Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-26 / 22. szám
1989. január 26. Kelet-Magyarorskág 3 Hallgatni arany (?) Parlamenti gyorsmérleg HALLGATNI ^RANY címmel közöl egy összeállítást a Heti Világgazdaság legutóbbi, január 21-i száma, amelyben azoknak az országgyűlési képviselőknek a nevét sorolja fel, akik ebben a ciklusban, tehát 1985 óta nem szólaltak fel. Nincs az összeállításban semmi rosszallás, vannak képviselők, akik a bizottságokban rendszeresen elmondják javaslataikat, s ezzel segítik a parlament munkáját, mégis több olvasónk írt, telefonált az összeállítás megjelenése óta, mert sokallják, hogy hat szabolcsi képviselő nem kért még szót 1985 óta. személyi jövedelemadóról, Széles Lajos, aki a kormány- programról és Szűcs Gyula, aki az építésügy helyzetéről szólt. NEM kért még szót ebben a ciklusban Kovács Andrásáé, 7-es számú, Szánló Sándor, a 12-es számú és Kovács János, a,20-as számú választókerület képviselője. Interpelláció, még nem hangzott el Szabolcs-Szat- már megyei képviselő szájából, kérdés viszont igen: László Béla azt kérdezte meg, miért nincs a fuvarozás után árkiegészítés a hátrányos helyzetű térségekben, amikor Budapesten van. A telefonok, a levelek nyomán egy kis összeállítást készítettünk, hogy a választók megismerhessék: kik és hogyan vesznek részt az Országgyűlés üléseinek munkájában és azért is, mert az a bizonyos hat képviselő a valóságban csak három. Oka minden bizonnyal az, hogy egy korábbi kimutatás alapján készítették a HVG-ben az összeállítást. HÁROM olyan képviselőnk van. aki háromszor kért már szót at elmúlt négy évben. Bereéz János a sajtótörvényhez, az egyházpolitikához, valamint a gyülekezési és egyesülési jog vitájához járult hozzá felszólalásaival. Mezei Károly az építésügyi helyzetről, a környezetvédelemről és természetvédelemről, majd a politikai intézményrendszerről mondott véleményt és a ' társadalombiztosításról szóló törvényjavaslathoz mint a szociális és egészség- ügyi bizottság előadója fűzött kiegészítést. Novak Lajos a posta munkájáról, a kormányprogramról és az ipar szerkezetéről szóló parlamenti vitábari kért szót. KÉT alkalommal emelkedett szólásra Bíró Miklós, aki a VII. ötéves terv, majd a kormányprogram vitájában vett részt, Bánfalvi András a földről és az idei költség- vetésről kialakult vitában mondott véleményt. László Béla a családjogi törvény módosításakor és az egyesülési jog vitájában emelkedett szólásra, Soltészné Pádár Ilona a kormányprogramról és a politikai intézményrendszerről fejtette ki álláspontját, Técsy László az 1987-es költségvetéshez, majd a kormányprogramhoz szólt hozzá, Tölgyes István a forgalmi és jövedelemadóról, valamint az ipar szerkezetéről mondta el véleményét. Varga Gyula a minisztériumok munkájának vitájában és az ipar szerkezetéről szóló vitában képviselte a megye, illetve választói érdekeit. EGY alkalommal szólalt fel az Országgyűlésben Gulyás Gyula, aki a személyi jövedelemadóról, Konczos István, aki az 1987-es költségvetésről, Moldvay István, aki a forgalmi adóról és a személyi jövedelemadóról, Mo- ravszki György, aki a költségvetésről, Pregun István. aki a forgalmi adóról és a fólia alatt A Nyíregyházi Áfész zöldségtermesztő szakcsoportjának háromszáz tagja van, de a következő hetekben csak öten termelnek primőröket fólia alatt. A kistermelők kedve a költségnövekedések miatt lohadt le. ök öten kétezer négyzetméter alapterületen salálát, hagymát és retket termelnek. A saiátama- got többnyire már elvetették. A primőröket a kistermelők egyenesen az ÁBC-áruházak- ba és a zöldségboltokba viszik majd. Egyebek közt a nyíregyházi Búza téri, a Szarvas utcai és a jósavárosi ABC-áruház kap a szakcsoport primőrjeiből. B. J. Negyvenötmillió kistégla készül évente a fehérgyarmati Tégla- és Cserépipari Vállalatnál. Naponta négy-öt lakás építéséhez megfelelő mennyiségű anyagot égetnek ki kemencéikben. Képünkön Hajdú József targoncakezeld. (S. A.) Legyen érdekeltebb a tsz-tag „Földosztás" Napkoron Új földosztásról beszélnek egyesek. Vélik, hogy a mező- gazdaság megújulása, az agrárreform csak a tulajdonviszonyok rendezésével (visszarendezésével) valósulhat meg. Mondják, hogy szövetkezetpolitikánkban a sztálini modell, a tsz-tagok státusának bérmunkás jellege érdektelenséget, közömbösséget szült. Nincs a klasszikus értelemben vett szövetkezti tulajdonforma, a tagság , sem a földhöz, sem a tsz-vagyonhoz nem kötődik. Valóban új földosztásra lenne szükség? Erre a kérdésre csak falun, a termelő- szövetkezetekben, a földművelők körében lehet érdemi választ kapni. Az érdekeltség, a tulajdonosi érzet felkeltése, a mezőgazdasági nagyüzemek többségében most napirenden van. Az emberek eltérő módon és formában gondolkodnak, de a szándék alapvető pontokban megegyezik. Valamit tenni kell. A napkori Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Szegődi János véleménye sokak elgondolásával egyezik. Milyen alapon? — Nem földosztásra van szükség, hanem érdekeltségi rendszerre, amely a tulajdonosi formán változtat. Különben is most mihez kezdenének az emberek a földdel? Műveléséhez nincs a gazdáknak eszközük, felszerelésük. Másrészt, hogyan oszthatnánk vissza a termelőszövetkezetbe közel harminc évvel ezelőtt behozott földeket? A dűlőutak, mezsgyék eltűntek, így az újraosztás lehetséges módja csak a nyílhúzás lenne. Ezt senki sem akarja, senki sem kívánja. Az^ viszont mindenki óhajtja, hígy a termelőszövetkezeti tag valóban tulajdonosa lehessen a szövetkezetének. Itt elhangzik egy olyan szó, ami ma még kevésbé használt és közismert. „Nevesítés”. A tulajdonosi viszony erősítésére a szövetkezeti vagyont, vagy annak egy részét nevesítik, de hogyan? Napkoron már van ezzel kapcsolatos elképzelés. — Szövetkezetünkben az eltelt évek során jelentős mértékű vagyon halmozódott fel. Vagyonunk ma 243 millió forint, ebből 206 millió a szövetkezeti tiszta vagyon és 37 millió forint az állami támogatásból képzett felhal- ’ mozás. A két tételt, jogszabály szerint külön kezeljük. Mi arra gondoltunk, hogy a 206 millió forint 60 százalékát nevesítjük. B lapok nevére Más szóval, a tsz-vagyon egy részét a tsz-tagok nevére írják. De milyen alapon, hiszen az alapító tagok, akik földet, eszközöket adtak a vagyonalapba, már nyugdíjasok vagy nem is élnek? — Több, mint fél éve foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Keressük a legigazságosabb. mindenki számára kedvező módot, figyelembe véve a helyi sajátosságokat is. Sajátos vonása a mi termelő- szövetkezetünknek. hogy itt magas a taglétszám. 880 fő, ebből 429 a nyugdíjas. Az alkalmazott viszonylag kevés. Ezt figyelembe véve mi azt mondjuk: a szövetkezeti vagyont a behozott föld és eszköz csak megalapozta, de a gyarapítást az élőmunka tette lehetővé. A vagyonnövekedéshez, tehát minden termelőszövetkezeti tag hozzájárult, attól függően, hogy mióta tsz-tag és mennyit dolgozott. A nevesítésnél tehát figyelembe vesszük az eltöltött éveket, a keresetet, a földjáradékot. Az elnök által említett 206 milliós szövetkezeti vagyonból tehát 123 millió forintnyit nevesítenek. név szerint jóváírnak 880 tsz-tag részére. Mi ebből a tsz-tag haszna? — A nevesített vagyonrész után a termelőszövetkezeti tag osztalékot kap. A vagyonból és az osztalékból kivétel nélkül mindenki részesedik, legyen az aktív dolgozó. vagy nyugdíjas. Sőt a vagyonrész, és az utána járó osztalék a tsz-tag özvegyét is megilleti azon az alapon, hogy az özvegy automatikusan örökli a tagsági viszonyt. — Mekkora pénzekről lehet itt szó? — Túlzottan nagy összegekre senki sem gondolhat. Mint említettem, figyelembe vesszük a ledolgozott időt, a keresetet. így az osztaléknál lesznek differenciák és ez azt jelenti,- hogy valaki 5—6 ezer forintot is kaphat, más ezer vagy kétezer forintot, — Ettől nő majd a tulajdonosi érzet? B gyakorlatban is —Ettől is, de a tulajdonosi érzet összetettebb és bonyolultabb attól, hogy a kilátásba helyezett forintokkal mérjük. Mindenesetre a különböző érdekeltségi formák alkalmazása már eddig is bizonyította, hogy a tagság viszonya a munkához, a szövetkezeti tulajdonhoz más, mint korábban volt. El tudom képzelni, hogy ha a tagok a gyakorlatban is résztulajdonosai lesznek a szövetkezeti —vagyonnak, magatartásuk, érzésük előnyösen változik. Napkoron, mint másutt, most a mérlegzáró közgyűlés előkészítése a napi feladat. Viszonylag jó évet zárnak és az 1989. évi feladatok teljesítéséhez megfelelőek az alapok. Seres Ernő A tulajdonos ébreszti „Határtalan” lehetőség — de nyelv kell hozzá AZ AUSZTRIAI MAGÁN- HOTEL tulajdonosa reggel fél hétkor ébreszti a nála nyári szakmai gyakorlatukat töltő magyar srácokat. Fél óra múlva helyükön kell lenniük: héttől kilencig a vendégek reggeliztetésében segédkeznek, és utána sincs megállás. Kilenctől tizenegyig takarítás, porszívózás, majd ebédhez terítenek. Háromig ebédeltetnek. Háromtól pihenhetnek egy órát. Utána ismét takarítás. Aztán előkészítik az éttermet a vacsorához, utána vacsoráz- tatnak, rendet csinálnak — fél tizenkettőkor pedig számukra villanyoltás: És ez így megy nap mint nap; ott egy embernek kell elvégeznie azt, amivel nálunk hárman-né- gyen is eltéblábolnak. A hétfő kivételével, akkor a tulajdonos kocsijába ülteti a fiúkat, és gyerünk országot látni, nézelődni... A fizetség? ötezer schilling zsebpénz, továbbá el szabad tenni az aprót, amit a vendégek esetleg az asztalon hagynak — ebből összejön egy szezonban úgy tízezer körül. A fentieket olvasva sokan valószínűleg azt gondolják magukban: szép-szép az a tizenötezer schilling egy közép- iskolásnak. de így befogni ezeket a fiatalokat?! BIZONY — MUNKÄJRA FOGJÁK ŐKET. Ezek a fiúk mégis szerencsésnek érzik M egelőzve minden lehetséges tévedést, nem a politikával kapcsolatos jegyzetet írok. Előkerestem a hajdan volt, az újságírásban használt noteszeimet, és tetszik nem tetszik, számozni kezdtem a szavakat. Egy nyelvésznek is becsületére vált volna, ez a munka, de szerencsére akkor is négyszínű tollal írtam és bizonyos szavakat kiemeltem. A négyszínű tollat se tessék félreérteni, mert a jegyzetek színét akkor már (még?) nem a sajtóorgánum határozta meg, ahol az írás megjelenhetett. Valaha kedvenc szavam volt, ha nem az enyém, akkor a nyilatkozóké, „Célirányosan”. Mindent úgy tettünk abban az időben. Nemcsak a katonák lőttek célirányosan a gyakorlaton, hanem a kis, közepes, nagy, nagyobb szervezetek is célirányosan terveztek. Lehet, már akkor rájöttek, hogy az irány a tervezéshez nem mindig elég. A következő tizenöt évemet egy másik szó töltötte ki. Amikor kevés volt az irány, akkor megszületett a „célkitűzés”. Nyelvileg logikus. Már nem volt elég az irány. magukat, ha. a kiválasztottak közé kerülnek. És nem elsősorban az itthon tekintélyesnek számító summa miatt. Sokkal inkább azért, mert tisztában vannak vele, hogy a hazai viszonyok közepette édeskeveset tanulhatnának a szakmából ennyi idő alatt. És a nyelv miatt, amelynek gyakorlására ez a legjobb alkalom. Nem véletlen, hogy a szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskola — mert róluk van szó — a legambíció- zusabb, a legjobb eredményeket felmutató tanulókat küldi szakmai gyakorlatra abba az osztrák hotelba, ju-. talom gyanánt. Na igen, könnyű a szombathelyieknek, a szomszédban van a remek lehetőség — ellenkezhet most újra az olvasó. Igaza is van. A szabolcsi-fiatalok valóban nem számíthatnak ilyen alkalomra. Egyelőre. Ám a tanácskozáson, ahol mindezt hallottam, a nem is túl távoli jövő is szóba került. A hamarosan létrejövő európai közösség — a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt — szinte határtalan lehetőségeket kínál majd, remélhetően a mi fiataljaink számára is. AZ EGYKORI CÉHLEGÉNYEKHEZ hasonlatosan mód lesz a szakmai ismereteket külföldön gyarapítani; az ún. Erasmus-program szerint az európai közösséghez tartozó országokban (ezek ma a Közös Piac tagjai) kölcsönösen elfogadják majd a diplomákat, a diplomásoknak pedig egyenesen kötelező lesz bizonyos ideig egy másik, országban (azaz nem szülőhazájukban) dolgozni. Nem tartom lehetetlennek, viszont nagyon is kívánatos lenne, hogy valami módon mi is csatlakozhassunk ezekhez a tervekhez, amelyekből rövidesen valóság lesz. Nélkülünk is. De a legjobb alkalommal is csak az tud majd élni, aki erre időben felkészül. És aki nyelvet tanul. Ma még le- gyinthetünk rá, hogy a szakmunkástanulók számára is lehetővé (nem kötelezővé!) kellene tenni a nyelvtanulást; hogy a szakközépiskolásoknak is nagy szükségük lenne legalább egy nyugati nyelv ismeretére. Ehhez pedig a jelenleginél sokkal több angol-, német- (francia- stb.) tanárra lenne szükség. MONDOM, MA MÉG MINDEZT BESOROLHATJUK a jámbor óhajok közé. De a vonat már elindult — ha holnapután ideér, fel tudunk-e rá kapaszkodni? Vagy elsuhan mellettünk a modern Európa vonata? Gönczi Mária Esetleg az is félő volt, hogy többféle irány lehet. Ezért indult diadalútjára a célkitűzés. Ebből különben csak a kitűzés volt felesleges, mert a cél ugyanaz, mint a célirányosan kitűzött cél. Túléltük ezt is. Igaz, nem leségem különben azt kérdezte a minap, hogy mit választok az alternativ vasárnapi ebédkínálatok közül. Természetesen alternatív választ adtam, úgy is azt főz, amit akar. Az iskolában alternatív óra van, a boltban alternatív kínálat, és ha nőtlen lennék, de meg akarnám kérni valaki kezét, akkor feltehetően alternatív megoldásokat kellene kínálni választott kedvesemnek, aki alternatív módon mondana nekem igent, vagy nemet. E ngedtessék meg, hogy megkérdezzem, alternatív módon, mennyire célirányos ez, mennyiben felel meg a célkitűzéseknek (céljainknak) és ha valami jó, akkor miért kell koptatni naponta. A legújabb divatszavunkra különben vannak magyar kifejezéseink. Alternatív megoldás a két változat, de ennek van egy veszélye. Az emberek képesek rá, és mert magyarul mondják nekik, meg is értik. Bartha Gábor vagy Gábor Bartha volt olyan előadói beszéd, ahol ez a célkitűzés ne szerepelt volna, de megvoltunk róla győződve, hogy a kitűzés mégis csak célirányos. Ki-ki tette a dolgát, ahogyan tehette. Most viszont emberek zavarban vagyok. Képtelenség olyan újságot találni, amelyben ne szerepelhetne az alternatív megoldások lehetősége. Manapság már a közlekedési rendőr is alternatív lehetőségek szerint büntet, ha rossz helyen parkolok, a csak nagyítóval látható vállalat is alternatív terveket készít, nem is szólva a csak kicsinyítővei megcsodálható nagy szervezetekről. A fe-
