Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-13 / 296. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. december 13. ELSŐ PILLANTÁSRA valaki azt hihetné, hogy egy nyugati márkájú i, ..Ez Lada Szamara. A VAGÉP autószerviz leányvállalata új szolgáltatást vezeteti kiegészítő elemekkel látja el a Szamara, Dacia, Niva gépkocsikat. Az első és hátsó lökhárítókat, a küszöbpárt a budapesti Polux Kisszövetkezet gyártja üvegszállal erősített műanyagból — nagy részét nyugati exportra szállítja az ott forgalomba kerülő gépkocsikból. A kiegészítő elemek tetnetőségé mellett aerodinamikai hatása is kitűnő. A TAGET Vállalat eMjegyzés alapján vállalja a gépkocsikra a felwerelést. (Bek Emil fstvj Űr az ár és érték között A Fogyasztók Megyei Tanácsa az ellátás fonákságairól Már tavaly is sok jelzés érkezett a Fogyasztók Megyei Tanácsához, amelyekből kiderült, hogy a lakosság elégedetlen azzal, ahogyan a kereskedelem tartós fogyasztási cikkekkel ellátja őket. Az idén tovább szaporodtak a jelzések, ezért három szakbizottságának — a kereskedelmi, a szolgáltatási és az árszakértői — vizsgálódásai alapján áttekintette a témát a Fogyasztók Megyei Tanácsa is. Milyen főbb megállapításokat tettek? — erről kérdeztük Nemes Andrást, a Fogyasztók Megyei Tanácsának titkárát. — Az egyik legfontosabb megállapítás — tudtuk meg —, hogy az ellátás rapszo- dikus volt. Ráadásul már nemcsak választéki, hanem minőségi gondok is tapasztalhatók. A lakosság értetlenül áll a piac bizonytalansága előtt. Hiány ás túlkínálat Példa erre, hogy 1987 vége, amikor az emlékezetes vásárlási láz (finomabban szólva: előrehozott vásárlás) volt, a színes televízió teljesen eltűnt a boltokból. A kereskedelem és az ipar ennek ismeretében 1988 első felének végére utolérte magát, sőt túlkínálat is jelentkezett. Úgyannyira, hogy a vállalatok, szövetkezetek nem is egészen szabályosan a saját hitelnyújtási akciókkal igyekeztek készleteiktől megszabadulni. Ma ismét nincs színes televízió. Ugyanezt hozhatnánk fel a ma már luxusnak nem számító mélyhűtőrendszerekre, valamennyi gépkocsialkatrészre, a bútorok jelentős részére, nem is beszélve a gépkocsikról. A másik lényeges jellemző ma az ár és minőség össz- ' hangjának hiánya. A tapasztalatok szerint ugyanis az ár jelentősen elszakad az áru értékétől, amit még súlyosbított a 25 százalékos ÁFA. Lényeges eltérés van a nemzetközi árviszonyokhoz mért hazai műszaki cikkeknél is. A minőség lényegesen nem javult, sőt egyes termékeknél tovább romlott. (Lásd bútor és gépkocsi.) Szinte általánossá vált a tartós fogyasztási cikkek alkatrészeinek hiánya, amit az állami és szövetkezeti kereskedelmen kívüli csatornák ügyeskedése sem tud pótolni. Egyes termékek esetében súlyosbítja a megyei gondokat a szabadpiaci forgalmazási lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a termelő vállalatok szabadon adhatják el saját termékeiket, s mivel a mi megyénkben egyetlen ilyen tartós fogyasztási cikket előállító gyár sincs, a mi lakosságunk nem élvezi azt az előnyt, amellyel ez jár. Így az egyébként is szűkös ellátás mellett újabb területi aránytalanságok keletkeznek, amelyet a szabolcsi embernek az általános nehézségek mellett kell elviselnie. Milyen áron? A termelésben és az importjoggal felruházott szervezeteknél nem működik kellő hatékonysággal olyan ellenőrző szervezet, amelyik eleve „lefogná” a nem megfelelő minőségű cikkeket. Szemléletes példa erre a Dacia, amit feltehetően azért hoz az ország, mert mástól nem kap elegendő gépkocsit. Sokszor elmarad a központi döntésekhez kapcsolódó komplex rendelet, ami végső soron a magyar gazdaság egésze mellett a fogyasztót sújtja. Konkrétan: megnőtt az osztrák műszaki cikkék behozatala, s ez híradástechnikában illetve számítógépekben valós igényt elégít ki. A kérdés: milyen áron. A természetes, törvényes devizakiáramláson túl egyéb csatornákon külföldi fizetőeszközök hagyják el az országot. Jelezték a Kereskedelmi Minisztériumnak, hogy szervezettebben gondoskodjék már a termelésben, illetve az importtal egyidőben a tartós fogyasztási cikkek szabványainknak megfelelő minőségéről, az árarányokról, az alkatrészellátásról. Szükségesnek tartja a Fogyasztók Megyei Tanácsa, hogy egy-egy központi döntés előtt komplexebben vizsgálják azok hatását a magyar gazdaság egész helyzetére és a piaci viszonyokra. A készülő vámszabálynál erre már legyenek figyelemmel. A garanciális javításokra vonatkozó szabályokat is sürgősen felül kell vizsgálni, hozzáigazítani a mai körülményekhez. Továbblépni Javasolta a Fogyasztók Tanácsa a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályának, a megyei NEB-nek, hogy a helyi fogyasztói tanácsokkal együtt a jövő év első felében egy koordinált ellenőrzés keretében részletesen tárják fel a tartós fogyasztási cikkek forgalmazása körében fennálló súlyos gondokat és a megyei intézkedést meghaladó kérdésekre — törvénymódosításokra, export—import szabályozásra a piaci viszonyok esetleges változtatására — tegyenek konkrét javaslatokat. Balogh József 254 tonna burgonyával Miért vesztegeltek a vagonok? Bejelentés érkezett szerkesztőségünkhöz arról, hogy a nyíregyházi vasútállomáson hetek óta több vagon — benne 254 tonna burgonya — vesztegel. Az ügyről Jáhor Jánostól, a MÁV nyíregyházi állomása kereskedelmi főnökétől kértünk tájékoztatást. A 254 tonna burgonyát november 5-én a nyíregyházi állomáson a Sarkadi ÁFÉSZ megbízásából a balkányi Szabolcs Mezőgazdasági Termelőszövetkezet dolgozói rakták vagonokba. Az árut Jugoszláviába kívánták exportálni. A kereskedelmi ügyletet a budapesti KONSU- MEX képviselete bonyolította le, és költségviselőként a veszprémi Ozeán Kft-t jelölte meg. A vasút a 254 tonna árut eljuttatta Jugoszláviába. A rendeltetési állomáson a jugoszláv fél a küldeményt minőségi kifogásra hivatkozva nem vette át, s azt visszaküldte Nyíregyházára. Az öt vasúti kocsi a megyeszékhelyi MÁV-állomásra november 23-án hajnali egy órakor érkezett meg. A vasút alkalmazottai erről értesítették a KONSU- MEX-et, mivel a visszaküldött burgonyát neki kellett volna átvennie. A KONSUMEX-et ennek megtételére többször felszólították — hasztalanul. Ezután a MÁV a burgonya Nyíregyházára jutásában szerepet játszó valamennyi felet megkereste, annál is inkább, mivel a vasúti kocsikra szükség volt, továbbá aggódott amiatt, hogy esetleg a burgonya tönkremegy. December 1-jéiv végre az illetékesekből verbuválódott bizottság Nyíregyházára jött, a vasúti kocsikat felnyitották, és az áru minőségét megvizsgálták. Megállapították, hogy a krumpli belföldi fogyasztásra alkalmas. December 8-án a KONSU- MEX a MÁV nyíregyházi állomásfőnökségét telexen arra kérte: az öt vagon burgonyát Bakonybánk állomásra, az ottani mg. tsz-nek, mint átvevőnek juttassa el. Ennek a nyíregyházi vasutasok még aznap eleget tettek. A MÁV a KONSUMEX- nek 606 ezer nyolcvan forint kocsiálláspénzt számított fel, ami jóval kisebb összeg, mintha kocsikkal fuvaroztak volna. Arról nem is szólva, hogy az öt vagon közül három jugoszláv volt, melyek túltartózkodásáért a MÁV svájci frankot fizet. (cselényi) VISSZHANG Minősítés „Színvonalas bemutatkozás” címmel fűz bíráló megjegyzéseket a Szabolcsi őszi Tárlathoz megyénk egyik jeles alkotóművésze. Ebből azt is megtudjuk, hogy a kiállításra beválogatott alkotásait azért vitte el a Pál Gyulateremből, mert a zsűri egyik díját egy amatőr, vagyis nem hivatásos művész kapta. Amennyire tisztelem — nem csak művészetét, de személyét is, — oly kevéssé tudok egyetérteni eljárásával és magyarázatával. Legkevésbé azzal a szemlélettel, mely amellett, hogy kétségbe vonja egy szakzsűri illetékességét abban, hogy a véleménye szerinti művészi munkát díjazza, bántó megkülönböztetést tesz hivatásos és amatőr között. Mintha a művészi alkotó munkában nem az alkotás, hanem az alkotó személye lenne az elbírálás tárgya. Mintha a zsűrinek nem a kiállító munkáját, hanem iskolai végzettségét kellene minősíteni. Kár lenne a presztízst esztétikai kategóriává avatni! Attól tartok, hogy minden művész, még a legnagyobbak is amatőrként kezdték pályájukat. Sokan a szó nemes értelmében életük végéig amatőrnek is számítottak. Nem voltak hivatásos művészek, csak — mint a megnevezés is mutatja — művészetszeretők. Miért vonnánk meg tőlük a társadalom és a szakma szeretetét és elismerését? A rendező szervek nevében L. Tóth László saj tótitkár Reális képet A Kelet-Magyarország december 7-i számában megjelent Itt a Nyírvidék! című írásom kapcsán telefonált egy idős olvasónk, aki e híres és sokszínű újság megjelenésének idején ott nyomdászként dolgozott. Elmondta, hogy nevezett írásunk egyoldalú beállítottságú. Köszönöm észrevételeit. Annál is inkább, mivel a Nyírvidék nyomdájában igazán belülről ismerhette alapot. És sajnálom, hogy az írások válogatása után félreérthető lett a szándék. A sorok papírra vetése előtt átnéztem a Szabolcs- Szatmár megye sajtóbibliográfiája 1867—1969 című füzetet, amely a megyei könyvtár kiadványaként 1969-ben Nem mind Sonvami Hi-Fi £ gy műszaki ellenőr azért lehetne kicsit gyanakvóbb . .. Ez az egri fiatalember azonban határtalan bizalommal jelenti ki a tévékamera előtt: á, az ki van zárva, hogy Bécsben bóvlit sózzanak rá. számára egyébként is tökéletes garancia, ha ismert márkanevet lát a hifitornyon, videón, kazettás magnón. Pedig, mint ugyanabban a riportban — vasárnap este, a tévé Váltó című műsorában — néhány perccel korábban már hallhattuk az egyik bennfenntestől, a Mariahilfer Strassén egymást érő „magyar” üzletekben távolról sem minden Sony, Fischer vagy Panasonic, ami annak hirdeti magát. Tudniillik ott is dívik az a másutt sem ismeretlen gyakorlat, hogy a tucatárura óhaj szerint (mármint a kereskedő kívánságára) nyomják rá a vevőcsalogató márkajelzést. „Csak egy telefonba kerül” — adta. ki egykori versenytársait az egyik ex- üzlettulajdonos. A Bécset elárasztó magyarok gyanúját azonban elaltatja az itthoninál lényegesen gazdagabb választék, és méginkább: az olcsó ár. A már említett egri műszaki ellenőrnek sem fordult meg a fejében, hogy olcsó húsnak itt sem lehet valami sűrű a leve. Életében először van „nyugaton”, és igen elégedett a látottakkal. Utazni akar jövőre is, de csak ide, Bécs- be. Videóért. Hajnalban indul, késő este már otthon is van. Fárasztó, persze, de egy hifitorony vagy egy képmagnó megér ennyi törődést. Kár, hogy műszaki ellenőrünkkel bizonyára nem volt még alkalma szót váltani az illetékesnek, aki nemrég így nyilatkozott: semmi szükség rá, hogy nálunk is legyenek olyan boltok, ahol évente rendelkezésükre bocsátott valutakeretüket honfitársaink el- költhetnék; megtakarítva időt, fáradságot, itthon szerezhetnék be a hőn óhajtott árukat (s akkor nem kellene esetleg a nagyit is magukkal cipelni, vagy a határ közelében állítólag már megszervezett „nagymamamegőrzőben” hagyni .. .). Mindennek még az a haszna is meglenne — érvelt a riporter —, hogy tetemes mennyiségű valuta maradna az országban, és nem a Mariahilfer Strasse üzletei fölöznék le a világútlevél bevezetésének ezt a hasznát.. . Az illetékes azonban úgy gondolja, honfitársaink zöme nem bevásárlási szándékból indul útnak Hegyeshalom felé — hanem világot látni... Az biztos, hogy naivitásért aztán nem megyünk a szomszédba. (gönczi) jelent meg Nyíregyházán. E munka elején rövid előszó található: a Nyírvidékre vonatkozó általános értékelések innen származnak. A másik felhasznált munka Hűnek Emil: Nyíregyháza és Sza- bolcsvármegye községei című könyve volt; ennek 276—277. oldalán olvasható néhány gondolat a Nyírvidékről. Fölhasználtam még Erdész Sándor—Katona Béla: Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből című munkájának az Irodalom, színház, sajtó a várossá nyilvánítástól a felszabadulásig fejezetét. Mindezek mellett alapműként kezeltem a Vertse K. Andor szerkesztette, 567 oldalas, 1928-ban kiadott Az 50 éves „Nyírvidék” albuma című könyvet, amelyből származnak a cikkidézetek. Ügy érzem hogy e rövid anyaghoz 600 oldalt elolvasva nem voltam inkorrekt. Ámbár tudom, hogy bizonyos szövegegységek, kiszakítva a kontextusból, más jelentésűvé, más hangsúlyúvá válhatnak. Nyilván így volt ez most is. Azt is tudom, hogy minden válogatás önkényes. En- gemet a rendkívül gazdag anyagból történő szelektáláskor az az elv vezetett, hogy olyan szövegeket emeljek ki, amelyek a Horthy-korszakra jellemzőek. Az anyag kiválasztásakor bizonyos kronológiai ívet is akartam alkotni: ezért idéztem 1881-, 1889-, 1901-, 1914-, 1920-beli cikkekből, (Elképzelhető, hogy szerencsésebb lett volna hosszabb terjedelemben, és elsősorban méltatást írni. Akkor természetesen több fontos, az újság igazi jelentőségét taglaló gondolat is helyet kaphatott volna.) Azzal zártam az írást: „És vég nélkül folytathatnánk. "Talán majd egyszer akad valaki, aki a sajtó lapjaiból idézi meg egykorvolt őseink szellemét.” Bízzunk benne, hiszen valamennyiünk érdeke egy sokrétű és torzítás- mentes sajtótörténeti kép kialakítása. Karádi Zsolt Székfoglaló A nyíregyházi Márka presszóban szórakozott baráti társaságával július 2-án este a húszesztendős Bancsó Zsolt. Megszaporodhatott a barátok száma, mert a fiatalember egy másik asztaltól akart elvenni egy széket. Az ott ülőkkel aztán vitába keveredett emiatt. Elkerülendő a további cirkuszt, amazok úgy döntöttek, inkább elmennek a Márkából — és Bancsó elől. A vádlott azonban addigra már nagyon beleélte magát a veszekedésbe, a vitapartnerek után lépett, s a presszó előtt egyiküket úgy megütötte, hogy az a földre került. Aztán még egyszer, mivel Bancsó nem hagyta feltápászkodni. Hamar a sértett segítségére siettek a preszó felszolgálói, igyekeztek volna megfékezni a túlságosan erős fiatalembert, de velük szemben is támadólag lépett fel, sőt az egyik pincérnőt is megütötte. Végül aztán a rendőrség megérkezése hűtötte le a ke-- délyeket. A Nyíregyházi Városi Bíróság Bancsó Zsoltot (aki tavaly ősszel szabadult testi sértésért kapott büntetéséből) garázdaság vétségében mondta ki bűnösnek, s ezért egy év javító-nevelő munkára ítélte. A tizenöt százalékos bér- asökkentéssel előírt munkát a vádlott korábbi munkahelyén köteles letölteni. Az ítélet jogerős.
