Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-15 / 39. szám

1989. február 15. Kelet-Magyarország 3 Agrárlobby a Parlamentben Nyilatkozik a szabolcsi alelnök A Parlament képviselődnek egy csoportja bejelentette, hogy megalakítják az Or­szággyűlés agrárszektorát. A szót tett követte, és — mint arról keddi lapunkban már hirt adtunk — tegnapelőtt megkezdte munkáját a cso­port. Első ülésükön program­nyilatkozatot tettek, és meg­választották vezetőségüket. Az egyik alelnök Técsy Lász­ló, a nylrtassi Dózsa Tsz el­nöke, így tőle kértünk első kéjből interjút az agrárszek­tor céljairól, működéséről. — Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Ont Is ott láthat­tuk azok között, akik bejelen­tették a csoport megalakításá­nak szándékát. Bizonyára kö­ze van ennek ahhoz, hogy most az egyik alelnök. — Kétségtelenül. Deák Géza az elnök, Márton Já­nos, a Hazafias Népfront el­nökhelyettese, másik alel- nűk Varga János Zalából és Cselőtei László a mezőgaz­dasági bizottság vezetője, és még néhányan képeztük azt a magot, amely körül végül- is összejött ez a társaság. Azok, akik tagokká lettek, valamennyien szívükön vise­lik a magyar falu, a földből élők sorsát, és a mezőgazda­ság ügyét, legyen szó bármi­lyen szektorról. Az ágazat egységes képviselete a cé­lunk, ebben együttműködünk a mezőgazdasági bizottság­gal is. — Önök között minden bi­zonnyal számos MSZMP-tag is található. Aki tagja az agrár- szektornak is, a pártfrakciónak is, melyik oldalon szavaz, ha a kettőnek eltérő a véleménye? — Mindenki a lelkiisme­rete, a haza, és az otthoniak érdeke szerint. — Mit gondol, a hivatalosan is belépetteken, kívül mennyi lehet azoknak a száma, akik „csak” szimpatizánsok? — Nem akarok elhamarko­dott becslésekbe bocsátkoz­ná, de nem lehetnek kevesen. Azt hiszem kérdése válogat­ja majd, amiről szó lesz a to­vábbiakban. — Es amiről most volt sző . . . — Fáj a falu gondja mind- annyáunknak Zalától idáig. Nekünk néhány más térség­gel egyetemben különösen nagy gondot jelent a hátrá­nyos helyzet, az elmaradott­Borminta a Községi borversenyt ren­deztek a hét végén Lövőpet- rdiben. A régi hagyományo­kat felelevenítő versengés­ben, a házigazdák borai mellett, a szomszédos közsé­gekből érkezett bormintákat is zsűrizték az avatott szak­emberek. Jó alkalmat te­remtett a verseny a kultúrált ság. Nálunk az átlagosnál is több tsz él már ma is abból, hogy vagyonát „eszi”, és a bővített újratermelésről ál­modni sem mer. — Mindezt az agrárszektor megalakulása előtt is volt, aki kimondja, és válasz is elhang­zott rá: pénz kellene, de nincs. — Más lesz az, ha egy nagy létszámú, egységesen fellépő képviselőcsoport ter­jeszti a magyar Országgyű­lés elé. Akkor nem lehet „csak úgy” elintézni. Egy megalapozott, és támadha­tatlan vélemónylből így rövid úton törvény is születhet, de a sokak által támogatott in­terpelláció is jelentős dolog. Ami pedig a hiányzó pénzt illeti: ennek nem szabad be­ugrani. Éppen a közelmúlt hetekben engedtek el 28 mil­liárd forint tartozást a ma­gyar iparnak. Való igaz, hogy ennek egy része adó­tartozás volt... De mi is emelhetnénk nyakra-főre a bért, ha arra utaznánk, hogy a büntetőadót úgyis elenge­dik. Magyarul: van pénz, ha nem is sok, de sajnos nem ott, ahol kellene. Stratégiai­lag helytelen döntések követ­kezményeként tartunk ahol tartunk. A mezőgazdaság­ban a jövedelmezőség fele a népgazdaság átlagának. — Maradjunk a döntéseknél! A pénzügyi kormányzat hozta a legtöbbet mostanában, és szidják is érte eleget. — Az indulatokat jogosnak tartam. A tavalyi hitelszűkí- tésék, a váltópolitiíka na­gyobb kárt okozott mint az aszály. Fogalmam sincs, ki­nek használtaik vele. Egysze­rűen érthetetlen, hogy húsz- húszónkét százalékos kama­ton felvett hitelből ‘kell fi­nanszírozni olyan termelést a mezőgazdaságban, amely nem hoz tíz százalék hasz­not sem. Vagy nagyon is ért­hető : „átcsoportosulnak” ezek az összegek olyan tevé­kenységek fenntartására, amelyekre már semmi szük­ség nincs. Meg kell állítanunk a hanyatlást! Az üzemekben harmadával visszaesett a be­ruházások aránya. Képvise­lőcsoportunk azon lesz, hogy visszakapja rangját a ma­gyar mezőgazdaság. Esik Sándor zsűri előtt borfogyasztás népszerűsíté­sére és a minőségi borok iránti igény, érdeklődés fel­keltésére. Szabó József és Tóth László a hazai színek­ben, míg Dávid Imre nyírlö­vői borgazda, a szomszédos községek színeiben érdemelte ki a zsűri elismerését. — Ezzel együtt is nagyobb társadalmi törődés kellene — teszi hozzá dp. Dobi Sán­dor. — Ha pedig a vállalat azt mondja, hogy neki minde­nekelőtt a gazdasági szem­pontokra kell tekintettel len­nie, akkor tegyen többet eze­kért a fiatalokért az állam, amely nem kerülheti meg a feladatot — folytatja az iménti gondolatot Szaniter Zoltán. Azt is elmondja, hogy ebben a tanévben az egyszerűbb vizsgálatokat a ma már minden városban működő nevelési tanácsadó­ban is elvégzik. Végül még két praktikus tanács, elsősorban a szülők­nek. Az egyik: ha a gyerek szemüvegre szorul, vagy lúd­talpa van, akkor nem kell feltétlenül ilyen speciális vizsgálatra vinni, ezen segí­tenek a szakrendelésen is. A másik: ha viszont valóban indokolt az említett vizs­gálat, akkor ne felejtsék ott­hon a gyerek rendszerint meglévő ' orvosi papírjait. Gönczi Mária. Erőltetik a divatost ni a gondot és a kivezető út felé mutató irányt, akkor elbuknak. így került a közeljövő programjába a nagyközség — Tarpa, Gulács és Tiva­dar — kommunistáinak fel­készítésére a politikai küzde­lemre. Mert szembe kell nézniök a különböző néze­tekkel, csoportokkal, felfo­gásokkal. Meg kell találni velülk a közös érintkezési pontokat. Pontosan fel kell mérni, milyen gazdasági, társadalmi erők, mozgások, lehetőségek és lehetetlensé­gek uralkodnak a térség­ben. És végül szakítani kell mindennel, ami formális. A témák nem merev napiren­det követnek, hanem a gyors alkalmazkodás jegyében mó­dosulnak, hiszen csak így képesek valóban hatni. MERT A KŐVETKEZŐ KULCSSZÓ: HATNI. Moz­gósítani, kedvet teremteni, embereket megmozgatni a célokért. Ennek érdekében kell kimozdítani az alapszer­vezeteket a szokványos poli­tikai munka kényelméből. Felszabadítani az igazmon­dást, a kritikát, vállalni a kemény ütközéseket. Hogy mindez ismert? Hogy ezt már régóta mondják sokan és sokfelé? Lehet. De a kényszerítő politikai hely­zetben erre azonnal reagál­ni mégis tett. A pártbizott­ság úgy fogalmazott: nem operatívan akarnak csele­kedni, de mindenképpen az a cél, hogy operatív kezdemé­nyezések szülessenek a gaz­daságokban csakúgy, mint a társadalom minden szférá­jában. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert minden ütközet a jövőben ezeken a helyeken dől el. Ott, a térségekben, ahol a helyi viszonyokat jól isme­rők képesek megszabni a te­endők sorrendjét, rangját. Tarpán nem várták, hogy valakik irányt szabjanak. Nem vártak fenti utasításo­kat. Élveboncoló őszinteség­gel néztek szembe saját, két­ségtelen súlyos helyzetük­kel és ebből adódóan vállal­ták a cselekvést. BIZONYARA nem ök EGYEDÜL vannak ilyen nyitószakaszban. Példájuk mégis a köz elé kívánkozik. Nem kétséges, számon fog­ják kérni pártbizottsági kép­viselőik munkáját éppúgy, mint az egyszerű párttagok helytállását. Kezdetnek nem rossz. Az biztos: nem ké­nyelmes hatalmi politizálás ez. Küzdelem. B. L. HATVAN-HETVENEZER PEHELYPAPLANT és -párnát készítenek az idén a nagy kál­iói Nyírség Termelőszövetkezet ipari melléküzemében, minthogy a termék itthon és kül­földön is egyaránt keresett. A képen: Horváth Erika paplant szeg. (elek) További tapasztalatairól szólva elmondja a főorvos úr, hogy az egészségkároso­dással gyakran párosul a gyenge tanulmányi eredmény. A szülők, pedagógusok ugyanis „rosszul szeretik” a gyereket, sajnálják, és ezért nem követelnek tőle. Csak későn, hatodikban, hetedik­ben, illetve a középiskola harmadik osztályában gon­dolnak rá, hogy ebből a gye­rekből valaminek majd len­nie is kell... Egy másik probléma: az intézet ugyan idejében el­küldi a felmérőlapokat, az iskolák gyakran mégis ké­sőn juttatják vissza ezeket, akkor, amikor már beszű­kültek az egészségkárosodott gyerekek továbbtanulási le­hetőségei. — Az is előfordul hogy a szülő olyan esetben is eről­tetné az általa választott, divatos szakmát, amikor az Rasszul is lehet szeretni... A tizenhat éves rakamazi fiatalembernek a gerincével van probléma. Édesapjával azért jöttek Nyíregyházára, hogy a pedagógiai intézetben tanácsot kérjenek: egészségi állapotát figyelembe véve milyen szakma lenne a legalkal­masabb Attila számára. — Nyolcadikban mondták, hogy gyógytornára kellene járnom, de több szó nem volt róla. A 110-esbe jelent­keztem hegesztőnek, fel is vettek, de tavaily a tanulmá­nyi eredményem miatt ott kellett hagynom ... Utána férfiszabó szerettem volna lenni, de az orvosi vizsgálat­nál kiderült, hogy a gerin­cem nem bírná a terhelést. Itt, a pályaválasztási tanács­adóban azt javasolták, hogy cipész, bőrdíszműves vagy kesztyűkészítő legyek. A helytelen életmód hatása — És? Döntött már? — Valószínűleg a kesztyű­készítést fogom választani, csak még azt nem tudom, hogy Pécsre vagy Pestre menjek-e. Ezen a két helyen tanítják a szakmát. — A szülei mit szólnak házzá? — Ök is jónak látják, kü­lönben pedig rám bízzák a döntést. A pedagógiai intézetben évente nagyjából 250, At­tiláéhoz hasonló esettel ta­lálkozik dr. Dobi Sándor fő­orvos, aki hetente három napon fogadja a vizsgálatra behívott, pályaválasztás előtt álló 14—18 éveseket. — Növekszik-e megyénk­ben az egészségkárosodott gyerekek száma? — Szerintem nem csök­kent. Ennek a helytelen élet­mód, a környezetszennyezés, a mértéktelen műtrágyázás az oka, valamint az, hogy a stressz, az alkohol, a dohány­zás miatt nálunk világvi­szonylatban is kiemelkedő­en magas a koraszülöttek száma. Egy-egy korosztály­ban a valamiféle egészség- károsodással küzdő gyere­kek, fiatalok aránya körül­belül megegyezik azoknak az arányával, akiknek lá­táshibájuk van, azaz nagy­jából 15 százalék. A mozgás- szervi károsodás a leggya­koribb, ezenkívül találko­zom fejlődési rendellenes­ségekkel, szívhibákkal, epi­lepsziával. Az utóbbi időben szaporodik a cukorbetegek száma, ami a túlzott édes­ség- és kólafogyasztással ma­gyarázható. Némely szülő­nek már eszébe sem iut, hogy a víz is ital... Kevesen tud­ják, hogy a mumpsz után is visszamaradhat cukorbeteg­ség. végképp nem ajánlatos. Gon­dolja el, milyen tévészerelő lenne például egy színtévesz­tő gyerekbői?! Örökké hát­rányban lenne a többiekkel szemben, ráadásul baleset- veszélyben, hiszen itt nem szabad összecserélni mond­juk a piros vezetéket a zöld­del ... Kilincselés az iskoláknál Az orvosi vizsgálatot kö­vetően általában. tudnak ajánlani néhány olyan szak­mát, ami a gyerek egészségi állapotának legjobban meg­felel. — Az iskolák figyelmét külön is fel szoktuk hívni ezekre a fiatalokra, hiszen aki hátránnyal küzd annak előnyt kell adni, hogy javul­janak az esélyei — egészíti ki az eddigieket Szaniter Zoltán, az intézet munkatár­sa. — Sajnos, valóban jel­lemző a kettes, hármas ta­nulmányi eredmény, és ilyenkor bizony kilincsel­nünk kell, hogy az iskolák fogadják a gyerekeket. Jó kapcsolatunk van Déldául a nyíregyházi Széchenyivel, a Kossuthtal, a tiszaberceli szakmunkásképzővel. Vég­ső esetben a szociális inté­zetek budapesti közDontjá- hoz fordulunk, és ők segíte­nek. Két megyét (Szabolcs-Szatmári és részben Borsod-Abaúj- Zemplént) lát el palackozott gázzal a nyíregyházi Tigáz gázpalacktöltő üzeme. Képünkön Boroska Tibor a töltött palackot ellenőrzi, (s. a.) AZ ÖNÄLLÖ, helyi viszo­nyokból kiinduló politizá­lás lehetősége és kényszere lázba tud hozni egy nagy­községi pártbizottságot. Pél­da erre a tarpai, mely he­ves, tartalmas vitában szab­ta meg, melyek a jelen és a közeljövő feladatai, mi a te­endő a helyi fellendülés elő- remozdítása érdekében. Egy percig sem volt vitás: nagy fordulatra, munkamódszer- váltásra van szükség. Mi­több, nem féltek kimonda­ni: ha kell, személyeket is váltanak kulcshelyeken, ha azok nem alkalmasak és ké- p>esek az offenzív politizá­lásra. Mert a kulcsszó: offenzí- ven. Több pártmunkás, fő­leg a régi iskola híve ugyanis azon az álláspion- ton van Nyíregyházán, a megye más pontjain is, hogy erre nincsen lehetőség akikor, amikor a válságok nyilván­valóak, amikor a társadal­mi feszültségek olyan na­gyok, mint amilyenek. Tar­pán egészen más volt a meg­közelítés: ha nem tudnak nyitni, ha nem jutnak közel mindenkihez, ha nem képe­sek világosan megfogalmaz­Magánvélemény mmallorn a hírt. hogy ww megyénk végül még- is érdekelt a szom­bati váltósúlyú profi boksz világbajnoki döntőn. Ko­rábban felröppent a hír, hogy esetleg a nyíregyhá­zi Bujtosi Szabadidő Köz­pontban rendezik meg a sportvilág jeles esemé­nyét. A szabolcsi sport- kedvelők bánatára azon­ban erre — mint köztu­domású — még sem itt, hanem Pesten a Sportcsar­nokban kerül sor. Némi vigaszdíj, hogy a szabol­csiak egy csoportja mégis részt vesz a rangos pár­viadalon. Igaz, nem ren­dezőként, hanem egészen másként. A. döntő előttt ugyanis a nyíregyházi if­júsági fúvószenekar és majorettek működnek közre a kellő hangulat megteremtése érdekében. Ami engem illet, Jorge Maysonet, vagy Simon Brown helyett én egyér­telműen a szabolcsi lá­nyoknak drukkolok. A ke­mény öklök helyett ugyan­is szívesebben nézegetem a kecses női lábakat. (b. i.) Egészségkárosodott gyerekek Küzdelem

Next

/
Thumbnails
Contents