Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
Bátor számvetést! S zámvetést készítenek ma Szabolcs-Szat- már megye kommunistái. A megyei pártértekezlet küldöttei 31 ezer párttag képviseletében vállalkoznak egy gondokkal, feszültségekkel terhelt időszak közepette arra, hogy feltárják a főbb okokat, melyek a gazdaság növekvő nehézségeihez és a bizalmi válsághoz vezettek megyénkben is, hogy ezek ismeretében készítsenek reális, végrehajtható programot a következő kongresszusig. A párttagság túlnyomó része sürgette, ne várjunk újabb hónapokat, hanem — követve a májusi országos pártértekezlet példáját — már most az egész megye színe előtt kritikusan értékeljük az utóbbi három év fejleményeit, s főként kudarcait, amelyek sok ember szemében homályo- sítják a kétségkívüli eredményeket is. Számtalan jele van a közérzetromlásnak a gazdaságban, a politikai szférában. Ezt tovább tetézi itt, az ország északkeleti csücskében az ismert történelmi hátrány, amit az országoshoz képest többszörösen megfeszített munkával sem sikerült leküzdeni, sőt, a különbség — apasztva ezrek reményét — nőttön nő. Rendkívüli esemény a megyei pártértekezlet, de rendkívüliek a körülmények is, amelyek megtartását parancsolják. Miként az állásfoglalás-tervezetben olvashatjuk: a legnehezebb helyzetben lévő rétegek növekvő terhei és a súlyosbodó élethelyzetek rontják a közhangulatot. A külső körülmények mellett belső béklyók, szabályozórendszeri anomáliák, az esélyegyenlőség mind szembetűnőbb hiánya nehezítette és gátolja a gazdasági kibontakozást. Mindez felerősödve érződik megyénkben, ahol olyan nagy gondok terhei nehezednek az emberek vállára, mint a munkalehetőség, s a szociális biztonság hiánya, az öregek és a fiatalok közismerten nehéz körülményei, kiváltképp a halmozottan hátrányos térségekben. Társadalmi méretű az igény, hogy megyénkben is újuljon meg a párt és álljon a reform- folyamat élére! Hiszen aligha kérdőjelezhetjük meg, hogy a gazdasági eredmények elmaradása miatt megyénkben is csökkent a párt tekintélye, egyre gyakoribb a vezetőket, a testületeket és az apparátust érő kritika. Tény, hogy még mindig kimutathatók a túlcentralizáltság, a bürokratizmus jegyei. A nyilvánosság hiánya éppúgy fékező hatású a közéletben, mint a demokrácia formális gyakorlása, a látszategység önámító bizony- gatása. Azzal is szembe kell néznünk: pártmozgalmunkban a centrális elemek indokolatlan felerősödése oda vezetett, hogy az alapszervezeteket leszoktattuk az önálló gondolkodásról, a döntéshez tapadó felelősségvállalásról. Eközben mélyült a szakadék a vezetés és a tagság között, s az ellenőrzés hiánya miatt itt-ott az elvtelen összefonódás, az anyagiasság elharapódzása ásta alá a párt tekintélyét. Hiba volna persze csak gondokról szólni és elhallgatni, hogy eközben tisztes eredmények is születtek. Most azonban inkább arra van szükség, hogy összetorlódott feszültségeinken oldjunk, hogy a bátor szembenézést olyan iránymutatás kidolgozása, rögzítése kövesse, amely visszaadja az emberek reményét és cselekvésre sarkall. Jobban működő szocializmusra, a munkában, a közéletben jobb légkörre, emberibb körülményekre van szükség! Olyan politizáló párt tud helytállni a reformtörekvések élén, amely közvetlen beavatkozás helyett mozgalmi eszközökkel tudja jó célokra hívni a tagságot, az egész népet. A mai megyei pártértekezlet a nehéz helyzetben is jó alkalom arra, hogy sikerüljön meggyőzni magunkat, s minden tenni akaró embert arról: van esélyünk a kibontakozásra. Ehhez azonban a várakozást, a szavakat mielőbb fel kell váltania a sürgős cselekvésnek, amiben a kommunistáknak kell élen járniuk. A pártértekezlet — bármennyire is fontos az életünkben — nem zár le semmit, csupán megadja a lehetőséget ahhoz, hogy elkezdődjék küzdelmes menetelésünk a kibontakozásért. Nagy erőpróbának van kitéve a párt. Üj módon kell helytállnia, megnyernie a tömegeket a politikai verseny helyzetben; de az is tény, hogy a kommunisták már a pályán vannak és a pályán is akarnak maradni. U j vezető testületet és tisztségviselőket is választ ma a megyei pártértekezlet, hiszen arra is vállalkoznia kell, hogy megteremtsük a közösen elhatározott célok személyi feltételeit. Megtisztelő, de nehéz feladatra szólít, s ad jogosítványt a megválasztottaknak a bizalom. Vállalni mindezt ma a megyéért, az országért rendkívüli bátorság, óriási felelősség, de — éppen ezért — megtisztelő kötelesség. A bátor és reális számvetés reményében köszöntjük a megyei pártértekezletet, s hisszük: munkája erőnk megújulásának forrása lesz. MA Házhoz jön a mozi (2. oldal) A képviselői munka nyilvánosságáról (3. oldal) Tanácskozik az országos értekezlet Tartalmi, szervezeti megújulás előtt a magyar szakszervezeti mozgalom Pénteken Budapesten, az Építők Székházában megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseletében 1014 szavazati jogú küldött vesz részt a várhatóan háromnapos programon. A tanácskozás első napján jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Részt vett az állami, a politikai és a társadalmi szervezetek számos képviselője is. A tanácskozást Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg. Hangsúlyozta: a szakszervezeteknek most az a legfontosabb feladatuk, hogy rendezzék soraikat, tisztázzák és egyértelműen fogalmazzák meg nézeteiket, törekvéseiket, a szakszervezeteknek egymáshoz és más szervezetekhez való viszonyát. A megújuló társadalom csak megújult, a tagság által irányított és a tagság érdekeit, céljait szolgáló szakszervezeti mozgalmat tud elfogadni. A küldöttek ezt követően * » — A szakszervezeti mozgalom megújulása, útkeresése kapcsolódik a hazánkban ez év jmájusában megindult politikai változásokhoz. Azokhoz a változásokhoz, amelyeket mind külföldön, mind itthon azóta is sokan, sokféleképpen minősítettek — hangot adva a szimpátiának, az egyetértésnek, a támogatásnak csakúgy, mint a kétkedésnek és az aggodalomnak, helyenként néhányan az ellenérzésüknek is. Természetesen a szakszervezeteknek is megvannak minderről a saját tapasztalatai. Azt látják, hogy néhány hónap alatt több dolog történt ebben az országban, mint korábban hosszú éveken keresztül. Azt is látják, hogy a politikai vezetés elkötelezett a gyökeres változások, változtatások mellett, hogy dinamikusan próbál hozzányúlni a felgyülemlett társadalmi, gazdasági, politikai problémák megoldásához. Azt is látják, hogy a legnagyobb ellenfél az idő, amely kérlelhetetlen múlásával sürgeti a megfogalmazott szándékok, a megvalósult törekvések és a korábbról itt maradt, ma is működő mechanizmusok között feszülő ellentmondások feloldását. Annak is tudatában vannak, hogy egyelőre áthidalhatatlan szakadék tátong a társadamegválasztották a tanácskozás munkabizottságait. Elfogadták a tanácskozás ügyrendjét és javasolt napirendjét: a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújulásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység továbbfejlesztéséről, illetve a malomban kialakult érthető és jogos igények, és a ránk maradt súlyos gazdasági, politikai örökség szabta szűk mozgástér között. Mindezen túl azt is tapasztalják, hogy jelen vannak társadalmunkban olyan csoportosulások is, amelyek a valóságos helyzettel nem számolva, irreális követelésekkel és programmal fellépve, nem á gondok megoldását, hanem — szándékaik szerint vagy attól függetlenül is — á válság elmélyülését mozdítják elő. Végül, de nem utolsósorban a szakszervezetek annak is tudatában vannak, hogy a társadalmi gyár szakszervezetek új alapokmányának aiapelveiről szóló dokumentumok megvitatását. A tanácskozás résztvevőihez írásban eljuttatott előterjesztésekhez Nagy Sándor, a SZOT főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. közérzet, a közhangulat alakulásában döntő szerepet játszó gazdasági helyzet, az ennek alapján kialakult jelentős, egyes területeken súlyos szociális feszültségek következtében rendkívül nagy a türelmetlenség, néhol az indulatok megközelíteni látszanak a kritikus tömeget. Eközben természetesen azzal is számot kell vetniük, hogy egy korábbi hibás gazdaság- politika, olykor a felelősség hiányát is mutató döntési mechanizmus árát most kell megfizetniük. A továbbiakban a tanácskozás fő céljairól beszélt a Az Építők Székházában megkezdődött a magyar szakszervezetek országos tanácskozása. főtitkár. A feladatokról szólva kiemelte: — Mai helyzetünk, mai körülményeink egyértelműen mutatják, hogy számos nehézség, feszültség, konfliktus közepette a szakszervezetek csalk akkor tölthetik be hivatásukat, ha teljes energiájukat a dolgozók érdekeinek képviseletére, védelmére fordítják. Hasonlóképpen kell gondolkodnunk jövőnk felől is, amelyben egy vegyes tulajdonú gazdaság talaján létrejövő és működő plurális politikai intézményrendszer körülményei között kell megtalálni a szakszervezetek helyét, szerepét, alapvető feladatait. Mindezeket a szempontokat csak vázlatosan érintve, de ezeket súllyal figyelembe véve úgy gondolom, a legfontosabb annak leszögezése, hogy a magyar szakszervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető feladatuknak, egész tevékenységüket átható fő törekvésüknek a dolgozók érdekeinek felelős és hatékony képviseletét, védelmét tekintik. Némi túlzással azt is ál(Folytatás a 4. oldalon) Vb-t választottak Nyíregyházán A nyíregyházi városi pártbizottság pénteken délután ülést tartott, amelyen a pb munkarendjének, munkamódszerének kialakításával foglalkozott, s megtárgyalta, milyen intézkedések szükségesek a pártér- tejjezlet állásfoglalásának megvalósítása érdekében, majd a munkatervét tekintette át. Megválasztották az új 11 tagú végrehajtó bizottságot is, mivel a pártértekezlet azzal bízta meg a pb-t, hogy ez két héten belül történjen meg. Szemerszki Miklós első titkár mellett a következők lettek a vb tagjai: Antal Zoltán (28 éves) a SZÁÉV épületasztalosa, Csabai Lászlóné (41), a városi tanács elnöke, Jaczkó László (34) a Taurus nyíregyházi gyárának vezetője, Pethö László (39), az IKSZV felvonócsoport-vezetője, Pásztor András (43) timári tsz-elnök, Szedlák Richárd (47) a nyíregyházi Kossuth gimnázium igazgatója, Tornay-Csomor Andrásné (41) a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese, Tóth Pál (49) az ÉPSZER Vállalat igazgatója, Vass János (38), az MNB-igazgatóság osztályvezető-helyettese, Erőss Károly (50) a Szabolcs Volán igazgatója. Nagy Sándor. Önkéntes szövetség formájában működjön a szakszervezet
