Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

1989. január 16. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Bodnár István újságíró válaszol A múlt héten érthetően az áremelkedések foglalkoztat­ták leginkább olvasóinkat. Több levelet és telefonhívást kaptunk, amelyekben az ár­emelkedések mértéke és el­lentmondásai miatt emeltek szót Egy gyermekét egyedül ne­velő édesanya például azt kifogásolta, hogy a gyerme­kek étkezési jegyei az isko­lában egységesek. Miért nincsenek tekintettel a szo­ciális körülményekre? A tej-, tejtermékek drasztikus árnövekedést is sokallták. Több panasz érkezett a gyógyszeráremelések miatt is, sokan azt kérdezték, miért éppen akkor került erre sor, amikor az utóbbi évek leg­nagyobb influenzajárványa van? Azt Í9 megjegyezték, hogy a gyógyszertárak nem készültek fel a jócskán meg­növekedett forgalomra és emiatt sok gyógyszert nem lehet kapni! Persze a gyógy­szerészek sincsenek könnyű helyzetben, a sokféle ár rendkívül megnehezíti mun­kájukat. Több szülő érthetetlennek találja, hogy némelyik gyer- mekgyógyszer — mint pél­dául az orrcsepp, a popsi­kenőcs — ára négv-ötszörö- sére emelkedett. Egyáltalán nem vigasztaló, hogy hosz- szas sorbanállás után az or­vos esetleg receptre felír­ja és viszonylag alcsóbb lesz. Egy telefonáló azt kérdez­te: az árhdvatal gondolt-e arra, hogy kevesebb idő jut majd az orvosoknak is a gyógyításra? A panaszok áradatából íme egy csipetnyi, amihez mi sem tudunk hozzátenni sem­mit. Az áremelkedéseknél ma­radva Kelemen József nyír­egyházi olvasónk azt kérde­zi, lgaz-e, hogy a Kelet-Ma- gyarországba feladott hirde­tések ára január X-jétól je­lentősen emelkedett, bár nem tették közé? — A hír igaz. Átlagosan 25 százalékkal emelkedett a lakossági hirdetések díja — tudtuk meg Kárpáti Imrétől, a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójától. E szerint: nem üzlet jellegű apróhirdetés szavanként hétköznap 3 forint, szombat, ünnepnap 5,30. Minden üz­leti jellegű apróhirdetés sza­vanként hétköznap 6 fo­rint, szombat, ünnepnap 10,50. Soros közlemények hasábsoronként hétköznap 20, szombat, ünnepnap 37,60 forint. Magánvállal­kozói hirdetéseknél hét­köznap 24 forint, szombat, ünnepnap pedig 33 forint. A hirdetési díjakhoz 25 száza­lék ÁFA-it még hozzászámo­lunk. A megyei pártértekezlet után a Kelet-Magyarország megírta, hogy nem választot­ták újra Diczkó Lászlót, a megyei pártbizottság titkárát. Nem írták meg ugyanakkor, hogy mi történt vele azóta — teszi szóvá Balázs Károly Nyíregyháza Jósavárosból. Megtudtuk: a megyei Zöldért vállalat személyzeti és oktatási vezetőjeként dol­gozik. Több nyíregyházi lakos is telefonált, hogy legutóbb a díjbeszedők munkaidőben jöttek a gázdíjért és ez nem kis bosszúságot okozott. A legtöbb lakásban ugyanis nincs ilyenkor senki és tel­jesen feleslegesen jön a díj­beszedő. A TJTASZ-hoz és a postához hasonlóan miért nem akkor szedik a pénzt a gázosok, amikor mindenki ottbon van? A TIGÁZ helyi kirendelt­ségétől megtudtuk, valóban munkaidőben (fél 8-tól dél­után 4-ig) járnak a vállalat munkatársai a gázdíjat be­szedni. A biztosító ugyanis erre az időre vállalt olyan jellegű biztosítást, amely a díjbeszedőknél lévő pénzre is vonatkozik. A beszedett pénzt viszont este viszonylag korán már postára kell adni, s emiatt este már nem dol­gozhatnak a gázosok. Megjegyzésünk: ha értjük is a TIGÁZ magyarázatát, nem értünk vele egyet, hi­szen nyilvánvaló, hogy a munkaidőben történő díjbe­szedésnek nincs sok értelme. Labanc Sándor panaszolja, hogy Nyíregyházán a Palán­ta utcában több villany lámpa nem ég már hónapok óta. A TITÁSZ-tól megtudtuk, tudnak róla ők is, a kése­delmes javításnak az az oka, hogy nem kaptak a nátrium lámpához gyújtószerkezetet. Most vállalkozókkal szeret­nék megcsináltatni és remé­lik minél hamarabb megja­víthatják az utcai égőket. Dankó Sándorné arról ér­deklődik, hogy az örökösföl­di Törzs utcában már elké­szült a járdaöböl, de mikor lesz ott buszmegálló? A városi tanácson úgy tá­jékoztattak, hogy csak akkor jár majd a busz, ha az Orosi úti bekötőút elkészül. Erre az idén még nem kerül sor. Megépül viszont az Orosi úton — szemben a kenyér­gyárral — talán még ősszel a régen várt Shell-kút — tájé­koztathatom örömmel Széles Istvánt, aki erről érdeklő­dött. A múlt szombaton Nyír­egyházáról élő adásban köz­vetített egy műsort a televp ziő. Ügy láttam egy ének- együttes nyert 'valamit, még­hozzá pápai szavazatok alap­ján. Mit nyertek, és kik azok a gyerekek? — kérdezte Ku­tas Bertalan örökösföldről. A közönségszavazatokat Pápán adták le, a voks kép­távírón érkezett, amely er­kölcsi elismerés, oklevél, azt tanúsítja, hogy a bemutatko­zó „ász”-ok között a Nyírség ásza, a hat tagú Banchieri énekegyüttes lett. A műsor­vezető Déri János „Nyír- Singers”-nék nevezte őket. A gyerekek a nyíregyházi 4-es számú általános iskola neves Cantemus énekkará­nak tagjai voltak, jelenleg — egy kivételével — középis­kolások Nyíregyházán, illet­ve Debrecenben. A tévé szilveszteri műsora kapcsán lenne néhány gon­dolatom — írja Csimbók Im­re Fényeslit kéről. Levelét igy folytatja: Furcsának, sőt elképesztőnek találom, hogy mind a tévé, mind a Kelet- Magyarország szinte áradoz­va számol be egy európai hí­rű „pornósztár” magyaror­szági garázdálkodásairól. Mi­re ez a nagy felhajtás? Csak nem arra vagyunk a legbüsz­kébbek. hogy kontinensünk egyik kiemelkedő kokottjá- nak (bár a kokott szót túl gyengének vélem) így kellett megszületnie? Eléggé szomo­rú, hogy manapság csak ilyen eredményeket tudunk felmutatni. A KM munktársainak nem állt szándékában áradozva írni az említett hölgyről és „produkcióról”. Ha olvasott a Cicciolina szereplésével kap­csolatos írásokból, bizonyára kiderül, hogy egyetértünk önnel. Fizetés — munka nélkül Kit csapott be a Dunacoop? Szívem szerint börtönbe látnám Székely Józsefet) a Du­nacoop Gazdasági Társaság igazgatóját, aki jelenleg fel­mondási Idejét tölti. A gazdasági lehetőségek szélhámosá­nak tartom, aki több száz embert becsapott, hitében meg­ingatott, miközben hajdani dzsentri módjára reprezentált. Szétpukkant egy légvár, mely szerint Mátészalkán akár ezer magasan szakkép­zett embert foglalkoztatnak a kilencvenes években, s a jövő elektrotechnikáját hono­sítják meg. Még akkor is, ha az egykor munkásszálló­nak épült emeletes épület falán ott van még a felirat: itt található a Dunacoop sza­bályozástechnikai üzeme. A bent lévő 45 ember pe­dig — jobb híján — beszél­get, újságot olvas, múlatja az időt. Akinék mégis akad valami munkája, elhúzza, hogy addig se unatkozzon. A fizetést pedig rendben megkapja mindenki. Nem csoda, hogy az út túloldaláról ingyenélőknek tartják az it­tenieket, mert akik a kötött­árugyárban, a MOM-ban vagy a bútorgyárban mű­szakba járnak, alig keresnek többet. Elfolytak a milliók — Hogy engedhet meg ma­gának ilyet az ország, hogy másfél évig fizessenek, ami­kor alig dolgozunk valamit — háborodik fel Insticei Ma­riann. — Jól átverték az egész bandát, mert azt ígérték, nyolctól huszonnyolc ezer fo­rintig lehet keresni, azért jöttem ide érettségi után — mondja Czombi Ilona. Havi négyezerért semmit vagy majdnem semmit tenni sem rossz — lehetne a köz­bevetés. Azonban annak, aki gyereket nevel, aki férjhez menni készül, ugyancsak nem mindegy, milyen jövőre szá­míthat. • Á;Öunacoop GT egy talál­mányra alapozva Mátészal­kán valóban magas szintű gyártást kívánt megvalósíta­ni. Csakhogy... ... bebizonyosodott, hogy egy jó ötlet kevés, szükséges az egyedi darabtól a sorozat­szerű gyártásig a teljes lánc végiggondolása. Ez mintha el­maradt volna. Anyaghiány gátolta egyik oldalról a mun­kát, megrendeléshiány tette bizonytalanná a jövőt. A GT igazgatója eközben megyei tanácstestületet vezetett fél­re, az alapító tagoknak ma­gyarázta a szép lehetősége­ket, miközben elfolytak keze között a súlyos milliók. Csak leltárszerűen felsorolva: a megyei tanács összesen 40 millió forintot szavazott meg a területfejlesztési alapból — ebből 15 milliót kaptak meg. A vállalkozásnak az eddigi becslések szerint 40 millió forintos vesztesége van. Mindezért az alapítók, a gaz­dasági társaság létrehozói a felelősek. Fel kell számolni — Most már tudjuk, hogy a Dunacoop akkor, amikor megkötötte a szerződést a ta­náccsal, túlvállalkozott — tolmácsolja az igazgatótanács tagjainak véleményét Reiter Tibor, a SZÁMSZÖV Szá­mítástechnikai Kisszövetke­zet elnöke. — Ezért javasol­tuk, hogy vegyen fel az üzem más tevékenységet is. A fővárosi kisszövetkezet annyit tehetett, hogy 15—20 ember foglalkoztatására a Philips cégtől kapott monito­rok szerelését adta át. Azon­ban alkatrészhiány miatt ép­pen most várakozni kényte­lenek Mátészalkán. A Dunacoop Gazdasági Társaságot fel kell számolni — döntötték el az igazgató­ság tagjai. (Meglehet, ennek tudható be, hogy a GT bu­dapesti központjában a hír­lapíró a hivatalos munka­kezdés után másfél órával azért olvashatott újságot az .o^t dolgozókkal egyetemben, mért KhSbfriŐrták arra, hogy az igazgató‘egyáltalán bejöj­jön munkahelyére.) A fel­számolást egyébként új társa­sági törvény is sürgeti, mert a gazdasági társasági formát 1989 végéig meg kell szüntetni. — Az átalakulást a korlá­tolt felelősségű társaság lét­rehozásában látjuk — erősí­ti meg egy másik alapító, Reich Ferenc, a szentendrei ■■Ívtársaim! Az if állapotból ■■ úgy lesz más­állapot, ha ketten ugyanarra gondolnak. Aggaszt viszont, hogy a napi politikában verik az ellenzékiek az országos kiskaput, követelve, hogy nyis­sák ki azt a másként gondolkodás előtt. Ér­tekezésem tárgya te­hát a másság. Kérdés: Hogy lesz ebből nép- szaporulat? Feleim! A másként- gondolkodásról én merőben másként gondolkodom. Ha ezt mi túlzásba visszük, akkor mi leszünk a tízmillió máskéntgon- dolkodók országa. Jó lesz ez nekünk? Ju­tunk így ötről a hat­ra? Vegyük például a szocializmust. Lehet­Í séges-e tízmillió féle szocializmus világké­pét felrajzolni? ötöt is Eilig tudunk. Ez az öt: szocializmus, a de­MÁSSÁG Mottó: Értekezés a másként gondolkodás aktuálpolitoló- giai kérdéseiről Czombi Ilona és Insticei Mariann legfeljebb reménykedhet, hogy dolgozhat Is a munkahelyén. mokratikus szocializ­mus, pluralista szo­cializmus, jöhet még a koalíciós szocializ­mus. Az ötödik az nem jut eszembe, de ha eszembe jutna, ak­kor sem mondanám, mert arról én merő­ben másként gondol­kodom. Uraim! Ne tapsol­janak. Kérem tartóz­kodjanak a tetszés- nyilvánítástól, hiszen ha tenyereiket abból a célból verik össze, hogy hangos csattaná- sokat keltve kinyil­vánítsák egyetértésü­ket, akkor az már nem másság, nem másként gondolkodás, akkor csorbát szen­ved a pluralizmus, a gondolatszabadság, sőt lehet rosszabb is, megsüketülünk. Van erre példa. Jelenkori történelmünk szocia­lizmus előtti szocia­lizmusában egy elhí­zott kopasz fejű egyén a sortapstól megsü- ketült. Az említett politikus beszédét így kommentálták ekkor a lapok, nagy taps, viharos taps, tapsor­kán, fergeteges taps, szűnni nem akaró taps. Ülve, állva, fek­ve. Mindenféleképpen tapsolt a hallgatóság. Ettől az említett poli­áfész igazgatósági elnöke. Az eddigi veszteségért a tagok egyetemlegesen, a be­vitt részesedés alapján felel­nek. Az alapítók tiszte el­dönteni azt is, milyen fele­lősség terheli a GT vezetőit a veszteségért, azért milyen felelősségre vonás jár. Talán ezért hátrált meg, lépett ki az 52 százalékkal részesülő Azúr Kereskedelmi Vállalat a Mátészalkán szeptember­ben megtartott igazgatósági tanácsülés után. Azonban ami egy nagyvál­lalatnak csak anyagi veszte­ség, az Mátészalkának, a me­gyének' súlyos foglalkoztatási gond marad. Ezért várják a megyei vezetők újabb tár­gyalásra Reiter Tibort, im­már tiszta vizet öntendő a pohárba. A jelek szerint mindkét fél arra törekszik, hogy valamiféle megoldást találjanak. Abban az épület­ben, ahol 150—200 embernek megteremthetők a foglalkoz­tatás feltételei, valóban mun­ka kell, hogy folyjon. Akik sokat yeszítenek — Nekünk kifejezetten fáj, hogy nincs munkánk, mert biztonságérzetet csak a mun­ka ad — mondja most Kő­halmi József megbízott üzem­igazgató. — Bízunk gyártási kooperációkban, kaptunk ta­valy a Pestvidéki Gépgyár­tól munkát, van rendelésünk 13 nagyfrekvenciás hegesztő­tikus úgy megsüke- tült, hogy nem látta mi folyik körülötte. Testvérem! Kor­szakalkotó ötletem van. Ha már annyira kell ez a másság, és ez a másként gondol­kodás, ám legyen. De csináljuk úgy, hogy a másságra vágyva is együttgondolkodunk; és együttgondolkodva is másra vágyunk. Például vágyaink tár­gya lehetne egy gaz­daságilag kiegyensú­lyozott inflációmen­tes, árubőségtől ros­kadozó szocializmus. Mi van? Most miért nem tapsolnak? Nem tetszik talán, hogy ezért a másravágyó másságért fecsegés helyett dolgozni kel­lene? Másként kelle­ne dolgozni, mint ed­dig. Nem másra, egy­másra gondolva. Ez lenne csak a másság. Seres Ernő gépre, azonban ez mind ke­vés. Megfelelő profil kelle­ne. A megyei tanács is — egyelőre — fut a pénze után, mert a 15 milliós támogatást nincs, aki visszafizesse. A mátészalkai tanács az épüle­tet adta, de ő szintén a fog­lalkoztatásban érdekelt, mint ahogy az üzem dolgozói is munkát szeretnének, mert ha az utcára kerülnek, akkor nemigen kapnak helyben semmilyen, végzettségüknek, több hónapos budapesti be­tanulásuknak megfelelő mun­kát. Lányi Botond Gondolatok a tv előtt Nagyon sajnálom, hogy a szabolcsi képviselők kö­zül többen — Südi Berta­lan okfejtései előtt megha­jolva — a Legfelsőbb Bí­róság elnöke és az Ország- gyűlés közötti viszony kér­désében a kormány állás­pontja ellen szavaztak. Igaz, a régi gyakorlat so­káig nem lesz fenntartha­tó, mert ahogy haladunk a jogállamiság kiteljesedése felé,’ úgy fog mindinkább érvényesülni az az elv, amit Kulcsár Kálmán mi­niszter elég világosan ki­fejtett válaszbeszédében, miszerint a bíróságok (és nemcsak a Legfelsőbb Bí­róság) még az Országgyű­léstől is függetlenek és csakis a törvényeknek vannak alárendelve. Az viszont már dicsére­tes magatartás volt a sza­bolcsi képviselők részéről, hogy nem szaporították a szót az ügyrendi kérdések vitájában. Ezt a napiren­det egyes képviselők fel­használták az 1990-ben esedékes választásokra programbeszédeik megtar­tásához, amelyet a televí­zió egyenes adásban köz­vetített. Egyetlen szóval sem járultak hozzá kost- ruktív módon az ügyrend tökéletesítéséhez. Saját mártíromságuk ecsetelésé­vel igyekeztek választóik előtt bizonygatni képvise­lői munkájuk nehézségeit. Módomban volt a televízió jóvoltából egyenesadásban végighallgatni ezeknek a képviselőknek saját nép­szerűségük növelésére tett kísérleteiket. Rendkívül visszataszítónak éreztem próbálkozásaikat. Örülök, hogy szabolcsi képviselő nem volt közöt­tük. Gábor Jenő Dombrád Fut a pénz« után a megyei tanács, Mátészalka

Next

/
Thumbnails
Contents