Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
1988. november 28. Kelet-Magyarország 7 m kézilabda ünnepe Hat nemzet hét együttese Itthon maradt a kupa! Remek nyitány a sportcsarnokban Szombaton tizenegy mérkőzést láthattak a II. Nyíregyháza Város Nagydíj nemzetközi férfi kézilabdatorna nézői. Mint ismeretes, a bolgár együttes az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, így hat nemzet hét együttese körmérkőzéses formában játszott. Azért volt szükség ilyen sok meccsre a második napon, és hogy ez időben is beleférjen a programba, a háromnapos torna valameny- nyi összecsapása kétszer huszonöt perces játékidőből állt, rövidke szünetekkel. A szombati nyitómeccsen a szovjet Asztrahány nyert a jugoszláv Rakovica ellen. A szovjetek még kétszer a pályára léptek, délelőtt döntetlenül végeztek a csehszlovák Martinnal, majd délután legyőzték az algériai Oránt. Utóbbiak szintén döntetlenül végeztek a csehszlovákokká^ és kikaptak a címvédő belgrádiaktól. Az afrikai együttes gyakorta alkalmazta az emberfogásos védekezést, ám legtöbbször saját kárukra. Az osztrák Urfahr gárdája csak kétszer játszott, mindkétszer kikapott. Bede Ferenc játékosedző több fiatalt, 14—15 éves srácokat is a pályára küldött, ennek ellenére a csapat tisztesen helytállt. Az NYVSSC éppen az osztrákok ellen kezdte a második játéknapot, háromgólos győzelemmel. A délutáni Rakovica elleni összecsapásra már több mint ezren voltak kíváncsiak, és a lelkes hazai publikum örömére a piroskékek ismét győzelemmel vették az akadályt. A szombati eredmények: Asztrahány—Rakovica 19:17, Belgrád—Órán 21:18, Asztrahány—Martin 15:15, NYVSSC —Urfahr 20:17, Rakovica— Belgrád 15:14, Martin—Órán 23:23, Belgrád—Urfahr 26:15, Asztrahány—Órán 24:20, NYVSSC—Rakovica 27:20, Martin—Urfahr 22:20. Vasárnapra öt találkozó maradt, az elsőn jugoszláv siker született, a Rakovica nyert az osztrák csapat ellen. Aztán jöttek a hazaiak, az algériai gárda volt a következő akadály. Az NYVSSC- nek nem okozott különösebb gondot a fáradni látszó oráni együttes, és az újabb sikerrel a kupagyőzelem is karnyújtásnyi közelségbe került. Ekkorra már kiderült, hogy csak a szovjet bajnok lehet a rivális, amely addig csak két pontot veszített, a többiek már többet. A címvédő Partizán utolsó mérkőzésén nyert a Martin ellen és a belgrádiak saját maguk, valamint a közönség szórakoztatására felszabadultan játszottak. Majdnem minden ülőhely foglalt volt a vadonatúj sport- csarnokban a slágermérkőzés előtt, a mindent eldöntő NYVSSC—Asztrahány találkozóra. Közel kétezren örültek Bácsi, majd Zeitler góljának, amelyekkel a mieink 2:0-ra vezettek. Aztán kiderült, hogy az ellenfél többet tud, mint az addigi mérkőzéseken általában produkált. A védőfaluk középen átjátszhatatlan pajzsot jelentett, hiszen a kétméteres játékosokkal szemben az átlövésekre és a bejátszásokra egyaránt kevés volt esély. A mieink próbálkoztak, akartak, de ez legtöbbször kevésnek bizonyult, így a szovjetek nyertek. Ám a nyíregyháziak örülhettek, övék lett a kupagyőzelem. Igaz ezt a szurkolók nemigen tudták, hiszen azonos pontszám esetén néni az egymás elleni eredmény, hanem a gólkülönbség döntött. Ez pedig a házigazdák végső győzelmét jelentette. Maradt tét az utolsó meccsre, amelyet a Rakovica nyert az orániak ellen, így a jugoszlá- vok végeztek a harmadik helyen. Vasárnapi eredmények: Rakovica—Urfahr 26:20, NYVSSC—Órán 26:17, Partizán-Martin 24:16, Asztrahány—Martin 15:12, Rakovica—Órán 25:21. Aztán példás gyorsasággal kezdődött az ünnepélyes eredményhirdetés, a győztes csapat tagjai, valamint a külön- díjak nyertesei gyönyörű hollóházi vázát kaptak jutalmul. A díjkiosztás után A kupagyőztes NYVSSC együttese (jávor) örömmámor volt a hazaik öltözőjében, majd ahogyan ilyenkor illő, a kupába jófajta pezsgő került, és a siker részesei körbe adták az óriási poharat. — Annak örülök, högy a várakozásnak megfelelően kiegyenlített mezőny jött ösz- sze, nem volt pofozógép. Még nagyobb öröm, hogy csapatunk eredményessége és alkalmanként játéka is úgy gondolom, megfelelően szórakoztatta a közönséget — nyilatkozta Rácz Sándor, a kupagyőztes NYVSSC edzője. A II. Nyíregyháza Város Nagydíj végeredménye: 1. NYVSSC 10, 2. Asztrahány 10, 3. Rakovica 8, 4. Belgrád 7, 5. Martin 4, 6. Órán 3, 7. Urfahr 0 ponttal. A külön- díjak nyertesei, a legsportszerűbb csapat: Asztrahány, a torna gólkirálya Harold Galasz (Urfaht) 37 góllal, a legjobb mezőnyjátékos: Boridon Gyurkovics (Belgrád) a legjobb kapus: Francisek Szterdák (Martin), a legjobb nyíregyházi játékos: Boczák József. Az oldalt készítették: Kovács György Mán László Máthé Csaba Szilágyi Zsuzsa A „veterán” monológja 5 zép, nagyon szép'. Gyermekkoromban ilyen csarnokról álmodtam, ahol egykor talán én is pályára léphetek. Sajnos később — aktív kézilabdázó koromban — nem adatott meg számomra a lehetőség, hogy Nyíregyházán fedett csarnokban játszhassak. Apák, nagyapák emlékeznek rá, milyen körülmények között sportoltunk, a stadion salakor pályáján, az időjárás szeszélye közepette vívtuk az NB I B-s bajnoki mérkőzéseket. Most hogy korszerű körülmények, edzéslehetőségek állnak a sportág rendelkezésére, önmagát kínálja a kívánság: városunkban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy rövid időn belül első osztályú kézilabdacsapat működjön. Fél évszázados vágy válna ezzel valóra, kielégítenénk a szurkolók, igényét, az ország legjobb csapatai szerepelnének a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. Bízom abban, hogy egészséges baráti szellemben vágunk neki a feladatnak. Ehhez persze az kell, hogy a bajnokságban megerősödve, jó hangulatban kerüljünk ki. Ha erő van, akkor önbizalom is, s ha önbizalom, akkor eredmény is. Hiszem, hogy megy ez majd. Jön valami új, ami — magam sem tudom mi lesz, csak azt, hogy jönnie kell — feldobja a társaságot. Reménykedem tehát, hogy valóra válnak álmaim, ami nekünk akkor nem sikerült, sikerülni fog a maiaknak. Életem egyik legszebb időszaka a most zajló nemzetközi torna, megragadom az alkalmat, megköszönöm valamennyiünk nevében ezt a szép csarnokot azoknak, akik sokáig bábáskodtak annak felépítéséért. (Szabó József, egykori nyíregyházi kézilabdázó monológja.) A „Magyar Macska” és a „First Lady” párharca Mariann, a profi Magyar —svéd válogatott mérkőzés Nyíregyházán? Erő után technika Beszélgetés Madarász István főtitkárral Az elmúlt hétvégén Nyíregyházán járt Madarász István, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára. Megtekintette a bujtosi szabadidőcsarnokot és a megye több más kézilabdázásra alkalmas létesítményét is. Pénteken délután beszámolót tartott az olimpián szerzett tapasztalatairól, másnap pedig megnézte a nemzetközi féríi kézilabdatorna néhány mérkőzését. A látogatás során beszélgetést folytattunk a neves szakemberrel, amelyen hazánk és elsősorban megyénk kézilabdasportja volt a téma. — Mennyire elismert nemzetközi szinten a magyar kézilabdázás? — A magyar csapatok, főleg a válogatottak ma is a világ élvonalához tartoznak, annak ellenére, hogy a nők nem jutottak ki az olimpiára. A férfiaknak a nyári játékokon elért 4. helyét sikerként könyvelhetjük el. — Merre tart a világ kézilabdázása? — A véleményem az, hogy nem az erőkézilabdáé a jövő. A gyorsaság, a robbanékonyság, a technikai elemek változatos alkalmazása, ezek azok, amik már az olimpián is teret nyertek,, és a jövőben még inkább előtérbe fognak kerülni. — ön igen elfoglalt ember. Milyen gyakran fordul meg vidéki városokban, megyeszékhelyeken? — Hetente egyszer villámlátogatásokat teszek az ország különböző részein. Ezek tartalmaznak edző- és játékvezető-továbbképzéseket. ekkor találkozom a megyék sportvezetőivel és tárgyalásokat folytatok vállalatok gazdasági vezetőivel is. — Közismert, hogy megyénkben szeretik ezt a sportágat, de NB I-es csapatot mégsem sikerült kialakítani. Hogyan vélekedik e terület kézilabdasportjáról? — Tény, hogy nincs elsőosztályú csapat Szabolcsban. Mégis úgy látom, hogy megindult egy fejlődési folyamat, de jobban ki kellene tudni használni a potenciális lehetőségeket. Fölépült ez a csarnok, amely rangos kézi- labdás események rendezésére is alkalmas, ezek emelhetik a sportág színvonalát. — Milyen nemzetközi események rendezését tervezi a szövetség Nyíregyházán ? — Eddig egy konkrét elképzelésünk van, jövő év januárjában a Magyarország—Svédország találkozó színhelye lenne a város. A végleges program kialakítása még tart, de úgy érzem többet, magasabb színvonalú játékot érdemel ez a megye. Meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a helyi osapatok magasabb osztályba kerüljenek. Kurier című osztrák lap szenzációként tárgyalta a nyáron a Magyar Macska” és a „First Lady” várható párharcát. A poémkodás tetszett a bécsieknek, hiszen kapkodták a lapot. Aztán lekerült a napirendről a szaftos botránynak ígérkező ösz- szecsapás, ugyanis nem lett belőle semmi. A két főszereplő közül Rácz Mariann ■ kapta a Hypobank Wien női kézilabdacsapatának 1-es számú mezét, míg a jugoszláv Radovicsnak, aki korábban az első számú kapusa volt a bécsi csapatnak, a kispad jutott. A Vasas sokszoros válogatottja, a világ talán egyik, ha nem, a legjobb kapusa két évre kötött szerződést a Hy- pobankkal, amely — ha már a legeknél tartunk —, ízig- vérig proficsapat és a világ lagjobb klubcsapatai közé tartozik. Mondhatni „bagóért”, potom 400 ezer schil- lingért kelt el az egykori nyíregyházi játékos. Hosszas alkudozás után került a végső pont Mariann szerződésére. Az előzmény: sajnos korábban széthullott az egykori nagycsapat, a régi gárdából alig maradtak. A kapus pedig eggyel feljebb kívánt lépni azon a bizonyos lépcsőn. Végül a Hypobank menedzsere, Prokop úr szabályosan kicsikarta az aláírást. Ezzel pedig szinte újra ösz- szeállt az egykori nagycsapat, hiszen Rácz Mariann mellett ott játszik Gödömé Nagy Mariann, Angyal Éva, a kispadon pedig az a Csík János ül, akinek vezetésével 1982-ben a válogatott a világbajnokságon ezüstérmet, majd 1985-ben a B-VB-n szintén a második helyet szerezte meg. Az már csak hab a képzeletbeli ünnepi tortán, hogy a Hypobank játékosa a világ legjobbjának tartott jugoszláv származású Mer dán. Mariann azonnal beköltözhetett egy kétszobás lakásba és az egyik szponzortól, a Renaulttól megkapta a kocsikulcsot is. A francia gyáron kívül egy konyhai felszerelést gyártó cég, valamint a Hypobank menedzseli a csapatot. Tulajdonképpen minden posztra a legjobbakat igazolták. Mariannra azért is gondoltak, mert rettentő sok gondjuk volt Rado- viccsal. vele akarták versenyeztetni a jugoszláv kapust. Utóbbi sajnálatára Rácz olyannyira szenzációsan védett a közel fél év alatt, hogy ve- télytársának csak percek jutottak eddig a pályán. Az osztrák bajnokságról csak annyit, hogy Prokop úr felajánlotta, ha meccsenként 10 gólnál kevesebbet kap a csapat és 25-nél több a különbség, akkor egy-egy mérkőzés után 1500 schillinget fizet. Ha nem, a csapatnak kell az összeget összedobni. Eddig a menedzsernek kellett mélyebben a zsebébe nyúlnia. Pszichológus végzettségével Mariann egyelőre pályakezdő, bár érzi, hogy a profiévek hamar elmúlnak és akkor ötezres fizetéssel nehéz lesz a megszokott életszínvonalat fenntartani. Jövőre Bécsben szeretne, ennek a tudománynak az egyik fellegvárába bejutni, az ottani egyetemre akar beiratkozni. Nincs harag a Vasas és közte, hiszen ha hazajön, lejár edzésekre, sőt a klub felajánlotta, ha lejár a szerződés, legyen náluk pszichológus. Reggel némettanulás, majd napi két edzés, hétvégeken meccs, majd egy rövid át- ruccanás Budapestre. így foglalhatnánk össze heti programját. Emellett a válogatottat se felejtsük ki, ugyanis Szabó István szövetségi kapitány Mariannt is meghívta a világbajnokságra készülő csapatba. Közben azért a BEK-re is odafigyel, mert egy ilyen szupercsapatnak szinte kötelező nyerni. Hogy mikor látjuk Nyíregyházán? Talán, ha jövőre, az új csarnokban válogatott meccset rendeznek. Az lesz az igazi visszatérés. 4 világ sportja VASÁRNAP kora délután a Barcelonától 30 kilométerre lévő Sabadell sátortetős fedett uszodájában, mintegy ezer néző előtt került sor a vízilabda BEK-elődöntő visz- szavágójára a magyar és a spanyol bajnok között. A találkozón ritkán látható, hatalmas csata után, hazai siker született. Egy gólon múlott a Ferencváros döntőbe jutása. CN Catalunya—Ferencváros 9:7. A december első és második hétvégéjén esedékes BEK-döntőben tehát a spanyol és a nyugatnémet bajnok, a CN Catalunya és a Spandau 04 (Nyugat- Berlin) találkozik. ZÁRÓNAPJÁHOZ érkezett vasárnap a Budapest Sport- csarnokban megrendezett 4. versenyautó-kiállítás. A szervezők ezúttal a már visszavonult olasz gyorsasági motorversenyző, Giacomo Agostini személyében vonultattak fel sztárvendéget. A sportág legnagyobb alakja — ahogy sokan nevezik: élő legendája — a kialakult gyakorlatnak megfelelően elsőként a úzjságírókkal találkozott. Mivel most először jár Magyarországon, nagy vonalakban felelevenítette rendkívül eredményes pályafutását: — Szüleim ellenezték, hogy motorversenyző legyek, ezért apámtól csak úgy tudtam megszerezni a beleegyezését, hogy kicsit túljártam az eszén. Aláírattam vele egy papírt, amiről azt hitte, hogy kerékpározni enged ... Szerencsére nem kellett sokat várnom a jó eredményekre, első versenyemen második lettem, s kilencéves koromban elhódítottam életem első trófeáját is. Ennyit a kezdetekről. Később. 1966 és 1975 között 15 világbajnoki címet szereztem a 350 és az- 500 kcm-es kategóriában, összesen 122 VB-futamon diadalmaskodtam. AZ UTÓBBI évek legnagyobb és legrangosabb nemzetközi sportakrobatikai versenyét rendezték meg szombaton és vasárnap a Nemzeti Sportcsarnokban és az azzal szomszédos tornacsarnokban. Nyolc nemzet versenyzői mutatták be tudásukat az antwerpeni világbajnokság előtt, közülük a kínaiak, az NDK-beliek és a magyarok teljes VB-együttesüket felvonultatva. A papírforma kínai sikereket ígért, arra azonban a szakemberek sem számítottak, hogy mind a hét versenyszámban az ázsiaiak érdemlik ki az aranyérmet, s az esetek többségében több, mint meggyőző fölénnyel. Nem tudni, hogy legfőbb ve- télytársaik, a sportakrobatika bolgár és szovjet kiválóságai mire képesek jelenleg, de arra a budapesti nemzetközi bajnokságon iatotuiKuOi már következtetni lehet, hogy az antwerpeni VB-n a megszerezhető hét aranyérem közül legalább háromra, ha nem négyre vagy ötre igényt jelentenek be ...
