Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
1989. január 12. Kelet-Magyarország 5 Egy béremelés utóélete Tíz százalék, de kinek? I Alaposan felbolygatta a tantestületeket, amikor szeptemberben hire kelt: tiz százalékkal felemelik a szakmunkásképzők és a szakközépiskolák műszaki oktatóinak, tanárainak bérét — és csak az ő bérüket. A hír igaznak bizonyult. A rendelkezést természetesen végrehajtották megyénkben is, (hogy miként, arról majd később). Ám itt a január, a szokásos évi bérfejlesztés ideje, amikor is az iskoláknak —élükön az igazgatóval — dönteniük kell, fenntartják-e a bérek között így kialakult különbséget vagy sem. Á semjéni kontrameccs Betonpalota helyett Az új tehenészeti telep, kifutójában az új lakókkal. Három iskolaigazgatónak tettem fel a kérdést: mi a véleménye minderről, hogyan szándékozik, illetve szándékoznak csillapítani a kétségtelen feszültséget? Nem érinti Szoboszlai János, Közlekedési Szakközépiskola, Záhony: — Sajnos, mi nem vagyunk érintve a fizetésemelésben, mert a műszaki tanárok aránya nálunk nem éri el a húsz százalékot. Egyébként szerencsétlen megoldásnak tartom, még akkor is, ha nyilván a műszakiak nagyobb megbecsülésének szándéka, illetve az motiválta, hogy a mérnöktanárok ne hagyják ott az iskolákat. De az emberek érzékenyek ám... Mit szólna hozzá, hogy az én fizetésemet megdobják nyolcszáz forinttal, a magáét pedig nem, csak azért, mert maga bölcsészkaron, én pedig gépészmérnökin végeztem az egyetemen?! Nekem az a véleményem, hogy vagy mindenkinek kellett volna adni, vagy senkinek. Más a helyzet egy tantestületben, és megint más egy vállalatnál. Le kell nyelni... Farkas László, 107-es Szakmunkásképző, Nyíregyháza: — Szerintem nem aktuális egy ilyen újságcikk, valamelyest elcsitult már a vihar, most csak újabb indulatokat keltenénk, nem gondolja? Nem gondoltam, így némi szelíd rábeszélés után folytatta az igazgató: — Megértem, hogy zúgolódnak, akik a közismereti tárgyakat tanítják, de ezt a békát le kell nyelni. A végzettség alapján 66 embert terjesztettem fel, közülük 61-en kapták meg a béremelést. Én úgy fogom fel, hogy 120-ból legalább ennyien megkapták. ... Siránkozás helyett inkább azon töprengek, hogyan lehetne a többiek helyzetén is javítani, hiszen egy iskolában a munkából, felelősségből mindenkinek egyformán jut. Farkas Károly, Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi H allgatom a szerdai Falurádiót, a téma az előző nap tartott MÉM-sajtófórum. A műsorvezető a „zöldhiter-ről érdeklődik, amelynek tavalyi megvonása becslések szerint felért egy egész mezőgazdaságunkat sújtó kisebb aszálykárral, tehát több száz milliós veszteséggel. Ezt a tavalyi dolgot el kell felejteni, nincs más lehetőség, mint felejteni, az idén kiegyensúlyozottabb, zavartalanabb lesz a hitelellátás. Nagyjából így hangzott a válasz. Megjegyezhettem volna az előbbi mondat második, felét is, ám engem olyan mértékben-döbbentett meg az első fele, hogy utána már szinte nem is figyeltem a többire. Ügy érzem, az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekben — s azok hátterében — gyökerezik mai Szakközépiskola, Nyíregyháza: — Képzelje, jóformán véletlenül tudtuk meg, hogy a műszakiaknak van ez a tíz százalék. A szeptemberi igazgatói értekezleten tőlünk-kérdezte a megyei tanács művelődési osztályának munkatársa, mit hallottunk róla... Egy ideig még utána is teljes volt a bizonytalanság. Végül kilenc műszaki tanárunk csak megkapta a béremelést, július elsejéig visszamenőleg — december elején. Nálunk ez személyenként 650—1100 forintos fizetésemelést jelentett. De még nem futott le a dolog, továbbra is foglalkoztatja a tantestületet. Annál is inkább, mert a tőlünk továbbtanulóknak a matematika, a fizika a legfontosabb, az új képzési rendszerben a szakmai tárgyakból érettségizni sem kell. Aligha lehet rossz néven venni a pedagógusoktól, hogy felteszik a kérdést: a jelenlegi, amúgy sem rózsás hangulatban érdemes-e megosztani a tantestületeket egy ilyen, felemás megoldással? Az iskolák nem kerülhetik meg a dilemmát: a bér- fejlesztéshez rendelkezésre álló 6 százalék felhasználásánál most mitévők legyenek? Meghagyják-e a bérszínvonalban kialakult különbséget és ezzel a belőle táplálkozó feszültséget, vagy pedig állítsák helyre a korábbi állapotot, ami viszont valószínűleg új konfliktusokat szül majd? Az ÉVISZ igazgatója úgy véli, a nagyobbik tüzet kell oltani, tehát az utóbbi megoldást fontolgatja. Bízik benne, meg fogják érteni a műszaki tanárok, hogy ezúttal a többieknek nagyobb béremelés jut. Helyben dönteni Ebben reménykedik, tehát maga is ezt az utat ajánlja Leskovics ■ József, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője is. Igaz, ami igaz — az elképzelés minden bizonnyal találkozik a tantestületek többségének helyeslésével. De hogy a javaslatot messzemenő megértéssel fogadnák a műszakiak is? őszintén szól rendkívül nehéz gazdasági helyzetünk egyik legnagyobb baja. Az amúgy is az egész társadalomra nyomasztóan ránehezedő és egyre növekvő, bürokratizálódó pénzügyi szféra sok száz milliós kárt idéz elő a gazdálkodó által kivédhetetlen intézkedéseivel, s amikor bebizonyosodik annak tarthatatlansága, nagyvonalúan ki merik jelenteni — megtehető — a Magyar Rádióban, hogy ez „az egész” felejthető. S úgy tűnik, felejthető is — sajnos. Felelősségre nem vontak senkit, legalábbis nyilvánosságra nem került. S első számú rádióadónk hallgatott műsorában sem műsorvezető, sem szerkesztő még csak halvány megjegyzést sem tesz. Nem, egyáltalán nem felejthető. Marik Sándor va, csak mérsékelten osztom az osztályvezető-helyettes derűlátását ... — Feltéve persze, hogy ezt a megoldást támogatja az iskolában a szakszervezet is. Minden intézménynek magának kell döntenie — mondja Leskovics József. Tőle végül azt is megtudom, hogyan pottyant az érintettek 'ölébe ez a tíz százalék, és miért nem tudtak róla időben az iskolák: — A Pénzügyminisztérium kezdeményezte, ő ^dta hozzá a pénzt is. és a pénzügyi osztályok segítségével tervezte lebonyolítani. A Művelődési Minisztérium nem is tudott róla, így a mi osztályunk sem, ezért nem értesíthettük előre az iskolákat. Aztán pedig időbe telt, amíg pontosan tisztáztuk, kik is részesülhetnek a béremelésben. Csak azokat lehetett figyelembe venni, akiknek műszaki végzettségük van, továbbá kinevezett oktatóként, főállásban műszaki tárgyat tanítanak, és munkájuk innovatívnak minősíthető. Valamint, ha az e feltételeknek megfelelők aránya eléri az iskolában dolgozók összlétszámának húsz százalékát. Végül a megyében 346 embert érintett a béremelés. Panaszos levelek Kimaradt a körből a záhonyi, az újfehértói szakközépiskola, a tiszaberceli, a tiszadobi szakmunkásképző. A megyei tanácson jelenleg négy panaszos levél van. A levélírók egy része méltánytalannak tartja, hogy ezekben az iskolákban, ahol arányuk nem éri el a minimum húsz százalékot, a műszakiak kimaradnak a béremelésből. Mások pedig azt sérelmezik, hogy a tanárképző főiskolán (például technika szakon) szerzett oklevél nem jogosít fel erre a tíz százalékra, holott tulajdonosa szintén műszaki tárgyat tanít ... A. Yolodarsikij: B uggyantov bement a dolgozószobába, szigorúan végignézett a jelenlevőkön, és így szólt: — Kartársak! Ma munka után 17,30-kor előadás lesz. Az a feladatunk, hogy biztosítsuk a száz százalékos részvételt. — De mi lesz az előadás témája? — kérdezte meg valaki meggondolatlanul a jelenlévők közül. — Van ennek jelentősége? — méltatlankodott Buggyantov. Az a fontos, hogy demonstráljuk a magas öntudatot és a kollektíva szervezettségét. Világos? Ki ajánlkozik hozzászólásra? — Javaslom, hog - a ruhatárból ne adják ki a kabátokat — indítványozta Gu- nátrov. — Maga nem ismeri a jogot — vetette ellene Fecse- gin. — Az előadás meghallgatása önkéntes. Írjuk ki a faliújságra, hogy a büfében narancsot fognak osztogatni. És ez már más dolog. — őrültség! — pattant fel Popov. — Ugyan hol lehet ilyenkor narancsot kapni ? — Lehet, nem lehet, nem számít — magyarázta Fecse- gin. — Mondjuk azt, hogy az élelmiszerpiacon problémák vannak, de a jövő hónapban megoldódnak. Úgyis elfelejtik, amit ígértünk, de legalább az intézkedést megtettük. — Az emberek bizalmát kockáztatjuk — rázta meg a fejét Gülüszemszkij. — Ez így nem állapot. Inkább állják el a kijáratot, csukjuk Minél esélytelenebb egy ló, annál nagyobb összeget lehet nyerni rajta, ha megfogadja valaki a verseny előtt. A totóban ugyanezt úgy hívják: kontrameccs. Vagyis az ellenkezőjére tippelnek a papírformának. Ha bejön, a nyereség valóban kimagasló. A módszer alkalmazható a gazdálkodásban is. Mészáros János, a kállósemjéni termelőszövetkezet elnöke azt mondja: beruházni abban az ágazatban kell, amelynek a lehető legrosszabbak a pozíciói. Hozzáteszi: ha a legrosz- szabb, akkor annál rosszabb már nem lehet. Szemléletes példával illusztrál: arassuíík, ha esik, mert azután csak napsütés következhet. Egy optimális méret Az országban, és a megyében keresve sem lehetne az említett példákra jobb párhuzamot találni a szarvas- marhatartásnál. Csökken a tehénlétszám, a szakosított telepek némelyike katasztrofális állapotú. Nagyon szűkös az a keret, amelyből támogatást lehet igényelni a rekonstrukcióra. Ráadásul jövedelmezőségi problémák is nehezítik az ágazat amúgy sem rózsás helyzetét. Kálló- semjénben pedig ... Saját erőből épül tehenészeti telep. Mészáros Jánossal kerülgetjük a betonon is bokáig érő sarat. A karámokban már ott táblából az új állomány. Mintha idegennek érezné még az új otthont. Nem csoda: a napokban fejezte be a tsz építőbrigádja, illetve most végzik az utolsó simításokat. Ne gondoljon senki az egykori szarvasmarhaprogram betonpalotájára. Nagyon puritán külső és belső fogadja a látogatót. Hja, a támogatás hiánya... A saját erő ... Három évig rágódtunk a terven, emlékszik vissza az elnök. Arra a következtetésre jutottunk, hogy meggondolatlanság a felszámolás. Az előadás be az ajtót, és agitáljunk mindenkit a maradásra. — A maradásra? Munka után? — nevetett fel Pala- csimtov. — Jobb volna, ha prémiummal ijesztgetnének bennünket. — Nem ijesztgetni kell az embereket, hanem érdeklődést kell kelteni bennük — mondta kioktatva Bozontov. — Én a szabadidőmben is meg a félig szabad időmben is előadásokra járok. Bozontov előterjesztése viharos reakciót váltott ki. Minden rend nélkül tárgyal- gatták tovább a kérdést. Nem tudni, mi lett volna, ha Po- tyalesdn, aki több éves szokása szerint a sarokban szunyókált, nem nézett volna az órájára, s nem szólt volna: — Testvéreim! Fél hat van. Nem kellett ismételnie, mindenki felugrált. Ám ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett egy ismeretlen. — Üdvözlöm önöket, kar- társak. Éín vagyok az előadó. Ha nincs kifogásuk ellene, elkezdem. — Éppenséggel elkezdhetjük — mondta hebegve Bugy- gyantov. — Csak nálunk az a szokás, hogy a kollektíva a teremben gyülekezik. — De miért? Lehet itt is. Egyébként is az előadásom a vezető személyzetnek szól. A címe: A tömeg- és kulturális szervezetek rendszabályainak megszervezése. (Mizsér Lajos fordítása) Van azonban egy optimális méret, amelyben jövedelmező lehet a szarvasmarha. A három esztendő alatt felkerestük az ország harminc legjobb telepét. Ennyi helyen járni nagyon tanulságos: szinte nem volt olyan telep, ahol ne tapasztaltunk volna valamilyen súlyos hibát. Annak ellenére, ' hogy ezek a telepek valóban a legjobbak az országban. Így nemcsak a biztató tapasztalatokat vehettük számba, hanem azokat is, amelyeket feltétlenül az elkerülendők között tartunk nyilván. Hosszabb távon is Miben látták a semjéniek a tartalékot? A takarmányozásban, a biológiai háttérben elsősorban. Ami pedig a köz- gazdasági megfontolásokat illeti: úgy gondolják, hogy a tejelő tehenészet hosszabb távon is jövedelmező. A jobb telepek legjobbjain 7—8 forint között tudnak egy liter tejet kihozni, és kapnak tizenegyet érte. Hatezer literes ciklusonkénti fejési átlagnál így jelentős nyereségre lehet szert tenni. A kérdés viszont így is kérdés marad: ma, amikor a bank 15—20 százalék kamatot is fizet, nem lenne-e nyu- godtabb a befektető álma, ha ide tenné a pénzét és nem kockáztatna. — Van benne valami — mondja Mészáros János. — De csak elméletileg. Nekünk ugyanis munkát kell adni tagjainknak. Az érvelés világos. A tapasztalatok összegzése után nem maradt más hátra, mint a cselekvés. Versenypályázatot írtak ki építő cégeknek, amely nagyon vegyes eredménnyel zárult. Akadt 100 millió forintos ajánlat is, de a többi sem nagyon maradt el ettől. Eny- ny'x. pénz viszont a legjobb akarattal sem állt volna rendelkezésre. Most, amikor már kasszazárás után vannak, más számára is megfontolandó a sok, és sokat érő ötlet, ami közben támadt. Szárnyakat kaptak Végül a saját építőbrigád kapta a megrendelést, ami először okozott ugyan némi szorongást a hasonló feladatnak még ki -nem tett kollektívában, de aztán a sikerektől szárnyakat kaptak. Záporoztak a jobbnál jobb ötletek. Igaz, a legelső nem is tőlük származott. Előzetes megszorításként közölték a dolgozókkal: mindent teljesítményben csinálnak. Aztán, és ezt már saját maguk döntötték el menet közben: mivel négyezer köbméter beton szerepelt a tervekben, érdemesnek találták, hogy vegyenek egy betonkeverőt. Belekerült ugyan két és fél millióba, de a megtakarítás általa legalább három. A keverő így tiszta haszon. És hogy a feleknél maradjunk: fél évvel a tervezett határidő előtt lettek kész és felébe került a legdrágább ajánlatnak. A telep tehát kész, és már benne ropogtatja a szilázst a közel 500 vörös holstein fajtájú tehén, amelyiknek otthonául szánták. Huszonhat ember állandó munkahelye, és nem akármilyen. Nem lehet messze a községtől, határoztak annak idején, mert ma már nem lehet elvárni az emberektől, hogy napjában kétszer kibiciklizzenek valami távoli tanyára. Buszoztatni pedig már induláskor biztos a milliós költség. A fizetések pedig nem akármilyenek. Tízezer alatt egy becsületesen dolgozó tehenész nemigen keres. Befektetés nélkül Még átmegyünk a plafonig csempézett tejház termein, amelyről megtudom, hogy ez a lelke az egésznek, a fekete-fehér öltözőkön, és még egy pillantást vetek a megye legújabb tehenészeti telepére. Három-négy millió forint nyereséget vár a tsz tőle, ami nem olyan nagy összeg. Viszont nagyon biztos pénz, ha minden úgy megy, ahogy tervezik. És lényegesen több lesiet, ha az a kis spekuláció is bejön, amiről az elején megemlékezett ez az írás. Nagyon megalázó és munkánkat leértékelő tény, hogy egy liter tej fél liter kólát ér mai értékrendünkben — mondja búcsúzóul Mészáros János. Ha ezek az eltérések helyükre kerülnek, nekünk azonnal javul a pozíciónk és anélkül emelkedik jövedelmezősége munkánknak, hogy egy fillért kellene befektetnünk. $sik Sándor Meddig? Miért? Ki fizeti? Valóban felejthető? Gönczi Mária
