Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. január 10. Kelet-Magyarország 3 A hallgatás oka Mindenki mást várt. Az elnök is, a vezetőség tagjai is. Ügy vélték, hogy a köz­gyűlésen egymást követően szólalnak majd meg az emberek, mondanak vé­leményt, javasolnak, bírál­nak és vélhetően örül­nek. Minden ok megvolt a feltételezésre. A tarpai tsz vezetősége nem kisebb be­jelentéseket tett, mint: je­lentősen emelik visszame­nőleg a béreket; az almát részesbe adják ki: csökken­tik a kötelező munkana­pok számát: fokozottabban támogatják a háztáji állat­tartást; az 1988-as eszten­dő szerényen szólva is jónak bizonyult. Nem valószínű, hogy sok helyen voltak ilyen beje­lentések. Közben, nagyon tisztességesen, az is. kide­rült, hogy változtatni kell a vezetés szerkezetén; ke­ményen fel kell lépni a fe­gyelmezetlenekkel szem­ben ; meggondolandó, hogy a gépeket szerződésbe ad­ják ki. Mondhatni, csu­pa sorskérdés, egy nagy gazdaság jövőjét megha­tározó elképzelés, döntés. És mind ezek ellenére két, nem éppen fontos felszó­laláson kívül — néma csend. Az öröm. bénította vol­na meg a tagságot? Vagy egyszerűen tudomásul vet­ték, hogy így alakult, és kész?. Vagy nem is érdekes, mi történik a községben? Ha van van, ha nincs nincs? Döbbenten ültem, és sze­mem előtt végigfutott két esztendő története. A veze­tés egységesedésének fo­lyamata. A sok fegyelmi, amit kiosztottak. A kizár­tak sora. A korszerű met­szés körüli viták. A szak­vezetés előnyös változásai. A nagy, húszmilliót meg­haladó rekonstrukció a szarvasmarha-telepen. A diós bérleti kiadása. A kis viharok a háztáji körül. Mintha semmi nem tör­tént volna. A tagság hallgatott. Még a szándék sem látszott, hogy valaki szólni akar. Pedig kaptak bíztatást bőven. Megpróbáltam megfejteni a talányt, de semmi éssze­rű nem jutott az eszembe. Nem találtam magyaráza­tot arra, hogy a tulajdono­sok miért ilyen közönyö­sek akkor, amikor jövő­jükről is szó van. Mintha csupa érdektelen bérmun­kás ült volna a székeken, akik nem érzik: rajtuk mú­lik minden. Hogy a felvá­zolt jelen és jövő az ő életük, sorsuk. Abban a községben, ahol a történelem tanúsága sze­rint mindig politizáló, ke­mény emberek éltek, ma az érdektelen közöny vert tanyát. Tarpán, a kuruc fa­luban? Sajnos, nem az egyetlen hely a megyében, ahol ennyire csendes a tag­ság. Lehet, hogy múlt év­tizedek rossz nevelése hoz­ta mindezt magával. Nehe­zen térnek vissza jó ha­gyományaikhoz. Nehezen vállalják a felelősséget. Nehezen tudnak együtt örülni még a sikernek is. Komoly politikai figyel­meztetés ez. Ilyen magatar­tással nehéz lesz az új tsz- törvényt megalkotni. Nehéz lesz vállalkozni, szembe­nézni a kihívásokkal. A leckét tehát feladta az élet pártvezetésnek, tsz veze­tésnek egyaránt. Mert itt már nemcsak anyagi ér­dekeltségről van szó. A tu­lajdonosi felelősség a tét. (bürget) Eberhard Franke: Hans allergiás H ans egész nap kemé­nyen dolgozott. Nem lazsálhatott, hiszen sürgős rendelései voltak, s a ruhákat is kellett szabnia. Alig várta -^onban, hogy végre leteljen a munkaide­je. Nem indult rögtön haza a gyárból, szeretett volna még néhány nyugtató sört meginni kedvenc vendéglőjé­ben, a Rideg Kastélyszolgá­ban. De hogy a sör ne le­gyen olyan száraz, rendelt még hozzá egy dupla adag pálinkát is. Itt, a törzskocs­májában igazán kikapcso­lódhatott. Sajnos azonban megzavarták nyugalmát. Két férfi elkezdett az asz­talnál beszélgetni: — Tudod, nálunk az üzemben nem megy minden simán — kezdte az egyik. Hans kényelmetlenül érez­te magát. Milyenek ezek az emberek — gondolta magá­ban —, ha még szabadide­jükben is a munkahelyükről beszélnek? Az ilyen dolog beteggé teszi Hansot. így gyorsan fizetett, és elment. De most hová? Haza? Ott­hon a felesége várja, s rög­tön a cipőgyári munkájáról kezd neki beszélni. Hans úgy döntött, beül inkább egy ká­vézóba. Rendelt egy nagy adag fagyit. Élvezettel maj­szolta a tejszínhabot, amikor a szomszéd asztalnál valaki elkezdte: — Nálunk nem mondja senki, hogy hová menjünk reggel a tehergépkocsikkal. Nem kell nekünk terv, min­denki tudja, hogy mi a munkája. Erre egy másik férfi: • — Szerencsétek van, öre­gem. Nálunk az üzemben minden napra forgalmi ter­vet készít a főnök, s az el­len nincs tiltakozás. Hansnak egyszerre minden mindegy lett. Megfájdult a feje, s arra gondolt, hogy egy ablak nélküli szobában szeretne most üldögélni, csakis egyes egyedül, magá­ban. Már a fagyi sem ízlett neki. A szomszéd asztalnál azonban tovább folytatták a beszélgetést: — Nálunk senki sem tö­rődik az anyagkivételezés­sel. Mindenki azt visz el, amit akar. Az irodában csak az a fontos: hogyan ala­kulnak a beszámolók, mi lesz a munkaversennyel. Egy­szerűen őrület! — mondta ismét az egyik férfi. Mire a másik: — Nálunk viszont még egy facsavart sem vételezhetsz ki papír nélkül. Hansnak összerándult a gyomra, zúgott a feje. szé­dült. Nehezen felállt, és át­ült egy másik asztalhoz, egy házaspár közelébe. — Ugye nem felejtetted el, hogy holnapután kikül­detésbe utazom Berlinbe. Ügy látszik, az ottani szak­társak nem tudnak megbir­kózni a kitűzött feladattal. Erősítés kell nekik — mond­ta a férj. — Ha a holnapi vezetői értekezletre gondolok, már előre kiráz a hideg — sóhaj­tott a feleség. Ebben a pillanatban Hans leesett a székről, elveszítette eszméletét. Az odaérkező mentő orvosa megállapította, hogy súlyos törése van, s azonnal meg kell műteni. A kórházi ambulancián tért magához. A feje felett egy orvos beszélt a nővérhez: — Képzelje, Trude, vasár­nap játszik a kórházi lab­darúgó-válogatott a BMC II. csapata ellen, és én vagyok a középcsatár. Hans ezután arra lett figyelmes, hogy az orvos lázasan magyarázza a leshelyzetek lényegét. Hans fájdalomtól meggyö­történ feküdt az orvosi asz­talon. Mindent értett, amit felette beszéltek. Érdekes módon nyugodt volt. Hiszen úgy gondolta: nem árthat egy kis fecsegés munkaidő­ben. Három gyümölcsből készül vegyes befőtt a Nyírség Konzervipari Vállalat tynkodi gyárában. A szilva, körte és alma egyenlő arányban kerül az üvegekbe, a gépsoron 25 ezer darab üveggel készül egy műszakban. A hideg miatt jól felöltöztek a körte előké­szítésével foglalkozó asszonyok. (Elek Emil felvétele) Egy bérintézkedés visszhangjából Mi a véleményük a sza- bolcs-szatmári népművelők­nek a bérek emeléséről; ho­gyan fogadta a jó hírt a szakma, mit remélnek, illet­ve milyen bérintézkedésekre lenne mielőbb szükség? Ezt kérdeztem a legilletékeseb­bektől, gyakorló népműve­lőktől. Válaszaikat jegyző- könyvi pontossággal rögzí­tettem, így hiteles, amint időnként egymás szavába vágva fejtik ki gondolatai­kat, de hittel g számukra legszebb hivatás mellett. Bradács Mária (Nyíregy­háza): Egészen őszinte le­szek, én kétkedéssel fogad­tam a hírt. Amíg semmi hi­vatalos értesítést nem látok, csak a szóbeszéd járja, szin­te hihetetlen a 40 százalék. Szerintem ez a minimum, amit meg kell kapnunk. Pél­dákat mondok; 11 éve dol­gozó, főiskolát végzett, je­lenleg egyetemen tanuló nép­művelő bruttó fizetése 6250 forint. Pályakezdőé három év után 4700. De *van 25 éves munkaviszonnyal ren­delkező dolgozónk — igaz, felsőfokú szakvégzettsége nincs, neki a bruttó 7 ezer... Pribula László (Kisvárda): Bejelentették a 40 százalé­kot áprilistól, de mihez ké­pest 40 százalék? Pest me­gye a közelmúltban 15 szá­zalékos béremelést hajtott végre, a borsodiak 18 száza­lékkal emelték a népműve­lők bérét. Nagy különbség, arra jön-e most 40 százalék, vagy a mi elmaradt kis fize­tésünkre. így óriási bérfe­szültség alakul ki. Én a nép­művelők egyesületének ve­zetősége előtt szót emeltem azért, hogy a 40 százalék le­gyen differenciált a bérben elmaradott települések javá­ra. BM.: Valóban elképzelhe­tetlenül nagy különbségek vannak a szabolcs-szatmári és mondjuk a Pest megyei bérek között. Egy kollégánk elment, itt volt 9 ezer fo­rintja, ott 15—16 ezret .kap havonta. Általában négyeÜ&r a különbség — az ő javuk­ra ... PL.: Ideje lenne megvizs­gálni, miért „ültek le” ennyi­re a fizetések a mi me­gyénkben? Egyik okát a rendkívül nagy cserélődés­ben látom, a pálya nem tartja meg az embereket... A másik: alibiállás a nép­művelőé sok helyen, nem is a művelődési házban tartóz­kodik, hanem otthon lehet megtalálni, metsz, almát cso­magol. Vagy egy helyi káder szakképzetlen gyereke, vagy egy futballista, akinek mun­kaviszony kell. ®tt marad évekig anélkül, hogy a fize­tésemelésért szólna, hiszen nem is abból él, és nem akar ütközni a biztos állás meg­őrzése miatt. Jakó Ernő (Fehérgyarmat): A népművelő, ha férfi, vagy ha családos, előbb-utóbb a különböző apparátusokban köt ki, mert ebből nem tud megélni. Jellemző a népmű­velő szakmai alulértékeltsé­ge, megbecsületlensége, de az igazság, önmagát se be­csüli eléggé... PL.: Azon kívül jelen van sok faluban a „feudális hierarchia", mint egy hűbéri láncolat: nem kaphat többet a művelődési ház vezetője, mint az iskolaigazgató, és harcra kell mennie a szolgál­tatásokból megszerezhető pluszjövedelmekért. Az esetleges többletkeret meg­szerzésének ezer gátja van, a tiszteletdíjak nevetségesek, és egymás után adják visz- sza az emberek a megbízá­sokat. BM.: Ki fog 1200 forint ha­vi tiszteletdíjért művészeti csoportot vezetni, amiből még el is vesznek 300-at?! És itt az értékek megőrzésé­ről van szó, ami nem lehet egy lakóhely, vagy egy szak­ma kizárólagos ügye és gond­ja. PL.: Attól félnek a ..gya­lognépművelők”, hogy akik dönthetnek a 40 százalék elosztásáról, nem eléggé is­merik a gyakorlatot, és attól elszakadva az ő hátrányuk­ra születik majd meg a dön­tés. Ezért azt szeretnénk: ne az állami vezetés döntsön a 40 százalék sorsáról, hanem azok, akik helyben és job­ban ismerik a gyakorlatból az egyes emberek munkáját. Az egyesület megyei vezető­sége ezt az álláspontot fogja a különböző ilyen jellegű tárgyalásokon képviselni .. Baraksó Erzsébet Díszpolgári címet adományoztak Tíz éve város Vásárosnamény A várossá válás tizedik évfordulója alkalmából pén­teken ünnepi tanácsülést tar­tottak Vásárosnaményban. Czákó János tanácselnök fog­lalta össze az eltelt időszak eredményeit. A város fejlődésében meg­határozó volt a 466 millió forintos támogatás, amely­ből többek között 376 lakás, 21 kilométer gáz- és 13 ki­lométer vízvezeték épült, valamint bővült a szennyvíz- hálózat is. A szolgáltatásban sikerült megvalósítani a többszektorúságot, bekap­csolódott a lakosság ellátá­sába a HÍREX, az ELITÁSZ, a nádudvari Mgtsz, sütőipa­ri vállalat és a tiszaszalkai áfész. Javultak az oktatás felté­telei. Átadták az új nyolc tantermes általános iskolát, a száz személyes óvodát, a kollégiumot és a sportcsar­nokot. Megkezdték a taní­tást a szakmunkásképző in­tézetben is, ahol most 440 fi­atal ismerkedik a szakmával, 1990-re viszont 900-ra emel­kedik azoknak a száma, akik kézhez vehetik a szakmun- kásbizonyítványt. A gergelyiugornyai Tisza- part egyre inkább üdülőhely jelleget ölt. A jövőben sze­retnék még tovább javítani az alapellátást a közkedvelt fürdőhelyen, tervezik egy új üzletsor építését. A tanácsülésen először adtak át díszpolgári címet a városért munkálkodó lo­kálpatriótáknak, dr. Csiszár Árpád, nyugalmazott lelkész, múzeumigazgátónak, dr. Pász­tor János, nyugalmazott kór­házigazgatónak és Joó Károly, nyugalmazott gimnáziumi igazgatóhelyettesnek. Új év, új forma Nem divatból részvényesek Múlt év november 25-én tartotta alakuló ülését a KELETCOOP Szövetke­zeti Részvénytársaság, és december 1-jén már be­jegyzésre is került a cég­bíróságon. A sokszor szidott bürokra­tikus gépezet most olajozot­tan működött, minden papír idejében elkészült, nem hi­ányzott egyetlen aláírás sem. Megszűnt a már tizenhét éve működő KELET Szövet­kezeti Kereskedelmi Közös Vállalat és helyét az új részvénytársaság foglalta el. Ilyen változásokat hallva több kérdés is felvetődik az emberben, legtöbbször a „miért” foglalkoztat bennün­ket. Miért volt erre szük­ség, tőke kellett, vagy egy­szerűen csak ez a mostani divat? Előnyös-e az új for­ma a tagoknak és a válla­latnak? Megváltozik-e a korábban végzett tevékeny­ség? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására kértem meg Kálvin Imrét, a részvénytár­saság elnök-igazgatóját, aki elmondta, hogy tőkeproblé­májuk egyáltalán nincs. A múlt évben is hitelképes volt a vállalat, biztosítani tudták az állandó fizetőképességet. Sőt, jelentős befektetéseik vannak különböző bankok­ban és gazdasági társaságok­ban. Már 1988-ban minden feltétel megteremtődött a változtatáshoz, amit év vé­gén formailag is végrehaj­tottak. A jövő biztosítása ér­dekében elsősorban a tagok szempontjából vizsgálták, ér­tékelték az új formát. Számukra ez azért elő­nyös, mert részvényeikkel maguk rendelkeznek, azokat bármikor pénzzé tehetik és tőlük fedezetként is elfogad­ják. A részvényesek minden­kori haszna az osztalék és a jelenlegi vagyoni háttér alapján árfolyamnyereségre is számíthatnak. Az új forma nem zárja ki a szövetkezeti jelleg fenn­tartását, hiszen a szövetke­zetek a mai gazdasági hely­zetben nem tudnák nélkü­lözni azokat az áru- és szol­gáltatási kapcsolatokat, ame­lyek a közös vállalat kerete­in belül már megvalósultak. Érdekeiket érvényesíthetik, hiszen az éves üzletpolitikát ők szabályozzák. A részvé­nyesek felelőssége csak rész­vényük erejéig áll fönn, míg korábban a teljes vesz­teségért ők feleltek. A Kelet-Szövker. vagyona több forrásból tevődött ösz- sze, így a részvénytársaság tulajdonjoga azokat illeti meg, akik a megszűnő válla­lat tulajdonosai voltak. Az előkészítés során főleg a va­gyonjogi kérdésekben voltak problémák a közös vállalat tagjaival, de a kölcsönös ér­dekek figyelembevételével sikerült olyan megegyezésre jutni, ami mindenkinek megfelelt. így minden ko­rábbi tag részvényes lett. Az alakuláskor meglevő vagyon 183 millió forint volt, ennek mintegy 20 százaléka lett tartalékvagyonként meg­állapítva. Ha korábban vala­ki ki akart lépni a közös vál­lalatból, azt hat hónappal előtte jeleznie kellett és tő­kéjét három éven belül kaphatta csak vissza, ez bi­zonytalanságot okozhatott a vállalat működésében. A részvénytársaság szempont­jából viszont teljesen mind­egy, ki a tulajdonos, a rész­vények adásvétele nem be­folyásolja a vállalat stabili­tását. A vagyonbiztonság és a folyamatos, hatékony gaz­dálkodás biztosítja a részvé­nyek árfolyamát. A részvé­nyek több mint 99 százalé­ka jelenleg a szövetkezetek tulajdonában van, és a cél az, hogy ezeknek megfelelő osztalék kerüljön kifizetésre. Egy jól működő részvénytár­saság vonzani fogja a tőkét és lehetővé válik annak gyarapítása is. (sz. zs.) Hitéi félnek a „gyalog­népművelők" ? • Miért keletkezett megyénkben bérfeszültség? Mi lesz a tisztelet- díjasokkal? * 1 Jegyzet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents