Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-19 / 276. szám

1988. november 19. Kelet-Magyarország 3 Felelősen dönteni Nyilvánosságesték a megyei pártbizottságon Legyen esélyegyenlőség! Akik a kérdésekre válaszoltak (balról jobbra): Iklódi László. Csabai Lászlóné, Gyuricsku Kálmán. Cservenyák László, László András, Bacsu József és Szabó István vi­tavezető. Zsúfolásig megtelt terem, kényes kérdések, amelyek­re kertelés nélkül adtak választ. Röviden ezzel lehet jellemezni a csütörtök esti hangulatot, a megyei párt- bizottság épületében megszervezett „Nyilvánosságesték” címet viselő beszélgetéssorozat első napján. A gazdasági és társadalmi, településpolitikai kérdé­sekre Gyuricsku Kálmán, a megyei pártbizottság titká­ra, László András, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese, Cservenyák László, a tanárképző főiskola fő­igazgatója, Bacsu József, a megyei pártbizottság osztály­vezetője, Csabai Lászlóné, a Nyíregyházi Városi Ta­nács elnöke és Iklódi László, az Almaegyesülés elnöke válaszolt Szabó Istvánnak, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettesének vitavezetésével. „Hazánkban mélyreható, válságoktól sem mentes vál­tozások zajlanak. A gazdasá­gi-társadalmi nehézségek za­varokat okoznak a közgon­dolkodásban. Megrendült a politika iránti bizalom, meg­bomlott a cselekvési egy­ség ...” Nem véletlenül, ezekkel a mondatokkal talál­kozik elsőként az a 222 kül­dött, aki Nyíregyháza és a vonzáskörzetében élő, dolgo­zó 11 ezer kommunista kép­viseletében városi pártérte­kezletet kezd ma az új vá­rosrész, Örökösföld egész­ségügyi szakközépiskolájá­nak nagytermében. A város és környéke sem mentes az ismert válságjelenségektől, s bár a nagy erőfeszítések és gyakran áldozatok árán fej­lődött is a megyeszékhely, de olyan új feszültségek is szü­lettek, amelyeket naponta érez, aki itt él. Megfontolt, a párttagok elemi erejű sürgetése nyo­mán született a döntés: ele­mezni, mérlegelni kell a ki­alakult nehéz helyzetet, az­tán a vélemények, javaslatok összegezésével kijelölni a kö­vetendő utat, megtalálni a garanciákat a szükséges vál­toztatásokra. Az előkészüle­tek során az alapiszervezetek­nél, a különböző fórumokon máris mutatkozik a nyere­ség: nyíltabb lett a politizá­Jóstehetségre igazán nincs szükség, ha azt mondjuk: az idén takarékos karácsonyt ülünk. Minden bizonnyal vé­ge az erőn felüli költekezés­nek, az ®TP-kölcsönre vett méregdrága ajándékoknak, a szertelen dínom-dánomnak. Különösen akkor igaz ez a megállapítás, ha az utóbbi idők rohamosan kúszó árait nézzük és azt, hogy gyökere­sen átalakulnak fogyasztási szokásaink. A nyugdíjasok a kevesebbet érő forintokból többet kénytelenek villany­ra, gázra, téli tüzelőre kiad­ni, hogy az élelmiszerekről ne is beszéljünk. Mint a Ma­gyar Hírlapban a napokban közölt statisztikából kitűnik, milyen keveset költ ez a ré­teg ruházkodásra és tartós fogyasztási cikkekre. Szűkebb környezetünkben a nyugdíjasok mellett a nagy­családok helyzete közelíti a tűrési határt. Szerkesztősé­günkbe naponta érkeznek az elkeseredett vagy felháboro­dott hangú olvasói levelek, tele panasszal a megélhetés rendkívüli gondjai miatt. A minap a vásárosnamé- nyi ajándékboltban több el­adó támasztotta a pultot, mint ahány vevő lézengett a városközpont kellős közepén levő üzletben. A szeretet ün­nepéig már csak egy hónapot számolunk, mégsem tüleked­nek ajándéktárgyakért, mint Fejlesztik a konzervüzemet Erdőhát GT Csegöldön Űjabb 80—100 környékbeli foglalkoztatására nyílik lehe­tőség hamarosan Csegöldön. A helyi szövetkezet mellett a porcsalmaiak, a tisztabere- kiek és a méhtelekiek fog­tak össze, hogy gazdasági társulás formájában tovább­fejlesszék a csegöldi telepen lévő konzervüzemet. A fejlesztés költségirány­zata meghaladja az 50 millió forintot. Ehhez 25 millió fo­rint fejlesztési támogatást kaptak a megyei tanács ga­ranciája mellett. A különbö­zeiét a társult termelőszö­vetkezetek saját erőből, be­ruházási kölcsönből fedezik. A nagy teljesítményű prés már megkezdte az almaié sajtolását, amit Nyíregyhá­zára szállítanak, (m. k.) lás, kevésbé lekerekített a vélemény, újból súlya kezd lenni a szónak, s mindinkább természetes, hogy a párttag, illetve a városlakó többről szeretne tudni, mint eddig. Mert beleszólni közös dolga­inkba csak az tud, aki tájé­kozott, aki mindig tudja, mit, miért és hogyan kell tenni. Formálisnak tűnik ez most, de nem kell visszapillantani túlságosan messzire, hogy tudjuk: korántsem volt ez mindig ennyire természetes ebben a városban sem. A garanciák között fontos szerep jut a személyi feltéte­lek megteremtésének. Erre is vállalkozik a városi pártér­tekezlet. Bár a jelölést elő­készítő bizottság eddig is kérte és fogadta a javaslato­kat, de ezt csupán a segítség szándékával tette, a felelős döntés a jelölésre a pártérte­kezlet által megválasztott testületé. Ezt kövelően pedig a küldöttek voksa minősít: kik azok, akikre tiszta szív­vel rá bizhatja a kommunis­ták közössége a testületi, il­letve a személyi vezetés és felelősség nehéz terhét. Ha nem is mérföldkő, de fontos állomás a mai nyír­egyházi pártértekezlet a de­mokratikus társadalmi meg­újulás útján. Legyen hatása hosszú életű. A. S. azt korábabn megszokták a naményi boltban. Tudom, mégsem ilyen sötét a kép. Csakhát nem bőrbe­vonatú tükröt vagy rádióirá­nyítású autót teszünk a kará­csonyfa alá, hanem meleg kesztyűt, kiscsizmát, kötött pulóvert, gyermekkéz alkotta rajzot. Csupa olyan holmit, mely nem anyagi erőnkről fest valós vagy torz képet' hanem a szeretetünket, meg­becsülésünket közvetíti a megajándékozottnak. Igaz, életszínvonalunk „mélyrepülése” indította el ezt a folyamatot. A nehéz kö­rülményeknek nem tapsol senki, de ha ez egy szembe­nézést, az eddigi túllihegett ajándékozási „hoci-nesze” felülvizsgálatát hozná, ám legyen. Őszintébbek leszünk másokhoz és önmagunkhoz. Ha lehet minden rosszban valami jó, akkor ez a rádöb- benés — hasznos lehet jobb napokon is. Tóth Kornélia Az Írásban beküldött első kérdés nemcsak a tehót, a településfejlesztési hozzá­járulást kérdőjelezte meg, hanem Kókai Ferenc arra is kíváncsi volt, az előző me­gyei első titkár, dr: Tar Imre miért ment nyugdíjba 57 évesen. A válaszban az az indoklás hangzott el, amiről annak idején az illetékes központi bizottsági titkár tá­jékoztatta a pártbizottságot. Eszerint a KB kezdeménye­zésére kérte dr. Tar Imre a korkedvezményes nyugdíja­zását. A felmentés egyik oka az volt, hogy irányítása alatt a szükséges személycserék nem születtek meg időben. Sajnos, a korkedvezményes nyugdíjjal kapcsolatban el kellett mondani azt is. hogy a nem hatékonyan működő, esetleg felszámolandó üze­meknél előfordulhat a me­gyében, hogy azok, akik kö­zel vannak a nyugdíjkorha­tárhoz, ily módon távozhat­nak a vállalattól. Hogy a tőke ide jöjjön... A vitafórumnak a pártér- tekezleti felkészülés adta meg az alaphangját. Ennek alapján érdeklődött Tukacs István azokról a prioritások­ról, amelyek a megye gaz­daságpolitikáját meghatároz­zák a közeljövőben. Kide­rült, hogy nagy fordulatra számítani nem lehet, a ve­zetés a mai gazdasági hely­zetben reális célként azt tud­ja megfogalmazni, hogy a terület pozíciói, az itt élők körülményei romlását meg­akadályozza. Országos fóru­mokon is azt vetjük fel, hogy legyen esélyegyenlőség más vidékekhez képest. Ol­dani kell azt a feszültséget, hogy a nyersanyagok többsé­ge a megyén keresztül halad át, miközben a feldolgozás nem számottevő. Erő kell (s az ellenvélemények kivédé­se) az infrastruktúra roha­mos fejlesztésére, mert ez teszi lehetővé, hogy tőke ide jöjjön, meginduljon a fe j­lődés. Ám mindezekkel együtt nem lesznek valósá­gos eredményeink akkor — szólt a szenvedélyes fogal­mazás — ha nem változik megyén belül a kádermun­ka. Az előbbiekhez kapcsoló­dik az önkritikus megállapí­tás, mely szerint sokáig a mennyiségi növekedést hang­súlyoztuk, kevés figyelmet fordítottunk a minőségre, a technológiai, műszaki meg­újulásra. S egy telefonkér­désre adott válaszból kide­rült, hogy nem hasznosítot­tuk eléggé azt a szellemi tő­két, amit a megye értelmi­sége jelent. Érdekeltséget teremteni Mintha a megye mezőgaz­dasága későn reagált volna a változásokra, de a gyáregy­ségekkel sein tudunk igazá­ból mit kezdeni — fogal­mazta meg Horváth László. Vass János pedig arról ér­deklődött, mibe került, mit ér az a program, amit a Tu­dományos Akadémia intéze­tei dolgoztak ki a fejlesztés­re. Annyiban megnyugtató a válasz, hogy a természeti adottságok lehetővé teszik a növénytermesztés akár más- félszeresére való növelését, az ehhez tartozó állatte­nyésztés fejlesztését. Csak­hogy éppen a jövő évi sza­bályozóváltozás tükrében az üzemek nyeresége mintegy 300 millióval csökkenhet — ha nem változtatnak. (Erre utalt korábban a vajai tsz- elnökként dolgozó Iklódi László válasza, aki az ered­ményesebb termelést a piac­hoz való igazodásban, a Szükséges érdekeltség megte­remtésében, ha kell, a szer­vezeti változtatásban látja.) Az iparban pedig nem szabad eltúlozni a gyáregy­ségek problematikáját, hi­szen van eredményes, világ­szinten termelő gumigyá­runk, papírgyárunk, s az el­lenpólusként említeni lehet, hogy a nyíregyházi székhe­lyű Mezőgépnél a gyáregysé­gek helyzete, önállósága és lehetőségei nem voltak kü­lönbek, mint más, rossz pél­daként emlegetett fővárosi- cégeknél. Egy ilyen vitafórumon már az elején kiderült, hogy nem lehet „csak” megyehatárok között gondolkodni. Hiszen jogosan megfogalmazott, tíz­ezreket érintő kérdés, amit Préda József tett fel: miért csökken az életszínvonal a gazdasági egyensúly javítása miatt? Szabolcs aranya? Könnyen örülhetnénk an­nak a ténynek, hogy a ki­bontakozási program végre­hajtása megkezdődött, ugyanakkor érzékelhető vál­tozás még nincs — szólt a válasz. A külső egyensúly tartása miatt viszont a fo­gyasztás — mind a lakossá­gi, mind a vállalatoké — kényszerűen még csökkenni fog, mert az adósságunkat törleszteni kell. (Mi több, egyes nyugati bankszakembe­rék arra céloznak, hogy . ha­zánkban most is magasabb az életszínvonal, mint amennyit a termelés szintje lehetővé tenne — ezen pe­dig változtatni kell.) Az almáról ma már egyál­talán nem úgy beszéltek, mint Szabolcs aranyáról. A termelő véleménye, hogy az almatermesztésnek van jövő­je, de nem ennyit és _nem ilyen fajtát igényel a piac. Nem vagyunk elégedettek a külkereskedők ármegálla­pításával, jövőre 1,50-nel kellene emelni a kilónkénti árakat, hogy a költségek emelkedését kövessék. Késve cselekedtünk, nem volt kel­lő összefogás a gazdaságok között a feldolgozásra sem — hangzott el. S az ébrede­ző-piac jele: a tavalyi; 40 ezer tóiina helyett áss* idén már kétszer annyi került bel­földi forgalomba (s éz mi­nősít!) — a kereskedélem ki­kerülésével. A várospolitikai kérdések­nél érdemes visszatérni a te- hóra — mint érvre. Mert egyrészt igaz, amit a tanács­elnök megfogalmazott: ma senki sem vállalná ennek az önkéntes adónak-a megszer­vezését. Azonban az is igaz, éppen ennek fizetése mutat­ja, hogy a megye lakossága áldoz a szükséges fejleszté­sekre, ezzel tudjuk az or­szágnak is bemutatni, hogy nem csak kérünk, teszünk is. Ne légvárakat építsünk Túlmutat a várospolitikán Kusák György magánvállal­kozó felvetése: egyfelől hall­ja, hogy partnerként kezelik azokat, akik importot válta­nak ki, exportra is képesek termelni, másfelől mindunta­lan falakba ütközik, amikor megvalósítani szeretné el­képzeléseit, amelyben 30—40 ember foglalkoztatása is sze­repel. A válasz még konkré­tabb volt: kedden reggel a városi tanácson személyesen beszéljék meg a lehetősége­ket. Meglehet, túl nagy „falat” a megye gazdasága, telepü­léspolitikája, amellyel való foglalkozást a fórum felvál­lalt. Azonban a kétórás vi­tában arra törekedtek, hogy tisztább legyen a kép, ne légvárakat építsünk, hanem a valóság tetején állva ala­pozzuk meg a megye majda­ni fejlődését. Erről a döntő szót a pártértekezleten kell, hogy kimondják, ám meg­szívlelendő az egyik kérde­ző kijelentése: végre eljutott az egyszerű érdeklődő is ahhoz, hogy a város, a me­gye vezetőivel szót váltson. S hogy ez kritikaként is fel­fogható, arra példa a válasz: meg kell szívlelni, hogy nem csak a pártértekezlet előtt, hanem utána is érdemes kö­tetlen fórumot teremteni, ahol kérdéseket tehetnek fel, véleményeket fogalmazhat­nak meg. L. B. Vállalkozni tudni kell I gazgatónk még az el­múlt évben felhívta figyelmünket a meg­változott gazdasági körül­ményekre és kérte, próbál­junk új ötletekkel, apró vál­lalkozásokkal javítani cé­günk eléggé ingatag hely­zetén. Nem akarok dicsekedni, de én javasoltam azt, hogy a két emelet magas tanács­termet adjuk bérbe külföldi turnéra induló artisták­nak. Feltűnést keltő ötle­temmel több legyet ütöt­tünk egy csapásra; egy ka­lap pénz jár rendszeresen az artistáktól, másrészt a tanácskozások száma a mi­nimálisra csökkent, mert kinek van kedve ordítozó artisták között, védőháló alatt értekezni? A harma­dik haszon: a tanácsterem berendezéseit jó áron meg­vette egy maszek kisiparos, a pénzt szociális segélyként osztották szét a nyugdíja­sok között. Régebben a vezér irodája mellett hangulatos lakosz­tály húzódott meg szeré­nyen. Volt benne főzőfül­ke, fürdőszoba, nappali pi­henő. A mostani főnök ott­hon mosdik, az üzemi étkez­dében kajál, és ebéd után furcsa módon rögtön mun­kához lát, eszébe sem jut órákig szunyókálni a dívá­nyon. Így tehát ezt a mini­rezidenciát az egyik utazási iroda bérbe vette fizető­vendég-szolgálati célra. Az elmúlt hónapokban lakott már ott amerikai üzletem­ber, kínai fakir, francia tán­cosnő, török kamionos és magyar újgazdag a szerető­jével. Több éves számítások alapján bebizonyosodott, hogy intézményünk, ötszáz dolgozója közül naponta csak négyszáz tartózkodik a munkahelyén, mivel külföl­di tanulmányút, továbbkép­zés, gyed, betegállomány, tanulmányi és évi rendes szabadság és még ezer in­dítóok tizedeli állandóan ügybuzgó munkatársaink egyre ritkuló sorait. Mivel egy-egy irodában maximum két ember robotol, ennek alapján született meg kor­szakalkotó ötletem: adjunk bérbe harminc munkaszo­bát. Ennek alapján négy termelőszövetkezet nyitott fiókirodát nálunk, jutott hely órás kisiparosnak, szemfelszedőnek, tenyérjós­nak, pedikűrösnek, neves festőművész három szobából műtermet csinált, a máso­dik emeleten egy leíró és sokszorosító kisszövetkezet rakta ki a cégtábláját. Tár­gyaltunk egy lópatkoló ko­váccsal is, az üzlet azért esett kútba, mert sem a lép­csőn, sem a páternoszteren nem sikerült felvinni a lo­vakat az ötödik emeleten kijelölt kovácsműhelybe. Pillanatnyilag egy nőgyó­gyász vette bérbe. Állító- lap audiovizuális oktatóter­met üzemeltet a két helyi­ségben. A mi irodánk is megüre­sedett, mert a kollégámmal kísérletként hazavittük a melót, és otthon dolgozunk. Ja, igen! Elfelejtettem mondani, hogy az irodánk­ba egy innovációs társulás költözött. Mivel otthon es­ténként néhány óra alatt el­végzem a cégem által rám testált munkát, másodállás­ban én vezetem az innová­ciós irodát bedolgozó csa­ládtagként. Tehát újra be­járok a munkahelyemre. T egnap^ a folyosón ösz- szefütottam az igaz­gatómmal. A megvál­tozott gazdasági szabályzók miatt ismét arra kért, pró­báljak új ötletekkel lendí­teni gondokkal küszködő intézményünkön. Mit vá­laszoltam neki? Feltétlenül gondolkodom. Majd csak eszembe jut megint valami marhaság! Kiss György Mihály Gyertyaláng takarékon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents