Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
i»öö. OKtoDer 5. Kelet-Magyaronzág 3 Megnyerni a fiatalság progresszív erőit Szórádi Sándor válaszai a KISZ helyzetéről, s egy bíróság előtti ügyről Szórádi Sándor, a KISZ KB gazdaságpolitikai ügyekért felelős titkára — aki államidé meghívottként van jelen a párt gazdaság- politikai bizottságának ülésein — szeptember utolsó napján Fehérgyarmaton, szűkebb hazájában tartott tájékoztatót a környék gazdasági, politikai vezetőinek. Ebből az alkalomból válaszolt lapunk munkatársának kérdéseire. — önnek kivételezett lehetősége van a Gazdaságpolitikai Bizottság ülésein tájékozódni a magyar valóságról. Mielőtt az ifjúsági szövetség dolgaira tér- nénk, szeretnénk hallani, miként látja az egész ország helyzetét? — Ma a politikai helyzet igen zavaros, a gazdaság rendkívüli nehézségekkel küzd, nem túlzók, ha azt mondom: éles politikai harc folyik hazánkban. Legnagyobb probléma, hogy a pártértekezlet májusban csak a lehetőségét teremtette meg a fordulatnak, de nem hozott egycsapásra fordulatot. Sajnos, a gazdaság teljesítőképessége nem növekszik, viszont nagy az infláció, az életszínvonal a 70-es évek szintjére zuhant vissza, emelkednek az árak, megjelent a munkanélküliség. Mindez együtt azt jelenti, hogy kiéleződtek a társadalmi feszültségek. Igaz, az intézményrendszer már váltott, de a társadalom továbbra sem vállalja fel a szerkezetváltással együttjáró feszültségeket. Ez új helyzetet teremtett párton belül és párton kívül. — Hogyan érti ezt? — A helyzet felveti a két- frontos harc foko'zott' szükségességét. Megfigyelhető, hogy helyzetünk megítélésében mindkét szélsőséges elem jelen van: párton belül a baloldal, a társadalomban pedig fi jobboldal tűnik jelentős erőnek. Ez egy rendkívül zilált helyzet, amelyből a kiutat csak úgy találhatja meg a párt és annak ifjúsági szervezete, ha a progresszív folyamatok élére áll. Ez azt jelenti, hogy jottányit sem engedhetünk a reformból, sőt fel kell gyorsítani azt. Erősíteni szükséges a visszarendeződés elleni küzdelmet, és vissza kell szorítani az úgynevezett „rendcsinálásra” törekvő dogmás nézeteket. Világossá kell tenni a társadalomban — s ezt a KISZ is felvállalja —, hogy a problémáinkat megoldani csak egy új társadalmi konszenzusban lehet, melyben a társadalmi mozgásoknak szabadabbaknak kell lenniük, tágabb teret szükséges adni a különböző progresszív kezdeményezéseknek. Ennek jelei máris tapasztalhatóak, hiszen kialakultak társadalmunkban az új érdektörekvéseket reprezentáló társadalmi és politikai formák. Elég ha csak a Magyar Demokrata Fórumra, az Űj Márciusi Frontra, a Szabad Kezdeményezések Hálózatára, vagy a fiatalok körében a FIDESZ-re utalok. — Érdekelne, miként vélekedik ezekről a KISZ legfelsőbb vezetése, s mi személy szerint az ön véleménye? — Az említett szerveződésekhez a magyar társadalom vezető erejének, a pártnak és az ifjúsági szervezetnek is ki kell alakítania a viszonyát. Csak egyet nem lehet tenni: szemet hunyni fölöttük, és nem venni tudomást róluk. Tudomásul kell vennünk, hogy ezekkel együtt kell élnünk, miként azt is, hogy várható az egyházak szerepének növekedése. — Véleménye szerint mi vezetett ide, milyen ideológiai okai vannak jelenlegi bonyolult helyzetünknek? — Bármennyire nehéz, tudomásul kell venni, hogy* a szocializmus eddigi modellje alkalmatlan a nemzet számára. Az új világgazdasági-társadalmi rendszerben ez a típusú szocializmus képtelen érvényesíteni önmagát. Az eddigi modell az új helyzetben nem képes a nemzetet a tudományos-technikai forradalom vívmányai tekintetében a világ haladásának élvonalába emelni és ott tartani. A nálunk megismert monolitikus és bürokratikus társadalmi és politikai irányítás bizalmi válságba került, ezzel szembe kell nézni. Sajnos ennek a fejleménynek a levét az egész társadalom, de főként az ifjúság issza meg. Ezért is kell az ifjúsági szervezetnek sürgősen tisztázni viszonyát a kialakult helyzethez és rögzíteni, hogy milyen helyet, szerepet szán önmagának. — Erre már az elmúlt hónapokban is tett kísérleteket a KISZ . . . — Szívesen emiítem a „Jövőnk a tét” kezdeményezést, a lakásvitát, vagy azt a társadalmi párbeszédet, amit arról folytattunk, hogy milyen szocializmust építsünk. Ezekkel mi egyértelműen a reformok gyors ütemű fejlesztése mellett és a szocializmus radikális reformjáért szálltunk síkra. Sajnos, azonban a KISZ intézmény- rendszere is lejáratódott az utóbbi években, s a kezdeményezéseink nem mindig végződtek a kívánt eredménnyel. Ezért is a legköze-' lébbi KB-űlésén, majd pedig’ a novemberi országos KISZértekezleten igyekszünk kialakítani a KISZ új politikai platformját, amely egy elvipolitikai deklaráció lesz, kifejezése annak, hogy milyen viszonyt épít a KISZ a társadalomhoz, a párthoz, a különböző kezdeményezésekhez. Azokat várjuk majd a KISZ soraiba, akik ezt a platformot elfogadják. Tudatában vagyunk annak is, hogy mind több platform közül válogathatnak a magyar fiatalok, visszautalnék ezzel a már említett szerveződésekre. Igyekszünk a KISZ-nek megnyerni a fiatalság progressz- szív erőit. A már említett deklaráció alapján szerveződik majd a KISZ a különböző rétegekben és önállóan • szervezi programjait. Nem felülről oktrojálják rájuk a bürokratikus, testhez nem illő feladatokat. Lényeges változásnak kell bekövetkeznie a KISZ pártirányításában éppúgy, mint a centralizmus értelmezésében. Mi egy alulról szerveződő KISZ-t szeretnénk, amelyben mind a szervezeti, mind a viszonyrendszer alapvetően megváltozik. — Tehát nem félnek a konkurenciától? Aztán: hogyan alakul a KISZ érdekvédelmi tevékenysége a jövőben? — Az egyszerű KISZ-tag a munkapadoknál most még nem érzékeli a bonyolult társadalmi, politikai folyamatokat. Csak azt látják: nincs lakás, kevés a pénz, minden drága, a munkahelyen — akinek van munkahelye — nem változik semmi stb. Erre ő azt mondja: te KISZ, csinálj nekem lakást, adj nekem munkahelyet, meg annyi fizetést, hogy megélhessek belőle, akkor majd megyek utánad. Különösen igaz ez itt Szabolcs-Szatmár- ban, a mi szűkebb hazánkban, ahol a társadalmi gondok közismerten lényegesen súlyosabbak, mint az országos átlag. Nekünk az a feladatunk, hogy megértessük mindenkivel, csak akkor lesz több lakás, munkahely, ha összefogunk és megváltoztatjuk azt a helyzetet, amely ehhez a társadalmi zsákutcához vezetett. — ön öt éve a KISZ KB tit- kára, aki megyénkből, Szamos- sályiból indult, majd az iskolák, az egyetem elvégzése után a Hajdú megyei KlSZ-bizott- ság első titkára volt. Innen került fel a fővárosba. Éppen Hajdú megyével kapcsolatban szeretném megkérdezni a legilletékesebbet, Szórádi Sándort: önnek valójában milyen szerepe volt abban a bíróság előtt szereplő ügyben, amelyet már hosszabb ideje tárgyalnak Nyíregyházán? — Szívesen válaszolok erre a kérdésre a Kelet-Magyar - országnak, mert magam is azt szeretném, ha a nyilvánosság az igazat tudná. Ez egy helytelen gazdálkodásból eredő és visszaéléseket magában foglaló ügye a KISZ Hajdú megyei Bizottságának, amit Nyíregyházán tárgyalnak. A több éves nyomozás és a hosszas bírósági tárgyalás sem tudta még feltárni a valódi okokat, s hogy a vád tárgyát képező összeg hol folyt el valójában. Nekem ebben az ügyben volt egy politikai balesetem, amit már többször megírtak és én vállalom. Már a KISZ KB titkára voltam, amikor reprezentációra volt szükség, italra, cigarettára. Ez még 1984-ben volt. Én ezt a Hajdú megyei KISZ-bizottság gazdasági osztályától megrendeltem, majd az ellenértékét, mintegy 10 ezer forintot igazolhatóan megküldtem nekik, egy táborozási alapból, ahoí még volt keret. Hangsúlyozom: én abból az italból és cigarettából nem részesedtem, de a nyomozás során kipattant ez a nem éppen szabályszerű vásárlás, s mivel a vizsgálat ideje egybeesett azzal az időszakkal, amikor engemet a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának jelöltek, ez az ügy egyszeriben nagy jelentőségűvé vált, mert — nem nehéz feltételezni —, valakiknek érdekükben állt az én lejáratásom. Amit tettem, a KISZ érdekében tettem, megbűnhődtem érte, az utolsó fillérig már régen visszafizettem a saját zsebemből. Sajnos az ügy továbbra is kedvenc téma maradt a nyilvánosság előtt, politikai természetűvé vált, s a KISZ lejáratására is előszeretettel igyekeztek felhasználni. Bár az ügynek ezt a részét múlt év decemberében már jogilag lezárták. Figyelmeztetést kaptam. A KISZ Központi Bizottsága is alaposan megvizsgálta az ügyet és kinyilvánította, az esetet hibának, de nem bűncselekménynek tartja, ezért dolgozzam. Ezt azért is mondom, mert ettől az ügytől teljesen függetlenül döntöttem úgy, hogy a novemberi országos KlSZ-értekez- leten nem kívánom jelöltetni magamat. Ha hirdetjük, hogy társadalmi reformunk fiatalítást is kíván, akkor fokozottan igaz ez a KISZ-re, ahol a legfelsőbb vezetésben vagyunk néhányan, akik közelebb állnak a negyvenhez, mint a harminchoz. Egyéni életemben tehát most az a helyzet, hogy keresem az új munkahelyet. Több szakmám is van, Gödöllőn végeztem, van gazdaságpolitikai tapasztalatom, tehát van mire alapoznom. — Köszönöm őszinte válaszait. Angyal Sándor Festőberendezések vasszerkezetét gyártja exportra a baktatórántházi Yertlkál Ipari Szövetkezet vasipari részlege. (Elek Emil felvétele) Adomány, de meddig? SŰRŰSÖDŐ GONDJAINK KÖZEPETTE mind többször kell kiérni a társadalom, az emberek segítségét. Az önzetlen adományok, melyeiket sokáig szégyelltünk, mifötob, tagadtunk, bevonultak a mindennapi életbe. Szegények, menekülitek, leromlott szociális helyzetűek szorulnak rá arra, hogy igénybe vegyék, mitöibb, kiérjék gondjaik mérséklését. Sajnos az állami lehetőségek beszűkültek. A menekültek segítségére nincsen köLtséjgvetésileg elkülönített keret. így kap egyre nagyobb jelentőséget az. emberi áldozatkészség. Megyénkbe sok ezer menekült érkezett Erdélyből. Votlf, aki egy szál fürdőruhában és shrandpapuesban. Gyerekesek, egy váltás ruha nélkül. A letelepedők minden tárgyi lehetőség híján. Pénze jószerével senkinek nem volt, még az aznapi megélhetésre szükséges sem. A leggyorsabban a Vöröskereszt eszmélt. A lakossági befizetések hamarosan a megyéknél csapódtak le, itt gyűltek össze a ruhák, ide érkeztek a lakásfelajánlíásolk, a háztartási eszközök, bútorok adományozási bejelentései is. MEGHATÓ VOLT az a segítség, amire az embeirek vállalkoztak. Megfigyelhető volt, hagy elsősorban olyanok ajánlották támogatásukat, akik az éléiben mér megtanulták, miit jelent a kiszolgáltatottság, a nélkülözés. Idősek, nyugdíjasok, lényegében a nem sztárjövedel- műek, a falusiak, az iparosok voltaik az elsők. Az értelmiségiek, a jómódúak mérsékelten, lassan szánták rá magukat arra, hogy a segítők közé lépjenek. Pedliig az igények nőttek, nőinek ma iis, kell a ruha, a pétnz. Kell a munkahely, a lakás, a tárgyi segítség. Az, hogy megyénkben százezres nagyságrendiben fizették az emberektől befolyt összeget a rászorulóiknak : nemes emberi magatartást jelez. Az, hogy minden jelentkező kapott ruhát, nyárit, télit, az önzetlenek dicséretére válik. Hogy nem szűnik a felajánlás, a személyesen bevitt adományok hulláma, a helyzet megértését igazolja. Az idetelepülök száma nem csökken. Sokáig kel még az önkéntes segítség. NE FELEDJÜK, az ide érkezőkön kívül az itt élők közül is sokan de sokan jogosak arra, hogy segítségben részesüljenek. Aligha várható hát, hogy hosszú távon csak ama építsünk: majd megoldódik a társadalmi lelkesedéssel minden probléma. Szembe kell néznünk azzal, hogy igenis van Magyarországon menekü Itkérdés. Hogy gyarapszik a rászorulók szálma. Ennek a felismerésnek a költségvetésben is tükröződnie kel. Az emberi jóindulattal a jövőben is élni kell. De nem lehet ázzál visszaélni, (bürget) Görbe A zt, hogy görbe az a plató, azt már itthon is sejtették. Nem is késett a partner reklamáló levele, benne a tízezres nagyságrendű kártérítés. Kiment a külkereskedő kíséretében az igazgató is, vizsgálgatták három napig a megreklamált terméket, de mindhiába. Akármerről nézték, az csak görbe maradt, feines mese, ki kell egyenesíteni, ötlötték ki a harmadik nap után. Hazautaztak és kijelöltek két szakit, akiknek a feladatául kitűzték, hogy tüntessék el a görbét. Mivel a tőkés ezt a huzavonát nem bírta sokáig, hozzákezdett a javításhoz és a feléig el is jutott. Emiatt a két szakembernek előbb le kellett dolgozni a kijavítás díját, és munkaidő után kezdhettek hozzá a görbe kiegyenesítéséhez. Közben cikizték őket, pedig nem is ők készítették a selejtet, hogy nálatok, Magyarországon ezek szerint minden görbe, egy tisztességes egyenest sem tudtok -csinálni. Hallgattak, dolgoztak reggel háromnegyed héttől este fél nyolcig. Három nap után elmaradtak a cikizések, „emberszámba” vették őket. Az elrontott renomét sikerült helyrepofozniuk. Az utolsó napon a cég vezetője meghívta őket ebédre, így búcsúzott tőlük, ök ketten pedig „egyenesen” jöttek haza. Városi népszokások [Kutya- pórázoló fisak városban terjedt el. Falun a kutya kint szaladgál a drótján, vagy kibújik a kerítés alatt és egyedül sétál. A játékhoz szükséges egy fajkutya, egy póráz és a gazdi — akit a játékban kutyapórazolónak hívnak. A sétáltatás történhet kora reggel, — vagy munkaidő után — fontos, hogy a kutya bendője és hólyagja tele legyen. Ezek kiürítése a kutya dolga, és a gazdi kutyakötelessége. A sétál- tatásra a játékmester helyeket jelöl ki. Aki nem lakik kutyapórázoló utak mellett, az addig ölbeveszi ebét és odacipeli. A bernáthegyi kutyák a gazdájukat foguk között viszik a sétál-- tatásra kijelölt sétányokig. Itt aztán kezdetét veheti az ürítés. Sajnos a kutyák nem tudnak olvasni, és a Ku- tya-pórázoló is csak a kedvencét követi tekintetével — és ezért a kijelölt helyet még nem fedezte fel senki. A játékmester előírhatja, hogy ha az eb a közös használatú területeket szennyezi — a Kutya-pórázoló a szennyeződést azonnal köteles eltávolítani. Ezért látunk a Pórázolók kezében kis nejlontasakot és aprócska lapátot, mellyel a kutyák után haladnak. Amikor pedig a kutya felemeli a hátsó lábát és tüzel, a fák tövét klóros vízzel leöblítik és Rexóna sprével illatosítják. A Kutya-pórázolók és a kutyátlanok ezalatt érődnek egymással. Amelyik gyereknek nincs kutyája — az a szüleit szokta sétáltatni. Na ezek a szülők néha nagyon harapósak. Ezeket csak szájkosárral szabad az utcára kivinni — mert azonnal rámordulnak a Ku- tya-pórázolóra, és pillanatok alatt hörögve egymásnak esnek. A Kutya-pórázoló dolga nem egyszerű. Állandóan résen kell lennie. Mások is pórázolnak, és a kutyáknak nemcsak három lábuk van. A fajkutyák a pórázolás közben is az emberi jogokért harcolnak. Jelszavaik: „Ne legyenek faji megkülönböztetések, le a fogamzásgátló pórázzal.” j\ e a Pórázoló nem kocIP káztathat. A leleményesebb hátúira szereli fel a szájkosarat. A Kutya-pórázolásnak az vet véget, hogy a gazdi is a saját szükségét érzi, de ő nem meri az utcán elővenni — bár a kutya se kíváncsi már rá. Kulcsár Attila
