Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. december 13. Magyar—EGK vegyesbizottsági ülés Budapesten Megkezdődött a magyar— EGK vegyesbizottság ülése hétfőn Budapesten. Elsőként Beck Tamás kereskedelmi miniszter szólt arról, hogy örvendetes módon jelentős változás tapasztalható a vi­lág két legkiterjedtebb gaz­dasági integrációjának, a KGST-nek és az EGK-nak a kapcsolataiban. Ehhez nagy­mértékben hozzájárul az az egyezmény, amelyet Magyar- ország a közelmúltban kötött meg a Közös Piaccal. Az egyezmény még csak 11 nap­ja lépett érvénybe, s máris megkezdődött az érdemi munka. Magyarország húsz éve folytatja gazdasági rend­szerének átalakítását — mondta Beck Tamás. — Ez a reform korántsem volt töret­len, ma viszont felgyorsuló- ban van. Jelenleg nem kis ál­dozatot követel a lakosságtól, és bizonyos területeken poli­tikai feszültséggel is jár. Ám a kormányzat mindezt vál­lalja. Beck Tamás hangsúlyozta, hogy a magyarországi refor­mok csak széles körű nem­zetközi együttműködés kere­tében valósíthatók meg si­keresen. Ezért nagyon fontos mindazon partnereknek a támogatása, akik ezeket a tö­rekvéseket pótolják. Nem kö­zömbös, hogy az EGK e té­ren milyen partnernek ígér­kezik. Ezért is fordít Ma­gyarország megkülönbözte­tett figyelmet az EGK in­tegrációja tervezett elmélyí­tésére; arra, hogy vajon ez a változás bezárkózást je- lent-e, amely növelheti az akadályokat a közösségen kí­vül rekedtekkel folytatandó kereskedelemben, vagy sem. A vegyesbizottság ülése az első alkalom arra, hogy a közösség nyilatkozzék: kész-e a megállapodás sze­rint mezőgazdasági koricesz- sziók adására és vámcsök­kentések cseréjére. Magyar- ország hajlandó előnyöket előnyökért cserélni. E téren különösen fontos a mezőgaz­daság. Minél előbb sikerül megkezdeni a koncesszió köl­csönös nyújtását, annál előbb A legígéretesebb magyar partnerek ezen a piacon Wil­ly de Clercq szerint a kis­vállalatok, vagy a kisszövet­kezetek, amelyek sokkal in­kább nö"ekedésorientáltak, mint az ipar többi vállalata. Az ülésen részt vevő nyu­gat-európai üzletemberek délután a Magyar Gazdasági Kamara szervezésében fe­lehet konkrét és bizalmat erősítő tapasztalatokra szert tenni. Beck Tamás után Willy de Clercq, az EGK bizottságá­nak külkapcsolatokért felelős tagja kért szót. Igyekezett el­oszlatni azokat a félelmeket, amelyek szerint az EGK 1992 után „európai erőddé” válik. A gazdasági határok, korlá­tok elmozdítása a közösség tagállamai között még na­gyobb és szélesebb piaci bá­zist és lényegesen kisebb költséget jelent majd azok számára, akik a közösséggel kereskednek — hangsúlyozta. Mint mondotta, a magyar ex­port lehetőségei is elsősor­ban attól függenek, hogy mennyire sikerül Magyaror­szágnak modernizálnia ipa­rát, képes lesz-e a nyugati cégekkel sokkal fejlettebb együttműködési formákat ki­alakítani. Willy de Clercq Grósz Ká­rolynál. rekasztal-megbeszélésen ta­lálkoztak magyar vállalati vezetőkkel. A nap folyamán Willy de Clercq-et fogadta Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós miniszterel­nök- is. Megújuló agrárpolitika (Folytatás az 1. oldalról) tás végett az agrárpolitika megújításának programját. A nagy kérdés az — mond­ta a továbbiakban Szabó István —, hogy megtartsa-e a magyar mezőgazdaság mos­tani exportorientáltságát, vagy pedig szorítkozzon csu­pán népünk magas színvona­lú ellátására. Jelenleg az ag­rárágazat össztermékének 30 százalékát (ezen belül a hús 50 százalékát) külföldön ér­tékesítjük. Kétségkívül nagy összegű állami támogatással valósul meg ez az export, de figyelembe kell venni azt is, hogy a turizmus után a me­zőgazdaságnak van a legjobb nettó dollárkitermelése, vagyis a termelő ágazatok közül ebben a vonatkozás­ban az első helyen áll. Azt viszont meg kell fontolni, hogy szükséges-e évente két- három százalékkal növelni a termelést, vagy talán inkább a mostani szintet kellene megőrizni. A TOT elnöke is foglalko­zott az aszály következté­ben előállt kritikus helyzet­tel. Országosan kedvezően alakult'á mezőgazdaság ter­melése, egyes régiókban azonban válságosra fordult az üzemek sorsa — mondot­ta. Sajnos, éppen a fontos agrárkörzeteket sújtotta leg­inkább az elemi csapás. Ha nem tudunk pénzt átcsopor­tosítani ezekbe a megyékbe, akkor bajba Ikerülhetnek az ott gazdálkodó üzemek és az ott élő emberek egyaránt — állapította meg Szabó Ist­ván. Á KEB ülése Az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága hétfőn ülést tartott. A testület — a kijelölt munkabizottság ál­tal előterjesztett javaslat alapján — elvi állásfogla­lást fogadott el a KB pénz- gazdálkodásának ellenőrzé­sére. A KEB ellenőrző mun­kájának célja előmozdítani, hogy a párt anyagi eszközéi továbbra is jól szolgálják a politikai munkát, a párt be­vételeiből rendelkezésre álló anyagi és pénzeszközök haté­kony felhasználását, az ész­szerű takarékosságot, a vál­tozó gazdálkodási feltételek­hez való rugalmas alkalmaz­kodást. A KEB tapasztala­tait a párt vezető szervei tu­domására hozza és megis­merteti a párttagsággal. A KEB megvitatta és elfo­gadta a testület 1989. első félévi munkatervét. Előkészületek az Országgyűlésre Február 1-jétől emelik a vasúti és közúti közlekedés dijait (Folytatás az 1. oldalról) zalékos visszafogását indít­ványozza. E javaslat leglé­nyegesebb eleme, hogy az ©rszággyűlés által néhány hete elfogadott 50 százalékos vállalkozási nyereségadót egyéves időtartamra 6 száza­lékos pótadóval egészítenék ki. A harmadik javaslat sze­rint a drasztikus támogatás­leépítést és a lakásfinanszí­rozási alap létrehozását ösz- szekapcsolnák. A KMP évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) saság idején nagy veszélyt láttak abban, ha kialakul egy elidegenedett hatalomként vi­selkedő apparátus. A politi­kai demokrácia volt az esz­ményük, ezt már 1919-ben igyekeztek a gyakorlatban is megvalósítani. A demokrati­kus jelleg miatt sikerült meg­nyerniük az értelmiséget. Ezt később is rendkívül fontos­nak tartották: jóllehet az il­legalitás éveiben a pártnak mindössze néhány száz tag­ja volt, holdudvarába tartoz­tak mindazok, akik a szelle­mi életben a haladást képvi­selték. A kommunista párt kisugárzó hatásának, a mö­götte felsorakozó értelmiség­nek volt köszönhető, hogy — Lukács György szavaival szólva — az antifasiszta szel­lemi ellenállásban Magyaror­szág urópai színvonalat pro­dukált. Megállapította az előadó, hogy a felszabadulást követő években rosszul sáfárkod­tunk a ránk hagyott örökség­gel, és a párt az 1956 utáni időszakban sem igényelte igazán a politikai demokrá­ciát, mint gyakorlatot. A je­lenlegi időszak azonban ked­vez az 1945 előtti tradíciók számbavételének: a párt esz­mei-irányító szerepéről, a párt- és állami feladatok szétválasztásának szüksé­gességéről vallott .elvek, a szakszervezetekkel vagy az értelmiséggel kapcsolatos nézetek számunkra is tanul­ságosak, hasznosíthatók le­hetnek. Az ezt követő vitában ki­derült, hogy a képviselők többsége egyik javaslatot sem tartja kielégítőnek, — különösen a további adóeme­lést fogadták ellenérzéssel. Gágyor Pál budapesti kép­viselő kifogásolta egyes álla­mi intézmények túlkölteke­zését, példaként az APEH drága székházépítkezését. Mindez nem mutat példát a költségvetés lefaragására. Tornai Endre Veszprém me­gyei képviselő azt hangsú­lyozta, hogy a pótadó beveze­tésével lehetetlen helyzetbe hoznák a vállalatokat. A ter­vezett 6 százalékos pótadót a pénzügyi kormányzat vissza­vágásának nevezte a parla­menttel szemben, amely 55 százalékos helyett csak 50 százalékos vállalkozási nye­reségadót fogadott el. Ülést tartott az ©rszág­gyűlés kulturális, valamint az építési és közlekedési bi­zottsága is. Ez utóbbin el­hangzott: február 1-jétől je­lentős áremelkedések várha­tók. így a vasúti belföldi sze­mélyszállítás 30, a közúti tá­volsági személyszállítás 10, a helyi tömegközlekedés átla­gosan 62 százalékkal emelke­dik. A postai szakemberek szerint összességében 14 szá­zalékkal növelik a postai szolgáltatások tarifáját. Egye­bek között nőnek a postai, a telex-, a távbeszélő-előfize­tési díjak. Gyors, szakszerű ügyintézést — Városi tanács-elnökhe­lyettesként munkaköri fel­adatom, hogy amiért KISZ- tag koromban a szavamat fel­emeltem, annak megvalósí­tásán fáradozzak — hangsú­lyozza Kárpáti Tibor, máté­szalkai küldött. — Szerintem a legnagyobb gondjuk a mai fiataloknak, hogy nem érzik magukat biztonságban, szo­cializmusképük összezavaro­dott, másodosztályú állam­polgároknak vélik magukat, akik eltartott eltartók. — A küldött szerint a KISZ máig is a legrendszerezettebb és egyedüli lakáskoncepciót dol­gozta ki, amely eddig csupán a mai időszakra oly jellem­ző kritizálást kapta. Bérlakás az utolsó helyen „Ugyanakkor mi, hivatáso­sak, nem hogy végre átfogó saját javaslattal éltünk vol­na, még a hosszú idő óta ano­máliákkal küzdő szociális bérlakás körüli vitákat sem tudtuk rendezni. A tanácsi fejlesztési elképzelésünkben a szociális bérlakásépítés az utolsó helyre került, talán azért is, mert a rászorulók érdekérvényesítési súlya ki­csi.” Javasolta, hogy a párt-; értekezlet mondja ki őszin­tén: a jelenlegi foglalkozta­tási helyzet rövid időn belül nem fog lényegesen javulni. Meg kell szokni vele együtt élnünk, s ehhez kell igazíta­ni minden intézkedést. „A fiatalok most úgy látják, hogy mi, idősebbek a saját sebein­ket nyalogatjuk és el va­gyunk foglalva önmagunkkal. Bizonyítsuk be, hogy állás- foglalásunk ifjúságpárti, hosszú távú.” Vitéz Ferenc termelési fő­mérnök, a ramocsaházi párt- bizottság küldötte a sok fe­szültséggóc közül a nagyüze­mek pénzügyi helyzetét emelte ki. A termelés és ter­melékenység fokozásával so­káig sikerült kivédeni a fel­tartóztathatatlan költségnö­vekedést, az egyre fokozódó elvonásokat. Ma már — mint hangsúlyozza — ezek kivédé­se lehetetlen. Amíg a hazai iparnak módja van érvénye­síteni a költségeket, a mező- gazdasági üzemek ezt nem tehetik. Hiányzik az érde­keltség, az egyenlösdiség po­litikájával sikerült kiűzni az emberből ezt a hajtóerőt. A munka elismerésében torz formák alakultak ki, ezek felborították az értékrendet és az értékítéletet. A mi sza­bályozó rendszerünk min­denkit elismert, kivéve az át­lagosnál . jobb képességű, kreatívabb embereket — őket valósággal büntetik. Ez ellen emel szót a küldött, aki a megye mezőgazdaságának ne­héz helyzetét ecsetelve jegyzi meg: igaz, más megyék me­zőgazdasági üzemei már pre­cíziós műszereket gyártottak, mire hozzánk eljutottak a budapesti nagyvállalatok ki­mustrált gépei. Némelyiken még ma is olvasható Man­chester 1905. A társadalmi megújulás fo­lyamata, az ezzel összefüggő intézkedések, az államigaz­gatás korszerűsítése, a két­szintű irányításra történő át­térés belső feszültséget, bi­zonytalanságot okoz, a jövő kérdőjeleit veti fel az appa­rátusban — hangsúlyozza Pankotainé dr. Gergely Pi­roska, a megyei tanács kül­dötte. Tudjuk, ebben nekünk is van tennivalónk, múlha­tatlanul szükséges, hogy a lakosság ügyei gyorsan, szakszerűen valóban elinté­ződjenek, hogy a helyi taná­csok a jó gazda módjára ala­kítsák a települések sorsát. Ám, ha azt akarjuk, hogy szakképzett, a kor követelmé­nyeinek megfelelő vezetők álljanak a tanácsok élén, ak­kor az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lésre van szükség — hangoz­tatta, majd nehezményezte, hogy a megyei pártértekezlet állásfoglalás-tervezetének összeállításában a szerkesztő- bizottság munkájában egyet­len megyei tanácsi szakem­ber sem vehetett részt. A megújulást nagyban segíte­né, ha a politikai testületek jobban alapoznának a gya­korlati szakemberek vélemé­nyére. Szűkszavúan bánik az ál­lásfoglalás-tervezet a közok­tatás, a közművelődés és az egészségügy kérdéseivel — állítja írásos hozzászólásában Pataki József, aki szintén a megyei tanács kommunistái­nak küldötte. Ez annál in­kább elgondolkodtató, mert köztudott, hogy jól szervezett, eredményes oktatás — mű­velődési tevékenység nélkül, beteg emberek sokaságával nincs kibontakozás. A küldött számba veszi a kétségkívüli erőfeszítéseket, melyeket e téren sikerült elérni, de nem rejti véka alá a gondokat sem. Rövid távon reális cél lehet az elvesztett bizalom visszaszerzése úgy, hogy gyakrabban találkozzunk me­gyénk értelmiségi rétegeivel, de nem azért, hogy kinyilat­koztassunk, hanem azért, hogy eszmecserét folytassunk, amelyben őszintén kíváncsi­ak vagyunk az értelmiség vé­leményére is. Ügy szintén rö­vid távon kell segíteni az is­kolai önállóság szakmai fel­tételeinek megteremtését. Elnéptelenedő települések Farkas Lajos fehérgyar­mati küldött az ifjúság és a nyugdíjasok helyzetére irá­nyítja a figyelmet. Uszka, Magosliget vagy Kisnamény utcáin majdnem minden ház üres és pusztul. Akik marad­nak, életük hátralévő részét kis nyugdíjukból tengetik ez a nyugdíj egy szociális se­gélynek megfelelő összeg csupán. Ezzel függ össze, hogy az elöregedés legna­gyobb oka: nem sikerül a térségben megtartani a fia­talságot, mert nincs elegen­dő munkahely. Dr. Hilbert László, méhteleki küldött ki­fejezte örömét, hogy valami megmozdult a pártban, ezt érezni lehet már az alapszer­vezetek vitáin is. Ma már nemcsak arról beszélnek sok­helyütt hogyan jutottunk ide, hanem arról is eszme­cserét váltanak, hogy mit kell tenni. A taggyűléseken megszűntek a tiszteletkörök, a semmitmondó szófecsérlé- sek. Az állásfoglalás-terve­zethez kapcsolódva — töb­bek között — hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási, az életszínvonalbeli, gazdálko­dási, infrastrukturális gon­dok súlya már alig viselhető el; hogy ezért nem a megye vezetését érzi hibásnak, ha­nem elsősorban azt az or­szágos menedzselési gyakor­latot, amely ellentétes el­veinkkel; ahol azon a bizo­nyos „pályán” egyesek sza­bálytalanul könyökölve vág­tak elénk. Van erkölcsi ala­punk odaállni a nemzetgaz­daság asztalához, s kérni, hogy adják ide nekünk a bennünket megillető részt. Demendi László balkányi küldött hangsúlyozza: az előttünk álló feladatok azt sürgetik, hogy több felké­szült politikussal rendelkez­zen a párt. Döntő jelentősé­gű a politikát képviselő sze­mélyek tevékenysége, szava­hihetősége, az emberek előt­ti hitele. Ez például az alap­szervezeti titkárok esetében az egész párt jövőjét megha­tározó, alapvető kérdés. Az apparátus munkája a ré­gi módszerrel nem ve­zet eredményre, itt is ra­dikális fordulatot kell elér­ni. Többek között úgy, hogy fel kell számolni az írásos anyagok tömegét gyártó gyakorlatot, s az apparátus minden tagjának agitátor­ként kell dolgozni. így ösz- szegez: az érdemi, politikai munka nem a pártszékház­ban történik! Döntés a csúcsokon? Hudák Erzsébet — aki szintén fehérgyarmati kül­dött volt —, a politikai szer­kezettel kapcsolatban fejtet­te ki véleményét. ,JK dönté­sek minden lényeges kérdés­ben a csúcsokon születnek, s minél lejjebb haladunk a hierarchián, annál kevésbé vaui mód a döntések befolyá­solására, a társadalmi és földrajzi értelemben vett vé­geknek jut a végrehajtás, il­letve az így kialakított szűk mozgástér. Ez a modell ter­mészetesen eredményeket is produkál, de el is sikkaszt­hat jó irányú törekvéseket, s megoldatlan az irányítás széles körű ellenőrzése.” Sze­rinte a megye hátrányos helyzete szinte logikusan kö­vetkezik ebből a modellből: távöl van a döntést hozó szervektől, az ide jutó pénz eleve kevés, s a megyén be­lül is érvényes a centrum­periféria ellentét, hogy tud­niillik minél inkább távolo­dunk a megyeközponttól, an­nál kevesebb jut, Szatmár- ra és Beregre már alig. Ezt tetézi a sokak által szóvá tett esélyegyenlőség, a me­zőgazdaság sok-sok zavara, a munkaalkalom hiánya. Sajnos, eddig az ideológiát a fennálló forma védelmének szolgálatába állították az adott gyakorlatot igyekeztek alátámasztani ideológiai ér­vekkel, ami torz szocializ­musképet eredményezett. Nem félretenni kell a klasz- szikusokat, hanem tanulmá­nyozni szükséges őket, esz­közrendszert nyújt ugyanis a klasszikus marxizmus a mai valóság megértéséhez is, sőt önmagának történelmi körülményekhez kötött igaz­ságnak meghaladásához is. A keresetek lemaradásának csökkentése és a foglalkoz­tatási gondok enyhítése ér­dekében a területen gazdál­kodó beregdaróci Barátság Tsz munkahelyteremtő be­ruházásokat indított meg és vállalkozási lehetőséget biz­tosít dolgozóinak — találha­tó Baracsi Endre beregdaró- <4 küldött írásos hozzászólá­sában. — Ám ezek megva­lósítását majdnem lehetet­len helyzetbe hozza a beve­zetett általános forgalmi adó és a növekvő kamatteher. Ezért szükségesnek látjuk, hogy a halmozottan hátrá­nyos térségekben a beruhá­zások megvalósítását adó- mentességgel támogassa a kormányzat. A megye feldol­gozóiparának körvonalai már láthatók (konzervgyárak, tej­üzem, léüzemek), a minőségi feldolgozáshoz azonban kép­zett munkaerőre van szük­ség, ezért indokolt a feldol­gozóipar szakmunkásigényét megyén belül megoldani. Más kérdésekről szólva vé­gül azt hangsúlyozza: szük­ségesnek látja a párt belső életéről a még nyíltabb tá­jékoztatást, ebbe nemcsak a gondok, hanem az eredmé­nyek ismertetését is bele­érti.

Next

/
Thumbnails
Contents