Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-16 / 299. szám
1988. december 16. Kelet-Magyarország 3 Szívvizsgálat komputerrel E lismerésre méltó eredményeket érnek el a szívbetegségek gyógyításában a nyíregyházi kórház szakemberei. Ezt az ás bizonyítja, hogy a nyár végén megrendezett kongresszusra tizenöt ország küldte el képviselőit. A megyei kórház belgyógyászati osztályai rendelkeznek a hazánkban ismeretes és néhány helyen alkalmazott legmodernebb eszközökkel. így ultrahangos vizsgálóval és a legújabb készülékkel, amely nemcsak a szakorvos munkáját forradalmasítja, a betegnek is nagyban megkönnyíti a vizsgálatot. Az érzékelő pólusokkal rendelkező kisméretű speciális kazettás magnókészüléket a beteg övére csatolják és 24 órán át rögzítik a szív által adott minden jelet. Nem kell befeküdni, sőt mozgás közben — esetleg kisebb munka végzése során ás — regisztrálja a műszer a jeleket, órára pontosan. A magnófelvétel értékelése a szakorvos feladata. A számítógépet megtanították minden olyan információ kiértékelésére, amelyre a kardiológusnak szüksége lehet ahhoz, hogy pontos diagnózist állapíthasson meg. A megyei kórház I. belgyógyászati osztályán már alkalmazzák is ezt az új műszert, amely értéke meghaladja a félmillió forintot. Elek Emil A magnó álul — fenti kis kft* — rögzített jeleket dr. Zsonda László szakorvos értékeli. Munka mellett az iskolapadban Kétféle vállalat—egyfajta érdek Mondják, ma már nem szívesen tanulnak munka mellett az emberek. A pluszmunkák, túlórák hajszája után ugyan kinek van még kedve az iskolapadba ülni? Mint kiderült, a szóbeszéd nem igaz. Ahol van miért, s ahol cél és megfelelő ösztönzés is található, ott tanulóból, munka után iskolába járó dolgozóból is akad elég. Viszik, mint a cukrot Gyerekcipő a Kaukázusig Vendég Gorbacsov városából Nyíregyházán Szovjet—magyar gyártású cipő, amilyen még nem volt — szól a reklám jó néhány városban a Szovjetunióban. Hosszú sorok állnak a boltok előtt, hogy vegyenek abból a gyerekcipőből, amit a sztavropoli cipőgyár hoz forgalomba. Magyar partnerével a héten tárgyal Nyíregyházán és Budapesten Georgij Avakovics Gazarjan vezérigazgató, akit a gyorsan kibontakozó együttműködésről kérdeztünk. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalatnál az idén 216 dolgozó vesz részt különféle oktatásban. Igaz, a kereskedelmi főiskolára a tavalyi hattal szemben idén mindössze hárman jelentkeztek, ketten a marxista egyetemen, negyvennégyen pedig különféle középiskolákban, szakközépiskolákban folytatják tanulmányaikat. Továbbképzésben ezúttal hatvanhárom dolgozó vesz részt. Ez az oktatási forma nem pusztán új ismereteket ad, hanem a régiek felfrissítésére is szolgál. Nyelvtanfolyam Bár a dolgozók döntő része a kereskedelemben, a pultok mögött dolgozik — s ma már a vásárlók között mind gyakoribb a külföldi — a nyelvtanfolyamoknak nincs túl nagy sikere az iparcikknél. Munka előtt, illetve munka után mindössze húszán tanulnak idegen nyelvet, angolt és németet. Igaz, ők is önszántukból, mindenféle támogatás nélkül teszik, hiszen a vállalat csak helyet ad a nyelvtanfolyam hallgatóinak, mivel nem ezeket a nyelveket, hanem a megyei igényekhez igazodva a szláv nyelveket pártfogolták volna. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalatnál igencsak örülnek annak a kezdeményezésnek, amelyet a közelmúltban a megyei tanács hirdetett meg. A kihelyezett tagozatú kereskedelmi főiskola iránt ugyanis igencsak megnőtt az érdeklődés, amit egyértelműen bizonyít: a hír hallatára csak ettől a vállalattól tíz fiatal jelentkezett, akik vállalnák, hogy az intenzív előkészítés után megkezdik a tanulást. Az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat ez évben 1 millió 143 ezer forintot fordít a dolgozók körében szervezett oktatásra. Szakmai képesítést nyújtó tanfolyamoknál a költségek felét, a vállalat érdekeit képviselő továbbképző tanfolyamok esetén az oktatás teljes költségét fizeti. Idén az adóval, a pénzügyi gazdálkodással, valamint a közgazdasági témával foglalkozó tanfolyamok számítottak legnagyobb sikerre. Szaktudás és pedagógia Az utánpótlás képzése ennél a vállalatnál is fontos feladat. Évente általában hetven leendő kereskedőt képeznek, akik jelenleg öt szakmában szereznek majd szakmunkásbizonyítványt. A Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában egyre magasabb műszaki színvonalú termékeket gyártanak, amihez nemcsak korszerű gépekre, hanem kiművelt emberfőkre is igen nagy szükség van. Ennek is köszönhető, hogy idén 922 ezer forintot költöttek oktatási célokra. Hasonló feladatokra menet közben további 300 ezer forintot irányoztak elő. A vállalat seregélyesi oktatóbázisán az idén összesen 120 nyíregyházi művezető, csoportvezető tanul. Közöttük jó néhányan nemcsak szakmai kérdésekkel, hanem a ma már egyre nagyobb jelentőséggel bíró jelnőtt pedagógiával is foglalkoznak. Űgynevezett vezetői tréningre ezúttal hetvenhatan iratkoztak be, számukra az Országos Vezetőképző Intézet előadói tartanak önismereti, képességfejlesztő gyakorlatokat. Főiskolára, illetve egyetemre mindössze nyolcán járnak a nyíregyházi Taurusból, hiszen a gyár népszerűségének köszönhetően ma már elegendő felsőfokú végzettségű dolgozó található, emiatt a megüresedett állások betöltése sem jelent gondot. Népszerű a targonca Jelentős a munkavédelmet oktató középvezetők számára meghirdetett tanfolyam sikere, amelyen azok a vezetők vesznek részt, akik a munkavédelemmel, annak oktatásával bármiféle kapcsolatban állnak. A fizikai dolgozók közül az idén 430- an iratkoztak be különféle tanfolyamokra, negyvenen pedig szakközépiskolai tanulmányokat kezdtek. A házi szervezésű szakmunkás- képzésben az idén 45 gumigyártó, 35 betanított termék- gyártó végez. Igen népszerű a targoncavezető tanfolyam, hiszen az így szerzett jogo- sítvány_ az ország valameny- nyi gyárára érvényes. A _nyelvtanfolyamok népszerűsége egyre növekszik, hiszen a gyár is egyre szélesebb kapukat tár a világra. A nyíregyházi Taurusban összesen heten rendelkeznek felsőfokú, több mint húszán pedig középfokú nyelvvizsgával. Kovács Éva — Mi lassúnak tartjuk a megvalósulást, hiszen a gondolat a múlt év novemberében merült fel, a szerződést júniusban kötöttük meg, s csak most, novemberben kerültek a boltokba az első gyerekcipők. Nem a vállalatokon, hanem a hatóságokon múlt, hogy nem gyorsabban. — Mire vonatkozik az együttműködés? — Kooperációs kapcsolatunk van, amelynek keretében nyersbőr átadásával hitelt nyújtunk a Szabolcs Cipőgyárnak. A vállalat gyerekcipő-felsőrészeket gyárt, melyeket mi munkálunk készre és hozunk forgalomba. Vagyis a pénzforgalmat kizárva, árucserében, úgynevezett barterforgalomban zajlik az üzlet. Ügy reklámozzuk, hogy szovjet—magyar gyártású cipő, amely kaliforniai technológiával készül. (A könnyű, puha bőrből készült, hajlékony cipők gyártása kapta ezt a nevet. A szerk.) — Milyen mennyiségeket szállítanak? — A mostani szerződés alapján 1988-ban százezer pár felsőrészt ad a Szabolcs Cipőgyár. Gazdaságilag mindkét fél számára előnyös ez a szerződés, hiszen mi olyan árut — a nyersbőrt — adunk, amely az állami monopóliumok körébe tartozik, mint az arany és a szőrme, míg az ellentétellel sokkal szélesebb választékot tudunk nyújtani. — Tervezik-e az üzlet továbbfejlesztését? — Feltétlenül. A mostani tárgyalásainkon egy közös vállalat alapítása szerepel. Ez lenne az első olyan közös vállalat, amely a cipőiparban létesül. A mostaninak a háromszoros mennyiségére számítunk, mód nyílhatna a közös exportra is. — ön Sztavropolból jött, a Kaukázus északi lábánál fekvő nagyvárosból. Közismert, hogy néhány évvel ezelőtt Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára ennek a a területnek volt az első embere. Mennyire hat az általa fémjelzett megújulási gondolat? — Igyekszünk a jó hírt megőrizni, talán csak ennyiben. S természetesen mi is teszünk a peresztrojka érdekében, mint ahogy ezt üzleti kapcsolataink mutatják. Egyébként helytelen lenne nálunk, Sztavropolban Mihail Gorbacsov nevével visszaélni, korántsem divat a személyek emlegetése, a személyi kultusz visszahozása. — Befejezésül kérjük, mutassa be a Kavkaz vállalatot, amelynek az élén áll. — A Szovjetunió tíz legnagyobb cipőgyártói közé tartozunk, évente négy és fél millió pár lábbelit állítunk elő. Négy gyárban, hét részlegben folyik a termelés, 3200 dolgozó foglalkoztatásával. A termelési értékünk évente 55 millió rubel, igen ^ó nyereséggel dolgozunk, ami annak köszönhető, hogy sok modern, a piacon keresett cipőt állítunk elő. így mód nyílik különböző szociális létesítmények — óvoda, kollégium, lakások — építésére, de az is fontos, hogy az iparágon belül a legmagasabb béreket fizetjük. Lányi Botond Mézes (—mázos) anyanyelvűnk mimindig irigyeltem a ráírni dióriportereket azért, mert egy az egyben visszaadhatják riportalanyaik szavait, mondatait. Jobban bemutathatják az illetőt, mint az írott sajtóban dolgozó kollégáik, hiszen — ahogyan a francia mondja — a stílus maga az ember. Az újságból ugyan soha meg nem tudjuk, ha a riportalany suk-süköl, köntörfalaz, mellébeszél. Olykor-olykor azonban a rádióriporter is jobban fag- gatózhatna. Képzeljük el, hogy az üzemben baleset történik, egyik dolgozó elcsúszik a síkos gyárudvaron, és betörik a feje. A riporter a felelőst kérdezi: — Miért történt a baleset? — A baleset oka egyértelműen az, hogy a vállalat részéről nem lett biztosítva a dolgozó felé a csúszásgátló bakancs biztosítása. — Nem az, hogy elmulasztották lesózni a gyárudvart, s a dolgozó a jégre ment? — Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem került sózásra a fagyos gyárudvar, ezért a dolgozó kellőképpen nem síktálanított burkolaton megcsúszott, és a lába eltörést nyert. Be is írtuk a balesetet a nyilvántartás „Személyek és tárgyak esése" rovatába. — Akkor most tisztázzuk, hogy ki a felelős a balesetért! A „nemlettbiztosít- va” vagy a „nemkerültlesó- zásra”? — Na, jó, egye fene. Nem biztosították a bakancsot, és nem sózták le a gyárudvart. így megfelel? — Mi az, hogy ták? Biztosították ... sózták ... de kik? — Most igét ragoz, vagy riportot készít? Mondjam azt, hogy nem biztosítottuk és nem sóztuk le a gyárudvart? Most már elégedett? — Attól függ, hogy ez fejedelmi többes, vagy többes szám első személy. Mert ha az utóbbi, akkor ugye, az egész gyár felelős ... — Az istenfáját magának! Tudtam, hogy erre megy ki a játék! Most boldog, ha azt mondom, hogy én nem biztosítottam a bakancsot, én nem sózat- tam le a gyárudvart, én vagyok a felelős? — Nem egészen. A bakancsot nem biztosítani kellett volna, hanem megvásároltatni és kiadatni. Biztosítani legföljebb a dolgozót kellett volna az Állami Biztosítónál. Meg a közvéleményt arról, hogy máskor ez nem fordul elő. # tt, mondjuk, véget is érne a párbeszéd. Később a felelőst elbocsátanák részben azért, mert balesetet idézett elő, részben pedig azért, mert mindezt elmondta egy kó- tyonfitty riporternek. De mivel az elbocsátott felelős több szabadságot vett ki ebben az évben munkahelyén, mint amennyi időarányosan járt volna neki, a felmondólevél mellé az alábbi felszólítást is mellékelték: „Mivel az időarányosnál több szabadságot vett igénybe, kérjük, hogy hatszáz forint szabadság- túlélvezményt pénztárunkba visszafizetni szíveskedjék!” Gőz József Á múzeumi hónap nyitányaként Nagy- ecseden tartották az Országos Honismereti Bizottság kihelyezett ülését. Ekkor adták át a helytörténeti gyűjteményt is a nagyközségnek. Mint Csermely Tibor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárhelyettese elmondta, a népfront művelődéspolitikai tevékenységében egyik tendencia, hogy bár nem tudja és nem is akarja felvállalni azokat a célokat, amelyek eléréséhez megvannak a sajátos állami intézmények, van azonban néhány olyan művelődés- politikai terület, ahol a népfront különleges jogosítványokkal rendelkezik. Ilyen többek között a honismereti és a helytörténeti munka. Első helyen az üzemtörténetírást kell említeni. A népfrontbizottságok évek óta ösztönzik az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó értelmiségieket, hogy vegyenek részt azokon a pályázatokon, amelyeket a népfront ír ki évente Üzemünk vagy brigádunk története címmel. Több jelentős dolgozat született így a közelmúltban, például az Alkaloida gyárban, vagy a vásárosnaményi ruhagyárban. A másik hagyományos területe a honismereti feladatoknak a földrajzinév- gyűjtés. Öröm, hogy a tanárképző főiskola nyelvészeti tanszékének irányításával megkezdődött ez a munka, ennek tudományos feldolgozása. Akik ismerik a földrajzi névek jelentőségét, azok tudják, hogy a nevek igen fontos kultúrtörténeti, néprajzi, nyelvészeti emlékeket tartalmaznak. Az utóbbi években például a fehér- gyarmati és a nyírbátori földrajzi nevek kötetbe rendezésének örülhettünk, de hátra van még a nyíregyházi, a kisvárdai és a mátészalkai terület földrajzi neveinek összegyűjtése és f eldolgozása. A kutatók munkáját segíti a földhivatal is, mintegy 80 község, határrész térképét rendelkezésre bocsátva. A harmadik terület a falufényképezés, de e téren már gondok is adódtak : be kellett látni, hogy a teljes fényképezés nem valósítható meg. Ehelyett inkább egy reprezentatív képsorozat elkészítésére törekedtek, amely megmutatja a községek jelenét, s egyik-másik épülettel talán még a múltat idézi, de már a jövő ígéretét is felvillantja. A munka 40—50 százalékát végezték el eddig, de a népfront továbbra is ösztönzi a honismereti köröket, különböző szakköröket a folytatásra. Külön kell szólni a nyári honismereti táborokról: az idén hármat szerveztek megyénkben. A megyei honismereti munka kiemelkedő eredménye az elöljáróban említett nagy- ecsedi helytörténeti gyűjtemény. E gyűjtemény összeállítása egyrészt példát szolgáltat a jövő honismereti munkájához, másrészt lehetőséget- ad arra, hogy a történelmi múlthoz való kötődés, ragaszkodás széles körben váljék tudatossá. Bodnár István
