Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-31 / 260. szám

1988. október 31. Kelet-Magyaiomág 7 Megvesztegetési ügyek a felszínen Mélyponton a labdarúgás N agyot bukni csak jó lappal lehet — vall- v. ják a kártyások. Mint tapasztalat, általánosít­ható. Csak az élet igazán nagy, jelentős, értékes dolgai veszélyesek. A sport nagy dolog. Nem a közömbös kérdések szférájá­ba tartozik. Befolyásolja az egyéni és a közösség életét. Mint a jelentős dolgok álta­lában, nem veszélytelen. Köz­vetlenül érinti mind a „bio­lógiai”, mind a „társadalmi” embert. Mindkét vonatkozás­ban számos pozitív hatás le­hetőségét rejti magában, de a belőle származó veszélyek sem lebecsülendők. Hatása akárcsak a gyógyszereké. A sportban is az életmentő kö­rülményt jelentő pozitívumok állnak előtérben, de az „ada­golási hibákból” sok problé­ma adódhat, a közösséget er­kölcsileg károsíthatja.” Dr. Frenkl Róbertnek A sport közelről című könyvé­ben olvastam ezeket a soro­kat és önkéntelenül vagy inkább önkényesen a „sport” szó helyett behelyettesítem a „labdarúgás” kifejezést. Így talán közelebb az igazság. Igazat kell adni Végh An­talnak, aki tavalyi egyik könyvében „látnoki” módon ezeket írja: „Hogy kik és mit követnek el a magyar fut­ballban? Álljon csak mellé­jük az aki fedezni akarja a bundát, a rothadást. Fordul­nak még rosszabban is az események. Mert az összefo­nódás, a korrupció elszánt védelmezői nagy erőket kép­viselnek . ..” Igaza lett! Egy sportág, amely erkölcsileg már nem •tud mélyebbre zuhanni. Olyan ez, akár egy légiká- tasztrófa, csakhogy amíg egy gép lezuhanásakor általában mindenki elpusztul, egy bun­dabotrány és a felelősségre- vonás után a kritikus lánc újratermelődik. ( „Eddig jutott a magyar futball elitje, mert nem is juthatott máshova. Mintegy két évtizedes, erkölcsileg fer­tőzött szakasz végére. Mert ami itt történt, attól joggal elfordulnak a jobb- érzésű emberek. De nemcsak a mel­lébeszélések ideje járt le, hanem azt is ki kell monda­ni, ami a mostani törvényte­lenségek felderítése során bebizonyosodott: rendkívül súlyos hiba volt négy eszten­dővel ezelőtt az akkori bun­dabotrány (Bp. Volán—Bp. Honvéd, DVTK—Nyíregyhá­za) esetében meghúzni azt a bizonyos határvonalat. Amely alatt aztán tarolt a szigor, fölötte viszont arcpirító mó­don csupán látszatintézkedé­sek borzolták a becsületes emberek igazságérzetét” — írja az egyik lapunk. Mert hiába is hittük, hogy ebben a hazában egyenlőek az alkotmány biztosította jo­gaink — ha futballról van szó. Több évvel ezelőtt Szendrei kapust hatalmi po­zícióból „rabolták” el Nyír­egyházáról. Akkor megma­gyarázták: a törvény — az törvény, az ilyesmit tudomá­sul kell venni. Mit ad a sors, a napokban olvasom az MLSZ akkori, egyik — azóta nyugdíjas — vezetőjének nyi­latkozatát, mi szerint: „őt so­rozatban kész helyzet elé ál­lították, kalandor lépésekre kényszerítették., fgy például felrúgva minden érvényben lévő szabályt, Pécsről Kiss Sándort, Nyíregyházáról Szendrei Józsefet hozták Újpestre magas sportveze­tői segédlettel”. Aligha akadt sportszerető ember az országban, aki ak­kor ne ítélte volna el az ilyesfajta intézkedéseket. Ezek egyenes következménye lett aztán a szégyenteljes mexikói szereplés, hiszen az erkölcsileg züllött sportág egy világbajnokságon nem tu­dott saját bőréből kibújni. Évek óta logoi'1 í-veg*­ben a magyar bundabotrány, — ha jelezték, süket fülekre talált — csupán az volt kér­déses: a fertőzött testrészhez mikor nyúl a sebe a síiké­vel. Erkölcsileg szinte kifejez- hetetlen károkat okozott — és valószínűleg okoz a továb­biakban — egyes r-apátok és játékosaik haráesoto vágya, a könnyű élet, az L e hullott milliók bezsebelése. Nemrég Nyíregyházán az egyik vál­lalat pénzbeszedőjét azért bocsátották el, mert „elfelej­tett” elszámolni kétszáz fo­rinttal. Neves labdarúgóink — akik gazdag nyugati orszá­gok színvonalán élnek — kö­zül jónéhányan nem elégedtek meg a számukra biztosított 40—50 ezer forint havi kere­settel, az ingyenes világjáró utakkal — többre vágytak! Somogyj Jenő, az MLSZ nyáron leköszönt elnöke sze­rint nemcsak bűnösök — ál­dozatok is a bundázó fut­ballisták, mert mindig akadt valaki, aki hajlandó volt az állam pénzét odaadni az er­kölcstelen üzelmekhez. Csak a vak ember nem látja, hogy az elmúlt években, a labda­rúgócsapatok és vezetőik, a legkevesebbet teszik a kö­zönség visszacsalogatásáért. Pedig a legtöbbet vitatott té­ma a játékosok javadalmazá­sának kérdése. A közönség a labdarúgás éltető eleme kell hogy legyen, ebből követke­zik, hogy a nézőszám alaku­lását minden vitát eldöntő konkrétumként kellene ke­zelni. De nincs rá szükségük, hiszen az említett milliókat különböző csatornákon: rek­lámfogásokkal, baráti körök útján így is tudják biztosí­tani. Velem, vannak csapa­tok, amelyek szívesebben azért űzetnének, ha minél kevesebb néző látná őket, kevés tanúja lenne a „szur- kolóbolondító” játéknak. Gyermekkorunkban úgy tudtuk, hogy a labdarúgás becsületes, tiszta játék. De már régen nem az! Az NB I-ben történt bundabotrány, köznyelven kifejezve, vásári „Itt a piros, hol a piros”-hoz hasonló manipuláció, lásd a válogatott Sallai 600 ezer fo­rintos alkuja egykori csapa­tával ... Zsongó méhkas most a ma­gyar labdarúgás gépezete. Az ostromállapot ellenére sem szabad azonban általánosíta­ni, az NB I-en keresztül néz­ni mindent. Mert az a sok manipuláció, ami az élvonal hamis futballvilágát kíséri, nem jellemző a becsületes többségre, az alacsonyabb osztályokra, azokra a falusi csapatokra, ahol az egész­ség, a szórakozás a vasárna­pi futball — meg játék! Ahol legfeljebb egy korsó sör a győzelmi prémium, amelyet ráadásul, a feleségtől elrej­tett dugipénzből fizet a lab­darúgóedző, az intéző... Saját kárán tanul az okos — így a mondás. Reméljük, hamarosan új szelek fújnak a magyar labdarúgás egén. Ezt a hatóság következetes, kemény intézkedése garan­tálja, meg az, hogy nem tesz­nek különbséget vidéki vagy fővárosi, pirosban, zöldben, lilában vagy fehérben játszó futballista között. Az sem nyom a latba, hogy országos főember vagy egyszerű téesz- elnök áll a bűnös futballista mögött. Á z élet rendje, hogy min­den vetéstől jobb ara­tást várunk, de — ten­ni kell érte valamit. Különö­sen, hogy ilyen mély gödör­ben van, s hogy igen negatív megítélésben részesül mai labdarúgásunk. Ezért is el­gondolkoztató: világbajnoki ki jutási célok helyett, a rend- teremtés legyen inkább a leg­fontosabb feladat. Kovács György FORMA—I hhbhhhhhhb Sena már világbajnok Vasárnap 180 ezer néző előtt, európai idő szerint a reggeli órákban rendezték Szuzukában a Forma—1-esek versenyét a Japán Nagydí­jért. A világbajnoki pontver­seny utolsó előtti állomásán a brazil Ayrton Senna (28) győ­zött, s a november 13-i Ade- laide-i Ausztrál Nagydíj eredményétől függetlenül már bajnoknak tekinthető. A Japán Nagydíj eredmé­nye: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren Honda), 2. Alain Prost (francia, McLaren Hon­da), 3. Thierry Boutsen (bel­ga, Benetton Ford), 4. Ger­hard Berger (osztrák, Ferra­ri), 5. Alessandro Nannini (olasz, Benetton Ford), 6. Riccardo Patrese (olasz, Wil­liams- Judd). A világbajnoki pontverseny állása: 1. Senna 87 pont, 2. Prost 84, 3. Berger 41, 4. Boutsen 29, 5. Michele Alboreto (olasz) 24, 6. Nelson Piquet (brazil) 16. Fázósan gyülekeztek a né­zők szombaton délután a nyíregyházi salakmotoros stadionban. Hideg, szemerké­lő eső és egy érdekesnek ígérkező, hazánkban eddig még nem rendezett, úgyne­vezett ausztrál rendszerű ta­lálkozó várta a résztvevőket és az érdeklődőket. Ennek lényege: a csapatverseny után a legjobbak az egyéni sike­rért folytatják. Kezdődött tehát a csapa­tok versenyével, amelyben a szovjet Rovnó, a lengyel Rzeszów, valamint a magyar A és B együttes tagjai ültek motorra. A 12 futam során minden résztvevő háromszor indult, végül a mieink A csapata nyert a szovjetek, a lengyelek és második együt­tesünk előtt. Közben a volt junior-világbajnok Marko legyőzte hatszoros egyéni bajnokunkat. Adorjánt, majd a szovjet fiút Petrikovics és Kovács András is megverte. Miközben a miskolci Hajdú minden futamát megnyerte, a debreceni Tihanyi két fu­tama után nullpontos volt. Aztán a 10. futamban nagy­szerűen motorozott és 71,04 másodperces ideje új pálya­rekordot jelent. A csapatverseny tíz leg­eredményesebbje folytatta. Kilenc hely biztos volt, a ti­zedikért különfutamot ment Seres, Balogh, Nemcsuk és Tihanyi, és utóbbi nyerte. A tíz motoros két ötös csoport­ban mérkőzött a döntőbe ke­rülésért, és az elődöntőkben nem négyen, hanem öten áll­tak a rajthoz. Az első elő­döntőt Adorján nyerte Ti­hanyi, Trofimov, Markó és Kovács András előtt. A má­sik ágon Hajdú, Renat, Pet­rikovics, Stahira és Podzicki volt a befutási sorrend. A csoportok első és második helyezettjei automatikusan bejutottak a fináléba, a két harmadik különversenyt ví­vott, amelyet Petrikovics nyert az idei szovjet bajnok Trofimovval szemben. Végül jött a döntő öt ver­senyzővel és hat körrel. A jó napot kifogó Hajdú star­tolt el a legjobban, márpe­dig a jó rajt az öt résztvevő­A második elődöntő részt­vevői, bal szélen a későbbi győztes Hajdú, mellette Sta­hira, Petrikovics, Podzicki és Renat. (Kábái) nél sokat jelentett. Nem is tudták megelőzni, mögötte Adorján, Tihanyi, Petriko- vics, végül Podzicki ért cél­ba a különleges verseny vé­gén. A csapatverseny végered­ménye (12 futam): 1. Magy c A csapat (Hajdú 9, Adorján 8, Petrikovics 6, Tihanyi '■'>) 26, 2. Rovnó (Marko 7, Tro­fimov 6, Renat 4, Nemcsuk 3) 20, 3. Rzeszów (Stahira 8, Podzicki 5, Sikora 0, Djura 0) 13, 4. Magyar B csapat (Kovács András 5, Balogh 3, Seres 3, Kovács Attila 2). Az egyéni verseny végeredmé­nye: 1. Hajdú, 2. Adorján, 3. Tihanyi, 4. Petrikovics, 5. Podzicki. (mán) Őszi már a kispartiul Élmények a Mié A szöuli olimpia rende­zői egy lélegzetvételnyi szü­netet kaptak, hiszen máris kezdődött a Paraolimpia, a mozgássérültek ötkarikás játéka. Minden maradt a régiben. A nyitó- és a záró- ünnepségen 120 ezren szo­rongtak a stadionban, pél­dátlan biztonsági intézkedé­sek mellett zajlottak a via­dalok, a koreaiak barátsá­gosak, mosolygósak voltak. Mindezt a Nyíregyházi Pi- remon SC ülőröplabdázói is átélték, akik a magyar vá­logatott tagjaként tölthet­tek el több mint két hetet a dél-koreai fővárosban. Hosszúra nyúlt a világ- verseny és emiatt nagyon fárasztó volt, fogalmazták meg mindannyian. Az óriás Jumbó-gép, fedélzetén a magyar, a holland és a bel­ga küldöttséggel majdnem egy napot töltött a levegő­ben. A mieinket, hasonlóan a többiekhez, virágokkal várták a repülőtéren és egy amerikai cég, amely vállal­ta a magyarok támogatását, azonnal gondjaiba fogadta a 48 fős küldöttséget. Négy ellenőrző állomáson keresz­tül jutottak versenyzőink az olimpiai faluba, ahol a ven­déglátókkal oroszul is be­szélgettek. Az ülőröplabda-csatáro­zások színhelyén 3—6 ezer ember szurkolta végig a meccseket. A szünetekben előtáncosok szórakoztatták a nagyérdeműt. Az apró ajándékok, jelvények, zász­lók megtették a hatásukat, a koreai nézők hamar meg­tanulták a Ria, Ria, Hungá­ria buzdítást. A televízió V _______________ több csatornán közvetítette a Paraolimpiát, az Irán— Magyarország meccset egye­nes adásban láthatták a né­zők. Szekér László, a váloga­tott szakvezetője vegyes ér­zelmekkel értékelte a csa­pat 5. helyezését. Vala­mennyi gárda vezetője elis­merte, hogy a mieink játsz- szák az igazi ülöröplabdát, a hibák és a rontások miatt ez most csak az ötödik hely­hez volt elegendő. Megha­tározónak bizonyult az első meccs a jugoszlávok ellen, ötjátszmás, hatalmas csatá­ban maradt alul a váloga­tott és ez az önbizalom- vesztés kihatott a további mérkőzésekre is. Voltak nagyszerű pillanatai a csa­patnak, sajnos csak ritkán. A döntőben Irán viszony­lag simán verte Hollandiát. Az amerikai cég jóvoltá­ból a válogatottat buszos kirándulásra is elvitték, ahol a városközpont mellett megnézték a gyönyörű pa­godákat, a tv-torony tetejé­ből láthatták a közel tíz­milliós metropoliszt, a fény, a csillogás és mellettük a nyomortanyák városát. Jelentős diplomáciai si­kert is elértek a nyíregyhá­ziak, hiszen a megyeszék­hely megkapta 1990-ben a mozgássérültek álló- és ülőröplabda Európa Kupá­ját. Jövőre ismét nagy út előtt állnak az ülöröplabdá- sok. Kekecset, Szécsényit, Domokost, Lőcseit és a töb­bieket meghívták Las Ve- gasba, a nyílt világbajnok­ságra. Máthé Csaba ________________________y Egy játékos számára a leg- szömyűbb büntetés a lelátó­ról vagy a kispadról nézni a mérkőzést úgy, hogy biztos helye lenne csapatában. Fő­ként, ha a többiek a bajno­kot verik nagyszerű játékkal, mint az elmúlt kedden az NYVSSC—Tungsram NB I-es férfi röplabdamérkőzésen. A többiek a pályán küzdöttek a sikerért, Droiár György pedig a kispadon szorított társaiért, és talán arra gondolt: Hej, ha én is köztelek lehetnék ... Persze, számára mór az is biztató voLt, hogy a padra ül­hetett. No, nem azért mert az edzéseken bizonyította, hogy ott a helye, hanem mert egy­re közeleg a várva várt gyó­gyulás. — Hat hete történt a baj a lengyelországi túrán. Egy fel­ugrás után olyan szerencsét­lenül értem földre, hogy a bokámnál szalagszakadást szenvedtem. Két hétig volt rajtam a fe'kvőgipsz, ezt a já­rógipsz váltotta fel, ami a napokban lekerült. Most kö­vetkezik az utókezelés, aztán végre elkezdhetem az edzése­ket — mondja Őszi, ahogyan a többiek, és a szurkolók be­cézik. Februárban szerelt le és jött vissza a csapathoz a ki­tűnő játékos. A szurkolók örültek, hiszen a két cseh­szlovák idegenlégiós után újabb erősítés érkezett az együtteshez. Amit, •& tavaszi szezonban és a- kupámé^ • ken bizonyított is. Aztán ez a sérülés a lehető legrosszabb- Ikor jött, igaz, mikor jöhet jól egy sérülés. Az edzővál­tást megérezte a csapat, akadták súrlódások, de már együtt van a gárda, ezt a Tungsram elleni meccsen bi­zonyította is. Miiként az is, hogy bár Őszi még nem edz- hetett, ott volt a többiek gyakorlásánál, és örömmel bicegett begipszelt lábbal egy-egy közelébe kerülő lab­dáért. A hét végén eddigi legne­vezetesebb mérkőzését játsz- sza a piros-kék együttes Madridban. A kupatalálkozó­ra utazók között ő is ott lesz, bár a játéka nagyon kétséges. — Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz a kényszer- pihenő. Én már szeretnék játszani a hazai visszavágón, de kockáztatni semmiképpen nem akarok. Inkább most maradjon ki egy-két meccs, minthogy később gond le­gyen — így Drotár György. És ebben nagy az igazsága, hiszen mit érünlk azzal, ha nyerünk a réven, de bukunk a vámon. A spanyol csapatot nem ismerjük, így a kupa­meccsen bármi lehet. Úgy néz ki a bajnokságban bizto­sain az első nyolcban végez a csapat, a rájátszás kezdetéig pedig van még idő. Bár a szurkolók már nagyon vár­ják, hogy Őszi ismét a pályá­ra lépjen, első, és legfonto­sabb a biztos felépülés. Mán László Tihanyi új pályarekordja Ausztrál rendszer Hajdú győzelmével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents