Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10. Három alkotó Az olvasó, zenehallgató, a tárlatok látogatója többnyire csak a kész művel találko­zik. Pedig az alkotás folya­mata legalább olyan izgal­mas, mint egy új köinyv kéz­bevétele, vagy egy festő leg­újabb képéneik megtekinté­se. Három Szabolcsban élő, vagy ide kötődő alkotót kér­deztünk meg: min dolgozik. Egy író, egy festő és egy karnagy tájékoztatott a ter­veiről. Kun István Fácánkert cí­mű szociokomédiáját való­színűleg tavasszal mutatja be a Móricz Zsigmond Szín­ház stúdiószínpadán. Az író napokban fejezett be egy újabb színpadra szánt sza­tírát. Befejezés előtt áll egy riportkönyv is, a Mesés mil­liók, amely vállalkozókról szól, méghozzá elsősorban szabolcsiakról, de természe­tesen országos kitekintéssel. Mint az író mondja: „zárt világ ez, s örömömre szol­gál, hogy a kulisszák mögé pillanthattam.” Mindeneset­re e szféra felfokozottan mu­tatja országunk működési zavarait. Eddig legyintet­tünk rá, nem számít ez a pár maszek!... Ám „az a pár” manapság 400 ezer kö­rül van. Ezt a könyvet ha­marosan le szeretné adni a kiadónak. Több mint tíz éve íródik egy regénye is, amelynek Homokszobor a címe. Ennek több mint a fele elkészült. A könyv' azonban olyan terje­delmes lesz, — mintegy 50 ív — hogy bizonyára gondot okoz majd a kiadóknak. A szerző szeretne a korábban megjelent Jokához hasonló újabb társadalmi krimit is írni, ennek leadását már vár­ja az egyik kiadó. Rangos díjban részesült az idei szabolcsi őszi tárlaton Berecz András festőművész. A kiállított két szigligeti ih­letésű kép láttán sokan a festőművész újabb stílusá­ról beszélnek. Mindenesetre a szabolcsi tájtól eltérő Ba- laton-vidék tagadhatatlanul új feladatok elé állította a művészt, amit tehetségéhez méltóan magas színvonalon oldott meg. Meglehetősen nehéz Be­recz Andrást mostanában Nyíregyházán megtalálni, mivel Budapestre költözött, ám változatlanul a tanár­képző főiskola tanára, s a hét néhány napját itt tölti. Elmondta, hogy tovább folytatja a húsz évvel ez­előtt megkezdett népdalsoro­zatát. Ezeknek a képeknek az alkotása közben az foglalkoz­tatta, hogyan lehetne a pá­ratlanul szép népi dallamokat képi eszközökkel megfogal­mazni. Mint mondta, bámu­latos a dalban megfogalma­zott népi szürrealizmus tiszta, művészi ereje. Most elsősorban székely népdalo­kat próbál képekre átültet­ni. Mostanában régi művészi kedvtelésének is hódol. Egyházi ihletésű fafaragáso­kat készít. A megyében ön­álló tárlata közeljövőben nem lesz, ám Budapesten szeretne majd egy jubileumi, teljes életművet átfogó ki­állítást rendezni. Sok meghívás érkezik mostanában a nyíregyházi négyes iskolába. Ügy látszik, a Cantemus, a Pro Musica kórus és a jiúkar sikere nem ismer határokat. Valószínű, hogy több külföldi meghí­vásnak nem is tudnak jövő­re eleget tenni. De haladjunk sorjában. Szabó Dénes Liszt­díjas karnagy elmondta, hogy most, a hét végén (de­cember 10—11-én) a Pro Mu­sica leánykar részt vesz a Budapesten megrendezendő női karok IV. Kodály Zoltán találkozóján. A következő hétvégén a Cantemus kó­rus kisvárdán ad karácsonyi hangversenyt, a Pro Musica 19-én a nyíregyházi görög katolikus, majd 23-án a római katolikus templom­ban koncertezik. Az ifjú énekesek a kará­csonyi műsorokra nagy izga­lommal készülnek, Bárdos Dalos kánonja és Holst ket­tős kórusra komponált Ave Mariája a karnagy és énekes számára szép feladat, ko­moly erőpróba. Ami a jövőt illeti, a fiúk valószínű meghívást kapnak a fiúénekkarok híres pozna- nai fesztiváljára, amelyet februárban rendeznek meg. Sajnos emiatt le kell monda­ni egy nontes-i meghívást, amely a Cantemus címére érkezett és szintén februárra szól. Májusban az NSZK-ban egy nemzetközi versenyre várják a Pro Musica leány­kórust. Szeretnének ezen részt venni, ám erről még végleges döntés nincs. Egyébként akár egész má­jusban is utazhatnának, hi­szen a franciaországi Tours- ba, a jugoszláviai Celjébe, s az olasz Arezzo ba is várják a Cantemus, illetve a Pro Musica kórust. Szeptember­ben szóba jöhetne még Bar­celona is, de természetesen pénz- és időhiány miatt a sok meghívás közül csak egy-kettő valósulhat meg. (Egyébként 1990-re az USA- ból is érkezett egy ígéretes meghívás.) Próba próbát követ, mert bizony a sikert nem adják ingyen. A téli szünetben is sokat kell dolgozni majd. Annál is inkább, ha minden igaz, a Hungaroton kiadó a nyár elején szeretne a há­rom kórussal (Cantemus, Pro Musica, fiúikar) egy ön­álló Kodály-ilemez anyagot fölvenni. Ezen a lemezen Kodály egynemű karra írt művei szerepelnének. Ter­mészetes, hogy Szabó Déne- sék igen nagy megtisztelte­tésnek érzik ezt a felkérést és szeretnének megfelelni az előlegezett bizalomnak. A lemezt egyébként valószínű­leg Nyíregyházán a megyei tanács nagytermében vennék fel. Jelenet A kilencfarkú macska című olasz—NSZK—francia krimiből. A zenészek rajzéinak is Bematatá éra a művészeti szakközépiskolában Régóta folyik fenmkölt szó- cséplés az esztétikai nevelés­ről, ellenben a riasztó taná­ri tapasztalatok sokasága, az akció-, s karatefilmek látoga­tottsága épp arról tanúsko­dik, hogy tantárgyi koncent­ráció ide, társművészeti szemléletmód oda, a középis­kolások ez irányú fogékony­sága túlnyomórészt lehango­ló. Azaz: a fiatalok zöme mindentől menekül, ami „ko­moly”, és mindazért lelkese­dik, ami bóvli. Persze kivé­telek voltak, vannak és lesz­nek is. Vivaldi — Mozart — Chopin jagyében A nyíregyházi művészeti s zalkkö zépidkdlá ban a napok­ban megtanított bemutató óra A kiskapun át Nem vagyok biztos benne, hogy a címbeli metafora egyáltalán alkalmas a ma­gyar fimforgalmazás egy sa­játos megoldásának jellem­zésére, mert a hazai gyakor­lat szerinti „Minden nagyka­pu mellett van egy kiskapu!” — elmélet csak akkor igaz, ha van egy ép épület, de ha az egészről már rég elhord­ták a kapufélfát is, akikor teljesen mindegy, mekkora a nyílás, amelyen ki-be lehet járni. Nagisza Oshirna híres-hír­hedt finnjéről, Az érzékek bi­rodalmáról van szó, amely­nek itthoni pályafutásáról a Magyar Hírlapban néhány hónapja cikksorozat jelent meg. Ami abból megtudható volt, az úgy foglalható össze, hogy nem sikerült tisztázni, melyik 'szempont a fonto­sabb: az üzleti vagy az eti­kai. A forgalmazó Helikon Film számára a kérdés nyil­vánvalóan üzleti, bár ha megszorítják őket, biztos szép idézetgyűjiteménnyel tudták volna igazolni, hogy ők a magaskultúra szent ne­vében vállalták a közvetítő szerepet. A film-főigazgató­ság az erkölcs nevében til­totta meg, hogy napi két elő­adásban kerüljön a film az Operettszínházban a nézőik elé, és csak egyet engedélye­zett a késő esti órákban. Hogy ez kinek és miféle vé­dettséget nyújtott, azt nem tudni, mert ez a film este 8- tól is ugyanazon gondolato­kat ébresztette volna, mint este 10-től, s ha már egyszer mehet, akikor oly mindegy, hogy hányszor megy (Így legfeljebb az a sors vár rá, mint Pasolini Dekameronjá- ra, amelyet 9 évig játszott a Filmmúzeum, szigorúan csak késő este.) Az ügy fölött napirendre lérhettünk volna, ám jött a meglepetés. A film néhány hete szép siikerefckél futott a megyei mozihálózatban, pon­tosabban a városi mázaikban. Most aztán főhet a fejünk, hogy is van ez? Erre mife­lénk a mozinézők emellkedet- tebb erkölcsiség alapján áll­nak, mint a fővárosiak, hi­szen vetítették kora délután, este és késő este is. Avagy nálunk erőteljesebb az üzleti szellem? Az érzékek birodalma olyan témát dolgoz fel, amelynek a megjelenítésében nemcsak a közvélemény megosztott, hanem a kultúra- közvetítés csatornái is. A szexualitásról van szó, amely sokáig tabutéma volt, majd lassan oldódtak a kötelékek. Az 1953-as Kiskrajcárban azt, hogy a munkásosztály soraiba férkőzött kulákgye- reknek a személyzetis a szere­tője, egyetlen heves csók je­lezte, amit a felek tetőtől talpig felöltözve követtek el, , ugyanakkor ma alig akad magyar játékfilm, amelyben ne láthatnánk meztelen sze­replőket. (Fék Erikán az Egy teljes napban szinte sosincs ruha.) A Miagyar Televízió viszont változattamul kon­zervatív e tekintetben. A bemutathatóság kritéri­umaként általában az ilyen témájú fiilmék kapcsán azt jelölik meg, hogy ne legyen pornográf, azaz a mezítelen­ség, ill. a szexuális kapcsolat megmutatása ne öncél le­gyen, hanem funkcionálisam illeszkedjék a mű gondolati­ságát kifejező eszközök kö­zé. (Ha az új vámrendelke­zéseket vesszük alapul, ak­kor ez az alapelv úgy módo­sul, hogy a pornó otthon néz­ve videón szabad és erköl­csös, ugyanaz a moziban ká­ros és tilos.) Pornográf film-e Az érzé­kek birodalma? Cselekmé­nye megtörtént eseményen és az 1936-os bírósági tár­gyalás jegyzőkönyvén ala­pul: egy japán prostituált szerelmi extázisbán megfojt­ja szeretőjét, majd levágja a halott nemi szervét. Idáig szeretkezések hosszú során át vezet az út. Hogy „ezt a filmet a körzeti püspöíkség- nek ajánlhatjuk”, ahogy egy külföldi kritikus mondja, vagy hogy „ez a legerénye­sebb film, amit valaha lát­tam”, így egy másik ítész vélekedik, nyilván elfogult túlzás. Oshirna filmjének megíté­lésében az európai szem nem lehet igazán autentikus. A szexualitásnak a keleti fel­fogásáról némi támpontot kaphattunk az Erotikus kép­regényből, amely Hofcuszai japán festő életét mutatta be, aki maga is sok hasonló té­májú képet alkotott. Ehhez képest az európai mérték sokkal szigorúbb volt, amely­nek hatását ma sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Az ábrázolt világ azzal a tanulsággal föltétien szolgál, amelyet a cím sugall: az ér­zékek birodalmában elvész az emberi mérték, s minél mélyebbre merészkedik itt valaki, annál nagyobb a ve­szély, hogy a sodrából nem kerülhet ki. De kétségeink támadhatnak minden olyan értelmezéssel kapcsolatban, amely ezt tovább tágítja, pél­dául így: „1976-os bemuta­tásakor egész Nyugat-Európá- ban a korszakos remekmű­veknek kijáró hódolattal ün­nepelték: nem is annyira esztétikai, inkább etikai (már-már filozófiai), az em­beri szabadság lehetőségeit a szexualitás és a halál vég­telenségében megtaláló mondandója keltette ezt a si­kert.” Miiért kellene itt arra gya­nakodni, hogy valamiféle abszolút szabadság eszménye érvényesül, hiszen a nimfo­mániás Szada mi által lenne szabad, ha szenvedélyének rabja ? E kérdés felfejtése során feltétlen beleütköznénk a szerelemeszmény (a testi­ség mellett a másik oldal) európai és keleti felfogásá­nak különbségébe. Oshirna filmje nem por­nográf alkotás. A félő inkább az, hogy nézőinek többsége azzá egyszerűsíti. Azoknak való, akik nemcsak életko­ruk, hanem gondolkodásuk szerint is felnőttek. Hamar Péter Carmen — olasz operafllm. láttán újra lehetnek elképze­léseink arról, hogy igen, ilyennek kellemne lennie a komplex esztétikai nevelés­nek! Zombori Tiborné szaktanár vezetésével a második zenei osztályban hálás témát, a fel­világosodás stíl u svá 1 to zatai t foglalták össze. A rokokó, a klasszicizmus, a szentimenta- lizmus irodalmának áttekin­tését a (kor képzőművészeté­ről szóló kiselőadások színe­sítették, miközben hallhat­tunk fuvola-, oboa-, zongora­darabokat. Vivaldi, Mozart, Chopin muzsika szemléltette a XVII—XIX. századi zenei stílusok solkarcúságát. Hiányzott a bűvös módszer, az audiovizualitás — lega­lábbis a megszokott diavetí­tés, az epidiaszkóp használa­ta, sőt, nem volt videobeját- szás sem! Felfüggesztve az időt A diákok saját rajzaikon szemléltették a klasszicista épületelemeket vagy a roko­kó formák dinamikáját; ők maguk szólaltatták meg hangszereiken a versenymű- vek tételeit és Chopin polo- nézét. A zene ott született, ott hatolt a lélekbe, betöltve teret és fölfüggesztve az időt. Mondhatnánk: könnyű itt effélével kísérletezni, eleve adottak az átlagosnál érzéke­nyebb, a művészetekkel ma­guk is foglalkozó gyerekek, akik szabad idejükben ver­seket írnak, és meg is zené- sitik őket. A zenészek öröm­mel rajzolnak, a képzőművé­szek pedig szívesen hallgat­nak komoly zenét... Mások a feltételek Valóban: itt mások az esz­tétikai nevelés feltételei, mint egy ipari vagy mezőgazdasági jellegű szakközépiskolában, (örvendetes, hogy ez az új oktatási intézmény nemsok­kal megindulása után máris hallatt magáról.) Ez az óra is bizonyította, hogy az igényes szaktanári munka egy érdek­lődő osztályban mi mindenre képes. A foglalkozást követő be­szélgetésen az iskolavezetés fölajánlotta, hogy a tanulók más középfokú intézmények­be is elmennek egy-egy kor­stílus zenéjét élőben illuszt­rálni. Mennyivel élménysze- rűbb egy óra, ha nem az el­nyűtt lemez recseg, hanem a helyszínen születik a csoda! (K. Zs.) [Ä KM VENDÉGE| RH HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents