Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16. Kelet-Magy arország T Kesergő egy sportágért Bálint Mihály szerint a szakosztály már csak vegetál Mostohagyerek a férfítor- nasport a megyében. Nincs utánpótlás, kevés a pénz, senki sem törődik velük. Mindezt aki elmondja, Bálint Mihály, a tanárképző testnevelés tanszékének vezetője, szerelmese a tornának. Szívén viseli annak gondjait és helyzetüket kilátástalannak ítéli. — Pedig a fiúk mindent megtettek, keményen dolgoztak és ma is dolgoznak a sikerért. Az elmúlt évben, tizenegy év után újra, megszereztük a bajnoki címet, a másodosztályban, és a fiatalokból álló második csapat pedig a harmadosztályban lett negyedik. Debrecenben a Tóth Lajos emlékére rendezett nemzetközi versenyen Miskolczi Zsolt lóugrásban ezüstérmes lett — mondja a tomaszakosztály Miska bácsija. — Hány versenyző dolgozik a szakosztályban? — Két segítőtársammal, Regős Józseffel és Seregi Ernővel, tizenhét minősített sportoló munkáját irányítjuk. Közülük Miskolczi Zsolt aranyjelvényes, ketten ezüst-, tízen pedig bronzjelvényes versenyzők. Hatan még utánpótlás korúak, a többiek pedig főiskolások. Vasárnap kivételével a hét minden napján edzünk a főiskola tornacsarnokában. Most a vizsgaidőszakban még viszonylag jó a helyzet, máskor viszont alig tudunk mozdulni a zsúfolt teremben. Maga a létesítmény is olyan állapotban van, hogy az lassan az oktatás rovására megy. — Milyen az utánpótlás helyzete? Hogyan kerülnek ide a fiúk? — Van aki főiskolára jelentkezik, és bizonyos alapokkal már rendelkezik. Korábban a 2. sz. általános iskolában volt tagozatos osztály, onnan jöttek a gyerekek. Ügy nyolc évvel ezelőtt végigjártuk az óvodákat és kiválasztottuk a tehetséges apróságokat. Így került hozzánk Forgó András is. Banga Zsoltot egy kisdobosversenyen fedeztük föl. A kiválasztottak közül sokan lemorzsolódtak, de a tehetségesebbje megmaradt. Qk ma már gimnáziumba járnak és e mellett sportolnak. Mostanában nincsenek már az iskolában előkészítő csoporA többiek igazoltan hiányoznak. Akik edzettek: Jobbról balra: Forgó András, Banga Zsolt, Nagy József, Németh Simon, Csatáry Péter, Miskolczi Zsolt, Tóth Attila és Molnár Csaba. Hátul az edzők: Seregi Ernő, Bálint Mihály, Regős József. fFotó: Suri) tok, a gyerekek nem kapják meg időben az alapokat. Miska bácsi szerint a szakosztály már csak vegetál. Edzők és versenyzők szerétéiből, de keményen dolgoznak. (sz. zs.) Hagy fér issze a zeie és a sály? Juhász Krisztián bizonyítja: jól Már az 1980-ban történt alakuláskor sok gondot jelentett a súlyemelő-szakosztály megalakítása. Teremhiány azóta is többször akadályozta a munkát. Váry Gábor dr. edzői munkája nyomán Hernáczki János, Schaffet Zsolt, Kalydy Béla országos versenyeken voltak dobogósok, s arany-, illetve ezüstjelvényes szinteket teljesítettek. Az elmúlt évben hiába keresték a fehérgyarmati súlyemelőket, teremhiány miatt ismét leálltak, s csak 1988. február 20-án kezdtek újra. 15—20 fiatal látogatta az edzéseket, s jelenleg 8 olyan versenyző van, aki az országos ranglista 10 legjobbja között van. Űttörőben: Juhász Krisztián, Lakatos János. Serdülőben: Bujtár Roland, Oláh Lajos, Váry Gábor, Sankó Dániel. Ifjúságiban: Pindzsu Sándor, juniorban: Bereczky Attila. Mint az edző elmondta, az országos versenyen Budapesten Juhász Krisztián második, Váry Gábor harmadik lett. Juhász Krisztián — a fehérgyarmati 3. sz. ének-zene tagozatos általános iskola 8. zenei osztályos taifttlója 1985 májusában kezdte az edzéseket. Az elkövetkez'8 években mindig első volt kategóriájában. Ez év február 28-án, április 16-án, május 26-án, illetve október 15-én első lett a területi felmérőversenyeri Nyíregyházán, úttörő I. korcsoportban. 1988. november 21-én a 4—5. helyen hívták meg az országos bajnokságra, ahol 2. lett 40 kg-os súlycsoportban. Most az úttörő I. korosztály elsőéves versenyzőjeként vett részt, így jövőre esélyes az előkelőbb helyezésre. Szorgalmas, de kissé félénk fiú. Iskolájában magatartására nincs semmi panasz, öccse is tehetséges súlyemelő. Ezek a sikerek, s a körülmények várható javulása remélhetőleg visszahozza a régi gárda tagjait; bízva a további előrelépésben. (molnár) A rókavadász folytatja „Nu kittéin, kan éi leszek az elsí “ Amikor megkezdődött az 1988-as év, ez került edzésnaplójának első oldalára; célom a világbajnoki aranyérem megszerzése. Végre a külső körülmények is kedvezően alakultak, bár a helyszín, a svájci terep, eltért a megszokott hazaitól. Az elvégzett kemény munka meghozta gyümölcsét: Orosi János, a magyar rádióiránymérő csapat tagjaként, felállhatott a dobogó legfelső fokára. S ez év végén, 1986-hoz hasonlóan, őt választották ■megyénk legjobb férfi sportolójának. — Gondolt-e arra, hogy a megyei ranglistán az első helyre kerül? — Év közben elért eredményeim alapján jó helyezésre számítottam, de azt nem hittem, hogy én leszek az első. Nagyon jólesett, hiszen ez komoly elismerése nemcsak a munkámnak, hanem magának a rádióiránymérő sportnak is. — Hogyan került kapcsolatba ezzel a kevésbé ismert sportággal? — A Krúdy Gyula Gimnáziumban és Szakközépiskolában végeztem tanulmányaimat. Itt Molnár István tanítványaként atletizáltam, foglalkoztam tájfutással és fociztam is. Egy tájfutóversenyen figyelt fel rám Ven- czel Miklós és hívott a rádióiránymérőkhöz 1971-ben. Egy év múlva már válogatott kerettag lettem és azóta negyvennyolcszor ölthettem fel a címeres mezt. Eddigi legjobb eredményemet 1986- ban Szarajevóban a világt-----------------------------------------------------------------------------------------\ Tamás bácsi jubileuma A tortara nem rakták fel a gyertyákat, ilyenkor már nem szokás. Bár a dátum nevezetes, hiszen a megyei labdarúgó szövetség fegyelmi bizottságának elnöke, dr. Kubassy Tamás 80. születésnapját ünnepelhette a napokban. A rangidős kicsit meghatódva fogadta a gratulációkat, majd újra belemerült abba a munkába, amit társadalmi munkásként 31 éve folytat Tősgyökeres nyíregyháziként fiatalkorában kedvelte a sportot A Kossuth gimnáziumban a szikár, vékony fiatalember vívott, úszott, teniszezett, még a sóstói tavon evezett és focizott. Több, mint fél évszázada abbahagyta a rendszeres testmozgást, alakja mégsem változott. Egyenesen tartja magát, a külső szemlélődő „fiatal” nyugdíjasnak titulálhatná. Szemüvege mögül derűs optimizmussal tekint a világra, nem panaszkodik fáradtságra, betegségre és nem gondol arra sem, hogy egyik pillanatról a másikra cserbenhagyja a szövetséget. Korelnök- ként pedánsan, akkurátusán végzi munkáját, igyekszik lojális lenni a fegyelmi bizottság előtt megjelentekkel. A szegedi jogi egyetem diplomájával a kezében a nyíregyházi bíróságnál kezdett a pályával ismerkedni. 1957-ben a fegyelmi bizottság akkori elnöke, dr. Görgey Árpád unszolásának engedve lett tagja a bizottságnak, tíz éve pedig elnöke. A 31 év alatt a téli és nyári szüneteket kivéve alig akadt egy-két hét, amikor ne akadt volna dolga renitenskedő játékosokkal, idegeskedő edzőkkel, vagy ne lett volna gond a közönséggel. „Manapság a labdarúgó- pályákon uralkodó légkört nehezen lehet megemészteni. A trágárság mindenhol eluralkodott és ebben az a -szomorú, hogy sokszor a fiatalok járnak az élen. Az is igaz, hogy legtöbbször a nézősereg a kezdeményező, általuk tévesnek ítélt bírói sípszó után elszabadul a po- koL A játékosok elvesztik a fejüket, emiatt a bíró kiállítja őket, a közönség pedig szidalmazza a játékvezetőt, néha meccs után megvárja a kijáratnál.” Jogászként nincs könnyű dolga a csütörtöki napokon, amikor a fegyelmi ügyeket tárgyalják. Valamennyi szabályt kívülről kell ismernie, mert a szemben ülők is rafináltak, csűrik-csavarják a paragrafusokat, megtalálják a kiskapukat. Dönteni pedig kell, mégha az egyik vagy másik félnek nem is tetszik. Megnyugvást számára az jelent, ha mindkét partner belenyugszik a határozatba. Nyugdíjasként a hét végén kilátogat a focimeccsekre, a többi napokon kereszt- rejtvényt fejt, olvasgat vagy a bevásárlást végzi. 1956 óta nem dohányzik, soha nem iszik, naponta nagyokat sétál, számára ebben rejlik az egészséges életmód. A fiatalok ugyan nem tolonganak a fegyelmi bizottság tagságáért, ezért is szervezte a bíróságon dolgozó fiát, aki utódja lehet a korelnöknek. (máthé) bajnokságon értem el, ahol ezüstérmes, lettem. — Mi volt az 1988-as év legnagyobb sikere és kudarca? — A legnagyobb siker természetesen a csapataranyérem volt. A VB-re való felkészülésben nagyon sokan a segítségemre voltak, megteremtették az ideális feltételeket. Az UNIVERSIL-ben Garai Sándornak és Farkas Árpádnak köszönhetően sportmunkatárs lettem, így időmet a sportnak szentelhettem. Feleségem és két kislányom nyugodt családi háttért biztosított számomra. Pikó főorvos úr és Bojtor Gyula gyúró segítségével sikerült a sérüléseket is elkerülnöm. Márcsak a munka hiányzott, és ennek elvégzése rajtam múlott A legnagyobb kudarc számomra az volt, hogy egyéniben nem sikerült dobogós helyre kerülnöm, ha kis időkülönbséggel is, de „csak” ötödik lettem. — Milyen tervei vannak erre az évre? — Az idén nem lesz világ- verseny, így ez a regenerálódás éve. Júliusban kerül sor a Bereg Kupa küzdelmeire és ezen nyerni szeretnék. A válogatottal részt veszünk nemzetközi versenyeken Csehszlovákiában, Koreában. Az augusztusi magyar bajnokságon is szeretnék a dobogón végezni. Remélem az idén új vevőkészüléket is kapok, mert a mostani felett egy kicsit már eljárt az idő. Venczel Miklós készíti ezt az. új szerkezetet, az általa létrehozott készülékekkel versenyez a klub és a válogatottak 90 százaléka is. Feleségemmel és a gyerekekkel tervezünk egy családi nyári Vakációt, erre 12 éve készülünk. — Felvetődött már, hogy lemond a válogatottságról és csak klubszinten folytatja. Mi a véleménye erről a kérdésről? — Már elmúltam 35 éves, és többször felötlött bennem ez a gondolat. Ugyanakkor azt vallom, hogy akinek az életmódja megfelelő. az hosszú időn keresztül élsportoló tud maradni. Szeretnék még az 1990-es csehszolvá- kiai VB-n is indulni. ami majdnem hazai pályának számít Leghőbb vágyam egy egyéni aranyérem, ezért viszont keményen dolgozni kell, mert a „csodaszereket” elítélem. f Sokan ismerik ezt a kiváló sportembert, hiszen ott van a Mikulás-futásokon, atlétika-versenyeken, tömegsport rendezvényeken. Többszörös magyar bajnok, világ- és Eu- rópa-bajnoiki érmek tulajdonosa, az idén Kiváló Munkáért kitüntetést is kapott. Klubjában több válogatott versenyző is sportol, de kiváló eredményeik ellenére anyagi támogatásuk csekély. Lassan úgy tűnik, a klubnak nem jó az, ha nő a válogatottak száma, mert több válogatott, több kiadást jelent. Szilágyi Zsuzsa Brazília a világbajnok Rotterdamban befejeződött az első hivatalos teremlabdarúgó világbajnokság. Tizenhat válogatott il napos viadalát Brazília nyerte meg. A dél-amerikai együttes tehát a teremlabdarúgás első világbajnoka. Talán nem érdektelen emlékeztetni arra. hogy a vb-aranyérmest a csoportselejtezők során Magyar- ország 3:2 arányban legyőzte. Végeredmény: 1. Brazília. 2. Hollandia. 3. Egyesült Államok, i. Belgium.
