Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. december 17. ÉLŐ MÚLT-f. j Egyesületek, körök Szabolcsba! Az emberi természettel jár, hogy a sa­ját szűk körén kívüli dolgok, események is érdeklik, sőt tevékenyen kíván részt venni bennük, az alakítás, formálás igé­nyével. Erre nemcsak a politikában van mód, hanem a társas élet társadalmi-kö­zösségi formáiban is. S elő is kerülnek hozzá — ha lehetőség van rá — a meg­felelő keretek: az egyletek, körök, társa­ságok. S ha kedvező a széljárás — mint a múlt században a kiegyezés utáni időkben —, egyre jobban tért hódítanak. így volt ez megyénkben is. E mozgalmas egyesü­leti életbe pillantsunk be egy kicsit. Cél­juk és rendeltetésük feltüntetésével a több évtizeden át működött egyesületeket mu­tatjuk be. KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLETEK. A reformkori mozgalmak hatására alakul meg 1832-ben Nyíregyháza első közműve­lődési egyesülete, a Magyar Olvasó Társa­ság, amely a műveltség emelését „a ma­gyar nyelvben való előrehaladást s ennek terjesztését” tűzte ki célul. Később a tár­saság Casinó-egyletre változtatta nevét, s némileg módosította alapszabályát. Céljuk: a társadalom művelt elemeinek egyesítésé­vel a társas életet eszmecserék, könyvtár fenntartása, hírlapok és folyóiratok jára­tása által hazafias irányban fejleszteni, a tagoknak, szórakozást nyújtani. Tagsága a közhivatali tisztségviselők, a pénzemberek (bankárok, kereskedők), a középbirtokosok és az értelmiség soraiból verbuválódik. A kiegyezés után a város kispolgárai, elsősorban iparos rétege körében is egyre sürgetőbben jelentkezett az igény a tár­saséletre és az iskolán kívüli művelődés­re. Ennek kielégítésére alakult meg 1868- ban a Polgári Olvasó Egylet. A példa ha­tására az „alsóbb rétegek” is mozgolódni kezdtek s megalakították saját egyletei­ket, köreiket. Ennek egyik eredményeként jönnek létre az olvasókörök Ajakon, Bal- kányban, Bökönyben, Dombrádon, Gá- ván, Ibrányban, Kernecsén, Nagykállón, Nagyhalászban, Nyírbátorban, Oroson, Rakamazon, Tiszapolgáron, Tiszalökön és Űjfehértón. Az olvasókörök legfontosabb feladatuknak tartották a művelt társalgás és erkölcs szabályaival megférő ismeretek és élvezetek megszerzését, a hazai és a he­lyi' érdekek felkarolását a vallási fejtege­tések kizárásával. Minden olvasókörben hasznos kis könyvtárakat gyűjtöttek egy­be mindenekelőtt szakmai könyvekből. Üjságokat, folyóiratokat járattak. Tagjaik sorába csak a tisztességes, a munkát sze­rető és becsülő embereket vették fel, ki­zárták soraikból a dologkerülőket, a sem­mirekellőket. A családját, gyermekét elha­nyagoló, a család verejtékes munkájával szerzett értéket elherdáló is messze elke­rülte az olvasóköröket. Az iparos és kereskedő fiatalokat fogad­ta be az 1883-ban alakult Iparos Ifjak Egylete és a három évvel később létrejött Kereskedő Ifjak Egylete. Az előbbi a szakértelem fejlesztését, a művelődés elő­segítését, a hasznos szórakoztatást és test­képzést, a hazafias érzelmek ápolását és fejlesztését vállalta. Utóbbi célja szellemi művelődés és ismeretek szerzése, a ma­gyar nyelv művelése, az érdekkörébe tar­tozó tudományok és hasznos intézmények előmozdítása volt. A vármegyei szegény, ellátás híján levő iskolaköteles gyermekek neveltetését, az iskolaintézmények támogatását, valamint a magyar nyelv terjesztését és művelését szorgalmazta a néhai Lukács Ödön. Kezde­ményezésére 1891-ben alakult a Felekezet- nélküli Népművelési Egyesület. 1898-ban alakult meg a Bessenyei Kör, amely a nagy névadó kultuszának ápolása mellett mindenekelőtt a város kulturális életének irányítását, szervezését, összefogását tűzte maga elé célul. JÓTÉKONY EGYLETEK. Az asszonyok és lányok főleg jótékony egyesületekbe tö­mörültek. Ilyen volt az 1851-ben alakult Jótékony Nőegylet, amelynek célja: „Em­berbaráti jótékonyság gyakorlása, főleg árvák ápolása, illetőleg fenntartása és női házi-ipar terjesztése.” Az egylet minden vagyon és pártfogó nélkül maradt második évüket betöltött árva leánygyermeket 12 éves korukig élelemmel, ruházattal in­gyen ellátta és iskoláztatta. Tizenkét éves koruk után alkalmas helyekre szolgálatba vagy örökbe adták. 18 éves korig felügye­letet gyakoroltak az árvák felett. A nő- egyesület az Erzsébet Árvaház fenntartá­sán kívül 1885-ben megalapította a nő- ipariskolát, s gondoskodott működéséről. Mivel ebből a szervezetből a zsidó lá­nyok, asszonyok kiszorultak, érthető, hogy hasonló humánus céllal 1864-ben megala­kítják az Izraelita Nőegyletet. Tevékeny­ségében központi helyet foglalt el a hely­beli, különösen szegény izraelita nők segé­lyezése. Ugyancsak a jótékonyság gyakor­lására jött létre a Chevra Kadisa (szent egylet) egyesület is. Céljuk a gyászoló csa­lád vigasztalása és szükség esetén segélye­zése; szegény betegek gyógyíttatása és ápolása; az elhunytaknak izraelita szertar­tás szerinti eltemetése és a sírkert feletti felügyelet. A vallásos tevékenység mellett figye­lemre méltó karitatív tevékenységet fejtett ki a Bethánia Egylet és a „FÉBE” Diaco- nista Egyesület. Fenntartották az ÉLIM Nyomorék Gyermekek Otthonát. A római katolikus Leányegylet felépíttette a sóstói Szerén-lakot és működtette a Gyermek- konyha néven ismert napközi otthont, ahol a szegény iskolásgyermekek ingyen kap­tak ebédet, s ruházatukról is az egyesület gondoskodott. SZAKMAI, ÉRDEKVÉDELMI EGYESÜ­LETEK. Az 1860-ban megalakult Szabolcs megyei Gazdasági Egyesület legfőbb célja a földbirtokosok érdekképviselete, érdekvé­delme volt. Emellett — természetesen — a gazdálkodással, a termeléssel összefüggő gyakorlati tevékenységet is folytatott. Nagyszabású termény- és gépkiállítást, szántásversenyeket rendezett. Az állatte­nyésztés fejlesztésére évenként szarvas- marha- és lódíjazásokat tartottak. Ezenkí­vül felkarolta a méhészet és a fajbaromfi­tenyésztés fejlesztését. A növénytermesztés korszerűsítése érdekében műtrágyaraktá­rakat hozott létre. A mezőgazdasági szak- képzettség emelése céljából Nyíregyházán téli gazdasági tanfolyamot, a megyében pedig mindenfelé mezőgazdasági felolvasá­sokat, tanulmányi kirándulásokat rende­zett. Saját keretében mintagazdaságot ala­pított. A Gazdaszövetséggel együtt több fo­gyasztási és értékesítő szövetkezetét mű­ködtetett a vármegyében. Politikai síkon az egyesület elképzelései közé tartozott a nagybirtok védelme, a nagybirtokos osz­tály politikai hatalmának megőrzése. Az 1884. évi második ipartörvény után Nyíregyházán is megalakul az Ipartestület. Célja az volt, hogy az iparosok között a rendet és az egyetértést fenntartsa, az iparhatóságot támogassa és az iparosok ér­dekeit előmozdítsa. További fontos felada­ta volt a magas szintű iparoktatás és ipa­rosképzés szorgalmazása, valamint az ipa­rosok és a tanoncok, illetve segédek között felmerülő vitás kérdések megoldása. Az Ipartestület, bár elsősorban érdekvédelmi szervezet volt, a kulturális életet befolyá­soló egyesületek vizsgálatánál sem hagy­ható figyelmen kívül. A tanítók összefogására alakult 1913-ban a Szabolcsvármegyei Tanítók Otthona. Cél­jai közül csupán néhány gondolatot eme­lünk ki: „A tanítókban a kartársi szeretet ápolása, szakismeretek és általános mű­veltség nyújtása, illetve bővítése. Gyer­mektanulmányok gyűjtése, megvitatása ez­zel kapcsolatban, a nevelés fejlesztése. Ta­nulmányozása Szabolcsvármegye lakóinak úgy szellemi mint erkölcsi tekintetben; a talált bajok és hibák orvoslására irányuló lépések megtétele. A tanítóknak nemes szórakozás nyújtása ... különösen nyo­masztó családi körülmények által okozott rendkívüli kiadások pótlására özvegyeinek és árváinak nyújtott segélyezés. Elhunyt rendes tagok temetési költségéhez való járulás. Az Otthon legalább 10 éves ren­des tagjainka nyugdíjazása esetén anyagi körülményeihez mért lakbérsegély . ..” Nem lenne teljes írásunk, ha nem emlé­keznénk meg néhány egyesületről, ame­lyek bár a polgárságnak szűkebb körét szólítják közös érdekképviseletre, mégis fontos tényezők az élet szakszerű tagozó­dásában. Ilyen a Gyorsíró Egyesület, a Háztulajdonosok Szövetsége, a Fűszer- és Vegyeskereskedők Egyesülete, a Húsiparo­sok Egyesülete, a Szabolcsvármegyei Jegy­zők Egyesülete, a Nyírségi Rádió Egyesü­let. SZERVEZETI, GAZDASÁGI KÉRDÉ­SEK. Az egyesületek, társulatok alakítása a belügyminiszter engedélyéhez volt köt­ve. Ennek feltétele pedig, hogy alapsza­bályban kellett rögzíteni a feladatokat, a működés egyes kérdéseit. Az egyletek, kö­rök tagsága általában egy-egy társadalmi rétegből, hasonló foglalkozású, illetve a társadalmi hierarchia azonos fokán elhe­lyezkedő emberekből állott. A látszólagos demokratikus felvétel ellenére a gyakor­latban a szelektálás elve érvényesült. Már a felvételnél megkülönböztettek ún. ren­des. alapító és pártoló tagokat. Az egyesü­letek vezetőségét minden évben újra vá­lasztották az évi rendes közgyűléseken. Az egyesületek, körök kezdettől fogva csak a saját erejükre támaszkodhattak. Be­vételi forrásaik között elsősorban a tagdíj, illetve az alapítvány jöhetett számításba. Ezt egészítették ki a műsoros estek, jóté­kony ünnepek, karácsonyi vásárok bevéte­lei, valamint a gyűjtésből származó jöve­delmek. Végül hangsúlyoznom kell: az itt felso­rolt adatok csupán töredékét jelentik az egyesületi életnek. De az így bemutatott kép is megalapozza azt a véleményt, hogy egyleteink, köreink valóban rendkívül nagy szerepet játszottak népünk életében. A felsorolt adatok erősítik azt a nézetet, hogy a múltat nem lehet fölényes kézle­gyintéssel elintézni. A művelődési, jóté­kony és érdekvédelmi egyesületeket sem. Orosz Szilárd PETKY SÁNDOR KIÁLLÍTÁSÁHOZ A Kárpátok festője Tél a hegyekben Kárpátok. Égbe törő hegy­csúcsok, mély völgyek, ki­csiny falvak, s mindenek­előtt az ott élő, e földhöz kö­römszakadtáig ragaszkodó emberek. A táj megkapóan szép természeti képződmé­nyeit, az ottani életet ismer­hetjük meg Petky Sándor képei nyomán. Aki még nem járt Kárpátalján, a hegyek között, az is maga elé kép­zelheti a festőt ért impresz- szióikat, amelyeket aztán a maga reális képzeletében to­vábbít a művészetkedvelők­höz. Szép látványért tehát elég elmenni a Jósa András Múzeum tárlatára, megnéz­ni a kiállítást, s a látogató szinte hallani véli a madár- csicsergést, érzi a dús, hegyi, erdei levegőt, ott járkálhat a kárpáti emberek között. Petky Sándor tavaly volt hetvenéves. Ungváron szü­letett, a budapesti képzőmű­vészeti főiskola hallgatója volt, ma ismét Ungváron él. Fiatalabb éveiben szülővá­rosában tanított. Így egyben tanár és alkotó. Ö tanult Benkhardt Ágosttól, Boldi­zsár Istvántól, Elekfy Jenő­től, s tanított számtalan te­hetséges fiatalt, akik azóta Kárpátalján és Szovjetunió­ban nevet szereztek művé­szetüknek. Petky Sándor szoros kapcsolatban van az itt élő képzőművészekkel. Gyakran jár ide a művész­telepekre, leginkább Nyír­bátorba. Nem véletlen, hogy legtöbb itt készült képe ép­pen nyírbátori ihletésű. El­ső önálló kiállítását most rendezte Szabolcs-Szatmár- ban. Nyírbátor és Vaja után pedig Nyíregyháza közönsé­gének mutatkozik be. Negy- venegynéhány festménye csak apró' töredéke sok év­tizedes munkásságának, ám mindenképpen átöleli festői életét. A leghagyományo­sabb módon szerkeszti meg képeit, a tiszta, realista lá­tásmódot követi. Mindez vonzó lehet a látogatók szá­mára, érzelemgazdagsága, színvilága, látásmódja el­kápráztató. S mindezek nem véletlenek, hiszen a nagybá­nyai festőiskola tanulságai érződnek munkáin, ame­lyet kiegészít a „petkys” stílus semmivel össze nem téveszthető eleme. Ez pedig a visszafogott lírával és a tiszta festői elemekkel meg­komponált képekben érezte­ti hatását. Nem vállalkozhatunk tár­latvezetésre, ám menjünk végig a képek között. Rög­tön a legelső kiállított fest­mény a nyírségi tájhoz, egy tíz esztendővel ezelőtti alko­tótáborhoz kötődik. Kerekes kút, almafák. Harangláb. Huszonöt képet készített ak­kor, némelyiket teljesen ki­dolgozva, párat csak vázla­tosan. Néhány leningrádi kép következik tanári kor­szakából, amikor tanítvá­nyaival a Néva-parti város­ban járt. Az olajfestmények keverednek az akvarellel, s erről azt mondja a művész: — Belső kényszer, hogy mi­hez nyúlok. A főiskolán na­gyon szerettem az akvarelt, szeretem a mai napig is. Csak néhány kép címe: Szénakazal tyúkokkal, öreg­asszony ’78, Fekete ruhás öregasszony, Csendélet me­zei virágokkal, Esteledik, Az első hó, Híd a Bliznyica alatt, őszi napsütés a Kár­pátokban, Napraforgó, Nyír­ségi táj, Ivánka, A hoverlai hegyek alatt. Talán !n«felég ennyi is annak érzékelteté­sére, hogy milyen sokrétű, széles látókörű festő Petky Sándor. Persze őt sem kerül­ete v*l -.iá ’kárpátaljan új hullám, a dekoratívabb fes­tés. Vagyis az élénkebb, a valóságostól rikítóbb színek vászonra vitele. Szerencsére csak nagyon rövid, átmeneti korszaka volt ez, amelyet Ősz a kazlakkal című műve fémjelez. A rövid kis kitérő után visszafordult a realista képekhez. Mindig modell után fest, tájképeit a sza­badban készíti, a csendélete­ket is műtermi kompozíció elkészítése előzi meg. Éppen ezért nem véletlen, hogy ké­pein a fénnyel és melegség­gel telített tájak kelnek táncra a valósággal. Örömmel üdvözöljük Petky Sándor kiállítását. Képei új színt hoztak a megye képző- művészetébe. S aki eddig még nem járt a Kárpátok­ban, bizonyára ezután kedvet kap ahhoz, hogy személyesen is megismerje a művész él­ményanyagának gazdag vilá­gát. Sípos Béla Tallózó A Szovjet Irodalom decemberi száma Figyelemre méltó vállal­kozás található a Szovjet Irodalom decemberi számá­ban. Egy szovjet kritikai fo­lyóirat, a Lityeraturnoje Obozrenyije arculatával kí­vánja megismertetni az ol­vasókat. Néhány különösen érdekes cikk: Kerekasztal-beszédge­tés íróik, újságírók, közgaz­dászok, demográfusok rész­vételével az irodalomnak a társadalomtudományokra gyakorolt hatásáról. Egy ta­nulmány a mai szovjet pró­zairodalom törekvéseiről számol be a szocialista or­szágok kritikusainak szem­szögéből. Ugyancsak tanul­mány olvasható az idei álla­mi díjas — rövidesen ma­gyarul is olvasható — Du- gyincev Fehérruhások című regényéről. Interjúk, önvallomások so­ra írói ars poeticákkal is­mertet meg. A nyilatkozók között Fazil lszkander, Bulat Okudzsava, Graham Greene, Andrej Platonov neve talál­ható. Trifonov legutóbbi, Eltű­nés című regényének ismer­tetése mellett hírt kapunk egy érdekes Tyendrjakov- regényről is. Az író abból a fikcióból indul ki, mi lenne, ha számítógépen újra lehet­ne alkotni a történelmet Anna Margit: Királynőm, Gizi. (Ezzel a képpel köszöntjük a most 75 éves művész­nőt.) Bodnár István Füst-himnusz Füst füst füst füst száll kémények füstje száll fehéren a decemberi égre ó a füstök a házak szállongó tűznyelvei fordított pünkösd ez fordított üzenet kinyilatkoztatás indul a földről az égbe mintha millió kiáltvány szállna szelíden a magasba ömlik a füst a fellegekbe hömpölygőn magabiztosan a kémények gyönyörű békemozgalma ez a tűzhelyek tüntető hitvallása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents