Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

1988. november 2. Kelet-Magyarország 3 JELSZAVAK HELYETT Ismerjük meg jobban egymást Frissülő magyar—szovjet kapcsolatok Óriási érdeklődés mutatkozik a Szovjetunió iránt ha­zánkban is. A hagyományos barátsági munka új lendületet vett és az eddigieknél színesebb, tartalmasabb programo­kat állítanak össze. Ezekről beszélgettünk Imri Lászlóval, az MSZBT megyei koordinációs munkabizottsága elnöké­vel. Pénzt ér a nyugalom ? Egy városiak által szépen felújított parasztház Tiszadobon. — ön a FEFAG közgazdasági főosztályvezetője, Leningrád- ban szerzett diplomát a Kirov erdőmémöki akadémián. Mi­ként ismerkedett megr a ma­gyár—szovjet barátsági mun­kával? — 1980-ban végeztem és rögtön idekerültem a közgaz­dasági osztályra. A követke­ző esztendőben szervezte meg a vállalati MSZBT-tag- csoportot Osztrogonácz János vezérigazgató, aki szintén szovjet ösztöndíjas. Én, mint friss diplomás, öt év élmé­nyével a hátam mögött, örömmel vállaltam tenniva­lót a tagcsoportban. S hadd pontosítsam a kérdését: ne mondjuk munkának a ma­gyar és a szovjet nép kap­csolatának bővítésével fog­lalkozó tevékenységet, bár tudom, egyelőre ez a szó- használat honosodott meg. — Volt-e előzménye a FE- FAG-ríaf a tagcsoport alakítá­sának? — Már a. hetvenes évek végén széles-körű munkaver- seny zajlott a szabolcs-szat- mári és a kárpátaljai válla­latok, termelőegységek kö­zött. A fakitermelő, fafeldol­gozó és a fűrészüzemi kom k- tívák rendszeresen találkoz­tak. Nemcsak fehér asztal mellett, hanem 3—3 napot egymásnál munkával töltöt­tek. A mieink a hegyvidéki, a szovjetek a síkvidéki fa- kitermelést tanulmányozták. — Az MSZBT tevékenységét legutóbb 1986-ban értékelték a megyében. Ekkor választották meg önt a koordinációs mun­kabizottság elnökévé. Milyen célokat tűztek maguk elé? — Az utóbbi években a Szovjetunió iránt világszer­te megnövekedett érdeklő­dést szeretnénk kielégíteni. Egyrészt a hagyományos mó­don, felkeltjük a tagcsopor­tok érdeklődését a szovjet lapok iránt. Tudjuk, hogy a Lityeraturnaja Gazeta (Iro­dalmi Újság), a Mezsduna- rodnaja Zsizny (Nemzetközi Élet), a Moszkovszkije No- vosztyi (Moszkvai Hírek) és más lapok a Szovjetunióban is percek alatt elfogynak. A társadalmi átalakítás, a pe­resztrojka folyamatáról, a törekvésekről és a viszahúzó erőkről nyílt, őszinte íráso­kat találnak ezekben a la­pokban az olvasók. A lózun- gos, ünneplős, netán dagá- lyos írások helyett az embe­rek szívesebben olvasnak reális, a gondjaikkal, örö­meikkel foglalkozó cikkeket. — A másik célunk, hogy fórumot teremtsünk a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ság tagcsoportjainak a mun­kamódszerek átadására. — önt megválasztották az MSZBT országos elnöksége, az ösztöndíjas bizottság tagjává. Ez a megbízatás egyben me­gyénk eddigi tevékenységének is szól? — Mindenképpen annak szól, mert én a választás ide­jén még nem tudtam olyan eredményeket felmutatni e téren, ami egy országos el­nökségi tagság bizalmát je­lenthette. Én azt hangoztat­tam és vallom ma is, hogy Szabolcs-Szatmár megye földrajzi helyzeténél fogva nagyban befolyásolhatja a szovjet—magyar kapcsolato­kat. Ennek jegyében például a közelmúltban érkezett egy delegáció Kárpátaljáról és az erdőművelés számítógépes irányításának vizsgálata cí­mű komputeres programun­kat tanulmányozták. — A termelési kapcsolatok bővítése mellett megyénkben régóta szorgalmazzák a tudo­mányos és a kutatói területen is a koordinációt. Törtcnt-e előrelépés ebben? — Nyáron egy háromfős delegációval Ungváron jár­tam és a létrehozandó Ma­gyar Intézet tevékenységéhez ajánlottuk fel a megyei MSZBT-tagcsoportok mun­káját. Tudakoltuk, milyen té­ren kapcsolódhatnánk mi itt az intézethez? Pjotr Li- zaneccel, a Szovjet—Magyar Baráti Társaságok helyi ve­zetőjével, valamint az Ung­vári Állami Egyetemmel tör­tént egyeztetés után egyér­telmű volt, hogy a helytörté­neti kutatások, a néprajz, a népszokások, hagyományok kutatása és ápolása nyújtana nekünk lehetőséget az intézet munkájához kapcsolódni. Vi­szonzásul a hozzánk érkező szovjet vendégeknek me­gyénk tagcsoportjai fórumot teremtenének a találkozásra. Újdonság az is, hogy az éven­te a megyéből a Szovjetunió­ba utazó MSZBT-küldöttség háromnapos programjából egyet szakmai tapasztalat- cserére fordítanának: mi­lyen módszerek, új lehetősé­gek nyílnak a két nép barát­ságának, együttműködésének bővítésére. Az első ilyen de­legáció Szabolcs-Szatmárból utazik, valószínűleg ez év vé­gén vagy a jövő év elején. Falusi turizmus (1.) A falusi ember többnyire a Balaton mentén, a Dunaka­nyarban, vagy Budapesten szeretne üdülni, míg a váro­siak jó része pontosan fordít­va, csendes, falusi környezet­re vágyik. A Balatonból, a fővárosból csak egy van, kies környezetű község pedig ren­geteg, így aztán bízvást hi­hetjük, mi sem egyszerűbb annál, hogy az utóbbiak kí­vánsága gond nélkül telje­süljön. A nálunk urbanizáltabb országokban valóban így van. De próbáljuk meg itthon! A nyugati példákon felbuz­dulva hazánkban egy évti­zede kezdtek el komolyab­ban foglalkozni a szakembe­rek a falusi turizmus, a fa­lusi üdülés nyújtotta lehető­ségek feltérképezésével, ki­aknázásával. A Városépítési Tudományos és Tervező In­tézet az Országos Idegenfor­galmi Hivatal megbízásából 1981-ben megyénkben is el­készített egy idegenforgalmi tervet, számba véve azokat a településeket, ahol a falusi turizmus jelentős eredmé­nyekkel kecsegtet. A VÁTI tizenegy települést talált al­kalmasnak Szabolcs-Szalmár- ban e célra. Á lehetőségek számbavétele ■■■■■■■■■■■■■■■■■Mi Vajon mi valósult meg ed­dig a tervből? — kérdeztük Takács Józsefet, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetőjét. — Nagyon kevés. Az a terv ugyanis gyakorlatilag nem volt más, mint az adottságok, lehetőségek számbavétele. De azok egyébként is ismertek voltak. A fő gondot akkor is, és ma is az jelenti, honnan teremtsük elő azokat a fo­rintokat, melyek nélkül a fa­lusi turizmus fellendítése le­hetetlen. A divatosabb helyeken az idegenforgalom ma már kéz­zelfogható eredményeket pro­dukál. A zajosabb területek­től távolibb vidékeken még csak ígér. Viszont tévedés lenne azt hinni, hogy az kü­lönösebb erőfeszítések nélkül valóra válik. A megyei ta­nács osztályvezetőjének sza­vai szerint is mindenekelőtt pénz kellene a különféle fej­lesztések finanszírozására. A számba vehető szatmári, be­regi, mezőségi falvak a gaz­daságii ag elmaradott terüle­teken találhatók, annak min­den kínjával, keservével. Mondhatjuk viszont erre, hogy pontosan itt találja meg azokat a lehetőségeket a ki­ránduló, amelyek kedvéért idejön, de többségük nem­csak arra kíváncsi, hogyan fejik a tehenet, hogyan tül­köl a csordás, de elvárja a fürdőszobát, a betonjárdát, s természetesen nem a harma­dik faluban akar ebédelni, gyógyszert felíratni, s kivál­tani sem. Az említett tanulmányban egyébként a VÁTI szakembe­rei az országban hatvanöt kiemelkedő adottságokkal rendelkező falut emelt ki, köztük Tarpát és Szatmár- csekét. A megyét alaposan ismerő szakember megmoso­lyoghatja az arányt, ám ha a tanulmányban is rögzített többi, potenciális idegenfor­galmi vonzerővel rendelkező településünk infrastrukturá­lis ellátottságát nézzük, saj­nos lehervad a mosoly az arcunkról. Három ütemben — A fejlesztések végrehaj­tását az intézet három ütem­ben javasolta — folytatja a megyei tanács osztályvezető­je. Az első ütemben Tárpát, Szatmárcsekét, Túristvándit, Csarodát, Vállajt, a máso­dikban Vaját, Tiszadobot és Tivadart, a harmadikban pe­dig Dombrádot, Paszabot, Ti- szakanyárt. Vállajra, Csaro- dára főleg a sajátos építésze­ti karakterük miatt esett a választás, a többi település legvonzóbb sajátossága a Ti­sza, a Túr, illetve Vaja ese­tében a történelmi hangulat, s a majd százhektáros, igen sok természeti meglepetést is tartogató tó. Sajnos, a lehe­tőségek még ma is szinte teljesen kiaknázatlanok. A szakemberek szerint a népgazdaságok ágazatai kö­zött a legtöbb tartalék az idegenforgalomban rejlik, né­hány éve nálunk is kezdik elismerni eme állítás igazát. Jókor — mondhatják ironi­kusan. De ne feledjük, a népgazdaság egyetlen ágaza­ta, így az idegenforgalom sem vonhatta ki magát az általános tendenciák alól. így aztán itt is főleg a gran­diózus beruházások révén hittük sokáig az idegenfor­galom szabta követelmények­nek eleget tenni. Ezért épül­tek fel a több száz személyes üdülők a Balaton mellett, s más, agyonzsúfolt divatos helyen. Ám az is igaz, akkor még csak kevesen jósolták azt, hogy hamarosan válto­zik a pihenni vágyók igénye, s az érdeklődés a közkedvelt, éppen ezért meglehetősen forgalmas tájakról a csendes, jórészt még háborítatlan vi­dékek felé fordul majd. Kétségtelen, Tihany, Sió­fok, a főváros, a Dunaka­nyar még sokáig nagy for­galomra számíthat, ám bűn lenne elhanyagolni azokat a bevételi forrásokat, melyekre ez eddig jobbára mostohán kezelt vidékek is mindinkább számítanak. Ha egy képze­letbeli idegenforgalmi térké­pet kiterítenénk, s szemügy­re vennénk a lehetőségeket és a valóságot, az ország északkeleti csücskében kiáltó ellentmondást fedezhetnénk fel. Ausztriában, az NSZK- ban „műfalvakat" építenek fel, hogy az egyedire vágyó turista jól érezze magát, ná­lunk seregnyi településen még arra sincs mód, hogy megóvjuk értékeinket. — Ez így túlságosan som­más megállapítás — igazítja ki az iméntieket Vincze Ist­ván megyei főépítész. — Az igazi értékek megbecsülése nálunk sem ma kezdődött. Csak egyetlen konkrét példa. Tarpán húsz, építészeti szem­pontból nagyon értékes épü­letet tartunk számon, a ké­szülő településrendezési terv messzemenőkig figyelembe veszi az általuk diktálta te­endőket. A hézagok beépíté­se, az új lakások kivitelezése már a tipikus beregi porták figyelembevételével történ­het. S ha egyszer valóban felfedezik tájainkat, nemcsak a ránkmaradt falukép, de az efféle törekv'ések is minden bizonnyal ide csábítják majd a kuriózumra vágyó idegent. HAJSZA címmel Csendes Csaba riportját közölte a Képes Űjság 1988. október 29-én megjelent 44. száma, amelyben a szerző dr. Ká- vássy Pál volt kölesei és ti- szakóródi tsz-elnök elgon­dolkodtató kálváriáját írja meg a sikerektől a bírósági ítéletig. Az írás egyik ré­sze lapunk eljárását bírálva így szól: „Még nincs jogerős bírói ítélet, amikor a megyei nar pilap, a Kelet-Magyarország máris sietve közli: Kávássyt szabadságvesztéssel sújtot­ták. A másodfokú bíróság, té­ves ténymegállapítás miatt, megváltoztatja az első fokon hozott ítéletet. Vámkezelet­len számítógépek értékesí­téséért 100 napi tétel pénz­bírságra ítéli dr. Kávássy Pált. Ám a jogerőre emelke­dett határozatról a megyei lap — noha Kávássyék hely­reigazítást kértek — egyet­len szóval sem tesz emlí­tést.” A Képes Üjság munkatár­sa — sajnos — nem vette a fáradságot, hogy utánanéz­Évek óta színvonalas ter­mékeket gyárt a Nyírség Ruházati Szövetkezet. Ezek­ben a napokban újabb nyu­gati megbízók jelezték, hogy szívesen működnének együtt a szövetkezettel. Egy párizsi cég, a Rosa Gouz szerződést ajánlott, s jelenleg a próba- gyártás tart. A nyugat-német Lima-céggel néhány hónap­Ebben annak ellenére is bí­zom, hogy még csak az út elején tartunk. Lesz-e mintafalu? Mostanában sok szó esik egy úgynevezett referencia, — azaz mintafaluról, mely mintegy példaként szolgál­hatna a többi település előtt, hogyan kell megvédeni nép­rajzi, építészeti, természeti örökségünket, s miképpen le­hetne azt az idegenforgalom szolgálatába állítani. Sajnos, erre ma még nincs keret. A következő tervidőszak kezdetére azonban a megyei tanács létrehoz egy külön pénzügyi alapot, melyből a legéletképesebb elképzelést támogatják majd. A pályá­zatra tehát már most érde­mes készülni falvainknak, hi­szen a nyertes nem lebecsü­lendő járulékos haszonra is szert tehet, hiszen a forintok­ból nemcsak a szálláshelyek kialakítására futja majd. Balogh Géza Következik: Szemléletvál­tás nélkül nem megy. zen, miért nem közölte a Ke­let-Magyarország a jogerőre emelkedett határozatot. El­lenkező esetben ugyanis megtudhatta volna, hogy dr. Kávássy Pál gyógykezelése idején jogi képviselőjével, dr. Helmeczi István ügyvéddel állandó kapcsolatban álltunk az ügyben. Miközben nyilvá­nosságra akartuk hozni a két ítélet közötti különbsé­get, Kávássy előbb ügyvédje által, majd személyesen is azt kérte, ne bolygassuk új­ra az ügyet. (Ezt Helmeczi ügyvéd ma is tanúsíthatja.) Ami a lap „sietségét” ille­ti: az első fokú ítélet — amelyről mi is közöltük, hogy az nem jogerős — azért is került a nyilvánosság elé, mert a volt tsz-elnök ügyei­ről a megyében széliében, hosszában túlzó híresztelé­sek kaptak lábra. Álláspontunkat talán az is alátámasztja, hogy az állító­lagos helyreigazítási kérelem állítólagos elutasítása el­len 1986 ősze óta a mai na­pig nem indított sajtópert a kölesei tsz volt elnöke. pal korábban kezdődött a kapcsolat, az első szállít­mányok a jövő héten indul­nak útra. Jelentkezett egy olasz vállalat is, mely szíve­sen gyártatna a szövetkezet­tel, de a lekötött kapacitá­sok miatt csak a jövő év áp­rilisában kezdődhet számuk­ra a gyártás. Tóth Kornélia A rról olvasok: egy tokiói cég azokon az em­bereken akar segíte­ni, akik rossz szájíz­zel (szaggal) közelíte­nének üzleti, vagy szerelmi partnere­ikhez. Én tudom, hogy a leszerelés két dései ennél fontosab­bak, de emberi infor­máció az is, hogy a japánok kitaláltak egy készüléket, elem­mel működőt, ráadá­sul olyat, ami villog. Pirosán, sárgán, zöl­den. Magyarra fordít­va, ezt igen nehéz el­képzelnem, hogy a mel lényzse bemben van egy parányi ké­szülék, ami a kijelző készülékein ponto­san mutatja, hogy ab­ban a pillanatban milyen a szájszagom. Villog a piros, a sár­ga és a zöld. Szere­tem a japánokat, mert sok mindent ki­szájíze van attól, amit mondott. Villog­ni kezd a sárga, eb­ből nyilvánvaló, hogy nem egészen jó a szájíze, de még a hallgatóság számá­találtak már, de ez a készülék nagyon tet­szik. Sőt, én a ma­gam részéről kötele­zővé is tenném. Tes­sék elképzelni, hogy egy nagygyűlésen egyszer csak olyat mond az előadó, ami­től villogni kezd mel­lényzsebében a piros. Nyilvánvalóan rossz ru elviselhető. Villog­hat a zöld is, de egy­re homogénebb a mai magyar társadalom, hogy ezt a zöld jel­zést egyértelmű in­formációnak vélje. Közéleti embere­inknek ajánlom ezt a készüléket, mert igaz, hogy az ő szájuk be­szél, de a mi értel­münk mondja meg, hogy mályen szájízzel mondták azt, amit éppen mondtak. Japán valamikor a titkok országa volt. Én nem akarok fel­fedni semmiféle tit­kot, de ez a piros, sárga, zöld készülék nem lenne felesleges a szükséges demokrá­cia építésében sem. Még akkor sem, ha drága. Villog a lámpa. Rossz szájízem ma­radt az írás után, pedig azt se bánnám, ha valakinek rossz érzést okoztam vol­na. Vigyázat, manap­ság nálunk is villog a lámpa, igaz, hogy pi­ros, fehér, zöld, de villog . . . Bartha Gábor Túlhajszolt „Hajsza"... Válasz a Képes Újságnak Nyírség: párizsi ajánlat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents