Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december' 24. A párizsi. Scherrer luxusszalon idei bemutatójának szenzációja volt a nadrág. A nadrágot kedvelő nők el- bűvölten, lelkes odaadással gyönyörködhettek a nagyon népszerű, s a mind gyakrabban látható újdonságokban. A nadrágok elterjedésének legfőbb oka valójában az, hogy velük biztos a siker. A nők nagy többsége örömmel viseli és 1. Strucctolt kabát, s alatta mély dekoltázzsal szabott gyapjúselyem pantal- lókombiné. 2. Shortos összeállítás vastag gyapjúszövetből. A blúzkabát színösszeállítása szürke, rózsaszín és zöld, .Äi^iftke3. Kombinált mellénykabát sima fekete gyapjúkreppből és eszterházi kockás szövetből. A gyapjúkrepp chevron szövet pantalló fekete és fehér színösszeállítás ú. 4. Csinos, elegáns réteges öltözködést mutat be a maneken. Kockás gyap- júkosztüm, ciklámen, szürke és zöld színösszetételben, alatta az ismét nagyon divatos mellény látható. A pantalló szürke jerseyből készült. A magas nyakú pulóver fukrna színű jerseyből yap. Skótkockás hosszú sál á divatos kiegészítője. 5. Alkalmi összeállítás. A fekete bársonymellényre arany legyeket hímeztek. A divatos vonalú pantalló fekete szaténből készült, s a blúz fekete organzából. 6. Kombinépantalló királykék gyapjúkreppből. 7. Téli összeállítás: királykék jerseykrepp redőzött szabással. A kék-fehér és fekete kockás gyapjúkosztüm klasszikus szabású. A fekete szatén blúz kék és fehér gömbmintával. r ^ Kovács Mari párizsi divatlevele Újra a nadrág Jó étvágyat! Karácsonyi pulyka Kívül piros-ropogós, belseje szétomlik az ember szájában. Ez jellemző a karácsonyi pulykára, és persze az, hogy illata egykettőre ki lopakodik a sütőből. Könnyű elkészíteni. A. pulykát csak a belsőségeitől, a lábától, a szárnyavé- gétől kell megszabadítani. Ezután kívül-belül bedörzsöljük sóval. Legalább két-há- rom óráig pihentetjük, miajd megtöltjük és a jól előmelegített sütőbe tesszük. További két-, két és fél óra szükséges ahhoz, hogy a szalonnával tűzdelt karácsonyi pulyka megkapja páratlan aromáját és szemet gyönyörködtető színét. Többször meg kell locsolni sörrel hígított saját zsírjával, hogy bőre pikáns ízű, ropogós állapotát elnyerje. Nagyon fontos a töltelék elkészítése, fűszerezése. Egy csomag gesztenyemasszához, negyedkiló sovány sertéscombot, két tejben áztatott zsömlét, legalább két tojást, egy doboz tejfölt adunk, kevés sóval és ízlés szerint tört borssal. Ezt jól összekeverjük és a pulyka belsejébe töltjük. A sült burgonya és a rizs- köret mellett vörösborban párolt aszalt szilvát, vagy szilvabefőttet tálaljunk hozzá. Pikáns pulyka- mellszeletek A pulykamellből eltávolítjuk a csontot, majd vékony szeletekre vágjuk és a kés fokával egy kicsit megütöget- jük. Sót, törött borsot, mustárt és ízlés szerint összezúzott fokhagymát keverünk össze, és ezzel mindkét oldalán bekenjük a felszeletelt pulykamellet és egy napig állni hagyjuk a hűtőben. Forróra hevített zsírban, vagy olajban mindkét oldalán megpirítjuk a szeleteket, majd húslével felengedve puhára pároljuk. Néhány szem köménymagot, egy kis csípős paprikát, paradicsomot vagy paradicsomlevet is adhatunk hozzá. Amikor majdnem készen van, még egy kevés gombát kockázunk össze és egy pohár borral együtt még egyszer felhevítjük. A konyhamúveletet befejezhetjük egy tejfölös habarással, vagy aki jobban szereti, tálalhatja ezt a finom pecsenyét úgy is, hogy aprószemű galuskára teríti a tejfölt. NÉHÁNV fenvő Mikor e sorokat írtam — írom —, még nem tudom, milyen lesz az idei karácsony. (Szegény.) A színét sem sejthetem. Fekete? Fehér? Oly szűk a választék, jósolhatnék akár, ha az időjósokat nem is, de magam kipróbálandó. Igazán csak az fáj, hogy olyan időket élünk, amikor aat se lehet tudni, lesz-e egyáltalán karácsony. Valószínűbb, hogy lesz. Ugyanis postásunk már élhelyeate ládikónkban karácsonyi és újévi üdvlapját, s e postásnak költői neve van: Nagy László. A költők, a költők nevét viselők nem tévedhetnek e honban. Szóval: karácsony. A szóval, a szókkal itt nem megyünk semmire. Nem újkeletű baj ez. Az ünnepet hol az állam, hol az egyház rendeli el, a nép kap az alkalmon, és „ünnepel”. Ez az ünnep, a karácsony mégis, valahogy: más. E napokon a pápista az anyaggá izmosul! szeretettel foglalkozik, s elhül erején, a nem hívő szerettei körében lógázza lábát, de felállva énekli ei a Mennyből az an-* gyalt. E napra régtől és sokan készülünk. E nap a szeretet ünnepe, és a családé, mert születni és nevelkedni csak családban érdemes. — Ha- szomtaliankodó a gondolat, de elűzhetetlen: ki lett volna Jézusból, ha József sokat iszik, Mária idegeire megy, mire Mária ... a kisded állami gondozásba kerül . . . Hittünk volna-e így is neki? Szóval, a születés. A szene- ratet megszületése. Nem lesz itt semmi csattanó. Valami mégis ki fog kerekedni. Talán egy dallam, egy ünnepi ének . . . Reménykedjünk. Ünnepelni igazán csak a gyerekek tudnak. (Talán mert ők vannak közelebb a születéshez?) Mert az ünnep a várakozással, a nincstelenséggel kezdődik, hiszen az ünnepre várni kell, s az ünnepbe mindenünket bele kell adnunk, egész addigi életünket, sőt. számvetéseink ferdén beeső fényében még a jövőnk egy darabját is. S mindezt egyetlen napon, egyetlen órán! És épp azok előtt, azok körében, akik legközelebb állnak, élnek hozzánk. A család, a szeretteink színe előtt, ha vannak még ilyenek. (Vannak. Keressük fel őket!) Nem csoda, ha oly sokan az egyszeri alkalom felelőssége elől az ital elé futnak, hogy az aztán, mint valami lusta teher vonat, elüsse őket, s ott feküdjenek kiterüilve, ellebegve, mocsokba hengergetetten ... Akkor inkább a köznapok. A gyerekek ... Qk az igazán várakozók, a valódi nincstelenek. Csak az van nekik, amit álmodnak maguknialk — még hányat kell aludnunk? —, és csak tőlünk remélhetnek bármit, bármenynyire is hisznek az ajándékhozó angyalokban. S mi, persze, angyalkodunk. Cseppet sem angyalokhoz illő kéjjel nyújtjuk a várakozás idejét, 'ónefceÍLtetjük őket, neveljük őket az utolsó utáni pillanatig, a csengettyűszőig, minden pillanat kín és gyönyör a számukra, nekünk csak a nyers hatalom jut, hogy adhatunk, hogy angyalkodha- itunik.' Nálunk, a kertben áll két fenyő. Kettő, az már majdnem néhány. Nem is jó szó ide az, hogy áll. Inkább: él. Sőt: nő. Mert egyfolytában nőnek. Már magasabbak, mint a házunk. Ha elgondolom, hogy így karácsonyfáit hány ezer ekkora fenyő hal hőhalált a lakótelepeken, a putrikban, a viüilákban, elszo- morodara, előre. De mi is veszünk egyet. A pénz semlegesíti a fahalálhoz súrlódó érzelmeinket. A kertben álló fenyők belátnak hozzánk, elsirathatják fölcicomázott rokonukat. A karácsonyfák földíszítve halnak meg. De legalább a két kinti ... az él. Már nem díszítjük föl őket, mint kiskorukban. El se érnénk a csúcsukat. A gallyakat se nagyon. Kinőttek a kezünk alól. Ahogy majd a gyerekeink is. Ha nem lesz nagyon hideg, majd kimegyünk a kertbe, és elénekeljük nekik is azt a kevés karácsonyi dalt, amit tudunk. Igen, egy dalllam. Egy ünnepi ének. Ennyit ígérhetünk. Apáti Miklós Évforduló jeligére: „Ezelőtt két évvel már tagadtam a szerelmet és nem is hittem benne. Ez a tagadásom ma már megdőlt. Jobban szeretem a barátnőmet, mint bárki mást, akit életemben ismertem. Úgy szeretem, mint az első szerelmemet. Szeretem minden hibájával. Fizikai fájdalmam van, ha nem látom. Bárhol vagyok, csak őt látom, éjszakánként csak vele álmodom. Benne látom anyám, szerelmem, feleségem. ö az, akit mindig kerestem. Ö mindig jót akar nekem. Soha meg nem sért, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Az egészben annyi a hiba, hogy ezt neki elmondani nem tudom. A szerelem olyan komollyá tett, hogy még viccből sem tudnék neki mondani semmit. Nem mutatom neki az érzelmeimet, pedig ha tudná . . . Egyszerűen nem tudom, hol kezdjem el. ö olyan rendes és olyan józan. Szeretek és szervedek.” Megkapóan szép, igaz érzelmekről szól a levele. Ha akarná sem tudná letagadni, mert minden szavában, mondatában benne lüktet a szerelem. S ezt nem kell szavakban elmondania a barátnőjének. A szem, a kéz, a test is beszél, és ezt mindig, * mindennél jobban megértették a nők, mert ebhez külön képességük van. Különben hogy értenék meg a csecsemőjüket? De ha némán nem tudja kimutatni az érzelmeit, számtalan szép szerelmes verset ismer a világirodalom. Válassza ki azt, amelyik a legjobban hasonlít az ön érzéseire, másolja le és adja oda neki. Megérti majd, mi szól belőle. „Tizenhat éves fiú” jeligére: A tévében látott film nem pontosan a fitymaszűkület műtétjét mutatta be, hanem az arab (és némely primitív népnél) szokásos körülmetélést, vagyis a fityma eltávolítását. Remélem, mindketten ugyanarra a filmre gondolunk. A ,,cirkumcizió” a melegégövi országokban azért vált szertartássá, mert ezzel előzik meg a fitymagyulladást. Nálunk felnőttkorban a fitymaszűkület miatt végzik, de természetesen nem a filmen látott módon. Nagyon egyszerűen: ez a szűkület azt jelenti, hogy a fityma nem húzható vissza a makkról. Káros következményei vannak, mert a makk súlyosabb esetekben elhalhat. Testi és lelki egészséged érdekében előbb fordulj urológushoz, aki pontosan megmondja, mi a baj, mit kell tenni. A nyíregyházi kórházrendelőintézetben találod meg az urológust, beutalót ad a körzeti orvos. A műtétet (ha arra van szükség) érzéstelenítéssel végzik, egy-két hét alatt meggyógyul a seb. Hosz- szabb kórházi tartózkodást általában nem igényel, és a beavatkozást meg sem érzed. Nőni szertnék jeligére: „Bátortalanul írok, érzésem szerint néha túl szigorú választ kapnak az amúgy is bajban levők. Sajnos nem növök, a felsőtestem már elég nagy, de a lábaim nagyon picik. Lehet-e valahogy növekedésre serkenteni, vagy van-e valami olyan dolog, ami után szerezhetem egy pár centit?” Erre bizony látatlanban igen nehéz válaszolni! Nem tudom, hány éves vagy, de bizonyára nagyon fiatal. Abban a korban, amikor még nő, alakul az ember, tehát a végső kifejlődéshez még sok az idő. Sokat segít a torna, a tornatanárod bizonyára örömmel ad tanácsokat a gyakorlatokhoz. De felkeresheted a városi rendelő- intézetben a sportorvost is. Ami a tanácsok szigorúságát illeti: bajban lelkiismeretlenség „udvariasan” elhallgatni dolgokat, illetve szépeket hazudni. [CS A L A1DM 1)111 TTiTONll ffH KARÁCSONYI MELLÉKLET
