Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

iừ, december 5. Kelet-Magyarország ■ Légé, könyv, lemez A jobb lapokat látott kaicsal Mikulás esete avagy: használt holmik börzéje De jó lenne olcsón venni kiscsizmát, kabátot, overállt, játékot a gyereknek kará­csonyra! Bizonyára így só­hajtanak fel a szülők a sze­retet ünnepe közeledtével. Lassan vágyálom olcsón be­szerezni ezeket a holmikat. Viszont a kinőtt, megúnt da­rabot egy ideig rakosgatjuk a szekrényben, utána kidobjuk. Erre a tarthatatlan helyzetre gondolt a pedagógus szak- szervezet ifjúsági tagozata, amikor a napokban immár másodszor hirdették meg a használt holmik börzéjét. A nyíregyházi Kossuth gimnázumba ezúttal megra­kott szatyrokkal, karjukon kisgyerekkel jöttek az esti órán. Az egyik tanterem pil­lanatok alatt bolthoz hasonlí­tott. Fodor Ferencné három unoka levetett ruháit csoma­golta be. Ne jöjjön egyedül, elhívta a barátnőjét, a szin­tén nyugdíjas Lukácskó And- rásnét. Mint mondják, az új­ságból tudták meg a börzét és félretették a restellkedést: jöttek... Ki szégyellje Magát? — Nem is fodom, igazából ki szégyellhetné magát azért, hogy a használt ruhát itt áruljuk — Papp Ferencné dühös és sajnálkozik egyszer­re. — Nekem 15 éves a fiam, 10 éves a lányom, és arra még nem számíthatok, hogy eltegyem az, unokáimnak. Vi­szont ruha, cipő, játék most is kell a gyerekeimnek, s ma már nemcsak a forintot, a fillért is megnézem, hova te­szem. Az ócskapiacra nem állnék ki, úgy érezném, min­denki engem néz. Itt viszont, zárt ajtók mögött, mégis más. Ügy veszem észre, mindany- nyian ugyanabban a cipőben járunk... — De még mennyire! — toldja meg Halász Csaba, aki az épp hogy egyesztendős kis­fiával, Viktorral jött ruhané­zőbe. Hát az anyuka miért nem tartott velük? Magya­rázza a férj: — A .feleségem államvizs­gára készü'1, népművelés sza­kos. Éh pedagógus vagyok és sajnos, nem tudunk minden méregdrága gyermekholmit a boltban megvenni. Pedig a két nagymama a pulóvert, mellényt megköti, de kabátra, dzsekire, cipőre minden sze­zonban szükség van. Nem kell néki piros csizma-.. A börze igazán liberálisnak bizonyult. Aki akart, cserél­hette az árut, hoci-nesze ala­pon. Aki pénzt szeretett vol­na, felcímkézte a darabokat. Kétéves fiúra koptatott far­mert láttam 150 forintért, kö­tött nadrágot egy százasért, parányi pulóvert 80 forintért. Mutattak olyan irhával bélelt overállt, amin alig látszott meg, hogy kinőtte egy kisba­ba. Az egyik szülő-eladó az átolvasott gyermek- és ifjú­sági könyveket szedte össze. (Életrevaló ötlet, tudva azt, milyen nehéz a kötelező ol­vasmányokat a tanév előtt beszerezni!) — Én pedig Legót keresek a gyerekeimnek. Egyszerűen képtelen vagyok 3 ezer forin­tot adni egy doboz Legó-játé- kért. S még örüljek, ha vélet­len pult alól kapok. Hátha valamelyik gyerek már meg- únta. Eltart az úgyis legalább húsz évig. LiMitlMül iiráadilit Ptopttribei Néha előkerül a harmonika Pillanatkép a börzéről (TK) Hajnal Gyulánénak nem­csak a Legó miatt fáj a feje. Hiába ott a szép piros csiz­ma — kinőtte a lánya —, a kisfia nem veszi fel, mert az „lányos”. Így egy 37-es téli csizma is kellene. — A lányom az óvónői szakközépbe jár Nagykálló­ba és most a Mikulás előtt valami stílszerű télapófigurát kerestem és találtam neki. Szemléltető eszközt készíte­nek az óvodásoknak1, hadd lássa, milyen, kell — mondta Veress Lászióné, és már szá­molta a pár forintot a jobb napokat látott kancsal Miku­lásért. Mindönki jól ■ 9 jár — Nyolc unokáról hoztam el a levetett holmikat — ma­gyarázza a szomszédból érke­zett Kosztin Sándorné. — Képzelje el, mi veszteség len­ne, ha ezeket a ruhadarabo­kat kidobnánk. Amíg lehet, hordják egymásét Most kará­csonyi ajándékot vennék be­lőle, ha gazdára találnának ezek — rendezgeti a cuccot az asztalon. A börze ötlete a pedagógus szakszervezet ifjúsági tagoza­tának egyik ülésén vetődött fel. T. Tóth Éva, a vezetőjük — maga is kisgyermekes édesanya — hamar bebizo­nyította, mindenkinek hasz­nos lehet ez?. Az elsőről vi­szonylag kevesen tudtak, mégis legalább 200 ruhádé rab cserélt gazdát. Másod­szor már az újság is megírta, és jöttek a jelentkezők szép számmal. Kínáltak olcsó pa­mutot is, kilóra: nem véletle­nül fogyott ebből bőven, meft még karácsonyig elkészül­hetnek a kötött darabok. A használt holmik börzéje igen sikeresnek bizonyult. Alkalmazkodni kell a körül­ményekhez, ha nincs pénz újra, vétek kidobni a régit. Ennek szellemében álltak az alkalmi pult mögé a nyugdí­jas pedagógusok, kismamák és bárki, aki a börzére beté­vedt. Utánozni nem tilos ... Tóth Kornélia A társadalmi gondosko­dásra szorulók legnagyobb csoportját alkotják az idős emberek. Életüket alapvető­en meghatározza anyagi helyzetük, egészségi állapo­tuk. a családban vagy más közösségben elfoglalt helyük. Sokszor nem anyagi támoga­tásra, nem ápolásra van szükségük, hanem emberi szóra. Érezniük kell, hogy még szükség van rájuk, ta­pasztalataikra, tanácsaikra. Az elöregedés folyamata igen sok szabolcs-szatmári köz­ségben kimutatható. Közéjük tartozik Pócspetri is. — Községünkben az idős korúak aránya több mint húsz százalék, vagyis közel 370-en tartoznak ebbe a ré­tegbe — tájékoztat Tamás József né, a gondozási köz­pont vezetője. — Nagyon so­kan alacsony jövedelemmel rendelkeznek, egyedül élnek, nincs aki gondjukat viselje, különösen fontos tehát, hogy foglalkozzunk velük. Ezért is alakult meg' ez év januárjá­ban központunk, amely a há­rom község, Máriapócs, Pócs­petri és Kisléta területén lát­ja el az idősek szociális gon­dozását. Itt Petriben és Kis- létán működik az idősek klubja 20—20 fővel, emellett mind a három településen van szociális étkeztetés és házi gondozás. A három hi­vatásos mellett hét tisztelet­ember hallott már a klubról, de nem tudja, mi az. A kez­deti években „szeretetotthon­nak” tartották. Gyakran megkérjük őket, jöjjenek el, ismerkedjenek meg az itteni élettel — s akkor már itt is maradnak. Az egyik legidősebb klub­tag Andricsku András, 85 éves. — Reggelenként mindig van munka a ház körül — meséli András bácsi. — Mi­után azt elvégeztem, akkor jövök fel a klubba. Kilenc órára érek fel, szinte mindig az első vagyok, fél háromkor meg utolsónak megyek el. Kapuhk reggelit, ebédet és uzsonnát. Hallgatjuk a rádi­ót, nézzük a televíziót, be­szélgetünk, újságot olvasunk. Van itt mindenféle: Népsza­va, Népszabadság, Szabad Föld, Képes Hét, Nők lapja. Néha elhozom a harmonikát és zenélek. A hét öt napját itt töltöm el, hétvégén pedig a gyermekeimnél, ugyanis a fiam és a lányom is Pócspet- riben él. A hangulatosán berende­zett szobát virágok, hímzé­sek díszítik. Most csak he- ten-nyolcan beszélgetnek a klubban, a többiek még a kertekben, gyümölcsösökben dolgozgatnak. Természetesen akik itt vannak, azok sem ülnek ölbe tett kézzel. — Lábtörlőt készítünk — díjas gondozó végzi ezt a munkát, s vannak önzetlenül segítő aktivisták is. Az idősek klubja Pócspet- riben 1978-ban alakult meg. Akkor még csak hárman-né- gyen jártak, most pedig 18— 20 tagja van a klubnak. — Mindig van szabad he­lyünk, folyamatosan lehet je­lentkezni — mondja Tamás Józsefné. — A legtöbb idős Csöndes beszélgetés közben készül a lábtörlő. ff Engedj be, kislány!" Kétségbeesett nő fordult szer­kesztőségünkhöz azzal, hogy a napokban egy ismeretlen férfi zaklatta az ötödik osztályos kis­lányát. Az aggódó édesanyát, B. Jánosnét a munkahelyén, a Vo­lán Vállalatnál kerestem fel. — A lányom a nyíregyházi Kertközi iskolába jár — mondja az asszony. — A gyerek délután fél kettő körül ment haza, s látta, hogy a Kert utcai ház be­járata előtt egy idegen férfi áll. Kislányom a házba, majd a lift­be ment, az ember pedig utána. Megkérdezte: „Hányadikra mész kislány?”, s közben megnyomta a 3-as gombot. A gyerek mond­ta : a negyedik emeletre tart, így az annak megfelelő gombot érin­tette meg. A férfi a liftből a harmadik emeletnél kiszállt, a kislány a felvonóval továbbment. Gabriella bement a lakásba, és az ajtót kulccsal bezárta. Pár perc múlva csengettek. A kislány azt hitte, valamelyik barátnője érkezett meg, ezért az ajtót kinyitotta. Meglepetten látta, az illető az aj­tó előtt áll. és azt mondja: „En­gedj be kislány, nagyon kell pi­silni . . .” — Szerencsére a férjem otthon volt — folytatja az asszony. — Pihent. mert éjszakára kellett mennie dolgozni. Hallotta, a gye­rek ijedt hangját. Apa! Egy bá­csi be akar jönni pisilni — szólt a gyerek. Erre a váratlan ven­dég meghökkenten érdeklődött: „Apukád itthon van?” Ekkor a férjem a szobából megkérdezte: „Kivel beszélsz lányom?” Amint az illető ezt meghallotta, lero­hant a lépcsőn. Mire a férjem felöltözött, s leszaladt. a pasas eltűnt. A férjem otthon volt Fehér kismotorja ven Anyukám megtiltotta Sxóljanak felnőttnek — A kislány az embert megfi­gyelte? — A férfit harmincöt évesnek saccolja. A kezében bukósisakot tartót. Sötét öltözéket viselt! Az egyik combján, a nadrágján vi­lágos folt látszott, mintha hypó fakította volna ki. Fehér kismo­torja van. Egy másik, asszonnyal. N. B.- nével a nyíregyházi tejipari vál­lalatnál beszélgettem. — A következő eset november 2-án történt — emlékezik. — A lányom az 1-es iskolából elindult haza. Egy motoros férfi követte. A házunk hátsó bejáratánál a motort leáUította. A gyerek a főbejáraton ment be. Lányom lifttel a második emeletre ment. ahol a szomszéd nénivel megállt beszélgetni. Ez utóbbit a férfi hallhatta, ezért megállt az első emeleten. Amikor a kislány az ajtót nyitotta, megindult a gye­rek után, majd becsengetett. Mondta a gyereknek: nyissa ki az ajtót. Judit azt válaszolta: nem nyitja ki, mert rajta kívül nincs otthon senki. A férfi meg­ismételte a kérését, s azt is hoz­zá tette: a rokonai nincsenek itthon, és pisilnie kell. „Anyu­kám megtiltotta, hogy amikor ők nincsenek itthon, bárkinek is ajtót nyissak” — reagált rá a gyerek. A „vendég” ezután va­lószínűleg elment. Másnap este N. B. és a felesége a Kert utcán látták a fehér Simson motort. Álltak, vártak, mert a férfit el akarták. fogni, de az egy fél óráig sem ment oda. A lányomnak az iskolában két osztálytársa is panaszkodott, hogy a múltkor egy bácsi kérte, menjenek vele, mert valaki vár­ja őket. N. B.-ék az esetet jelentették a rendőrségnek. Az utóbbi lány az ismeretlen férfit húsz-huszonöt év körüli­nek mondta, fekete bőrdzsekit látott rajta. A kezében fehér bu­kósisakot tartott. Ezután Veress Lászlóval. az 1-es számú általános iskola gaz­dasági igazgatóhelyettesével be­széltem. elmondta: felhívták az osztályfőnökök figyelmét arra, hogy az órákon ismertessék a gyerekekkel, mire vigyázzanak, s ha hasonlót tapasztalnak, azon­nal szóljanak valamelyik felnőtt­nek. Az iskola környékét a ta­nárok is figyelték. A férfit vagy három hete nem látták —. de ki tudja, mikor bukkan fel újra .. . Cselényi György magyarázza Jecuska János- né. — A pócsi varrodából ka­punk fonalakat, anyagdara­bokat. Az elkészített lábtör­lőket eladjuk, a bevétel felét megkapjuk, a többi a közös­ségé lesz. Ebből a pénzből fe­dezzük a rendezvényeket, például a karácsonyi és a Mikulás-ünnepségeket. Ki­rándulni is járunk, tavaly Debrecenben voltunk, és részt vettünk Kisvárdán az idősek klubtalálkozóján is. Az idősek Pócspetriben érzik a törődést, a megbecsü­lést. A velük való foglalko­zást minden községben, vá­rosban magunkért is tesszük, hiszen nem mindegy, hogy gyermekeink milyen példát látnak: ne feledjük, egyszer mi is megöregszünk! M. Magyar László Körbejárjuk a kincstárjegyet Van, aki egymillióért vett Nagy a nyüzsgés az OTP megyei fiókjának tágas ter­mében. Legtöbben a valuta- pénztárnál állnak sorban, egy másik ablaknál olyan is akad, aki a betétkönyvét szünteti meg. Kezében vas­kos köteg pénz: vajon mire akarja fordítani? — Kincstárjegyet akarok venni. Láttam a tévében a reklámot, és úgy gondolom, sokkal jobban kamatozik, mint a betétkönyvem. Remé­lem, még lehet kapni, mert azt mondják, már nincs sok belőle. Később megnyugtatták, hogy van még, bár ez már a második sorozat. A kincstár- jegy tulajdonképpen az álla­mi költségvetés rövid lejára­tú hitelszükségletének fede­zésére szolgál, melynek első sorozatát ez év március 21- én bocsátották ki, és augusz­tus közepére el is fogyott. Ez idő alatt a megyében 89,2 millió forintot értékesítettek belőle. A legkeresettebb a 6 hónapos- lejáratú volt, de a lekötési idő lehetett 3 és 9 hónap is. Az 5, 10, 50 és 100 ezres, valamint az 1 milliós címletek közül a legkedvel­tebb a tízezres volt. Adtak el 1 milliósat is 20 darabot, ezeket közületek vásárolták meg. Jelentős volt a takarék- betétek átáramlása, de ezt számszerűen nem tudják ki­mutatni. A második sorozat kibo­csátásakor már egységes je­gyeket adtak ki, amelyre a vevő kérésének megfelelően írják rá a címletet és a lekö­tési időt. Augusztusban megváltoz­tak a kamatok is, így a 3 hó­napos lekötésű kincstárjegy^ évi netto‘^afoata á*Ö, a'ife íió-' naposé 10,4, a 9 hónaposé 12 százalék lett. A második ki­bocsátás során eddig 55,4 millió forintot értékesítettek, főleg 10 és 100 ezres címle­tekben. Akadt olyan magán- személy is, aki 1 millió fo­rintért vásárolt ilyen nagy­ságú tételeket. Rövid időre tehát kedvező befektetési lehetőség a kincs­tárjegy. Az említett millió forintokból azt gondolhat­nánk, hogy még sincs itt olyan nagy baj, hiszen van pénz elég. Figyelembe kell azonban venni, hogy ennek a pénznek egy része vállala­toktól és közületektől ered, valamint korábbi betétekből származik. Az OTP megvizs­gálta összes betétállományát, és megállapították, hogy megegyezik az 1987-es de­cemberi értékkel, tehát idén nem nőtt. (szilágyi) A tárgyalóteremből Föld alá a magnetofont B. Gábor 17 éves, tizenegy­en vannak testvérek, szülei lakásán lakik (egy szoba­konyhában), analfabéta. T. Zsolt hasonló korú, elvégezte az általános iskolát, jelenleg foglalkozásnélküli, élettársi viszonyban él. V. Károly ha­marosan belép a felnőttkor­ba, öt osztályt végzett, segéd­munkásként dolgozik. T. és V. jellemzésében az is szere­pel, hogy magatartásukkal szemben ezidáig kifogás nem merült fel. B. Gáborról pedig azt állapította meg a bíróság, hogy közepes fokú elmegyen­geségben szenved. A kótaji fiúk április 28-án a reggeli órákban azzal a céllal indultak el egy falube­lijük lakására, hogy össze­szednek maguknak néhány dolgot. Az ablakon lévő fó­liát lefeszítve ketten bemász­tak a házba. Magnetofont, rádiót, kazettákat, fülhallga­tót adogattak ki harmadik társuknak, összesen 22 ezer forint értékben. A lopott hol­mival eltávoztak, majd a zsákmányt elrejtették, elás­ták. A Nyíregyházi Városi Bí­róság nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a fiúkat, s emiatt nyolc-nyolc hónap fogházra ítélte őket. A szabadságvesz­tés végrehajtását egy7egy év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents