Petőfi Irodalmi Mú­zeum adta kölcsön Nyíregy­házának. A tárlatot Taxner Ernő irodalomtörténész, az iro­dalmi múzeum igazgatóhelyet­tese nyitotta meg. Ez alka­lomból kértük: vázolja fel az intézmény történetét. — A Petőfi Irodalmi Múze­um a magyar irodalom orszá­gos múzeuma. Alapjait az egy­kori Petőfi Társaság tette le, így nyílt meg 1909. november 7-én Jókai Bajza utcai villájá­ban, s lett egyszerre Petőfi és Jókai emlékmúzeuma. 1945 után a budapesti Történeti Múzeum része volt. Ide került letétbe a József Attila kézirat­gyűjtemény anyaga. 1958-ban költözött a Fővárosi Képtár helyére, a Károlyi palotába. Az intézmény az országos szakmai múzeumok láncolatába illesz­kedik. Fő feladata az, hogy gyűjtse, feldolgozza s közzéte­gye a magyar irodalom emlé­keit. A mintegy félmillió kö­tetet számláló könyvtár mel­lett van kézirattárunk, művé­szeti és relikviagyűjtemé­nyünk. Üj terület a hang-, a video-, és a fotótár. — Ezen alapfunkciók mel­lett milyen szakmai és tudo­mányos tevékenység folyik Önöknél? — Legalapvetőbb a gyűjte­mények gondozása. Erre há­romféle munka alapul: az or­szágos szakfelügyelői feladat­kör, a kiállítások rendezése és a tudományos munka. Átépítés miatt az állandó kiállítás most zárva van. December elején viszont megnyílt az Ábrándok és tettek kora című anyag, amely az 1817-től 1842-ig ter­jedő negyedszázadról ad kör­képet, központjában Kölcsey- vel. Szándékunk ugyanis, hogy évente egy-egy jelentősebb korszakot mutatunk be: úgy két esztendeje a reneszánsz, tavaly pedig a barokk került a nézők elé. Most, lévén Köl­csey halálának másfél száza­dos évfordulója, az ő alakja került előtérbe. A tudományos kutatás területén elsősorban forrásfeldolgozásokat, szöveg- kiadásokat végzünk. — ön a Kölcsey Társaság alelnöke. Mi köti a Himnusz költőjéhez és Szabolcs-Szat- már megyéhez? — A Kölcsey Társaság Fe­hérgyarmat székhellyel meg­alakult országos társaság, amely programját mostanában alakítja ki. Céljának tekinti, hogy Szabolcs-Szatmár szelle­mi értékeivel megismertesse az Mátyás Ferenc: Elszállt vele az angyal Weöres Sándor sírjára Úgy játszott a szavakkal mint napfény ha zivatar van Egry Picasso a színekkel hogy életet teremtsen az ördöggel is úgy perelt hogy isten előtt térdepelt lélekből lehelte a dalt öregen is gyermek maradt s elszállt vele az angyal De egyetemes hagyatékát szívek őrzik otthonos tékák kimondta a kimondhatatlant nem némul el ki halhatatlan országot, ugyanakkor azt sem felejti el, hogy az országos je­lentőségű folyamatokat, ered­ményeket közvetítse a megyé­be. Afféle „kommunikációs csatorna”. A Kölcsey Társaság számos rendezvényt tervez: az idén nyáron a szatmári iro­dalmi napok témája Móricz Zsigmond munkássága lesz. Terveink között szerepel Köl­csey születése 200. évfbrduló- jának méltó megünneplése. Én egyébként a reformkori ma­gyar irodalommal foglalkozom, legtöbbet Vörösmartyval és Kölcseyvel. A Petőfi Irodalmi Múzeum — országos kutatási program keretében — vállal­kozott rá, hogy közreműköd­jön a Kölcsey kritikai kiadás előkészítésében, amelyhez szá­mos segítséget kapott kitűnő nyíregyházi kutatóktól is. Az évfordulóra pedig tanulmány- kötet jelenik meg. — Miért olyan eleven ma is Kölcsey szelleme? Miért ak­tuális művész és politikus ő a mi számunkra? — Közelítsük meg úgy, hogy él egy ember a XIX. század elején Magyarországon, amely súlyos gazdasági válsággal küzd. Kölcsey elindul a fran­cia forradalomtól, a görög fi­lozófiától. Elmélkedik kultú­ráról, költészetről. Verseket ír, de nem talál közönségre; be akar illeszkedni a nem létező irodalmi életbe. Közben bir­tokosként szembetalálja magát az ország gazdasági ellehetet­lenülésével — és megtanul gaz­dálkodni, ami egyébként na­gyon idegen tőle. Mialatt meg­ismeri a szatmári adózó nép állapotát, útja a megyei poli­tikai élethez, majd az ország- gyűlésbe vezet. Felismeri: vál­toztatni kell. Megszületik re­formprogramja, amelynek központjában három fő gon­dolat áll: a szabadságjogok kérdése, a hasznosság eszmé­nye és az ország alkotmányos, demokratikus berendezkedése. Kell ennél ma aktuálisabb program? Ezért fontos ma ne­kem, s az országnak Kölcsey. Karádi Zsolt A Sz A Szabolcsi Időszaki ványok Repertóriumai í első köteteként megjele 1922—1944 között a meg dagógustársadalma él fontos szerepet betölt bolcsi Tanító című lap tóriuma. A 130 oldalas kiadvai vezetője ismerteti a két háború közötti újság te tét. A tömör értékelésbe derül, hogy a Szabolcsi az ellenforradalmi rends lentékeny pedagógiai o: ma volt. Olyan időkben kor a népellenes . okta rendszerében Szabolcs helyzete az országosnál i masztóbb volt, itt volt a vesebb iskola és a le analfabéta. A nagykállói ban például több anal akadt, mint a Dunánti egész vármegyéjében. 191 30 olyan községet szám Magyarországon, ahol a ság nagyobbik hányada Rózsa Endre Miért l Mint kancsóhoz a mint héjukhoz a t mint lélegezni: éln ragaszkodom hozzt Mint szájhoz szom; emlőhöz, csókhoz é egy korty ital, hog ragaszkodom hozzt Mint szüzek, kikne mint a csikók az el mint acélhoz a mei ragaszkodom hozzá szépséged kiált, int s nem is tudom, mi z őszt szeretem legjobban. A nyár heve ki­merítő, a tavasz latyakos és szeles, télen mindent beborít a hó; nem mondom, ősz­időben is végig száguldanak a városon a hirtelen támadt fergetegek, de a hőmér­séklet általában kellemes, a nap is süt, meg kellőképpen hűvös is van, azonkivül ott az a sok lehullott falevél, a száraz, zörgő avar, látszatja van az ember munkájának. Mindig is kényes voltam a rendre és a tiszta­ságra. Szegény, megboldogult anyám sokszor emle­gette, hogy aprócska gyermekkoromban például az utamba akadó kerti kavicsokat sorba raktam, szo­bánk szőnyegéről szüntelenül felszedegettem a szöszt; kamaszodván is folyvást rendezgettem min­dent; beszélgetés közben az asztalon hol a térítőt simítottam el, hol valamely tárgyat tettem adább, eligazgattam a virágokat a vázákban, de mindezt csak úgy öntudatlanul. Nem kétséges azonban, hogy mindig a rendre fordítottam a legnagyobb figyelmet. Eleinte furcsál- lották mániámat, de megszokták; a családban el­terjedt rólam, hogy híresen nagy rendrakó vagyok, bár meg is mosolyogtak ezért. Mint fiúgyermek, megleptem rokonaimat a pedantériámmal. Ha ná­luk vendégeskedtem vakációk idején, láthatták, mi­csoda türelemmel helyezem estelente a szék karfá­jára élére hajtott nadrágomat, mint akasziom váll­fára kabátomat, és mennyire vigyázok, hogy a zse­beimből kitett apró holmijaim glédában álljanak az éjjeliszekrényen. A Az aszimmetria mindig is bántotta a szemem, lelki gyötrelmet okozott egy-egy ferdén függő kép látványa, különösen, ha nem igazíthattam meg; vagy mondjuk, amint beléptem egy vendéglőbe, a kiválasztott asztal felé tartva sorra helyre tologat­tam a széttaszigált székeket; így tettem idegen laká­sokban is, hol ehhez nyúltam, hol ahhoz, legtöbb­ször nem is tudván róla, hogy kéretlenül rendezke­dem. Amikor állás után néztem, hogy megéljek, sok mindennel próbálkoztam, de sehol sem tudtam megmaradni. Akár hivatalba kerültem, akár üzem­be vagy kereskedésbe, mindenütt annyi összevissza­ságot tapasztaltam, hogy időm java része a dolgok és az ügyek ráncbaszedésével telt el; ám ahelyett, hogy méltányolták volna gondosságomat, minden­honnan kipenderítettek, mondván, hogy buzgal­mam minei azzal, ÍV amiké megá regeti kintel tisztít tői. E hetne akkur Jelem és laj színű V vesen gukró gyűlöl jen a hétvéi vágyó metle'i a mu. csak i tóm, i mét ' rend dén csak dobi ráad, levél i rü a zók nak vág KM HÉTVÉGI MELLÉKLET az ország vagyona” ilWÉI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents