Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. január 18. Ki fizeti a takarítónői a Maximban? Az Országos Rendező Iroda ügyében véget ért a népi ellenőri vizsgálat. Igen sok visszaélésre derült fény, a közvéleményt min­denekelőtt a különböző mű­vészekkel kapcsolatos hírek foglalkoztatják. Elsősorban a Sas József felesége, Sasné Komjáthy Zsuzsa által 1985 és 1988 között felvett 685 ezer forint szerkesztési díj jogossága körül folynak a viták... A népi ellenőrzés azt is megállapította, hogy az ŐRI védett vállalat volt (?), ahol védett emberek dol­goztak. Bulányi László, az ŐRI igazgatója nem várta meg a vizsgálat eredmé­nyét! 1988. november 4-én öngyilkos lett. A jelenlegi megbízott igazgató Gál Iván. Vele beszélgetett a Magyar Nemzet munkatár­sa. Két részlet az interjú­ból: — Itt van mondjuk Fu­tár András ügye. 1988-ban egymillió forint körüli ho­noráriumot vett fel. Hogy lehet ez? — Meghatározott nomen­klatúra szerint egyes műso­rok szerkesztéséért körülbe­lül négyezer forintot fizet­tünk neki a Szerzői Jogvé­dő Hivatalon keresztül, megállapodás és szerződés szerint. — Minden egyes műsorra újra megkapta a szerkesz­tésért járó díjat annak elle­nére, hogy sorozatban men­tek ugyanazok a műsorok? Az 1988-as őszi BNV-n tíz nap alatt 96 előadás volt, s minden egyes műsorért 4000 forintot kapott. Ez ösz- szesen 384 000 forint... Ez hogyan fordulhatott elő? — Én nem foglalkoztam ezzel. De az általános gya­korlat, hogy az egységek — amelyek megrendelnek ilyen műsorokat — nem tudják egy összegben, egy műsorra vetítetten kifizet­ni az összeget. Akár ven­déglátó sorozatműsorról, akár másról van szó. Ezek­nél a rendezők és a szer­kesztők egy-egy műsorra vetített összegben állapod­nak meg, és ezután kapják meg a honoráriumot. — Szerintem ez borzasz­tóan nagy összeg, és helyte­len gyakorlat. — Az összeg nagysága le­het vitatható, de a módszer szabályos... — Ügy tudom, hogy a Maximban van olyan taka­rítónő, akit az ŐRI fizet. Igaz ez? — Erre nem tudok vála­szolni. Utána fogok nézni, mert erről nincs tudomá­som. — Nézzünk ennek utána most. — Jó. Gál Iván behívta Dómján Juditot, a Pódium szerkesz­tőség vezetőjét, és megkér­dezte tőle: — Igaz, hogy a Maxim­ban a takarítónő ORI-al- kalmazottként dolgozik? Dómján: Igen. Igen. Technikai munkatársként van elszámolva. Gál: Nálunk van a mun­kakönyvé? — Dómján: Nincs. Tevé­kenysége a produkcióhoz kötődik. Az a feladata, hogy a műsor előtt és után letakarítsa a színpadot. Riporter: Mennyi a fize­tése? Dómján: 600 vagy 700 fo­rint. Nem tudom pontosan. Riporter: Naponta? Dómján: Igen. TELEX Mitterrand nem utazik Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­ra helyesli Francois Mitter­rand köztársasági elnöknek azt a döntését, hogy nem haj­landó látogatást tenni Romá­niában. A főtitkár egyértelműen és határozottan elítéli azt, ami Romániában történik. — Ami ott van, az tűrhetetlen me­rénylet az emberi jogok el­len. frógépellenőrzés Romániában . Mongólia: Történelmi igazságtétel Az írógépek nyilvántartás­ba vételét és ellenőrzését né­hány évvel ezelőtt rendelték el Romániában. Meghatároz­ták, hogy évente egyszer minden írógéptulajdonosnak íráspróbát kell készítenie. A rendelet értelmében Romá­niában magánszemélyek csak a > rendőrség előzetes engedé­lyezése alapján tarthatnak írógépet. Megverték a lengyel turistát Az NDK-beli vámosak sú­lyosan bántalmaztak egy len­gyel turistát, miután az szó­vá tette, hogy gépkocsijának „precíz” ellenőrzése során megrongálták az egyik fény- szórójáit. A lengyel vámosok keltek védelmére és visszavezették a lengyel oldalra, egyben je­lezték: készek tanúsítani a lengyel állampolgárral szem­ben elkövetett jogtalan tet- legességet. A turisták által egyik leggyakrabban fényképezett épület Ulánbátorban egy háromszintes fehér-rózsa­szín, hellenisztikus épület, amelynek homlokzatát kö­zépen dór oszlopok díszítik. Feltehetően nem minden fotós a Mongol Tudományos Akadémia és az Állami Nyilvános Könyvtár szép épületét akarja megörökí­teni csupán, hanem az előt­te magas talapzaton álló szobrot is, a könyvtár név adója — J. V. Sztálin — bronzszobrát. Manapság ez már kuriózum, miként az is, hogy a vendég a könyv­tár előtti terecskén átsétál­va a szemben nyíló sugárút első házán azt láthatja: „Sztálini gudamdzs” — Sztálin út. Gondolom, hamarosan — vagy talán máris — más indíttatással fényképezik, mint eddig az Ulánbátorba látogatók a mai Mongólia egyik fontos nevezetességét, a főváros központi terén ál­Csehszlovák sajtóvisszhang a tüntetésekről „A cél világos: nyugtalan­ságot kelteni”, ezzel a címmel tudósított kedden a prágai tüntetésekről a Rudé Právó. '• a CSKP lapja kizárólag az ellenzéki csoportokat tette felelőssé a vasárnapi és hét­fői Vencel téri eseményekért. Mint fogalmazott, államelle­nes elemek néhány csoportja provokációt kísérelt meg, amelynek célja az volt, hogy visszaéljenek Jan Palach di­ák értelmetlen öngyilkossá­gának évfordulójával. A Vecerni Praha című dél­utáni lap hétfőn „A prágai­aknak elfogy a türelme” címmel tudósított a tünteté­sekről. A lap kommentárjá­ban azt hangsúlyozta, hogy a főváros lakosai végre nyu­galmat akarnak, békében szeretnének dolgozni, ezért egyetértenek a határozott fellépéssel a provokátorok- . kai és akcióikkal szemben. Ez az újság egyedül említet- *te meg azt, hogy „az ener­gikus, határozott” rendőrség gumibotokat és vízágyúkat is használt. A Vecerni Praha köszöne­tét mondott a rendőrségnek és a népi milíciának „hatá­rozott fellépéséért”, amelyet — mint megjegyezte — „bo­nyolult körülmények között” kellett végrehajtani. PRÁGÁI TÜNTETÉS Kedden már az egymást követő harmadik napon újra több ezres tömeg gyűlt össze a késő délutá­ni órákban Prágában a Vencel téren. A rendőrség többszöri felszólítás után- ismét vízágyúkkal és ro­hamrendőrség bevetésével oszlatta fel a fütyülő, tap­soló. „szabadságot, sza'- badságot” jelszót kiáltozó, főleg fiatalokból álló tö­meget. Felfrissíteni a nagyközséget (Folytatás az 1. oldalról) tani fejlésztésekkel az okta­tási és közművelődési intéz­mények mind mennyiségé­ben, mind tartalmi munká­jukat tekintve kielégítik a lakosság igényeit, az ellátás azonban kritikán alulinak nevezhető. A végrehajtó bizottság minden tagja kifogásolta az Áfész munkáját, amelyik nemcsak az átmenő forga­lomból, a vonzáskörzetből eredő igényeket nem tudja kielégíteni, hanem a helyi lakosságét sem. Éppen ezért javasolták a Baktalórántljázi Nagyközségi Tanács vezetői- .nek: keressék meg a megyé­ben működő kereskedelmi vállalatokat, csábítsák őket Baktalórántházára, talán a többszektorúság kimozdítja a holtpontról a helyi szövet­kezetét is. Javasolták azt is, hogy ösztönözzék a magán- vállalkozókat, mert a lakos­ság ellátása nem szenvedhet csorbát egy szövetkezet rossz munkája miatt. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága azt határozta meg a baktalórántházi testü­letnek, hogy éljenek bátrab­ban az új módszerek alkal­mazásával, javítsanak ellen­őrző tevékenységükön, te­kintsék kiemelt feladatnak a káderutánpótlás nevelését, vállaljanak nagyobb szerepet a vonzáskörzethez tartozó ta­nácsok és gazdálkodó szer­vek munkájának koordinálá­sára és természetesen, hogy tegyenek nagyobb erőfeszíté­seket a kereskedelmi ellátás javítására, az idegenforgalom feltételeinek megteremtésére. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága ezután módosí­totta a megyei és helyi taná­csi szervek kapcsolatrend­szerérői szóló 1984-es hatá­rozatát és döntött személyi kérdésekben is. (balogh) ló, szürke és vörös már­ványból épült Szuhebátor —Csojbalszan mauzóleumot is. Mert érdekes hírek érkez­nek mostanában a távoli Mongóliából: úgy tűnik, újabb országban jött el a történelmi igazságtétel ide­je. Az elmúlt év végén köz­ponti bizottsági ülést tartott a Mongol Népi Forradalmi Párt. A tanácskozást a poli­tikai rendszer átalakításá­val kapcsolatos javaslatok össznépi vitája előzte meg, s ebben alapvető szerepet kapott az ország által meg­tett történelmi út bíráló át­értékelésének és objektív felülvizsgálatának igénye. Az XJnen című központi mongol pártlap beszámoló­jából kitűnik, hogy alapve­tő átértékelésre került a mongol függetlenségi har­cok Szuhebátor melletti le­gendás résztvevője, egyik vezetője, a Mongol Népi Forradalmi Párt alapítói­nak egyike, Csojbalszan marsall szerepe. Az 1895- ben született mongol ~ ál­lamférfi 1924-től volt a hadsereg főparancsnoka, 1939- től pedig 1952-ben be­következett haláláig a Mon­gol Népköztársaság minisz­terelnöke is. Emlékét — harcostársával közös — mauzóleum őrzi a Nagy Népi Hurál palotája előtt, Ulánbátor főterén. Mongó­lia egyik legnagyobb városa is Csojbalszan nevét viseli. A mostani értékelések viszont azt tárják fel, hogy Csojbalszan személyt kultu­sza — amely a 30-as, 40- es években a sztálini sze­mélyi kultusz hatására ala­kult ki — rendkívül nagy károkat okozott Mongóliá­nak, a mongol népnek. Irá­nyításával alakult ki a me­rev centralizmus, a bürok­ratikus pacancsuralmi rend­szer, durván eltorzították a társadalmi igazságosságot és szabad folyást engedtek a törvénytelenség és az ön­kény tobzódásának, amely­nek során a párt, a hadse­reg, a szakszervezet, az ifjú­sági szövetség sok-sok elv- Khű harcosát kivégezték. Az 1937 szeptemberében elindí­tott tömeges üldözések a köztársaság minden tizedik felnőtt lakosát érintették. De nemcsak a harcostársak jártak rosszul — kegyetle­nül üldözték a hívőket is, a százezer láma csaknem háromnegyedét kiirtották, felgyújtottak 700 kolostort és templomot, s maga Csoj­balszan volt a népe ellen indított tömeges üldözések fő szervezője. Szinte teljha­talommal intézkedett. Mi­niszterelnökként is megtar­totta a belügyminiszteri tárcát, megmaradt védelmi miniszternek, a fegyveres erők főparancsnokának, külügyminiszternek. Egy jellemző tény (amelyet, a decemberi KB-ülésen emlí­tett Dzsambin Batmönh fő­titkár): a párt 1934-ben megtartott IX. kongresszu­sa után a központi bizott­ság elnökségébe 11 embert választottak be, s közülük 1940- ben az elnökségnek már csak Csojbalszan volt tagja, a többieket mind le- tartóztaták. Figyelemre méltó, hogy 1956-ban és 1962-ben már szó volt a Csojbalszan-féle Szuhebátor szobra — a kép jobb oldalán a Nagy Népi Hurál épülete, előtte a mau­zóleum, amely Csojbalszan hamvait is őrzik. (Marik Sándor felvételei) személyi kultusz és követ­kezményei felszámolásáról, ám az következetlenül ha­ladt és a hatvanas évek elején el is akadt. Ezt most Jumdzságin Cedenbal nevé­vel hozzák kapcsolatba, aki Csojbalszan pártfogásával rendkívül fiatalon, 24 éve­sen jutott a hatalom csú­csára és negyven éven át állt a párt és az állam élén. Bizonyára sok minden történik majd a megújulás terén a közeli jövőben Mon­góliában, hiszen sokan sür­getik azt is, hogy vonják felelősségre azokat a politi­kusokat, akik hosszú időn át Cedenballal együtt meg­határozták az ország politi­káját, életét, s akiknek többsége ma is magas álla­mi és párttisztségeket tölt be. A mongol sajtóban azt is kezdeményezték, hogy ál­lítsanak emlékművet a sze­mélyi kultusz áldozatainak, s dolgozzanak ki garanciá­kat, hogy hasonló jelensé­gek többé n.e fordulhassa­nak elő. A központi párt­lap, az Unen vetette fel a kérdést: helyes-e, hogy Csojbalszan hamvai a mau­zóleumban a forradalom valódi vezére, Szuhebátor hamvai mellett nyugszanak. S ugyancsak megjelent a kérdés: mit jelképez ma Sztálin bronzszobra Ulánbá­tor kellős közepén, s kihez szól? Feltehető, hogy a válasz­ra nem keik sokáig várni. M. S. Sztálin szobra Ulánbátor­ban.

Next

/
Thumbnails
Contents