Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988. december 21. Kelet-Magyarország 3 Megkezdte munkáját az Országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) kát, korszerűsítik a minisz­térium szervezetét. Egymilli- árd forinttal csökkennek a központi és a megyei taná­csok apparátusának igazgatá­si kiadásai, ahol így a ren- delkezésre álló források vá­sárlóereje további 10 száza­lékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosí­tott fedezetet a béremelé- sekre, vagy a működési költ­ségeknél jelentkező áremel­kedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fenn­marad. Az egyéb költségve­tési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet­és természetvédelem, a víz­gazdálkodás és az út-, híd­fenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökken­nek az első változathoz ké­pest. De így sem biztosítha­tó, hogy a hiány a kívánt szinten maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevé­telt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolná. A harmadik változat az el­ső kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mind­azt a támogatáscsökkentést, mely része a második válto­zatnak. a vállalatok terhelé- sét pedig a Lakásfinanszíro­zási Alaphoz való hozzájáru­lás jelentené. 1989-ben a hu­mán célokra tervezett ráfor- dítások. ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes csa­ládban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési in­tézményben a reálértéktar- tást nem is képesek teljesí­teni, de a működőképességet garantálni tudják. A gazdaság új feltételrend­szere kikényszeríti a munka­nélküli-segélyezés bevezeté­sét. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989- ben. Természetesen a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyte­remtés és az átképzés. A korábbi ígéretnek megfe­lelően a személyi jövedelem- adóból 1989-ben az egyes he­lyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területünkön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szó­ródására még nem rendelke­zik adatokkal a kormány. Villányi Miklós azt javasol­ta, hogy az Országgyűlés fog­lalja törvénybe a tervezett személyi jövedelemadó-bevé­tel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját a megyei tanácsok számára. Ugyanakkor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál na­gyobb a többlet, azzal az ál­lami költségvetés rendelkez­zék. Befejezésül Villányi Mik­lós arra kérte a képviselő­ket: az 1989. évi költségveté­si törvényjavaslatról döntve mérlegeljék, hogy az ország­nak és kormányának a célja nem lehet más. csak a meg­lévő feszültségek mérséklé­se, nem pedig azok további növelése. Elengedhetetlen közmeg­egyezésre jutni az ország sta­bilitását segítő, növekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — -hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesztett 1989. évi költségvetési tör- vényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt intézkedési vál­tozatok közül a legmegfele- -lőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. Van egy negyedik variáció is Élesen bíráltak a felszólaló képviselők Puskás Sándor, az Ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottsága előadója rámuta­tott. hogy szinte minden bi­zottságban elfogadták, helyes­nek ítélték az oktatásra és az egészségügyre fordítható ki­adások növelését. Bírálták viszont, hogy nem elegendő mértékű a honvédelmi kiadá­sok csökkentése, és a rend­őrség költségvetésének növe­lését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság egye­bek között további támoga­tást igényelt a jelenlegi mi­nimális — 1 százalékos — reálértékcsökkenés ellensú­lyozására. Ugyancsak java­solta a tömegszervezetek ki­használatlan épületeinek, esz­közeinek oktatási célú fel- használását. Az építési és a közlekedési bizottság nem fogadta el az utak. hidak építésére, kar­bantartására vonatkozó elő­irányzatokat. Indítványozta — egyebek mellett — az ál­lami tulajdonú, vagy a költ­ségvetési intézmények birto­kában lévő szükségtelen la­kások. üzlethelyiségek és más eszközök mielőbbi értékesíté­sét. Puskás Sándor beszámolt arról is, hogy a kereskedel­mi bizottság a kiemelt ide­genforgalmi területek élelmi­szer-kereskedelmének és sze­zonális kedvezményeinek megszüntetését javasolta. Az ipari bizottság nem fogadta el a költségvetés egyik válto­zatát sem. Lehetőséget látott viszont arra, hogy a 2-es vál­tozatban a különadó mértéke csökkenjen. Az így kieső költségvetési bevételt a költ­ségvetési kiadások további csökkentésével és az állami vagyon értékesítéséből szár­mazó bevételekkel lehetne pótolni véleményük szerint. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költség­vetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állt rendelkezésére. A terv- és költségvetési bi­zottság ülésén egyetértettek azzal: nem szolgálná a stabi­litás folyamatát, ha a Parla­ment elutasító magatartása miatt nem lenne, vagy csak ' átmeneti költségvetése lenne az országnak. Több hozzászó­ló kifejtette, hogy nem ért egyet a központosítás olyan mértékével, amely az 1-es va­riációban szerepel. Ugyan­csak nem fogadták el jelen­legi formájában az állami vagyon utáni járulék gondo­latát. A lakásalap létrehozá­sa szintén elfogadhatatlan a bizottság számára, mivel a képviselők szerint emögött a jelenlegi ésszerűtlen lakás- koncepció áll. Felkérték vi­szont a kormányt, hogy 1989. június 30-ig nyújtson be a Parlamentnek egy reális la­káskoncepciót. A bizottság véleményét összegezve Puskás Sándor ki­fejtette, hogy nem fogadják el az 1989. évi költségvetés 20 milliárdot meghaladó hiá­nyának megszüntetésére ki­dolgozott három kormányja­vaslatot. Ehelyett a terv- és költségvetési bizottság egy negyedik változatot ajánl, amely a második változatban szereplő kiadás- és támoga­táscsökkentést tovább foly­tatja, és a különadó mérté­két egyszeri alkalomra, 1989- re négy százalékban határoz­za meg. Ugyanakkor módosí­tó indítványként megfogal­mazták, hogy a központi költségvetési tervtől és a ta­nácsi támogatási céloktól mi­nisztertanácsi felhatalmazás­sal el lehessen térni egy szá­zalékkal, ennél nagyobb mér­tékű eltéréshez pedig az Or­szággyűlés felhatalmazása le­gyen szükséges. Kérte az Or­szággyűlést, hogy az 1989. évi költségvetésként a terv- és költségvetési bizottság ál­tal javasolt négyes változatot fogadja el. Gajdócsi István a Bács- Kiskun Megyei Tanács elnö­ke felszólalásában a lakáspo­litikáról szólva kifejtette: csak úgy lehet ezen a terüle­ten előbbre léRni, ha a bé­rekben is elismerjük a lakás­szerzés és a lakásfenntartás költségeit. De amíg ez nem valósul meg — s vgloszinp- leg az után sem —, az állam nem vonulhat ki teljésen a lakásellátás finanszírozásá­ból. Dr. Péterfy Réka, a Buda­pest Fővárosi Tanács Kórház Rendelőintézetének csoport­vezető főorvosa szerint a hir­detett és várt reformoknak ellentmond a bemutatott költségvetés. Változatlanul azt a kevésbé igazolt és meg­alapozott reménykedést su­gallja, hogy majd a termelés megélénkülése biztosít na­gyobb jövedelmet, és több tő­két a szolgáltatás és a szelle­mi ágazat számára is. Javasolta egységes, átfogó szociálpolitikai törvény ki­dolgozását. Kérte, hogy az 1988-as költségvetés teljesíté­sének elszámolásakor kapjon az Országgyűlés részletes elemzést az összes állami nagyberuházás pénzügyi hely­zetéről és várható további költségeiről. Deák Géza, a földesi Rá­kóczi Mgtsz elnöke javasla­ta értelmében nagyító alá kellene venni — a takarékos- ság jegyében — az államház­tartást, az apparátust, külön­böző bürokratikus képződ­ményeikkel együtt. Társadal- mi ellenőrzés mellett — szak­értők bevonásával — alterna­tív költségvetést kell készíte­ni. Szigethy Dezső, a Sopron- Kőszeghegyaljai Intéző Bi­zottság főtitkára önálló ide­genforgalmi törvény megal­kotásának gondolatát ajánlot­ta az Országgyűlés figyelmé­be. Tóth László, a szegvári Puskin Mgtsz elnökhelyettese a mezőgazdaság helyzetét ele­mezte. Különös hangsúllyal szólt arról, hogy a gazdasági szabályozásnak — fűzte hoz­zá — a legtökéletesebb ver­seny- és tevékenység-semle­gesség mellett is vissza kell tükröznie azokat a sajátossá­gokat, amelyek a mezőgazda­sági termelés elidegeníthetet­len velejárói. E sajátosságok­nak tükröződniük kell az ár-, az adó-, a támogatás- és a hitelpolitikában egyaránt. Hangot adott annak a véle­ményének is, hogy a lakás­alapról szóló törvényjavaslat a költségvetési törvényterve­zetnek sem az egyes, sem a hármas változatában nem felel meg a társadalmi igazságos­ságnak. Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára kiemelte: a leg­fontosabb követelmény a költségvetési egyensúly fenn­tartása, mert ellenkező eset­ben ellenőrizhetetlen infláció alakulhat ki, s ezt senki sem kívánja. Benjámin Judit, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fő- könyvtárvezetője ismertette a választói által hozzá eljutta­tott levelet, amelyben tilta­koznak a kormány lakbér­emelési terve ellen. Vélemé­nyük szerint alapvetően elhi- bázott a házkezelés jelenlegi rendszere, s ennek terheit most a kormány a bérlaká­sokban élőkre akarja háríta­ni. Mag Pál, a Szentesi Barom­fifeldolgozó Vállalat igazgató­ja emlékeztetett arra, hogy már a bizottsági ülésen kifo­gásolta az elvonás mértékét, s az ott kapott válaszokat példákkal alátámasztva cá­folta, ezért a terv- és költség- vetési bizottság kompromisz- szumos javaslatát támogatja. Péter Szigfrid, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának első titkára utalt arra: a költ­ségvetési kiadások csökken­tésére tett kezdeményezések még mindig bátortalanok, s az állami háttérintézmények támogatásának további csök­kentését javasolta. Csontos Jánosné, az ormos­bányai általános iskola igaz­gatóhelyettese megállapította: az értelmiségen belül a peda­gógusok helyzete a legrosz- szabb. A költségvetési terve­zet ugyan célul tűzi ki az úgynevezett maradványelv felszámolását, de így is csak a felsőoktatásban és a tudo­mány támogatásában szán elég pénzt a reálérték megőr­zésére. Csakhogy a bajok iga­zi gyökere az alapoknál van. Az általános iskolák csupán 3 százalékkal részesednek a költségvetésből, és egy általá­nos iskolásra mindössze 10 ezer forint jut évente. Hellner Károly, a Magyar Gazdasági Kamara személy­zeti és munkaügyi főosztály- vezetője elfogadhatatlannak nevezte a jelenlegi kamat- politikát, amely az egyik legnagyobb inflációgerjesztő hatású tényező. Kedvezőtlen hat;e,ai a többi között érez­hetőek a vállalkozási kedv csökkenésében. Szorgalmaz­ta a kamatpolitika mielőbbi felülvizsgálatát; a lakossági betétek utáni kamatprémiu­mok, felárak és egyéb kom­penzációs intézkedések meg­szüntetését. Rámutatott, hogy a költ­ségvetésnek nagy terhet je­lent a csaknem háromnegyed millió állami lakás üzemelte­tése, fenntartása, felújítása. Mielőbb meg kell szabadulni e teher egv részétől; fel kell gyorsítani az állami bérlaká­sok eladását. Állást foglalt egy nyug­díjtörvény mielőbbi kidolgo­zása mellett; s javasolta, hogy amíg e magas szintű jogszabály nem készül el, az Országgyűlés tárgyalja a nyugdíjrendszér mindenne­mű változásait. Varga János, az Regszem­cséi Egyetértés Mgtsz elnöke a költségvetéssel kapcsolat­ban megállapította, hogy na­gyon kevés az új elem,, iga­zi előrelépésről nem lehet beszélni. A lakosság egyre nehezebben tűri, hogy min­den helyi fejlesztéshez anya­Berecz János és Grósz Károly az ülésszakon. gilag is hozzá kell járulnia, legyen az kórház, iskola vagy óvoda. Ezzel szemben egyál­talán nem lehet tapasztalni a költségvetésből élők fokozot­tabb takarékoskodását. Fel­vetette a képviselő, hogy egyre csökkennek a mezőgaz­daság számára nyújtott költ­ségvetési támogatások. Vég­re már tiszta képet kellene kapni arról — szorgalmazta —, hogy mit nyújt a népgaz­daság a mezőgazdaságnak, s az mit tesz le a költségvetés asztalára. Dr. Juhár János, pomázi körzeti orvos elöljáróban be­jelentette, hogy — elfogad­hatóbb nem lévén — a terv- és költségvetési bizottság ál­tal javasolt negyedik variáci­ót támogatja. Ezután a kép­viselői munkáról szólva szin­te lehetetlennek ítélte, hogy egy országgyűlési ülésszakra két hét alatt felkészüljenek. Ez abban az esetben még ne­hezebb, amikor olyan nagy fontosságú javaslatok szere­pelnek a napirenden, mint az állami költségvetés té- maköre. Dr. Velkey László, a Bor­sod Megyei Kórház Gyer­mekegészségügyi Központ igazgatója, megyei szakfőor­vos az általános költségveté­si vitához kapcsolódva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyes tárcák érdemi megrövidítése nélkül is fel lehet kutatni deficitcsökken­tő forrásokat. Hangoztatta: nem elsősorban a félelmetes mértékű korrupcióra gondol, hanem arra a mindennapos gyakorlatra, hogy — közpon­ti vagy intézményi keretek­ből — nagyfokú pazarlást folytatnak. A képviselő szó­vá tette az indokolatlan rep­rezentációs kiadásokat. a díszvacsorákat, a közpénzen való italozást, a luxusüdülte­téseket és a tanulmányutak, konferenciák nyakló nélküli szervezését. Szerinte az ilyen felesleges kiadások évente több milliárd forintot emész­tenek föl. Indítványozta, hogy a minisztériumok és más testületek évente szá­moljanak be az Országgyű­lésnek reprezentációs meg­takarításaikról. Juhász Ferenc, az MSZMP XX. kerületi bizottságának titkára úg}' vélte, hogy a be­terjesztett három költség- vetési variáció egyike sem megfelelő, ugyanis a lakás­alap létrehozása — meg­győződése szerint — nem oldja meg a lakásproblémát; a vagyonadó — mivel nem illeszkedik szervesen a ma­gyar adórendszerbe — szin­tén elfogadhatatlan, s irri­táló a kettes variációban szereplő pótadó mértéke is. Pölösné Krizsán Ildikó a Magyar Úttörők Szövetsé­ge XX. kerületi elnökségének elnöke az Országgyűlés if­júsági és sportbizottságának véleményét tolmácsolta fel­szólalásában, a testület meg­bízásából. Elöljáróban ki- emelte: az oktatás, a fog­lalkoztatás, a lakáshoz ju­tás, a gyermeknevelés terén az elmúlt esztendőkben sú­lyos gondok halmozódtak fel. A költségvetési tervjavas­latban azonban ezeket a kér­déseket nem kezelik súlyuk­nak megfelelően. Sztrapák Ferenc a Népsza­badság főszerkesztő-helyette­se szerint a költségvetési kényszerpályáról kivezető utat, a jelenlegi Parlament cselekvési szabadságát erősen korlátozzák az ország külföl­di kötelezettségei. Kifogásol­ta. hogy az államháztartás jövő évi terve nem eléggé radikálisan csökkenti azokat a kiadásokat, amelyek a gaz­daság jelenlegi állapotában luxusnak minősülnek. Javasolta: a jövő év első negyedében — a választópol­gárokkal konzultálva — írás­ban nevezzék meg a kor­mányzat számára, mely in­tézménytípusokat tartanak feleslegesnek, túl drágán mű­ködőnek. S a listát ismerhes­se meg az ország közvélemé­nye is. ★ A Parlament szerda reggel folytatja a költségvetési tör­vénytervezet vitáját. Szavaz az Országgyűlés

Next

/
Thumbnails
Contents