Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

„He vigyázzon, egyszer nagymama lesz...”

Beszélgetés Csűrös Karolával

Éppenséggel nagy- és déd- mamáink idejében keletkezett, s vált azóta örökzölddé ez a sláger: „Kicsike vigyázzon, egyszer nagymama lesz..Csűrös Karolát, aki „civilben” a Madách Színház hűséges tagja (hűséges, mert néhány kezdeti vidéki év után ide szerződött, és évtizedek óta itt dolgozik), jóllehet a polgári életben nincs is gyermeke, tehát unokája sem, a Szomszédok című televíziós sorozatban immár másodszor érték nagymamái örömök.

— A nézők egy része — kiváltképp ha hetenként képernyőre kerülő sorozatról van szó, amely immár 1987 májusa óta egyfolytában megy — azonosítja a színésznőt a szerepével. A Szomszédokban én vagyok Etus, akit lánya, veje, s éppen nagylányosodó, 13—14 éves Julcsi unokája egyaránt így, a keresztnevén nevez. S akinek most, másfél évvel a sorozat indulása után, megszületett a második unokája is: Flóra — mondja az újságírónak Csűrös KaroJa. ocj-Jvr nxrL

— Déhát nemcsak a sorozatban.

— Persze hogy nem: az

életben is. A sorozat írói mentek az élet után. Vagyis amint sorozatbeli lányom, azaz Frajt Edit színésznőkollégám bejelentette, hogy áldott állapotban van magánemberként, a Szomszédok szerzői Edit filmbeli figuráját, Julit is terhesre írták. Amikor a sorozatban ott tartottunk, hogy Julinak * már nagy fájdalmai vannak, mindenórás, akkor, a forgatás

befejezése után, Frajt Edit

hazament, összecsomagolta a holmiját, bement a kórházba,

> és néhány' órán belül világra hozta Franciskáját. (A filmben: Flórát.)

— Most térek rá arra, hogy a nézők szinte azonosítják a színésznőt a figurájával — folytatja Csűrös Karola —, amikor, bementem meglátogatni a „lányomat”, vagyis Frajt Edit kolléganőmet,

Jelenet a Szomszédok forgatásán; a képen Kulka János, Csűrös Karola és a rendező Horváth Adím. (Fotó; MTI- Press)

mind a nővérek, mind társai a kórteremben nagy gaudi- ummal fogadtak: „Már vártuk a nagymamát, lássa végre az új unokáját!”, mondták félig nevetve, félig komolyan.

— Mitől szereti ennyire a

közönség a Szomszédokat? Illetve kerüljünk közelebb Csűrös Karolához: mitől

olyan népszerű ez az Etus?

— Álszerénység lenne tagadnom, hogy Etus csakugyan népszerű lett. Mindenütt megismernek, üdvözölnek, barátságos szavakat mondanak, még az autóból is kihajolnak sokszor, lelassítva a járművet, hogy köszöntsenek. A rádió ifjúsági osztálya nemrég végzett egy felmérést a fiatalok körében, és arra a megállapításra jutott, hogy az ifjúságnak hiányzik az „etusság”. Mármint az, hogy legyen egy olyan tapasztalt, hozzájuk közel álló felnőtt személy, akinek nyíltan és részletesen elmondhatják örömeiket és bánataikat ugyanúgy, ahogy unokám, Julcsi, meg a lányom s a vejem teszi a Szomszédokban, amikor velem beszélgetnek.

— Eddig legalább négy-öt szerző írta a Szomszédok epizódjait. Közülük ki találta ki Etust?

— Egyik sem. Leginkább a rendező találta ki, Horváth Ádám, emléket állítva szeretett édesanyjának, Horváth Zoltán, majd Sárközi György

feleségének, akinek lánykori neve Molnár Márta, minthogy Molnár Ferenc leánya. Ismertem őt jól magam is, csakugyan ilyen Etus-szerű teremtés volt: intelligens és művelt, nyitott, és mindenkin segítő, a saját családjával szemben sem tolakodó, minden berozsdásodott konvenciót sutba vető. semmibe bele nem szóló, s ha kérték a véleményét, akkor is alaposan, megfontoltan, s a legnagyobb toleranciával mondta el. Egyébként Horváth Ádám Mártának szólította édesanyját csakúgy, ahogy Juli lányom is Etusnak szólít engem a filmben.

B. T.

..Mennyből az angyal lejött

Inkább olyan úr légy, aki úgy dolgozik, mint egy cseléd, mint olyan cseléd, aki úgy henyél, mint egy úr. (Széchenyi)

A balsiker pompás fegyver a hízelgés ellen. (Napóleon)

Ahol bírálni nem szabad, a

dicséret puszta szó csupán.

( Beaumarchais)

A szépség néha nagyon szemetes árok. Megptszkolja azt, aki beleesik. (Szabó Dezső)

Mindenkiben annyi gőg van, amennyi az eszéből hiányzik.

(Csikesz Sándor)

Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül, s mégis be akarja tölteni, nem tehet mást, minthogy a fennmaradó ürességet önmagában helyezi el (Leibnitz)

Egyre több az olyan ember, aki orvos, de egyre kevesebb az olyan orvos, aki ember.

(Brunner Emil)

Az az ember, aki szakadatlanul a maga kiválóságában tetszeleg, a végén üressé és felfuvalkodottá lesz; a nagyság volt a szenvedélye és a tSrpeség lesz a tragikuma.

(Shakespeare)

Mint a folyam, olyan a szenvedély, csobog, ha sekély, hallgat, ha mély. (Shakespeare)

A világot nem lehet szocális olajcseppekkel meggyógyítani: oda önfeláldozó emberek vére kell. (Csikesz Sándor)

„Eszmény és ifjúság: ez a két fogalom egymásért van teremtve’ nem voltunk addig ifjak,

(';> — ..„italt eszményeink,

1 :*n^D,u :

„Mindenkiben annyi gőg van,

amennyi az eszéből hiányzik...”

Nagy emberek bölcs gondolatai

„Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak”. (Németh László)

„A divat szentesített lehetőség a tilalmassal való kacérkodásra". (Németh László)

„A szeretetnek hűséggé kell válni, hogy ne csak követeljen, hanem tartozzék is”. (Brunner Emil)

„Csak a háláj ember lehet boldog ember, csak a hálás ember lehet elégedett ember, csak a hálás ember tud kiegyensúlyozott lélek lenni. S mégis ezt az egyet, a há- Iádatosságot tanulják meg legkevésbé az emberek." (Csikesz Sándor)

Naggyá a világot csak nagy gondolatokkal lehet tenni, s az a legnagyobb jótevő, aki a legnagyobb gondolatokat adja a világnak. (Goethe)

„Nekünk egy ős emberi végzetet kell leküzdenünk; azt, hogy mi felejtünk, ahol emlékezni kellene, és emlékezünk, ahol felejtenünk kellene’’.

(Brunner Emil)

„Egy nép életében az igazi ' próba az elvesztett háború. Ez mutatja meg, mi jó egy népben és mi rossz. Leveretéskor 1 derül ki, mely népben van erő, mely nép őrzi meg becsületét, uaaa'.tóságát, ideáljait, melyik szenvedni nemesen, tiszte- ,et parancsolóan”. (Németh szló)----^ P7;

A karácsony a téli ünnepkör főünnepe, Jézus születésének napja, a béke, a család, a szeretet ünnepe. A Nagy Konstantin római császár korában államvallássá lett kereszténység az európai népek történetének, erkölcseinek, kultúrájának kialakításában döntő szerepet játszott.

Jézus életének történetét minden kor művésze a maga felfogása szerint jelenítette meg. A legtöbbet talán Jézus születését ábrázolták. Lukács evangéliuma tájékoztat legrészletesebben az eseményekről. Elmondja, hogy Augustus császár népszámlálást rendelt el egész birodalmában. József, a názáreti ács is felment Betblehembe Szűz Máriával, hogy a parancsnak eleget tegyen. A Jeruzsálem-Hebron fővonaltól távol fekvő kisvárosban kevés volt a szállás és fogadó, a Szent Család szükségtől hajtva egy barlang-istállóban húzta meg magát éjszakára, ahol Mária éjfélkor megszülte a Szentiélektől fogant Megváltót. Bepólyálta, és a jászolba fektette. Az Űr angyala megjelent a város körül tanyázó pásztoroknak, hírül adva Jézus születését. Azok útra kelvén megtalálták és ajándékokkal hódoltak neki. Bár a születési színhelye egy barlang volt, amilyen ma is sok található Bethlehem határában — a „Jézus születése” Bazilika is efelett emelkedik —, a nyugat-európai művészek a környezetet a saját viszonyaik szerint ábrázolták, így Jézust fából ácsolt istálló jászolába helyezték, mint a németalföldi reneszánsz képviselője, Gerard David, aki Szűz Máriát a kis Jézus előtt térdepelve festette meg, apró angyalokkal és odasiető pásztorokkal. A jelenet tanúja egy szamár és egy ökör, amelynek a későbbi bet- lehemes játékokban is szerepelnek.

Bizáncban a trónoló Madonnák ábrázolási módja terjedt el, onnan származott át a nyugati művészetbe a középkor századaiban.

Ravennában, a Sant’ Apol- linare Nuovo bazilika hatalmas mozaikján Szűz Mária

Jacobello d<

későgótika idején mái dott a bizánci trónoló IV nák távoli méltósága, a szék a kor szemléletét k valóságos, földön járó változtatták Szűz Mária úgy, mint a bibliai tört más szereplőit. Jacobe Fiore, Mária gyermeké mű képén a mélyen elf kodó Mária kecses fim és a kisgyermekes nar ezt a tendenciát mutatj chele Giambono, a kö1 festőnemzedék tagja, perspektivikus térbe he építészeti részletekkel

Gerard David: Jéna nrfUeléee

„Minden művészetnek feladata kimondani a valót szép formában.»* (Eötvös József)

„Néhány ezer, vagy néhány tízezer ember tombolása azt a benyomást kelti, hogy az egész világ ujjong, mert a csend nem hallható. Egy több százezres nagyvárosnak az igazi hangulatát nem fejezheti ki néhány ezer őrjöngő. (Napóleon)

„Oktalanság többet adni az illendőségre, mint az egészségre”. (Erasmus Rotterdamus)

„Életünk égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassan, majd sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog, aki midőn létének e múlandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világitott”.

(Eötvös József)

„Az ember való becse nem eszének, hanem jellemének erejétől függ. Kiben az hiányzik, azt a nagy elmebeli tehetség csak gyengébbé teszi, s nincs szerencsétlenebb, sőt néha alábbvalóbb teremtés a világon, mint a nagy ész, melynek a jellem nem felel meg”.

(Eötvös József)

„Amely arányban valakit szeretünk, azon arányban aggódunk érte, ezért az önzés mindig magában hordja büntetését. Az egoista, ki egész életén át csak saját boldogsága után fé-^d. minden iparkodásával ci'tf '„chondrikussá *"**“ mi ~~ József)

JO nrSn

„Amikor tested bepiszkolód a szegények körüli forgolódás- ban, akkor egy lépést teszel meg a lelki tisztaság felé".

(Eötvös József)

„Az embernek nincsenek barátai, csak a szerencséjének”.

(Napóleon)

„Háborúban nyertes mindig mentesül bűneitől”. (Napóleon)

„A kényszert kevésbé érzi az ember terhesnek, ha megtisztelő kötelességnek nevezik”.

(Napóleon)

„Poroszország nem állam, melynek hadserege van, hanem hadsereg, melynek állama van”. (Talleyrand)

„A részigazság a hazugságnál is kártékonyabb, mert meg- tévesztőbb”. (Féja Géza)

„A kormányok kétféle embert alkalmaznak; olyanokat, akiket megbecsülnek és olyanokat, akiket megvetnek”. (Napóleon)

„Az egyik ember ekével keresi kenyerét, holott miniszternek kellene lennie,-a másik pedig miniszter, holott eke való a kezébe”. (Napóleon)

„Egy tanú nem tanú? Ez különös. Egy tisztességes ember vallomása nem elég egy gazember ellen, de két gazember vallomása alapján elítélnek egy tisztességes embert”. (Napóleon)

„Minden ember bolond ember, aki jobban táncol, mit ahogy tud”. (Demeter András székely ember)

„Mindenki minden egyes cselekedetével felelősséget vállal az emberiség előtt. Amikor valaki ráébred erre az igazságra, ez azt jelenti, hogy a politikai tisztesség magas fokára ért el”. (Gabriel Garcia Marqusx)

Gyűjtötte: Hadházi Lajos

•császári trónon ül megközelíthetetlen fenségben, ölében tartva gyermekét. A gyermek áldó kézmozdulata évszázadon át tovább élt a művészetben, és ma is gyakori az orosz ikonokon.

Sdenában és Velencében a

Cselér

Emi

Most be A törtér A föld i Oszlóba most szí mindan

Otthont Gyötrel 1

az embi s útja n mert vé A világ

y^titznyikó, cigányváros. Apró, nádfedeles házak, közéjük ékelődve putrik, színes, szegényes, rendezetlen, összevisszaság. A gödrökből égre nyíló viskók, vászonfirhangos ajtók. Ez a girbe- gurba Kígyó utca a cigányváros központja, ahonnan már csak a szántóföldekre, a téglagyári kubikgödrök felé szárnyalhatott kacagás, hegedűszó, gyerekzsivaj és es- \ ténként az önfeledt dilizés.

A part alatt volt a dögkút. Gyomrából \ olykor Dada Jancsi családja egy-egy frissen kimúlt sertést élesztett , e világra a gyorstüzek mellett. Ilyenkor zsíros, for- nyogó katlanhoz hasonlított a Csisznyikó. Nehéz levegő lebegett felettünk egész éjszaka.

Kígyó utca 4. Itt a legelején állt földbe gyökerezve anyám, Ökrös Mari nyűtt náddal fedett vályogháza. Falának görcsös, kopott foltjait, esőverte sarkait tapaszt- gatta és meszelte fehérre falait friss illatú tippannal. Égre nyílt benne a konyha, s •jobb napokon kéményéből magasan szállt az izik füstje, jelezve: ökrös Mari kenyeret és a ma is utánozhatatlan ízű bodagoi süti a kemencében a töltöttkáposzta mellé.

A ház végéhez ragasztott putriban ökrös nagyapám élt. Külön, egyedül. A konyhából balra nyílt a kisház, jobbra a nagy. Mindig patyolattiszta volt. Annuska, a nővérem tavasztól őszig minden szombaton felmázolta. Itt éltünk 45 előtt, de még a felszabadulás után is évekig. Felnőtt, férfiember, kenyérkereső nélkül. Apa nélkül nevelkedtem. Nővérem férjét pedig már régen a frontra vitték, ki a Don-ka- nyarba. így Annuskát és két gyerekét is anyám tartotta.

Sokszor nem is sejtettem, honnan volt meg a betévö falat. Valahogy mindig kikerült. Anyám ócskázott. Batyuval a hátán végigkiabálta sokszor étlen-szomjan a kisváros irdatlan hosszú utcáit. Emellett mosni, meg vasalni járt a trafikosékhoz, a zó útján vagy a k Isten sef tóm, hogt Istentagat MKP-nak szentasszi lésére ös Ettek-itt: lin-nap ilyenkor lább jólli ökrös ték. Bizi ge és be. pokon, Geiger-, húsz kih kilóit ci'i krumplit tűk. A kommen ki, hogy Iskola kiloméU pos vár poros, r Láttam, cselédei ban, s < nek" a

KM KARÁCSONYI MELLÉKLET