Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

1988. október 13. Kelet-Magyarország 3 Előny vagy hátrány az egyesítés? Egy képviselő válasza Miért nem szólaltam fel? Nyíregyháza árnyékában A Kelet-Magyarország szerdai számában arról cik­kezett, miért nem szólalt fel szabolcs-szaitmári »képviselő az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán. Mivel a megkér­dezett Bíró Miklós megyei képviselőcsoport elnök en­gem említett —, mint aki, felszólalásra készült, majd azt visszavonta — szükséges­nek tartom a lap olvasóit a történtek hátteréről tájékoz­tatni. Egy-egy törvénytervezet — vagy bármely más, Ország- gyűlés elé kerülő téma — megvitatásánál a képviselő­nek kettős feladatot -kell el­látnia. Nevezetesen egyszer­re szükséges az ország és megyéje, illetve választóke­rülete (tehát az őt küldők) érdekeit szem előtt tartania, mérlegelnie. A törvényterve­zetek előkészítése és vitája —, amelyeken magam is ak­tívan részt vettem — már sejtetni engedte, hogy több „fordulóra”, a törvényterve­zet kardinális módosítására lesz szükség az adótörvények életbeléptetéséhez. Ennek felismerése indított arra, hogy meggondoljam: most vagy a következő vitában szólaljaik-e fel. Az utóbbinál maradtam. Megyénk gondjai napja­inkban különösen összetet­tek. Ezt igazolja munkahe­lyemen, a Hazafias Népfront megyei bizottságán készült felmérés, amit felkérésünkre elnökségünk néhány tagja az év elején készített. Ebben a társadalom gondjainak, a gazdasági, társadalmi, szo­ciális elmaradást okozó ko­Olvasom a Kelet-Magyar­ország 1988. október 8-i szá­mában, hogy — a cikkíró sze­rint — olyanok vagyunk — mármint „a társadalom de­rékhada, a negyven körüliek” —, mint a gyermek, aki any- nyi fakó színű „bolti” tojást látott és evett, hogy a sáf­ránysárgát nem tartja „iga­zinak” és fakót követel. Tudom, minden hasonlat sántít, mégsem helyes dolog arra következtetni, hogy a mi nagy létszámú középgene- rációnk el sem tudja már képzelni, miként működne, funkcionálna a világunk, ha jól funkcionálna. Ezt csak olyan ember következtetheti, álki nem ismeri maga körül a valóságot, nem is vett fárad­ságot megismerésére, mert maga is bennrekedt abban a szellemi odúban, amibe „a társadalom derékhada, a negyven körüliek” zöme be sem húzódott, vagy ha mégis, akkor csak a kijárat közelébe kuporgott, hogy mindig ké­szen legyen elhagyni a szá­mára nem otthonos helyet. Be kellene látni végre, hogy nem e korosztályok miatt ké­sik a kibontakozás. Éppen e korosztályok és a fiatalabbak veszik rá a pártszervezeteket is a megújulásra, követelik a nyíltságot. Szerkesztő Ür! Közölje a cikk írójával, ne aggódjon amiatt, hogy „fogyasztottuk szépen a bolti tojást”. Nem jártunk úgy, mint Odüsszeusz társai, akik annyit ettek a ló­tuszból, hogy feledtek otthont és hazatérést. Nem! Nem ve­szett ki belőlünk — és a népből — „a jóindulatú ké­telkedés képessége”, és higy- gye el. kevesen hitték el, hogy a mi „evés- és tá- lalásrendíink” annyim tö­kéletes, hogy nincs rajta mit javítani. Hamis elképzelés, hogy ez a korosztály „a hi­vatalból, fentről okos kiokta­tó magyarázatát kétkedés nél­kül elfogadta”. Nem! Nem fogadta, pedig a sajtó a fent­ről jövő magyarázatokat is ízesítgette, és ezzel sokat tett azért, hogy olvasói — közöt­tük „a negyven körüliek” — megmaradjanak a gyanútlan rábbi eredetű és máig „be­tegséget” okozó gócokat vilá­gítottuk meg. Mindezt még az országos párté ntelkezlet előtt elvégeztük, a Hazafias Népfront országos titkársága megvitatta, »miután természe­tesen a megye vezetőihez is eljuttattuk. (Fontosnak tar­tom az időpontot, hiszen ha­sonló készítését indítványoz­ta a pártértekezlet az ország egészére is.) EEnökiségünik néhány tagjá­val együtt »kiegészítést fűz­tem a fenti anyaghoz. Ezt is hamarosan elnökségünk elé tárjuk, majd a kormánynak küldjük meg az említett ta­nulmánnyal együtt. Pozsgay Imre legutóbbi nyilatkozatában szólt arról, hogy a dolgok már kijelölték a továbbhaladás Irányát, gazdasági és politikai re­formra együtt van szükség. Ez derül ki a mi anyagunk­ból is. Vázoljuk, hogy mire vagyunk képesek a megyé­ben önerőből, és mihez ké­rünk az ország pénztárcájá­ból, az irányítóktól, a tör­vényhozóktól segítséget. És másít ismét a képviselő szó­lal meg belőlem, aki — ahogy azt a Kelet-Magyar­ország másik írásában olvas­hattuk — tanulja a politikai kultúrát. A legközelebbi Országgyű­lésen úgy kívánok szólni, hogy a szakemberek előtt ott legyen a megye helyzete, amire építkezve hozzászólá­som már konkrét döntést is eredményezhet. Soltészné Pádár Ilona országgyűlési képviselő jóhiszeműség buta melegé­ben. Ha mindaz, amit a cikk­író állít, igaz. akkor ugyan miben bízhatunk? Kik fogják véghez vinni a kibontako­zást? Ügy ítélem meg, hogy a cikkíró enged a „hivatalból, fentről okos” kioktatásnak, nem akarja tudni, hogy né­pünk már régen lép, ha ve­zetőiben lett volna nagyobb következetesség, iránylátás és programadó készség. No, meg, ha a sajtó segít neki azzal, hogy feltárja az aka­dályokat, bemutatja az aka­dályozókat. Csakhogy a sajtó úgy tesz, mintha Moliere-rel vállalná: „ ... bűn csak az, aminek híre kei. / A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre. / Aki titokban vétkezik, annak már nincs is vétke.” Megtesz hát mindent, hogy „aki titokban vétkezik”, an­nak bűne titokban maradjon. Tisztelettel: Gulyás János A hetvenes években általá­nos gyakorlat volt a »kisebb és nagyobb települések ösz- szevonása. Ilyen közigazgatá­si egyesítés során lett az önálló Nyírszőlős községből a megyeszékhely egyik perem- kerülete. Bár az elmúlt évek­ben a korábbá állapotokhoz »képest bizonyos fejlődés ta­pasztalható, azonban az egy- »kori kis falu még nagyon tá­vot áll attól, hogy Nyíregy­házához tartozónak érezze magát. A délelőtti órákban a 10-e,s busz megérkezése jelenít egy kis változatosságot a telepü- 'lés életében, de pár perc múlva ismét folytatódik a csendes egyhangúság. Csupán az iskola felől hallatszó v*i- dá»m gyermékzsivaj töri meg a szünetekben ezt a némasá­got. Az intézet igazgatója, Csá­szári János 1977 óta jár ki Nyíregyházáról, jól ismeri Nyírszőlős gondjait, örömeit. — Az utóbbi években több mindennel is gazdagodott a település, s ebben nagy sze­repet játszott a lakosság által végzett társadalmi munjka. Így épült fel többek »között az iskola, az óvoda. Az itt lalkók lelkesek, községükért min­denre képesek. Közel 10 kilo­méternyi járdát is építettek, amelyhez a tanács adott anyagot. Ezt mindenki maga előtt csinálta meg, s mivel vannak beépítetlen telkek, ott megszakad a járda, csak később folytatódik. Régi óhaj valósult meg ákkor, amikor a Volán Vállalat távolsági járat helyett beindította a helyközi autóbuszjáratot. A reggeli csúcsidőben például 20—30 percenként jön-megy a busz, s tulajdonképpen ez a köldö»kz>sinór a város és a peremikerület között. Közben bejön az irodába Csatlós Sándorné, az iskola gondnoka, bekapcsolódik ő is a beszélgetésbe. — A fejlődés egyik jelentős állomását jelentette, amikor a posta a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet anyagi se­gítségével bővítette a tele­fonhálózatot, s így bekapcso­lódhattunk a városi távhívó­rendszerbe. Korábban csa»k Kótajon keresztül telefonál­hattunk, most már van két nyilvános készülék, és több család is beszereltette laká­sába a telefont. A háztartást vezető asszo­nyokat, édesanyáikat termé­szetesen a legjobban az ér­dekli, be tud-e helyben sze­rezni minden élelmiszert és | ruhaneműt. — A községben van egy kisbolt és egy Áfész ABC — folytatja Csatlós Sándorné. — Az alapvető élelmiszere­ket és húsféléket általában mindig lehet kapni, azonban A busz: köldökzsinór • Elakad a mentő Olcsó a telek a ruházati ellátás tulajdon- »képpen csak zoknira, haris­nyára, 1—2 pulóverre korlá­tozód iik, amit szintén az Áfész-'bolitban árulnak. Tu­lajdonképpen, ha egy jobb ruhát alkarok venni, be kell utazni Nyíregyházára. A település központjában egy életveszélyesnek minősí­tett művelődési ház, és egy nem üzemelő eszpresiszó szomszédságában találom az ABC-t. Gyér a délelőtti for­galom, Szalontai Józsefné boltvezető-helyettes is ráér egy kis beszélgetésre. — Legtöbbször a kenyérel­látással van gond — magya­rázza —, nem tudjuk »kiszá­molni az elegendő mennyisé­get. Ugyanis sokan bejárnak dolgozni a városba, s ott vá­sárolnak. Ha valami miatt nincs rá idejük, ókkor már ide jönnek. Az igények rossz felmérésében közrejátszanak a ví kendtel ek-tu la jd ono sok is. Jó időben kevés a kenyér, a tej, esős időiben pedig ránk marad. Igény lenne nagyobb ru'házjati boltra, erre azonban sem helyünk, sem pénzünk nincsen. A gondok felsorolását hall­va megáll meleittünk egy idős néni — nevét nem haj­landó elárulni —, dől belőle a panasz: — Ha egy cipőt, inget alka­rok venni a férjemnek, utaz­hatok be a vá»rosba. Nincs gyógyszertár, bár néhány gyógyszert lehet a doktornő­nél is kapni. A faluban egy bitumenes út van, amelyen a busz jár, a többi földesük Esős időben jánhataitlanok, még a mentő is eliaikad ben­ne. A temető pár száz méter­re van a kövesúttól, de oda is csak sártengeren »keresztül lehet bejutni. A tanácsról egy héten egyszer jönnek ki ügyfélfogadásra. Nincs böl­csőde, pedig a fiatalok igé­nyelnék. Fizetjük »tel'keniként a 600 forint településfejlesz­tési hozzájárulást, és semmit sem látunk belőle. • • Nagy Imre tanácstag sze­rint —, aki egyébként 1967 óta lakik Nyírszőlősön és há­rom éve tölti be ezt a társa­dalmi funkciót —, sok min­denben igaza van a néninék. — Mikor a hetvenes évek közepén meg>történt az egye­sítés, nem tudhattuk előre, hogy ez előnyt vagy hátrányt jelent. Tény, hogy a városi költségvetésben nem a leg­fontosabb területek »között szerepel Nyírszőlős. Az egye­sítést követően több évig alig volt változás, de pár éve elmozdultunk a holtpontról. Szilard összekötőút épült a település és Sóstóhegy között, amelynek költségét a tanács, a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet és a tehó fedezte. Eredményként könyvelhet­jük el azt is, hogy a nyár óta a közterület-fenntartó válla­lat heti egy alkalommal ősz- szeszed! a háztartási hulladé­kot. Kezdetben a Iákák ide­genkedve fogadták, mert fi­zetni kell érte, de a csütörtö­könként »kitett edények már azt jelzik, hogy megszokták. Mostanában minden fóru­mon állandó tárnia a vezeté­kes földgáz bevezetése. A gáiztársulat megalakulásához a lakások 70—80 százaléká­nak kellene jelentkezni. Sok a nyugdíjas, idős, egyedül élő ember, aki a kevés keresete miatt nem tudja vállalni a »költségeket, még a kedvez­ményes OTP-,hitel ellenére sem. Bizakodnak azért az ott La­kók, hogy csak lesz majd gáz Nyírszőlősön is, hiszen ennek a településnek van jövője. A terjeszkedő városból sokan költöznek ki, élnék az épí­tésre alkalmas Olcsó telek le­hetőségével. S remélik, ha nem is látványosan, de ön­erőből és állami támogatás­sal folyamatosan fejlődni, szépülni fog a település. M. Magyar László MEGGYBEFŐTT A NYÍRSÉGBŐL. Belföldi értékesítésre gyárt magozott meggybefőttet a Nyírség Konzervipari Vál­lalat nyíregyházi gyára. Képünkön: csomagolják a meggy­befőttet. (császár) Tizenhatszor is: pedagógus... ilyen érzés Kiváló pe­dagógusnak lenni? — kérdezem Mező Gyulát, a nyíregyházi ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari szakközépiskola és szakmunkásképző iskola igazgatóját, aki augusztus 20-ra kapta meg ezt a ki­tüntetést. — Felemás — hangzik a válasz. — Ügy érzem ez a kitüntetés nagyrészt a tan­testületünknek, a családom­nak, szüleimnek és a műve­lődési osztálynak is köszön­hető. > Szerencsésnek érzem magam, mert csak olyan emberekkel voltam eddig kapcsolatban, akik jóindu­lattal és segitőkészséggel közeledtek. * * * Mint a rövid életrajzi be­számolóból kiderül, egyál­talán nem készült a peda­góguspályára. Az Abaúj megyei hétgyermekes pa­rasztcsalád középső gyerme­keként az érettségi vizsgát követő első héten már el is helyezkedett a vasútnál, se­gédmunkásnak. Gimnáziu­mi matematikatanára szorí­totta, szinte utasította rá, hogy tanuljon tovább — az iránta való tiszteletből je­lentkezett. Matematika—áb­rázoló szakot végzett 1962- ben. A nyíregyházi Bessenyei kollégiumba irányították. Tar Jánost, az akkori főnőkét mindenki mumusnak tar­totta, kemény volt a mun­kastílusa, de mellette meg lehetett tanulni dolgozni. Előbb nevelő volt, majd igazgatóhelyettes. Az ott el­töltött öt év után kérte fel Gyarmati Jánosné, a Köl­csey gimnázium igazgatója, vállalná el mellette az igaz­gatóhelyettesi posztot. Azt mondja, az a kilenc év, amit együtt dolgoztak, felejthe­tetlen. Vezetőben nőt sem előtte, sem utána nem lá­tott hasonlót, és emberileg is kiváló volt. Űj feladat várta a keres­kedelmi és vendéglátó isko­lában, amelynek 1977 óta a vezetője. Egy évébe került a különféle szakterületek megismerése, az ott felelős vezetők gondolkodásának tanulmányozása. Az első év­ben az igazgatóhelyettesek­kel, a gyakorlati oktatásve­zetőkkel mindenben együtt döntöttek. A következő év­bem már minden terület vezetője önállóan vált fele­lőssé a saját reszortjáért. Mező Gyula azt az elvet kö­veti, hogy legyen minden szakterület vezetője gazdá­ja annak, amihez ért. Ha egy igazgató ilyen szakem­berekkel dolgozhat, nem feltétlenül fontos neki is mindenhez ugyanúgy érte­nie. Azt vállalta el, hogy ki kell alakítani égy nyugodt, „ütőképes” tantestületet, amelyben az együttgondol­kodás a jellemző. Ügy érzi, hogy ez sikerült, bár min­den szavában megérezni az örökké tépelődő embert. — Egy ilyen nagy iskolá­ban (1500 diákunk van!) az igazgatónak nagyvonalúnak kellene lenni, de én nagyon aprólékos vagyok, éjszaká­kat nem alszom néha, hogy lelkiismeretesen találjam meg a legjobb megoldást egy-egy gondunkra ... Legújabban a szakokta­tásban forradalminak szá­mító „újítás” kidolgozása ad sok fejtörést — de ez bőven megéri a fáradozást, ha si­kerül egy új tanterv beve­zetését elérni. Arról van szó, hogy megfigyelték: ren­geteg 2-es, 3-assál érkező tanuló „megtáltosodik” a szakmunkásképzőben — ké­pességeit az általános isko­lában rosszul ítélték meg. — de a jelenlegi szabályok mi­att nem mehet át a szakkö­zépiskolai osztályba. Ezen szeretnének változtatni, hogy „oda-vissza” szabad legyen az út a 3. évtől. Aki rontott, az a kisebb köve­telményt támasztó oktatás­ba kerüljön, aki javított, az feljebb. Most ennek a rész­leteit finomítgatják ... Ez­zel kapcsolatos a válasza arra a kérdésemre, mire a legbüszkébb pedagógiai eredményeiből? — Talán arra, hogy egy nyíregyházi iskola igazgató­ját kérte fel személyemben a Belkereskedelmi Minisz­térium, háromszor is, kü­lönböző országos szintű elő­adások megtartására a ve­zetés módszertanáról. * * * Egy könyvet is megmutat ezzel kapcsolatban — mate­matikatankönyv-íróként is ismert az országban, társ­szerzőként a Szakmai szá­mítások című fejezet az ő munkája. Itt jegyzi meg, milyen fantasztikus érzés a fiatalok között lenni, taní­tani, mert a gyerekek a vég­telenségig hálásak tudnak lenni, vágynak a szeretetve, és ha megkapják, lelkesíte­ni lehet őket, és tűzbe men­nek az emberért. Hallga­tom, és irigylésre méltónak találom, amilyen szeretettel a hivatásról beszél. De biz­tosan van másik oldala is az éremnek, — mi az, amit nehéz elviselni? — Ez a folyamat, ez a kor, amiben élünk — 62-Jől nehéz korban vagyunk, mi pedagógusok. Remélem, hogy a most megkezdődött változások réndezik majd az értékek sorrendjét, és a tu­dás, a munka, a rendes gon­dolkodás is megkapja a ma­ga becsületét. Akkor na­gyobb oktatási beruházás nélkül is tudunk majd je­lentős eredményeket elérni. Szerencsére, erre az átme­neti korra megvan a kellő felvértezettsége — és talán ez az oktatásügy nyeresége ma, hogy sok az ilyen men­talitású tanár, aki kijelenti: — Ha tizenhatszor kezde­ném, akkor is pedagógus lennék... BE. VISSZHANG Milyenek a negyvenesek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents