Kelet-Magyarország, 1989. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. február 14. Kelet-Magyarország 7 TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Mire képes az agrárágazat (1.) Lehetőségek az ezredfordulóig Tanulmány készült a megye mezfigazdasági potenciáliáról Kedvezőtlen termőhelyi adottságaink ellenére a me­gye gazdaságszerkezetében a mezőgazdaságé meghatározó szerep. Több évtizedes erő­feszítések — kudarcok és si­kerek — után, az utóbbi né­hány évben az ágazat ered­ményeiben pozitív tenden­ciák jelentkeztek, amelyek az elődeink által végzett munka gyümölcsének beéré- sét is bizonyítják. Megelége­dettségre azonban nincs okunk. Munkánk mellett az időjárás az említett években nekünk kedvezett, még akkor is, ha a közgazdasági sza­bályozás szigorításai már- már elviselhetetlen terheket hárítottak gazdálkodóinkra. Részletesebb és önkritiku­sabb elemzéseink bizonyít­ják, hogy a felszínen látvá­nyosan jelentkező eredmé­nyek — termésátlagok re­kordja, csökkenő veszteség és növekvő nyereségtömeg stb. — mélyén igen súlyos fe­szültségeket hordozunk. Ezek­nek gyökerei örökségünkből, s az évtizedünkben olyan sokat emlegetett differenci­álódásból táplálkoznak. Nagyüzemeink közel egy- harmada ma is válságos hely­zetben van. Megindult va­gyonfelélésük folyamata, s még a legkisebb gazdasági megrázkódtatást is képtele­nek elviselni. Személyi és tárgyi feltételek hiányában az alkalmazkodásra, a szer­vezeti átalakulásra képtele­nek. Hiányjegyzék Sérülékeny gazdaságunk, hiszen a megyére általáno­san jellemző, hogy a terme­lési szerkezet alakulását át­engedtük a közigazdasági szabályozás orientáló ha­tásainak, a kiegészítő tevé­kenységek fejlesztése késve indult, s szerkezetét a sze­génységet konzerváló köny- nyűipar túlsúlya határozza meg. Hiányos az infrastruk­túra, és aránytalanságokat tükröz a műszaki fejlesztés, relatív munkaerő-bőségünk­ből adódóan jelentős az ala­csonyan képzett munkaerő túlfoglalkoztatása, lassan ha­lad a szervezeti decantrali- záció, s késik a szövetkezés egyszerűbb formáinak tér­hódítása. A közel sem teljes igényű felsorolást kívülről ható té­nyezők sorával lehetne ki­egészíteni. Az egyre bonyolul­tabbá váló helyzetben pontos reagálásra csak a potenciális lehetőségek részletes, tudo­mányos igényű megismeré­sének birtokában lehetünk képesek. E felismerés vezet­te a megyei tanácsot a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia anyagi és erkölcsi támoga­tásával, amikor az Agrárgaz­dasági Kutató Intézettől megrendelte a: Szabolcs­Szatmár megyei agroökológiai potenciáljának fejlesztése és prognózisa című tanulmányt. Tudományus igénnyel A közel kétéves kutató és tervező munka eredménye­ként 1988 végére elkészült a 15 — összesen 25 résztanul­mányt tartalmazó — füzet­ből és egy összefoglaló meg­állapításokat, következteté­seket és javaslatokat rend­szerező kötetből álló tudo­mányos munka, melyet tár­sadalmi vitára bocsátottunk. A jövőben szélesebb szak­mai körökben is szeretnénk megismertetni a nagyszabá­sú munka főbb megállapítá­sait, melyhez lapunk jelen rovata kínált lehetőséget. Kéthetenként összéfoglaljuk és kiemeljük a résztanul­mányok mának szóló gondo­latait, és ráirányítjuk az ér­deklődők figyelmét a rész­letek megismerésének lehe­tőségeire, illetve a feltárt le­hetőségek helyi hasznosítá­sának továbbgondolására. Mielőtt a tanulmányokat közreadnánk, el kell monda­nunk, hogy mi mit vártunk, illetve mire kerestünk vá­laszt, hiszen- csak ezzel együtt reális a munka fölötti értékítélet. Lényegében há­rom kérdés foglalkoztatott bennünket: 1. Külső szemmel milyen­nek ítélhető megyénk mező- gazdaságának helyzete? 2. Milyenek a potenciális lehetőségeink, vannak-e még tartalékai a mezőgazdasági (biomassza) termelés növelé­sének, illetve hol vannak az ökológiai potenciálunk fel­ső határai? 3. Milyen alternatívák, hasznosítási változatok fo­galmazhatók meg a lehetősé­gek optimális kihasználásá­ra? H helyieken múlik Nem kész fejlesztési prog­ramot vártunk, hiszen azok kimunkálása nekünk, a hely­ben dolgozóknak feladata lesz, melyben a prognózis támpontnak, segédeszköznek használható. Mint átfogó jellegű tanulmány feltárja a természeti erőforrások ál­tal behatárolt mező- és er­dőgazdasági tevékenység le­hetséges kereteit, s ezen belül hasznosítási alternatívákat ajánl. Mind a helyzetbemu­tatás, mind pedig a lehetősé­gek prognosztizálása, illetve a hasznosítási változatok ki­munkálása a megyei szint mellett 10 tervezési kistájra is elkészült. Közreadását az adaptálás lehetőségeinek felismerésén túl az is indo­kolja, hogy környezetünk, s benne a gazdasági szabályo­zás is állandóan módosul, az alkalmazott módszer viszont megadja a lehetőségét an­nak, hogy a feltárt ismerete­ket kiegészítsük, korszerű­sítsük, illetve az optimalizá­láshoz szükséges számítá­sokat megismételjük. A nyert információk fel- használhatók a szakemberek szemléletének formálására, az oktatásban és a továbbkép­zésben is, hiszen azt sugall­ják, hogyan kell a jövőt, a fejlesztést a tágan értelme­zett minőség szemüvegén át nézni, és ennek érdekében milyen területeken célszerű kezdeményező lépéseket ten­ni. Annak reményében indít­juk el a prognózis főbb gon­dolatainak közreadását, hogy a forrásértékű tanulmányok részletesebb megismerésére és hasznosítására sarkallja az érdeklődőket, hiszen a szerzők véleményével egyetértve ezekre támaszkod­va „a megye gazdaságai má­sokkal szemben — szárma­zékos jövedelemben reali­zálható — előnyhöz juthat­nak”, amelyből az elmúlt idő­szakban oly kevés jutott az ágazatunknak. Gaál Ferenc, mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályvezető, megyei tanács „Más lenne a világ, ha némely állam vezetője jobb egészségnek örvendene” — írta Dean Rusk, amerikai politikus. Következtetését állítólag abból a számos nemzetközi értekezletből és találkozóból vonta le, ame­lyen az USA képviseletében rész vett. „A hatalom méreg, és aki hozzászokik, nem könnyen szabadul tőle.” Ezt viszont Jean Bemard orvosprofesszor, a francia akadémia tagja mondta ah­hoz a könyvhöz fűzött meg­jegyzésében, melyet Párizs­ban adtak ki Az új betegek, akik kormányoznak bennün­ket címmel (Stock Kiadó). Az újságíró—orvos szerző­páros — Accome és ,-Rentch- niek — nem kevesebbre vál­lalkozott, mint néhány mai, vagy a közelmúltban elhunyt politikus viselkedését és kór­lapját vetette össze. A kö­vetkeztetésük, enyhén szól­va, lehangoló. Először is azért, mert egy vezető poli­tikus eltitkolhatja a beteg­ségét, s ennélfogva nem is kezelteti magát. Másodsor­ban, még akkor sem haj­landó megosztani a hatal­mat, ha a betegség már nyilvánvaló. Accome és Reintchnick erre a teóriára a jelenkor példá­ját Ceausescuban látja. „Az ő magatartása — hangsú­lyozzák — minden politikai „Elektronik» rendszám­tábla” Az Egyesült Államokban óriási — évi 7 milliárd dol­lárra becsült — kárt okoz­nak a szállítóknak azok a bűnözők, akik nehéz teher­gépkocsikat rakományostól lopnak el. Ellenük most új eszközt próbálnak ki az or­szág nyugati részén. A kí­sérletben részt vevő minden nehéz tehergépkocsi aljára elektronikus azonosító táb­lát erősítenek. Amikor ez az úttestben itt-ott elrejtett in­dukciós tekercs fölött elha­lad, a hurok leolvassa a a gépkocsi „elektronikus rendszámát”, s azt rádió útján a rendszer központi számítógépébe továbbítja. Így annak kezelői valameny- nyi ilyen tehergépkocsiról mindig tudják, hogy hol tar­tózkodik. Óriási folyadék­kristályok Üj területeket hódíthatnak meg a folyadékkristályos ki­jelzők, egy norvég vál­lalat kutatásainak ered­ményeképpen. Eddig a kvarcórákban, ébresztőórák­ban és más kisméretű beren­dezésekben alkalmazták a kis méretű folyadékkristá­lyos kijelzőket. A norvég gyárban sikerült 30X30 centiméter méretű, sőt ennél nagyobb folyadékkristályos kijelzőket is előállítani. Ezek a nagyméretű kijelzők kitű­nően felhasználhatók a re­pülőgépek és a gépkocsik műszerfalain. A norvég gyár már megrendelést kapott három négyzetméteres felü­letű, pályaudvari jelzőtáb­lák készítésére. A későbbiek­ben a nagyméretű folyadék-, kristályos kijelzőket felhasz­nálhatják a számítástechni­kában is. gatartás oka szerintük az, hogy Ceausescu nemcsak cukorbajban és prosztata­rákban szenved, hanem Bro- ca-afázia következtében hó­napokra megnémul, görcsös állapotba kerül, hasonlóan ahhoz a kórhoz, amely élete végén Eisenhowert sújtotta. Ez a klinikai kórkép azonban a román vezető esetében még paranoiával is bővül, annak olyan következményeivel, amelyek a gőgtől a bizal­matlanságig, a túlzott érzé­kenységtől a tévítéletekig számos módon nyilvánul­nak meg. A már említett Bemard professzor viszonylag egysze­rű és olcsó gyógymódot ajánl. Azt javasolja, hogy minden országban hozzanak létre orvosbizottságot, amely, a vezetők testi és szellemi ké­pességét rendszeresen ellen­őrzi és véleményéről időn­ként tájékoztatja azt a tes­tületet, amely az alkotmány betartását biztosítja. És ha úgy látják, hogy súlyos az eset, nos, akkor a beteg veze­tőt demokratikus módon el lehet távolítani. A professzor azonban nem­csak jó orvos, hanem poli­tikus is, mert a véleményét így zárja: „A probléma csu­pán az, hogy a súlyos bete­gek általában nem demokra­ták ...” A győri Graboplast Pamutszővő és Műbőrgyír az előzetes tervek szerint 53 millió négyzetméter műbőrt gyárt az idén. A sokrétű gyártástecbnológia több gyártmánycsalád kialakítását teszi lehető­vé. A gyártás során felhasznált úgynevezett hordozóanyagot, a nem szőtt kelmét például ma már teljes egészében maguk készí­tik. Emellett a közelmúltban fejlesztették ki a külkereskedelem­ben is hasznosítható Masa nevű mosogató, illetve törlőkendőt is, amelyből háromnegyed milliót készítenek az Mén. (MTI Fotó) Mi a baja Ceausescunak? A hatalom: méreg logikától távol áll.” E ma­Statisztikai kistükör A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán felmérés készült arról, hogyan változott az 1980-as évtizedben a szarvas- marha és a tehénállomány, s ezzel együtt a tejtermelés. Az elemzésből közlünk részleteket. Szabolcs.-Szatmár megyében van az ország szarvasmarha- állományának 7,4 százaléka, Itt termelik a tej több mint 6 szá­zalékát, s közel azonos a megye hozzájárulása a tejipari termelé­si értékhez is. Ugyanakkor — az országos tendenciának meg­felelően — folyamatosan csök­ken az állatállomány, egyre több (főleg kis-) üzem mérsékli vagy számolja fel tehéntartását, s ez­zel együtt tejtermelését. Bár a fajtaváltás eredményeként a kifejt tej mennyisége összességé­ben növekedett, az állatállomány további csökkenésével a tejter­melés visszaesése is bekövet­kezhet. A prognózisokat készítő szak­emberek szerint a szarvasmar­ha-tenyésztés versenyesélye Sza- bolcs-Szatmárban növekvő le­het, mert a megye adottságai révén előtérbe kerülnek a ha­gyományos, legelőkre alapo­zott állattartó módok. A javas­latok szerint ott, ahol jók a fel­tételek, folyamatosan rekonstru­álni kell a telepeket, máshol az állatkihelyezéseket célszerű támogatni (háztájiban, szakcso­portban történő tartás, esetleg kisebb telepek bérbe adása). Megyénkben a tej kiskereske­delmi forgalmának volumene 10 év alatt másfélszeresére, a vajé és a sajté duplájára nőtt. El­sősorban a tartósított, illetve az olcsóbb tejtermékek iránti ke­reslet emelkedett. A tejtermé­kek körében megfigyelhető a növekedési ütem lassulása, sőt egyes termékeknél a vásárlási kedv csökkenése. Részben a nagyobb kínálat és választék, részben a jobb keres­kedelmi feltételek, de a fogyasz­tói árarányok módosulása kö­vetkeztében 1980 és 1987 között erőteljesen nőttek a magyar ház­tartások tejtermékekre fordított kiadásai. A Szabolcs-Szatmár megyei ház­tartások tejre, tejtermékre for­dított kiadásainak alacsonyabt értéke elsősorban a fogyasztás, szokásokkal, valamint a jöve­delmi viszonyokkal magyaráz­ható. Az átlagkeresetek lema­radása — a még mindig orszá­gos átlag fölötti születésszám­Az egy főre jutó tejtermékekre fordított éves kiadás alakulása a háztartásokon belül. ból következően — a nagyobb létszámú családok hagyományo­san magasabb arányával, a csa­ládok erőteljesebb eltartási kö­telezettségeivel párosul. A gyer- mekkorúak nagyobb hányada (1987. év végén a lakónépesség 24,5 százaléka 14 év alatti, míg országosan csak 21,1 százaléka) több tejtermékfogyasztást indo­kolna. Nemzetközi összehasonlítás­ban hazánk lakosságának tej - és tejtermékfogyasztása lénye­gesen közelebb került a többi ország átlagához, 1987-ben az egy főre jutó fogyasztás 196,6 kilogramm volt (18,4 százalékkal több, mint 1980-ban), adottsá­gainkhoz — és az egészséges táplálkozás követelményeihez — képest azonban változatlanul alacsony. Nemzetközileg még mindig magas a cereáliák, va­lamint az élvezeti cikkek (sze­szes italok, kávé, tea) fogyasz­tása. Ügy tűnik, az árarányok továbbra sem kedveznek az egészségesebb táplálkozás tér­hódításának. Filepné dr. Nagy Éva KSH megyei igazgatósága rr« fi r r • r I lorpek es onasok Az élőlényeknek a kicsiny és a nagy véglete között nagyságso­rozata van. Ha tornaórán nagy­ság szerinti sorrendben áll az osatály, a legnagyobbak és a leg­kisebbek között legalább 20—25 centiméter különbség van — pe­dig a gyerekek életkora nagy­jából azonos. Ha a felnőttek társadalmát nézzük, ott is meg­találjuk ezt a különbséget. Az emberre jellemző átlagos magas­ságot mindkét irányból túllépik azok a kevesek, akiik valami­lyen ok miatt kiugró méretet értek el. Akiknek a testmagas­sága nem éri el a 120 centimé­tert, törpének nevezzük, a 200 centi felettiek pedig az óriások. A tudósok sokat foglalkoztak a törpékkel és óriásokkal. Az ember testmagassága rész­ben öröklött, részben környezeti tényezőktől függ, ezek közül ter­mészetesen az öröklött tényezők a fontosabbak, mert a testma­gasságot főként ezek hatá­rozzák meg. öröklött tényező például az ember neme, hi­szen köztudomású, hogy a fér­fiak átlagosan 10—11 centivel ma­gasabbak, mint a nők. De az egységes emberi fajon belül is számos olyan csoport él a föl­dön, amelynek a mérete jelen­tősen eltér az átlagos emberi mérettől. A legmagasabb embe­rek például a Nílus felső szaka­szának környékén élő négerek, akik átlagosan 180 centiméter körüliek, de a férfiak gyakran a 2 métert is meghaladják. A leg­alacsonyabb embercsoport is Afrikában él; ezek a pigmeusok, akik 120—140 centiméter terme- tűek. Még érdekesebb méretviszo­nyokat találunk, ha nem az em­ber, hanem az állat- és növény­világot vizsgáljuk. Földünk leg­nagyobb, jelenleg élő száraz­földi állatainak testsúlya 20—30- szorosan fölülmúlja az emberét, az elefánté pedig 50—60-szorosan is. De ha a letűnt korok régen kipusztult óriásait vesszük szem­ügyre, a csontleletek rekonst­ruálásából kiszámítható, hogy a földtörténeti harmadidőszak orr- szarvúja 120 mázsás súlyt is el­érhetett. A későbbi idők őshül­lői, a szauruszok között 300 má­zsát túllépő szörnyetegek is akadtak. A ma még élő. de ál­landóan csökkenő számú bálnák súlya is igen tekintélyes,. 130 ezer kilogramm, hosszuk 30 méter. Minden idők legnagyobb állatai ezek, hiszen hosszuk még a fé­lelmetes nagyságú őshüllőket is túlszárnyalja. Igaz, hogy teljes kifejlődésükhöz 140—150 év szük­séges. Előny a parányi termet Egyáltalán nem biztos, hogy az állat számára feltétlenül előnyös az óriás méret. Sokkal fontosabb az, ha belső szervei (izomzat, vér­keringés, idegrendszer) össz­hangban vannak a mérettel. Az állatvilág történelmében több tragédia játszódott már le ami­att, hogy nem volt megfelelő az összhang az egyes szervrendsze­rek fejlettsége és a test nagysá­ga között. Sok esetben kifejezetten előny a parányi termet. A rovarok például kis testük méreteihez viszonyítva sokkal nagyobb fi­zikád teljesítményre képesek, mint a nagy emlősök vagy akár az ember. A hangya könnyedén elmozdítja, fölemeli az útjába eső kövecskét. Ha megmérjük a hangya és a kő súlyát, azt ta­pasztaljuk. hogy a hangya saját súlyának 53-szorosát emelte fel. Annyi ez, mintha az embernek 4.2 tonna súlyt kellene felemel­nie. Az igavonó ló saját súlyá­nak csak mintegy a felét tudja a hátán vinni, a nektárral meg­rakodott méh viszont testsúlyá­nak 18—24-szeresével repül. Hasonló arányokat találunk a távolugrásnál. Ha a néhány gramm súlyú szöcske ugrását hasonlítjuk össze az ember ké­pességeivel, itt is a szöcske ve­zet. hiszen hozzá arányítva az embernek 180 métert kellene ug­rania! A tudósok megállapítot­ták, hogy ha a rovarok nagyob­bak lennének, ők sem lennének képesek ilyen teljesítményre, mert alkalmatlan lenne rá az izomzatúk. Mamutfenyők, gigantikus lapulevelek A növények birodalmában a legnagyobb állatok is eltörpül­nek. s ez tulajdonképpen érthe­tő, hiszen a növények elvileg életük végéig nőnek, ellentétben az állatokkal, amelyek általában csak ivarérettségükig növesztik testüket. A legtöbb növénynek az élettartama is hosszabb, mint a legöregebb állaté. Egyes tisza­faféléket például 3^—4 ezer évre becsülik, és a libanoni cédrusok is megérnek 2—3 ezer évet. Még ennél öregebb fákat is számon tartanak a botanikusok. A Ka- nári^szigeteken a múlt század­ban a vihar kidöntött egy 14 méter törzskerületű sárkányfát. A tudósok az évgyűrűkből arra következtettek, hogy a fa idő­sebb 6000 évesnél. De az igazi óriások Észak- Arnerikában, Kaliforniában él­nek. Az Itt tenyésző híres ma­mutfenyők súlya az 1000 tonnát is meghaladja, magasságuk pe­dig egészen elképesztő. Kisebb­nek számítanak a 40—50 métere­sek, átlagos magasságuk 100 méter! Ausztráliában élnek a mamutfenyők vetély társai, az eukaliptuszok. A legmagasabb eddig ismert eukaliptusz 155 mé­ter magas. Gyökerei 30 méter mélységig hatolnak le. Tejtermelés és -fogyasztás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents