Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

2 lutiei-magyarorszag Páratlan vendégfogadó lehetne Kié lesz a kastély? A múltkorában az egyik, megyénkbe látogató finn tör­ténész meglepetésének adott hangot, nem is gondolta vol­na, hogy egy ilyen kicsi ország távoli csücskében mennyi páratlan műemlék található. Pedig nem is látott mindent, hiszen hosszú hónapokra lenne szükség arra, hogy a me­gyénkben lévő valamennyi (324) műemlékileg védett épü­letet valaki megcsodálhassa. Ezekben a na­pokban az orszá­gos múzeum- és műemléki hónap kapcsán remélhe­tőleg egy kicsit a műemlékvéde­lemre irányul a fi­gyelem. Nagy szükség is van er­re, hiszen sok szép, régi épület­nek évtizedekig nem volt igazi gazdája, és a pusz­tulás mértéke né­hol már kataszt­rofális. Néhány kastélynak azon­ban most sincs tu­lajdonosa, s ne­héz gazdasági helyzetünkben nem is igen vár­ható el senkitől, hogy milliókért egymaga hozasson rendbe olyan meg­rongálódott épületet, amely­nek a használati célja is meglehetősen bizonytalan. Ám az is világos, páratlan kulturális hagyatékainkat sem hagyhatjuk az ebek har- mincadjára. Az Országos Műemléki Felügyelőség és az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium programjához 1984-ben kapcsolódott a megyei tanács is. Feltérképezték értékein­ket, és programot dolgoztak ki megóvásuk érdekében. Maradva a kastélyoknál, il­letve a kúriáknál, 34 olyan épület van a megyénkben, amely jelenleg műemlék­A tiszadobl kastély ként védett. Ezek között azok vannak a legszerencsésebb helyzetben, amelyeket ma is használnák valamilyen célra, így fenntartásuk megoldott. Mintegy húsz épületet tarta­nak számon. Közöttük pél­dául az. egyik talán kevésbé ismert, a szamosangyalosi Domahidy-kastély, amely je­lenleg szociális otthon. Több kastélyt oly módon szeretnének megmenteni a pusztulástól, hogy majd ez­után adják át valamilyen kö­zületi célra. Ezek közül a kótaji Ibrányi-Fráter kúriá­ban például múzeum lesz, s rendbe hozatalát majd jövő­re fejezik be. (Hogy érez­tessük az anyagi erőfeszíté­seket, a renoválás 15—16 millió forintba kerül, amely­ből a váratlanul előbukkant értékes faliképek restaurálá­sa hárommillió forint.) El­kezdték a tuzséri barokk Ló- nyay-kastély újjáépítését' is. Az elképzeléseik ötletdúsak, a helyi tanács házasságkötő termet, szakköri foglalkozás-’ ra alkalmas szobákat, a te­tőtérben pedig turistaszállást kívánnak kialakítani. Szin­tén idegenforgalomra gon­doltak az évtizedekig mél­tatlanul elhanyagolt nyírbá­tori Báthory-várral kapcso­latban is. A gabonaforgalmi vállalat malomipari múzeu­mot alakítana ki, s a rene­szánsz pincét pedig idegen- forgalmi célokra hasznosít­hatnák. Már külföldi partne­rek is érdeklődnek a tisza- dobi volt Andrássy-kastély iránt. Ha a gyermekek új épületet kapnának, a kastély is páratlan vendégfogadó le­hetne. Tervezik a vásárosnaményi kastély felújítását is, amely ezután a Beregi Múzeumhoz tartozna. A csengeni Szu- hányi-kúria felújításának terveit Makovecz Imre ké­szítette el, s jövőben az épület a könyvtárnak ad majd helyet. Páratlan lehető­séget kínál a kastély parkjá­val az anarcsi Czóbel-kúria is. Néhány műemléknek azon­ban változatlanul bizonyta­lan a sorsa. Nem találni partnert, aki esetleg áldozna rá és hasznosítaná a kom-, lódtótfalui barokk Becsky­és a mándoki Forgách-kas- télyt, a pátyodi és nyírkér- csi kúriát, és az aranyosapá­ti szép, régi kastélyépületet. Bodnár István További változtatások Csak szeletek kiskörútból Inkább szidják, mint dicsérik Napjainkban inkább szidjak, mint dicsérik Nyíregyhaza közlekedését az emberek. Főképp akkor teszik ezt, ha au­tóikkal dugóba kerülnek, ha torlódik a forgalom, zsúfoltak az utak, a lámpáknál pedig sokat kell várni. Legutóbb két évvel ezelőtt, 60 autó számára teremtenek az Október 31-e tér átadásá­val változott meg jelentősen a megyeszékhely forgalmi rendje. A tér átadásával egy időben ugyanis lezárták a Tanácsköztársaság teret, s vé­gig egyirányú lett az Egyház utca. Igaz az eredeti terv nem így szólt, a szép elkép­zeléseket azonban anyagi ne­hézségek borították fel. Pénz hiánya miatt nem épült meg ugyanis-a Kálvin tér és Ok­tóber 3f-e tér közötti kiskör­útszakasz, így áthidaló meg­oldások alkalmazására kény­szerültek a szakemberek. Egyetlen öröm, hogy a közle­kedés biztonsága az átmene­tiség, a kényszerűség ellenére sem .romlott., , , , Nagyobb lesz a sétálóutca > ’ ' > 1 • ,V*.íi V 4 V» v »V * A szakemberek szerint’nö-. videsen újabb bosszúságok- ’ nak nézünk elébe/ ' 'Végéhez közeledik ugyanis a Dózsa György utca és Hunyadi utca közötti útszakasz építése, amely a városközpont forgal­mi rendjének további változ­tatását teszi szükségessé. A Bethlen Gábor utcának a Bercsényi utcáig terjedő sza­kaszát is rövidesen kiiktatják a forgalomból, ami gyakorla­tilag a sétálóutca meghosz- szabbítását jelenti majd. A Centrum Áruház és a posta közötti szakaszt zsákutcává nyilvánítják, így további 50— parkolási lehetőséget. Általános tapasztalat, hogy legnagyobb mértékben a su­gár irányú utak vannak le­terhelve. A Korányi Frigyes utca, a Sóstói út, a. Bocskai út közlekedési csomópontjai­nak átbocsátó képessége ma már igen szűkös, emiatt eze­ken a helyeken gyakoribb a torlódás, a forgalmi dugó. Terv a Korányira A probléma megoldására két lehetőség is kínálkozik. Egyik a besorolási sávok hosszának növelése lehetne, ehhez azonban igen sok pénzre lenne szükség. Nem­csak az utakat kellene ugyan­is szélesíteni, hanem áthe­lyezni a közműveket is. A legsürgősebb teendőket mégis elvégezteti a tanács. A Korá­nyi Frigyes utca forgalmi rendiének tervét már elké- szííették a szakemberek, a megvalósításához szükséges 8—10 millió forint azonban jelenleg nem áll rendelkezés­re. A másik lehetőséget a for­galomszervezés jelenthetné. Ehhez azonban kanyarodási lehetőségek megtiltása, elte­relő utak építése lenne szük­séges, amely szintén igen nagy anyagi áldozatot köve­tel. Remélhetőleg rövidesen a Hunyadi utca kiépítésének terve is megvalósul. A húsz— huszonöt milliót érő átalakí­tás eredményeképpen meg- oszthatóvá válik a 4-es út forgalma, csökkenhet annak zsúfoltsága is. A közlekedés javítását szol­gáló szép elképzelések tehát vannak, az ehhez szükséges anyagi fedezet azonban ma még hiányzik. Pedig a vál­toztatás egyre inkább szüksé­ges. Az utóbbi évtizedben ugyanis szinte megduplázó­dott a városban található autók száma. S bár az átme­nő forgalom levezetésében igen sokat jelent a nagykör­út, probléma továbbra is bő­ven marad. Gondot elsősor­ban az okoz, hogy a kiskör­útból csak szeletek épültek meg, ami az eredeti terv megvalósítását, a zökkenő- mentes forgalom kialakítását alaposan megnehezíti. összehangolt lámpák A közlekedési lámpák ösz- szehangolása továbbra is ki­emelt feladat. Az e célt szol­gáló tanulmányterv elké­szült, a költségek miatt azon­ban ennek megvalósítására is várni kell. A tanács illetékesei keresik a megoldásokat. A feszítő anyagi problémák enyhítésé­re a közelmúltban a közleke­dési gondok javítását szolgá­ló, 40 millió forint értékű kötvényt bocsátottak ki. A következő tervidőszakban to­vább folytatják az akciót, amelynek sikeres befejezésé­vel megteremtődhetnek a le­hetőségek a megyeszékhely közlekedésének további javí­tására is. Kovács Éva üjjAépül a hévízi 1 TÓFÜRDÖ. A Balatoni Építőipari Szövetkezet ki­vitelezésében Bodorosi Attila Ybl-díjas építész­mérnök tervei alapján épülnek újjá a hévízi Tó­fürdő korábban leégett épületei. Az új építmény jellegében megőrzi a ko­rábbi tornyos motívumo­kat, szolgáltatásaiban vi­szont sokkal magasabb szintű lesz elődjénél. Két szabad és két fedett víz­tér kerül kialakításra. Az 1989-es idényre elkészülő épületegyüttesben vörös fenyőt, korrózióálló acél- szerkezeteket és különle­ges burkolóanyagokat használnak. Az épületeket önműködő oltóberendezé­sekkel látják el, hogy a tragikus tűzeset ne ismét­lődhessen meg. (MTI fotó) i Nyilvánosságot az ogészségUgynek Az egészségügy integrá­ciójának számos gond­ja már jó évtizeddel ezelőtt jelentkezett. Sok min­dent korrigáltak, de egy te­rület — a kiskórházak ügye — jószerével érintetlen ma­radt. Megyénkben különösen kettő, a vásárosnaményi és a fehérgyarmati helyzete érde­mel szót. Nem is annyira a kórház helyzete, hanem ami ebből következik, a beteg sorsa az izgalmas. Jól tudott, hogy a kórhá­zak ellátási szférája — szak- mailag — elhatárolódott. Vannak betegségek, műtéti beavatkozások, sürgős ellátá­sok, melyek az adott kór­háztól egy vagy két fokozat­tal magasabb gyógyintézet­ben történhetnek. Vagyis a kiskórház vagy nem is fo­gadhatja, vagy egyszerűen továbbküldi azokat, akiket nem tud ellátni, illetve akik nem tartoznak a hatásköré­be. A beteg tehát hosszú utazásra kényszerül, ami nem egy esetben az életébe is ke­rülhet. Statisztika bizonyítja, ' hogy a megye távoli, keleti vidékein egy infarktusos életbenmaradási esélye csu­pán fele egy nagy kórház közelében élőnek. A világon, — ahol az egészségügy fejlett — igen jól felszerelt, ütőképes, gyors beavatkozásra képes kis gyógyintézetek láncolata biz­tosítja a leggyorsabb, haté­kony beavatkozást. Hogy va­lóban megalapozott szakmai indokok, vagy csupán az in­tézmények hierarchikus vá­gyai szülték nálunk az ellen- kező folyamatot, az kiderít­hetetlen. De gondoljuk végig a sort. Ahol az orvos lehető­sége kicsi, fejlődési lehetősé­ge beszűkült, szakmai előre- haladása szinte lehetetlen, onnan egy magára adó orvos előbb-utóbb el- is megy. A kontraszelekció pedig árt a betegnek, aki joggal várja el, hogy minden gyógyintézetben a legjobb ellátásban részesül­jön. N em lehet minden kis­kórház klinikai szin­ten ellátott. De az is abszurd, hogy a beteg uta­zik a messzi kórházba csak azért, mert az útbaeső „alul­fejlesztett”. Ideje lenne, hogy az egészségügy a nyil­vánosság elé lépne az in­tegráció tapasztalataival, megosztaná ismereteit, netán vitára is bocsátaná. Sajnos az egészségügy nem egy in­formációja zárt, vagy csak részben ismert. Pedig jó len­ne, ha megtudnánk az igaz­ságot, a teljeset a kiskórhá- zakról, s informálódhatnánk arról is: lesz-e a mainál jobb megoldás. (bürget)-L. Ittak, aludtak, kocsikáztak fl sör hajtotta az antöt Már régen megbánhatta azt az estét a büntetlen előéletű M. Zsolt 18 éves autóvilla­mossági szerelő és O. R. At­tila 19 éves ács-állványozó, amikor egy kicsit autókázni akart. A két nyíregyházi fiatal 1988. január 30-án az esti órákban Debrecenbe utazott vonattal, és a Sport presszó­ban italozott. Ott találkoztak a gépkocsival érkező, szin­tén nyíregyházi L. J.-vel. A késő éjszakába nyúló mulatozásban 0. R. Attila el­fáradj és elkérte L. J. ko­csijának kulcsát, hogy lepi­henjen az autóban. Hamaro­san követte őt M. Zsolt is. Közben O. R. Attila feléb­redt, és megpróbálta bein­dítani a járművet. Mivel ne­ki nem indult, barátja ült a volánhoz, s neki már sike­rült. Pechükre azonban nem élvezhették sokáig az éjsza­kai vezetés örömeit, ugyanis hamarosan igazoltatták őket. Ennek során kiderült, hogy a két fiatalember enyhén, il­letve közepesen ittas volt. Tettüket súlyosbította, hogy a személygépkocsit a tulajdo­nos engedélye nélkül vitték el. A két fiatalember ellen a Nyíregyházi Városi Bíróság eljárást indított jármű ön­kényes elvétele és ittas jár­művezetés vétségében. Ezért M. Zsoltot 4800 forint pénz- büntetésre, meg nem fize­tés esetén 80 napi szabadság- vesztésre, O. R. Attilát pedig 3000 forint pénzbüntetésre ítélte, és mindkét fiatalem­bert egy évre eltiltotta a gép­jármű-vezetéstől. Az ítélet jogerős. A Kelet-Magyarország ok­tóber 1-i számában „Torz­szülött” címszó alatt arról tájékoztatták a Kelet-Ma­gyarország olvasótáborát, hogy egy 10,6 grammos Tú­ró Rudi került ki a kereske­delmi hálózatba. Vállalatunknál a minőség- ellenőrzés rendszere többlép­csős, megítélésünk szerint jól is működik, ennek ellenére nem vitatjuk, hogy ilyen sú­lyosan hibás termék került ki a forgalomba. Kérjük, hogy az ominózus Túró Rudit bocsássák ren­Mai mese gyszer volt, hol nem van, van sok ősz öregember. Ezek kö­zül az egyikről mesélek. Ez az ősz öregember úgy fél évszázada elhatá­rozta, hogy dolgozni fog. Ma is azt teszi. Fizetési napon aláírja a jegyzéket, amelyen precízen kimu­tatták, hogy erre, arra, meg adóba levonnak a fi­zetéséből 25 százalékot. A többit megkapja. Miután festeget is, más- nap elmegy a boltba meg­venni a szükséges hozzá­valókat. Megrökönyödve tapasztalja, hogy a rajz- papír 100, a festék meg 300 százalékkal lett drá­gább. Azért megveszi, ami kell. A boltos aranyos, kedves és ráírja a szám­lára: 25 százalék1 ÁFA. A 300 százalékos áremelés és a 25 százalék ÁFÁ-ja már kevésbé aranyos és ked­ves. A vett anyagból embe­rünk fest egy képet, majd bekeretezteti. A keretező mester adja a számlát: anyagár, munkabér, meg 25 százalék ÁFA! Ezután akad egy segítő­kész mesebeli közület, akinek az öreg eladja a képet. Igaz, nem 300 szá­zalékos áremeléssel, ha­nem csak úgy, mint régeb­ben. A közület is aranyos és megmondja, hogy a kép ára nem annyi, amennyi, hanem 35 száza­lékkal kevesebb. Ugyanis 35 százalék az adó! (Vilá­gos, a kultúrát meg kell fizetni. Nemcsak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja!) Az ősz öregember haza­megy és arra a sok okos emberre gondol, akik ezt az egészet ilyenre ki­találták, meg szentesítet­ték és sejti, hogy egy sem akadna köztük, aki meg tudná mondani, hogy ha o nem akár észretérni, ha­nem továbbra is dolgozik, akkor legközelebb miből tudja majd kifizetni az adóját. . . ? Fogalmam sincs, hogy hol a mese vége, ezért azt sem mondom, hogy fuss el véle... Szilágyi Sándor Nagyar delkezésünkre azért, hogy a csomagolóanyagon lévő azo­nosítási szám alapján a fe­lelős személyt megállapíthas­suk. Kérjük továbbá a vásár­lás helyét, mert az ilyen ter­mék egyértelműen visszáruz­ható, vagy kicserélhető. Köszönjük észrevételüket, amely a fogyasztók jobb el­látását szolgálja. Gergely Ferenc igazgató Dr. Cser vénák Ernő kér. igazgatóh. Válasz cikkünkre Túró Rudi«««

Next

/
Thumbnails
Contents