Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

1988. november 24. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 3 Ajándék Nyíregyházának A lovag gyűjteménye Közügyek szolgálata Pro Űrbe „A város kulturális, szellemi életének gyarapításéért, több évtizedes pedagógiai munkássága elismeréséül Nyíregyháza vá­rosért kitüntetéssel jutalmazták Banner Lászlót, a Krúdy gimnázium igazgatóját.” A szűkszavú, hivatalos indoklás a város fel- szabadulásának évfordulóján, az ünnepi ta­nácsülésen hangzott el. Banner Lászlót nem kell bemutatni a tősgyökeres nyíregyháziaknak, bár ő maga Csanádpalotán született, Makótól nem messze. A háromgyermekes Banner család bebarangolta a fél országot, a járásbíró édesapát mindig odahelyezték, ahol a tör­vénykezéssel gondok adódtak. Az akkor még nyolcosztályos gimnáziumból hat tanévet a nagyhírű Földes Ferenc Gimnáziumban ta­nult végig Miskolcon, utána Nyíregyházán a legalább olyan patinás Kossuthban érettsé­gizett. Orvosnak készült, beteg emberek testi­lelki bajának gyógyítását tűzte önmagának célul. Hogy mégsem juthatott be az orvos- egyetemre, nem keseredett el. Matematika— fizika szakra kérte felvételét a debreceni tudományegyetemre. Üjabb célt szabott meg önmagának, most már egy életre: ifjú em­berkéket tudásra oktatni, tisztességre nevel­ni. Ebből a céljából jottányit sem enged most, 55 évesen sem . . . Nagykállóban a mai Budai Nagy Antal szakközépiskolában — akkor gimnázium volt — állt először katedrára, de egy év után — látva szakmai felkészültségét, pe­dagógiai érzékét — áthelyezték a nyíregy­házi Vasváriba, ahol 1969-ig, a Krúdy in­dulásáig tanított. Az említett időponttól pe­dig a Krúdy gimnázium igazgatója, az idén kezdte itt a huszadik tanévét. Lelkesedése, a gyermekek iránti szeretete mára sem ko­pott meg. Pedig manapság egy középiskola igazga­tójának fájhat a feje bőven, annyi admi­nisztráció, a költségek növekedése, a szű­kös anyagi lehetőségek határolják be a színvonalas oktató-nevelő munkát. No per­sze, akkor, ha hagyja magát sodorni az ár­ral és a töprengés helyett a csendes apátiát választja. Banner László (talán azért, mert a hűvös számok szolgájául szegődött), a hi­vatali előírások útvesztőiben az optimális megoldást kutatja. Ennek egyik jele, hogy 1989. január elsejétől, hat év után ismét visszanyeri önállóságát az intézmény. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy napraké­szen tudják, mennyi pénzük van, a költség- vetés rájuk eső hányadából saját maguk dönthetik el, nekik éppen mire van szüksé­gük és mire jut pénzük. Így megszűnik az a tarthatatlan állapot, hogy naponta 30 számlát is alá kellett írnia az igazgatónak, ment a papír a központjuknak számító Kos­suth gimnáziumba, állandó levelezésben áll­tak mindenkivel, a gameszhez hasonló szer­vezeti működés miatt. Nehéz ma iskolásnak lenni, de megkoc­káztathatjuk, még nehezebb a diákok elé áll­ni. Nem akármilyen felkészültséggel vállal­kozhat ma egy igényes tanár arra, hogy közvetíti az ismereteket. Különösen igaz ez a Krúdy gimnáziumra, hiszen itt tavaly 4,26 volt az egész iskola tanulmányi átlaga! Aki számított valaha átlagot, jól tudja, meny­nyit kell felmutatni egy ilyen középérték­hez. Itt megszokott dolog, hogy az osztály „futtatja” a tanárt, vagyis állandó ismeret- szerzésre készteti az örökös kérdezéssel. S még ha csak kérdeznének! De a ma diákja olyan háttértudást hoz magával a szülői házból, amelynek szintézisére csak kiválóan felkészült pedagógus képes. Különösen a történelem oktatása, a közelmúlt eseményei­nek feldolgozása jelent a korábbinál jóval nagyobb szellemi terhet. A Krúdy gimnázium — alapítása után — két dologgal hívta fel a közfigyelmet. Egy­részt a matematika tagozat indításával, hi­szen akkor már körvonalazódott, hogy a ra­cionális ismeretek, a gazdasági élet priori­tást élvez majd a bölcsészettudományok mellett. Nagy vonzerőt jelentett továbbá, hogy az orvosi egyetemre — bár ott mindig sokszoros a túljelentkezés — a Krúdyból évente több, mint tízen bejutnak. Az egye­temi, főiskolai felvételiket száz továbbtanu­lójuk közül hetven sikerrel vette. A matematika tagozat egy időre „elfá­radt” és most szerveznek újból egy speciális „matek” tagozatot. Hogy a jelentkezők tu­dásszintjéről megbízható képet nyerjenek, matematikaversenyt hirdettek a megye ál­talános iskolásainak. Feladatsort küldtek ki a jelentkezőknek, a legjobbakkal pedig de­cember 5-én megrendezik a megyei döntőt. Utána folyamatosan tartják velük a kap­csolatot, mert remélik, közülük kerülnek ki az új tagozat növendékei. Nem véletlen, hogy nagy reményeket fűznek az újonnan indított tagozathoz, ugyanis a számítástech­nika térhódítása olyan mérvű, hogy ehhez ma már nélkülözhetetlen a magas szintű matematikai logika. Aki gyermeket nevel, nem zárkózhat ele­fántcsonttoronyba — vallja Banner László. Közéletünk kisebb és nagyobb ügyei mellett nem ment el szótlanul, nyilván ezért vá­lasztották meg szakszervezeti titkárnak a Vasvári gimnáziumban. A pedagógus-szak­szervezet központi vezetőségében két ciklu­Banner László, aki a Nyíregyháza városért kitüntetést kapta 1988. október 31-én. son át tevékenykedett a szabolcs-szatmári tanárok érdekeiért. Garay Gábor ismert versének sorai jut­nak eszembe, az artistákról szólva írja egye­bek közt: „... a másik ügyéhez egész lé- temmel van közöm”. így érezhette a szű- kebb-tágabb közösségek gondjait Banner László. Az Északi alközpontban lakik, és az itt élőknek jelentős szerepe van abban, hogy megválasztották a lakásszövetkezet igazga­tóságába. Elnöke lett a megyei lakásszövet­kezeti választmánynak, s ebbeli funkciójá­ból következően a MESZÖV-ben is társa­dalmi tisztséget visel. A demokratizálódási folyamat csíráit ezekben a kis közösségek­ben már tetten érhette a figyelmes szemlé­lő. Alakultak, bővültek a lakásszövetkezetek funkciói, s Banner László is részese volt an­nak a kezdeményezésnek: javaslatot küld­tek a SZÖVOSZ-nak, hozzanak hazánkban lakásszövetkezeti törvényt. Azóta a sürgetett törvény megszületett. Közéleti elkötelezettsége vezette el a párthoz, 1964-ben lépett a kommunisták so­raiba. A nyíregyházi tanácsnak a legutóbbi választás idején, 1985-ben lett tagja, lakó­körzete választóinak bizalmából. A testület­ben megválasztották az ügyrendi és igazga­tási bizottság elnökévé. Ebbéli minőségében törvénytervezeteket véleményez, ez a bizott­ság szervezi a tanácstagi pótválasztásokat. Lelkiismeretesen látja el tanácstagi megbí­zatását, s éppen az utóbbi évek nyilvános­sága, a demokratizmus szélesedése hozza, hogy néhány kérdésre másfajta választ le­het és kell adni. Amikor a tanácstagi mun­kát értékelte legutóbb a népfrontbizottság, megkérdezték Banner Lászlót, hányszor szólt hozzá a tanácsülésen? ö elmondta, vé­leménye szerint nem az minősíti jónak vagy rossznak a tanácstag tevékenységét, hogy' hányszor mond véleményt egy előterjesztés­ről, vagy hányszor hozakodik elő választói személyes gondjaival a nagy nyilvánosság előtt. Banner László ehelyett azt az elvet vallja, hogy inkább csendben elintézi a hoz­zája fordulók ügyeit és nem veszi igénybe ezek hangoztatásával tanácstagtársai idejét, türelmét. Az amúgy is sok órás tanácsülés az estébe nyúlik, és hét óra körül ki örül az interpellációnak? A fontosabb érv e módszer mellett, hogy úgyis személyesen kell közbenjárnia a tanácstagnak a válasz­tópolgár ügyében és akkor felesleges az időt rabolni ott, ahol — első lépésként — úgyis csak meghallgatják a felvetést. Bizonyára a pedagógiában elért eredmé­nyei okán kérték fel Banner igazgatót, hogy vegyen részt a megyei tanács mellett műkö­dő oktatási, ifjúságpolitikai és sportbizott­ságban is. Ez a munkabizottság mintegy szakértői testület működik. A benne részt vevő tekintélyes szakemberek kifejthetik véleményüket a megyei tanács elé terjesz­tett oktatáspolitikai anyagokról, még akkor, amikor figyelembe vehetik a tervezet készí­tői a pártatlan véleményt. Ami persze nem pártatlan, mert éppen a gyermekek, a tár­sadalom egészséges fejlődése iránti elkötele­zettség teszi őket pártossá. Szintén ezt a kis csoportot bízzák meg különféle vizsgálatok lefolytatásával. Nyugdíjas-lakótelepnek is hívják az Észa­kit. A szóhasználat nem véletlen, hiszen az itt először lakáshoz jutó házaspárok ma már nyugdíjasok, sok köztük az özvegy. így számtalan szociális, egészségügyi, életmód­beli gonddal bajlódnak. Ezekre a gondokra rendszerint kevés a pirula, legtöbbjük egy­szerűen jó szóra, közösségre, emberi hang­ra vágyik. Hajszolt életmódunk épp ezek­ből a javakból juttatja a legkevesebbet a nyugdíjasoknak. Mit tehet itt a tanácstag? Talán annyit, hogy nyitva az ajtaja a hoz­zá fordulók előtt. Sok nehéz helyzetben az empátia segítette abban, hogy az egyéni problémákat a vállára vegye. A polihisztorok kora lejárt. Az egyéni teljesítmény a tudományban, a közéletben nehezen elképzelhető. Teamek kísérleteznek a kutatóműhelyekben és kollektív munka gyümölcse a siker. így érzi ezt Banner László is, hiszen a tantestület összehangolt működése nélkül ő magányos farkasként nem tudott volna ilyen eredményt felmu­tatni. Külön hangsúlyozza: a Nyíregyháza városért kitüntetés az egész kollektíva ér­deme. Tóth Kornélia A kállósemjéni születésű szabolcsi kö­zépbirtokos Kállay Miklós a két háború kö­zötti Magyarország érdekes politikai figurá­ja volt. Több kormányban töltött be- fontos funkciót, majd miniszterelnök lett. Politikai tojástánca, a híres „Kállay-kettős" az ango­lok és németek közötti lavírozás példája volt, de sorsát nem tudta elkerülni. A Ges­tapo 1944-ben elhurcolta, és csak a háború után került Nyugatra. Fiai, Kristóf, Miklós és András a török követségen találtak me­nedéket édesanyjukkal, aki Budapest fel- szabadulása előtt pár nappal repesztalálat következtében halt meg. A család követtea régi elvet: egy Kállaynak itthon kell ma­radnia. A választás Miklósra esett. András ma az NSZK-ban, Kristóf pedig Rómában él. Ezt az előtörténetet azért kellett elmon­dani, mert Kállay Kristóf, aki ma 71 esz­tendős, kapcsolatot keresett és talált Nyír­egyházával. Kállay Kristóf agrár szakember­ként dolgozott az Egyesült Nemzetek Szer­vezete mezőgazdasági és élelmezési szerve­zeténél, a FAO-nál, több afrikai országban működött szakértőként. Jelenleg a Máltai Lovagrend Szentszék mellé akkreditált nagy­követe. Ez a rend lényegében a Jeruzsálem Szent János Lovagrend, mely a XI. század­ban alakult, betegek gyógyítására, a szegé­nyek védelmére. Időközben funkciója meg­változott, a johanniták katolikus ága mint Máltai Lovagrend működik. Magyarországi ága 1928-ban alakult, és 1938 táján virág­zott fel. Kállay Kristóf ma Rómában mint a rend nagykövete rezideál, és jelentős köz­életi szerepet tölt be. Többek között igen jó kapcsolatban van a hivatalos magyar kép­viselettel, nyomatékosan hangsúlyozva a haza iránti szeretetét, megbecsülését és tisz­teletét. Külföldi tartózkodása alatt jelentős gyűj­tő és vásárlói tevékenységet fejtett ki. Olyan könyveket, tárgyakat, okmányokat mentett saját birtokába, melyek Magyarországgal kapcsolatban voltak, fgy olyan értékes anyag birtokába jutott, ami figyelmet érdemel. Nemrégen Kállay Kristóf bejelentette, hogy Nyíregyháza városnak adományoz olyan tár­gyakat, könyveket, okmányokat, melyek egy létrehozandó gyűjtemény alapját képezhe­tik. A város hamarosan birtokba is veheti azt a küldeményt, ami bizonyára komoly érdeklődést kelt majd. Nézzük, miből is áil Kállay Kristóf ajándéka? Először is említést érdemelnek a hungari- cák. Ezek olyan magyar vonatkozású köny­vek, melyek részben itthon, de többségük­ben külföldön jelentek meg. A XVIII—XIX. században keletkezett művek olyan külön­legességek, melyek megalapozhatnak egy ku­tatóműhelyt is. Jó százra tehető azon köte­tetek száma, melyek rendkívüli értékűek, hasonlóak előfordulása Magyarországon alig valószínű. Igen reprezentatív az az okmány­gyűjtemény is, amit ajándékozni szándéko­zik. Kállay Kristóf összegyűjtötte azokat a külföldön forgalomba került iratokat, me­lyeknek magyar vonatkozása van. fgy olyan anyaga gyűlt össze, mely lényegében csupa egyedi darab, hazánk egyetlen közgyűjte­ményében vagy levéltárában sem fordul elő. Ennek ideajándékozása legalább olyan tett, mint amilyen a Kállay család korábbi dön- dése volt, amikor 7—8 ezer darabból álló családi okmánytárukat az Országos Levél­tárnak adományozták. Igen sok plakett, érem és kitüntetés is szerepel a felajánlott tár­gyak között. Többek között olyan kincs, mint a Szent István Rend színarany nagy­keresztje, amit báró Apor Gyula adott át Kállay Kristófnak. Igen szép és gazdag a felajánlott metszet­gyűjtemény is, ami szintén csupa magyar vonatkozású darabból áll. fgy számos tér­kép, például Lázár deák XVIII. századi metszete van a gyűjteményben. Ezeken kí­vül a veduták (látképek) alkotják az aján­dék zömét. A szakemberek véleménye sze­rint a most felajánlott Kállay-ajándék nagy­szerű alap lehetne egy városi kutatóbázis kialakításához is. Miután se a megyei, se a főiskolai könyvtár nem rendelkezik ilyen jellegű anyaggal, talán a Kossuth gimnázi­um könyvtári anyagával együtt lehet ez ki­indulópont. És miután már vannak jelzé­sek, hogy ismert nyíregyházi személyiségek komoly bibliotékájukkal igyekeznek a város segítségére lenni, nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan szépen bővülő anyag áll a ren­delkezésünkre. Más lehetőség is felmerült. Szóba jött, hogy Kállay Kristóf vezetésével olyan kura­tóriumot hozzanak létre Rómában, amely a külföldön élő magyarok ilyen jellegű és cé­lú adományozásait koordinálná. Ebben Nyíregyháza város képviselője is helyet kapna, ami egyben azt is jelentené, hogy a Kállay-gyűjtemény állandóan bővíthető len­ne. Lényegében kibontakozik egy olyan tu­dományos műhely képe, amely fontos szel­lemi bázis lehetne a Tiszántúlon. Nyilván­való, hogy egy ilyen gyűjtemény egyben ga­ranciát jelentene arra is, hogy az országban és a megyében élő személyiségek hagyaté­kolásnál megfelelő garanciák mellett hagy­hatnának a városra tudományos, művészeti, történeti értékeket. A Rómában élő magyar férfi hajlandósága rendkívüli. Minden esetben hangsúlyozta a hazához való kötődését. Felesége, aki Vá­sárhelyi Vera néven író, hasonlóan magyar .érzésű, amit anyanyelven írott könyvei is bizonyítanak. Fontos, hogy jó szándékú kö­zeledését a város megfelelően fogadja, hi­szen nem mindegy, hogy a nemzeti értéket is jelentő anyagok kinek a birtokában van­nak, hol hasznosulnak. Az elmúlt években volt már pár példa Nyíregyházán is arra, hogy személyek itteni közintézményre hagy­nak tárgyakat. így került a múzeum birto­kába egy Alaszkában élő magyar jóvoltából egy százéves eszkimó ruházat és teljes fel­szerelés. Hagyatékolás útján gazdagodtunk egy Mayol-képpel. Emlékezetes, hogy Nyír­egyházi Pál miként kívánta hazajuttatni a tűzoltók ritka ereklyéit. Érdemes tehát for­szírozni minden olyan kezdeményezést, ami az itteni közgyűjteményeket gyarapítja. A városi tanács komoly gondja, .hogy hol talál megfelelő helyet a gyűjtemény számá­ra. Mert itt nem egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos tárgyakat kiállítsanak, erre helyet tud adni akár a múzeum, akár a galéria. A cél, hogy az okmányok, könyvek, a kutatási célokat szolgáló anyagok olyan épületben kapjanak helyet, ahol az a bizo­nyos kutatóbázis kialakulhat. Jelenleg szám­ba veszik azokat az üres, vagy a közeljö­vőben megürülő építményeket, melyek mél­tóan foglalnák magukba a gyűjteményeket. Érdemes ezzel kapcsolatban talán újra fel­vetni a görögkeleti egyház korábbi javas­latát is, mely páratlan anyag kínálatával igyekezett a várost, a megyét gazdagítani. Mindenképpen elismerésre méltó, hogy a városi tanács a személyes kapcsolatok ki­építésével is hozzájárul ahhoz, hogy érté­kekkel gyarapodjunk. A történelem érdekes fordulata, hogy a Kállay család ilyen gesz­tussal szeretné az idő múlásával érzékeltet­ni a tájhoz, az országhoz fűződő kapcsola­tát. Üjra bebizonyosodott, hogy a magyar emigráció kezelése sokkal differenciáltabb módszereket tételez fel, mint amilyeneket korábban alkalmaztunk. Kár lenne elfeled­ni, hogy azok leszármazottai, akik történel­münkben nem minden alkalommal töltöttek be pozitív szerepet, magyarságukat nem veszítették el, mi több, sokan igen jelentős magyarságtudattal közelednek a mai Ma­gyarországhoz. A római magyar nagykövetség közreműkö­désével folyik most a Kállay-gyűjtemény hazaindítása. Kívánatos, hogy a hungaricák, a metszetek, a kitüntetések és érmek, e szá­zadi könyvek megfelelő helyre kerüljenek, és mielőbb hasznot hajtóvá váljanak. Saj- nok, sokfelé gyakorlat, hogy az ilyen anya­gok raktárak mélyére kerülnek, s idővel fe­ledésbe merülnek. A jelenlegi erőfeszítések biztosítékot ígérnek arra, hogy a megye- székhely új értékei közkinccsé váljanak. B. L. Egy friss kép: Kállay Kristóf II. János Pál pápánál a Vatikánban, magyar zarándokok társaságában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents