Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-10 / 242. szám
*/«ju. uAiuutir iu. Kelet-Magyarország T SPORT Ma kezdődik • Jen a teljes magyar élgárda Ölti Nyíregyházáról Műrepüli Nyírség Kupa Nyíregyházán gyakori látvány: ha fel-felibőgő motoros műrepülőgép járja odafenn táncát, karcsú testű vitorlázógép siklik tova az égen, vagy ejtőernyős ereszkedik a föld felé. Mától még az eddigieknél is több motoros gépet láthatnak a környékbeliek ... A motoros melrepülök 7. országos bajnoksága kezdődik október 10-én hétfőin. Az egyhetes versenynek — amely egyben a 10. Nemzetközi Nyírség Kupa is — az MHSZ és a MÉM—RSZ repülőtere ad otthont Nyíregyházán. A hazai felnőtt és utánpótlás tagjai mellett osztrák, lengyel és NSZK- beli pilóták is indulnak a Tegnap és holnap Ü szöuli olimpia talán legdrámaibb pillanata volt a kard- vivők csapatgyőzelme, amikor 4:8-ról álltak talpra, majd legyőzték a szovjeteket. A világ számos lapja nagy szenzációt csinált a győzelemből, arról cikkeztek: meg- történhet hogy egy-egy versenyző, erős akaratával nagyobb teljesítményt képes kicsikarni önmagából, mint amire a valóságban képes. Ebben igazuk is volt. Martinék, Darnyi, Gyulai és a többiek hányszor nyilatkozták hűvös mosollyal: „Sokan nem is képzelik, hányszor éreztem én már edzésen, hogy pattanásig feszül a tüdőm, hogy a légzés szinte fáj, hogy minden izom szinte viszket a fáradtságtól? Hányszor éreztem elviselhetetlen nyomást a fejemben az oxigénhiánytól és hajtottam tovább úgy, mintha „ólomlábakon” járnék? Tudtam, hogy ez el fog következni a versenyen is és nem féltem tőle. Edzéseimen éppen arra készültem, hogy kibírjam ezeket a kritikus időszakokat.” Hétköznapi nyelvre fordítva, orvosok már rég bebizonyították: a jól edzett sportoló szervezete bizonyos ideig: kiváló teljesítményekre képes akkor is, ha a vér oxigénnel való telítettsége erősen csökken. Ez a jól edzett sportoló egyik specialitása. A másik — a bátorsága. Hogy nem fél a megpróbáltatásoktól, mert úgy érzi — felkészült rájuk. Nem árt erre gondolni most, amikor alig hogy véget értek a szöuli játékok, de ugyanakkor sok sportágban a magyar versenyzők számára megkezdődtek az olimpiai előkészületek 1992-re, Barcelonára. Hamarosan újra megtelnek a pályák^ az edzőtermek és az edzőtáborok, s hozzákezdenek a felkészülés új időszakához. A mai élsportban az edzés már nem szórakozás. Persze az is! Sok nagy versenyző, futó, úszó tett már hitet nagy versenyekre, a nagy mérkőzésekre való készülés utánozhatatlan izgalma és öröme mellett. Sokan írták le és mondták el a ve- rítékes hétköznapok diadalmas szépségét. A jól végzett munka, a technikai haladás, az erőbeli gyarapodás többé-kevésbé pontosan ellenőrizhető ténye teszi édessé még a legkeményebb edzés kínjait is. Folyik a küzdelem a centiméterekért, a másodpercekért, a dekagrammokért: másutt a bajnoki pontokért, győzelmekért. A felkészülés során mindenki szeretne a lehető legjobb úton járni, a legeredményesebb módszereket követni. A küzdelem nem áll meg, a versenytársak nem pihennek. Aki ma lemarad — hátrányát a későbbiekben nehezen tudja ledolgozni. Saját versenyzői, edzői tapasztalat ma már nem elegendő, erre ne hivatkozzék a szakember. Mert a sportban végzett munkát — ahogyan azt Szöul is bizonyítja — olimpiai bajnoki címekben, eredményekben, sikerekben mérik. A langyos középút, a hazai színvonal elérése, az elégedettség önmagunk becsapását jelenti. Sajnos, Szabolcs-Szatmár élsportja, a ráfordított milliók ellenére — Csabai Judit kivételével — nem volt ott az ötkarikás játékokon. Előbb — mint olimpiai kerettagok — még öten- hatan készültek, s ahogy közeledett a válogatás, úgy vettek búcsút a kiutazás lehetőségeitől. Pedig érdemes lett volna lépést tartani a mind nagyobb ütemű fejlődéssel, újabb és újabb ismeretekre szert tenni. A kik most nekivágnak a barceloniai olimpia előkészületi időszakának, azoknak dönteniük kell: igazán akarják-e a sikert, vagy megelégednek azzal, hogy „szalon- bajnokok” maradjanak. Szép dolog, ha nagy ábrándjai vannak egy sportolónak, mert a nagy teljesítményekhez nagy célok is kellenek. A lényeg azonban mégis az odaadó munka, az áldozatokat is vállaló, a gyötrelmekből és csalódásokból is megújuló, diadalt termő akarat. És ez nem főváros— vidék kérdése. Kovács György EGY SRÁC VASVÁRIBÓL Piatini a példaképe A fiú gólerős, szélvészgyors, rettegnek tőié a védők. A játékos a csatársor bármelyik posztján megtalálható, de a halszélen érzi magát a legjobban. Neve: Erdei Csaba, 19 éves, az NB III-as Tiszaviasvári Lombik labdarúgója, civilben szobafestő szakmunkás. Korábban Nyírbátorban ismerkedett meg a sportág alapjaival, innen a Tiszadobi Gyermekváros falad közé vezetett az útja, itt lett érett futballista. Szurkolói nyelven mondva — őstehetség. Néhány nagycsapat menedzsere már felfigyelt játékára, hívták a környező megyeszékhelyekre, ő azonban Tiszavasvárit választotta. Megtiszteltetésnék érzi, hogy olyan nevek között lehet egyenrangú csapattag, mint Fecsku, Kalapos, Kiss Miklós. Játékosideálja Platini, kedvenc válogatottja Brazília. Idehaza a Ferencváros- nák szurkol, nem titkolja, szeretne majdan a zöld-fehérek játékosa lenni. Amíg álmai megvalósulnak az éllovas Lombik csapatában rúgja a gólokat, élvezi a szurkolók bizalmát. Hogy lesz-e belőle élvonalbeli futballista? Nos, ha továbbra is szorgalmas marad és szerény — léhet! (k.) V!! NEMZET! „'MOTOROS $MŰREPÜLŐ /$ BAJNOKSÁG versenyen. A nyitónapon az ismert kötelező gyakorlatot mutatják be a résztvevők, később az ismeretlen-kötelező, a szabadon választott versenyre kerül sor. Az eseményen a teljes magyar műrepülőgárda gépbe száll. A résztvevőik között találni a címvédő Bessenyei Pétert, továbbá Daka Olgát, a nyíregyháziak színeiben Borosnyay Károly, Veress Zoltán, Szegedi Béla, Gál Sándor, Szász Alajos indul. — A mezőny minden tagja a csehszlovák gyártmányú korszerű Z—50-es géppel versenyez — tájékoztatott Barenosi Attila, a verseny főrendezője. — A húsz főnyi mezőnyben tizenegy magyar versenyző szerepel. Az egyhetes program során izgalmas bemutatót láthatnak azok, akik ellátogatnak a nyíregyházi repülőtérre, ahol ezúttal a közönség előtt is nyitva lesznek az ajtók, díjmentesen tékdnthetiik meg a versenyeket. A látványos eseményt vasárnap 10 órától eredményhirdetés majd légi- bemutató zárja. Csepely válogatottá« akar űz ibrányi aranykovácsok — Miitől híres Ibrány ? A kérdésre bizonyosan sokan felhúznák a vállunkat, s azt felelnék: fogalmam sincs. Azoknak viszont, akik járatosaik a birkózás világában, van fogalmuk arról, hogy miről, jobban mondva kikről is híres ez a község. Mert híres! Mert az Itteniek szívesen beszélnek „híres” gyermekeikről és büszkék rájuk... — Nem is hittem, hogy ilyen táptalajra lelek, amikor 1976-ban megalakult a birkózás Ibrányban — emlékezik Csepely Barna, a tsz ágazatvezetője, a gyerekek edzője. — A szülők hallani sem akartak arról, hogy a gyerekeik ilyen „haszontalan” doS ALAKMOTOR lse A 11. futamot 4:2-re nyerték a debreceniek a hazaiak ellen. Képünkön a futamgyőztes Tihanyi az élen. (császár) Ezek a gyulaiak mindig késnek. A salakmotoros párosbajnokság harmadik, nyíregyházi fordulójának többi résztvevője vasárnap már beöltözött, javában a motorokat melegítette, mikor befutottak a gyulaiak. Csak két versenyzővel érkeztek, így tartalék nélkül vágtak neki 1500 néző előtt a 20 futamos versenynek, amely tulajdonképpen két félidőből állt, hiszen minden Csapat kétszer mérkőzött a többiekkel. A találkozó előtt a nyíregyháziak vezették az összesített pontversenyt, ám végül a szegediek és a debreceniek között dőlt el a verseny. A mieink mindkétszer kikaptak a debreceniektől (2:4, 2:4) és a szegediektől (2:4. 2:4), mind- kétszei; legyőzték a gyulaiakat (5:1, 5:1), a miskolciakkal előbb 3:3-at értek el, majd nyertek 4:2-re. Petriko- vics jól motorozott, háromszor volt futamgyőztes, négyszer második, az utolsó, szegediek elleni futamban pedig motorhiba miatt az élről állt ki. Balogh négy futamban állt rajthoz, mindösz- sze három pontot motorozott, egyszer az ő gépével is gond volt. A helyére álló Kovács András öt pontot gyűjtött be, egyszer feleslegesen kockáztatva nullpontozott. A nyíregyháziak előtt ott volt a lehetőség, hiszen a verseny második felére megtáltosodott gyulai Takács megverte a szegedieket, és egy döntetlent csikart ki a debreceniekkel szemben is. Igaz, ekkor a szerencse vele volt, amely később elhagyta, éppen a hazaiak ellen bukott, és nem is tudta folytatni. A két rivális nem bírt egymás ellen, a debreceniek végül két pont előnnyel nyertek a szegediek előtt. A nyíregyházi verseny végeredménye: 1. Debrecen (Adorján 18, Tihanyi 12) 30, 2. Szeged (Kocső 20, Nagy 8, Csillik 0) 28, 3. Nyíregyháza (Petriikovics 17, Kovács A. 5, Balogh 3) 25, 4. Miskolc (Hajdú 15, Újhelyi 6, Seres 3) 24, 5. Gyula (Takács 9, Han- kósziki 3) 12 ponttal. Az ösz- szesített verseny három forduló után: 1. Debrecen 83. 2. Szeged 81, 3. Nyíregyháza 80, 4. Miskolc 69, 5. Gyula 39 ponttal. Szakács Szabolcs és Csepely Gergő „gyömöszöli” egymást loggal töltsék el idejüket. „Hogyne, hogy nyomorék legyen” — mondogatták, én meg érveltem, könyörögtem, azt emlegettem, hogy a birkózóélet, erő, egészség és győzelem. Nem kis büszkeséggel mondja ki az utolsó két szót. Győzött! Elkezdhette toborozni a srácokat... Azóta tölbb mint tíz év telt el és a Szerencsről ide származott szakember azóta is jó szemmel válogatja a községbeli gyerekeket. — Jelenleg 30—40 fiatal jár az edzésekre — mondja Csepely Barna —, tehát az edzőnek bőven akad dolga. Olykor a segítség is felfér, ottjártunkkor az egyik szülő, Inzsöl János szorgoskodott a szőnyegen. Nem volt sima az út, amelyet megtettek. Az Ibrányi Szövetkezeti SE birkózó szakosztálya a helyi gimnázium tornatermében tartja edzéseit. Van otthonunk — hajtogatják elégedetten. Nem kacsalábon forgó edzőterem, de a komplett birkózószőnyeg elfér benne. Az ibrányi birkózásnak híre ment a környéken, jöttek az újabb jelentkezők, válogatni lehetett közöttük. Svantár Péter a felnőtt vidék OB bronzérméig vditte, Kulcsár Zoltán az ifjúsági magyar bajnokság élmezőnyében végzett, de ismert versenyzők lettek: Tábori, Kató és az Imre testvérek. A múlp év sem tűnt el nyomtalanul az ibrányiak számára. A miskolci országos versenyen tíz érmet szereztek, de jól szerepeltek Kazincbarcikán, Záhonyban, Nyíregyházán és a többi versenyen. sohasem érkeztek haza medália nélkül. Szerény — 55 ezer forint — összegből gazdálkodnak, ebből kell fedezniük a versenyek költségeit. Sokait segít a szövetkezet és a főmecénás Rákóczi Mgtsz, amely járművet biztosít a versenyekre. Szaporodott tehát az arany-, ezüst- és a bronzérmek száma, és ami szinte hihetetlen: az ibrányi „arany- kovácsok” átlagéletkora alig 13 év. Utazás az életük: számos városban, sok helyen megfordulnak. Nem sok ez? Nevetnek: — Erre nem is gondoltunk, mert szeretjük, amit csinálunk. A fáradozást pedig ellensúlyozza a siker, s az, hogy látjuk: érdemes csinálni — fogalmaznak ilyenképpen. Fejlődnek a gyerekek, már a szülők is ott tartanak, hogy elkísérik őket a versenyekre. Ennél több pedig igazán nem kell. A jelenlegi állomány ügyes, lelkes gyerekekből tevődik, számos tehetség bontogatja szárnyalt. Ilyen Ragány Róbert, Szűcs Sándor, Berencsi Zoltán, az Inzsöl testvérek, Csepely Gergő ... Ez utóbbi, a látogatás során nagy csatát vívott egyik, két évvel fiatalabb klubtársával. Amikor szusszanásnyi időre lepihentek, a „kicsit” kérdeztük: — Hogy hívnak? — Szakács Szabolcs — emelte rám a szemét. — Hány éves vagy? — Tíz múltam ... — Mióta birkózói? — Már elmúlt két éve. — Van-e kedvenc fogásod? — A villámgyors lábrame- nés — mutatta be társán, aki nagyot huppant a szőnyegen. — Mi a legjobb eredményed? — Az idén már öt arany- és egy ezüstérmet nyertem. A többiek ezalatt fogásokat gyakoroltak, mindig telve volt a színes szőnyeg, a sajátos forgószínpad. — Heti három edzést tartunk — magyarázta az edző. — Alig akad hiányzó, szűkös a tornaterem olykor, a megtelt táblát is ki lehet tenni. Kis szünet után folytatja: — Az igazi eredmények pedig, azt hiszem, még csak ezután jönnek majd ... — Mit tartana igazi eredménynek? Készen áll a válasszal: — Ha száz tehetségem közül kettő élsportoló lesz, közülük egy válogatott. — És a többi kilencvennyolc? Hamiskás mosolyt rejt el: — Ök fontosabbak annál a kettőnél. Belőlük egészséges, munkabíró emberek lesznek. Felső-Szabolcs egyik községének névtábláján nyugodtan ez állhatna: Ibrány, birkózóközB ég. Kovács György
