Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

988. december 8. Kelet-Magyarország 3 Pallagpuszta puszftulóban II vályag hamar megadja magát-----------------------------------------^ Hitelrontás T alálékony a vevő. Igaz, én is vevő va­gyok az esetek túl­nyomó többségében, így a magunk pártján va­gyok. De az is igaz: a keres­kedő sem madár, bár szíve­sen nézik annak. Hogy vélet­lenül? Vagy éppen tudato­san? Nos. az alábbiak után ki-ki döntse el. Tavasz vége, nyár eleje. A nő bemegy a butikba, és vá­sárol a gyermekének egy nyári ruhát. Hosszan nézi, elégedett, fizet, elvonul. Tel­nek. múlnak a hónapok, nyár után jön az ősz és a tél. A hölgy, a vevő beállít a bolt­ba és mondja: — Ugye nem gondolja, hogy a gyermekem télen nyári ruhában fog jár­ni? Cserélje ki ezt! — mutat a korábban vett rucira. A boltos elképed, és természe­tesen nemet mond. Mert a ruha nem volt se hibás, se színvesztő. Csak nyári. Aki azt hiszi, itt vége a történetnek, az téved. A ve­vő indul, hogy „igazát” ki­harcolja, aminek nyomán el­lenőrök vonják felelősségre a boltost. Mert a maszek elle­nőrzése divat, neki ki kell bírni a néha hetente vissza­térő kontrollt. Mintha a vállalkozás ellen, a szükséges kínálati piac el­len lépnének fel. De lehet, hogy ez csupán az irigység szüleménye. Mindegy. Lénye­gében az ügyben nincsen happy end. A boltos iránti gyanakvás él, rossz híre ter­jed. Abból kiindulva, hogy a „vevőnek mindig igaza van(?)” a bejelentő megtor- latlanul távozik. Ha a csere nem is, a hitelrontás sike­rült. (bürget) Ez az este is úgy indult, lint a többi. A mosógép du- uzsolt, a konyhában anya a ^jberizst főzte. A televízáó- an a Super Channel rajz- ilmjei peregtek. Anya várta két kisfiát az iskolából. ,m ekkor hirtelen sötétség örült a josavárosi laikásra. lhiallgatott a mosógép, féké­in ásított a tévé. Nagy ne- ezen előkerült a gyertya, és parányi lángocska sejtel- les fényeket varázsolt a legszokott tárgyak köré. Megérkezett a két gyerek, illany híján a gyertyafény íellett telepedtek le. Az ablakot az eső verdeste, toronyházak eltűntek a sö- ■tben. & akkor mesélni üzdtek a gyerekek. Most smcsak a piros pontokról ;ett szó, hanem arról is a nyokat hogy ijesztgették szünetben... A parányi ngocska mintha felszaba- totta volna a gátlásokat, szinte megnyilatkozásaik a rsadalmi életet jelentő is­itek számukra nagy ügyeibe igedték bepillantani apát, íyát. — És ti, hogy tanultatok • • rdögi körbe jutott a közművelődés, és már- már tehetetlen, de lindenképpen ellentmondá- js helyzetbe a népművelők, miikor ugyanis az embe- ;ket napi gondjaik foglal­ok el, a futás a megélhetés irintjai után, akkor a kul­ira az értékek sorrendjé­ül egyre inkább a háttérbe orul. Ugyanakkor a tudós ociológusok, politikusok lítása szerint gazdasági élyvölgyünkböl kikászálód- lehetetlen kiművelt em- •rfők nélkül, a kibontako- s szakmailag, politikailag általánosságban művelt, 1 képzett állampolgárokat ényel. Mit tesznek, mit te­ltnek ilyen helyzetben a izművelődés főhivatású )lgozói, a népművelők, pél- iul a nyír egyházi Váci Mi- íily művelődési házban. Űj formákat, új lehetőse­iket keresnek, hogy ebben kultúrának kedvezőtlen őszákában is minél több nberhez eljuttassák a kul- ra értékeit, minél szélesebb >rben népszerűsítsék a űveltség fontosságát. Az et úgy alakította a népmű- 4 ők munkáját, hogy egyre rakrabban ki kell lépniük • intézmény falai közül és a iilömféle rendezvényeket, Erről és a történelmi em­lékekről beszélgetünk Szűcs Dénessel, a nagyközségi ta­nács elnökével, amikor a he­pehupás földúton Pallagpusz­ta felé haladunk. Még a jó rugózású Ladában is gyakran el kell harapni a szó végét, ha nem akarta az utas, hogy a nyelve bánja. A novembe­ri korai hideg már betakarí­tott mindent. A szél az utolsó makacs leveleket is letépi a fákról. A fasorok szabdalta földek felszántva vagy bevet­ve téli pihenőre várnak. ... Furcsa kettősség érzése kerít hatalmába. Megcsap az elmúlás szele: a régi utak he­lyét jól jelzik a csatasorban álló villanyoszlopok, s az ár­kokat elválasztó akácfák. Csak a házsorok foghíjasok. A közeli kis dombon megáll­va félig ledőlt romok, vagy dudvanőtte, megműveletlen rész jelzi, itt épületek voltak valamikor. Az elnök jól ismeri a tá­jat. Régebben a helyi terme­lőszövetkezet agronómusa- ként sokat járt erre. az iskolában? — kérdezte a másodikos Gábor. Egyik ámulatból a másikba estek, amikor anya arról beszélt, hogy ők még tintatartót hordtak, mártós tollal írtak, és jaj volt annak a gyerek­nek, aki elbámészkodott, s pacát ejtett az írkán. Szóba került, hogy akkor hátratett kézzel kellett ülni a padban, elképzelhetetlen volt, hogy egyszerre foglalkoztassák az egész osztályt. Mi több, anya most a sötétben bevallotta azt is, hogy annak idején egy kis esintalanságért ő sem ment a szomszédba. A közeledő karácsony han­gulatát érezte meg a család a röpke óra alatt. A gyertya majdnem csonkig égett, ami­kor ismét felgyulladt a lám­pa, ismét zúgott a mosógép, kikövetelte a közfigyelmet a tévé. De mintha egy percre mindannyian szegényebbek lettek volna. Indult ki-ki a szokott esti dolga után. Ám most az egyszer haragudtak a villanyra — elűzte a ritka perc varázsát... Tóth Kornélia műsorokat, ismeretterjesz­tő előadásokat, kiállításokat ott kell kínálniuk, ahol a potenciális közönség meg­található, azaz o munkahe­lyeken. Ügy tűnik, érzékenyen és idejében reagáltak ezzel a kor kihívására, és így sike­rült eddig — remélhetően így lesz a jövőben is — napiren­den tartaniuk a munkahelye­ken azt a szemléletet, hogy a művelődés nem magán­ügy, hanem jövőnk szem­pontjából kulcsfontosságú közügy. Dolgoztak és dolgoznak persze akkor is, széllel szem­ben” a népművelők, amikor olyan környezetbe vittek, visznek kulturális progra­mot, ahol nem természetes az olvasás szükséglete vagy a tárttatlátogatásé, vagy ahol egyenesen megszólják azt az ember, aki a szabad idejében a családi kassza gyarapítá­sa helyett, holmi hiábavaló kulturális rendezvényre „po­csékolja” a drága időt. Sok­szor kerültek így két tűz kö­zé a népművelőik, de mindig jönnek és jönnek újabb meg­szállottak — és ha az ország végre kimászik ebből a ká­tyúból, akkor abham a nép­művelők szerepe is benne lesz —, akik egy-egy kudarc után megrázzák magukat, Csontvázként meredeznek az — Ez a Frid-dűlő, ez meg a Mócsán-kert, itt laktak Petróék, ott meg Kozmáék. Itt volt a tsz-major, az a ga­zos rész pedig az iskola he­lye, — mutatja. — Nehéz lesz itt valakivel találkozni — te­szi hozzá. S mintha csak meg akarná cáfolni a hely „szelleme” —, ahogy közeledünk a tanya- központhoz, favágók fűrészei­nek zaja hallatszik, s a házak között egy mostrum Rába, a már kissé fagyos föld fekete szalagjait hasítja. Autó áll meg mellettünk. Marcsek Já­nos, a Dózsa Tsz mezőőre és a helyi körzeti megbízott kö­szönt meglepődve. — Sok itt a senki földje, most is egy falopás-ügyben járunk. Többen az elhagyott területeket szabad prédának tekintik. Továbbsétálunk, megállunk egy ház előtt. Külseje alapján nehéz megítélni, hogy lakják vagy sem. A természet nagy úr, azt az udvart, amelyet nem tapos ember lába, nem kapargatja a jószág, hamar birtokba veszi a gyom. Lánc­ra kötött kutya acsarkodik. Végre egy kerékpáros jön szembe. Szendrei Erzsi néni régi ismerősként köszönti az elnököt. Közös uborkaszedés­ről beszélgetnek — a múltról, amikor még az „Ízület” nem gyötörte az asszony kezét. mert folytatni kell Don Qui- jote-i harcukat. Az utóbbi évek legna­gyobb hatású kulturális vállalkozásai a szocialista brigádok körében meghir­detett vetélkedők voltak, az iparban, a kereskedelemben, szolgáltató ágazatokban és az intézmények körében az „Igaz ez a szép” elnevezésű sorozat, a mezőgazdaságban pedig „A mezőgazdaság szo­cialista kultúrája” című program. Az egész megyét átfogja a két vetélkedő, az Igaz ez a szépben idén 273 brigád vett részt, a mezőgaz­dasági a fénykorában mint­egy 150 brigádot mozgósí­tott. Különféle okok hatá­sára szervezték egvbe most a kettőt, azzal a céllal, hogy új lendületet kapjon. A folytatás a „Nekem szülőha­zám ...” című vetélkedő nagyobb teret szán szűkebb hazánk, a megye megismeré­sének, a hazaszeretet elmé­lyítésének. Kifejezetten üzemi prog­ramok az őszi Munkahelyi művelődési hetek eseményei — amelyek jelenleg is zaj­lanak. Egyre népszerűbb ez a sorozat, amelyben az idén 46 munkahely vesz részt. Kül- és belpolitikai, város­elhagyott házak tétéi... — Hetvenkét éves vagyok, ha nekem az elnök elvtárs bent a faluban adna egy kis nyárikonyhát, itthagynék csapot-papot... Itt már nem lehet élni, megöregedtem. Ez a János is — mutat a mellet­tük lévő udvarra — bement az otthonba, csak hétvégeken jön haza. Kutyáját még meg­tartotta, hol ez, hol az lök ne­ki egy-egy darab kenyeret. Nyáron csak hagyján, de té­len : a fűtetlen lakás, nincs főtt étel, és alig lehet bírni a nagy hóval. Fúvás esetén hetekig el vagyunk zárva. S egyre panaszkodik. A ta­nyában nem volt. soha sem bolt, több kilométerre kell eljárni kenyérért, tejért. A postás sem jön be, a levelet bedobják a 3 kilométerre levő gyulatanyai postaládába. Az utak rosszak, a gazdaság traktorjai térdig érő kátyúkat csinálnak. Ide mentő, tűzoltó nem juthat be eső után. — A tyúkokkal kelek és fekszem. Nem nézem a tv-t sem, — folytatja. Nem aka­rom tudni, hogy mi történik a nagyvilágban, így is félek. Nem járok estézni, én tudom mi a bajom, meg az ágy, mert azon sokszor megfordulok éj­szaka. Hat gyereket nevel­tem, a legközelebbi Bujon lakik. Hívnak ők magukhoz, de melyiknek menjek a nya­kára? A nyár a legjobb, olyankor itt vannak az uno­kák is — fejezi be mondóká­politikai, egészségügyi fóru­mokat rendeznek, kiállításo­kat, ankétokat, író—olvasó, művész—közönség találkozó­kat szerveznek történelmi, helytörténeti, irodalmi, stb. előadások hangzanak el. Vár­hatóan mintegy 20 ezer sze­mély jut el így a helyben kí­nált kulturális programok­ra, amiért a művelődési ház­ba valószínűleg nem menné­nek el. Érzékelik a ház népmű­velői, hogy lépésváltásra van szükség, ha például az üzemi felső- és középszintű veze­tőkhöz is el szeretnének jut­ni. Ezért alakították meg a Menedzserklubot, ahol egy- egy szakterület országosan jegyzett képviselőivel talál­kozhatnak a klub tagjai. Űj az Innovációs klub is, az itt élő újítók, feltalálók részére. A megújulás a művelődés minden területén időszerű — vallják a népművelők. To­vább keresik ezért a korsze­rű utakat, de a további si­kerek most már csak úgy ér­hetők el, ha nemcsak ők kezdeményeznek, hanem oda-vissza alapon a munka­helyek vezetői is többet tesz­nek dolgozóik műveltsége gyarapításának ügyében. A saját érdekükben ... Baraksó Erzsébet ját. Nehezen felül kerékpár­jára, s lassan elhajt. Tovább megyünk a düledező, elha­gyott házak tetőlecei, mint csontváz meredeznek. Az eső mosta vályog vagy sárfal ha­mar megadja magát. — Nem érdemes lebontani sem — jegyzi meg az elnök. — Itt elvétve vesznek meg víkendteleknek egyet-kettőt, pedig alig 20 ezer forint kö­rül van az ára. A legfőbb probléma, hogy hiányzik a köldökzsinór: a kövesút. S talán ez a varázsszó, mert azok a tanyák, ahová szilárd burkolatú út vezet, tovább élnek. Ha ki is öreg­szik a lakossága, jön a városi ember: növényt termeszt, ál­latot tart. A történelem fur­csa fintora ez, mert valami­kor a tirpák gazdáknak is volt egy városi házuk és egy vidéki tanyájuk. Elbúcsúzunk a tájtól. Ha­zafelé az forog a fejemben: gyakorta szerettem volna tá­vol, csendben élni, elmene­külni'a világtól. Már vala­hogy nincs hozzá kedvem ... Dankó Mihály [ visszfTfl!f3 A Kelet-Magyarországban „Egy családanya levele” cím­mel megjelent egy cikk és a szerkesztőség egy megjegy­zést írt alá. Szeretném meg­kérdezni, hogy a tejre mikor teszik rá a dotációt, fejés előtt, vagy fejés után? Mert az a tej, amit a tehén ad, nem az amit a zacskóba töl­tenek. És a hús mikor kap dotációt, malac, vagy kolbász korában? Mert ez a hús sem az a hús. Mivel az élelmiszer ára elérte a csillagos eget, nem lenne egyszerűbb a tejet a tej útról hozni? A húsipar­nak pedig leadnánk a kost és a bikát. Talán olcsóbb lenne. A segély, amire utaltak, az egy dotáció, egy megalázó dotáció. Ha például egy nem­zetiségi, aki putriban színes televízió és képmagnó mellett várja a segélyt, az meg is kapja. De ha egy félig kész adóssággal teli lakásból kér egy fiatal, kinek csak egy rá­diója van, az nem kap. Mert hogy képzeli? Szép házat épít, munkahelye is van, a másikkal szemben ez túl sok. És mint tudjuk, színes tévé és videomagnó nélkül fel­nőttek már nagyon híres em­berek, de nem tudom, hogy így lett volna a tej és a hús nélkül is. Tisztelettel Kapcala József Napkor A szerk. megjegyzése he­lyett Gaál Ferencet, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetőjét kértük meg, világítson rá a támogatások leépítése és az árak emelése közötti össze­függésre. t------'--------------------------\ Szolgáltatás Bizony zavarba jött a ked­ves lakó, amiért gyorsan „le­ápolta” a szolgáltató vállalat szakembere, ráfogva: ő a hi­bás, amiért nincs meleg víz. viszonylag alacsony a fűtés a lakásban. Pedig 6 azért te­lefonált szakemberért. hogy segítséget kapjon, abban bí­zott, hogy nemcsak fizetni kell a szolgáltatásért, hanem azért nyújtanak Is annyit, amennyit a rendeletek előír­nak. Meglehet, hogy a példa egyedi, de mintha az utóbbi időben szaporodnának a ha­sonló Jelenségek. Ezért aztán inkább kiszolgáltatottnak ér­zi magát a lakó. nem mer szólni, nem kockáztatja, hogy rögtön kioktatásban legyen része. Valahol még mindig meg- búvik az ilyen jelenségeknél a szemlélettévesztés, amikor hatóságosdit játszik az. aki­nek az lenne a dolga, hogy minél több elégedett ügyfelet nyerjen meg magának. Igaz. a közszolgáltatások legtöbb jé- nél nincs mód másik partner­hez fordulni, de nem véletle­nül szerepel a névben a ,,köz”. vagyis mindenkinek a szolgálata. Erre kellene gon­dolni annak is, aki útba in­dítja a szerelőt, aki ellenőrzi a tevékenységét, hiszen higy- gyük el: a lakó sem szórako­zásból sürget, amikor a hibát bejelenti, (lb) v ____________________________^ Dotáció, segély — Köztudott, hogy jövőre a mezőgazdaság egészét érintve több milliárd forint állami támogatást szüntetnek meg. A dotáció leépítése nyil­ván megjelenik a magasabb árakban. Látni kell a terme­lők védelmét is, mert aki színvonalasan, jól termel, az magasabb bevételhez jut. A tejnél például az átlagos fel- vásárlási ár nyolc forint kö­rül alakult a megyében — s a szállítás, feldolgozás, cso­magolás költségeit nézve nyilván bárki beláthatja, hogy az alacsonyabb fogyasz­tói ár csak jelentős támoga­tással valósulhat meg. Jövő­re viszont 10,60 lesz átlago­san a felvásárlási ár, vagyis a támogatást megkapja a kis­termelő. A húsnál a hét fo­rintos árkiegészítés teszi le­hetővé, hogy fennmaradjon a tenyésztési kedv. — Amit szintén figyelembe kell venni: a fogyasztói ár­ban megjelent támogatás iga­zán nem azoknak jutott, akik legjobban rászorultak. Mert éppen a magas jövedelműek tudnak több húst venni, tej­terméket fogyasztani. Ezért jobb a családi pótlék, a nyugdíj emelése az árakkal arányosan. (Befejezésül mégis maradt egy szerkesztői megjegyzés: igencsak rossz ízű megjegy­zés a „nemzetiségi, aki a put­riban videózva várja a se­gélyt”. Helyfelen lenne egy példából általánosítani, gyű­löletet szítani.) Üdítőital-szál­lítmány érke­zett a Kisvár- dai Szeszipari Vállalattól, az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalat jósavá- rosi üzleteibe. (Fotó: S. A.) A fordulat évét követően Erdei Ferenc vezetésével lét­rejövő tanyai tanács Nyíregyháza külterületén is kijelölt tanyaközpontokat. Így jött létre 1952. január 1-jén a régi Király-telek pusztán Sőrekút, majd Nyírtelek, — egye­sítve ezzel 15 települést. Ma már közülük többet elsor­vadás, kihalás fenyeget.

Next

/
Thumbnails
Contents