Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

1988. november 14. Kelet-Magyarország 7 Szabálytalan (?) jegyzet Ki dobja az állóvízbe azt a bizonyos követ? A főszerkesztő szabá­lyos elemző cikket vár tőlem. Ebben a témában azonban csak sza­bálytalanra vagyok képes. Ezt azok értik meg igazán, akik nagyon jól ismernek és tudják rólam, mennyire hiszek megyénk, városunk sportjának felemelkedé­sében, annak jövőjében. Ehhez azonban változások­ra van szükség. A testnevelés és sport irányítását idestova tíz esz­tendeje a tanácsok látják el. Ez idő alatt kialakultak a sport szervezeti, tartalmi, metodikai elemei. A váro­si, a községi tanácsok — társadalompolitikai jelen­tőségüknek megfelelően — felelősséggel foglalkoznak a testkultúra fejlesztésével, amihez átgondolt progra­mokkal, tervekkel rendel­keznek. Egyik-másik dosz- szié tartalmát túlhaladta az idő. Mert ugye egyszer min­dennek vége szakad. Eljön az időszak, amikor szinte üstökösszerűen új helyzet áll elő. Mint például Nyír­egyházán, ahol megkezdő­dött a visszaszámlálás a „Bujtosi Szabadidő Csarnok hadműveletnél”. Átformál­ni, de hogyan? A megújulás korát éljük. Az élet szinte minden te­rületére érvényes ez, tehát a sport sem lehet kivétel. Ha figyelembe vesszük, hogy az egy évtizeddel ez­előtt elkezdett, erőltetett fú­ziók, a mamutegyesületek működtetése több helyen nem vált be, a sport szer­kezetét illetően visszafejlő­dés jelentkezik. Példa erre a szakosztályok megszün­tetése országszerte. Statisz­tika bizonyítja, hogy ezek­ben az években keveseb­ben futnak, úsznak, futbal­loznak hazánkban, mint például húsz esztendővel ezelőtt. Pedig sportéletünk teljes keresztmetszetére ráférne a megújulás pe­resztrojkája, csak az a kér­dés: ki dobja azt a bizo­nyos követ az állóvízbe. Miről is van szó? A Nyíregyházi VSSC évek óta reprezentánsa eme ország­rész sportjának, szakosztá­lyaiban válogatott verseny­zők egész sorát találni. Ha igaz a sokat hangoztatott tétel: a sport egyben tö­megszórakoztatási célokat is szolgál, ellentmondás ala­kul ki. Mert ahhoz, hogy az említett szórakoztató funk­cióját maradéktalanul be­töltse az egyesület, közön­ségmágnes sportágakra van szüksége. A 120 ezer lakó­vá ______________________ sú Nyíregyháza életében vajmi kevés az olyan sport­ág, amely „közönségvonzó”, amely uram bocsá’ képes eltartani magát a közön­ségbevételekből. Gyönyörű sportcsarnok épült Nyíregyházán, olyan, amely magasabb igények kielégítésére is alkalmas. Olyan, amely otthona kell, hogy legyen a sikersport­ágaknak, s amelyet a kö­zönség szívesen látogat, kedvel. Ha a látogatottság — ezen keresztül a bevételi forrás — szemüvegén vizs­gáljuk az NYVSSC szak­osztályait. lehangoló kép fogad. Mert a labdarúgás, a kézi-, a röplabda mellett, olyan szakosztályokat mű­ködtet — úszó, tenisz, tol­laslabda, súlyemelés, atléti­ka —, amely igen kevés né­zőt vonz, szponzorálás nél­kül elképzelhetetlen a mű­ködtetésük. Ráadásul kevés versenyt rendeznek ezek a szakosztályok, az atléták 1988-ban például a naptár­ban szereplő egyetlen egyet sem. Előbb vagy utóbb, de fel­merül annak kérdése: át kell értékelni a megye- székhely legnagyobb sport­egyesületének működését. Világszerte a terem-, a lab­dajátékok felé irányul a figyelem, nálunk ezen a té­ren sem kedvező a helyzet. Kézilabdában a hazai má­sodvonal hetedik helyét fog­lalja el az NYVSSC, a csa­pat jelenlegi állománya nem tudja garantálni a maga­sabb célok elérését. Férfi röplabdázóink sorozatos baj­noki sikere alig több, mint 2—300 nézőt vonz a lelátó­ra. így fest tehát a kép a Bujtosi Szabadidő Csarnok elkészülte évében. Kényelmes álláspont a különböző támogatásokból, forrásokból szerzett pénz­zel úgynevezett kirakatspor­tot csinálni Nyíregyházán, az említett szakosztályok nem tudják betölteni kö­zönségszórakoztató funk­cióikat, milliók úsznak el az érdeklődéstől távoli ho­mályban. Várat magára a megyei, városi sportirányí­tás, az egyesületi vezetés lé­pése. Zalaegerszegen nem ritka a négyezres nézőszám egy-egy kosárlabda-mér­kőzésen, a szomszédvár Debrecenben zsúfolt lelá­tók előtt zajlanak a kézi­labda-rangadók. De yehe- tünk példát más városok közönség vonzó sportágai­ról. Kovács György _______________________y Telt ház előtt biztos kupasiker Továbbjutott az 1YYVSSC Botond egyszerűbben ol­dotta meg a bizánci kapu nyitását, mint vasárnap dél­után a nyíregyházi stadion játékcsarnoka előtt álldogá­ló szurkolók. Akik a foci­meccsen átfáztak és bosszan­kodtak, ezért melegre és győzelemre áhítozva vártak, míg végre tárultak az ajtók. Pedig még jó egy óra volt a mérkőzés kezdetéig, az Nyh. VSSC—Salersianos Madrid férfi röplabda CEV Kupa visszavágójáig. Mint ismere­tes, egy héttel ezelőtt a mad­ridi mérkőzést a nyíregyhá­zi együttes nyerte 3:2-re. Nyíregyházi VSSC—Saler­sianos Madrid 3:0 (5, 13, 5). Stadion játékcsarnoka, 1200 néző. V.: Godula (lengyel), Bakosi ismét ugrik Bakosi Béla az NYVSSC 31 esztendős válogatott atlé­tája hosszú ideig sérüléssel bajlódott. A hármasugrás or­szágos csúcstartójának emiatt a szöuli olimpiát is ki kel­lett hagynia. Elkeseredett, kerülte az embreket, való­sággal bújkált ismerősei elől. Nemrég szakította meg a hosszú kényszerpihenőt, újra edzésbe állt. — Milyen érzés volt Nyír­egyházáról nézőként szemlél­ni a szöuli versenyeket? — Őszintén mondom, nem volt kellemes, valóságos ví­vódás volt számomra. Külö­nösen a hármasugrás hozott izgalomba. Azon is gondol­koztam, kikapcsolom a ké­szüléket, annyira fájt, hogy nem lehettem a többiek kö­zött. Végül mégis láttam a versenyeket, latolgattam mi­re lettem volna képes . . . Azóta történt egy s más. Felgyógyult, újrakezdte. — Milyen intenzitással dol­gozik? — Számomra ez az alapo­zás időszaka, hiszen újra kell kezdenem az egészet. Napi két edzést végzek, ami fu­tásból, súlyemelésből és más erősítő gyakorlatokból áll. — Nem fél, hogy újra „be­lefut” egy sérülésbe? — Pikó főorvos úr és ed­zőm, Kiss Tamás megkülön­böztetett figyelmet fordít rám ebben az időszakban. Tudják, hogy nagy türelem­re van szükség, én is re­ménykedem, hogy rövid időn belül regenerálódom. Nehéz időszak ez, mert egyre töb­bet szeretnék edzeni, de tu­dom, hogy önuralomra van szükség. — Mit kínál az elkövetke­ző időszak? — Decemberben a cseh­szlovákiai Jablonecbe uta­zom, két hetet töltök az ot­tani edzőtáborban, a jó kö­rülmények sokat segíthetnek. Januárban egy másik edző­tábor következik, ezt a VB- re készülő válogatottak szá­mára tartják valamelyik dé­li országban. Februárban csa­ládostól — ideiglenesen — Budapestre költözöm, ott ma­radok egész a világbajnok­ság befejezéséig, amelyre március első napjaiban ke­rül sor. — Van-e információ, mi­lyen erősségű mezőny rande­vúzik majd a BS-ben? — Csak tippelni tudok ar­ra nézve, hogy jelenlétükkel kik tisztelik meg a budapes­ti fedettpályás atlétikai vi­lágbajnokságot. Véleményem szerint a szöuli döntősök kö­zül többen távol maradnak, Bakosi tehát újra edzésben van. Formába lendüléséhez most sok-sok türelemre van szükség. De nemcsak neki, ha­nem azoknak is, akik a vál­lát veregették, amikor szál­lította az Európa-bajnoki győzelmeket, most viszont tü­relmetlenek. (kovács) Horváth. NYVSSC: Varga, Kapera, Prékopa, Nagy, Mi- kunda, Batai. Csere: Szikszai. Edző: Balázs István. S. Mad­rid: Murgui, Alonso, Ruiz, Izaguirre, Maroto, J. Ibenez. Cs.: Martin, F. Ibenez, Gon- zalo, Blutrach. Edző: Luis Gutierrez. Nemhogy egy röplabdát, egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren, annyian voltak kíváncsiak a mérkőzésre. Páran a tetőt tartó állványzatra másztak fel, ők jól látták a játékot, az állók hátsó sorában lévők már kevésbé. Balázs edző jó kezdést várt csapatától, ezért még az öltözőben a cipőjén is újrakötötte a masnit, hi­szen a babona, az babona. Bizonyára nem ezen múlt, de a nyíregyháziak az elképze­lésnek megfelelően kezdtek, 8:0-ra elhúztak, támadásban és védekezésben is szép dol­gokat produkáltak. Egy kis megtorpanás után eljutottak a 14. pontig, ott azonban megálltak. Végül a hatodik játszmalabdánál az óriási „rugókkal” rendelkező Maro­to (8-as) a hálóba vágta a labdát. A gyors siker után ne­hézkes második szett követ­kezett. Előbb 4:2-re, majd 8:5-re, és 10:8-ra vezettek a spanyolok. Aztán ll:ll-re feljött az NYVSSC, ám nem sokáig volt döntetlen az ál­lás, a madridiak két pontot is szereztek. Meleg volt a helyzet, ám a piros-kékek nem adták fel, újra egyenlí­teni tudtak, sőt Varga jó sáncolása után játszmalabdá­hoz jutottak. Áz első kima­radt, a másodiknál a csapat- kapitány Izaguirrez (12-es) labdaérintését szabálytalan­nak minősítette a játékveze­tő. A spanyol tiltakozott, mi pedig elkönyvelhettük a má­sodik nyert játszmát is. A harmadik játékrész ven­dégijesztgetéssel indult, 5:3- ra vezettek a spanyolok. Ez­zel el is lőtték puskaporu­kat, a hazaiak beindultak, egymás után szerezték a pon­tokat. Aztán jött a nagy pil­lanat, mérkőzéslabda az Nyh. VSSC-nek. A spanyolok jól fogadták a nyitást, ám tá­madásuk nyomán a hazaiak hármas sáncáról a spanyol térfélre vágódott vissza a labda. De ezzel már nem tö­rődtek a nyíregyháziak, egy kupacban örültek a győze­lemnek. A madridi mérkőzés előtt nem sokat tudott egymásról a két csapat. Az bizonyos volt, hogy a spanyolok nem­zeti válogatottja a mieink előtt áll az európai rangsor­ban, így a papírforma sze­rint a madridi csapat jobb­nak ígérkezett az NYVSSC- nél. Aztán az első összecsa­pás átformálta az erőviszo­nyokat, hiszen a nyíregyhá­ziak idegenben is nyerni tud­tak. A vasárnapi visszavágón a szurkolók szinte árgus sze­mekkel figyelték a bemele­gítő spanyolokat és egy ki­csit megijedtek, mert a ven­dégek legtöbbje a háló fölé majd derékig kiemelkedve bombázgatott. A találkozó aztán a kívánságforgató­könyv szerint indult, a má­sodik játszmától eltekintve az NYVSSC biztosabb volt a vendégeknél. Bár bajnoki meccsen már játszott jobban a csapat, most is kitett ma­gáért, az esélyesség terhét elviselve biztosan nyerte a 76 perces visszavágót, és ju­tott a kupa második forduló­jába. A nyíregyháziaknál mindenki csak dicséretet ér­demel, a vendégeknél a fel­adó Murgui (1-es) és Maro­to (8-as) tűnt ki.,,.,” ” r ; A fehér mezes hazaiak a mérkőzés után megköszönték a szurkolók lelkes buzdítását. (Pál) Micsoda gólok...! Gólok, történetek... A most következő gólhoz hasonlóra sehol sem akad az ember labdarúgásának történetében. Olyasmire sem, ami furcsaságában, komikumában ezt az egyet akár csak meg is közelítené. Kézen­fekvő: ez minden idők legkülönösebb ma­gyar gólja. Történt egy 1930-as budapesti amatőr baj­noki mérkőzésen az Egyetértés és a Testvé­riség találkozóján. A színhely a „Tesi” Ame­rikai úti sporttelepe. A két csapat mérkő­zésén az első perctől kezdve izzó a hangu­lat. A csatárok és védők ember ember elle­ni harca mindjobban eldurvul, különösen az­után, hogy a Testvériség 2:l-re vezet. Az egyik támadást az Egyetértés jobbhátvédje nem a legtisztább eszközzel állítja meg: há­tulról átfogja és földre rántja a „Tesi” bal­szélsőjét. A bíró tizenegyest ítél, és mivel nem ez az első ilyen fault, ki is állítja a vétkest. Erre aztán kitör a ribillió... Az Egyet­értés csapata tiltakozásul levonul, a talál­kozó félbeszakad. Már a tizenegyes végre­hajtására sem kerülhet sor. Az ügy a zöld asztalnál folytatódik. A döntés az akkori szabályok szellemében úgy szól, hogy a tizenegyest pótlólag rúgni kell. A hátralévő további játékidő már nem érde­kes, azt nem kell végigjátszania a két csa­patnak. Ha a büntetőrúgás bemegy, célt té­veszt vagy valamiről visszapattan — a meccs abban a pillanatban már be is feje­ződik. Mai szemmel nézve eddig a pontig is eléggé furcsa az ítélet. De ez még mind semmi. Kimondta ugyanis a döntés, hogy a tizenegyest — üres kapuba rúghatja a Test­vériség! A levonulással — úgymond — min­den jogát eljátszotta az ellenfél, a végre­hajtásnál tehát egyetlen Egyetértés-játékos sem lehet jelen. A kapust is beleértve... S a Szent Bürokrácia nem tűr enged­ményt, könyörtelenül végigjátszatja a komé­diát. Amit egyébként a véletlen jóvoltából további fordulatok bonyolítanak. A kitűzött időpontban, 1930. október 22-én, délután öt órakor együtt van a pályán mindenki és minden, aki és ami a büntető elvégzéséhez szükséges. Összeverődik némi közönség is, öt vagy hat tizenöt év körüli srác, akik kö­zül az egyik azt mondja: — Figyeljétek csak meg. Jön a Krajzli, jól megvágja, aztán fölé megy . . . Ez a Krajzli mellesleg nem más, mint a megbízott ítélet-végrehajtó: a Testvériség Kraisel nevű hátvédje. Ö már idegesen to­pogva áll ott a helyén, szemben az üres hálóval és a 11-es pontra tett labdával. Csak a bíró késik. Az idő pedig vészesen halad. Késő ősz lévén, gyorsan sötétedik. Fél hat­kor elered az eső, s háromnegyed hatkor már úgy szakad, mintha dézsából zúdítanák lefelé. A bíróról pedig továbbra sincs semmi hír. Elfelejthették kiküldeni... Már majdnem koromsötét van, és tiszta lucsok a pálya, amikor a gondnok nagysebti- ben leszereli a hálót és a szereplők bőrig áz­va hazaindulnak. Am ahogy kilépnek a ka­pun, beleütköznek valakibe. S az rájuk szól: — Hová uraim? Persze, ő a játékvezető. Kis híján egy órát késett, állítólag sorompó miatt. Mente­getőzik, de csak azért, hogy azon nyomban át is vehesse a parancsnokságot. Nincs apel­láta: akárhogy zuhog is, és akármilyen nagy a sötétség — a tizenegyest rúgni kell! Hát rúgják ... A gondnok visszahozza a hálót, és akkurá­tusán újra felszereli. Faggyúgyertyát is hoz magával, mivel a pályán nincs más világító alkalmatosság. A gyertyát meggyújtják. A gondnok a láng fölé boltozza tenyerét, hogy el ne oltsa az eső ... A labda is visszakerül a 11-es pontra. Kraisel szorosan odaáll mel­lé, mert félő, hogy különben nem látná meg, nem találná el a sötétben. A kapu mellett az egyik oldalon a pislákoló gyertya, a má­sik oldalon a bíró. Drámai csend. És végre meglendül a hátvéd lába. Körös­körül mindenki mereszti a szemét, hegyezi a fülét. A halvány gyertyafényben így sem látni semmit, a hangokat pedig az eső sus­torgása nyeli el. Valami mindenesetre csat­tant. Kraisel tehát nem rúgott luftot. Eny- nyire biztosnak látszik. De hogy benn van-e a labda? Hogy nem állt-e meg a kapu előtt a sárban? Vagy nem szállt-e fölé, ahogy a srác jövendölte?... — Szabad uram azt a gyertyát? — szól oda a bíró a gondnoknak. Aztán bemegy a kapuba, lekuporodik, ak­kurátuson végigkutat mindent. A gyertya­fény végre megpihen a csupa sár labdán. Hát benn van mégis. A játékvezető felegye­nesedik, és miközben ő is bőrig ázott már, elégedetten állapítja meg: gól született! Minden idők legbutább futballkabaréja így érkezik el méltó csattanójához: minden idők legfurább magyar góljához. (Ocsovai: Micsoda gólok!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents