Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-09 / 7. szám

1989. január 9. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Válaszol Gönczi Mária rovatvezető Essen, csak ne vízszintesen A tél nagy ellenség a vasúton Olvasóink túlbecsülik lehe­tőségeinket, amikor olyan kérdésekre várnak tőlünk érdemi választ, mint például: mikor lesz végre Daihatsu (Mazda, Opel stb.) gépkocsi- összeszerelő üzem hazánk­ban? Festett vagy termé­szetes szőke-e Cicciolina ha­ja, továbbá igaz-e, hogy a szóban forgó hölgy szeretne ellátogatni a magyar parla­mentbe is? Mit jelent és ho­gyan következik az előzőek­ből az utolsó számjegy a sze­mélyi számban? Minderre én sem mondhatok mást: fogal­mam sincs. Ami válasznak, elismerem, talán kurta-fur­csa, de legalább őszinte . .. Ám félre a tréfával, nézzük az ijnéntieknél lényegesen egyszerűbben megválaszolha­tó kérdéseket, mindenek­előtt azokat, amelyek némi­képp rovatunk „profiljába vágnak”, j ! Czo'mba Zoltán Paszabról nem is kérdéssel, mint inkább -. • kéréssel fordult szerkesztősé­günkhöz: javítanánk ki hibá­inkat, amit kárácsonyi szá­munkban elkövettünk. Ezúton teszünk eleget fi­gyelmes olvasónk kérésének: valóban- tévesen közöltük 'Váci Mihály születésének évét, a költő — az Üj Ma­gyar Lexikonban olvasható, s ennek nyomán lapunkban is így közreadott évszámtól eltérően — nem 1927-ben, hanem 1924-ben született. P. Agnes nyíregyházi diák­lány, mint levelében írja, nagy meglepetéssel hallotta, hogy az idén állítólag már csak nyelvvizsgával lehet fő­iskolára vagy egyetemre je­lentkezni. Ami nem lenne baj, ha az orosz nyelvi tagozaton szerzett bizonyítványt, illet­ve érettségit elfogadnák kö­zépfokú nyelvvizsgának. Vi­szont úgy értesült, hogy ez nem lehetséges. Mi tehát az igazság? Információinak egy része helytálló, a többi viszont nem. Az idegen nyelvből tett érettségi sajnos valóban nem tekintendő flH|pfokú nyelv­vizsgának. Am^ ő és barát­nője esetében ez nem olyan nagy baj, hiszeíT a másik kér­dést illetően rosszul tájé­koztatták. Az egyetemi, fő­iskolai felvételinek nem fel­tétele a nyelvvizsga. Minda­zonáltal ajánljuk figyelmébe a „Felsőoktatási felvételi tá­jékoztató 1989” című kiad­ványt, amely most jelent meg. Ebből részletesen is megtudhatja, hová és milyen feltételekkel jelentkezhet, amennyiben-v alamely . egye­tem vagy főiskola nappali, esti, illetve levelező tagoza­tán szeretne továbbtanulni. Gárdos Ferenc és sok más olvasónk kiváncsi rá, hogy a lapunk mellékleteként meg­jelent falinaptárban december 21-e miért szerepel piros be­tűs napként? — Nos, az úgynevezett „naptárszabályzat” szerint december 21-e (1944-ben ezen a napon ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés) a demokratikus Magyarország ünnepe. Ezt jelöli a naptár megkülönböztető színnel. A hónap napját jelentő szám­jegy abban az esetben piros, ha az adott nap nemzeti ün­nep, illetve karácsony, hús­vét — ugyanakkor munka­szüneti nap is. Bár a mos­tani naptárakban ez még nem szerepel, de mint ismeretes, az Országgyűlés . közfelkiál­tással március Í5-ét is'ilyen ünneppé nyilvánította! Egyik nyíribronyi olvasónk tudomása szerint néhány szer­vizben Dacia-motort szerel­nek a Wartburg gépkocsik­ba. Olvasónk a pontos címet szeretné megtudni. Ebben sajnos nem tudunk segíteni. Pécsett valóban fog­lalkoztak az ötlettel, de Ro­mániából csak annyi motort tudnak szállítani, amennyi a Dáciákhoz szükséges esetle­ges javítás, karambol stb. ese­tén. Így az állítólag ígére­tes „Warcia’-kísérlet abba­maradt. Papp Imre a nyíregyházi Huszár sorról tudakolja: mi­vel emelkedik a csatornadíj (is ...), várható-e, hogy nö­vekszik a tanácsi bérlakások­ban élők lakbére? Tassy András, az IKSZV osztályvezetője volt segítsé­gemre a válaszadásban. Mint elmagyarázta, a lakbér két részből áll. Az egyik a bérleti díj, ennek összege attól függ, hány négyzetméteres, . milyen komfortfokozatú a la­kás (a komfortos lakásokban jelenleg 12 forint négyzet- méterenként). Ez most nem változik. Az egyéb szolgálta­tások, mint a víz-, csatorna­díj stb. díja viszont emelke­dik, az e területen tervezett áremelés mértékének megfe­lelően, tehát a szolgáltatáso­kért a bérlőnek is többet kell majd fizetni. (A többi kérdésre levélben válaszolok.) A vágányok között metsző szél süvít, a hideg csontig ha­tol. Az emberek toporogva, behúzott nyakkal várnak a vonatokra. — Tartunk a téltől, a.köz­lekedés egyik ellenségétől — hallom Máté Józseftől, a MÁV nyíregyházi körzeti üzemfőnök-helyettesétől. — Pedig a vasút a hóra, ködre a többi közlekedési ághoz ké­pest kevésbé érzékeny. Ta­valy a területünkön szinte nem volt hófúvás, jó lenne, ha az idén sem lenne. — Ilyenkor, gondolom, a váltókkal van a legtöbb gond — vetem közbe. Jön a lángszóró — A központból elektroni­kusan állítható váltók a hóra, jégre meglehetősen érzéke­nyek. A tisztításához meg­vannak az eszközeink. Erős fagy esetén a sín székeire etilénglikolt permetezünk, s amikor nagy hó és jég rakó­dik a váltókra, lángszórógé­pet alkalmazunk, melyből a területünkön kettő van. De a hagyományos eszközökre seprűre, lapátra — is szükség van. Az üzemfőnök-helyettes elmondta, hogy végleges és jó megoldást a váltók villa­mos fűtése hozza, ami a sze­rencsi vonalon már megvaló­sult. A tervek szerint 1990-ig a nyíregyházi vasútállomás első hat vágányában lévő, valamint a Sóstóhegyen, Nyírbogdányon és Kisvárdán átmenő fővágányokon talál­ható váltókat teszik fűthető- vé. Később Kemecsén, De- mecserben és Pátröhán vé­geznek hasonlókat. A nyíregyházi vasútállo­más egyik sínpárja mellett Gáva József gépkísérő áll. Fején kék védősisak, kezében sárga zászló. Arcát a szél és a hó vörösre csípte. — Nem félek a téltől — mondja, miközben megiga­■^ítjfhteisakját. — Harminc éve vagyok vasutas. Ha min­denki elvégzi a dolgát, a ha­vazással sem lesz gond. Az idén eddig még jó az idő. Ko­rábban volt, amikor méteres hó fedte a síneket. Van meleg ruhánk, kesztyűnk, bakan­csunk. Kellenek is, mert a 12 órás szolgálat nagy részét a szabadban töltjük. A zászlóval integet. — A szerelvény mozgását ezzel szabályozom — magya­rázza Gáva József. — Gyor­sabban, lassabban, állj, nyo­más, szétkapcsolás — szóval: minden szerelvénymozdulat­nak megfelelő zászlójelzése van, Sötétben pedig jelzőlám­pával dolgozunk. A dohánygyár felé indu­lunk. Egy dízelmozdony elő- re-hátra mozog, a személy- és tehervonatokat állítják össze szakszóval: rendezik. Egy éjszaka kétszáz vonat Egy pici helyiségben Tóth Rudolf vonatmenesztő térfel­vigyázó piros telefonon be­szél. Az asztalán levő 4 tele­fon felváltva csörög. Tóth Rudolf telefonálás közben a vonaítszámról, az indulási, érkezési időpontról meg egyebekről naplót vezet. Na­ponta általában 500 vasúti kocsit mozgatnak meg. Volt úgy, hogy egy éjszaka 203 vo­Hernádi Mihály a váltónál nattal volt dolguk. Egy teher­vagonsor éppen most húz el, a házacska beleremeg. A belépő Hernádi Mihály állomási tartalékos sapkáján, kabátján hópelyhek. — Akkor a legjobb, ha a hó vízszintesen esik — mondja, és e megjegyzéséhez a vo­natmenesztő magyarázatot fűz. N«m állhat meg — Ha már hó esik, nekünk az a jó, ha nincs szél, tehát függőlegesen ér földet. Ha a szél hordja a havat, az már baj, mert a villamos váltók­nál sok problémát okozhat. — Meg kell szokni — véli Hernádi Mihály. — A vasút nem állhat meg. Tizenhat éve csinálom, volt idő megedződ­ni. Ilyenkor „fűtőanyagként” több szalonnát eszek, mint máskor. Teát, meleg ebédet kapunk a munkahelyen is. SZERKESZTŐI Szembenéző önmagában a tény is üdvözlendő, hogy sor ke­rült a találkozásra. Nyír­egyháza országgyűlési képviselői elfogadták a Hazafias Népfront váro­si bizottsága, a Magyar Demokrata Fórum nyír­egyházi szervezete és a Párbeszéd egyesület meg­hívását. Megtelt a Váci Mihály művelődési köz­pont kamaraterme (pedig nagy hó esett, ráadásul szombat délelőtt volt) a „SZEMBENÉZŐ — közös jövőnkért” címmel meg­hirdetett találkozásra. Fő témának az egyesülési és gyülekezési törvényter­vezetet szánták a szer­vezők,' hiszen a kedden folytatódó Országgyűlé­sen ebben a témában is dönteniük kell a képvise­lőknek. Természetes dolog, hogy egy ilyen beszélgetésen — mivel (eddig?) nem sok hasonló alkalom kínálko­zott — más kérdések is felmerülnek. Például a sürgető igény a megye érdekeinek hatékonyabb képviseletére, vagy a munkásőrség mostanában sokat vitatott szerepére, legitim voltára vonatko­zó felvetések, de említ­hetném a „politikai rend­őrség’’ tevékenységére al­kalmazott „túlbuzgóság”- kitételt, esetleg a lapun­kat ért kritikát is. A köz­ponti téma azonban való­ban a két törvénytervezet volt. Ezen belül pedig leginkább a formálódó egyesülési jogszabály 4. szakaszának b) pontja, ami a pártokra vonatkozó előírásokat külön törvény­ben kívánja szabályozni. Itt, ezen a ponton konk­rét színvallásra bírták a kérdezők a jelenlévő két képviselőt. (A harmadik, dr. Pregun István előre jelezte, hogy csak késve érkezhet meg halasztha­tatlan feladatai miatt, így gondolatainak csak egy rövid összefoglalására ma­radt idő.) Varga Gyula el­mondta, hogy ö a parla­mentben arra a változatra teszi fel a kezét, amelyik a pártot-pártokat kiveszi az egyesülési törvény ha­tálya alól, s természete­sen felsorakoztatta érve­it is. Novák Lajos ellen­ben kijelentette, hogy sze­rinte választóinak többsé­ge a másik változat mel­lett van; ezért — bár tag­ja az MSZMP-nek — azt támogatja, s ő is elsorol­ta az indokait. Érdemes megállnunk egy pillanatra Novák Lajos személyénél. E sorok író­jára ugyanis az tette a legnagyobb hatást ezen a délelőttön, hogy minden­féle rosszízű személyeske­dés, olcsó tetemrehívás nélkül zajlott le a vita. Pedig köztudott, lapunk­ból is, hogy a képviselő és az MDF városi szerve­zete közötti viszonyra nem a felhőtlenség (volt?) a jellemző. Itt viszont ér­vek feszültek érveknek, s érződött: a szembenézés célja valóban a közös jö­vőnkért érzett felelősség. Nem véletlenül hang­zott el az igény minden oldalról a hasonló talál­kozások folytatására — más témákról is. Papp Dénes ^_________________y ■ín, fiam, már Wf másodjára va­gyok ebben a tsz-ben. Először ’63- ban jöttem, de az nem tartott soká. Má­sodjára meg ’70-ben. De akkor már hívtak. Nem kis dolog az ... Saját falujában sem lehet nagyon próféta az ember. Vagy hogy is van a közmondás? Na, ; fnindegy. Igaz, öcsém? Igyál egy kis borsodi vizet... Nem borsodi? Berliner? Az se rossz. Hanem tudod-e, hogy énró- lam még a tulajdon apám se hitte volna, hogy paraszt mara­dok. Pedig ő maga az volt szegény. Sokszor eszembe jut az a nap, amikor gyerekkoromban fel­tett a szekérre egy hajnalon, mondván, megyünk dinnyéért. Én még fel se kel­tem, mire ő már megrakta ganéval a szekeret, hogy ne menjünk üresen. Az­tán tett két zsákot is, hogy visszafelé tele legyen a szekérderék. krumplit is ástunk aznap. Mikór kifor­dított vagy három tö­vet, azt mondta: szedjed fiam. Én pe­dig a kezembe vet­tem az első gumót. amikor hazajöttem ’63-ban agronómus- nak. Kimegyek egy reggel a kazlakhoz. Akkor még nem nyolc órakor virradt, mint máma. Ott rakta a bálákat kilenc em­* V k' A/w V.V / v f és fényesre töröltem a nadrágom szárába. Jaj, gyermekem, so­se lesz belőled ren­des parasztember — kesergett apám. El is vitt Üjhelbe a piaris­tákhoz. Legyek or vos! Esetleg tanár. Látod, kedves ba­rátom, mégis paraszt lettem. Na, emeld azt a borsodi vizet. Nem baj az, ha német csak jó nagy habja legyen. Mert mint kulákfiút sehova se vettek fel. Az agrárt is csak suttyomban végeztem el. Láttad volna, hogy fogadtak, bér. Mondom: jó reggelt mindenkinek. Morognak vagy ket­ten: a kutya úriste­nit, de nehéz ez a bá­la. Úgy emlékszem, hogy köszöntem — vetettem oda a szél­sőnek. Felém fordult a vasvillával, úgy né­zett. „Csodálkozhatsz, hallöd-e ..Folytat­tam: ha annak idején nem írod meg az egyetemre, hogy ku- lák vagyok, most doktor úrnak szólít­hatnál. A másik gyarlónak is arra for­dult a feje, neki is volt egy jó szavam: te meg próbacsendör- nek se voltál jó, a villa is kifele esik a kezedből, he .. Nem él már egyik se, isten nyugosztalja körülöttük a jó’anya­földet. De nehéz volt velük. Nem mintha ma könnyebb lenne. De azért jó volt visszajönni mert má­sutt nemigen vertem volna gyökeret. Nem bírtam én a tanársá­got, pedig szerettek a diákok. Tebelőled is ember lett, látod. Ugye, a feleséged is odajárt. Emlékszek én mindőtökre. Most lesz a húszéves találkozó­tok. ötévest akarta­tok, én azt mondtam, az kevés. Akkor még senkik, semmik se lesztek. Legyen tíz, és húsz. Ugye jobb úgy. A tízévesen krumplipályinkát it­tunk, emlékszel? Az a jó, nem ez az árpá­ié. Fagyos krumpli­ból. Ésik Sándor Cs. Gy. Szemét, szemét, szemét... Telefon a senki földjéről: 7- (Teljes név é* cím) vagyok, végső megoldásként fordulok a szerkesztőséghez, mert sem­mi más eddig nem vált be. Szeretném megkérdezni, hogy senkinek nem bántja a szemét a sok szemét, ami a nyír­egyházi Vöröshadsereg útja elején a kukák környékén fel­halmozódik? Forgalmas útszakasza ez a belvárosnak, étte­remmel, üzletekkel, lehetetlen, hogy valakinek ne lenne fel­adata a tisztán tartása. Ezzel kapcsolatban kb. 30 darab te­lefonhívással kísérleteztem, a közterület-fenntartó vállalat­tól kezdve a városi tanács műszaki osztályán át az elnök- helyettesig, nem történik semmi. Kérdésem: ki az illeté­kes ebben az ügyben, kire tartozik? Cgy látszik, csak az. aki nem rázza le, hanem foglalkozik vele, vagyis telefoná­lónk és & lap munkatársai. Csak az a baj, hogy nincs any** nyi újságíró, mint amennyi szemetes utca Nyíregyházán...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents