Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. december 3. Jézus Krisztus horeszfcépja és fl nagy fogamzásgátló... A képlékeny igazságról Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával Negyedszázados alkotói barátság. Sikerek, bukások, megdicsőülések. És botrányok. Legendák. Mindenekelőtt azonban: művek. Filmek, színházi előadások, forgatókönyvek, blődlik. Szegénylegények, így jöttem. Fényes szelek. Még kér a nép. Allegro barbaro, A zsarnok szíve. Szörnyek évadja. A Csárdáskirálynő Miskolcon, a Doktor Fausztusz Kecskeméten, a Szép magyar tragédia Nyíregyházán. Aztán filmek Olaszországban, legutóbb Izraelben. S már elkészült a legújabb közös produkció is, a Jézus Krisztus horoszkópja. — ön a Valóság: októberi számában azt nyilatkozta: „Én utálom ezt a világot.” Majd a cikk végén arról beszélt, hogy a „Messiás akkor jön el. ha a világ már a végletekig rossz lesz ... vagy ha megjavul. Re- mélem, hogy így vagy úgy, de eljön. Es az én kicsi fiam talán mégsem fogja megélni, hogy fölrobban ez a világ .. Miért önben ez a nagyfokú ke- serűség? Jancsó: — Nincsenek jó benyomásaim a világról. Én huzamosabb ideig éltem másutt is; ez sem győzött meg arról, hogy jó az emberiség, Gyula szokta emlegetni: ha már az ember gondolkodik, szeretne tudni valamit, ami túlmutat rajtunk — ha van másik világ. Ám az senkinek nem jutott eszébe, hogy tán éppen ez a pokol? Hernádi: — Ez a létforma, hogy az individuális egyedek a túlélés miatt a másik elöl energiát vesznek el, kiolthatatlan agresszióhoz Jancsó Miklós vezet. Az ember megöli az állatot, hogy élhessen. Ezt a tételt nem lehet megoldani. Az emberben azonban furcsa dolgok vannak. Az enzimek ideologikus tulajdonságnak: mintha túlmutatnának a világon, pedig a transzcendens itt van a létben. Jancsó: — A mi létünk véges. Az egész orvostudomány jóformán azért van, hogy hosszabbítsa az életet. A középkorban 25 év volt az átlagéletkor. Ma hetven. Hernádi : — Az ember nem tudja átélni a saját halálát. Én voltam hadifogságban. Mellettem tucatszámra pusztultak a bajtársaim. Én megmaradtam. Közben pedig nem voltam képes megélni a halált. Jancsó: — Ezek olyan ontológiai problémák, amelyekre nem lehet válaszolni. Hernádi: — A társadalom a túlélést törvényekkel akarja biztosítani. „Ne ölj!” — hirdeti. Ám amint háború van, megáldják a zászlót, ölni dicsőség lesz. — Az ónok filmjeiben visszatérő kérdések a hatalom-sza- badság-politika. s mostanában bizonyos ontológiai, lételméleti kérdések . . . Jancsó: — Az ismeretelméleti vonal a Boccacciofilm óta erősödött meg nálunk. Hernádi: — A megismerés végül is relatív. A nálunk található elvonatkoztatottság bizonyára életkori sajátosság is már. Idővel talán bölcsebb az ember, vagy legalábbis annak akar látszani. ítéleteinket természetesen befolyásolja az épp aktuális történelmi idő is. Még egy évHernádi Gyula vei ezelőtt sem tapasztaltuk azt, amit manapság. Jancsó: — Amiket ma lehet olvasni Sztálinról, felkavaró. Még pár évvel ezelőtt sem volt tanácsos sztálinizmusról beszélni; inkább a személyi kultuszról suttogtunk. Emlékszem, hogy 1965- ben bizonygatni kellett: a Szegénylegények nem erről a korról szól. Hernádi: — A megismerés alapkérdései előhívják az efféléket is: mi az igazság? így történt-e a történelem valójában? S kiderül: az igazság képlékeny. Ami ma igaz, holnap már nem az. így nem meglepő, ha valamelyik hősünk feltámad, holott az előző jelenetben már láttuk meghalni őt. Jóllehet, ma nem szokás gondolkodtató filmet nézni. A napjainkban népszerű dokumentumalkotásokban nyilván a 'képi ábrázolás nem olyan lényeges, mint a múlt faggatása: a dolgok mögötti idő vizsgálata. A létezés működési mechanizmusainak szemlélése. Jancsó: — Ma egyszerűen fogalmazni — ez a divat. Egyszerű történet — egyszerű képi világ. A televízió általában ilyen műveket sugároz. A mi filmjeink sohasem voltak ilyenek. — Hogyan tekint ön koreai dokumentumfilmjeire — ma? Jancsó: — Amit 1956 előtt csináltam, az csupa hazugság. A valóságból nem tártam fel semmit. Nemrégiben megnéztem egy korai „művemet”: az Arat az orosházi Dózsa címűt. Szörnyű. Én 1956 után kezdtem másképp gondolkodni. Volt egy baráti társaság: Csoóri, Konrád György, Gyurkó, Sükösd Mihály, Hernádi Gyula. Vitányi Iván, Horgas Béla: Mi egymást neveltük. — Most hová sorolják magukat? Jancsó: — Erre van egy anekdotám. Megkérdeznek egy kislányt, akinek az anyja magyar, az apja angol: ki vagy te? — Magyar''vagyok — feleli. Másnap ismét megkérdezik: — Mondd, magyar vagy? — Nem, azt hiszem, angol. Harmadnap is megtudakolják: ki vagy te? — Én Krisztina vagyok . . . — önök kinek csinálják a filmjeiket? Jancsó: — A Krisztináknak. A mértéknézőknek, akik úgy gondolkodnak, ahogy mi... — Mostanában nincs nagy keletje az elvontabb müveknek . . . Hernádi: — Az író nem tud másképpen írni, csak ahogy a belső szükség diktálja. Jancsó sem tud Bacsófilmet csinálni. Az író hiába akar közönségsikert, ha nem tud fogyaszthatót írni. Olykor a stílus találkozhat az olvasói elvárásokkal, mint most például Umberto Eco esetében, A rózsa neve című regényben. Én ugyan értetlenül álltam vele szemben. Hogy adta el ezt 15 millió példányban? De hát kicsit titokzatos, kicsit misztikus, kicsit krimiszerű. Ezért fogy ... I (No persze Hernádi Gyula sem panaszkodhat: munkái elkelnek, különösen a pi- kánsabbak. A téli könyvá- sár újdonsága lesz A nagy fogamzásgátló. Bizonyára sokat a piacra dobnak belőle, ha nem is 15 millió példányban . . .) (karádi) Péter Eta: Szüntelen vergődésben, mindig az utak! Nézem a messzi csillagokat. Hány város lesz még? Csönd, sehol... Költözés Lenni kell egy szigetnek valahol. Szívemben Anyám arca él. Rátámadok a bámuló gerendákra. Hiány a régi fedél. Aiszkhülosz-bemutató a Móricz Zsigmondi Színházban AISZKHÜLOSZ MA IS ÉRVÉNYES. A mítosz örök. Konfliktusai átértelmezhetők; bennük századok keresik a választ önnön létükre. A Móricz Zsigmond Színház is rólunk és nekünk szól — habár ©resztész sorsán keresztül. A színpadon, a deszkákból, lécekből < összerótt kicsiny templomra utaló térben idé- ződik meg a két és fél ezer éves trilógia. A legfenségesebb görög tragikus i. e. 458- ban bemutatott műve, amely az athéni demokrácia jogrendjének drámai igazolása volt, az ismert mítoszt dolgozza fel: Agamemnon, az akháj hadak vezére tíz éve harcol Trója ellen. A háborúba indulás előtt, hogy a veszteglő hajók jó szelet kapjanak, feláldozta leányát, Iphigeneiát. E bűne miatt (a dráma jelen, idejében), amikor a görög sereg bevette Tróját, s Agamemnon dicsőségesen hazatér. felesége, Klütaimnesztra, aki időközben Aigiszthosz szeretője lett, a férfi segítségével megöli férjét. Ám a sokáig távol lévő, de később visszatérő ©resztész Apollón tanácsára meggyilkolja anyját és Aigiszthoszt. Vétke miatt üldözőbe veszik az Erinnüszek, a bosszúállás szellemei. Ö Apollón templomába menekül, ahol Paliasz Athéné vezetésével az Areioszpagosz, a vének tanácsa fölmenti az anyagyilkosság vádja alól, Athéné pedig megszelídíti és letelepíti az Erinnüszeket. TÖRTÉNETILEG a mű egyik síkja a matriarchátus és a patriarchátus küzdelméről szól: a törzsi társadalom' vérbosszúját föl kell váltania az igazságos törvényeknek, az államiságnak. De arról is beszél, hogy a hatalomra jutott demokráciában nincs helye a viszályoknak. A trilógia végül is megkerülhetetlenül a hatalomról vall; a nyíregyházi elődás ezt a vonulatot erősíti föl és értelmezi át. Salamon Suba László rendezői koncepciója a mítosz időtlenségén alapszik. Elképzelése kitágítja a tragédiák határait: a véres történetet egy parányi falusi templom falai közé helyezi, ahol a prédikációként felidézett egykori eseményeknek a hívek maguk is részesei lesznek. Ehhez azonban legelőször a kar szerepét kellett kijelölni. A görög színház köztudottan közösségi jellegű: a kórus egy adott műben mindvégig a színen van, reagál az eseményekre, tanácsokat ad a hősöknek, vagy elsiratja Őket. A szereplők gyásza, öröme és rettegése így megsokszorozódik. Salamon elképzelésében a gyülekezetből lesz a kar. Ez az embercsoport azonban könnyen manipulálható: kiszolgáltatott. Olyannyira tétova, hogy érzelmeit is alig tudja artikulálni. A hatalom játékszere. A kar kisemberekből áll, akik nemigen értik, mi történik körülöttük. A harmadik részben, a Jólelkűekhen u kórus a bíróság, amely igazságérzetének megfelelően ítélne, ám Apollón és Athéna kijátssza a népet és meghamisítja a szavazást. Ez a rendezői ötlet olyan értelmezési síkokat kínál, melyek szerint a látottakat egyértelműen a hatalom természetrajzának vizsgálataként kell felfognunk. A hatalom erkölcse a tét. Paliasz Athéné leszereli az Erinnüszeket, akik az új rend zsa-- Tolással kikénvszeritett új - szolgái •lesznek."-- - Salamon szerint az egész tárgyalás érvrendszere annyira abszurd, hogy Oresztész győzelme keserű győzelem, s bár az istennő „viruló várost” jövendöl, az anyagyilkos fiú némán kuporodik Apollón- ölébe. Az előadás az abszurddá váló hatalom szomorú tanulságával és a „dicső aranykor” eljövetelének ígéretével zárul. A rendező nagyívű gondolatát (amelynek valamennyi részletét fölfejtendő valószínűleg a darab többszöri megtekintése szükséges) a szereplők nem tudják mindenkor maradéktalanul teljesíteni. Az Agamemnon beli kar olykor túl harsány; visszafogottabban hatásosabb lenne. A trilógiában Klütaimnesztra az egyik központi hős. Félelmetes és tragikus nőalak, aki leányát megbosszulandó öli meg Agamemnont. összetett, bonyolult jellem. Gaál Erzsébet megformálásában kegyetlen és kétszínű, számító és csalárd, vad és kérlelhetetlen. Démonikus, tragikai fenség nélkül. A Rékasi Károly alakította Oresztész pszichológiai kutyaszorítóba került fiú, akit hajt Apollón biztatása, de visszafog gyermeki érzelme. A szörnyű mészárlás után pedig összeomlik. Rékasi a tőle megszokott lendülettel formálja meg ©resztészt. Szerepfelfogásában Oresztész vívódó ember, aki, bár érzi anyja bűnösségét, habozik, s csak Apollóntól való félelmében szánja el magát a tettre. Alakítása kevésbé árnyalt, mint amilyen lehetne. Varjú Olga Elektrája tétova segítője fivérének; nem egyenrangú ellenfele Klütaimnesztrá- nak. Zu bor Ágnes Kórusvezető- nője kidolgozott játék; Szabó Tünde életszerű Dajkája e borzalmakkal terhes légkörben kedves, emberi jelenség. Juhász György Aigiszthosz- ként, félmeztelenül nyalka szépfiúra emlékeztet inkább, mint uralkodni vágyó férfira. Alakja kifejezi, hogy méltatlan a trónra. Kasszandrát Molnár Erika személyesíti meg, sokszínűén. Riasztó látomásaiban elevenedik meg Agamemnon halála, ugyanakkor érzékelhetően, borzongató módon saját pusztulását is előre vetíti. A színésznő azonban megmutatja a jóstehetséggel megvert nő dévaj- kodó arcát is. Földi László Don Quijotéru asszociáltató páncéljában inkább barbár és esetlen, mint rettegett hadvezér. A harmadik dráma. A jó- lelkűek a már föntebb vázolt gondolatiság jegyében groteszk vonásokat hordoz. Saf- ranek Károly lyráját, pengető, szórakozott, romlott, unalmában csínytevéseket kiagyal« Apollónia, abszurdi- záló alák, aki eppen ezért 'veszélyes, mint hatalomgyakorló (bár ő is csak eszköz Zeusz kezében). Az Erinnüszek karának vezetőjeként Szabó Tünde gondosan jellemzett figurát teremt. Szalai Kriszta Athénaként inkább frivol, mint méltóságteljes. Csikós Sándor Kórusvezetője, Gados Béla Hírnöke, Molnár Erika Püthiája jól felépített figurák. AISZKHÜLOSZ SEJTELMES VILÄGA a színpadon profanizálódik, bár az argoszi sorsok fölött ott magasodik a végzet, az Erinnüszek alakjában. Kónya András jelmezei, Melis László zenéje. Nagy Andrea és Bálint Ádám díszletei a rendezői elképzelések hatásos segítői. A cselekményvezetés több színterük a fönt és a lent világa beszédes. A mítoszi szereplők általában nem kimennek a színről, hanem le (Hádészba?), ahonnan vörös fény csap föl. . . A trilógia (Agamemnon, Síri áldozat, A jólelkűek) szövegét Jánosy István fordításának újraköltésével Fe- rencz Győző tette mondható- vá, verstanilag is tökéletessé. Köztudomású, hogy az antik drámában a kar általában énekkel és tánccal kísérte mondandóját: Salamon színpadán ezért nem meglepő az argoszi rabnőnek (a falu asz- szonyainak) szertartásjellegű mozgatása, győzelmi tánca. A PREMIEREN ÜGY TŰNT, hogy e gazdag jelentéstartalmú előadás kivitelezése némileg egyenetlen: leginkább az első rész szorul még további finomításokra: a kar tagjainak egyénenkénti cselekedtetése nem eléggé kidolgozott. Az egyedi alapkoncepciójú, rengeteg szereplőt foglalkoztató, néhány ponton következetlen, itt-ott, főleg a kórusban elmondott szövegrészek érthetőségével küzdő nagyigényű produkció azonban eredeti műalkotás. Megkülönböztetett figyelemre méltó. Karádi Zsolt KU HÉTVÉGI MELLÉKLET Jelenet az Oreszteiából. (Csutkái Csaba felvétele) Korain Detaő: Allegro Barbara. (A mfivésx — ha élne — most lenne 8t évet)
