Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-03 / 2. szám

1989. január 3. Kelet-Magyarország 7 „Tovább kell folytatni a gazdasági reformot, amely egy szocialista piacgazdaság működési feltételének kialakítását szolgálja” (MSZMP 1988. május 20—22. értekezletének állásfoglalása II. fejezet 2. pont). A piacgazdaságról alkotott kép, a törekvésekkel kapcsolatos vélemények sokszínűek. Legtöbben a modell elméleti kidolgozatlanságát, a modellhez ve­zető megoldások tisztázatlanságát kifogásolják. A ma még jogos fenntartások mellett egyesek a piac- gazdasági modell kapitalista jellegét hangsúlyozzák, s azt a kapitalista gazdálkodás visszacsempészését , szolgáló lépéseknek tekintik. Mindezekre tekintet­tel jelen eszmefuttatás célja a tisztánlátás elősegí­tése, s kísérlet a piacgazdaság kiépítésének irá­nyába történő haladás szükségességének bizonyítá­sára. A félreértések, ellenvetések és ideológiai fenn­tartások jó részét meg lehetett volna takarítani az­zal, ha a modellváltás e fontos lépését nem szocia­lista piacgazdaság jelzővel indítjuk, hanem azzal, hogy a fejlett piaci viszonyokat akarjuk a mi szo­cialista társadalmi-gazdasági viszonyaink közé úgy átültetni, hogy az annak adottságaival harmoni­záljon. A piac szerepét olyan speciális körülmények között szeretnénk növelni, mint a társadalmi tu­lajdon dominanciája, a KGST-hez való tartozás és a létbiztonságot mindvégig prioritásként kezelő társadalom és gazdaságpolitika. Nagy nyomatékkai kell hangsúlyozni, hogy tu­dományos értelemben nem maga a szocializmus, hanem annak monolitikus modellje jutott válság­ba, s bizonyul életképtelennek. Ilyen értelemben tehát valóban nem jogos piacgazdasági modellről beszélni. A modell a szocializmus egyik vagy másik létezési formája. A piac az egyikben háttérbe szo­rul, a másikban viszont kiteljesedik. A modellt al­kotó viszonyok összessége tehát több mint amit a piac, a piacgazdaság felölel, vagy magába foglal. A gazdaságnál maradva az 1968-as reform a terv és a piac egységére épített. A valóságban viszont egy se terv, se piac szituáció jött létre. Megszűnt ugyan a tervlebontás, azt azonban egy túlszabályo­zottság, a piacot, a versenyt, az árakat, az önálló­ságot és a tulajdonlást szimuláló viszonyok vál­tották fel. A tervnek nem a piac, hanem a bürok­rácia az ellentéte. A hazai piac mai állapotának jellemzői: fejletlen, egyoldalú, működésének feltételei hiányosak. A piacról alkotott képünk is hasonló fogyatékossá­gokkal terhelt. Hagyományos piacfelfogásunk az anarchikus és spontán folyamatok révén utólagos szabályozásra képes szabadversenyes piaci modellt tükrözi. A fejlett piaci viszonyok ehhez képest egé­szen mások. Egyfelől az árutőke- és munkaerőpiac egységére épülnek, jól szervezett és magas színvo­nalú információs rendszerrel és kemény verseny­követelményeket támasztva működnek. Nálunk egyelőre az árupiac is csak torz formában létezik. A hiánygazdaság miatt az eladók piaca dominál. Az állami gyámkodás következtében még az ebből az egyoldalúságból eredő gyenge verseny is tovább tompul. A piaci információs rendszer fejletlen, s többnyire megbízhatatlan. A versenyre, vállalko­zásra, innovációra késztetés is gyenge. Önmagában az árupiac, a tőke- és munkaerőpiac, valamint azok intézményrendszerének kiépülése hiányában előb­biekre eleve csak korlátozottan alkalmas. A tőke­piac kiépülése a bankrendszer kétszintűvé válásával, az értékpapír-forgalmazás beindításával, értéktőzs­de létrehozásával és a társasági törvény megalko­tásával kezdetét vette. A munkaerőpiac hallgatólagosan eddig is léte­zett. A munkaerő mobilitásának kemény korlátái és a vásárlóerő szabályozó funkciót előtérbe helye­ző merev bérszabályozás, az érdekképviselet és ér­dekegyeztetés lehetőségeinek majdnem teljes hiá­nya folytán a munkaerőpiac kialakulásának sem kedvezett. A tőkének és a munkaerőnek a jöve­delmezőbb tevékenységek felé áramlásának előse­gítése viszont alapvető érdekünk. A világgazda­ságban zajló modernizációs folyamatokkal való lé­péstartás ezek nélkül elképzelhetetlen. E folyama­tok vezérlése csak az érdekeltségre és a versenykö­vetelmények figyelembe vételére képes gyors in­formációs rendszerre, piaci impulzusokra gyorsan reagálni képes vállalkozó szellemű és önálló veze­tőkre, gazdálkodó szervezetekre építhető. Felmerül a kérdés, nem lehetne a korábbi modell javítgatásával a magyar gazdaság működését a piacosabb modellnél is hatékonyabbá tenni? A vá­lasz egyértelműen nem. A régi ruha átszabása nem segít, új ruha kell. Az önszerveződő modell képe részleteiben természetesen nincs kidolgozva, s an­nak erőltetése minden bizonnyal újabb tévútra vin­ne. Elégséges ezért csak az irány és a körvonalak meghatározása, azt követően pedig a folyamatok irányításában a tudományosság és a jó értelemben vett pragmatizmus összekapcsolása. Az újabb illúziókba ringatás veszélyét kerülendő a piacgazdaság kiépítésének néhány fontosabb, de egyelőre hiányzó, vagy hiányos feltételeiről is szól­ni kell. A magyar gazdaságpolitika manőverezési képessége a nagymérvű eladósodottság, az infláció és a munkanélküliség növekedésének veszélyei mi­att alacsony fokú. A piacgazdaság kiépítésében és a struktúra korszerűsítésében ugyanakkor több évtizedes lemaradást néhány évbe sűrítve akarunk, illetve kellene behozni. Az ennek érdekében szük­séges megoldásokat viszont a válság elkerülése ér­dekében szükséges rövid távú lépések keresztezik. Ez a dilemma sajnos súlyos és valós. Végül — én legalábbis szubjektíve — további súlyos gondok forrásának tartom, hogy a társadalmi tulajdon ala­nyának, tulajdonosának, a tulajdonlás megoldásá­nak keresésében még mindig nem jutottunk el a valós megoldást jelentő formákhoz. Valóságos tulaj­donosok nélkül pedig a piac sem igazi piac. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa Álmatermelés és érdekeltségi rendszer ...........—» A traktoros magánkontrollja A 3191 hektár összterületű Ke- mecsei Állami Gazdaságban az almatermesztés több évtizedes hagyományokkal rendelkezik. Ez a hagyomány a szabolcsi agrár- múltból ered. illetve a meghatá­rozó nagyságrenddel bíró homok­talajok is indokolták a korábbi almatelepítéseket. A hetvenes évek végén az 512 hektár termő almaterület 60 szá­zaléka hagyományos telepítés volt vadalma alanyon. Az elöre­gedett ültetvények selejtezésével párhuzamosan 1972-ben kezdődött meg az első intenzív telepítési program, amelynek jegyében a nyolcvanas évek elejéig több mint 400 hektár ültetvény telepí­tése valósult meg. A telepítésekkel párhuzamosan a fajtaösszetétel is megváltozott. A korábban domináló jonatán 80 százalékos arányát a jonatán és starking fajták változatainak aránya váltotta fel úgy. hogy je­lenleg a jonatán és típusai már csak a terület 60 százalékát kép­viselik. Sajnos a telepítéshez nyújtott állami támogatás elnye­résének a feltétele volt az 5X3 méteres sövényültetvény kialakí­tás, valamint az MV-es alanyra oltott starking fajta 50 százalé­kos mértékének betartása. Ha­mar bebizonyosodott, hogy ez a telepítési rendszer elhibázott volt, de ennek pénzügyi konzekvenciáit nem a kitalálónak és előírónak, hanem a termelőnek kell évről évre elviselnie. Idénymunkás helyett saját dolgozó A hetvenes éveket megelőzően a környék idénymunkásai jelen­tették az alma ápolási és szüreti munkáinak kézi-munkafedezetét. A később jelentkező munkaerő­gondok miatt, mint mindenütt, a diákok, a távol lakó bérmunká­sok őszi idénymunkáját vette Igénybe gazdaságunk is. De ily módon a betakarításnál a' munkabéren felül jelentős re­zsiköltség merült fel (szállásolás, étkeztetés, szállítás). Egyes évek­ben ez az alma önköltségében az egy forintot is meghaladta. Ezek kiküszöbölésére és a mi­nőségi munka érdekében, továb­bá azért, hogy dolgozóinknak munkával szerzett többletjövedel­met juttathassunk, 1983-tól az illetményjárandóság keretében a betakarítási munkákat csak saját dolgozóink bevonásával végeztük, így a korábban felmerült rezsi- költség gyakorlatilag megszűnt. Haszonbér, vállalkozót 1986-tól kezdve a másik jelen­tős kézi munka, a metszés gond­jának a megoldására, valamint a munka minőségétől függő, dif­ferenciált jövedelem megterem­tése érdekében ezt a gyakorlatot tovább fejlesztettük oly módon, hogy gazdaságunk egy különálló üzemében fekvő 78 hektáros al­matermő területet haszonbérbe adtunk kétéves művelésre. Elsőd­leges jelentkezési lehetőség gaz­daságunk dolgozóinak volt fenn­tartva. de az újtól való idegen­kedés miatt a terület több. mint a felén idegen bérvevő jelentke­zését is el kellett fogadnunk. Azonban ezen a területen végzett munka és a bérlőknek kifizetett járandóság (8.8 millió forint) fel­keltette gazdaságunk dolgozóinak érdeklődését és igényét. A múlt évben a megfelelő ter­mőképességű almatermő terüle­teinket — az ültetvényeink 80 százalékát — teljes egészében vállalkozás keretében kiadtuk — gazdasági dolgozóink elsődleges igényét figyelembe véve. Azzal, hogy az ültetvények kézi munkáit teljes egészében dolgo­zóink végzik, a személyes érde­keltség kialakítása eredménye­képpen látványosan növekedett az értékesítési átlagár annak el­lenére. hogy a felvásárlási ár gyakorlatilag évek óta stagnál. Az ültetvények állaga, termőké­pessége a gondos ápolás révén javult. Az első néhány év ered­ményei és tapasztalatai Gazdaságunk 120 dolgozó bérét és járulékos költségét megtakarí­totta, ezzel egyrészt csökkentet­te az önköltséget, másrészt elfő­Kutatás a föld alatt A föld alá rejtett plasztik­bombák a hagyományos ak­nakereső készülékekkel nem deríthetők fel, mert ezek csak a fémtárgyakat mutatják ki. Egy angol cég most olyan be­rendezést készített, amely na­gyon rövid radarimpulzuso­kat bocsát ki, s felfogja a földbe rejtett bármilyen anyagú tárgyról visszaverődő jeleket. Azért, hogy az e vizs­gálat szempontjából érdekte­len, sőt zavaró jeleket kiik­tathassák, a felvevőkészülék memóriatárába beírják a plasztikbombák jellegzetes radar-visszhangképeit, s a berendezés csak azokat a je­leket veszi figyelembe, ame­lyek ezekre a mintákra ha­sonlítanak. Az újfajta készülék a bom­bakeresésen kívül geofizikai és régészeti vizsgálatokra s általában mindenféle föld alatti tárgynak a felkutatásá­ra alkalmas. Műanyag műtrágya Nyújtott hatású, komplex műanyag műtrágyát fejlesztet­tek ki szovjet tudó­sok. A műanyagok lassan oldódnak fel a vízben, ezért az egész vegetációs cik­lusban egyenletesen látják el tápanyaggal a növényeket. A ha­gyományos műtrá­gyák általában csak egy évig aktívak, az újfajta műtrágyák pedig három évig. Nehezebben mosód­nak ki a talajból, ezért kevésbé szeny­nyezik a folyókat, tavakat. A Szovjet­unió legkülönfélébb övezetében végzett kísérletek során 15— 25 százalékos ter­méshozam-növeke­dést tapasztaltak, ki­vált a sós talajokon. gadható bérfejlesztést jelentett a dolgozóknak. A vállalkozóknak kifizetett összeg (például 1987-ben átlago­san 50 000 forint) megfelelő mér­tékű jövedelmet nyújt az átla­gosnál szorgalmasabb és nem kevés többletmunkát vállaló dol­gozóinknak. A kiadható ültetvényterület mértékének korlátozása (egy hektár) morális biztonságot ad vezetőnek, beosztottnak egyaránt. A gazdaság által elvégzésre ke­rülő gépi munkák minősége — különösen a növényvédelmi mun­káké — állandó és rendkívül szi­gorú „magánkontroll” alatt vaú, és erre építhető a traktorosok érdekeltségi rendszere is. A vállalkozó kistermelők és a gazdaság évente szerzett tapasz­talatainak, valamint a gazdasági szabályozók figyelembevételével a módszer állandó „karbartartá- sa” és finomítása szükséges úgy, hogy az érdekeltségi rendszer minden résztvevője megtalálja számítását. Glattfelder György A Cosmos II, a világ legki­sebb kétkamrás szívritmus­szabályozója, amelyet 1988. november 7-én ültettek be először egy 84 éves amerikai férfi mellkasába. A szabályo­zó kb. fele akkora, mint az eddig használt kétkamrás ké­szülékek, és olyan könnyű, hogy levélben elküldve egy 25 centes bélyeggel lehetne bér­mentesíteni. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Sűrű (fist gomolyog a Lonqulmay tűzhányó felett december 27-én. A vulkán kisebb földmozgások kíséretében tört ki. A környék lakói közül senki sem sérült meg. (MTI Telefotó) Szovjetunió: viták kereszttüzében Maszekok és százalékok Sajnálatos, de a várakozások­kal ellentétben az eltel év alatt valamelyest csökkent a lakos­ság szemében a nem állami .szektor tekintélye. Egy évvel ezelőtt még a megkérdezettek 67 százaléka az új munkafor­mák hive volt, az idei adatok szerint gyakorlatukat azonban már csak 58 százalék helyeselte és kétszeresére — 14 százalékra — növekedett a helytelenitők száma. Mi okozta a csalódást? Ma olyan paradoxonnak tűnő helyzet alakult ki, hogy a szö­vetkezők figyelmen kívül hagy­ják a lakosság igényeit. A ma­szek és a kisszövetkezeti szol­gáltatások elsősorban a közét­keztetésre, a magántaxira, sza­bóságokra korlátozódnak, miköz­ben a lakosság szerint elsősor­ban lakásfelújításra, lakáscsere- szervezésre, gépkocsi-, rádió- és tv-javitásra, magánorvosi praxisra lenne szükség. Van azonban más ok is. A tavalyi vizsgálódások szerint a magán- és kisszövetkezeti tevé­kenységet elsősorban olyan 25—30 év közötti fiatalok válasz­tották, akik anyagilag nehéz Az összesen 589 millió fontsterlin- ges költséggel épülő La Manche- csatorna-alagút londoni terminál- pályaudvarának makettje. A Wa­terloo Stadion te­rületén létesíten­dő új csatorna­pályaudvar építé­sét 1989-ben kez­dik meg és 1993. májusában adják át a forgalom­nak, a csatorna- alagúttal együtt. (Telefotó — MTI Külföldi Képszer­kesztőség) helyzetben voltak és ,a családon belül az egy főre jutó kereset nem érte el a 80 rubelt. A meg­kérdezettek 48 százalékánál az anyagi helyzet javítása a fő cél, s csupán egyharmaduk látja ebben a formában alkotó erői­nek kibontakozási lehetőségét. A kialakuló maszek és kis- szövetkezeti formában nyilván­valóan nem hosszú életűek azok, akik minőséget nem ga­rantálva az áru- és szolgálta­táshiányt kihasználva akarnak megtollasodni. A konkurencia ki fogja őket szorítani a piacról. A mindent ma megszerezni szem­léletet nagyrészt az is magya­rázza, hogy bizonytalanság van ennek az ágazatnak a jövőjét illetően. A megkérdezett kis- szövetkezetieknek csupán a 48 százaléka mondta azt, hogy aka­dálytalanul megkapta a műkö­dési engedélyt és munkához láthatott. Gyakran nehéz besze­rezni az anyagot, helyiséget és közlekedési eszközt bérelni. S ami szintén nem elhanyagolha­tó, a megkérdezettek 22 száza­léka jelezte, hogy gyakran ér­zik munkatársaik, szomszédaik és a helyi szervek rosszindula­tát. A felmérés tanúsítja, hogy a lakosság elégedetlen a maszek cikkek magas árával, 54 száza­lékuk szigorú árkorlátozást és ellenőrzést követel. Ma a ma­gántermelők 42 százaléka kiske­reskedelmi áron az üzletekben szerzi be a gyakran állami do­tációt élvező nyersanyagot, a vállalatokkal kötött szerződés alapján 49 százalékuk vásárol termelési hulladékot olcsón, de termékeiket a beszerzési ártól független piaci pron értékesí­tik. A sok rendezetlen kérdés oda vezetett, hogy egy év alatt kétszeresére, 18 százalékra nőtt azoknak a száma, akik csak nyereségszerzési lehetőséget látnak a magán- és a kisszövet­kezeti munkában. A vizsgálódások szerint a ma­gán- és szövetkezeti keresetek az országos átlagkeresetnél 80—90 százalékkal magasabbak, 300 ru­bel körül mozognak. A masze­kok szerint a minimális kereset legalább 180 rubel kell hogy le­gyen. A kétszeres keresethez még 6 órás munka szükséges, vagyis gyakorlatilag második műszakot is kell teljesíteni. A szocialista piacgazdasági modellről Feilen piaci ónokat TUDOMÁNY | TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG |

Next

/
Thumbnails
Contents