Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET Kilencven éve született i Makói jegyzetek Páger Áltálról Páger Antal 90 évvel ezelőtt 1899. január 29-én Makón, egy egyszerű, kis házban látta meg a napvilágot. Édesapja Páger Sándor csizmadiamesterként kezdte keresni kenyerét, majd hivatal- szolga lett az egykori pénzügyigazgatóságnál. Édesanyja Czimbrik Rozália jegyszedőként dolgozott a volt makói Hollósy Kornélia Színháznál, és gyakran elvitte magával Tóni íiát a színházba. Az ifjú Páger szinte minden operettet kívülről tudott, s ezeket gyakran el is játszotta a volt Dessewffy téren. A makói Csanád vezér Főgimnáziumban 1918. június 15-én érettségizett. „Én itt nőttem fel ebben a városban, a központtól távolabb, elég szegény körülmények között. Végigdolgoztam az egész gyermekkoromat, hogy legyen ruhám, tandíjam, hogy le tudjak érettségizni.” A gimnáziumban Hoffman János tanára inspirálására a legjobb rajzolók közé tartozott, későbbi életének alakulását ez a sajátos talentuma jelentősen meghatározta. Az érettségit követően katonai szolgálatot teljesített az olasz fronton és kadétőrmesterként szerelt le ........... még a katonaságnál is Téni voltam, ... Téninek hívtak, illetve Téni bácsinak”. ' (Ke- resztelésekor Rappert Lajos szepességi szász pap nem tudta kimondani, hogy Tóni, csak úgy, hogy Téni, és ez a név rajta maradt.) Édesapja intette a színészi pályától, mivel nem tartotta kielégítő . egzisztenciának, csak édesanyja ésf nővére, Rózsika voltak a csendes menedzselő cinkostársak, akik a maguk módján egyengették színészi szárnypróbálkozásait. Budapesten beiratkozott a tudományegyetem jogi fakultására: „azért a jogra, mert ott a folyosón, ahol ácsorogtunk, mindenütt sokan álltak, csak egy ablak előtt nem állt senki, s ennél a jogra lehetett beiratkozni. De bizony még a beiratkozás -költségét is a barátok adták össze, mert nekem egy vasam sem volt, szegény apámtól nem várhattam. Ügy gondoltam, elvégzem a jogot is, talán még bíró lehetek.” A színészi pálya mind jobban magával ragadta, egyetemi tanulmányait nem folytatta. 1919-ben 20 éves korában a székesfehérvári színház szerződtette. Az ott töltött három év szoktatta a szereptanuláshoz, a gyors, pár nap alatti elkészüléshez, a színpadhoz, a publikumhoz, a partnerekhez. A szerepkör mindig bővült, sikere egyre nagyobb lett. Tehetségét és népszerűségét elismerve a színházak versengtek érte. Játszott Kecskeméten, Pécsett, Nagyváradon és 1926-tól 4 évig Szegeden. A szegedi színháznál partnere volt Dajka Margit, Kiss Manyi, Neményi Lili és Jávor Pál. „... az ország legjobb színháza akkor Szegeden volt. Nagyon jól éreztem ott magam, és az akkori viszonyok között, igen magas gázsim volt, autót, motort tudtam venni, és hazajártam anyámhoz Makóra, aki ekkor az Iritz-féle ház mögött lakott a Hunyady utcában ...” 1930-ban Budapestre kapott meghívást, ahol a Belvárosi Színház művészeként szerződtették. Sugárzó játékkészsége olyan átütő erejű és magától érthetődő volt, akár a természet körforgalma. Azon kivételes képességű színművészek közé tartozott, akiknek a publikum mindent elhitt, amit játszott: orvosprofesszort, mérnököt, ügyvédet, Páger Antal és felesége, Szilágyi Bea, a Fővárosi Operettszínház játékmestere. elesett csavargót, szolgát, parasztembert. „Mezítlábas korom óta bennem élő szociális érzékemmel oda merészeltem állni a társadalmi mélységekben maradt paraszt és munkás, vagyis a fajtám mellé. Művészetemmel, izzó felkiáltójeleket akartam mutatni. Az volt az egyetlen politikám, hogy kemény vonásokkal megmutassam a lenn- hagyottakat, akik közül való vagyok. Hogy a kisemmizettek lássák bennem és alakításaimban, hogy ök is valakik, hogy Övelük is, öben- nük is lehet hősöket állítani a magyar színpadra és filmre. Ez volt az én nagyravá- gyásom.” Páger 'új játékstílust teremtett: Az idillikus- parasztábrázolás helyett megalkotta a szociográfiai színészetet. Azt valósította meg művészi eszközeivel, amit Illyés Gyula a Puszták népével, vagy Kálmán Kata a fotóművészetben Tiborc fotóival. Szinte maszk nélkül, pusztán átéléssel különös légkört tudott abban a miliőben teremteni, ahol dolgozott. 1945-ben alaptalan rágalmazások sorozatát kapta, és elérkezett a nap, amikor önkéntes száműzetésbe, Argentínába emigrált, mert másként nem védekezhetett. Dél-Amerikában is hazáját’szerető, becsületes magyar ember maradt: „ ... hiszen a szülőföldet, és a hazát nem felejtjük el soha”. A magyar nyelvnek és a magyar tájnak élt. Buenos Airesben népszerű, keresett festő-grafikusként dolgozott. Eleinte a Holt-Dunát, a Marost, a Tiszát festette meg; a felesleges, oda nem illő dolgokat elhagyta. Ez volt a nosztalgiája. ötévi keserves munka után már művésznek számított, volt önálló tárlata Sao Paulóban, ahol 45 képpel nyílt meg kiállítása, 150 ezer cruzeiróért vásárolta meg festményeit a műértő közönség. Általában 200—300 dollárért találtak gazdára képei, míg egy-egy szénrajza 50 dollárért kelt el. Emigrációjából Gerzanits Elemér makói barátja tanácsára és a magyar kormány sürgető kérésére 1956. augusztusában hazatért. A sors különös kegyelmeként még több mint 30 évig szolgálhatta szeretett hazáját. Sajátságos, rekedtes hangján elbűvölő könnyedséggel tudott minden szerepében másképpen és mindig hitelt érdemlően megszólalni. El nem vitatható, hogy művészalkat volt a szó legszélesebb értelmében is. Beszédes példája, hogy a nyugati filmforgalmazó cégek az 1960-as évektől elsőbbséget kötöttek ki a Páger főszereplésével készült filmkópiák megvételéhez. Azt adta nekünk művészetében, ami bensőjében nőtt fel, ért meg az elméjében és a szívében. Az élet óriási szeretete lakozott benne. Szerette a tehetséges fiatalokat, számon tartotta őket. Figyelte pályájukat, sorsuk alakulását. Segítette őket jó szóval, igaz tanáccsal. Maga köré gyűjtötte őket. Rájuk testálta a színészmesterség szigorú tiszta hitét. Felismerésével és patronáló támogatásával több makói munkásból lett idővel színész. Befutott művészként is a kis örömök embere maradt. ....... a körém kiépült pompából talán az új cipőfűzőmnek örültem legjobban, mert amikor megkötöttem a cipőmben, akkor a makói kis mezítlábas fiú jutott eszembe”. Páger Antal valamennyi alakításában töretlen művészi erőről tett tanúbizonyságot. „Egy színésznek nincs kora, egy művésznek mindig meg kell újulnia. Én nagyon szemérmes vagyok ezzel a pályával szemben, és nagy hódolattal és nagy alázattal csinálom ezt a pályát. Ke- _ gyetlen pálya ez, kegyetlenül kell bánni vele, néha önmagunkkal is. Az élet minden formáját, és kegyetlenségét felhasználjuk, de ördöngös dolog, aki tudja csinálni. Ezer és ezer ember él bennünk. Az életnek ez a drámai része. A művész az, aki képes kiszakítani az embereket a napi életritmusból, és képes átadni saját érzelmeit. Ez a mi harcunk, hogy azt akarjuk, hogy ez mindig a legjobban sikerüljön, de ez nem mindig lehetséges. A tv nagy konkurense lett a filmnek. A tv-film két nap alatt készül el, míg egy nagyobb filmet három hónapig is készítenek. A tv kiragadja mindig a legfontosabb momentumot, és azt felnagyítva tárja a néző elé, így minden fontos arcrezdülésemet láthatják és észrevehetik. A képernyőn játszani nagyon nehéz, mert „úgyszólván nem szabad csinálni semmit”. No de míg az ember eljut odáig, hogy ne csináljon semmit, ez a legnehezebb, mert gesztikulálni, hangosan változatosan beszélni, ezt nem tűri el sem a film, sem a tv, ezért mindezek nélkül is olyan jellemzőnek kell lenni, hogy sikerüljön visszaadni a megjátszott személy jellemét, arcát, lelkét.” Páger a magyar színház- és filmművészet óriása volt. Az emberi megértés, a szolgálattal végzett munka értékes példája marad. 1986. december 14-én ljunyt el Budapesten. Most hetven esztendeje, hogy a makói hivatalszolga gyermeke elindult a mélységek és magasságok felé. Halász Bálint Hobbi vagy művészet? Áz amatőr film Nemrég rendezték meg a XVIII. tájegységi amatőrfilm- és videoszemlét Nyíregyházán. A környező megyékből érkezett filmesek három napon keresztül 46 alkotást vitattak meg. A zsűri tagjait, Fábián László kritikust, Mertz Lóránt operatőrt, Dékány Istvánt, a Magyar Amatőrfilm Szövetség főtitkárát és Hamar Péter filmesztétát a versenyprogram után arról kérdeztük, hogyan látják az amatőr filmes mozgalom jelenlegi helyzetét. F. L.: — Az amatőr film egy sajátos médium által közvetített vélemény a világról. Lényege a gondolatiság. Ezen a ponton azonban bizonyos aggályaim vannak: az elmúlt húsz évhez képest nem látom^ hogy a mai művek lényegesen jelentékenyebb társadalmi érdeklődést mutatnának, mint a hajdaniak, hogy fogékonyabbak lennének a politika iránt... M. L.: — ... holott leghamarabb itt kellett volna jelentkeznie az effajta magatartásnak. F. L.: — A filmet villámgyors elavulás jellemzi. Élénkebben kellene reagálni a mára. A video is a tegnapról szól. M. L.: — A video a formai útkeresés időszakában van: saját eszközeit kutatja, miközben fontosabb lenne a progresszivitás. A mostani fesztiválon ez meg sem jelent. F. L.: — Ehelyett a video művészetként akar föllépni. Hiányzik belőle a publicisz- tikus hevület. D. I.: — Nem szabad a video alkalmazási területeit leszűkíteni ... M. L.: — Az emberek nem mernek még gondolkodni — hiszen sokáig nem volt szabad. H. P.: — Igen ám, de a mozgalomban most is sok a huszonéves ... D. 1.: — A hatvanas években még akadtak műhelyek, például az Egyetemi Színpad, Győr. Most ellenben nincs pénz, támogatás hiányában a művelődési házak is lassan fölszámolódnak. F. L.: — Vagy nézzük a hetvenes esztendőket. Megjelent a közművelődési törvény, ez a fából vaskarika. A vezetés úgy gondolta, ezzel az ügyet megoldotta. Megnyugtatta a lelkiismeretét; csakhogy a kultúra így leszálló ágba került. Ez tudatos dolog volt. Innen azonban még mindig van „lejjebb”. Az amatőrség akkor bizonyult erősnek, amikor op- pozíció volt. A klasszikus amatőr film kritikai és kont- rollszerepet játszott. Ez a múlt. A trecentónál rajtolt Giottónál még együtt volt a művelt nagyvilágból toborzódott mezőny: az ermitázsi győző gyors franciák a Louvre-ból sokan Amerikából kik a madridi Pradó teremjutását nyerték ... és én, kit városunknak Benczúr-emlékszobája edzett. A quattrocento kezdetén az élre állt egy angol tudtam nem bírja végig a Botticelli Vénusz szétrázta a mezőnyt. Sokan bambultak el a Primavéra mellett ki szúrástól kiállva kit meg bezárt a bámész amatőrök csoportja. Leonárdónál én is felzárkóztam az élhez a szép Medici Vénusz is biztatóan intett a Cinquecento termek legszomorúbb afférja Giorgione Salamonja egy németet kizárt, mert előzésem közben alattomosan begáncsolt. A michalengelók előtti szűk kanyarban aztán az élre vágtam a díszpáholyban Raffaello Stiglinces Madonnája madarát elengedte, hogy repülni segítsen Ehhez kéne mérni a mai termést. Csakhogy mára pórul járt ez a műfaj: ,ma már senkit nem érdekel, miről beszélnek ezek az alkotások. D. I.: — A mozgalom védelmében el kell mondanom, hogy sok profi filmes amatőrként kezdte: például a Gulyás-fivérek, Matkócsik és Tarr Béla, vagy az animáció területén Vajda Béla, Czakó. Tíz éve is még más volt a társadalmi szeretje ... M. L.: ...és megbecsültsége is. Herskó János, a remek pedagógus, a mozgalom „pápája", nyilvánosságot teremtett a műveknek. Jancsó is járt ama- tőrfilm-szemlékre. Egyáltalán: ők hidat vertek az amatőrség és a profizmus között. — Eddig a mozgalom általános helyzetét sikerült fölvázolni. Nézzük meg közelebbről: mit tehet ma az „ember a felvevőgéppel”? D. I.: — Az anyagiak oldaláról tekintve: az állami mecenatúra nulla, saját pénzből pedig aligha megy. A megélhetés nyilván elvonja az erőt, az időt, az energiát. F. L.: — Ha pedig készül is valami (és főleg videóra), akkor arra a technikai elkényelmesedés jellemző: a trükkök, a színezések, a művészieskedés. Holott egyenesen, köntörfalazás nélkül kellene fogalmazni. M. L.: — Például fekete-fehérben, hisz az már önmagában stilizációt jelent. H. P.: — No de „eladha- tók-e” ezek a filmek? D. I.: — A kábeltévé lenne az, ahol igazán meg kellene jelenniük: itt korlátozott a nyilvánosság, viszont mégis eljut a nézőhöz a gondolat. — Mit tehet, miben tud segíteni a Magyar Amatőrfilm Szövetség a dolgozni vágyóknak? D. I.: — A szövetségnek mindössze négyszázezer forintja van arra, hogy kész forgatókönyvek alapján, pályázat útján támogatást nyújtson. Vannak hordozható VHS-szett- jeink, ezek ingyenesen vehetők igénybe. Van VHS-stúdió az utómunkálatokhoz, vannak lámpáink, hangtechnikánk, különböző berendezéseink. Támogatjuk a fesztiválokat, a táborokat. Az országot öt tájegységre bontottuk: tájegységi szemléink műhelyjéllegűek, ahol nincs előválogatás. A rendezvények nyilvánosak. H. P.: — Archiválja-e a szövetség a jelesebb alkotásokat? D. L: — Háromszáz filmünk van, megkezdtük ezek videó- átírását. A hatvanas évekről már van is kazettánk: tízéves blokkokban gondolkodunk. Tiziáno úr képén az XJrbinói Vénusz szemérmét is feledve forró csókokat fújt rám. Csak lábam, mint a szívem lökődött mind előbbre mintha ... szárnyaim vittek — A legutolsó termek szinte összemosódva ezüst karikák tánca ... nem tudtam glóriák-e, vagy angyalok popói... A képtár megannyi képe keretjéből felugrált tombolva ünnepeltek: Adonis, Afrodité Luther és Gyula pápa Niobidák és Jézus a Szamáriai asszony egymás nyakába csüngött... Mondják, hogy Veronese s valami, Tintoretto s a nagy flamand Rubens is ott volt s barokkos biztatással pompásan ünnepeltek ... Kit érdekelt ez akkor, amikor önfeledten Madonnák kisdedükkel a glóriájukat dobálták s durrogtak a büfében a palackos petárdák a nagy magyar sikert köszöntve . . . — mikor negyvenöt perccel a zárórának előtte az XJFF1ZI régi képtárt rakéta-pályacsúccsal győztesként befutottam. F. L.: — A szövetség a ború előtt jól működött. I ám, de például 1951-ben rendelet volt rá — minden vevőt, filmnyersanyagot kellett szolgáltatni. A 6C években viszont vissza lehe vásárolni az Ofotérttől. E túl pedig hosszú ideig nem hetett nálunk 8 mm-es ny< anyagot kapni. Csehszlovál ból kellett „becsempészni” — A mostani szemlén 46 lyaműből 37 videotechniká készült. Ez a jövő útja? D. I.: — Nem lehet tu< A videokamerán minden tomata, még a hang is. C nyomni kell a gombot, val: majdcsak lesz belőle. A deo fegyelmezetlenségre sz tat, hiszen egy kazettán percnyi anyag van. Egyébk a VHS-produkciók közül ír is kiragyogtak a filmek. F. L.: — Öröm volt lé ezeket: itt még van kép, n úgy mint a VHS esetében. 1 runk népművészete lehe volna az amatőr film. F hogy a video lesz az. Csak a video úgy művészet, ah a pesti vicc ... D. I.: — Tudomásul 1 vennünk, hogy aki kam« vesz a kezébe, az nem m esztétizálni akar. A csal film funkcionális, privát kumentum. Háttérvaló! Bódy Gábor, aki maga is : rette a Super 8-as technil elkészítette a Privát történe című filmjét, korabeli ai tőr munkák felhasználásávs F. L.: — Furcsa helyzet profi film mintha félték lenne. Ám jó példa Nyug Berlin, amely Cannes utál második legnagyobb feszti Itt nincs megkülönbözte Super 8-as, videós amatőr m kák együtt kerülnek berni tásra a nagyokkal. S itt fin szírozzák az amatőrt. Ök t ják, hogy a művészek egy sze is innen indult. Érdéi tehát „befektetni”. Jó le tanulni tőlük. Karádi Z: tanyában mi Honnan és mi vesen tudták, karja, örökké ha feltűnt — hangos csúfol nagy ellenszenv, ez is rejti Talán a szülők oltották k síró csemetéiket így ijes mert odaadlak Kódernak” Széles szárú, bő munkái cot kötött, mely eltakart: igen tarka a toldozástól, alább erősebb” — mondc nagyon ritkán borötválko; kálla, mégis mindig úgy i „nem szeretem a puccos szemére vetették szőrössé; ta, mely úgy meredezett égette tarló. Sokszor kérd lehet ez a Kóder? ö is < öregszik, én amipta ismeri S én mint afféle érdekli kíváncsi lettem volna a tö került a tanyára. Kérdezg tam, hogy kinél lakik, azl istállóban, egy dikón alszil fel a házba, akad ott neki szokta meg. Szerette az amit a gazda egy levitái mely szántás közben oly; Néha horkantott — „ilyen nára gondol, a táncoló, vii a kérődző teheneket néztí tatta, valahogy ő is eléget sen tiltakozott, ha felemlít lajdonított szállóigét, hog „Kell? Nem? Teszem el!” A tél volt a legkedvese a puha finom hótakarót emelte volna fel a lábát, h S gyönyörködve lesett háti két a mély barázdákat a hó miatt szerette a telet, is. Hivatalos volt ő a tany: malackát sivítani hallott i vacsorára. Estefele * alig 1 etetett. Kifordította a sün tói fényes kucsmáját és delmesen megérkezett po: nem késett — ehhez val Nem ivott sokat, talán cs valamelyik sarkot válasz: hoz, bárhogy is invitált: gyerekzsivajtól is, akik a , pi rohangálástól kipirulva erővel. Kóstolót nem fog: lődésre mindig valamilyei inkább csak belülről mosc Kis tanya volt a miénk, része nádfedeles, bizony nia a napfénynek, ha be a ablakon. Lakott ott vasúti tér is. Nagy ember volt a Kulcsár Attila: Az uffizi-verseny
