Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. január 17. Kelet-Magyarország T TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Felsőfokú szakemberek a megye iparúban Városok alaiítjoi Az Angliában kidolgozott, úgynevezett minialagutas mód­szer gépesített változata nagy­ban egyszerűsíti és gyorsítja a városi területek csatorna- és közműhálózatának építését. Az első mtnialagutak a lágy ta­lajban végzett alagútfúrási munkákat könnyítették meg városi területeken, ahol a for­galom leállítása a földmunkák miatt nemcsaik a mindennapi életben okozott volna fenn­akadást, de nagymértékben nö­velte volna a költségeket. A rendszert 1,0—1,2—1,3 méter belső átmérőjű alagutak építé­sére tervezték. Alapelve: egye­nes vonalú szakaszok a maxi­mum 400 méterenként elhelye­zett munkaaknák között. (Ezek az aknák ujtóbb könnyűszerrel kialakíthatók végleges kezelő- aknákká.) Az építöfelszerelés a kővetkezőkből áll: pajzs, sín­pálya, fpldiszállitó csillék, moz­dony. kavicsbefecskendező és szeivényhordozó berendezés, valamint egy iránykitűző lé­zer. Ezeken kívül a többi szük­séges felszerelés a szokásos épí­tési eszköz: daru. hordozható kompresszor, vízszivattyú és világító berendezés. Az alagútfúró pajzs lebocsá- tásához 4 méter átmérőjű ak­nára van szükség. A pajzsot teljes felületén elfordítható fo­gakkal kialakított vágószerke­zettel látták el. Ezt elektrohid­raulikus motor működteti, gyűrűs hajtóművön át. amely lehetőivé teszi a központosán szerelt földszállító szalag aka­dálytalan mozgását. A kezelő a pajzs belsejében ül, szemben az irányító táblával. A pajzsot lírányiban tartó kormányzóele­mek hidraulikusan működnek. A föld eltávolítása után a végleges alagúJtbélés három egyforma előregyártott 120 fo­kos szelvényből készül (továb­bításukat egy speciális beren­dezés végzi). A szelvények 80 milliméter vastag, 600 millimé­ter hosszúságú gyűrűket al­kotnak. Minden szelvényen van egy nyílás, amelyen keresztül kavicsot fecskendeznek be, hogy kitöltsék azt a gyűrű ala­kú üreget, amelyet a pajzs elő-, rehaladása hoz létre. Egy-egy gyűrű elkészítését követően az elektrohidraulikus tolószerkezet a már beszerelt alagútszegmen- tekre támaszkodva előretolja a vágópajzsot. 600 milliméteres lépésekben. Mikor egy munka- szakasz elkészült, cementha­barcsot fecskendeznek a kavics közeibe, s ez megadja a teljes alagűtszerkezet végső szilárd­ságát. Képünkön a minialagút-készí- tő szerkezetet láthatjuk előké­szítve a hajtóaknába való lebo- csátásra. (MTI-Press) Eletrövidítő ingerek A munkahelyi stresszről Megyénk ipari fejlődésének alapvető feltétele, hogy a meglévő szellemi erőt job­ban kihasználjuk és megfe­lelő feltételek mellett bő­vítsük. Felsőfokú ipari szak­emberképzés megyénkben nincs, így a fejlődő üzemek ilyen irányú igényeit a fő­városi és más megyék fel­sőfokú intézményeiből le­het kielégíteni. Az ipar szakember-szükség­letét annak szerkezete és irányítási rendszere megha­tározó módon befolyásolja. Ipari struktúránk eltér az országostól. Megyénkben a nehézipari ágazat köti le a legtöbb felsőfokú szakem­bert, ahol érdekeltségük ala­csony. A könnyűipari fog­lalkoztatottak aránya me­gyénkben lényegesen maga­sabb, mint az országos, eb­ben az ágazatban viszont ala­csony a felsőfokú végzettek iránti igény. Változó igények A megye nehéziparában az összes létszámból 3,6 száza­lék rendelkezik felsőfokú végzettséggel. _ Valamivel kedvezőbb a helyzet az élel­miszeriparunkban, ahol 4 százalékot mutathatunk ki. A könnyűiparban viszont a létszám 1,7 százalékának van felsőfokú végzettsége. A szellemi dolgozók és ezen belül a felsőfokú szak­emberek iránti igény az üze­mek, gyárak irányítási rendszere, technikai szín­vonala és gyártmánystruk- t,úrája szerint is változó. Az országos vállalatoknál az irányítás, kutatás-fejlesztés ezen a területen köt le jelen­tős létszámot, ami megyénk­ben kisebb jelentőségű. Irányítás szempontjából a mesében találunk önálló vállalatokat, szövetkezete­ket és nagyvállalati gyár­egységeket. A gyáregységek­nél a központokkal szemben kevesebb létszámot igényel a műszaki fejlesztés, a ke­reskedelmi tevékenység és számvitel. A gyáregységi ve­zetők, szakemberek munká­jukat általában vállalati központi irányítás mellett látják el és kevés lehet a saját kezdeményezésük. Legkedvezőbb a felsőfokú- szakember-ellátottság az ön­álló vállalatoknál, legked­vezőtlenebb az ipari szövet­kezeteknél. Sajnos több olyan szövetkezetünk van, ahol egyetlen felsőfokú végzett­ségű szakember sem dolgo­zik. Megyénkben nagyon kevés az olyan ipari szervezet, ahol a teljes innovációs lánc — kutatás, fejlesztés, termelés, értékesítés — megtalálható. A minisztériumi ipar na­gyobb vállalati központjai képesek ilyen feladatokra, míg a tanácsi és szövetkeze­ti szektor kisebb egységei in­kább kutatóintézeti kapcso­latokra támaszkodnak. Naiv a lemaradás A felsőfokú szakemberek lekötése, foglalkoztatása könnyebb a városokban, mint a kisebb településeken. Nagyon sok üzem szakem­berhiánnyal küzd évek óta a városoktól távoli községek­ben. Amíg országosan ezer ipari foglalkoztatottra 42 mérnök jut, addig Szabolcs megyé­ben csak 19. Ezen belül is elég nagy a szóródás, a mi­nisztériumi iparban 21 és a szövetkezeteknél 10. A mér­nökök elhelyezkedésében mutatkozó különbségek rész­ben sajátos helyzetünkkel (gyáregységi korlátozott fel­adat és hatáskör) indokolha­tók. jelentős azonban a tech­nikai színvonalban és a fog­lalkoztatási körülményekben mutatkozó elmaradottsá­gunk. A megyei ipari fejlődése szükségessé teszi, hogy a vállalatoknál, szövetkezetek­nél és gyáregységeknél nö­veljék a felsővégzettségű szakemberek számát. Foglal­koztatásukkal elő lehet se­gíteni egy magasabb színvo­nalú technika kiépítését, a gyártmányfejlesztést és az önelszámolás létrehozásával a jobb gazdasági eredménye­ket. Ennek feltétele, hogy a központ tegye lehetővé olyan munkahelyek kialakítását, ahol képességeiknek megfe­lelő munkaköröket kapnak, s mozgásterük lehetővé teszi kibontakozásukat. Nyelvismeret és technika Elég sok vita alakult ki a felsőfokú szakemberek érde­keltsége és elismerése tekin­tetében. Ha a kibontakozás­ra tág teret nyitunk, a ver­seny itt is megkönnyíti az értékelést. Az egyre szaba­dabb bérgazdálkodás lehető­vé teszi, hogy a vállalati eredmény és az egyén mér­hető teljesítménye határozza meg a keresetet, így az elis­merés mértéke kevésbé kor­látozott. A mai gyors technikai fej­lődés időszakában nagy szükség van az országhatá­rokon túli kitekintésre is. Ehhez nagy segítséget ad a nyelvtudás, amit eddig elha­nyagoltunk. Elsősorban a felsőfokú végzettségű szak­emberektől lehet elvárni egy-két idegen nyelv elsajá­títását, akik külföldi utazá­saik során legjobban tudják Az 1988-as év — többek között — bizonyára emléke­zetes marad nagy földren­géseiről, amely emberéletben és anyagiakban egyaránt óri­ási károkat okozott. A földrengés az egyik leg­gyakoribb természeti ka­tasztrófa. Évente több száz ezer rengést regisztrálnak a műszerek, ezek legtöbbje azonban észrevétlenül zajlik le, mert olyan kis erősségű. Sokszor még a tekintélyes erősségű földrengés is baj és nyom nélkül múlik el, ha gyéren lakott, vagy éppen la­katlan területen pattan ki. Ha azonban lakott helyen ke­letkezik, a kár óriási. Az ENSZ adatai szerint 1926 és 1950 között 350 000 ember halt meg földrengés követ­keztében, és a kár összege valahol a 10 milliárd dollár körül lehetett (1950-es dol­lárban). A földrengéseknek többfé­le okuk lehet. A legtöbb az úgynevezett tektonikus föld­rengés, amely a földkéreg mozgásával és deformációjá­val függ össze. A legsűrűb­ben azokon a területeken pattannak ki, ahol ezek a mozgások ma is intenzívek, így az emelkedő hegységeken (venezuelai Andok, Hindu- kus, Himalája) és az óceánok alatti árok mentén. Észleltek azonban nagy tektonikus rengést ott is, ahol a földké­reg viszonylag nyugalomban van, így 1811—12-ben az észak-amerikai New Mad­ridban és 1968-ban Iránban. Nagyszámú földrengés kap­csolódik közvetlenül vulkáni tevékenységhez. Mind a vul­káni tevékenység, mind a földrengések elsősoban a azt hasznosítani. A jövőben csak nyelvtudással lehet dip­lomát szerezni, azonban a múltban végzettek vállalati támogatással törekedjenek ennek pótlására. Legalább ilyen hangsúl­lyal kell szólni a számítás- technikáról is, ami nélkül a műszaki fejlesztés, a piaci információk megszerzése nem lehetséges. Megyénkben nagy feladat vár a műszaki-közgazdasági értelmiségre az iparfejlesz­tésben. A Szabolcs-szatmárí üzemekben a szakember­Hogyan lehet egyeztetni az el­látásért érzett felelősséget a ha­tékony gazdálkodás követelmé­nyeivel a szövetkezeti kereskede­lemben? A kérdés mottója is le­het annak a díjnyertes tanul­mánynak, amelyet Nagy Béla készített a közgazdasági társaság megyei szervezetének pályázatá­ra. Történelmi áttekintés után a szerző az új, szerződéses üzeme­lési forma lényegét, elterjedését és főbb tapasztalatait elemzi. Megállapítja, hogy olyan feltéte­leket kellett teremteni, amely­ben élénkül a verseny egy vá­sárlócentrikus magatartás kiala­kításában, kiteljesedik a bolti önállóság a gazdálkodásban és mindezek arányában fokozódik az anyagi érdekeltség. Az üze­meltetésről a vállalkozó saját fe­lelősségére és kockázatára gon­doskodik. Bevált, de kevés Bár hovatovább tízéves a bol­tok szerződésbe adása,* azonban az akkori irányítási rendszer szilárd kőzetburok nagy le­mezeinek találkozási vonala­ira jellemzők, különösen azon sávokon, ahol az óceáni lemezek más lemez alá to­lódnak be. Bármilyen furcsa, földren­gést emberi tevékenység is okozhat, néha szándékosan, többször véletlenül. Földren­gést keltő föld alatti nukle­áris robbantásokat mind a Szovjetunióban, mind az Egyesült Államokban végez­tek éppen rengésálló épüle­tek kipróbálására, csatorna- építés, vagy kimerülő olaj- és gázmérők reaktiválása céljából. Ezek azonban nem okoznak katasztrófát; erős­ségük kiszámíható, kipatta­násuk időpontja ismert, és lakatlan vidéken hajtják végre az ilyen kísérleteket. A baj az akaratlan földren­gés-okozásnál keletkezik, amit az ember például víztá­rolók létesítésével vált ki. A földrengések elemi erejű, félelmetes események. Még­is kevésbé mutatkoznak ve­szélyesnek egy terület élővi­lágára, mint az emberre, il­letve az ember által létreho­zott építményekre. Az embe­reket is az épületek leomlá­sa fenyegeti elsősorban a földrengéseknél. 1988 második felében két helyszínen volt következmé­nyeiben rendkívül katasztro­fális földrengés. Az- egyik a november 6-i földrengés Kí­nában, amelynek több mint 900 halálos áldozata volt, a másik a decemberi örmény­országi földrengés-katasztró­fa a Szovjetunióban, amely­nek a káradatai pontosan még nem ismertek. hiány csökkentéséhez a me­zőgazdaságban alkalmazott támogatás kiterjesztésére is szükség lenne. Indokolt az anyagi és erkölcsi elismerés magasabb szintre való eme­lése, de nem szabad elha­nyagolni azokat a követel­ményeket sem, amelyek ösz- sze vannak kötve a vállala­tok működésével, érdekeivel. Ha az irányításban dolgozó szakemberek felkészülnek a nagyobb feladatokra és bőví­tik ismereteiket, biztosíthat­ják .gazdasági egységeik eredményes működését. Marosi Károly ny. igazgató a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének elnöke óvatosságát jelzi, hogy csak a fo­kozatos, emiatt viszonylag lassú bevezetést tervezték. Ugyanak­kor az adottságok sem tették le­hetővé, hogy a vállalkozók — kü­lönösen a bolti kiskereskedelem­ben — jobban -érdeklődtek volna a szerződéses üzemeltetés iránt. Így érthető, hogy a megyében másfél évvel ezelőtt az átadható üzleteknek alig negyede került szerződésbe, míg a magasabb jö­vedelemmel kecsegtető vendéglá­tó helyeknél a 70 százalékot is meghaladta arányuk. Még éle­sebb az eltérés, ha a forgalom nagyságára vetítjük az adatokat, ugyanis a bolti kiskereskedelem­nél a lehetségesnek alig hatodá­val. míg a vendéglátásban há­romnegyedével részesedik a szer­ződéses üzemeltetés a szövetke­zeti kereskedelemben. Igaz, hogy a hat—hét éves sza­bolcsi tapasztalatok szerint a szerződéses üzemeltetési forma lényegében bevált, azonban érde­kes, hogy a meghirdetett és ki­adott egységek zöme licitálás nélkül a szövetkezetek által ki­munkált átalánydíjnak megfele­lően került a vállalkozókhoz. Mi­után különböző gazdasági és po­litikai eszközökkel — s nem fel­tétlen a piaci hatásoknak megfe­lelően — erőteljesen ösztönözték a megyében a szerződéses üzem­beadást, így egyre kevésbé érvé­nyesült az eredeti célok között meghirdetett magánerő bevoná­sa. Az sem volt kellően ösztön­ző, hogy kezdetben hároméves időtartamra adták kJ az egysé­geket. Ennek tudható be. hogy az 1982-es 43 százalékos arány­ról 1987 nyarára 27,5 százalékra csökkent a készletmegváltási arány. Jobb a réginél A kedvező jelek viszont az el­látásban is érzékelhetők. Ugyan­is a hagyományos boltok átlagá­hoz képest a szerződéses üzletek­ben 130—180 százalékkal nőtt a forgalom, köszönhetően az Igé­nyek jobb felmérésének, a vá­lasztékosabb kínálatnak, az ud­variasabb kiszolgálásnak. A gazdálkodási adatok szerint a szerződéses üzemelési mód gaz­daságosabb, mint a hagyomá­nyos. Azonban ez a tény önma­gában kevés az elemzésre, mert országos tapasztalatok vannak arra, hogy hagyományos formá­ban is lehet megfelelő jövedel­mezőséget elérni. Minden esetre figyelemre méltó adat. hogy a szerződéses egységek a megyé­ben 20—40 százalékkal nagyobb nyereséget fizetnek be. mint a hagyományos egységek. Kulcsemberek A kereskedelemben ugyancsak új formaként jelent meg — első­sorban a nagyobb boltok, étter­mek esetében — a jövedelemér- dekeltségü formában való üze­melés. Miután ez nem érinti az üzlet minden dolgozóját, csak a kulcsembereket, ezért itt az ér­dekeltség is másképpen alakult. Ennél a formánál még kisebb volt az érdeklődés, amennyiben az átadható üzleteknek alig ötö­dé került ilyen irányítás alá, míg a vendéglátó helyeknél 40 százalékos volt az arány. Ami viszont figyelemre méltó: a ke­reskedelmi hálózatban a forga­lomból majdnem kétszeres arányban részesültek a boltok. A jövedelemérdekeltségú for­mában dolgozó boltoknál, ven­déglátó helyeknél kedvező, hogy 'élenjártak a piacépítésben, az árualapok felkutatásában, a köz­vetlen beszerzésben, jobb lett a vevőkkel való foglalkozás, mi­nimalizálták a kereskedői lét­számot. Ugyanakkor tapasztalat, hogy a központi igazgatás sem szervezetileg, sem munkamódszer tekintetében nem alkalmazkodott kellően az új helyzethez. Alig néhány évtizeddel ezelőtt sokunk számára még ismeretlen volt a stressz szó. S ami ennél lényegesebb: maga a stresszál- lapot sem okozott annyi bajt, mint manapság. A stressz ma már — fájdalom — meghódította a világot. Életünk minden egyes napját stresszhatások tucatjai tarkítják, s ember legyen a tal­pán. Id a velük vívott csatából csorbulatlan karddal, azaz ép egészséggel kerül ki. A stresszhatások talán legfőbb forrása a munka, a munkahely. Ebből a megállapltásbOl Indult ki az a tizenkét párizsi üzemor­vos is. akik a közelmúltban je­lentést tettek közzé a nagyüze­mi dolgozókat érő pszichológiai, pszichopatológiai hatásokról. Mindjárt a jelentés első monda­tai gondolkodásra késztetnek: ,,A depresszió, s a nyomában já­ró öngyilkossági hullám egyre több áldozatot követel. A min­denáron való teljesítménynöve­lés végzetes veszélyeket rejt ma­gában.” Franciaországban ma minden negyedik aktív dolgozó kap élete során enyhébb vagy súlyosabb lefolyású elmezavart. Ez a szám 25 esztendővel ez­előtt még „csak” a fele volt. Az okok között az első helyen áll a stressz, s annak kiváltó ténye­zői: a munkanélküliségtől való félelem, a túlterheltség, a zaj. a tehetségtelen és agresszív veze­tők, az otthoni második mű­szak . . A párizsi orvosok párhuzamo­san öt üzemben készítettek fel­mérést. Közülük kettőben a ve­zetőség nemrégen bocsátott el jó néhány munkást. Az itt dol­gozók több mint fele alvászava­rokról számolt be. A harmadik — átszervezés alatt álló — válla­lat dolgozóinak egynegyede ugyancsak alvási problémákkal küszködik. S végül annak a két üzemnek a dolgozói közül, ahol jól mennek a dolgok, csak min­den tizedik állította, hogy az éj­szakai pihenés gondot okoz szá­mára. „Lehetetlen, hogy ne von­junk párhuzamot a munkakörül­mények és a dolgozók elkesere­dettsége között akkor, ha egy üzem munkásai közül ugyan­azon a héten öten kísérelnek meg öngyilkosságot” — állapit) a meg a jelentés egyik szerzője. A párizsi orvosok jelentésük­ben tizenöt olyan foglalkozást je­löltek meg, ahol a leggyakoribb és legerősebb a stresszhatás. El­ső helyen szerepelnek a repülés- irányítók. aztán a repülőgép-ve­zetők, majd őket követik a vas­úti jegyellenőrök. De benne van­nak az első tizenötben a taná­rok. a fogorvosok és az újság­írók is. Az utóbbira egy példa. Az Antenne—2 tévéállomás egyik műsorvezetőjének megmérték pulzusszámát műsor előtt, köz­ben és utána. Jóval az adás kez­dete előtt pulzusszáma nyolcvan volt. Amikor beszállt a liftbe, hogy felmenjen a stúdióba, szív­verése szaporább lett. elérte a százat. S mikor — már a kamera előtt — eszébe jütott, hogy elfe­lejtette bekapcsolni a mikrofon­ját. a pulzusszánna 125-höz köze­lített. Aztán végre kimondta » várva várt „holnapi viszontlátás­ra”-!, s a számsor ismét elin­dult lefelé: száz. kilencven, majd ismét nyolcvan. Az orvosok véleménye szerint a stressz nem más, mint az em­beri szervezet válasza az őt érő fizikai, érzelmi és szociális hatá­sokra. kényszerekre. Az állatvi­lágban egyszerűbb a helyzet. A veszélyt érző állat elbújhat, fu­tásnak eredhet, vagy felveheti a harcot, még ha kevés is az esé­lye a győzelemre. De mit tehet az állását féltő alkalmazott a fő­nök önkénye ellen? Felmondását nem adja be, s be sem húzhat egyet a főnöknek, bármennyire Is szeretne. A statisztikák azt mutatják, minél alacsonyabb beosztásban van valaki, annál több stressz­hatás éri. Ezek a megállapítá­sok azonban vitathatók. Ki ne ismerne kiborult, infarktus szé­lén álló gyártulajdonosokat, vagy még inkább középszintű vezető­ket? Biztató, hogy a stressz veszé­lyes voltát ma már nem csupán a pszichiáterek, pszichológusok és orvosok, de a gyártulajdono­sok is egyre Inkább felismerik. Ennek szemmel látható bizonyí­tékai a munkahelyi szaignák, te­niszpályák, parkok és a néhány üzemben már működő stresszel- lenes központok. A felvilágosul­tabb szellemű vezetők már egyenrangú partnerként, mi több, barátként kezelik beosztottjaikat. Egyre többen vannak a jó és rossz tanácsadók, akik a legkü­lönfélébb módszereket ajánlják a stressz elleni harchoz. Idézzük csupán az említett jelentés ál­tal ajánlott tíz segítő trükköt: 1. Űzzön rendszeresen valami­lyen könnyű sportot! 2. Fejlessze humorérzékét! 3. Ne akarjon mindenki sze­mében „jó fiú” lenni! 4. Forgassa körbe hétszer a nyelvét, mielőtt kitörne! 5. Kevesebb kávét, cigarettát, alkoholt, de azért ne folytasson aszkéta életmódot! 6. Ha munkája lehangolja, for­dítson rá kevesebb figyelmet, foglalkozzon inkább a magánéle­tével! 7. Ne dolgozzon magányosan! 8. Bármi történjék Is munkahe­lyén. őrizze meg a nyugalmát! 9. Merjen ellenállni főnökének! 10. Időnként kényeztesse ma­gát egy kicsit (jobb híján a masszőrével). Végezetül: a- stresszhatásokat kerülendő, jobb ha most nem kezdünk el azon gondolkodni, vajon mi hogyan teljesítjük e tízparancsolatot. Különben is, kinek van manapság pénze meg­fizetni a masszőrt egy kis ké­nyeztetésért? . . . Ha megmozdul a fold Váltós* szövetkezeti kereskedelem Versenyben a vásáriéért Kevesen vannak, de fontosak

Next

/
Thumbnails
Contents