Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. január 17. Kelet-Magyarország 3 BOLDOGTALAN, AKINEK SOK AZ ADÓJA. Még bol­dogtalanabb, akinek nincs is annyi jövedelme, hogy adót kelljen fizetni utána... Már­pedig — ahogyan ezt a KPVDSZ megyei szervező- titkárától, Homonyik István­tól hallottam — a szabolcs- szatmári kereskedelmi dol­gozóknak mintegy a fele eb- he a kategóriába tartozik. (Ennek tudatában talán több megértéssel kezeljük, ha elő­fordulnak udvariatlan, kel­letlen eladók az üzletekben.) Tény, hogy a kereskedők nem tartoznak a túlfizetett kategóriába, ezért is érintet­te kellemetlenül őket néhány újkeletű rendelkezés. La­punkban is foglalkoztunk az­zal, hogy a leltározás mi­lyen pluszterheket ró a bol­tosokra. Ezért különösen megdöbbentő, hogy ott tölt­heti a hétvégéjét — pihenés helyett munkával —, de még az sem biztos, hogy valami módon el tudják számolni a szükséges túlórát. Homonyik István elmond­ta, hogy a füles, amit kap­tunk, sajnos igaz. Korábban az volt a szabály, hogy ha nem a vállalat működési fel­adataiból adódó leltározásra került sor, hanem központi­lag rendelték el (tipikusan az áremelkedések miatt), akkor a költségeket nem a bérkeret terhére kellett elszámolni. Ez a passzus azonban kimaradt a legújabb rendelkezésből, s bizony nehéz helyzet elé állí­totta az áfészeket, a kereske­delmi vállalatokat. Ilyen időkben, amikor külön elvo­násokkal sújtják az indoko­latlannak minősített bérjelle­gű kifizetéseket, nagyon ész­nél kell lenni, nehogy sok­szorosába kerüljön az a né­hány forint. IDÉN RÁADÁSUL külö­nösen oda kell figyelni a ke­reskedelemben erre a kér­désre. Az Országos Érdek­egyeztető Tanács ugyanis jú­lius elsejétől 3700 forintban állapította meg az alsó bér- határt. s ez a kereskedelem­re is érvényes. Idáig rend­ben is volna, csakhogy ezen a területen sok dolgozót érint ez az intézkedés, az áfészek, a vállalatok azonban egyelő­re semmiféle pótkeretet nem használhatnak fel erre a cél­ra. A rendelkezésre álló éves bértömeg terhére kell végre­hajtaniuk a béremelést. Nem csoda hát, ha száz­szor is meggondolják, mer- jék-e kifizetni túlóraként a leltározással töltött időt. A megye huszonnyolc fogyasz­tási szövetkezete és öt keres­kedelmi vállalata közül volt, amelyik belevágott, s túlóra­pénzt fizetett, más helyeken pedig szabadnappal igyekez­tek pótolni dolgozóik elvett pihenőidejét. Mondhatná bárki: egyszerűen átvágható ez a gordiuszi csomó; mun­kaidőben leltározzanak. Sze­rencsére azonban igyekeztek elkerülni ezt a változatot, hi­szen a lakosság ellátását eb­ben az időszakban is bizto­sítani kell. most így döntöttek a kereskedők, de jó lenne, ha olyan helyzet alakulna ki — olyan szabályokkal —, hogy fel se merülhessen más meg­oldás. Ha leltározni kell, az történhessen gyorsan, mun­kaidőn túl, de ezt fizethessék is meg a kereskedőknek. P. D. Az új rendelet buktatói (1.) Megéri-e táppénzen lenni? A betegség soha nem jön jókor. Mégis, ha valaki ágy­nak esik, keresőképtelenné válik, egyszerre két dolog mi­att is nehéz helyzetbe kerül. Nemcsak egészsége miatt kell aggódnia, anyagi helyzete is jelentősen megromlik. Vagy talán mégsem? P szakmatanltás faulttatéi Legyen műveltebb A szakképzés jelenlegi helyzetéről és a fejlesztési el­képzelésekről volt szó azon a rendezvényen, amelynek a megyei pedagógiai intézet adott otthont pénteken Nyír­egyházán. A megye szak­munkásképző intézeteinek és szakközépiskoláinak ve­zetőit Szűcs Pál, a Művelő­dési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese tájé­koztatta. Előadásában el­mondta, hogy Európa szá­mos f- nem is csak a legfej- lettébb — országához képest hazánkban a fiatalok köré­ben aránytalanul kevés mind a felsőfokú, 'mind a pedig a szakképzésben részt vevők száma. De míg az utóbbi más­fél évtizedben javulást mu­tat az előbbi csoportba tar­tozók létszáma, addig a szakmát szerző fiatalok ará­nya alig változik. Nálunk újkeletű, de min­den valószínűség szerint egyre súlyosbodó probléma a munkanélküliség, amely az előrejelzések szerint el­sősorban a fiatalokat érin­ti majd. ilyen körülmények között rendkívül nagy a szakképzésben részt vevők felelőssége. Gondoljunk ar­ra, hogy már ma is vannak olyan szakmák, amelyeknek — az iskolából kikerülve — nem veszi hasznát a fiatal, mert nem tud vele elhelyez­kedni. Tanulnunk kellene másoktól, így például Auszt­riától, vagy az NSZK-tói — erőforrásaikat e területen is koncentráltan és hatékonyan használják fel, pedig, mint ismeretes. nálunk sokkal gazdagabb országokról van szó. Szerepel az elképzelések között az is, hogy a képzés időtartamát az egyes szakmák sajátosságainak megfelelően alakítanák ki. A rugalmas al­kalmazkodás miatt szükség lenne úgynevezett „széles alapú képzés"-re is, ami több más szakma elsajátítását is lehetővé tenné a későbbi igé­nyekhez alkalmazkodva. A főosztályvezető-helyettes hoz­ta a példát, hogy míg az Egyesült Államokban pá­lyája során egy szakmunkás négy és félszer képzi át magát, nálunk csak másfél­szer. Az európai közösség lét­rejöttének egyik hazai kö­vetkezménye lehet, hogy a megnövekvő lehetőségek miatt mind több idegen nyelvet, elsősorban németet és angolt beszélő szakem­berre lesz szükség. Ezért a kéttannyelvű gimnáziumok­hoz hasonlóan kéttannyel- . vű szakképzés is lesz ha- • zánkban. MÍNUSZ 35! A napokban adták át Nyírlugoson az állami gazdaság új gyorsfagyasztó és mélyhűtő üzemét, amely gazdasági társulás keretében létesüli Az üzemben jelenleg zellert dolgoznak fel. Képünk: kollekció a mínusz 35 fo­kon fagyasztott zöldség- és gyümölcsfélékből. (Elek Emil felvétele) Hűségjutalom a fűrészkezelőknek Hunka és munkakörülmények az erdészetben Hatvanegy ezer hektár a Fel­ső-tiszai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság erdőterülete. Szabolcs-Szatmár ebből 29 ezer hektárral részesedik. A favagyon 3 millió köbmé­ter. Évente az erdőgazdaság dolgozói 400 ezer köbméter fát termelnek ki. Az évi er­dősítési feladat 3 ezer hek­tár körüli. Az erdőgazdaság 3500 fős átlagos létszámmal dolgozik. A fizikai munkások száma éves átlagban közel három­ezer ember, közülük 754 a szakmunkás, 1237 fő a beta­nított' munkás. A dolgozók nagy része (erdőtelepítésnél, faápolásnál, fakitermelésnél) változó munkahelyen végzi munkáját. Az ebből adódó gond és ismételten jelent­kező feladat késztette a ME­r 'ként nagy­városokban él. Már az első látásra értel­mes. Homloka magas, s néha fruf- rujával leplezi. Beszéde rövid és velős, lényegre törekvő, logikus. Mindent megért. Gyakran szerfö­lött elragadó. A férfiaktól nem fél, sőt... Férjet a csendesek, az in­telligensek és az erősek közül vá­laszt. Érzelmi éle­tét a Seduxen sza­bályozza. Szolgá­lati előrelépésre nem törekszik, jobban szereti a vezető szerep rej­tett formáit. Él a Az okos asszony (NEM BREHM UTÁN) bizalommal, hogy ne éljenek vissza vele. Szereti a gye­rekeket. Jelentős tulaj­donsága a gyen­gébb nemhez va­ló tartozása. A munkával példá­ul ragyogóan bol­dogul, de elfárad. Húzza a család szekerét, de kín­lódik. Barát­kozik a férfi­akkal, de nem leplezi ellenszen­vét a tisztességte­len ajánlatok iránt. A férfiakat nem viseli el, de szeret velük fe­csegni. Gyakran sir. Tipikus tulaj­donsága, hogy mér­téktelenül szeret tanulni, nem is­mer nehézséget, képes tanulmá­nyait folytatni a realitás végső ha­táráig. Független. Csak éppen támogatás­ban, gondosko­dásban és szere- tetben szenved szükséget. (Alekszandr Bo- rogyin írását Mi- zser Lajos fordí­totta) DOSZ Szabolcs-Szatmár, és Hajdú-Bihar megyei Bizott­ságát arra, hogy a FEf'AG igazgatóságával karöltve ja­nuár 13-án tanácskozzon az erdészeti dolgozók munka­körülményeiről, a kereseti arányok alakulásáról. A változó munkahelyen dolgozók szállítása az egyik sarkalatos probléma. Bár az erdészetnek 43 különböző típusú és nagyságú szállító jármű áll rendelkezésére, ez nem elég ahhoz, hogy min­den igényt kielégítsen. Meg­oldott a fakitermelők szállí­tása, az erdőtelepítésben résztvevők számára azon­ban nem jut elég jármű. Más előjelű megoldásra váró fel- adait'az üzemi étkeztetés. Igény van rá, de az ételki­hordás a munkahelyekre adagonként 45—160 forinttal növelné a költségeket. A változó munkahelyeken a kereseti arányok az utóbbi években kedvezően változ­tak, de a bérfejlesztés továb­bi intézkedéseket kíván. A motorfűrészkezelők hűségju­talma (az eltöltött évek sze­rint ez 5, 10, 15 százaléka az átlagkeresetnek) kedvező ha­tású volt. Ez a rendszer 1986- tól él, de az érintettek az ed­dig eltöltött évek alapján már részesültek a hűségjutalom­ban. (seres) Mondják, némelyeknek egyenesen megéri táppénzen lenni. Igaz-e a szóbeszéd? A kérdésre az Érdért Vállalat tuzséri telepén kerestünk vá­laszt. Szociális háló...? Az udvaron katonás rend­ben hatalmas farakások so­rakoznak. Daruk, emelőgé­pek könnyítik az amúgy csep­pet sem könnyű munkát. A nehéz farönkökkel, frissen szabott, hosszú deszkákkal nem is igen boldogulnának a gépek segítsége nélkül. Vilmán Pál igazgató soha nem volt még táppénzen, így aztán sem a régi, sem pe­dig az új táppénzes rendelet előnyeit nem élvezhette. Vé­leménye azonban van, s nem is rejti véka alá. — Azt gondolom az új táp­pénzes rendeletről, hogy a dolgozót abban teszi érde­keltté, minél tovább táppén­zes állományban legyen, hi­szen ezáltal a keresete nem­hogy csökkenne, hanem egyenesen nő. Tudja, értem én, hogy azt a bizonyos szo­ciális hálót ki kell feszíteni, bár — néz maga elé elgon­dolkodva — én inkább azt mondanám, előbb fel kellene találni. Ehhez pedig elsősor­ban arra van szükség — folytatja —, hogy a táppénz ne a bérjellegű jövedelmek­kel rivalizáljon. Az új táppénzes rendelet, amely 1988. október 1-jéit lé­pett életbe, kimondja: har­minc napnál rövidebb táp­pénz esetén kizárólag a munkabér és a prémium le­het a táppénz alapja, a jutái- . mat, illetve a nyereségrésze­sedést csak az ezt meghaladó idő után lehet beszámítani. Mindebből következik, hogy az jár jobban, aki harminc napnál hosszabb ideig marad betegállományban. Annál is inkább, mert a táppénzes na­pok számának növekedésé­vel a táppénz összege is ará­nyosan növekszik. ,Ha ez az idő a 90 napot meghaladja, újabb 5 százalék emelésre ke­rülhet sor. A rendelet szán­déka az, hogy a hosszasan betegeskedők lehetőleg ne kerüljenek nehéz anyagi helyzetbe. Hogy a szándék már nem minden esetben ér célhoz? Nos, arról már nem kizárólag a rendelet megal­kotói tehetnek. Együtt öregszenek Az Érdért tuzséri telepén 1664-en dolgoznak, közülük az elmúlt év decemberében 682-en voltak táppénzen. Igaz az átlagosnál több táp­pénzes az influenzajárvány­nak is köszönhető. Táppénz címén 1 millió 74 ezer forin­tot számoltak el, a három napnál rövidebb, munkáltató által fizetett táppénz összege pedig 179 ezer forintra rú­gott. Huzamosabb ideje több mint hatvanon vannak be­tegállományban. Közülük ke­rülnek ki azok, akik később leszázalékolásukat kérik, il­letve kérhetik. — A tuzséri üzem dolgozói javarészt törzsgárdatagok, akik együtt öregszenek a cég­gel — mondja Bállá Lászlóné SZTK-ügyintéző, aki immár 22 éve végzi ezt a munkát. Közöttük igen sok a megfá­radt, beteg ember, ami egye­nes következménye annak, hogy a legnagyobb hideg­ben, a legnagyobb melegben is javarészt a szabadban fo­lyik a munka. A különféle gerincbántalmak, csigolyabe­tegségek szinte foglalkozási betegségnek számítanak. így aztán nem csoda, ha a meg­kopott szervezet már nem képes a korábbi munka el­végzésére. Ilyenkor jön a le- százalékolás, a csökkent mun­kaképesség miatti „rokkanto- sítás”. Ellentmondások e té­ren is jócskán akadnak. — Elismerem, a munka- képesség csökkentését megál­lapító orvosi bizottságok nin­csenek könnyű helyzetben, mégis gyakran előfordul, hogy egyszerűen nem értem a döntésüket — mondja er­ről az igazgató. — Volt rá példa, hogy életerős dolgozón­kat százalékosak le, s olyan is akadt, hogy mindössze öt­ven százalékot állapítottak meg annál az embernél, aki alig tudott lábon maradni. Sajnos, nem sokat tudunk kezdeni azokkal a javasla­tokkal sem, amelyek könnyű munkát, kevés mozgást ja­vasolnak a leszázalékoltak- nak, hiszen nálunk többnyi­re csak nehéz munka akad. Ha emberségesek akarunk lenni, akkor leültetjük, nem dolgoztatjuk az illetőt, csak­hogy ez neki is, nekünk is demoralizáló, kényelmetlen. Falvonként változó A tuzséri fatelepre 45 te­lepülésről járnak be az em­berek. Az igazgató e tényből érdekes megfigyelésekre kö­vetkeztet. Mint mondja, igen­csak furcsa jelenségnek tart­ja, hogy azonos körülmények, azonos klíma mellett a be­tegségek előfordulása öt ki­lométerenként is mily nagy mértékben változik. — Nem akarok senkit megbántani,- s egyébként ' is legtöbbször azok veszik ma­gukra a célzást, akikre nem is tartozik, de higgye el, meg tudom mondani, me­lyik faluban mi a leggyako­ribb betegség. Mint kiderül, korábban az őszi munkák dandárjában, almaszedés idején okozott ez igazán nagy gondot. Ma azonban már más a helyzet, mostanra az alma is, a fate­lepi munka is kevesebb. Csak éppen a táppénzes napok szá­ma nem csökkent, az új ren­delet életbe lépése óta meg egyenesen növekedett. — Kátásztrofális mérték­ben, önmagához- viszonyítva ötven százalékkal nőtt a. táp­pénzes napok száma, s köze­líti a tíz százalékot — mondja Vilmán Pál igazgató. — Hogy van-e ötletem a változtatás­hoz? — ismétli meg a kér­désemet. — Nehéz tanácsot adni. Szerintem radikális változtatás kellene, hogy ne érje meg táppénzen lenni. A táppénz összegének lénye­gesen kevesebbnek kellene lennie, mint a munka után járó keresetnek. Csakhogy ezzel épp a valóban betegek járnának rosszul. A jó szándék kevés Senki nem vitatja, hogy az új táppénzes rendelet jó szándékkal született. Ezért is döntöttek úgy az illetékesek, hogy ezentúl minden napra, így a hétvégekre is jár a táp­pénz. Ebből persze az is kö­vetkezett, hogy azóta feltűnő­en sok lett a csütörtökön, pénteken, kezdődő, s hétfőre már megszűnő betegek szá­ma. Megéri-e hát táppénzen lenni? Van, akinek igen, s van akinek nem. Aki beteg­sége alatt dolgozik — mert dolgozhat, az jobban jár anyagilag. Aki az ágyat nyomja, már közel sem véle­kedhet így. Pedig a társada­lombiztosítási szabályok őket kívánják segíteni. A szándék tehát jó, kár, hogy sokszor nem talál célba. Kovács Éva KÖVETKEZIK: Csak táp­pénzes, vagy beteg is ...? Százszor is meggondolják Túlóra, kontra szabadnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents