Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
1988. november 18. Kelet-Magyarország 3 Jusztícla mérlegének egyik serpenyőjében az Üvegipari Művek vásárosnaményi üveggyára áll, amely az elmaradt térségek fejlesztésére szánt alapból 26, míg a foglalkoztatási alapból 10 millió forint támogatást kapott munkahelyteremtő beruházásra. Ebből az üveggyár angol licenc alapján egy elektromos kemencét vásárolt, valamint január 1-jétől lízingel egy kehelygyártó automata gépsort. A támogatásért cserébe a gyár vállalta, hogy 1989 végére 140 új munkást vesz fel, így enyhít az elhelyezkedési gondokon. A másik serpenyőben az üveggyár szomszédságában épülő 640, többségében tető- térbeépítéses családi ház áll, amelynek építését a telkek szétosztása után kezdhetnék. Egyelőre mindkét építkezés csak a tervdokumentációkban szerepel. Látszólag nincs összefüggés közöttük, mégis ami összeköti őket a környe- zetvédelem illetve a környezetszennyezés, utóbbinál az ólomkibocsátás. Patthelyzet az üveggyárban Lakás kontra munkahely Interjú Maróthy László miniszterrel Előzmények: HWH mm „Amikor a Vásárosnaményi Városi Tanács elfogadta a Vitka felé terjeszkedést magában foglaló rendezési tervet, akkor még nem volt szó az üveggyár bővítéséről. Bár a tervben szerepel az ipari telepítés is. Eszerint az üveggyár kiköltözne a faforgácslapgyár mögötti területre minél távolabb a lakóházaktól. Ezt a szűkös anyagiak miatt kénytelenek vagyunk időben egyre jobban kitolni. A tanács a házakkal kapcsolatban addig nem módosítja a rendezési tervét, míg a szakhatóságok véleményét meg nem kapta. Eddig a KÖJÁL-é érkezett meg, amely megadja az engedélyt az építkezéshez, de ezt feltételekhez köti, elsősorban a védőtávolság növeléséhez. Ha a többi szakvélemény az ólomszennyezés miatt nem javasolja az újabb kemence beállítását, akkor nem adhatjuk ki a gyárnak az építési engedélyt. Sajnos egyelőre patthelyzet van, mert a népgazdaságnak is érdeke a deviza, a gyárnak a modernizáció, a tanácsnak az új munkahelyek létesítése, az az ittlakóknak a lakásépítési engedély kiadása, mégis arra is kell gondolnunk, mi lesz, ha valamilyen véletlen folytán üzemzavar keletkezik?” (Miklós Elemér, Vásá- rosnamény városi tanácsának elnökhelyettese). Bevezető: Vincze István megyei főépítész szerint is a védőtávolság kitolása a legcélszerűbb, mégha ezzel kevesebb házat lehetne is felépíteni. A tervező vállalat, tette hozzá, már elkészítette a 41-es út korrekcióját, amely a gyár és a lakótelep között húzódik, növelve a védősávot. Ha a házsorok közül az első kétMi változott Bátorligeten? A Természettudományi Múzeum állattárának kutatói külső munkatársak bevonásával megkezdték a Bátorligeti Természetvédelmi Terület széles körű faunisztikai vizsgálatát — olvastuk a Múzeumi Hírlevél legutóbbi számában. Ezen a területen éppen negyven évvel ezelőtt véK ét középiskolás fiú beszélget a Nyírfa Aruház előtti téren. Nincs bennük semmi különös-, olyanok mint a többi velük egykorú fiatal. Szertelenek kicsit, hangjuk messzire el- hallik. — Sikerült szereznem egy klassz videokazettát, délután Csocsiéknál megnézzük majd. Eljössz? — kérdezi barátját. —- Elmennék, csak sajnos nem olvastam még el egy könyvet. Holnap meg magyarból számonkérik. — Most minek játszod meg a nagy „irodalmárt”? — vonja kérdőre. Gyorsan elmondom, miről szól a regény. — Nem bánom, kezdheted. — Van benne egy manus, aki nem tudja eldönteni, hogy mi tévő legyen. Ügy határoz, elteszi láb alól riválisát, aki mindig ellene forralja a hangulatot. Tőrt vesz elő és dulakodás közben megszúrja a csajt. A nevére már nem emlékszem. — Tudod mit — állítja le barátját a fiú — inkább leülök és elolvasom, ha ilyen vérfagyasztóan izgalmas „krimi” ... (cszs) geztek hasonló felmérést. Az akkori és a jelenlegi vizsgálat eredményeinek összehasonlításából majd következtetni lehet az állatvilágban ez idő alatt végbement változásokra, illetve a Bátorligeten folyó természetvédelmi tevékenység hatásaira. Szárított alma, zöldség A szárított gyümölcs már nem számít ritkaságnak, ám zöldségfélét még ritkábban aszalnak mifelénk. A jelentős fejlesztés révén a vásárosnaményi ZÖLDÉRT-telepen szárítóüzemet avatnak, a tervek szerint még az idén. Egyelőre úgy számolják, hogy a felvásárolt almát szárítják az üzemben, a későbbiekben azonban zöldségféléket, például hagymát, zellert, sárgarépát is tartósítanak. Mindezt azzal a céllal, hogy a kereskedelem az asszonyok otthoni, második műszakját megkönnyítő terméket kínáljon. Ezek ugyanis még mindig a legnépszerűbbek közé sorolhatók. tő le is maradna, azt a tanács más területen visszapótolhatná. A Vásárosnaményi Városi Tanács műszaki osztályának tájékoztatása alapján a 640 lakás háromnegyede családi. míg a többi négyemeletes ház lenne. Ezekre a lakásokra előzetesen már jelentkeztek, de a telkek kialakítását jövő tavasszal kezdik meg. Tárgyalás: A Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósághoz tartozik a veszélyes hulladék és a zaj kibocsátásának illetve mértékének mérése és a hatósági vélemény. A levegő tisztaságvédelmében egyelőre javaslattal élhetnek, viszont jövőre az igazgatóság ebben a témában is az első fokú hatóság lesz. A környezetvédelmi osztály egy hónapja kapott levelet az üveggyártól, amelyben írták, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Építéstervezési Bizottság kérésére küldjék meg a szakértői véleményt. Az osztály vezetője dr. Csokonai József né, azzal kezdi a beszélgetést, hogy csak javasolhat, de ha rajta múlna, megvétózná vagy a lakótelep építését, vagy az új kemence beállítását. Egy vaskos dossziéban — vásárosnaményi üveggyár felirattal — lapozgat és sorra veszi elő a szakvéleményeket. Legelőször a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság levegőtisztaság-védelmi szakembereinek jelentését mutatja. Az emisszió (a szennyezőanyagkibocsátás) 1986-ban a gyárban jelentősen meghaladta a megengedettet. 1987-ben csökkent, de még mindig felül volt a megengedett értéken. Ekkor egy vizes levá- lasztót építettek be, ennek hatásfokáról nincsenek mérési eredmények. — Eddig is állandóan vi- tatéma volt a gyár elhelyezkedése— mondja —, hiszen három oldalról körül van véve, lakóházakkal. Erre most egy újabb kemencét szeretnének építeni. Valamennyi indokot megértem, de azt sem lehet elhallgatni, hogy az uralkodó jszéljárás, észak és északkeleti és a kibocsátott szennyezőanyag esetleg éppen az épülő lakótelep házain csapódna le. Emeltek a leendő kémény magasságán, ezzel csak azt érték el, hogy távolabb csapódik le a szennyeződés. Bármennyire Az exportra gyártott ólom- kristály termékeket csomagolják. Vajon jövőre lesz-e több csomagolni való az asz- szonyoknak? (elek) világszínvonalú az angol kemence, amelyben a legjobb szűrőt használják, valameny- nyi szennyező anyagot az is ki fog bocsátani. Bár a javaslatot még nem készítettük el, reméljük, megértik a mi álláspontunkat is. Ha mégis odaépül a lakótelep és a kemencét is beüzemelik, 1989-ben csak annyit tudunk tenni, ha az emisszió magasabb a megengedettnél, megbírságoljuk a gyárat, vagy szüneteltetjük a termelést. Véleményem szerint az egész gondot a gyár kitelepítése oldaná meg. Dr. Katzer Zoltán, a gyár igazgatója nincs könnyű helyzetben, hiszen a korábban üveggyöngyöt és öblösüveget gyártó cég napjainkban kevesebb ólomkristály asztali és ivóedényeket készít, mint amennyire kereslet lenne. Tőkés exportjuk 1987-ben még csak 14,5 millió forint volt, jövőre már 40-et terveznek. Ezért is áldoztak a legkorszerűbb berendezésekre. Ahogy mondani szokták, nekik már ketyeg az óra. Január 1-jétől havi több mint hatszázezret keli fizetni a lízingelt automatasorért. Eddig 30 fővel bővítették létszámukat és ezt a továbbiakban is szeretnék növelni. Amikor-« térségben alig akad munka, ráadásul a faforgácslapgyár kénytelen leépíteni, a jó kereseti lehetőség csábító. Várakozó álláspontra Ez az a helyzet, amikor mindenki elismeri a másik igazát, de mégsem bújhat ki saját bőréből. A szakhatóság várhatóan kénytelen lesz a beruházás ellen szavazni, a gyár arra teljes garanciát nem tud adni, hogy egyetlen mikrogramm ólomszennyezés sem lesz. A tanácsnak főhet legjobban a feje, hiszen foglalkoztatási gondot vennének le a válláról, modem gépeken dolgozhatnának a namé- nyiak. A másik oldalról pedig a helyi lakosok szorgalmazzák a telkek mielőbbi kialakítását az építkezéshez. Mindenki sürgetné a mielőbbi megoldást, de ebből a patthelyzetből nehéz lesz előrelépni. Máthé Csaba Közös cél: a tiszta folyóvíz Nemrég szabolcs-szatmári szakemberek társaságában üngváron tárgyalt Maróthy László, magyar vízgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter. Útja végeztével nyilatkozott lapunknak. — Kifejezetten munkalátogatáson vettünk részt, s mint az elmúlt harminc- egynéhány találkozón, most is konkrét eredményekre törekedtünk, összefoglalva megbeszéltük, hogy a közös érdekeltségű vizeken az idén milyen munkákat végzett a másik. Helyszíni szemlékre is sor került. Tanulmányoztuk a töltéserősítési és mederigazítási munkálatokat, szemrevételeztük a Tisza mellékfolyóinak állapotát. Tanúi lehettünk egy komoly előkészületnek is, mely jelentősen befolyásolja a Tisza áteresztő képességét Csapnál, ahová egy új hidat terveznek a szovjetek. A hídépítés mindig goromba beavatkozás egy folyó életébe, ráadásul a Tiszának ez a része meglehetősen rendezetlen szakasz, így aztán a szakembernek seregnyi szempontot kell figyelembe vennie a tervezés és a majdani kivitelezés során. Most időben vagyunk ahhoz, hogy e zavaró tényezőket kiszűrhessük. Köztudomású, hogy a Felső-Tiszán milyen gyorsan alakulnak ki az árhullámok, a magyarországi szakaszon gyakorlatilag hat óra marad a fogadásukra. A természet törvényeit tudomásul kell vennünk, ám nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Az egymásba csúszó árhullámok kézben tartását például nagyban segítheti egy megfelelően kiépített előrejelzési, hírközlő rendszer. A mi igazgatóságunknak támadt egy életre való ötlete, a folyó felső szakaszán meg kéne oldani az előrejelzést teljes egészében, s azt automatizálnánk Ez a magyar oldalon mái előrehaladott állapotban van, kiépített rendszerekről beszélhetünk. A szovjet oldalon ezek még hiányoznak. Partnerünk hajlandó társulni, s hamarosan elkezdődik a rendszer kiépítése. — Szóba került-e a közös védekezés gondolata? — A szükség is erre kényszerít bennünket, de a kivitelezése igen bonyolult, hiszen más a technika, más a vezénylési nyelv, a szokásrendszer. Ám az összehangolt tevékenységgel súlyos milliókat lehet majd megtakarítani. Éppen ezért közös védelmi gyakorlatot tervezünk a határszelvényben. Tárgyaltunk arról is, hogy meg kellene teremteni a közvetlen hírkapcsolatot Nyíregyháza és Ungvár között. Sikerült ebben is megegyeznünk. Beszámolhatok az együttműködés más eredményeiről is. Határvizeink egyike, a Csa- ronda a beregi öblözet belvízelvezetését nagyban befolyásolja. A vendéglátók egy nagy teljesítményű szivattyútelepet építenek rá, mely másodpercenként tizenkét köbméter vizet képes a Tiszába átemelni, így az öblözet belvízmentesítése lényegesen könnyebb feladatot jelent. — A hazánkba érkező Tisza vize gyakorlatilag még ma is iható. A helyszínen szerzett tapasztalatai szerint Ilyen lesz a jövőben is? — Állapotát meg szeretnénk őrizni, a vízgyűjtő terület iparszerkezete, s az együttműködés is olyan, hogy erre megvan minden remény. Bár a Tiszában is felfedeztek már a szakemberek szennyező anyagot: nőtt a víz sótartalma, mely az intenzív mezőgazdálkodással függ össze. Ezzel együtt mondhatom, aggódásra nincs okunk, a Tiszában a jövőben is tiszta víz folyik majd. — Iménti tárgyalásainak a Szamos ismételt rendkívüli szennyezése ad szomorú aktualitást. A románokkal nehezen lehet zöld ágra vergődni, de kíváncsi lennék, milyen a viszony vízügyi szempontból a többi szomszédos országgal? — Korrekt. Bár a szlovákokkal gyakoriak a vitáink. A Sajó miatt nagyon hangosak, s meglehetősen gorombák is vagyunk, de ez nem csoda, hiszen Miskolc és környékének vízellátása a tét. Ám ne feledkezzünk meg, hogy jó néhány hazai, főleg dunántúli vízfolyás minősége sem megfelelő. A hozzánk érkező folyók zömén nem romlott a minőség, erős kivétel ft Romániából érkező folyók sokasága. Hová fordulhatunk az ismételt szennyezések miatti panaszunkkal. . . ? Az ügyek intézésének gyakorlata szerint e súlyos probléma a határivizi bizottságokra tartozik, utánuk pedig a kormányokra. Elvileg volna jogorvoslati lehetőség nemzetközi fórumokon is, ilyen természetű kérdésekkel szocialista országok azonban még nem jelentkeztek. Az „ilyen természetű” alatt a kétoldalú vitás kérdéseknek a vízgazdálkodáson, környezetvédelmen túlnyúló — tehát gazdasági, politikai vagy akár nemzetiségi jellegű — ügyeire is gondolok. — A határainkon túl élő magyarok érdekében évtizedekig azért nem emeltük fel szavunkat, mert attól féltünk, azzal csak árthatunk nekik. Kiderült, fájdalmasan tévedtünk. Az a gyanúm, hogy a vizeinkkel is hasonlóképpen járunk, ha továbbra is hangtalanul tűrünk, s valami csodára várunk. — Hogy várnánk, az erős túlzás, hiszen az elmúlt esztendőben is meglehetősen kemény lépések történtek annak érdekében, hogy itt valamiféle rend teremtődjön. Azonban ha nem történik előrelépés, a nemzetközi fórumokat a későbbiekben nem lehet kizárni. Azt feltétlenül hozzá kell azonban tennem, hogy elsősorban a szocialista országok között kellene megteremteni e jogorvoslásnak a lehetőségét. Ma ez még nem működik. Grósz Károly találkozása Áradod a román vezetőkkel olyan intézkedési programot is eredményezett, mely tartalmazza a kétoldalú kapcsolatok további teendőit. Ebben a mi tárcánk a határvizi problémák megoldását szorgalmazta, s az egész együttműködés — melyben a környezetvédelem is benne foglaltatik — kiterjesztését, az együttműködés lehetőségeit, eszközeit. Balogh Géza ■■ ■"—> „Krimi"...
