Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-17 / 274. szám
*SB8. november 17. Kelet-Magyarország 3 Megdőlt elméletek Vélemények a megyei pártértekezlet előtt Beszélgetés Sárlcözy Tamás miniszterhelyettessel Mint egyetemi tanár, majd a parlamenti titkárság vezetője a nyilvánosság előtt éles megfogalmazásairól volt híres Sárközy Tamás, akit a közelmúltban neveztek ki igaz- ságiigyminiszter-helyettesnek. A napokban Nyíregyházán megtartott előadásán is hű maradt önmagához, sokakat meghökkentett a tulajdonviszonyokról, tulajdonformákról tartott előadásával, a társasági törvénnyel kapcsolatos kijelentéseivel. Az előadás kapcsán kérdeztük mi is néhány tételről a véleményét. — Kezdetnek mégis azt szeretnénk tudni: miniszterhelyet- tesként van-e lehetősége ugyanolyan szabadon kifejteni véleményét, mint korábban? — Amiben nincs kormányzati döntés, természetes, hogy azt mondom, amit egyénileg gondolok. Más szempontból viszont természetes, hogy köt a fegyelem. Azonban a parlamenti titkárságon is két év alatt egyszer, ha szóltak, hogy valamiről eltérő a véleményem. — A jogász szemszögéből fejtette ki, hogy a politikai gazdaságtan könyvekben oktatott elméletek a tulajdonformákról, a tulajdonviszonyok- ról mennyire esetlegesek, nem állják meg helyüket a mai gyakorlat szempontjából. Milyen keveredéseket talált? — A klasszikus fogalmakhoz képest a mai gyakorlatban valójábán káosz van. Hogy példával igazoljam: vegyülnek a tulajdonformák akkor, amikor egy vállalatként működő állami gazdaságban, szövetkezeti szakcsoportokban is folyik a termelés. Az ipari szövetkezeteknél viszont leányvállalatot működtetnek adott esetben, mert így kedvezőbbek a termelési feltételek, az adózási viszonyok. Nem eldöntött a magán- és személyi tulajdon fogalma, mert korábban abból indultunk ki, hogy a személyi tulajdon csak fogyasztási cikkeket jelent, míg a magántulajdon termelési eszköz, azonban ha valaki kiadja a hétvégi házát, akkor már keveredik a kettő. Tanúi vagyunk új, másodlagos tulajdonok keletkezésének, mint az egyesületek vagyona. — Mindez azért is vált ki vitákat. mert az emberekben korábbi értékrendek dőlnek meg, várják az elméleti tisztázást. — Annyi biztos, hogy a hagyományos kategóriák változnak. A gazdaság kiköveteli a változást, s a korábbi ideológia helyett sok az ideiglenes megállapítás. Ebből az a tanulság, hogy előbb a gyakorlati gondokat oldjuk meg mielőbb. — Sokan úgy vélik, hogy a társasági törvény megalkotásá- val új mozgásteret kapnak a vállalatok és szövetkezetek, nagyobb szerepet kap a magánkezdeményezés. Mennyire jogos a várakozás? — A társasági törvényt igazából alkotói a nagyiparnak készítették. Alapvető célja, hogy az állami és szövetkezeti tulajdon mai merevségét feloldja. Olyan vegyes gazdaságra szükséges átállni, ahol a jelenlegi helyzetben az állami tulajdon játsz- sza a főszerepet. Mód nyílik a különböző szervezeti változtatásokra — szerintem legjobb forma a kft., a korlátolt felelősségű társaság —, amelyekből lehet választani. Ugyanakkor törvényszerű, hogy markánsabban jelennek meg az érdekkülönbségek. Egyébként nem szabad azt hinni, hogy holnaptól kezdve mindenki megtanul tőzsdézni, részvényekkel bánni. Meg kell fizetni a tanulópénzt, számolni a szükséges veszteségekkel. — Amit leginkább hangoztatnak az emberek: a törvény lehetőséget ad a munka nélküli jövedelemszerzésre, a kizsákmányolásra. melyeket mindig is a szocializmussal ellentétes dolgoknak tartottunk. — Valóságos a félelem attól, hogy megnő a munka- nélküli jövedelemszerzés, a gazdagodás esélye. Azonban ezt meg lehet próbálni kezelni például a jövedelemadó-rendszerrel, az öröklési illetékkel. Ugyanakkor látni kell, aki a saját vagyonát fekteti be, az kockázatot vállal, a magánvállalkozó általában jelentős többletmunkával éri el a magasabb jövedelmet. — Az irritáló többletjövedelmek. az ingatlannal, lakással történő manipulációk azért borzolják a közvéleményt, mert sokszor kiderül, alig történt törvénysértés, alacsony a büntetés. — Valószínűleg a jogalkotás a hibás abban, ha az ilyen jelenségek erősödnek. Ugyanis ma például a rendeletek szerint bárki megveheti azt az állami lakást, amelyben lakik. A sajtó sem azt hozza fel az egyes eseteknél, hogy ez törvénytelen, hanem az erkölcstelen magatartást emlegeti, amikor ez különböző vezetők esetében valósul meg. Nyilván a társadalmi kontroll, a nyilvánosság komoly visszatartó erő lehet, azonban az a jobb, ha közelebb hozzuk a jogot az erkölccsel. Ha például a rendelet azt tartalmazta volna, hogy a közhivatalnokok nem élhetnek a lakásvásárlási joggal, máris kevesebb lett volna a háborgás. December elején kerül sor Nyíregyházán a megyei pártértekezletre, melyre a küldöttek már javában készülnek. Ám az otthonmaradóknak is van véleményük, ezek közül ismerkedhetünk meg az alábbiakban néhánnyal. ÓNODI GYULA, A NYÍREGYHÁZI BÚTORIPARI SZÖVETKEZET ÜVEGESE: Ingyen minek dolgoznánk? — A szövetkezet élete mellett elsősorban a falun élők mindennapjait ismerem, hiszen én is ott élek, Kemecsé- ről járok be munkahelyemre huszonnégy éve. Ami nem fér az ember fejébe: a falun élők hátrányos megkülönböztetése. Ha járdát akarunk, csak a saját munkánkra számíthatunk. Ha be akarjuk vezetni az utcánkba, s a lakásba a vizet, tizenöt-húszezer forintunkba kerül. Ha kiépítjük a szennyvízvezetéket, majd ugyanannyiba. Tudom, ezek orvoslása nem kimondottan egy pártértekezlet feladata, ám mondom, mert azt kérdezték, nekem mi jut eszembe e fórum hallatán. Köztudomású a szabolcsi munkások elkeserítően alacsony bére. Az igazat megvallva, én nem tudom miképp lehetne mostani anyagi megbecsülésünkön változtatni. Azt viszont joggal kérhetem, ne biztasson senki bennünket arra, hogy háztájizzunk, hogy termeljünk almát, paprikát, hizlaljunk sertést, vagy bikát. A mi háztartásunkat eddig az alma úgy ahogy egyensúlyban tartotta. A család egyholdas gyümölcsöst bérelt, de az idén befejeztük. Ingyen minek dolgoznánk? S ugyanez a véleménye sajnos a jószágtartóknak, .a zöldségtermesztőknek is. Mert az értékesítés, a felvásárlási ár ... Örömmel hallom, hogy gondjaink miatt a szabolcsi országgyűlési képviselők is egyre hangosabban emelik fel szavukat. Megkérdezném : miért csak a legutóbbi időkben? Amikor még volt pénz az országban, miért hallgattak!? JAROSS LASZLÖNÉ, A zöldért nyugdíjas FÖR AKTÄROS A: Levelet akartam írni... — Jó, hogy jöttek, így nem kell tollat fognom a kezembe! Mert én levelet akartam írni a pártértekezlet résztvevőinek. Megírtam volna nekik II. Lajos történetét. Mikor nagy királyunk a hatvani országgyűlésre egybesereg- lett harmincezer magyar nemest meglátta, így kiáltott fel: „Ennyi ember gyülésez- ni sok, csatát nyerni kevés!” fgy vagyunk mi a nyugdíjjal: éhen halni sok, megélni kevés. Ne ijedjenek meg, nem panaszkodom tovább! De a pártértekezletre egybegyűltek jó ha tudják, nagyon bánt bennünket az a kivételezés, melynek jó néhány nyugdíjas igazgató, főmérnök örülhet. Ök megkapják a 10—15 ezer forintos nyugdíjukat, s egykori pártfogoltjaik ma hat-hétezer forintos szak- tanácsadói állással honorálják a korábbi segítséget. De hát pont az ő tanácsaikra van szükség, akiknek többek között köszönhetjük, hogy idáig jutott az ország...!? Miért nem bízunk a fiatal, jól képzett szakemberek rátermettségében, tisztaságában, ügyszeretetében? Ne csodálkozzanak azon, hogy mindezt egy nyugdíjas nénike, egy negyvenhetes párttag mondja! Vannak azért közöttünk is néhányan, akik gondolkodva nézik a világot. S ha nem is sírjuk visz- sza a fényes szelek idejét — mert akkor visszasírnánk a lerombolt hidakat, a lebombázott vasútállomásokat is — de az akkori lelkesedés, ten- niakarás ma is jól jönne befelé fordult, önző világunkban. JANCSÖ ANDOR, A KEMEV VILLANYSZERELŐ BRIG AD VEZETŐ JE: Nem irigylem a küldötteket — Nézzék! Jövőre én már nyugdíjas leszek. Ilyen korban a legtöbben már az ottAMINT IRÉNKE NÉ- NÉMMEL BESZÉLGETEK, szinte minden mondatával utal a családra. A testvérére, aki aszalót épített. A lányára, akinél a kertben a család verte a szilvát a fáról. A vejére, aki éppen neki segít. Ma már ez természetes nekem is, hiszen megtanultam: falvainfcban a családi szövet mindennél erősebb. Jó ismerőseimnek a hozzátartozóit is szerencsém van ismerni, hiszen jószerével mindenki e nagyszerű közösség, a család kötelékében találja meg erejét, biztonságát és természetesen említi azokat, akik mindezt megtestesítik. Köztudott, ezen a tájon ma is a legnagyobb a nép- szaporulat. Megyénk ebben előkélő helyet foglal el. És hadd tegyem hozzá: elsősorban ott van gyermekáldás, ahol a jövevényt nem vállalják, hanem elfogadják. Itt rendszerint hiányzik a nagy jólét, ősi, örökölt ösztön, a megmaradás belső igénye dönti el, hogy a gyermek várása nem teher, hanem áldott állapot. Nem hiszem, hogy túlzás, de motivál itt még a nemzet iránti felelősség, a bensőkben élő optimizmus, a jövőbe vetett hit. Megyénkből tiz- és tízezrek mentek el. Az elszármazottak más tájak falvait, városait népesítik be. Biztos, hogy eközben elveszítik a tájat, a szülőfalut, a gyermekikori játszóhelyet, az otthont jelentő ház melegét. De megőrzik, ezernyi példa jelzi, a családhoz való kötődést, a rokoni szálak kötelékét, a testvér, szülő, unokatestvér, koma, keresztgyerek, sógor személyében az eltéphetetlen gyökeret. Mert a család szétszakadhat, de tagjainak csodás antennája a messzi9ég- ből is felfogja a nyűt és titkos üzenetet. NAGYSZERŰ DOLOG ezt megérteni és megérezni. Egy társadalomnak aligha honülő évekre gondolnak. Persze, az én fejemben is sokszor megfordulnak az elkövetkező idők, ám van szemem, s látok! S el-elgondolkodom néhány furcsaságon. Van egy lányom, a DIRlff- VÁL-nál szakmunkás. Volt olyan hónap, hogy 1900 forintot keresett. Egy tisztességes lábbelit nem tud ennyi pénzből venni. Mire számíthatnak a hozzá hasonló helyzetben lévő fiatalok? Hogyan merjenek így családot alapítani? Hogyan fogadhatják így meg a tanácsot: neveljenek kettőnél több gyermeket, mert fogy a nemzet? Őszintén megvallva, egyáltalán nem irigylem a küldötteket, s a megye jelenlegi vezetését. Mert most a korábbi hibákért is őket okolják, s természetesen tőlük várják azok kijavítását, a helyes út kijelölését. Mely nagyon keservesnek ígérkezik. Mert mi, kétkezi munkások már nagyon össze vagyunk zavarodva. Építjük itt- a biztosító székházát, dolgozik mellettünk egy maszek brigád, ők százforintos órabérben, mi, vállalatiak pedig kapunk harmincat-negyvenet. Maguk értik ezt...!? lehet nagyobb tőkéje, mint állampolgárai felelőssége, nemzetépítö szándéka. E legkisebb közösség tagjait mindig megvédi az elmagányosodástól, a sivárságtól, az önzéstől. Ha nem is megfogalmazva, de jellegéből adódóan az egyetlen olyan tényező, mely összegeződve valódi nemzetet képes alkotni. Gondolataimat abból az alkalomból adom közre, mert már-már aggasztó az egyse, egytke gyakorlata. Az agyontervezett „család” lényegében éppen attól fosztja meg magát, amiben igazi ereje lenne: a tág, széles közösségtől, a mély érzelmeket sem nélkülöző emberi kapcsolatoktól. 'Ha belegondolok, hogy 32 év alatt négy és fél millió abortusz volt az országban, megborzadok. Az emberveszteség miatt is, de azért is, mert eny- ■ nyi kapcsolatépítő sejt hiányzik az országban. Minden további liberalizálás csak növeli ezt a gondot. Erőt ad, hogy megyénkben, éppen ott, ahol minden nagyon nehéz, a gondokkal teli emberek sokasága nem azon töri a fejét, miként könnyítheti életét a meg nem születők révén. A történelmi felelősség mélyen gyökerező érzése erősebb a civilizációs mérlegelésnél. Tény, kell kormányzati, szociálpolitikai döntés is ahhoz, hogy a családoknak könnyebb legyen a sorsa. DE ELŐSZÖR CSALÁD KELL, intézkedést kényszerítő közösség, mely létével sürgeti a minél nagyobb elismerést és megbecsülést. Ügy vélem, büszkén vállalhatjuk azt, hogy nálunk sok gyermek születik. Jó lenne hinni, hogy a jövőhöz adott e hozzájárulásunk is szerepet kap megyénk megítélésekor. Mert hiszem, minden tőkénél többet ér az egymást szerető, tisztelő kis közösségek láncolata, melynek köze van a hazához. Kurírét l ains Lányi Botond ÜJ ISKOLA ÉPÜL SZABOLCSVERESMARTON. A négy tantermes, 12X24 méteres tornateremmel, 300 adagos konyhával és a szükséges kiszolgáló létesítményekkel együtt jó körülményeket teremt majd a kisdiákoknak. Az átadási határidő 1989. június 30. Felvételünkön: már készül a tető az új iskolára. (Vincze) wr edves elv- JY társak, kedves barátaim! Hölgyeim és uraim! Ladies and gentleman! Munkások és dolgozó parasztok! Szinyorok, szinyó- rák, szinyoriták! Srácok és csajok! A mezők fáradhatatlan dolgozói! Katonák és matrózok! Az öregotthonok lakói! ör- vezetők! ÉllovaBESZÉD sok és portások! Portugálok! Kurszk, Pszkov és Arhangelszk lakosai! Egyházatyák és pápák! Apácák és nővérek! Testvéreim az úrban! Itthon levő és megpattant hazánkfiai! Istentelenek, ateisták és istenkáromlók! A költők legkiválóbbjai! Hercegek, grófok és gráf ománok! Politikusok! írók és mozisok! Világ sportolói! Nyugdíjasok és elemisták! Hű honfitársaim! Ugyan mi a csudát mondhatnék még nektek? (V. Vitaljev írását Mizser Lajos fordította) Balogh Géza Teher vagy áldás? „Gondolkodva nézzük a világai..”
