Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-03 / 263. szám

Kölcsönös érdekek alapján XLV. évfolyam, 263. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. november 3., csütörtök Ülést tartott az MSZMP ÜSznonti Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1988. november 1—2-ai ülé­sén, amelyen Kádár János elnökölt, Berecz János előterjesztésében megvitatta a belpoli­tikai helyzet alakulását, a párt feladatait, Hoós János előterjesztésében pedig a népgaz­daság 1988. évi várható fejlődéséről, az 1989 —90. évi gazdaságpolitika fő vonásairól és eszközrendszerérői szóló jelentést. 1. A Központi Bizottság áttekintette az 1988. május 20—22-ei országos pártértekez' let óta eltelt időszak belpolitikai foljftma- tait, a párt helyzetét és feladatait. Állást foglalt a belpolitikai helyzet megítélésének vitás kérdéseiben. A pártértekezlet állásfog­lalásával és a Központi Bizottság feladatter­vével összhangban meghatározta a párt te­vékenységének fő irányait és súlypontjait. A testület állásfoglalásáról közlemény jelenik meg. 2. A Központi Bizottság: az 1988. júliusi ülésén hozott határozatnak megfelelően, a népgazdaság: 1988. évi várható fejlődéséről és az 1989—1990. között követendő gazda- ságpolitikáról szóló tájékoztató alapján meg­vitatta a népgazdaság fejlesztésének lehetsé­ges főbb irányait, a gazdasági kibontakozás érdekében szükséges tennivalókat. A Köz­ponti Bizottság a gazdasági helyzetről és a jövő évre ajánlott gazdaságpolitikai irányvo­nalról elfogadott állásfoglalását nyilvános­ságra hozza. Belpolitikai helyzetünk és a párt feladatai A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága — Berecz János előterjeszté­sében — kedden és szerdán belpolitikai helyzetünkről szóló jelentést, s a párt fel­adataira tett javaslatot vita­tott meg. Berecz János referátumá­ban többek között rámuta­tott, hogy sorsfordító időket élünk. Az 1960-as évek re­formfolyamatait az 1980-as évek újabb — bár ellentmon­dásoktól sem mentes — re­formhulláma követte a gaz­daságban. A pártértekezlet új utat, új teret nyitott a nemzet, a szocializmus fej­lődése előtt. A pártértekezlet előtti időszaknak s magának a tanácskozásnak alapvető ta­pasztalata, hogy az átfogó megújulás igénye nem poli­tikusok, ideológusok vélemé­nyeként, hanem a társada­lom, a párttagság döntő több­ségének igényeként fejező­dött ki. A feszültség forrása A pártértekezleten elfoga­dott program megvalósításá­nak első néhány hónapjában ugyanakkor a belpolitikai helyzet alakulásában olyan tendenciák is megjelentek, amelyek a reformfolyamat nem kielégítő üteméből kö­vetkeznek, illetve nem ked­veznek a reformok megvaló­sításának. A közhangulat romlik, ma lényegesen rosz- szabb, mint néhány hónap­pal ezelőtt. A gazdaság to­vábbra is válságjelenségek­kel küzd. Az életszínvonal, az életkörülmények hosszabb idő óta romlanak, s ez a tendencia ebben az évben fel- gyorsulóban van. A gazdaság nem kielégítő teljesítménye jelentős társadalmi feszültsé­geket vált ki. Jelenlegi helyzetünket az állampolgárok, a párttagok különbözőképpen ítélik meg. Vannak, akik káoszról, zűr­zavarról, a szocializmus po­zícióinak térvesztéséről szól­nak és rendért kiáltanak. Mások az újonnan megnyílt politikai mezőkön kívánják érdekeiket érvényesíteni. Egyesek kizárólag polgári és más eszmék talaján lépnek fel. A pártértekezlet által el­fogadott program végrehaj­tásának folyamatában ma két súlyos veszéllyel találko­zunk. Az egyik & visszaren­deződésnek a lehetősége. Ma léteznek ilyen törekvések; mögöttük konzervativizmus, értetlenség, a korábbi gya­korlatunkhoz való visszaté­rés tudatos előmozdításának az érdeke és szándéka húzó­dik meg. A másik, a húrt fe­szítő, a hatalmi pozíciók megszerzésére irányuló tevé­kenység főleg polgári radi­kális és liberális erők részé­ről tapasztalható, amelyek a párt pozícióinak gyengítésé­ben látják előretörésük fő lehetőségét. Mindkét törek­vés kifejezetten reformelle- nes. A következőkben a párt helyzetéről, politikai gyakor­latáról szólt Berecz János. Pártunk a változás, az át­alakulás állapotában van. A tagság ki akar törni a vég­rehajtó tevékenységet végző párttag-szerepből, egyre ak­tívabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Ez a szándék nem mond ellent annak, hogy eközben nehéz­ségeket okoz a nagyobb ön­állóság megélése. A fordulat késleltetése, a szavak és a tettek közötti szakadék mé­lyülése radikalizálta a párt­tagságot. Ez bizalmi válság­ban jutott kifejezésre. Az 1988 januárjában megkezdődött párton belüli szervezett vi­ták erős indulatokat hoztak felszínre. A személyi válto­zások várható hatását a párt­tagság túlértékelte. Mivel ezt nem követték, mert nem kö­vethették olyan érdemi, ma­gatartásbeli változások, mint amilyeneket kívánatosnak tartottak, ezért úgy érzik, hogy az eredmények szeré­nyek, esetenként az ered­ménytelenség érzete is kiala­kult. A párttagság, a pártérte­kezletre készülve, az elége­detlenségével, a kritikájával, a távlat- és bizalomvesztésé­vel kifejezte: nem vállalja a folytonosság teljes továbbvi­telét az elmúlt másfél évti­zed politikájával. Változta­tási szándékát csak megerő­sítette az is, hogy szerepe el­sősorban a határozatok vég­rehajtására korlátozódott, s ezért nem vett és nem is ve­hetett részt érdemben a po­litika kialakításában. így nem érezte, és most sem érzi magát felelősnek az elmúlt másfél évtizedben előfordult rossz döntésekért, a meglévő hibákért és azok következményeiért. A továbbiakban az előadó az egypártrendszer—több­pártrendszer kérdéseiről, az alternatív útkereső törekvé­sek szerepéről szólt. Az al­ternatív útkeresések egyik meghatározó tényezője ma az, hogy a párt által az el­múlt másfél évtizedben foly­tatott gazdaságpolitikai gya­korlat mindinkább eltávolí­totta az országot a világfej­lődés fő folyamatától. Ez az életszínvonal nagymértékű csökkenéséhez vezetett, s a gyakorlat nem tudott a nem­zet számára szilárd jövőt ígérő perspektívát nyújtani. Gyökeres megújulást a gazdaságban Nem az a gondunk valójá­ban, hogy létrejönnek az al­ternatív szerveződések, ha­nem az, hogy ez ilyen sú­lyos feszültségek közepette történik. Ezért jogos bírála­tok, kritikák fejeződnek ki a megalakuló új szervezetek­(Folytatás a 4. oldalon) Grósz Károly Ausztriába látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke Franz Vranitzky, az Oszt­rák Köztársaság Szövetségi kancellárja meghívására no­vember 3-án, csütörtökön hivatalos látogatásra Ausztriába utazik. a aazdasaai kamaraval A máindikét szervet érintő feladatok hatékonyabb vég­rehajtása és a kapcsolatok elmélyítése érdekében szer­dán Nyíregyházán együtt­működési megállapodást írt alá Bánóczi Gyula, a Sza- bolcs-Szatmár Megyei Tanács elnöke és Kéri Tibor, a Ma­gyar Gazdasági Kamara Észak-alföldi Bizottságának elnöke. Az öt évvel ezelőtt kötött megállapodás helyett az újabb dokumentum álapján tovább szeretnék a gyakor­latban megmutatkozó előnyö­ket kihasználni. Mint Bánóc­zi Gyula elmondta, eddig is megfelelő kapcsolat alakult ki a tanács illetékes osztá­lyai, vezetői és a kamara szervei között. Javult az in­formáció-áramlás, a munka­tervek készítésénél figyelem­be veszik egymás vélemé­nyét. A megyének érdeke, hogy javuljon a vállalkozói készség, jobb feltételek te­remtődjenek az iparfejlesz­tésre, a foglalkoztatás bőví­tésére. Bár eltérő érdekeket is képvisel a két szerv — emel­te ki Kéri Tibor, alki kama­rai munkája mellett a Bio- gál Gyógyszergyár vezérigaz­gatója — azonban igen sok a Iközös kapcsolódási pont. A gazdasági kamara a reform egyik bázisa, a gazdaság megújításáért küzd, társadal­mi szerepe megerősödött. Megindult egy olyan folya­mat, amelyben területi szer­vei nagyobb önállóságot kap­nák, így felértékelődik az együttműködés a tanáccsal. Az Észak-alföldi bizottság megyei alelnöke, Kun István, a Szatmár Bútorgyár igazga­tója arról beszélt, hogy a közvetlen kapcsolatnak mi­lyen jelentősége van, míg Lakatos András megyei ta- náeselnö/khelyettes a közös érdeket emelte ki a sajátos eszközök összehangolásával. Az együttműködési megál­lapodásban többek 'között szerepel, hogy mindkét szerv együttműködik a tervezés­ben, a szabályozórendszer to­vábbfejlesztésében. A kölcsö­nös tájékoztatáson túl egyes anyagok véleményezésével, a határ menti együttműködés segítésével, valamint az ide­genforgalom fejlesztésével is hozzájárulnak a megye fejlő­déséhez. Erősebb érdekvédelmet kérnek az ipari szövetkezetek Dr. Oláh Jánost választották a HISZÖV titkárává pett a villamosgép-ipar és a textilruházat. Beszélt a lakossági szol­gáltatásokról. majd a lét­szám és a bér alakulásáról esett szó. Kitűnt: az ipari szövetke­zetek 250 millió nyereséget értek el, de három szövet­kezetnél veszteség mutatko­zik. Az OKISZ-hoz továbbított munkahelyteremtő pályá­zatokról: a rakamazi cipé­szek Ibrányban* nőilábbeli- felsőrészgyártást tervezik egy műszakban 70 főnek biztosítva új munkalehetősé­get. A Várda Építő Kisszö­vetkezet műanyagipari ter­mékek gyártásával, forgal- mazásával kfván.ja tevékeny­ségi körét bővíteni, illetve új munkalehetőséget teremtve (Folytatás a 4. oldalon) Á kormány elé terjesztik Társadalompolitikai kérdésekről tárgyalt a megyei népfrontelnökség jts.1 Í5Z.LJV emoKsege no­vember 2-án tartotta meg az ipari szövetkezetek megyei küldöttközgyűlését, mely­nek munkájában részt vett: Gyuricsku Kálmán, a me­gyei pártbizottság titkára és Mészáros Vilmos, az OKISZ főtitkárhelyettese. Szabó József, a KISZÖV társadalmi elnöke beszámolt a két ülés között végzett munkáról és az I—III. ne­gyedév eredményeiről. El­mondta: a 35 hagyományos formában gazdálkodó szövet­kezetből 19 átalakult kisszö- • vetkezetté, lehetőséget .te­remtve dolgozóinak, az ere­deti adottságokat jobban meghaladó jövedelmezőség biztosítására. A teljes termelés eddig kétmilliárd 842 ezer forint, mely két százalékkal megha­ladja a tervezettet. Legna­gyobb visszaesés a cipőipari szövetkezeteknél jelentke­zett, melyek mind hagyomá­nyos formában működnek. A Nyíregyházi Cipőipari Szö­vetkezetnél a korábbi anya­gos termelés helyett ez év­ben bérmunkát végeznek, s ez 56 százalékos termelés- csökkenést eredményezett. A külkereskedelem az el­múlt időszakhoz viszonyítva 12 százalékkal csökkent, me­lyet alapvetően meghatáro­zott a szocialista és ezen be­lül a szovjet export helyze­te, amit a szövetkezetek ked­vezőtlen árviszonyok között teljesítettek. Kedvező képet mutat a tőkés export, mely 58 százalékkal magasabb a tavalyi évnél. A többlet 106 millió. Különösen előbbre lé­Szabolcs-Szatmár megye társadalompolitikai helyze­téről terjesztett a Hazafias Népfront Országos Titkársá­ga elé jelentés ez év tava­szán a megyei népfrontbi­zottság azzal a szándékkal, a tudomány képviselői, a hiva­tásos politikusok elegendő is­meretet merítsenek belőle ahhoz, hogy a megye harmo­nikusabb fejlődését elősegít­hessék. A vitában sok észre­vétel és javaslat hangzott el. Most azokkal és az azóta el­telt idő tapasztalataival egé­szítette ki szerdai ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége, s úgy döntöttek, hogy a jelentést a kormány elé terjesztik. A megye társadalompoliti­kai helyzetéről készített je­lentés hangja meglehetősen kritikus annak ellenére is, hogy nem hallgatták el és nem becsülték le az utóbbi évtized jelentős és elismerés­re méltó eredményekkel is járó erőfeszítéseit. Tudato­san vállalta a testület ezt a kritikus megközelítési módot, mert rádöbbentek arra: ho­gyan fordult visszájára az eredményeken fellelkesült megyei vezetők 1976-os kor­mány előtti beszámolója. Az akkori jelentés nem fukar­kodott a dicsérő jelzőkkel, s nem egy esetben illuzó­rikus következtetésekkel sem. Azóta tudjuk, hogy ez nem vezetett eredményre, nem si­került a megye társadalmi­gazdasági szerkezetének az adottságokkal összhangban álló fejlesztése, nem hogy ja­vult volna, inkább romlott a népességmegtartó képesség, magyarul a felzárkóztatási folyamat minden erőfeszítés ellenére megrekedt, sőt nem egy vonatkozásban ellenkező előjelűvé vált. Ezért vonták le következményként a nép­front elnökségi ülésén azt a tanulságot, hogy helyes dön­téshez csak a tényekkel való szembenézés adhat alapot. Számba vették a gazdasá­gilag elmaradt térségek fej­lesztésére, a foglalkoztatási gondok enyhítésére hozott intézkedéseket, s megállapí­tották, hogy a segítség a kor­mány jó szándéka ellenére is kevés. Szóltak arról is: a me­gye elmaradott infrastruktú­rája olyan mértékben gátol­ja a fejlődést, az ipartelepí­tést, hogy ha nem sikerül ezen javítani, még tovább nő a különbség Szabolcs-Szat- már és az ország más tájegy­ségei között. 600 millió forint értékben gyártanak gépeket jó nye­reséggel Győrben, a Tungsram Egyedi Gépgyárában. Termékeik egy harmadát exportálják. Á napokban ké­szült el a Szovjetunió részére az az üvegpermetező berendezés, mely egy ott felállítandó nconcsőgyártó gépsor része lesz, és amely óránként 2400 fénycső bel­ső permetezését képes elvégezni. Megállapodás

Next

/
Thumbnails
Contents