Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
1988. december 29. Kelet-Magyarország I pártikár szerint: az egész csak rágalom Egy ^sikkasztás” utóélete Válasz cikkünkre A kálvária még tart Dombház: ha leszakad, nincs más A Kelet-Magyarország 1988. december 17-i számában megjelent „Sikkasztott-e a párttitkár?” című cikkel kapcsolatban a nyilvánosság jegyében kérem az alábbiak közlését, mivel a cikk megkérdezésem, így véleményem nélkül került közlésre. Elöljáróban: nem volt olyan taggyűlés Beszterecen, melyen titkári funkciómból felmentettek volna, ilyen taggyűlést még csak nem is kezdeményeztek. Nem sértődöttség, hanem kényszerítés miatt adtam be kilépési kérelmemet a tsz vezetőségének, melyet ügyészségi javaslatra visszavontam. A cikkben nyilatkozó Szőke István az utóbbi években rendszeresen foglalkoztatta az alapszervezet vezetőségét, illetve a felettes pártszerveket — különféle vélt sérelmei miatt — kilépési szándékával. Azonban minden esetben hagyta magát meggyőzni. Az ezt megelőző esetnél 3 hónapig még tagdíjat sem fizetett, én fizettem be helyette a saját pénzemből. Meg kell még jegyeznem, hogy Szőke Istvánt erős rokoni szálak kötik a jelenlegi tsz-vezetés egyes meghatározó tagjaihoz. A pénztárvizsgálattal kapcsolatban: az elnök által elrendelt pénztárvizsgálat nem állapította és nem is állapíthatta meg a 28 000 forint hiányt, mivel a kifizetést igazoló fizetési jegyzék, illette a postai utalványok, melyek már egy éve irattárban voltak, érdekes és a mai napig is tisztázatlan ok miatt, a pénztáros által leadott pénztárbizonylat mellől eltűntek. Tehát a pénztárost felelősség nem terheli. A pénztáros olyan nyilatkozatot nem tett és jegyzőkönyvbe sem mondott és nem is írt alá, melyben elismerte, hogy az összeget együtt tettük el. Ezzel szemben a termelőszövetkezet elnöke, Márton László 6 napig tartó fenyegetés, zaklatás után kényszerítette a pénztárost olyan jegyzőkönyv aláírására, melyben az van leírva, hogy az összeget, utasításomra, jóhiszeműen a pénztáros nekem adta át, Több pedagógust várnak Olvasótáborok Az olvasó népért mozgalom negyedik országos konferenciáját a közelmúltban tartották Győrben. A szabolcsi résztvevők kezdeményezték a tanácskozáson, hogy intézzenek felhívást a pedagógusokhoz, akiket minél nagyobb számban szeretnének megnyerni az olvasótábori mozgalom szövetségeseinek. A javaslattal a konferencia egyetértett. így ezúton is kérik az iskolák igazgatóit, segítsék és bátorítsák nevelőik olvasótábori munkáját. Tanítók, tanárok részvételére egyaránt számítanak. Az is jó lenne, ha a főiskolai hallgatók valamelyik olvasótáborban töltenék nyári pedagógiai gyakorlatukat. A pedagógusok támogatására számítanak abban is, hogy minél több gyerek jusson el olvasótáborba, amely a személyiségformálásnak, a közösségi nevelésnek és a demokrácia gyakorlásának is alkalmas színtere. melyet én használtam fel ismeretlen célra. A pénztáros a jegyzőkönyv kényszerű aláírása után, amikor kijött a tsz elnökének irodájából, azonnal három munkatárs előtt is elmondta, hogy amit kényszer hatására írt alá, az nem igaz, az az elnök fejében fogalmazódott meg. Ezt a jegyzőkönyvet zsarolásra felhasználva kén/« szeri tette ki a tsz elnöke további több napig tartó zaklatással, hogy május 25-én beadjuk kilépési kérelmünket. E sajnálatos, szomorú és felháborító események után a pénztárossal együtt azonnal személyesen bejelentést tettünk a megyei pártbizottsághoz. Ezt követően pedig a Nyíregyházi Városi Ügyészségnél szóban és írásban Márton László tsz-elnök ellen feljelentést tettünk. Végezetül: az 1988. június 17-i besztereci pártgyűlésen — ennek napirendi pontjai: 1. Szervezeti kérdésekben állásfoglalás. 2. Egyebek. — Kató László minden előzetes kérdésfeltevés nélkül hozzászólásomra reagálva sikkasztással vádolt meg nyilvánosan. Kató László mivel már a korábbi években is több esetben megalapozatlan, felelőtlen, sértő kijelentést tett személyemre, ezért kénytelen voltam becsületsértés miatt az ügyészséghez ismét bejelentést tenni. A vizsgálatok a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon jelenleg is folyamatban vannak. Továbbra is hiszem és meggyőződésem, hogy ilyen, szerintem társadalmunktól idegen és törvénybe ütköző magatartást — hatalommal való visszaélés, fenyegetés, zsarolás, becsületsértés, megalázás, rágalmazás — nem lehet büntetlenül sokáig folytatni. Horváth Sándor Megyeszékhelyünk dísze és büszkesége az egymásra rakott játékkockákhoz hasonlító sárga dombház. Ott áll az Október 31. téren. Mellette felkiáltójelként magasodik a fényújság, kifejezője lehetne mindannak, ami a dombház átadása óta történt. És annak, milyen sikerrel mutogat egymásra öt hosszú éve a tervező vállalat (NYlRTERV), a beruházási vállalat (NYtR- BER) és a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat (SZAEV). A zegzugos, labárintussze- rű házat mindössze tizenegy család lakja. Alig harmincán vannak az „elátko- zottafk”. Tavasszal költöztek, ősszel beáztak, folyt az eső a falakon, a csillárokból, a konnektorokból... Ázott a szőnyeg, a könyv, a bútor. A lakók panaszára a tanácsi lakásokat kezelő IKSZV levelet küldött az építőnek, hogy garanciában hárítsa el a hibát. Az átadástól számított egy éven belül ez kötelessége is. A SZÁÉV azt válaszolta, hogy a tervező hibáiért ő nem vállalhatja a felelősséget! Reménykedtek Szegény lakók hordták a vödröket, mosdótálakat a mennyezeti vízerek alá, közben már a plafon műanyag díszítőlécei is a fejükre estek és a csempék is lepotyogtak a konyhában, fürdőszobában, de elviselték, mert reménykedtek abban, hogy lesz megoldás. Egy esztendő sem telt el, a beruházó NYlRBER a SZÁ- ÉV-vel előtetőt húzatott a mennyezeti teraszok fölé. Mégis áztak a lakások. Ahol a tapéták nem zöldültek meg a penésztől, ott szétmállot- tak. Ráadásul akkorra megrepedeztek és elhajoltak a gipszkarton Betonip közfalak. A SZÁÉV újfent közölte, ő nem érzi magát vétkesnek, a tervező nem vette figyelembe a válaszfalak természetes mozgását, formálódását. De ennek ellenére, ha az IKSZV hajlandó kifizetni az összes költséget és anyagot, készségesen kijavítja a hibákat... Nagy munka kezdődött: iratok gyártása, levelezés. Az VADÄSZZSÄKMÄNY. Kölcsönösen segítik egymást a nyírbátori Vörös Csillag vadásztársaság és a máriapócsi Rákóczi Tsz. A tsz télen takarmánnyal segíti a vadásztársaságot. Viszonzásképpen pedig vadászati lehetőséget kapnak. Közösen szoktak vadat vásárolni és telepíteni. Az idén húsz dámvaddal frissítik az állományt a máriapócsi határban. Képünkön: a körvadászat után a teríték. (Suri Attila felvétele) IKSZV meghallgatta a lakók egyre dühösebb panaszait, de nem küldte ki saját építőbrigádját a dombház megrepe- rálására. Megértette a fur- tangot: ha dolgozni kezdenek a munkásai, abban a percben a tervező, a beruházó és az építő összes hibáit neki kellene vállalnia. Egy év múlva a NYÍRBER levélben megírta az ingatlankezelőnek, hogy a sárga dombház ügyében pert indít a SZÁÉV ellen. Hogy hogy nem, elfelejtette beváltani az ígéretét, s csak a felettes hatóságok közbelépése után ment a bíróságra. Ezzel eltelt megint egy év, lehet, hogy nem véletlenül? Közben a Lakók ingóságai, a bútorok, sőt még a szekrényben tartott ruhák is lassan meg- penészedtek, és rohadni kezdtek, de semmi sincs áldozatok nélkül... ! Á költségek megosztásával Pontosan tíz hónap múlva az IKSZV illetékeseinek egy jóakaró titkon megsúgta, hogy már határozatot hozott az első fokú bíróság a dombház ügyében, de ezt az érintettek megfellebbezték. A Legfelsőbb Bíróságnál van a peranyag. A Legfelsőbb Bíróság hatálytalanította a vitás ítéletet és arra utasította a Nyíregyházi Megyei Bíróságot, tárgyalják ők másodfokon. 1987 április közepén megszületett az ítélet: vétkes a SZÁÉV és a NYlRBER is, ezért kötelesek hatvan napon belül, a költségek megosztásával kiküszöbölni a hibákat. Ezt felibe-harmadába meg is cselekedték, a lakók szerint: nem sok sikerrel. Az IKSZV-t senki sem tájékoztatta az ítéletről. A lakók megunták a kiszolgáltatottságot, a hercehurcát, a bizottságosdit és a szemlélősdit. A szabadságukat ugyanis azzal töltötték, hogy otthon maradtak a helyszínt vizsgáló szakemberek fogadására. Írtak a megyei népi ellenőrzési bizottságnak, amelynek eredményeképp némi (de ideiglenes) lakbércsökkentést kaptak az IKSZV-tól. Nemrég pedig levelet küldtek az illetékes minisztériumba, legyen már vége ennek a nevetséges tragikomédiának, aminek egyetlen célja, hogy pereskedéssel elhúzzák az időt, amíg lejár a szavatosság. Utána már könnyű azt mondani, hogy a ház elhasználódott! Kozmetikázás A minisztérium levelére sietve összeült egy felelős bizottság. A városi és a megyei tanács, a NYlRTERV, a NYlRBER, a SZAÉV és az ingatlankezelő vállalat képviselői megegyeztek, hogy 1989 márciusig felújítják és megjavítják a lakásokat. A közfalak repedéseit lécekkel eltakarják. Ezt a kozmetikázást fenntartással fogadta a városi tanács és az IKSZV felelőse, mivel aligha oldja meg a problémát. Bár a dombházat „nemes és újító szándékkal” álmodta életre a tervező, kísérletező kedvének, a hanyag és felületes építésnek, a felelőtlenségnek harminc ártatlan ember az áldozata. A dombház most olyan állapotban van, hogy nem akad olyan meggondolatlan ember, aki beleköltözne .. . Tóth M. Ildikó Egyéves késés Stabilizáció, kibontakozás A pénzügyi stabilizációról, a kibontakozás feltételeinek megteremtéséről, annak várható menetéről nyilatkozott Nyers Rezső államminiszter, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja a Világgazdaságnak. Nyers Rezső hangsúlyozta: a kormány programja alkalmas a pénzügyi stabilizálás végrehajtására. A gond az, hogy e téren egyéves késés alakult ki. Nincs viszont még világos program az új növekedési szakasz megindítására. Márpedig kiderült, hogy a magyar gazdaság stabilizációja csak az új növekedés feltételeinek megteremtésével tehető teljessé, tartóssá. A veszteségforrásoknak a felszámolásában el kell érni a kívánt szintet ahhoz, hogy megindulhasson a vállalkozások élénkítése. Ezért 1989-ben csupán az élénkítés előkészületei kezdődhetnek meg. Ide sorolható a tervezett importliberalizálás, a működő tőke importjának felgyorsítása. Hosszabb távon pedig arra kell törekedni, hogy a külföldi kölcsönök egy részét már ne deficitfinanszírozásra. hanem a kis- és középvállalatok fejlesztésére használják fel. Az „új Marshall-tervvel" — amelynek ötlete Nyers Rezsőtől származik — kapcsolatban elmondotta, hogy annak kidolgozására aligha kerülhet sor a következő években. Leghamarabb egy évtized múlva válhat valósággá ez az elképzelés. Magyarországnak azonban van lehetősége, hogy más formában is hozzájusson a külföldi tőkéhez és a fejlett technikához. Tény ugyanakkor, hogy az új Marshall-terv révén valószínűleg jobban meg lehetne alapozni a felzárkózás lehetőségét. Az államminiszter leszögezte: Magyarországon mind gazdaságilag, mind politikailag elképzelhetetlen a magántőke túlsúlyra jutása. Már csak azért is, mert véleménye szerint a vegyestulajdont nem lehet a magántulajdon kategóriájába sorolni. Az a vállalkozás, amiben az állam 30—40—50 százalékos hányadban részesedik. annak arányában köztulajdonban marad, s ott továbbra is érvényesül az állami befolyás. A vegyestu- lajdon a nagy- és középiparban többségivé válhat, de nagyon lényeges, hogy a társadalmi tőke domináns szerepe megmaradjon, érvényesüljön. Ez biztosítható, hiszen az állam és a szövetkezetek tulajdonában van a társadalmi tőke túlnyomó hányada. A magántőke felhalmozó képességének segítése ellenére sem valószínű, hogy túlsúlyba jusson a gazdaságban. hiszen aránya jelenleg csupán 5 százalék. Hasonló a helyzet a külföldi működő tőkével is. Ha ennek részarányát a következő években akár 5, netán 8 százalékra sikerülne növelni Magyarországon, az már nagy eredménynek számítana. Más a helyzet a társadalmi összmunkaidővel. E téren kívánatos lenne, hogy a magánszférában foglalkoztatott munkaerő aránya érje el a 25, akár a 30 százalékot is. R rra a kérdésre, hogy a magántulajdon.váratlan és gyors előretörésének lennének-e politikai akadályai, Nyers Rezső a következőket mondotta: mindez attól függ, hogy társadalom-konform módon működne-e a magántőke, vagy sem. Amennyiben súlyának növekedése nem kerülne összeütközésbe egy rugalmasabb, dogmáktól mentes értékítélettel, akkor nem kell különösebb politikai akadályokkal számolni. A kormány törekvése az, hogy szélesítse, de ne idealizálja a magántevékenységet. Születhetnek természetesen a nyereségre törekvés során olyan gondolatok, amelyek sértik a társadalmi közérdeket. Ehhez azonban nem kell magántulajdonosnak lenni. Ugyanilyen törekvések tapasztalhatók a társadalmi szférában is. Az államnak az a szerepe, hogy mind a magántőke, mind a monopol- szervezetek társadalmi érdekeket sértő tevékenységét korlátozza. ____3 Kívülről mutatós
