Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. január 23. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! A bölcsek krumplija Lányi Botond rovatvezető válaszol Sürget a határidő, egyre többen jelentkeznek adózás­sal kapcsolatos kérdésekkel. Tanácsként hívjuk fel olva­sóink figyelmét, hogy az álta­lános kérdésekre lapunkban sorozatban válaszol az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hi­vatal. Természetesen lehető­ségeinknek megfelelően az egyedi kérdésekre is vála­szolunk. Egy fűtésszerelő kisiparos kérdezi, hogy a munkájához szükséges ARO kisteherautójá­hoz kaphat-e valamilyen ked­vezményt az évi S780 forintos adóból. Az adófelügyelőségtől Kir­ák Józseftől kaptunk vá- aszt. Mint kisiparosnak az idóbevallását úgy kell elké­szítenie, hogy a teherautó­nál, a munkavégzéshez szük­séges költségeit elszámolja, ezáltal csökken az adóalapja. Ádám Mihály a Család utcá­ról súlyos baleset miatt több hónapig táppénzen volt. Az Állami Biztosítótól megkapta a táppénz és a kereset közötti kiegészítést, azonban 20 száza­lékot levontak adóba. Rekla­málja, mert kedvezményei foly­tán nem lenne adóköteles — számítása szerint. A kétezer forint alatti ki­fizetéseknél automatikusan vonják a 20 százalékos adó­előleget, ezt semmiféle össze­sítésben nem szerepeltetik. Ügyében a biztosító munka­társa konkrét tájékoztatást fog adni. A játszadozó gyerekeket fél­ti Mihucza Istvánná a Kert ut­cáról. Ugyanis a Vég utca és a Kert utca közötti részt koráb­ban szanálták, a lebontott há­zak mellett ásott kutak talál­hatók, s könnyen beleeshetnek az ott szaladgálok. A terület egy részén a la­kásszövetkezet építtet, a má­sik fele viszont csak látszó- lág gazdátlan. Veress István városi főépítész tájékoztatá­sa szerint intézkedtek, hogy a veszélyes kutakat ' betöm­jék. Kodákné Sipos Ilona szeret­né, ha a városi televízió mű­sorát lapunkban úgy közöl­nénk. hogy az egyes müsorré- szek pontos kezdési időpontját - is feltüntetnénk. A városi televíziótól kapott tájékoztatás szerint ennek tulajdonképpen nincs akadá­lya, a sugárzás előtti napon nagyrészt már ismert a mű­sor pontos felépítése, bár egy-két perces csúszás lehet. (Ebben a „nagy” tv sem ki­vétel.) Egy nyugdíjas reklamált a városi fürdőben tapasztaltak­ról. Hiába alig van vendég hét­köznap délelőtt, a nyugdíjasok­nak és diákoknak csak vállfát adnak, nem tehetik szekrénybe a ruhájukat. Pék János, a fürdő veze­tője a vállalati árszabályzat- . ra hivatkozott. Miután a nyugdíjasok és diákok ked­vezményes jegyei kapnak, így alacsonyabb szintű szolgálta­tás jár nekik. Egyébként sem lehet arra felkészül­ni, hogy a vendég érkezése­kor még üresnek tűnő für­dőbe később nem érkeznek-e többen. (Megjegyzésünk: az árszabályzatot a vállalat hoz­za, talán átgondolhatja az idős emberek megbecsülése érdekében alkalmazását, hi­szen hétköznap délelőtt ép­pen a nyugdíjasok adják a törzsvendégeket.) Több kérdése van Kiss Lász­lónak a Soltész Mihály utcá­ról, ezért ’ levélben kapja meg t. kimerítő választ. Kettőre mégis reagálunk: mi a különb­ség a rendkívüli szociális se­gély és a rendszeres szociális segély között? Kinek Jár az egyik és kinek a másik? Talán a neve is megmu­tatja. Rendszeres szociális se­gélyben azok részesülnek, akiknek a létminimumhoz szükséges jövedelmük sincs meg. Gondos környezetta­nulmány után a tanács ille­tékesei állapítják meg. A rendkívüli szociális segély viszont csak a pillanatnyi anyagi nehézségek áthidalá­sára szolgál — ugyancsak a rászorultság alapján. A TIGAZ Bzámlafizetésben várható-e változás? Ha reggel fél nyolctól délután négyig jár a pénzbeszedő, akkor sokan nincsenek otthon. A TI- TASZ ezt hogy oldja meg? Egyszer már megírtuk, hogy a pénzbeszedők bizto­sítását csak napközben vál­lalták. Ennek ellenére ezzel a megoldással nem vagyok elégedett, éppen azért, mert a biztosítók azt hirdetik, hogy alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez, ahogy egy szolgáltató vállalattól szintén ugyanezt kell elvárni. Igaz-e, hogy egyes vezetők megint több tíz ezer forint pré; miumot vesznek fel a múlt évi munkáért, miközben a vállala­tok helyzete ali£ változik? — kérdezi névtelen levélírónk Nyírbátorból. Általánosságban én is csak azt tudom mondani, igaz is, meg nem is. A vezetői pré­miumok feltételeit ugyanis a legtöbb helyen még a múlt év elején meghatározták, en­nek alapján fizetnek most. Azt viszont nehezen __ lehet eldönteni konkrét hely" isme­rete nélkül, hogy mennyire megalapozottak voltak a pré­miumkitűzés feltételei. 4 z ötlet olyannyira zseniális, hogy meg­írásra méltó! És fő­leg pofon egyszerű. Csak rá kellett jönni. Történt, hogy egy édesapa, akinek két gyermeke volt, vett kétszer egy kiló krump­lit. Semmit nem fűzött a feladathoz, csak annyit mondott a csemetéknek: pucoljátok meg. Te ezt — mutatott az egyik csomó­ra, te meg azt — adta ke­zébe a másik kilót, ök nekikezdtek, hámoztak. Amikor az egésznek vége lett, az apa újfent megje­lent a konyhában. Elővet­te a mérleget; és megmér­te a két gyermek teljesít­ményét. Az egyik 18, a másik 26 dekát faragott le a burgonyáról. Más szó­val: az egyik jobban dol­gozott, mint a másik. Az apa hamarosan érthetően mondta el, mi a vélemé­nye. Mondhatná bárki: ez a családi életre felkészítés kiváló lehetősége. A ta­karékos, gondos munkára Jól „befűtött” magának a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat nyírbáto­ri gyáregysége. Felvállalta kazánok gyártását, amely jö­vedelmező üzletnek látszik. A szerződés kuriózuma mégsem az, hogy a nyírbátoriak bő­vítik profiljukat, hanem az, hogy a gyártás jogát a nagy- rédei Morvái Ferenctől vásá­rolták. Attól a Morváitól, akiről megoszlanak a véle­mények, ki kalandornak, ki zseniális feltalálónak titu­lálja. történő figyelem-ráirányí­tás. Ez is igaz. A dolog mögött azonban sokkal többet látok. A krumpli- pucolók egyszerűen egy szemlélettel lettek gazda­gabbak. A munka minő­ségét tapasztalhatták saját kezük tevékenysége nyo­mán. Képet kaptak a ta­karékosságról. A kis dol­gokban rejlő haszonról. Sőt, ha nagyon messze el akarok jutni, hozzáte- hetem: a későbbi verseny- tárgyalások, tenderek szemléletével is ismerked­hettek. Mégpedig igen egyszerűen, minden külö­nösebb ideologizálás nél­kül. Meggyőződésem, hogy a két gyermek az életben sosem felejti el ezt a há­mozást. Tudatosan vagy a tudat alatt mindig ott él majd bennük a gazdasá­gosság fogalma. Erről jut eszembe egy ezzel rokon sztori. Idős, özvegy férfi akart házasodni. Kom- mendáltak is neki szép számmal jelölteket. Fel is kereste őket, és min­Ne meditáljon Hosszas telefonálgatás után jött létre a találkozó Nagy- rédén Morvái és Lehoczky Péter igazgató között, ugyan­is előbbi az év jelentős ré­szét külföldön tölti. A házi­gazda előbb végigkalauzolta vendégét a műhelyen, ahol saját tervei alapján kísérle­tezik ki és gyártják a kazá­nok prototípusait. A szerző­déstervezet jóváhagyására mindössze két napot hagyott a Mezőgépnek, mondván, ha nem írják alá. jöhet a kö­vetkező kuncsaft. Mivel jövedelmező gyár­tást kínált Morvái, a nyír­bátori gyáregység pedig ka­pacitáshiánnyal küszködött, ráálltak az alkura. A Mező­gép megvásárolta a vegyes tüzelésű, síkrostélyú kazán (kétféle méret) licencét, ame­lyet az Országos Kereskedel­mi és Hitelbank RT finan­szírozott. Ezzel a vállalat be­lépett a Megamorv-boltháló- zatba is, amely árusítja a Morvai-kazánokat. a gyár­egység pedig erre az évre kb. 40 milliós árbevételhez ju­tott. Kétféle vélemény A szerződésben kitételként az is szerepel, hogy a nyír­bátoriak csak a tervdoku­mentáció alapján gyárthat­ják a kazánokat. Ha nincs kereslet a termékre. Morvái garantálja, hogy hasonló jö­denütt az volt a kívánsá­ga: gyúrjon az asszonyka tésztát. Ó kiült a kony­hába és nézett. Az ötödik vagy hatodik jelöltnél kö­tött ki. Kérdezték: miért éppen annál? Mire ő: — Ö volt az egyetlen, aki a feltört tojásból az utolsó fehérjét is kikaparta. Spó­rolós, ilyen kell nekem. Nem akarok semmit egyszerűsíteni, de mégse állom meg, hogy ki ne mondjam: minden otthon dől el. A családban. Ha valaki hozza magával azt a szemléletet, amely haté­kony, minőségi, takaré­kos, tisztességes munkát részesíti mindennel szem­ben előnyben, azt aligha kell munkája során ok­tatni minderre. Talán job­ban élnénk, kevesebb ba­junk lenne, ha így neve­lődne a mai nemzedék, s ezt hozta volna magával a tegnapi. A bölcsek köve helyett így találtam rá a bölcsek krumplijára. vedelmezőségű munkát ad a gyáregységnek. Cserébe a bá­tornak vállalják, meghibáso­dáskor a bejelentést követő 24 órán belül megkezdik a javítást, ha nem, akkor Mor­vái csinálja, de tízszeres díj­tételt számláz Nyírbátorba. Szerződésen kívül a feltalá­ló három hétig saját költsé­gére öt szakmunkást beava­tott a műhelyében a kazán- gyártás technológiájába. Lehoczky Péter biztos, ami biztos alapon, végigjárta azokat a szövetkezeteket, amelyek gyártják a kazáno­kat, illetve azokat, amelyek pereskednek Morváival va­lamilyen ok miatt. Előbbiek szerint érdemes belevágni, utóbbiak szerint kalandor- ság. Mindenesetre a bírósági iratok alapján Morvái áll kedvezőbb helyzetben. Kecsegtető nyereség Januárban megkezdték az első kazánok összeszerelését Nyírbátorban, a lakatosmű­helyben. Az öt betanított szakmunkás mellett Hudák Miklós, aki korábban is fog­lalkozott kazánkarbantartás­sal, az irányító. A tervek sze­rint az első fél évben Nyír­bátorban Megamorv-bolt nyílna, ahol a kazánokat áru­sítanák. Az üzleti nyereség kecsegtető, de mint Lehocz­ky Péter elmondta, mindez az első rangú minőségen mú­lik. Máthé Csaba A lap A hirtelen meggazdagodás reményében Stohanek a /A nála közismert eltökéltséggel kijelenti: — Lapot indítok. — Osszon és ne indítson — mondom, mert ultizás közben nem szeretem a fecsegést. Ultiban az ember le­gyen szűkszavú, lényegretörő, határozott és korrekt. Az ulti szakszótára bár szegényes, de izgalomgerjesztő. A passz közömbös, a negyvenszáz az már valami, az ulti lényeges, a piros ulti ritka szerencse, a parti kontra még nem tragédia, a rekontra figyelemre méltó, a szub- kontra, mórkontra és a Fedák Sári előjele a káröröm­nek. Ha egy ilyen licitet elbukik Stohanek, akkor én körbekacarászom. Viszont most leteszi a paklit, nem oszt, hartem oktat: — Komolyan mondom, hogy lapot indítok. Sajtót. Új­ságot. Manapság ez a biznisz. — Na ne. — De igen. Hát nem veszi észre, hogy miközben nincs papír, kicsi a nyomda kapacitása, aközben egyre-másra jelennek meg az új lapok. Ilyen reform, olyan reform, kiskapu, nagykapu, országházi tudósítás, tudósítás az or- szágházból, ember, új ember, még újabb ember, a rik­kancs már azt sem tudja, hogy mit kiabáljon. — Ember — mondom Stohaneknek —, velem most ne szórakozzon. Akkor . indít lapot, amikor akar, de egyelőre lapot osszon. Stohanek oszt, de nem csak a keze, a szája is jár. — Maga sohasem volt egy vállalkozótípus. Maga ki­hagyta a pattogatott kukoricát, a főtt kukoricát, maga nem árult fánkot, nem volt lángossütő, butikos, a ron- gyosbolt-bizniszböl is kimaradt. Lapot sem akar indí­tani. — Passz — mondom. Stohanek benyúl és elvörösö­dik. Letettem neki a makk kilencest és a tök filkót. Va­jon mit kezd vele? Bemond egy kényszerultit és én el­fogom. Adósom marad. Erre aztán felemelem a hangom. — Maga akar vállalkozni, aki még eddig mindenbe belebukott. Rossz volt benzinkutasnak, zöldségesnek, gebines kocsmárosnak, mit vár akkor a lapindítástól? És milyen lapot akar indítani? — Függetlent. Az én újságom tele lesz szenzációval. Hitlernek üvegszeme volt, mert ablakostót volt a nagy­apja. A királyból nem lesz császár, meg ilyesmi. Sztá­lint, Churchillt, Szálasit, sem hagyom ki. Tuti, hogy nagy lap lesz a lapom ... Másnap közölte Stohanek: meggondolta magát. Nem indít lapot, megmarad olvasónak és laposztónak. Ultiz­ni jobb, könnyebb és szórakoztatóbb, a rizikó is kisebb. Nem mindegy, hogy mit kontráznak. Dicsértem az eszét. Seres Ernő (bürget) Morvai-kazán Nyírbátorból Szerződésre két napot Á Mezőgép nyírbátori gyáregységében megkezdték a Mor- vai-kazánok gyártását, amelytől ebben az évben 40 milliós árbevételt remélnek. SZERKESZTŐI O O OOOOOO Nyitottan Elsőrangú téma hazánk­ban mostanában a nyílt­ság, nyilvánosság, így az­tán nem is lehet csodál­kozni, hogy a minap a vártnál nagyobb vitát ka­vart a nyíregyházi városi pártbizottság ülésén, mi­ként is legyenek nyilváno­sak a pb ülései. Mert ezernyi ága-boga van minden újítás meg­valósításának — ennek is. Csak néhány megjegyzés, az elhangzottak közül: be kell-e jelenteni előre, ha valaki résztvevője kíván lenni a pb-ülésnek, vagy csak jöjjön egyenesen oda. Beleszólhat-e a vitába, vagy csak meghallgathat­ja? Odaadhatják-e előre a pb-tagnak kiküldött írásos anyagokat, vagy nem? A teremben együtt lesz­nek-e a testület tagjai és azok, akik csupán alka­lomszerűen élnek a nyil­vánosság biztosította le­hetőséggel, vagy például képernyőn, egy másik he­lyiségből követhessék nyomon a tanácskozást? Mi kell a belépéshez, elég-e a tagkönyv csupán, vagy az alapszervezet ajánlása is kívántassék meg? Sorolhatnánk tovább a fenntartásokat és válaszo­kat, de úgy vélem, ízelí­tőnek elég ennyi, hiszen csupán két dolgot szeret­nék feltárni. Az egyik a pártbizottság jószándéka, kezdeményezése, nyitott­sága, amellyel a kapcsola­tot keresi választóival. A másik: (bármennyire is jó lenne másképp tudni), új­ra kell tanulnunk egysze­rű, természetesnek tűnő dolgokat, így a demokrá­cia szabályait is. A most következő gon­dolathoz előzményként hozzátartozik, hogy újság­íróként sok testületi ülé­sen, tanácskozáson, külön­böző értekezleten vettem részt egy időben, s akko­riban kialakult bennem az a vélemény: sok ötlet ha­lála — egy bizottság. Ha valamit „Illetékesek” nem akarnak megvalósítani, annak vizsgálatára alakí­tanak egy bizottságot, s általában aztán az idő a feledés jótékony fátylát teríti az elképzelésre. Változó közéletünkhöz apró adalék, hogy magam is hozzáláthattam régi véleményem átformálásá­hoz. Az imént említett pártbizottsági ülésen ugyanis éppen izgalmas témákat felvető, kifejezet­ten most érdekes dolgokat vizsgáló bizottságokat ala­kítottak. Ráadásul négyet (!) s ezt sem tartottam soknak. Mert az egyik a választási felkészülést ve­szi nagyító alá, a másik a párttagok közszereplését, politizálását kívánja elő­segíteni ugyanebben az időben. A pb tisztségvise­lője fogalmazásbeli finom­ságokra is felhívta a fi­gyelmet. mert a harmadik bizottság nem a foglal- - koztatáspolitikával álta­lában „foglalkozik”, ha­nem annak változásaira figyel, a negyedik pedig nem az ipari szerkezetvál­tást vizsgálja, hanem an­nak új lehetőségeit kutat­ja. Úgy vélem, ez esetben messze nem feledtetést előkészítő bizottságokról, s nyelvészkedésről van szó, hanem a megújulni akaró politika konkrétab­bá, célratörőbbé válásá­ról. Marik Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents