Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
988. december 8. Kelet-Magyarország 3 Pallagpuszta puszftulóban II vályag hamar megadja magát-----------------------------------------^ Hitelrontás T alálékony a vevő. Igaz, én is vevő vagyok az esetek túlnyomó többségében, így a magunk pártján vagyok. De az is igaz: a kereskedő sem madár, bár szívesen nézik annak. Hogy véletlenül? Vagy éppen tudatosan? Nos. az alábbiak után ki-ki döntse el. Tavasz vége, nyár eleje. A nő bemegy a butikba, és vásárol a gyermekének egy nyári ruhát. Hosszan nézi, elégedett, fizet, elvonul. Telnek. múlnak a hónapok, nyár után jön az ősz és a tél. A hölgy, a vevő beállít a boltba és mondja: — Ugye nem gondolja, hogy a gyermekem télen nyári ruhában fog járni? Cserélje ki ezt! — mutat a korábban vett rucira. A boltos elképed, és természetesen nemet mond. Mert a ruha nem volt se hibás, se színvesztő. Csak nyári. Aki azt hiszi, itt vége a történetnek, az téved. A vevő indul, hogy „igazát” kiharcolja, aminek nyomán ellenőrök vonják felelősségre a boltost. Mert a maszek ellenőrzése divat, neki ki kell bírni a néha hetente visszatérő kontrollt. Mintha a vállalkozás ellen, a szükséges kínálati piac ellen lépnének fel. De lehet, hogy ez csupán az irigység szüleménye. Mindegy. Lényegében az ügyben nincsen happy end. A boltos iránti gyanakvás él, rossz híre terjed. Abból kiindulva, hogy a „vevőnek mindig igaza van(?)” a bejelentő megtor- latlanul távozik. Ha a csere nem is, a hitelrontás sikerült. (bürget) Ez az este is úgy indult, lint a többi. A mosógép du- uzsolt, a konyhában anya a ^jberizst főzte. A televízáó- an a Super Channel rajz- ilmjei peregtek. Anya várta két kisfiát az iskolából. ,m ekkor hirtelen sötétség örült a josavárosi laikásra. lhiallgatott a mosógép, fékéin ásított a tévé. Nagy ne- ezen előkerült a gyertya, és parányi lángocska sejtel- les fényeket varázsolt a legszokott tárgyak köré. Megérkezett a két gyerek, illany híján a gyertyafény íellett telepedtek le. Az ablakot az eső verdeste, toronyházak eltűntek a sö- ■tben. & akkor mesélni üzdtek a gyerekek. Most smcsak a piros pontokról ;ett szó, hanem arról is a nyokat hogy ijesztgették szünetben... A parányi ngocska mintha felszaba- totta volna a gátlásokat, szinte megnyilatkozásaik a rsadalmi életet jelentő isitek számukra nagy ügyeibe igedték bepillantani apát, íyát. — És ti, hogy tanultatok • • rdögi körbe jutott a közművelődés, és már- már tehetetlen, de lindenképpen ellentmondá- js helyzetbe a népművelők, miikor ugyanis az embe- ;ket napi gondjaik foglalok el, a futás a megélhetés irintjai után, akkor a kulira az értékek sorrendjéül egyre inkább a háttérbe orul. Ugyanakkor a tudós ociológusok, politikusok lítása szerint gazdasági élyvölgyünkböl kikászálód- lehetetlen kiművelt em- •rfők nélkül, a kibontako- s szakmailag, politikailag általánosságban művelt, 1 képzett állampolgárokat ényel. Mit tesznek, mit teltnek ilyen helyzetben a izművelődés főhivatású )lgozói, a népművelők, pél- iul a nyír egyházi Váci Mi- íily művelődési házban. Űj formákat, új lehetőseiket keresnek, hogy ebben kultúrának kedvezőtlen őszákában is minél több nberhez eljuttassák a kul- ra értékeit, minél szélesebb >rben népszerűsítsék a űveltség fontosságát. Az et úgy alakította a népmű- 4 ők munkáját, hogy egyre rakrabban ki kell lépniük • intézmény falai közül és a iilömféle rendezvényeket, Erről és a történelmi emlékekről beszélgetünk Szűcs Dénessel, a nagyközségi tanács elnökével, amikor a hepehupás földúton Pallagpuszta felé haladunk. Még a jó rugózású Ladában is gyakran el kell harapni a szó végét, ha nem akarta az utas, hogy a nyelve bánja. A novemberi korai hideg már betakarított mindent. A szél az utolsó makacs leveleket is letépi a fákról. A fasorok szabdalta földek felszántva vagy bevetve téli pihenőre várnak. ... Furcsa kettősség érzése kerít hatalmába. Megcsap az elmúlás szele: a régi utak helyét jól jelzik a csatasorban álló villanyoszlopok, s az árkokat elválasztó akácfák. Csak a házsorok foghíjasok. A közeli kis dombon megállva félig ledőlt romok, vagy dudvanőtte, megműveletlen rész jelzi, itt épületek voltak valamikor. Az elnök jól ismeri a tájat. Régebben a helyi termelőszövetkezet agronómusa- ként sokat járt erre. az iskolában? — kérdezte a másodikos Gábor. Egyik ámulatból a másikba estek, amikor anya arról beszélt, hogy ők még tintatartót hordtak, mártós tollal írtak, és jaj volt annak a gyereknek, aki elbámészkodott, s pacát ejtett az írkán. Szóba került, hogy akkor hátratett kézzel kellett ülni a padban, elképzelhetetlen volt, hogy egyszerre foglalkoztassák az egész osztályt. Mi több, anya most a sötétben bevallotta azt is, hogy annak idején egy kis esintalanságért ő sem ment a szomszédba. A közeledő karácsony hangulatát érezte meg a család a röpke óra alatt. A gyertya majdnem csonkig égett, amikor ismét felgyulladt a lámpa, ismét zúgott a mosógép, kikövetelte a közfigyelmet a tévé. De mintha egy percre mindannyian szegényebbek lettek volna. Indult ki-ki a szokott esti dolga után. Ám most az egyszer haragudtak a villanyra — elűzte a ritka perc varázsát... Tóth Kornélia műsorokat, ismeretterjesztő előadásokat, kiállításokat ott kell kínálniuk, ahol a potenciális közönség megtalálható, azaz o munkahelyeken. Ügy tűnik, érzékenyen és idejében reagáltak ezzel a kor kihívására, és így sikerült eddig — remélhetően így lesz a jövőben is — napirenden tartaniuk a munkahelyeken azt a szemléletet, hogy a művelődés nem magánügy, hanem jövőnk szempontjából kulcsfontosságú közügy. Dolgoztak és dolgoznak persze akkor is, széllel szemben” a népművelők, amikor olyan környezetbe vittek, visznek kulturális programot, ahol nem természetes az olvasás szükséglete vagy a tárttatlátogatásé, vagy ahol egyenesen megszólják azt az ember, aki a szabad idejében a családi kassza gyarapítása helyett, holmi hiábavaló kulturális rendezvényre „pocsékolja” a drága időt. Sokszor kerültek így két tűz közé a népművelőik, de mindig jönnek és jönnek újabb megszállottak — és ha az ország végre kimászik ebből a kátyúból, akkor abham a népművelők szerepe is benne lesz —, akik egy-egy kudarc után megrázzák magukat, Csontvázként meredeznek az — Ez a Frid-dűlő, ez meg a Mócsán-kert, itt laktak Petróék, ott meg Kozmáék. Itt volt a tsz-major, az a gazos rész pedig az iskola helye, — mutatja. — Nehéz lesz itt valakivel találkozni — teszi hozzá. S mintha csak meg akarná cáfolni a hely „szelleme” —, ahogy közeledünk a tanya- központhoz, favágók fűrészeinek zaja hallatszik, s a házak között egy mostrum Rába, a már kissé fagyos föld fekete szalagjait hasítja. Autó áll meg mellettünk. Marcsek János, a Dózsa Tsz mezőőre és a helyi körzeti megbízott köszönt meglepődve. — Sok itt a senki földje, most is egy falopás-ügyben járunk. Többen az elhagyott területeket szabad prédának tekintik. Továbbsétálunk, megállunk egy ház előtt. Külseje alapján nehéz megítélni, hogy lakják vagy sem. A természet nagy úr, azt az udvart, amelyet nem tapos ember lába, nem kapargatja a jószág, hamar birtokba veszi a gyom. Láncra kötött kutya acsarkodik. Végre egy kerékpáros jön szembe. Szendrei Erzsi néni régi ismerősként köszönti az elnököt. Közös uborkaszedésről beszélgetnek — a múltról, amikor még az „Ízület” nem gyötörte az asszony kezét. mert folytatni kell Don Qui- jote-i harcukat. Az utóbbi évek legnagyobb hatású kulturális vállalkozásai a szocialista brigádok körében meghirdetett vetélkedők voltak, az iparban, a kereskedelemben, szolgáltató ágazatokban és az intézmények körében az „Igaz ez a szép” elnevezésű sorozat, a mezőgazdaságban pedig „A mezőgazdaság szocialista kultúrája” című program. Az egész megyét átfogja a két vetélkedő, az Igaz ez a szépben idén 273 brigád vett részt, a mezőgazdasági a fénykorában mintegy 150 brigádot mozgósított. Különféle okok hatására szervezték egvbe most a kettőt, azzal a céllal, hogy új lendületet kapjon. A folytatás a „Nekem szülőhazám ...” című vetélkedő nagyobb teret szán szűkebb hazánk, a megye megismerésének, a hazaszeretet elmélyítésének. Kifejezetten üzemi programok az őszi Munkahelyi művelődési hetek eseményei — amelyek jelenleg is zajlanak. Egyre népszerűbb ez a sorozat, amelyben az idén 46 munkahely vesz részt. Kül- és belpolitikai, városelhagyott házak tétéi... — Hetvenkét éves vagyok, ha nekem az elnök elvtárs bent a faluban adna egy kis nyárikonyhát, itthagynék csapot-papot... Itt már nem lehet élni, megöregedtem. Ez a János is — mutat a mellettük lévő udvarra — bement az otthonba, csak hétvégeken jön haza. Kutyáját még megtartotta, hol ez, hol az lök neki egy-egy darab kenyeret. Nyáron csak hagyján, de télen : a fűtetlen lakás, nincs főtt étel, és alig lehet bírni a nagy hóval. Fúvás esetén hetekig el vagyunk zárva. S egyre panaszkodik. A tanyában nem volt. soha sem bolt, több kilométerre kell eljárni kenyérért, tejért. A postás sem jön be, a levelet bedobják a 3 kilométerre levő gyulatanyai postaládába. Az utak rosszak, a gazdaság traktorjai térdig érő kátyúkat csinálnak. Ide mentő, tűzoltó nem juthat be eső után. — A tyúkokkal kelek és fekszem. Nem nézem a tv-t sem, — folytatja. Nem akarom tudni, hogy mi történik a nagyvilágban, így is félek. Nem járok estézni, én tudom mi a bajom, meg az ágy, mert azon sokszor megfordulok éjszaka. Hat gyereket neveltem, a legközelebbi Bujon lakik. Hívnak ők magukhoz, de melyiknek menjek a nyakára? A nyár a legjobb, olyankor itt vannak az unokák is — fejezi be mondókápolitikai, egészségügyi fórumokat rendeznek, kiállításokat, ankétokat, író—olvasó, művész—közönség találkozókat szerveznek történelmi, helytörténeti, irodalmi, stb. előadások hangzanak el. Várhatóan mintegy 20 ezer személy jut el így a helyben kínált kulturális programokra, amiért a művelődési házba valószínűleg nem mennének el. Érzékelik a ház népművelői, hogy lépésváltásra van szükség, ha például az üzemi felső- és középszintű vezetőkhöz is el szeretnének jutni. Ezért alakították meg a Menedzserklubot, ahol egy- egy szakterület országosan jegyzett képviselőivel találkozhatnak a klub tagjai. Űj az Innovációs klub is, az itt élő újítók, feltalálók részére. A megújulás a művelődés minden területén időszerű — vallják a népművelők. Tovább keresik ezért a korszerű utakat, de a további sikerek most már csak úgy érhetők el, ha nemcsak ők kezdeményeznek, hanem oda-vissza alapon a munkahelyek vezetői is többet tesznek dolgozóik műveltsége gyarapításának ügyében. A saját érdekükben ... Baraksó Erzsébet ját. Nehezen felül kerékpárjára, s lassan elhajt. Tovább megyünk a düledező, elhagyott házak tetőlecei, mint csontváz meredeznek. Az eső mosta vályog vagy sárfal hamar megadja magát. — Nem érdemes lebontani sem — jegyzi meg az elnök. — Itt elvétve vesznek meg víkendteleknek egyet-kettőt, pedig alig 20 ezer forint körül van az ára. A legfőbb probléma, hogy hiányzik a köldökzsinór: a kövesút. S talán ez a varázsszó, mert azok a tanyák, ahová szilárd burkolatú út vezet, tovább élnek. Ha ki is öregszik a lakossága, jön a városi ember: növényt termeszt, állatot tart. A történelem furcsa fintora ez, mert valamikor a tirpák gazdáknak is volt egy városi házuk és egy vidéki tanyájuk. Elbúcsúzunk a tájtól. Hazafelé az forog a fejemben: gyakorta szerettem volna távol, csendben élni, elmenekülni'a világtól. Már valahogy nincs hozzá kedvem ... Dankó Mihály [ visszfTfl!f3 A Kelet-Magyarországban „Egy családanya levele” címmel megjelent egy cikk és a szerkesztőség egy megjegyzést írt alá. Szeretném megkérdezni, hogy a tejre mikor teszik rá a dotációt, fejés előtt, vagy fejés után? Mert az a tej, amit a tehén ad, nem az amit a zacskóba töltenek. És a hús mikor kap dotációt, malac, vagy kolbász korában? Mert ez a hús sem az a hús. Mivel az élelmiszer ára elérte a csillagos eget, nem lenne egyszerűbb a tejet a tej útról hozni? A húsiparnak pedig leadnánk a kost és a bikát. Talán olcsóbb lenne. A segély, amire utaltak, az egy dotáció, egy megalázó dotáció. Ha például egy nemzetiségi, aki putriban színes televízió és képmagnó mellett várja a segélyt, az meg is kapja. De ha egy félig kész adóssággal teli lakásból kér egy fiatal, kinek csak egy rádiója van, az nem kap. Mert hogy képzeli? Szép házat épít, munkahelye is van, a másikkal szemben ez túl sok. És mint tudjuk, színes tévé és videomagnó nélkül felnőttek már nagyon híres emberek, de nem tudom, hogy így lett volna a tej és a hús nélkül is. Tisztelettel Kapcala József Napkor A szerk. megjegyzése helyett Gaál Ferencet, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjét kértük meg, világítson rá a támogatások leépítése és az árak emelése közötti összefüggésre. t------'--------------------------\ Szolgáltatás Bizony zavarba jött a kedves lakó, amiért gyorsan „leápolta” a szolgáltató vállalat szakembere, ráfogva: ő a hibás, amiért nincs meleg víz. viszonylag alacsony a fűtés a lakásban. Pedig 6 azért telefonált szakemberért. hogy segítséget kapjon, abban bízott, hogy nemcsak fizetni kell a szolgáltatásért, hanem azért nyújtanak Is annyit, amennyit a rendeletek előírnak. Meglehet, hogy a példa egyedi, de mintha az utóbbi időben szaporodnának a hasonló Jelenségek. Ezért aztán inkább kiszolgáltatottnak érzi magát a lakó. nem mer szólni, nem kockáztatja, hogy rögtön kioktatásban legyen része. Valahol még mindig meg- búvik az ilyen jelenségeknél a szemlélettévesztés, amikor hatóságosdit játszik az. akinek az lenne a dolga, hogy minél több elégedett ügyfelet nyerjen meg magának. Igaz. a közszolgáltatások legtöbb jé- nél nincs mód másik partnerhez fordulni, de nem véletlenül szerepel a névben a ,,köz”. vagyis mindenkinek a szolgálata. Erre kellene gondolni annak is, aki útba indítja a szerelőt, aki ellenőrzi a tevékenységét, hiszen higy- gyük el: a lakó sem szórakozásból sürget, amikor a hibát bejelenti, (lb) v ____________________________^ Dotáció, segély — Köztudott, hogy jövőre a mezőgazdaság egészét érintve több milliárd forint állami támogatást szüntetnek meg. A dotáció leépítése nyilván megjelenik a magasabb árakban. Látni kell a termelők védelmét is, mert aki színvonalasan, jól termel, az magasabb bevételhez jut. A tejnél például az átlagos fel- vásárlási ár nyolc forint körül alakult a megyében — s a szállítás, feldolgozás, csomagolás költségeit nézve nyilván bárki beláthatja, hogy az alacsonyabb fogyasztói ár csak jelentős támogatással valósulhat meg. Jövőre viszont 10,60 lesz átlagosan a felvásárlási ár, vagyis a támogatást megkapja a kistermelő. A húsnál a hét forintos árkiegészítés teszi lehetővé, hogy fennmaradjon a tenyésztési kedv. — Amit szintén figyelembe kell venni: a fogyasztói árban megjelent támogatás igazán nem azoknak jutott, akik legjobban rászorultak. Mert éppen a magas jövedelműek tudnak több húst venni, tejterméket fogyasztani. Ezért jobb a családi pótlék, a nyugdíj emelése az árakkal arányosan. (Befejezésül mégis maradt egy szerkesztői megjegyzés: igencsak rossz ízű megjegyzés a „nemzetiségi, aki a putriban videózva várja a segélyt”. Helyfelen lenne egy példából általánosítani, gyűlöletet szítani.) Üdítőital-szállítmány érkezett a Kisvár- dai Szeszipari Vállalattól, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat jósavá- rosi üzleteibe. (Fotó: S. A.) A fordulat évét követően Erdei Ferenc vezetésével létrejövő tanyai tanács Nyíregyháza külterületén is kijelölt tanyaközpontokat. Így jött létre 1952. január 1-jén a régi Király-telek pusztán Sőrekút, majd Nyírtelek, — egyesítve ezzel 15 települést. Ma már közülük többet elsorvadás, kihalás fenyeget.
