Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

Kelet-Magyarorsiág 1988. november 24 — a politikai szükségletekkel összhangban — indokolttá vált több olyan törvény előkészí­tése, amely alkotmányos előírásokat is érint. Ilyen többek között a gyülekezési jogról, az egyesülési jogról, a népszavazásról szóló törvények megalkotása, az Alkotmánybíró­ság létrehozása, valamint az Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítése. A Központi Bizottság támogatja, hogy a Minisztertanács — a folyamatban lévő törvényhozói munká­hoz igazodóan — kezdeményezze az Ország- gyűlésnél az alkotmány egyes rendelkezései­nek a módosítását. 2. A Központi Bizottság javasolja, hogy a Parlament alkosson törvényt a népszavazás­ról, azzal a céllal, hogy alapvető fontosságú országos és helyi ügyekben megteremtse a közvetlen állampolgári döntéshozatal lehe­tőségét. A közvéleményt megosztó kérdé­sekben a népszavazás intézménye is járul­jon hozzá a társadalmi közmegegyezés ki­alakításához. A Központi Bizottság ajánlja, hogy a népi kezdeményezést is e törvény szabályozza, biztosítsa: meghatározott számú állampolgár indítványára az Országgyűlés vagy a tanács­testületek a hatáskörükbe tartozó kérdések­ben döntéseket hozzanak, jogszabályokat al­kossanak. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az alternatívákat is tartalmazó tör­vénytervezetet a Hazafias Népfront szerve­zésében széles körben megvitassák. 3. A Központi Bizottság megállapította, hogy a gyülekezési és az egyesülési törvény- tervezetek társadalmi vitája hasznos és konstruktív volt. A tervezetek szövegét — a vita tapasztalatait hasznosítva — indokolt átdolgozni és helyenként pontosabb megfo­galmazásokat alkalmazni. Mindkét törvényben egyértelműen szabá­lyozni kell azt, hogy a gyülekezési és az egyesülési jog mindenkit megillető szabad­ságjog, amelyet a Magyar Népköztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gya­korlását. Ugyanakkor az egyesülési és a gyülekezési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rend­jét, nem valósíthat meg bűncselekményt, nem hívhat fel bűncselekmény elkövetésére, nem járhat mások jogainak és szabadságá­nak sérelmével. Szükségtelen bejelentéshez kötni a köz­épületben tartandó rendezvényeket. A tör­vény csak kivételesen adjon lehetőséget a rendezvény megtiltására, így akkor, ha az súlyosan ■ veszélyeztetné a népképviseleti szervek vagy bíróságok zavartalan műkö­dését, illetőleg ha a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna. Amennyiben a rendezvény törvényes előírásokba ütközik, azt a rendőrség feloszlatja. Az egyesülésről szóló törvénytervezetben egyértelműen szükséges szabályozni, hogy társadalmi szervezet minden olyan tevé­kenység végzésére alapítható, amely össz­hangban áll az alkotmánnyal, s amelyet tör­vény nem tilt. A politikai pártnak a társadalmi rendszer­ben betöltött szerepére az alkotmány rendel­kezései az irányadóak. A törvény rögzítse, hogy az egyesülési jog a politikai párt lét­rehozására is kiterjed. Ugyanakkor politikai párt megalakítására, nyilvántartásba vételé­re, valamint megszüntetésére külön törvényt szükséges alkotni. A társadalmi szervezet megalakulását kö­vetően kérni kell annak bírósági nyilván­tartásba vételét, ami nem tagadható meg, ha az alapítók a törvényben előírt feltéte­leknek eleget tesznek. A társadalmi szerve­zetek csak a nyilvántartásba vétellel válnak jogi személlyé. A Központi Bizottság támogatja, hogy a társadalmi szervezetek törvényességi fel-; ügyeletét az ügyészségek lássák el, a törvé­nyesség helyreállítása érdekében szükséges ^ döntésekre pedig a bíróság jogosult. 4. A Központi Bizottság megvitatta a nem- j zetiségi politika továbbfejlesztésére és a nemzetiségi törvény irányelveire vonatkozó javaslatot. Kimondta, hogy olyan aktív ki-' sebbségvédelmi, támogató jellegű nemzeti-; ségpolitikára van szükség, amely megfelelő, feltételeket biztosít a nemzetiségi lakosság azonosságtudatának és sajátos kultúrájának) fejlődéséhez. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti­séghez tartozás alapja csakis az egyén dön­tése, a személyes vállalás lehet. A készülő. törvény nyújtson biztosítékot mindenfajta, hátrányos megkülönböztetés ellen, s garan­tálja, hogy semmiféle kényszer ne érvénye- j sülhessen sem a nemzetiségi lét vállalására,. sem az asszihiilációra. |A«A őszén a helyét, útját, pers- III IK pektíváit kereső magyar társa- dalom állapotát jelezte, hogy alig volt egyesület, klub, kávéház, ma­gánlakás, ahol az Ady megénekelte 4—5 magyar össze ne hajolt volna. IV. Volt miről beszélni, hisz az ország alig lábalt ki a világháborúból, az éppen meg­született demokráciát a történelem mind keményebb próbák elé állította: gazdasági összeomlása, a történelmi Magyarország széthullása, a vesztett háború minden ter­he az új rend vállára nehezült. A tépelődő beszélgetések emléke elenyészett az idő­ben (csak egy-egy memoár őrzi hangula­tukat), ám egy összejövetel ezek közül ha­tásában maradandóbb lett a többinél. 1918. november 24-én, vasárnap délután Kelen Józsefék Városmajor utca 42. szám alatti lakásában, mintegy 40 résztvevővel, összeült a KMP alakuló értekezlete. Az ülésen határozatot hoztak az új forradal­mi munkáspárt megalakulásáról és megvá­lasztották az első Központi Bizottságot, s annak elnökét Kun Béla személyében. Képviselve volt a pártban az orosz for­radalom és a polgárháború harcaiban le­ninistává edződött volt hadifoglyok cso­portja — akik, korábban is tekintélyes ve­zetői voltak a hazai munkásmozgalomnak —, régi, I. világháború előtti szociálde­mokrata baloldaliak, a forradalmi szocia­listák, s az 1918-as politikai tömegsztráj­kok munkásvezetői. Ebben a néhány tu­cat emberben egyesült a rr\.agyar munkás- mozgalom minden régi, jó tradíciója, s az orosz forradalom tapasztalatai. si fordulatot megelőző hetekben sikerült elérni. Joggal állapíthatta meg már 1919 őszi, bécsi emigrációjából visszapillantva Kunfi Zsigmond, hogy 1919 tavaszán a munkásság nagy tömegei név szerint és forma szerint a szociáldemokrata párthoz tartoznak, de gondolkodásukban és érzel­mükben kommunisták. Kunfi szavait iga­zolták a tömegek. Március derekán számos megyében át­vették a hatalmat a munkástanácsok, meg­indultak a tárgyalások a gyűjtőfogházban tartott kommunisták, valamint a baloldali szociáldemokraták, a budapesti munkás- tanács, illetve egyes nagyüzemek bizalmi­jai között. Az MSZDP-ben erősödött az igény a kommunistákkal való megállapo­dásra, a munkástanácsokban, pártfórumo­kon egyre nyíltabban követelték a hata­lom átvételét. Ezekben a napokban vált igazán nyil­vánvalóvá, hogy a kommunisták program­ja nemzeti program is. A párt nemcsak a termelés munkásellenőrzését, a nagybirto­kok kártalanítás nélküli kisajátítását hir­dette, hanem visszautasította a nemzeti lé­tét fenyegető területrablásokat is. A Kár­pát medencében élő népekével együtt kép­viselte a magyar nép önrendelkezési jogát, amikor az egymást elkerülhetetlenül meg­rövidítő polgári megoldásokkal szemben az itt élő népek szocialista föderációjáért szállt síkra. A Központi Bizottság áttekintette a tagdíj- í fizetés rendjére vonatkozó 1985. évi hatá- i rozatának' végrehajtását, és döntött a tag- ; díjfizetés egyes kérdéseinek módosításáról., A párttagság észrevételeinek, javaslatainak j figyelembevételével szükségesnek tartja a tagdíjalap egyértelműbb és áttekinthetőbb megállapítását, a bérből és fizetésből élők- S nél a nettó keresetekhez való igazítását, a: tagdíjfizetés mértékének csökkentését. En- : nek megfelelően a tagdíj összege mérséklő- j dik, egyszerűsödik az adminisztráció. A párt j bevételeinek csökkenését takarékossági in-i tézkedésekkel kell ellensúlyozni. Elmondhatjuk: az új forradalmi párt már születése pillanatában sem forradalmi utó­piák koraszülöttje volt, hanem időben, mondhatni a kor parancsára jön létre, hogy szervezett keretet biztosítson Magyar- országon a polgári demokratikus forrada­lomban jelen lévő, s a szocializmus felé tá­jékozódó erőknek. A Központi Bizottság és a Politikai Bízott- i ság munkarendjére, munkamódszerére, aj KB munkabizottságainak és apparátusának] feladatkörére vonatkozó határozatát, vala-1 mint a tagdíjfizetés új rendjéről szóló dönté-J sét a Központi Bizottság a Pártélet címűi folyóiratban és a Titkári Tájékoztatóban közzéteszi. Időben lépett a történelem színpadárav hogy segítsen kihasználni a nemzetközi szocializmus érdekében a Közép-Európá­ban kialakult, s a háború vesztes orszá­gaiban különösen kiéleződött forradalmi helyzetet, támogatva egyúttal az interven- dó és a polgárháború kettős szorításába fogott Szopjet-Oroszországot. Életre hívá­sát az is szükségessé tette, hogy társadalmi és nemzeti alternatívát adjon a polgári de­mokratikus rendszer jó szándékú, ám a lehetetlen külpolitikai és katonai helyzet miatt, és az ellentétes osztályerők nyomá­sa következtében kudarcra kárhoztatott törekvéseivel szemben. r Újragondolni a szociálpolitikát (Folytatás az 1. oldalról) romlik a foglalkoztatás szín­vonala, s növekszik a mint­egy 25 ezer főt kitévő szak­képzettlen ingázó vissza­áramlása, akik többsége 20— 40 év közötti. Kritikus a pá- lyakezdő fiatalok elvándorlá­sa, s jelentős a csökkent munkaképességűek és rok­kantak köre. A lakosság biz­tonsági tartalékát jórészt fel­élte, az egy lakosra jutó adóssájtóllomány az utóbbi két és Sél évben 48 százalék­kal növekedett. Tovább emel­kedik az alacsony jövedelmű rétegek — döntően a nagy- családos cigánylakosság és az időskorúak — arányai Megyénk minden negyedik lakosa 2500 forint alatti ha­vi jövedelemből él: Közel 55 ezer nyugdíjas létfenntartása jelenleg is veszélyeztetett. Az elemi higiénia-követelmé­nyeket is nélkülöző cigányte­lepeket felszámoltuk, a szo­ciális körülményeknek meg nem felelő településrészeken azonban még mindig 1370 család lakik. A lakosság jö­vedelemcsökkenése következ­tében kevesebb magánerős családi ház épült, de a legna­gyobb visszalépés az állami bérlakásépítésnél tapasztal­ható. Az elmúlt években a szo­ciális és egészségügyi helyzet javítását célzó elgondolások enyhítették a feszültséget, különösen az időskorúakról történő gondoskodás fejlő­dött. Ezzel együtt nőttek a kielégítetlen igények, ugyan­akkor a fejlesztésre fordít­ható pénzeszközök erősen megcsappantak. A gondokat a jelenlegi szociálpolitikai rendszer már nem képes gondolni a szociálpolitika egészét. Megyénkben is ki kell alakítani a munkavál­lalásra ösztönző, differenciált segélyezés gyakorlatát. Szor­galmazni szükséges a munka­helyteremtést, ennek hiányá­ban biztosítani kell a mini- mális ellátási szintet. 1 A VB számos illetékes szakember tanácsát figye­lembe véve dolgozta ki előze­tes elgondolását. Elhangzott, hogy a jelenlegi szociálpoli­tikai gyakorlatot a társada­lom elvárásának megfelelően kell hatékonyabban működ­tetni. Ennek útja, hogy a kü­lönböző szociálpolitikai esz­közöket egységesen és össze­hangoltan használják fel mind a gyermekek, mind az ifjúság, a család és az idős­korúak gondozása esetében. A pártszerveknek- és szerve­zeteknek fel kell vállalniuk a hátrányos helyzetbe került rétegekkel való fokozott tö­rődést. Nem hagyható figyel­men kívül, hogy az állami és helyi szociálpolitikai gyakor­lat javításának elsőrendűen fontos alapja a gazdaság tel­jesítő képességének javítása. A konstruktív vita célja az volt, hogy ráirányítsák me­gyénk nagyfokú szociális el­maradottságára az országos és a helyi szervek figyelmét. Olyan — a változó helyzet­hez igazodó — szociálpoliti­kát szükséges folytatni, amely minden terület és ré­teg sajátosságait figyelembe veszi, s amely a legkülönbö­zőbb közösségek — állami, társadalmi szervek, az egy­ház, az önsegélyező csopor­tok, a munkahelyek — közre­működésével keresi a meg­oldásokat, s megteremti a szodális gondozás javításá­•folfótol óit ifi A testület ezt követően ja­vaslatot vitatott meg a me-l gyei pártbizottság és a vég-1 rehajtó bizottság feladatköré-j re, munkarendjére, munka-1 módszerére, amelyet a de-1 cember 3-i pártértekezleten > megválasztásra kerül új párt- bizottság rendelkezésére bo­csát. majd -tájékoztatót hall­gatott meg az 1988/89. évi pártoktatás eddigi tapasztala­tairól. Az utóbbival kapcso­latban megállapította: keve­sebb a jelentkező, hiányoz­nak az új, korszerű tanköny­vek. örvendetes viszont, hogy nőtt az új formákat, tárgyköröket nyújtó előadás- sorozatok látogatottsága, nagy az érdeklődés az ideoló­gia, a gazdasági-társadalmi élet változásait taglaló kér­dések iránt. A KMP sok tekintetben nem volt sza­bályos párt, hanem Kun Béla találó jellem­zése szerint: agitációs szervezet. Vezetői nem gondoltak az utókor történészeinek osztályzataival, s nem önmagukat kívánták megszervezni, hanem mielőbb meg akarták hódítani a munkásság, a dolgozók minél szélesebb rétegeit a szocialista forradalom programja számára. Ezt a célt minden ne­hézség ellenére — hisz 1919. február végén a párt vezetőit letartóztatták — a márciu­Új külpolitikai orientációt kínált az or­szágnak, s szövetséget a világháború győzteseivel dacoló Szovjet-Oroszországgal. Ez a koncepció a válság kiéleződése ide­jén, a Polgári Demokratikus kormányzatot megrendítő Antant-ultimátum (az ún. Vix- jegyzék) átnyújtásának pillanatában a leg- szélesebb tömegek rokonszenvével találko­zott, hisz egyszerre nyújtott távlatot a tár­sadalmi átalakulásra, s az elviselhetetlen nemzeti sérelmek orvoslására. Ez a köz­hangulat, és a döntés pillanatában a kom­munisták javaslatára megvalósult munkás­egység tette békéssé a szocialista fordulatot Magyarországon (megakadályozva egyide­jűleg a Szovjet-Oroszország elleni, talán legfenyegetőbb intervenciós terv véghezvi­telét.) Az elkövetkező 133 nap egy világ- történelmi jelentőségű és tanulságaiban ma sem aktualitás nélküli kísérlet nyitá­nya volt. Sokáig elhomályosult, háttérbe szorult, hogy a KMP alapítói számára az eszmei alapot, a politikai kiindulópontot az Ápri­lisi tézisek, az Állam és forradalom jelen­tették, ezt próbálták átültetni a gyakorlat- ba. Ha valamivel össze lehet tehát vetni a magyar tanácsállam politikáját, akkor az nem a leninistának átértelmezett szovjet­orosz gyakorlat, hanem az állam és forra­dalom elképzelése a kommünállamról. A KMP alapítóinak, az 1919-es forrada­lom nemzedékének eszmei öröksége ezért — érthetően — zárványként élt a létező szó- cializmus testében, míg az alapítók nem­zedékének (döntő többségüknek) tragikus sors jutott osztályrészül. Csak remélhető, " hogy a jelen kritikai folyamatai kibontják a zárványból a mához szóló üzenetet. A költségvetésről tárgyalt a kormány A Minisztertanács -szerdai ülése után Marosán György, a kormány szóvivője az aláb­bi nyilatkozatot adta: A testület meghallgatta az utoljára elnöklő Grósz Károly szóbeli tájékoztatóját Spa­nyolországban és Franciaor­szágban tett hivatalos látoga­tásáról. Ezután egymással szorosan összefüggő előter­jesztésekből álló hármasblokk került a kormány elé. A jövő évi állami költségvetésről, a következő évek költségvetési bérpolitikájáról volt szó. A költségvetés előirányzatai hűen tükrözik a feszültsége­ket, amelyek az ország gaz­dasági helyzetét jellemzik. Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A többpártrendszer beveze­tése elsősorban az állampolgá­rok akaratán, nem pedig a kormányon múlik. A kor­mány álláspontja ébben a kérdésben az, hogy elvi aka­dálya nincs a többpártrend­szer létrehozásának, ám az elmúlt négy évtized alatt egy nagyon erős struktúra kris­tályosodott ki, s ezt most nem lehet hirtelen széttörni, mert ez destabilizálódást okozhat. A hatalom az állampolgárok­kal együttműködve készítheti elő a pluralista átalakulást. A Független Kisgazda Párt arra hivatkozva kezdte meg újra működését, hogy soha nem tiltották be. iogszerint nem ért véget a tevékenysé­ge. Egyelőre klubszerű for­mában elevenítik fel az egy­kori tagok, tisztségviselők, s az újabb érdeklődők a ha­gyományokat. A kormány nem tervez semmiféle ellenintézkedést velük szemben, de a jogi, po­litikai tisztázás előtt a saját tömegkommunikációs eszkö­zeit nem bbcsátja a Függet­len Kisgazda Párt rendelke­zésére. További kérdésekre vála­szolva szólt arról is, hogy a liberális burzsoázia erői je­len vannak a társadalomban, s elképzelhető, hogy megje­lennek a politikai porondon is. Ezekkel szemben politikai és nem hatalmi eszközökkel kell felvenni a harcot. A jö­vőben az a politikus lesz az ország első embere, aki sze­mélyisége, tevékenysége sú­lyával tűnik ki a politikusok közötti versengésben. A je­lenlegi Parlament eljuthat ar­ra a felismerésre, hogy ké­pességeit meghaladja az al- kotmányozó munka, s átad­hatja a döntés lehetőségét egy alkotmányozó gyűlésnek, illetve a népszavazásnak. A kormánynak megfelelő part­neri viszonyt kell kialakíta­nia a szakszervezetekkel, s törekednie kell a megegye­zésre a legfontosabb kérdé­sekben. A mai helyzetben egy sztrájk nem tenne jót az országnak — mondta vége­zetül Pozsaay Imre. Ebből következnek azok a fel­adatok, amelyek végrehajtá­sa az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket követel. A ter­vezett költségvetési hiány 1989-ben csaknem 25 milli­árd forint lesz. Ez jelentősen meghaladja az idén várható deficit összegét, azaz a 15 milliárd forintot. A hiány további növekedésének meg­akadályozására számos to­vábbi intézkedés szükséges. A KNEB előterjesztésé­ből azt a véleményt emel­ném ki — mondta Marosán György — miszerint a költ­ségvetési egyensúly javulása hosszú távon csak a terme­lési szerkezet átalakításától várható. Ezt a jelentést a kormány megküldi a képvi­selőknek. A Minisztertanács a követ­kező évek költségvetési bér­politikájával is foglalkozott. A statisztikák azt mutatják, hogy a költségvetési intéz­mények dolgozóinak keresete körülbelül 20 százalékkal el­marad az anyagi termelési ágazatokban foglalkoztatotta­kétól. A kormány indokolt­nak tartja, hogy a jövő heti SZOT—kormány találkozón napirendre tűzzék a kérdést. Dl ívniflll AI W A PC no A COT 4 _____ Közlemény a KB üléséről Hetven éve alakúit meg a KMP

Next

/
Thumbnails
Contents