Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

1988. november 12. KM >|£TVÉGI melléklet Fiilöp János rendőr alezredestől Miközben egyáltalán nem irigylem, w igencsak gyakran emlegetem a rendőrö­ket. Őszintén megmondom, nem min­dig dicsérőleg. Főleg akkor vagyok rá­juk dühös, amikor autómmal esténként kivilágításán kerékpárokat kerülgetek. Ilyenkor gondolatban mindig megkér­dezem Önöket: a jogosítványok, for­galmi engedélyek és menetlevelek el­lenőrzése helyett nem a közlekedés biz­tonságára kellene jobban ügyelnifik? A lejárt jogosítvány, vagy a láthatatlan bi­ciklis jelenti a nagyobb veszélyt? — Mindkettő. A gépjárművek ellenőrzé­sekor nemcsak a dokumentumok valódisá­gára, érvényességére figyelünk, elvégezzük a KRESZ által előírt műszáki ellenőrzése­ket is. Egy műszakilag balesetveszélyes autó kivonása a forgalomból sokszor súlyos bal­esetek megelőzését jelentheti. Ezenkívül fi­gyelmet fordítunk a társadalmi tulajdon el­lenőrzésére is. Egy-egy ellenőrzéskor jó né­hány lopott kocsira, lopott anyagra, feke­tefuvarra bukkanunk. A rendőrség tavasszal és ősszel hagyo­mányosan megtartja nagy közúti ellen­őrzési akcióit, amelyeket ráadásul az újságban jó előre tudomásunkra is hoz­nak. Van ennek így értelme? Egy kam­pányszerű ellenőrzés mit javíthat a közismerten gyenge közlekedési morá­lon? — Nagyon sokat. Elöljáróban engedje meg elmondanom, bár a látszat mást mu­tat, Szaboles-Szatmár közlekedésbiztonsági helyzete a gépjárművek számát, növekedé­sét is figyelembe véve jónak mondható. Sőt, az autók növekedésének arányával el­lentétes tendenciát mutat. Az elmúlt öt év­ben a személygépkocsik száma másfélszere­sére nőtt, a tehergépkocsiké 57, az autóbu­szoké pediig 25 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor megyénkben az ezer gépjármű­re jutó balesetek száma, valamint a gépjár­művekkel okozott baleseteké is csökkent. 1983—87. között 4055 közúti közlekedési bal­eset fordult elő. Ebből a legrosszabb év az 1985-ös volt, amikor 845 balesetetet rögzí­tett a statisztika. Ezzel szemben az idei év első tíz hónapjában 698 balesetről tudunk, s ez 4,5’ százalékkal több mint ' á'/. elmúlt év hasonló időszakában. A halálos kimene­telű balesetek három százalékkal — 58-ról 60-ra — emelkedtek, a súlyos sérüléssel járóké pedig 262-ről 282-re változott. ^ Akkor elégedettek igazán nem lehe­tünk, hiszen a számok tanúsága szerint bizonyos fokú emelkedés újra elkezdő­dött. Ezt erősíti az a sok rossz hír, ame­lyeket közlekedési balesetekről hallani. Az embernek néha olyan érzése tá­mad, az utakon csak súlyos, vagy ha­lálos balesetek történnek, amelyeknek okát én egyértelműen az állampolgári fegyelem lazulásában látom. — Helyesen látja. A most befejeződött októberi fokozott közúti ellenőrzések egyik célja épp ennek javítása, szigorítása volt. Akciónkban 1491 fő vett részt, közöttük nemcsak rendőrök, hanem társadalmi, köz­lekedésbiztonsági aktívák, Volán-ellenőrök, önkéntes rendőrök, gépjármű-felügyelők is szerepeltek. A négy hét alatt 20 311 gépjár­művezetőt, 4900 kerékpárost, 930 fogatolt járművet, valamint 2193 gyalogost ellenőriz­tünk. Érdekelne, hogyan ellenőrizték például a gyalogosokat... — őket elsősorban a kijelölt átkelőhe­lyeknél, a zebráknál, a közlekedési lámpák­nál figyeltük meg. Már csak azért is, mert Nyíregyházán nem divat a pirosra várni. Ebből a szempontból az Október 31. tér a legveszélyesebb, ahol gyakran történnek balesetek. A gyalogosok a leghajmeresztőbb módon vágnak át a piroson, ki a buszhoz vagy a busz után, ki meg az áruházba, a környező boltokba sietve szegi meg a sza­bályt, s teszi kockára életét... ^ Ugyanezt teszik azok az autósok, moto­rosok is, akik ittas állapotban szállnak járműveikre. Ráadásul ők nemcsak ma­gukat, másokat is veszélybe sodornak. Gyakran hallani, ártatlan emberek bal­nak meg egy-egy ittas vezető miatt. — A fokozott, illetve rendszeres közúti el­lenőrzéseknek egyik legfontosabb feladata az ittas járművezetők kiszűrése. Az őszi ak­ció alatt például 1865 alkoholszondát hasz­náltunk el, ebből 287 pozitív eredményt mu­tatott. A legsúlyosabb 13 esetben az illetők jogosítványát is azonnal bevontuk. Azt hiszem, az ivás nálunk nem kötő­dik szezonhoz, ha úgy tetszik, mindig szezonja van ... ősszel aztán elszaba­dul a pokol, részeg gyalogosok, bicikli­sek imbolyognak az utakon ... — Sajnos, így igaz. Szomorú elsőség, de el kell mondanom: Szaboles-Szatmár 1983-ban országos első helyezett volt az ittas vezetés miatt balesetet okozók számának tekinteté­ben. Az akkori 28,7 százalék ma 19-re esett — Van-e értelme a közúti akcióknak ? — Sokan isznak a volán mellett? — Mit lehet tenni a sötét biciklisek ellen ? — Biztosabb az idegen rendőr? FSlőp János rendőr alezredes, bét éve a megyei rendőr-főkapitányság közle­kedési alosztályának vezetője. 1958-ban tanárként állt rendőrnek. Először sport- tiszt, majd hat évig a kisvárdai kapi­tányság parancsnoka volt. Nős, felesége rendőr főhadnagy. Fia Nyíregyházán rendőr, lánya pedig jogász a Heves Megyei Bíróságon, ötvenkét éves, mun­kája mellett a megyei közlekedésbiz­tonsági tanács titkára is. k ________________J vissza, s ezzel már csak a hatodik helyen vagyunk. Igaz, közben az országos átlag is jelentősen csökkent. Annyi tény: más me­gyéből érkező kollégáim, ismerőseim gyak­ran mondják: ennyi ittas embert tán sehol nem A látni az országban, mint Szabolcs­ban . . . Sajnos, újabban felzárkóznak a nők is. Csak érdekességként említem, hogy az el­múlt esztendőben megtörtént közlekedési balesetek sorában tízet ittas nő okozott... Az alkohol az egyik legnagyobb veszély, ezért igyekszünk visszaszorítani, amennyire csak lehet. Fontos megállapításunk, amelyre ezentúl fokozott figyelemmel leszünk, hogy az alkoholos vezetés az éjszakai, illet­ve hajnali órákban a leggyakoribb és sajnos ilyenkor jár a legsúlyosabb következmé­nyekkel is. Sokan úgy vélik, az esti ivászat után elegendő pár óra alvás, s nyugodtan volánhoz ülhetnek. Erről szó sincs. Az alko­hol lebontásához szükséges idő változó. Egy üveg Kőbányai világos lebontása a szerve­zetben három órát, egy fél konyaké vagy Hubertusé ugyanannyi időt igényel. Egy üveg Hungária sör már csak öt óra alatt ve­szíti el hatását. Gondolja el, mennyi idő kell akkor, ha ezeket együttesen, keverve, nagy mennyiségben fogyasztja valaki... Vissza­térve az ellenőrzéshez, elmondhatom, ter­veink szerint ezentúl gyakoribbak lesznek, s úgynevezett nyílt napok bevezetésére is sort kerítünk. Ez azt jelenti majd, hogy ese­tenként a városokból kivezető valamennyi utat lezárjuk, s minden egyes gépjárműve­zetőt megszondáztatunk. ^ Nyilvánvalóan nem kis riadalmat, illet­ve forgalmi dugót is okozva ezzel... — Ne higgye. A közlekedés áramlásának folyamatosságáról gondoskodni fogúink. Há­rom-négy leállító csoport lótna munkához, melyeknek tagjai állandó rádió-összekötte­tésben lennének egymással, s az utak külön­böző pontjaira koncentrálva végeznék az ellenőrzéseket. Szaporítani fogjuk a nagyobb létszámú akciókat is, melynek során egy- egy várost „lepnénk meg”, ilyenkor idegen rendőrök tartanák az ellenőrzéseket. ^ Csak nem azt akarja mondani, hogy a helyiekben nem bíznak? — Mit mondjak ... adódtak ilyen tapasz­talataink is. A helyi körzeti megbízott is­meri a falu aprajót-nagyját, vezetőit és be­osztottjait, nem biztos, hogy mindig mara­déktalanul teljesíti, teljesítheti kötelességét. Szeretnénk azt is, hogy a megyei lapban megjelentetnénk az ittas vezetők névsorát. Borsodi kollégáink már csinálják ezt, s úgy tapasztalják, a nyilvánosságnak komoly visszatartó ereje van. 0 Meg tudom érteni. A dolognak azonban csak akkor van értelme, ha teljes név­sort közölhetnek majd ... — Ha bevezetjük, nem fogunk „differen­ciálná” ... ^ Sokan már azt is nagy eredménynek tartják, hogy végre nemcsak az autósok lehetnek hibásak. Korábban a baleseti tudósítások csak a gépkocsivezető mu­A lasztását említették, felejtve, hogy az ~ éjféli sötétségben az út közepén része­gen alvó ember, a megszámlálhatatlan kivilágítatlan biciklis nem tekinthető normális jelenségnek. Szó van arról is, felülvizsgálják, az út és látási viszo­nyok fogalma valójában hogyan is ér­tendő. — A kivilágítatlan biciklis szintén szabol­csi specialitás, számuk nálunk a legmaga­sabb az országban. Mi ellenőrzünk, bírságo­lunk, feljelentünk, de úgy tűnik, egyelőre eredménytelenül. Igazi eredményt csak a megelőzés hozhatna. Pár évvel ezelőtt érde­kes és hasznos kezdeményezés indult a nyír­bátori Csepelben és a kisvárdai Vulkánban. A gyár területén lévő zárt kerékpármegőr­zőbe csak a lámpával felszerelt- bicikliket tehették be a dolgozók. ^ Ez még nem jelenti azt, hogy hazafelé menet használták is azokat... — Ez igaz. Csakhogy nevelés nélkül e té­ren sem várható eredmény. Higgye el, is­merek olyan idősebb embert, aki lassan már egy bicikli árát fizeti ki bírságra, még­sem hajlandó változtatni. A nevelést fiata­labb korban kell kezdeni. Ezért is fordul­tunk az iskolákhoz, s kértük, szenteljenek nagyobb figyelmet a diákok közlekedési kul­túrájának javítására, a KRESZ szabályainak oktatására. A megyei közlekedésbiztonsági tanács tagjaival, valamint a megyei műve­lődési osztállyal közösen útjára indítottuk a „Látni és látszani” mozgalmat. Felhívást küldtünk az iskoláknak, amelyben kértük őket: segítsék elérni, hogy valamennyi isko­lás vásárolja meg és használja a fényvissza­verő prizmát, amely sok esetben az életét jelentheti. Sajnos, a megye 250 iskolájából mindössze .52 osztály csatlakozott hozzánk, pedig ösztönzésükre különféle ajándéktár­gyakat, fődíjként egy kerékpárt is beígér­tünk. ^ A közúti ellenőrzések nélkülözhetetlen kelléke a trafipax. Bizonyára tudja: villognak, integetnek egymásnak az autósok, a kölcsönös figyelmeztetések hatására mindenki leveszi lábát a gáz­ról. — Korábban büntették is a villogókat. Szerintem felesleges, Úgy gondolom, már az is haszon és megelőzés, ha legalább ilyenkor betartják a szabályokat. Jelenleg mindösz- sze egyetlen készülékünk van, szeretnénk még egyet vásárolni, illetve a kiemelt ak­ciók idejére a szomszédos megyéből kölcsön kérni. Tervezzük ezen kívül egy motoros közlekedési alosztály létrehozását is, hiszen a gyorshajtás megelőzésére továbbra is ki­emelt figyelmet fordítunk. Elsősorban azért, mert nemzetközi tapasztalatok bizonyítják: ahol csökkentették a sebességet, csökkent a balesetek száma is. ^ Ha már gyorshajtás: ma mind fiata­labb korban kapható meg a jogosít­vány. Nem oka ez a fokozódó sebesség­nek, a szaporodó gyorshajtásnak? — Nem hiszem. Tapasztalatunk szerint a fiatalokkal nincs annyi gond, mint az idő­sekkel, hiszen ők már belenőttek a moto­rok, autók világába. Ugyanakkor igaz, hogy napjainkban újra nő a halálos balesetek száma, súlyosabbak a közúti karambolok. ^ Amelyek a megye egyes útjain, útsza­kaszain az átlagosnál is gyakrabban fordulnak elő. Egy-egy kanyarban két- három kereszt is figyelmeztet a foko­zott veszélyre. Léteznek, s ha igen, melyek a kritikus útjaink? — Igen, vannak ilyenek. A 4-es számú út Űjfehértó és Téglás közötti szakasza, amely egyenes, gyors szakasz, szinte csábít a nagy sebességre. Ugyancsak veszélyes a 41-es út Nyíregyháza és Oros közötti szakasza, an­nak ellenére, hogy itt gyalogos- és kerék­párút egyaránt megtalálható. Nyíregyházán a Vasvári Pál út és Körút sarka veszélyes, ugyancsak az volt korábban a temető kör­nyéke is. Utóbbi már azért csak volt, mert a sok baleset láttán civil rendőrt állítottunk erre a helyre, aki fényképezőgépével meg is örökítette a szabálytalankodókat, gyors- hiajtókat. A kiszabott bírság hatására ma már ezen a városrészen is figyelmesebbek az emberek. Sajnos, veszélyes helyek to­vábbra is maradtak. Közöttük változatlanul sok a baleset a Tiszavasvári út laktanya környéki szakaszán, valamint a Rakamazés Virányos közötti út egészen Nyírteledig. ^ Köszönöm a válaszait. Kovács Éva valóban nagy kérdés — idézőjel nél­kül — most a pártértekezletek tartása, vagy nem tartása. Azért tettem ide az „idézőjel nélkül" szavakat, mert Sebők István ajaki tanácselnök idézőjelbe tette minap szerkesztőségünkhöz cím­zett nyílt levelében, s érzésem szerint ezzel azt kívánta jelezni, hogy nem va­lami nagy ügyről, hanem csak a sajtó által felfújt dologról van szó. Egy ko­rábbi írásunk hatására írta meg levelét, s vitába szállt azokkal, akik a pártér- tekezlet összehívásában látják a megú­julás lehetőségét. Nem azért idézem csaknem két hét után a nyílt levelet, mert írója néhány riportalannyal nem ért egyet, hiszen ehhez mindenkinek joga van. Inkább az a kitétele ösztönzött viszontválaszra, amelyben azt írja: vitakultúránkból hi­ányzik az őszinteség, a mások tisztele­te. Néhány bekezdéssel előrébb pedig nemcsak egyet nem értésének ad han­got. hanem visszautasítja azt a nézetet, amely az övével nem egyezik meg. Nem akarom ismételni a nyílt leve­let, hiszen akkor idézni kellene azokat a mondatokat is, amelyek tolifogásra késztették a levél íróját. Ehelyett azt mondanám el\ miért vannak többen közvéleménykutatásunk szerint azok, akik óhajtják a pártértekezletet, mint azok, akik nem. Gondolom, nem mondok újat, ha le­írom: Szaboles-Szatmár a felszabadu­lás után negyvennégy évvel is az ország legelmaradottabb megyéje. Az itt élők­nek nemcsak az a gondja, hogy a gyá­rakban kevesebbet fizetnek mint Pes­ten, hogy a föld kétszer annyi munka árán sem ad annyi jövedelmet, mint az ország más tájain, hanem az is, hogy ezreknek nem jut munkahely, hogy a most végző fiatalok nem tudják, hol találnak állást maguknak; a kevés csa­ládi jövedelemből több gyereket, több idős beteget, kisnyugdíjast kell eltarta­ni, s hogy itt nem adták, nem adják ingyen a közműveket. Csodálkoznunk sem szabad tehát, ha ilyen terhek alatt ingerültebbek az emberek, ha ilyen helyzetben jobban óhajtják a válto­zási. mint ott. ahol nagyobb darab ke­nyér jut. Változási óhajtanak tehát életkörül­ményeikben, munkahelyeket remélnek, s legalább a létminimummal egyenlő keresetet, amelyet csak az ország, a megye, a város vezetése hozhat, vagy adhat. S mivel ezt azokban az évek­ben sem kapták meg, amikor nem mérték ilyen szűkén a forintokat, sem­mi meglepő nincs abban, ha egy párt­értekezlettől várnak a mainál jobb. vagy legalábbis reménytelibb változá­sokat. Pártértekezlettöl, amelyen nem­csak azok vesznek részt, akik eddig is pártbizottsági tagok voltak — hanem azok a küldöttek is, akiket a munka­helyük maguk választanak, akiket nem „felülről’' jelöltek ki, hiszen min­denütt a közvetlen környezet ítélheti meg legjobban, kiben mennyi a kurázsi, kinek mennyi jó, mások javára is ka­matoztatható ötlete van. A napokban ismerősöm említette, hogy egyik várost titkárunk gépkocsi­vezetője egy levelet, vagy meghívót vitt a községi parttitkárnak. Amikor átadta, ő kikísérte a kocsihoz, s ekkor látta, hogy ott ül a városi titkár is. Ezután megkérdezte tőlem: vajon ha szavazni kellene, adnám-e voksomat erre a tikárra, akinek biztosan nagyon sok dolga van, akinek lehet, hogy a másnapi testületi ülésre kellett készül­ni a kocsiban, de azért annyira nem lehet elfoglalt ember, hogy ha már ott van a párttitkár lakása előtt, legalább kezet ne szorítson vele. Hogy visszakanyarodjak a nyílt le­vélhez, írója hangsúlyozza: újra és új­ra szembeszáll azokkal, akik a szemé­lyi változásokat, a programadás lehető­ségét csak a pártértekezleten látják megoldhatónak. Pedig talán nem is érdemes szembeszállni, hiszen a ko­rábbi, vagy a most meglévő testületek­nek eddig is megadatott volna a lehe­tőség, hogy változtassanak. Nem tették. Ezért is akarják most többen a pártér­tekezletet, s óhajt­ják a politikával való azonosulást (de ez nem mindig azonos a politi­kusokkal való azonosulással.) Végezetül: sze­rintem nincs fél­nivalója a pártér­tekezlettől annak a vezetőnek vagy testületnek, ame­lyik eddig is jól végezte dolgát. Balogh József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents