Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. október 11. Elődeink fegyverei címmel nyílt kiállítás a múlt héten Nyírbátorban, a Báthori István Múzeumban. A kiállítás a XV. századtól napjainkig mutatja be a fegyverek történetét. Képeinken: huszárkardok (baloldalon). Lőpormérő és -tartó. (Császár Csaba felvételei) Öregek nehéz helyzetben A kulcs a végrehajtónál van Egy kilakoltatás háttere Az előzményekről — röviden: lapunk szeptember 30-i számában hírt adtunk róla, hogy egy idős házaspár hónapok óta nem tud bemenni a lakásába, mert onnan kizárták. Az eset olvasóink körében élénk visszhangot váltott ki, többen fejezték ki felháborodásukat, együttérzésüket. Két család jelezte: ameddig az öregek sorsa nem rendeződik, hajlandók befogadni őket. Október 3-án, hétfőn a kilakoltatott Tatár Sándorral felkerestük a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztályát. Az arcokon látszott; Tatár Sándor régi ismerősük, s az ott dolgozókban nem túl kellemes emlékeket kelt. Közölték: ügyükben a bíróságon érdeklődjek. Utunk ezután a bírósági végrehajtókhoz vezetett. Végül is a Nyíregyházi Városi Bíróság aktáiból megtudtam, hogy Tatár Sándort és a feleségét a nyíregyházi Közép utca 5. szám alatti házból — mivel évek óta nem fizettek lakbért — jogerős bírósági ítélet alapján lakoltatták ki. Pereskedés öt évig A ház tulajdonosához, Jakab Lajoshoz és a feleségéhez mentem, akik készséggel nyilatkoztak. A házat — melyben két lakó élt — megvették. Az idős házaspár 1983 előtt a komfort nélküli szoba-konyhás lakásért havi 20 forint lakbért fizetett, a kertet is használhatta. Országos intézkedések nyomán a lakbérük emelkedett. Később mind magasabb összeget kértek tőlük, de az még 1988-ban sem sokkal haladta meg a havi 100 forintot. Tatárék 1983 nyarától önként egy fillér lakbért sem fizettek. Jakabék bírósághoz fordultak, öt év alatt jó néhány tárgyalás volt, de a Tatár házaspár többön nem jelent meg. A bíróság végül olyan ítéletet hozott, hogy Tatárék a lakbértartozásukat annak kamataival együtt fizessék meg. Az idős . házaspár ezután sem fizetett, ezért Jakabék 1986. július 14-én a lakásbérleti szerződést felmondták. Az ajtót lepecsételték Tatárék mindezt nem fogadták el. Jakabék kérték a bíróságot, hogy kötelezze Ta- tárékat a lakás elhagyására, és annak kiürítésére. Erről ítélet is született. Közben Tatárék sem tétlenkedtek: több szervnél különböző indokokkal panaszt tettek. Az, akinek a lakásbérleti jogviszonya neki felróható okokból felmondás alapján szűnt meg, jogcím nélküli rosszhiszemű lakó és az elhelyezéséről önmagának kell gondoskodnia. Mivel Tatárék a lakásból a megadott határidőre nem költöztek ki, a bíróság többször végrehajtási bírsággal sújtotta őket. Ezek után Jakabék jogi képviselője kérte a bíróságtól, hogy az adósok kilakoltatásakor a végrehajtók karhatalmat is igénybe vehessenek. Erre a bíróság a végrehajtókat feljogosította. 1988. június 28-án délelőtt 9 óra 30 perckor — melyről Tatárékat jó előre értesítették — eljött a végrehajtás ideje. Azonban Tatár Sándor és a felesége az említett időpontban nem volt otthon. A végrehajtás a jelenlétük nélkül is lefolyt. A helyszínen tanúk előtt jegyzőkönyvet vettek fel, a lakásban lévő holmikról leltárt készítettek, illetve a zárakat lecserélték, az ajtókat leragasztották. — A kulcsok a végrehajtóknál vannak — közli Ja- kabné. — Tatárék ide csak a végrehajtók jelenlétében jöhetnek, hogy elvigyék a bútorukat és soha többé. Marad az albérlet? Az idős házaspár felnőtt fiát is felkerestem Nyíregyházán. — Tudom, hogy már több helyen laktak — mondja a jól szituált, vezető beosztású férfi. — Nekünk másfél szobás lakásunk van, melyben két nagy gyerekkel élünk. A szüleim néhány napot már töltöttek nálunk, de huzamosabb időre nem tudjuk őket befogadni. Mióta összevesztünk, velem se akarnak szóba állni. A húgom Csepelen lakik, háromszobás lakást kapott. Neki három gyereke van. Ügy tudom, apámék náluk is jártak, de néhány nap múlva hazajöttek. Helyzetük elég kilátástalan, de a kilakoltatásukban ők is vétkesek. A nyugdíjuk nem olyan kevés, hogy a lakbért ne tudták volna fizetni. Lakás- vásárláshoz nincs elég pénzük. Marad az albérlet. De ha a régi házban a csekély lakbért nem fizették, akkor máshol az albérletért ezreseket hogyan fognak? Ezek után a Nyíregyházi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetőjét, Kovács Mihályt kerestem fel, van-e ötlete, tud-e valamit tanácsolni? — Adjanak be lakásigénylést, természetesen a letéti díjat is fizessék be, s a kérelmüket a lehetőségektől függően kezeljük. Jelenleg nincs érvényes lakásigénylésük. Minderről Tatár Sándorékat személyesen és írásban is tájékoztattuk. Gond, hogy jelenleg valamennyi szükségla- -kás foglalt, sőt vagy harminc pillanatnyilag is kellene Cselényi György EGY TÉVÉMŰSOR ÜRÜGYÉN Üzenet Medgyessy Péternek Hétfőn, még nyolc óra sem volt, amikor telefonon hívott Bartos Pál nyugdíjas a 110- es szakmunkásképzőből. Arra kért, írjam meg, nagyon sajnálta vasárnap este a tévében Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest. Neki úgy tűnt —• mondja hívóm —, hogy mindent az ő nyakába akarnak varrni, holott a dolgok sokkal messzebbre nyúlnak. Bartos Pál kérte, írjam le, ő megbecsüléséről biztosítja Medgyessy Pétert, és úgy véli, a cselekvő embereken a sor, mert hiába a sok szemrehányás, az nem sokat segít. Tény, a Hét műsorában Pintér Dezső alaposan szorongatta a miniszterelnök helyettesét. A fiskális diktatúrától a Pénzügyminisztérium lakásépítési ügyéig, az adótól az őt érő bírálatokig minden szóba került. Nem kétséges, a nyilvánosság megnövekedésével ez együtt jár. Egy politikusnak sok mindent vállalnia kell, nemcsak az irodájában, de a képernyő előtt is. Medgyessy Péter ezt vállalta is. Hogy mindez ma kicsit szokatlan? Nos, egyre kevésbé. A köz jogosult arra, hogy választ kapjon arra. ami érdekli. Medgyessy Péter állta a sarat. Tehette, hiszen nagy igazság van abban, hogy amit 15 év alatt elrontottak, az tény, azt nem lehet semmissé tenni, egy kormányfunkciót vállalónak a múlt terheiből is kell vállalnia. Nem azonosulni a hibákkal, de vállalni, hiszen a történelem egyetlen napja sem törölhető ki. Márpedig minden jövő a múltból ered, s ennek a mai következmények legtöbbször fájóak. Lényegében Medgyessy Péter sem mondott mást. mint Bartos Pál. Eljött a cselekvés ideje. Ez vonatkozik a miniszterelnök-helyettesre éppúgy, mint mindenki másra. Ehhez azonban jó tudni, mi a valóság, melyek a gondok, mi vár ránk. Hogy Bartos Pál sajnálta Medgyessy Pétert? Igen. De úgy vélem, magunkat is sajnálhatjuk, hogy gödörből kell kimászni. (bürget) Szálkái klub Mátészalkán az értelmiségi ifjúság egy maréknyi csoportja ifjabb Banda István vezetésével újraélesztette a múlt évben megszűnt klubot. A törekvés alapja az, hogy a városi fiatalok száméira kulturált szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget teremtsenek. Ebben támogatja őket a KISZ, a városi tanács és a művelődési központ — írja levelében Mátészalkáról Szabó Mária. Hogy kik a tagok, és mire nyílik lehetőség a kereteken belül? Ügy tervezik, hogy nyitnak egy számítógépes termet, ahol nemcsak szórakozni, hanem nyelveket tanulni is lehet. Lesz egy hétvégeken üzemelő diszkó, ahol tilos a dohányzás és a szeszesital fogyasztása. Az érdeklődési köröknek megfelelően vendégeket hívnak, hogy így oldják meg az aktuális információcserét. Válasz cikkünkre Tájékozottabban A Kelet-Magyarország ez évi október 5-i számában Igaz, de mégse című írásuk vállalatunk munkáját kívánta minősíteni. A fogyókúrás akció támogatásáról szóló cikkben szerepel, hogy „az ÉKV havi 300 ezer forinttal támogat olyanokat, akik igyekeznek lefogyni. De a dolognak van egy szépséghibája. A pénzt ugyanis nem az ÉKV adja nagylelkűen . . .” Tisztelt Bürget elvtárs! Cikkének utolsó mondatával teljes egészében egyetért az ügy sikerén fáradozó vállalati és egészségügyi kollektíva. Épp ezért —, hogy a lap népes olvasótáborával együtt ön is megismerje az előzméA JÓTÁLLÁS BUKTATÓI alkatrész nincs, csak levelezés A PÉLDA LEHET EGYEDI, DE TIPIKUS IS. ESETÜNK NAGYON JÓL RÁVILÁGÍT A JÓTÁLLÁSSAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁKRA. Révész Albertné olvasónk 1987 márciusában vásárolt egy Lada 2104-es típusú személygépkocsit, mellyel sajnos, még az év augusztusában karambolozott. Autóját az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján egy kis- várdai kisiparossal kívánta megjavíttatni. Ö azonban a hibás alkatrészek cseréjét ez év januárjáig sem tudta biztosítani. Ezek után a nyíregyházi VAGÉP-szervizbe adta be az alkatrész-megrendelést (és egy levelet eljuttatott az Autótechnika Vállalathoz, melyre nem kapott választ). Mivel türelme már fogytán volt, áprilisban felkereste a megyei kereskedelmi felügyelőséget, ahol panaszáról jegyzőkönyvet vettek fel. Ök hivatalból a problémát a MERKUR vezérigazgatójához továbbították (április 22-én!), kérték, szerezzenek érvényt a „tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátásáról és javítószolgálatáról” szóló rendeletnek. Válaszúik május 20-i(!) keltezéssel megérkezett, mely szerint együttműködési szerződésük értelmében ők a panaszt az Autó- technika Vállalathoz továbbították. A vállalat a felügyelőséget június 15-én(!) arról értesítette, hogy a felsorolt alkatrészeket árualap hiánya miatt nincs lehetőségük biztosítani. A kért alkatrészek a „feszültséges cikkek” körébe tartoznak, ezeket csak garanciális fel- használásra a MERKUR Vállalat vevőszolgálati szerződésébe bevont autójavító vállalatok — esetünkben a nyíregyházi VAGÉP — részére tudják kiadni, ha kapnak belőle! Tehát közel két hónap telt el addig, míg a panaszos megtudta — amit eddig sem rejtettek véka alá —, hogy nincs alkatrész. A felügyelőség a válaszlevelet nem tekintette kielégítőnek, ezért telefonon is fölhívták a forgalmazó vállalatot, akik ígéretet tettek, hogy a hiányzó alkatrészeket mégis pótolják. Kérték viszont, hogy azokat a VAGÉP soron kívül rendelje meg. Sajnos, miivel a VAGÉP-nél nem volt írásos nyoma az első bejelentésnek, a megrendelést újra meg kellett tenni, és végre meg is érkezett egykét alkatrész. Üjabb levél az Autótechnikához, majd válasz: „a szállító fél magatartásában mindeddig nem történt változás”. Tény, hogy 1987. augusztus 16-tól, a karambol időpontjától, a mai napig olvasónk nem tudja, illetve üzembiztosán nem lehet gépkocsiját használni. Az üggyel kapcsolatban Iván László kereskedelmi felügyelő véleményét kértük ki. — Mint a MERKUR vezér- igazgatójához küldött levelünkből kiderül, a jótállást rendelet szabályozza. Mégis megállapíthatjuk, jogszabály van, de végrehajtás, azaz alkatrész nincs. Hogy mit jelent ez bővebben? A rendelet előírja a forgalmazók részére a folyamatos ellátási kötelezettséget. Külföldről történő behozatalra is csak akkor kerülhet sor, ha az importáló biztosítja az alkatrész-utánpótlást. Többek között azt is rögzítették, hogy ha a tartós fogyasztási cikkek egyedi értéke fölötte van 10 ezer forintnak, akkor nyolc évig kötelesek alkatrészt biztosítani. A mi esetünkben ez a mérvadó. Ha mindez nem történik meg, a vásárló az igényét választása szerint a fogalmazóval, a javítószolgálat ellátójával, a gyártó vagy az importáló vállalattal szemben érvényesítheti — mondja a felügyelő. Ez azt jelenti, hogy három szerv is intézkedhetett volna, de egyik sem tette. Hová is fordulhat akkor? Kérheti a kocsija cseréjét? Vagy a rendeletben leírtak szerint fordulhat bírósághoz? Mindez a probléma megoldását hosz- szabbítja meg . . . Dankó Mihály • •• nyékét — leírom még egyszer az ön által kifogásolt tényeket. A Kelet-Magyarország részére 1988. szeptember 7-i keltezéssel levelet küldtünk, melyben szó szerint szerepel, hogy a pénzt pályázaton nyertük. Szeptember 19-én a Kelet-Magyarországban Heti témánk: a korszerű táplálkozás cím alatt megjelent cikkből idézek: Bódi Andrásné az ÉKV igazgatója sajtótájékoztatót tartott, amelynek keretében többek között elmondta, hogy pályázat során elnyertek 300 ezer forint vissza nem térítendő összeget. Ebből jut majd az akció költségeire. A kábelitelevfzió szeptember 26-i adásában ugyancsak elhangzott a kezdeményezés és a pénz eredete. A helyi rádió ugyanezt közzétette adásában. Az ügy kapcsán az eddigiek tartoznak ránk. Hogy ezután még az újságírói szabadság szárnyán felröppent további két apró írás, amely már csak a gyakorlati kivitelezés előkészületeivel (akt. 1.), illetve az első tapasztalatok közreadásával (okt. 4.) foglalkozott — az az önök belső ügye és mi ezt szívből köszönjük. Hogy viszont ön — cikkéből következtetve — csak ez utóbbi kettőt olvasta, az balszerencséje. Mi, akik az ön újságírói tevékenységének és felkészültségének — hosszú időszak tapasztalatára alapozva — tiszitelői vagyunk, bízunk berme, hogy egyre több olyan újságcikket is fogunk olvasni, amelyek nyomán a fizika és szellemi munkát végzők örömüket lelik majd az egymásért tevésben, az újra valc törekvésben és az alkotás ban. Főleg, ha erre rászolgál tak. Üdvözlettel: Bódi Andrása igazgató Havonta közel kétmillió forint forgalmat bonyolít le Tarpai Áfész helyi 7. számú ABC-áruháza Képünkön: dél előtti csúcsforgalom az üzletben, (cs)
