Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám

1989. január 20, Kelet-Magyarország 3 Mit várnak az érintetlek a Mezígazdasági Kamarató!? Áldását adta rá a kormányfő Megyénk termelőszö­vetkezeteiben ezekben » napokban készítik el az elmúlt év gazdasági mér­legét. A nagykálló Nyír­ség Termelőszövetkezet­ben is készülnek a. zár- . számadásra. Az eddig eltelt idő legsikeresebb évét zárják. 7800 hektá­ron gazdálkodnak a leg­korszerűbb technológiai rendszerrel. Talajmű­velő eszközeik világ- színvonalon működnek, ennek is eredménye, hogy szemes terményből, gabonafélékből, kukori­cából rekordtermést takarítottak be a múlt évben. Űjabb üzemek­kel gazdagodott ipari ágazatuk is. A paplan- üzem, bőrdíszmű üzem, nemeshulladék-feldol- gozó részleg és a faipa­ri tevékenység mellett Bökönyben, Geszteré- den, Nagykállóban gyógyszercsomagoló rak­tárakat hoztak létre, ahol csaknem 200 főt foglal­koztatnak. Termelési ér­tékük megközelíti a 600 millió forintot. Elek Emil 1. A könnyűipari üzemek — köztük a paplankészí­tők — csaknem 50 millió forintos beyételt hoztak a múlt évben. 2. saját vágóhídjukon 2500 sertést vágtak és értékesítettek. 3. A faipari üzemben 35 ezer köbméter fenyőárut dolgoztak fel. Torpeií N éha a legjobb dolgot is megtorpedózza a hivatali dőreség. Példám nyíregyházi Ve­gyünk egy embert, aki bemegy a családsegítő közponba. Kedden. Pénzt, segélyt kér. Gyors ügy­intézés, helyszíni szemle, döntés. Kap. Szerdán a kezében a papír, hogy fel­vehet, mondjuk, kétezer forintot Mindeddig a do­log dicséretes. A rászoru­ló is nyugodt, gondján segítettek, a gödörből van kikapaszkodó. És ekkor elmegy, hogy a városi ta­nács pénztárában felve­gye a pénzt. Ez még min­dig szerda. Ott aztán ki­derül: nem megy. Mert a pénztár csak hétfőn és pénteken működik. Így aztán kezében a kétezret érő papír, a sürgős segít­ség. De hiába Mondták már a rómaiak, „bis dat, qui cito dat”, vagyis: két­szer ad, aki gyorsan ad. Jut az eszembe: régen nem tanítanak már latint. Talán ezért nem tudja a tanács, hogy az egyszeri adás sem volt sikeres. Megtorpedózták a legjobb szándékot, (bürget) Kilincselés helyett átképzés Munkanélküliek a Volánnál (máthé) Ebben az évben Budapesten: Nemzetközi diószimpózium Még a londoni tőzsdén is jegyezték a milotait Munkanélküliek a meg­mondhatói annak, hogy sok esetben a többszöri kilin­cselés, a hosszadalmas utána­járás sem elegendő az elhe­lyezkedéshez. Felmérve a hiányszakmákat és a válla­lati oldalról jelentkező foga­dóképes keresletet, átképzé­si tanfolyamokat indít a me­gyei munikaerő-szolgálati és -szervező iroda a munka vi­szonnyal nem rendelkezők számára. Azok, akik vállal­ják a képzési kötelezettsége­ket, könnyebben tudnak vég­zés után munkába állni. Még a múlt évben tizenegy szerencsés jelentkező számí­tógép-kezelői, operátori is­meretekhez jutott ílymódon. Az érintettek átképzési tá­mogatásban részesültek és az oktatás költségeit az állam viselte. — Engedélyezés alatt áll egy újabb tanfolyamunk — tájóko7.tat Rusin József, a munkaerő-szolgálati és -szer­vező iroda vezetője. A múlt esztendőben hirdettük meg a D kategóriájú autóbusz­vezetői képzést, amelyre 71- en adták be jelentkezésüket. Az előzetes orvosi vizsgála­tokon már csak ötvenen fe­leltek meg. Ezután került sor a pályaalkalmassági vizs­gálatra a fővárosban, ahol még többen kihulltak a „ros­tán”. Lezárult a szervező- munka, a minősítések alap­ján tizenhatan kezdhetik meg a D 'kategóriájú gép- járművezetői képzést. Lehe­tőséget teremtettünk azok számára is, akik bár nem feleltek meg, de egy alacso­nyabb fokozatú pályaalkal­massági vizsgálaton megfelelő minősítést kaptak. Részükre ebben a hónapban E kategó­riájú tehergépjármű-vezetői képzés indul. (cs.) ANIMATOR SPECIALIS KOLLÉGIUMOT szervez if­júsági vezetők részére a me­gyei ifjúsági letéti számla kuratóriuma és az MVMK. A kollégiummal szeretnének segítséget nyújtani a csopor­tok, közösségek változási, fejlődési jelenségeinek elem­zéséhez, autonóm, önigazga­tó közösségek megteremtésé­hez, a társadalomba való be­illeszkedéshez. A márciusban induló tanfolyamra január 30-ig lehet jelentkezni a művelődési központban (cím: Nyíregyháza, Szabad­ság tér 9.), illetve a 14-433/ 38. melléken, amelyen bő­vebb felvilágosítást is nyúj­tanak. Nyílt színi tapsot kapott Németh Miklós miniszterel­nök hétfőn az Állami Gazdaságok Országos Egyesülése ülésén, amikor bejelentette, hogy javasolja a Magyar Me­zőgazdasági Kamara létrehozását. Mivel évekkel ezelőtt megszűnt az Állami Gazdaságok Főigazgatósága a gazda­ságok érdekképviselete, kereskedelmi tevékenységének elő­segítése a minimálisra csökkent. — Mi a véleményük a kamara felállításáról? — kérdeztük megyénk néhány mezőgazdasági szakemberét. A tsz-ak igényei alapján — Nem függnénk tőle, rá­adásul a szándékkal már előbbre tartunk, hiszen a TSZKER a megyében 1.7 milliárdot forgalmazott — mondta Csonka Zoltán, a TESZÖV titkáihelyettese. — Mi továbbra is a termelőszö­vetkezetek igényei alapján dolgozunk. Együttműködni készek vagyunk bárkivel, a leendő Magyar Mezőgazdasá­gi Kamarával is. A termelő­szövetkezeti feldolgozóipart szeretnénk továbbra is erősí­teni és ezt önállóan is képe­sek vagyunk végrehajtani. Alkalmazkodunk a termelő­szövetkezetek igényeihez, enélkül nem is munkálkod­hatnánk. A Magyar Mezőgazdasági Kamara létrehozásáról a TESZÖV által szervezett egy­hetes budapesti továbbkép­zésen már erről beszélget­tünk — magyarázza Petis Mihály, a nyírbátori Új Ba­rázda Termelőszöyekezet el­nöke —, és egyértelműen kedvező lehetőségnek tartot­tuk. Azt várjuk, hogy a te­vékenység központjában ne a tsz-vezetők, hanem a gazdálkodás érdekeit tartaná szem előtt. Igény szerint le­gyenek ágazatai, például ál­lattenyésztés, kertészet, ke­reskedelem, szolgáltatás. A TOT számára is a fennma­radást jelenti, hogy mennyi­re tud együttműködni a ka­marával, vagy esetleg együtt munkálkodni. Minket most nem a név érdekel, hogy TOT vagy kamara, hanem az, hogy a befizetett összegért cserébe gazdaságunkat előse­gítő tevékenységet és igény szerinti érdekképviseletet kapjunk. Nyilvánvalóvá tenni — Legelőször nyilvánvaló­vá kell tenni a TOT, illetve a TESZÖV-ök és a kamara tevékenységét — válaszolta Gaál Ferenc, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője. — Milyen munkameg­osztás legyen köztük, mert arra nincs szükség, hogy pár­huzamosan működjenek. A kamara létrehozása egyúttal versenyhelyzetet is teremt a TOT számára és választási lehetőséget nyújt a termelő- szövetkezetek számára, hogy mérlegre téve tevékenységű­iket, melyikbe lépjenek be. Az állami gazdaságok szá­mára már egyértelműen ked­vező a kamara létrehozása, hiszen többségük a Magyar Gazdasági Kamara tagjaként kevés segítséget kapott mun­kájához. Ráadásul a kamara sokszor nem vállalta fel azo­kat az érdekellentéteket, amelyek az ipari és a mező­gazdasági szervek között ke­letkeztek. — Amint megalakul a ka­mara, azonnal kilépünk a Magyar Gazdasági Kamará­ból és belépünk az új szer­vezetbe — summázta / véle-, ményét Glattfelder György, a Kemecsei Állami Gazdaság igazgatója. — Ké éve kapjuk az információkat a kamará­tól, amelyek ipari vállalatok és kereskedők számára nyújt segítséget, a mezőgazdaság kérdései a perifériára szo­rultak. Itthon és külföldön — Elsődlegesnek az új szervezet megalakulásánál azt tartom, — folytatta — hogy közvetítse számunkra a piád igényeket, lehetőséget adjon a kereskedelmi tevé­kenység bővítésére, de nem­csak belföldön, hanem kül­földön. Adjon megfelelő kör­képet a nemzetközi mező- gazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, árairól, amikhez eddig a monopolhelyzetben lévő külkereskedelmi válla- laitok jutottak hozzá. Mivel a miniszterelnök áldását adta rá, én már február 1-től in­dítanám. Nem kell különö­sebb előkészület, hiszen úgy­is egyéves betanulás szüksé­ges a starthoz. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumben felszabadul néhány iroda, ahol be lehet­ne rendezkedni és minél előbb elkezdeni a munkát. Ebben az esztendőben Ma­gyarországon rendezik a nemzetközi diószimpóziumot. Talán nem is érdemelne kü­lön figyelmet az esemény akkor, ha megyénk nem lett volna egykor híres arról, hogy a világ legjobb diói ezen a tájon teremnek. Tény, hogy a harmincas években a londoni tőzsdén külön je­gyezték a milotait. Az is is­mert, hogy a párizsi világki­állítás egykori slágere volt a tiszacsécsei és milotai dió. A szatmári és beregi tájon, az ártereken és a kertekben otthonos gyümölcs rangja és haszna olyan volt, hogy min­denki szerette. Feljegyzések tanúskodnak arról, hogy még á múlt században is indultak hajók a Tiszán Szegedre a tarpai fák termésével. Sajnos a dió híre és rangja már nem a régi. Tudjuk, sok tsz vágta ki a fákat, mert a diófa, mint anyag kisegítet-' te őket a pénzügyi csődből. Hosszú ideig a gazdaságpo­litika sem preferálta, nem érezték meg, hogy a dió vi­lágpiaci pozíciója mindig stabil volt. Egy-két termelő- szövetkezet próbálkozása je­lezte csak, hogy van még, aki hisz. De mind nehezebbé vált az őrzése, nem volt sze­rencsés az sem, hogy min­denfelől jött felvásárlók tet­ték bizonytalanná a piacot. Abban az időszakban, ami­kor mind több szó esik a gyümölcsösök struktúraváltá­sáról, érdemes lenne újra­gondolni a dió szerepét és le­hetőségét. A nemzetközi szimpózium nyilván lehető­séget ad arra, hogy új fajtá­kat ismerjenek meg a terme­lők, olyanokat, melyek nem magoncról kelnek, gyorsan termőre fordulnak. Sokat meg lehet majd tudni a dió kórokozóiról is, ami bizton­ságot adhat. Tapasztalatot lehet cserélni más országok szakembereivel, és ami a fő, bele lehet látni a világpiaci helyzetbe is. Mindent lehet tenni, csak egyet nem: szó nélkül el­menni a kínálkozó lehetőség mellett. Megyénk kertészettel foglalkozó gazdaságainak ott a helyük a tanácskozá­son, hiszen kiváló alkalom ez arra, hogy lépések történhes­senek a dió hírének, rangjá­nak visszaállítására. És ami szintén nem lényegtelen: hasznát Is jobban élvezhetné a hozzáértő ember.• B. L. Az ürge Á z ürge ehető kis állat, és a mezőn él. Hogy meg- ehessük, meg kell fog­ni. Ez általában így szokott történni: a lyukba egy ve­der vizet kell önteni. Né­hány másodperc múlva a lyuk tulajdonosa kidugja a fejét. Ekkor nyakoncsíp- jük és kihúzzuk. És ettől kezdve az ürge rendelkezé­sünkre áll. Bőre az állam tulajdona, de a húsa sze­mélyes felhasználásra ke­rül. A nagyanyó is a mezőn élt, és volt egy tehene. En­nek ellenére ürgével táp­lálkozott. Miért evett ür­gét, ha egyszer tehene volt! Ennek oka volt. Ha nem lett volna ürge, talán eszé­be jutott volna, hogy a te­henet is megeheti. Vajon miért részesí­tette előnyben az ürgét táplálkozás szempontjából? Először: A tehén tejet ad, és nagyanyó mindig meg­fejte, hogy tejet ihassunk. Az ürge nem ad tejet, így nagyanyó nem fejhette meg. Másodszor: Az ürge gabonaszemekkel táplálko­zik. Amikor kiirtott egy­két rágcsálót, gabonával is jóllakott. A tehén viszont nem tartott igényt arra, hogy a nagyanyó eledele le­gyen. Harmadszor: A nagy­anyó és a tehén szerették egymást. Az ürgék viszont nem szerették a nagyanyát, és mindig elrejtőztek elő­le. Ezért is fogdosta nagy­anyó az ürgéket. Negyed­szer: A tehén nagy, kissé körülményes volna felfalni. Az ürge viszont kicsi, így könnnű megenni. Vé­gül: Tehén csak egy van, ürge meg rengeteg. Ebből következik, ha a nagyanyó megenné a tehenet, ezentúl kizárólag ürge lenne a me­nüje. Nagyanyó azonban bölcs volt, a tehén is meg­maradt, és nagyanyának is mindig tele volt a hasa. Nagyanyókánk már régen nem él. A tehén sem. Az ürgék azóta is szaporodnak. (Rimma Csernavina írá­sát Mizser Lajos fordította.> Számadás Nagykállóban

Next

/
Thumbnails
Contents