Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-11 / 243. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. október 11. Elődeink fegyverei címmel nyílt kiállítás a múlt héten Nyírbátorban, a Báthori István Múzeumban. A kiállítás a XV. századtól napjainkig mutatja be a fegyverek történetét. Képeinken: huszárkardok (baloldalon). Lőpormérő és -tartó. (Császár Csaba felvételei) Öregek nehéz helyzetben A kulcs a végrehajtónál van Egy kilakoltatás háttere Az előzményekről — röviden: lapunk szeptember 30-i számában hírt adtunk róla, hogy egy idős házaspár hó­napok óta nem tud bemenni a lakásába, mert onnan kizárták. Az eset olvasóink körében élénk visszhangot váltott ki, többen fejezték ki felháborodásukat, együtt­érzésüket. Két család jelezte: ameddig az öregek sorsa nem rendeződik, hajlandók befogadni őket. Október 3-án, hétfőn a ki­lakoltatott Tatár Sándorral felkerestük a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osz­tályát. Az arcokon látszott; Tatár Sándor régi ismerősük, s az ott dolgozókban nem túl kellemes emlékeket kelt. Kö­zölték: ügyükben a bíróságon érdeklődjek. Utunk ezután a bírósági végrehajtókhoz vezetett. Végül is a Nyíregy­házi Városi Bíróság aktáiból megtudtam, hogy Tatár Sán­dort és a feleségét a nyíregy­házi Közép utca 5. szám alat­ti házból — mivel évek óta nem fizettek lakbért — jog­erős bírósági ítélet alapján lakoltatták ki. Pereskedés öt évig A ház tulajdonosához, Ja­kab Lajoshoz és a feleségé­hez mentem, akik készséggel nyilatkoztak. A házat — melyben két lakó élt — megvették. Az idős házas­pár 1983 előtt a komfort nél­küli szoba-konyhás laká­sért havi 20 forint lakbért fizetett, a kertet is használ­hatta. Országos intézkedé­sek nyomán a lakbérük emel­kedett. Később mind maga­sabb összeget kértek tőlük, de az még 1988-ban sem sok­kal haladta meg a havi 100 forintot. Tatárék 1983 nyará­tól önként egy fillér lak­bért sem fizettek. Jakabék bírósághoz fordultak, öt év alatt jó néhány tárgyalás volt, de a Tatár házaspár többön nem jelent meg. A bíróság végül olyan ítéletet hozott, hogy Tatárék a lak­bértartozásukat annak ka­mataival együtt fizessék meg. Az idős . házaspár ez­után sem fizetett, ezért Ja­kabék 1986. július 14-én a lakásbérleti szerződést fel­mondták. Az ajtót lepecsételték Tatárék mindezt nem fo­gadták el. Jakabék kérték a bíróságot, hogy kötelezze Ta- tárékat a lakás elhagyására, és annak kiürítésére. Erről ítélet is született. Közben Tatárék sem tétlenkedtek: több szervnél különböző in­dokokkal panaszt tettek. Az, akinek a lakásbérleti jogviszonya neki felróható okokból felmondás alapján szűnt meg, jogcím nélkü­li rosszhiszemű lakó és az elhelyezéséről önmagának kell gondoskodnia. Mivel Tatárék a lakásból a meg­adott határidőre nem köl­töztek ki, a bíróság többször végrehajtási bírsággal súj­totta őket. Ezek után Jaka­bék jogi képviselője kérte a bíróságtól, hogy az adó­sok kilakoltatásakor a vég­rehajtók karhatalmat is igénybe vehessenek. Erre a bíróság a végrehajtókat fel­jogosította. 1988. június 28-án dél­előtt 9 óra 30 perckor — melyről Tatárékat jó előre értesítették — eljött a vég­rehajtás ideje. Azonban Ta­tár Sándor és a felesége az említett időpontban nem volt otthon. A végrehajtás a jelenlétük nélkül is lefolyt. A helyszínen tanúk előtt jegyzőkönyvet vettek fel, a lakásban lévő holmikról lel­tárt készítettek, illetve a zárakat lecserélték, az ajtó­kat leragasztották. — A kulcsok a végrehaj­tóknál vannak — közli Ja- kabné. — Tatárék ide csak a végrehajtók jelenlétében jö­hetnek, hogy elvigyék a bú­torukat és soha többé. Marad az albérlet? Az idős házaspár felnőtt fiát is felkerestem Nyíregy­házán. — Tudom, hogy már több helyen laktak — mondja a jól szituált, vezető beosztá­sú férfi. — Nekünk másfél szobás lakásunk van, mely­ben két nagy gyerekkel élünk. A szüleim néhány napot már töltöttek nálunk, de hu­zamosabb időre nem tud­juk őket befogadni. Mióta összevesztünk, velem se akarnak szóba állni. A hú­gom Csepelen lakik, három­szobás lakást kapott. Neki három gyereke van. Ügy tu­dom, apámék náluk is jár­tak, de néhány nap múlva hazajöttek. Helyzetük elég kilátástalan, de a kilakolta­tásukban ők is vétkesek. A nyugdíjuk nem olyan ke­vés, hogy a lakbért ne tud­ták volna fizetni. Lakás- vásárláshoz nincs elég pénzük. Marad az albér­let. De ha a régi házban a csekély lakbért nem fizették, akkor máshol az albérletért ezreseket hogyan fognak? Ezek után a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetőjét, Ko­vács Mihályt kerestem fel, van-e ötlete, tud-e valamit tanácsolni? — Adjanak be lakás­igénylést, természetesen a letéti díjat is fizessék be, s a kérelmüket a lehetőségek­től függően kezeljük. Je­lenleg nincs érvényes la­kásigénylésük. Minderről Tatár Sándorékat szemé­lyesen és írásban is tájé­koztattuk. Gond, hogy jelen­leg valamennyi szükségla- -kás foglalt, sőt vagy harminc pillanatnyilag is kellene Cselényi György EGY TÉVÉMŰSOR ÜRÜGYÉN Üzenet Medgyessy Péternek Hétfőn, még nyolc óra sem volt, amikor telefonon hívott Bartos Pál nyugdíjas a 110- es szakmunkásképzőből. Ar­ra kért, írjam meg, nagyon sajnálta vasárnap este a té­vében Medgyessy Péter mi­niszterelnök-helyettest. Neki úgy tűnt —• mondja hívóm —, hogy mindent az ő nya­kába akarnak varrni, holott a dolgok sokkal messzebbre nyúlnak. Bartos Pál kérte, ír­jam le, ő megbecsüléséről biztosítja Medgyessy Pétert, és úgy véli, a cselekvő embe­reken a sor, mert hiába a sok szemrehányás, az nem sokat segít. Tény, a Hét műsorában Pintér Dezső alaposan szo­rongatta a miniszterelnök helyettesét. A fiskális dikta­túrától a Pénzügyminisztéri­um lakásépítési ügyéig, az adótól az őt érő bírálatokig minden szóba került. Nem kétséges, a nyilvánosság meg­növekedésével ez együtt jár. Egy politikusnak sok min­dent vállalnia kell, nemcsak az irodájában, de a képernyő előtt is. Medgyessy Péter ezt vállalta is. Hogy mindez ma kicsit szo­katlan? Nos, egyre kevésbé. A köz jogosult arra, hogy vá­laszt kapjon arra. ami érdek­li. Medgyessy Péter állta a sarat. Tehette, hiszen nagy igazság van abban, hogy amit 15 év alatt elrontottak, az tény, azt nem lehet sem­missé tenni, egy kormány­funkciót vállalónak a múlt terheiből is kell vállalnia. Nem azonosulni a hibákkal, de vállalni, hiszen a történe­lem egyetlen napja sem tö­rölhető ki. Márpedig minden jövő a múltból ered, s ennek a mai következmények leg­többször fájóak. Lényegében Medgyessy Pé­ter sem mondott mást. mint Bartos Pál. Eljött a cselekvés ideje. Ez vonatkozik a mi­niszterelnök-helyettesre épp­úgy, mint mindenki másra. Ehhez azonban jó tudni, mi a valóság, melyek a gondok, mi vár ránk. Hogy Bartos Pál sajnálta Medgyessy Pé­tert? Igen. De úgy vélem, magunkat is sajnálhatjuk, hogy gödörből kell kimászni. (bürget) Szálkái klub Mátészalkán az értelmiségi ifjúság egy maréknyi cso­portja ifjabb Banda István vezetésével újraélesztette a múlt évben megszűnt klubot. A törekvés alapja az, hogy a városi fiatalok száméira kul­turált szórakozási, kikapcso­lódási lehetőséget teremtse­nek. Ebben támogatja őket a KISZ, a városi tanács és a művelődési központ — írja levelében Mátészalkáról Sza­bó Mária. Hogy kik a tagok, és mire nyílik lehetőség a kereteken belül? Ügy tervezik, hogy nyitnak egy számítógépes termet, ahol nemcsak szóra­kozni, hanem nyelveket ta­nulni is lehet. Lesz egy hét­végeken üzemelő diszkó, ahol tilos a dohányzás és a szeszesital fogyasztása. Az érdeklődési köröknek megfe­lelően vendégeket hívnak, hogy így oldják meg az ak­tuális információcserét. Válasz cikkünkre Tájékozottabban A Kelet-Magyarország ez évi október 5-i számában Igaz, de mégse című írásuk vállalatunk munkáját kíván­ta minősíteni. A fogyókúrás akció támogatásáról szóló cikkben szerepel, hogy „az ÉKV havi 300 ezer forinttal támogat olyanokat, akik igyekeznek lefogyni. De a dolognak van egy szépséghi­bája. A pénzt ugyanis nem az ÉKV adja nagylelkű­en . . .” Tisztelt Bürget elvtárs! Cikkének utolsó mondatával teljes egészében egyetért az ügy sikerén fáradozó vállala­ti és egészségügyi kollektíva. Épp ezért —, hogy a lap né­pes olvasótáborával együtt ön is megismerje az előzmé­A JÓTÁLLÁS BUKTATÓI alkatrész nincs, csak levelezés A PÉLDA LEHET EGYEDI, DE TIPIKUS IS. ESETÜNK NAGYON JÓL RÁVILÁGÍT A JÓTÁL­LÁSSAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁKRA. Révész Albertné olvasónk 1987 márciusában vásárolt egy Lada 2104-es típusú sze­mélygépkocsit, mellyel saj­nos, még az év augusztusá­ban karambolozott. Autóját az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján egy kis- várdai kisiparossal kívánta megjavíttatni. Ö azonban a hibás alkatrészek cseréjét ez év januárjáig sem tudta biz­tosítani. Ezek után a nyír­egyházi VAGÉP-szervizbe adta be az alkatrész-megren­delést (és egy levelet eljutta­tott az Autótechnika Válla­lathoz, melyre nem kapott választ). Mivel türelme már fogytán volt, áprilisban felkereste a megyei kereskedelmi felü­gyelőséget, ahol panaszáról jegyzőkönyvet vettek fel. Ök hivatalból a problémát a MERKUR vezérigazgatójához továbbították (április 22-én!), kérték, szerezzenek érvényt a „tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátásáról és javí­tószolgálatáról” szóló rende­letnek. Válaszúik május 20-i(!) keltezéssel megérke­zett, mely szerint együttmű­ködési szerződésük értelmé­ben ők a panaszt az Autó- technika Vállalathoz továb­bították. A vállalat a felü­gyelőséget június 15-én(!) ar­ról értesítette, hogy a felso­rolt alkatrészeket árualap hiánya miatt nincs lehetősé­gük biztosítani. A kért al­katrészek a „feszültséges cikkek” körébe tartoznak, ezeket csak garanciális fel- használásra a MERKUR Vál­lalat vevőszolgálati szerződé­sébe bevont autójavító vál­lalatok — esetünkben a nyír­egyházi VAGÉP — részére tudják kiadni, ha kapnak be­lőle! Tehát közel két hónap telt el addig, míg a panaszos megtudta — amit eddig sem rejtettek véka alá —, hogy nincs alkatrész. A felügyelőség a válaszle­velet nem tekintette kielégí­tőnek, ezért telefonon is föl­hívták a forgalmazó vállala­tot, akik ígéretet tettek, hogy a hiányzó alkatrészeket még­is pótolják. Kérték viszont, hogy azokat a VAGÉP soron kívül rendelje meg. Sajnos, miivel a VAGÉP-nél nem volt írásos nyoma az első bejelentésnek, a megrende­lést újra meg kellett tenni, és végre meg is érkezett egy­két alkatrész. Üjabb levél az Autótechnikához, majd vá­lasz: „a szállító fél magatar­tásában mindeddig nem tör­tént változás”. Tény, hogy 1987. augusztus 16-tól, a ka­rambol időpontjától, a mai napig olvasónk nem tudja, illetve üzembiztosán nem le­het gépkocsiját használni. Az üggyel kapcsolatban Iván László kereskedelmi felügyelő véleményét kértük ki. — Mint a MERKUR vezér- igazgatójához küldött leve­lünkből kiderül, a jótállást rendelet szabályozza. Mégis megállapíthatjuk, jogszabály van, de végrehajtás, azaz al­katrész nincs. Hogy mit je­lent ez bővebben? A rende­let előírja a forgalmazók ré­szére a folyamatos ellátási kötelezettséget. Külföldről történő behozatalra is csak akkor kerülhet sor, ha az importáló biztosítja az alkat­rész-utánpótlást. Többek kö­zött azt is rögzítették, hogy ha a tartós fogyasztási cik­kek egyedi értéke fölötte van 10 ezer forintnak, akkor nyolc évig kötelesek alkatrészt biz­tosítani. A mi esetünkben ez a mérvadó. Ha mindez nem történik meg, a vásárló az igényét választása szerint a fogalmazóval, a javítószolgá­lat ellátójával, a gyártó vagy az importáló vállalattal szemben érvényesítheti — mondja a felügyelő. Ez azt jelenti, hogy három szerv is intézkedhetett volna, de egyik sem tette. Hová is fordulhat akkor? Kérheti a kocsija cseréjét? Vagy a ren­deletben leírtak szerint for­dulhat bírósághoz? Mindez a probléma megoldását hosz- szabbítja meg . . . Dankó Mihály • •• nyékét — leírom még egy­szer az ön által kifogásolt tényeket. A Kelet-Magyarország ré­szére 1988. szeptember 7-i keltezéssel levelet küldtünk, melyben szó szerint szerepel, hogy a pénzt pályázaton nyertük. Szeptember 19-én a Kelet-Magyarországban Heti témánk: a korszerű táplálko­zás cím alatt megjelent cikk­ből idézek: Bódi Andrásné az ÉKV igazgatója sajtótájé­koztatót tartott, amelynek keretében többek között el­mondta, hogy pályázat során elnyertek 300 ezer forint vissza nem térítendő össze­get. Ebből jut majd az akció költségeire. A kábelitelevfzió szeptember 26-i adásában ugyancsak elhangzott a kez­deményezés és a pénz erede­te. A helyi rádió ugyanezt közzétette adásában. Az ügy kapcsán az eddigi­ek tartoznak ránk. Hogy ez­után még az újságírói sza­badság szárnyán felröppent további két apró írás, amely már csak a gyakorlati kivi­telezés előkészületeivel (akt. 1.), illetve az első tapasztala­tok közreadásával (okt. 4.) foglalkozott — az az önök belső ügye és mi ezt szívből köszönjük. Hogy viszont ön — cikkéből következtetve — csak ez utóbbi kettőt olvasta, az balszerencséje. Mi, akik az ön újságírói te­vékenységének és felkészült­ségének — hosszú időszak tapasztalatára alapozva — tiszitelői vagyunk, bízunk berme, hogy egyre több olyan újságcikket is fogunk olvas­ni, amelyek nyomán a fizika és szellemi munkát végzők örömüket lelik majd az egy­másért tevésben, az újra valc törekvésben és az alkotás ban. Főleg, ha erre rászolgál tak. Üdvözlettel: Bódi Andrása igazgató Havonta közel kétmillió forint forgalmat bonyolít le Tarpai Áfész helyi 7. számú ABC-áruháza Képünkön: dél előtti csúcsforgalom az üzletben, (cs)

Next

/
Thumbnails
Contents