Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

4 Kelet-Magyaronzáf 1988. október 29. A pártértekezlet állásfoglalás-tervezete (Folytatás a 3. oldalról) men kívül hagyják, illetve, amelyek a társadalmi kibontakozás lehetőségeit a polgári demokrácia modelljének át­ültetésében keresik. A helyi tapasztalatok alapján szük­ségesnek látjuk, hogy a pártoktatás­ban, az ideológiai képzésben, az alap­szervezeti munkában tartsuk napiren­den a tulajdonviszonyok, a tulajdon- felfogás, a piaci viszonyok, az árugaz­daság, az egyenlőtlenségek, a szocia­lista pluralizmus, a politikai — külö­nösen a nemzeti, nemzetiségi és etni­kai — előítéletek és történelmi kö­zelmúltunk kérdésköreit. Ez segíthe­ti egy korszerű szocializmusfelfogás, nemzettudat és a reális történelem- szemléleten alapuló nemzeti önbecsü­lés kialakulását. A pártértekezlet fel­kéri a megyében működő főiskolákat, a tudományos társaságok helyi szer­vezeteit a kutatási eredmények gyors közvetítésére, ismeretterjesztő mun­kájuk hatékonyságának fokozására. Olyan közakarat kialakításán kell munkálkodnunk, amely megőrzi a szo­cialista rendszer elkötelezettségét a társadalmi igazságosság, a közösségi­ség és az emberség alapértékei iránt. Ezek hitelét erősítheti, vagy gyengít­heti a párttagok személyes magatartá­sa. Szükséges, hogy a pártalapszerveze- tek és testületek — szakítva a koráb­bi időszak értelmiséget lebecsülő, az értelmiségtől való idegenkedés rossz gyakorlatával, amelynek következmé­nyeként annak számos képviselője ki­szorult a politika alakításából — ad­janak nagyobb szerepet az értelmiség­nek a politika formálásában, a dön­tésfolyamatok tudományos megalapo­zásában, a társadalmi cselekvés szer­vezésében és vezetésében. A párton belül szakítani kell azzial a felfogással, amely a szellemi önállóságot, az elmé­leti beállítottságot nem tekintette pártmunkáserénynek, az önképzési és művelődési igényeket nem tartotta politikai tevékenységi formának. Olyan politikát és gyakorlatot kell folytatnunk, amelynek révén létrejö­het a megye gazdasági, társadalmi szükségleteinek megfelelő értelmiségi réteg, és méltó feladatokkal, anyagi és erkölcsi elismeréssel szükséges töre­kednünk megtartásukra. A művelődés anyagi feltételeinek javításával meg kell állítani a kedve­zőtlen folyamatokat. Kiemelt fontos­ságú az oktatás tárgyi és szefnélyi fel­tételeinek az általános és a' középis­kolai korosztályok létszámához igazo­dó fejlesztése, a megye változó foglal­koztatási szerkezetéhez igaízodó szak­oktatás, átképzés és továbbképzés összehangolt megszervezése. Szükséges a művelődési intézmé­nyek, kulturális műhelyek önállóságá­nak és felelősségének együttes erősí­tése, összehangolt fejlesztésük, vala­mint az irányítás korszerűsítése. A megyei pártértekezlet fontosnak tart minden olyan kulturális kezde­ményezést, amely értékeink megőrzé­sét és gyarapítását szolgálja. Tekint­se a párttagság fontos feladatának e tevékenységi formák anyagi és erköl­csi támogatását. Nyelvtanulás a táeszekben Ahogy sorra alakulnak me­gyénkben a vegyes vállala­tok, a feltételek között egyet még mindig az utolsók kö­zött emlegetnek. Bármennyi­re lényegtelennek tűnnek, de a kellő nyelvismeret nélkül a tőkés partner akár azonnal sarkon fordulhat. A német, vagy az angol nyelv ismerete, a kommunikáció a két tár­gyalófél között újabb lépést jelenthet a megegyezésben. Akárhogy szeretnénk, de az NSZK-beli, vagy az angol cég vezetője semmi pénzért nem hajlandó megtanulni magyarul, viszont azt elvár­ja, hogy ha már technoló­giát, gépet, tőkét, bejáratott piacot hoz magával, az itte­niek megértsék őt. Le vagyunk maradva e té­ren, pedig a társasági tör­vény bevezetése még na­gyobb lehetőségeket nyújt a külföldi tőkével a vállalko­zásra. Ezért adunk helyet a nyírbátori Új Barázda Ter­melőszövetkezet kezdemé­nyezésének: a területi szö­vetséggel együttműködve Folyóirat-ajánlatunk: Szamos vizszennyozes: Újra tiszta a fairt Érdekességek az Olvasó Népben A nyolcvanas évek magyar irodalmának bemutatását az előző számban a lírával kezdte a folyóirat. Ezúttal a prózáról fejti ki vélemé­nyét Vasy Géza. Az iroda­lomtörténész-kritikus úgy látja, évtizedünkre elsősor­ban a nagyepika és az esszé felvirágzása jellemző. Az irodalmi társaságok kö­zül a „népben, nemzetben” gondolkodó Veres Péter Tár­saságot és a tudományois- fantasztikus irodalom kedve­lőinek Galaktika Baráti Kö­rét ismerteti meg az érdek­lődővel az Olvasó Nép legu­tóbbi száma. Az idén márciusban volt száz éve, hogy az erdélyi fő­úr, gróf Teleki Samu — Eu­rópából elsőként — Kenyá­ban megpillantotta az általa aztán Rudolf trónörökösről elnevezett hatalmas tavat. Erről az expedícióról ír két fiatalember; három évvel ez­előtt ők is végigjárják a nagy felfedezők útjának főbb állo­másait. A Szélrózsa rovat egy má­sik írása az angliai magya­rok történetét taglalja, az el­ső név szerint ismert, 12. szá­zadi bevándorlótól Schiff Andrásig. A 25 éves párizsi Magyar Műhely című irodal­mi lap' első éveiről az egyik alapító tollából olvashatunk. Játéknak sem rossz: me­lyik a világirodalom 10 leg­jobb könyve? Maugham er­ről írott kötete adta az al­kalmat Borsos Bélának sa­ját listája összeállításához. A Szamos határszelvényé­ben vett vízminták elemzése alapján megállapították, hogy a víz minősége visszaállt a szennyezés előtti állapotra — kaptuk a tájékoztatást pénte­ken a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédemi és Vízügyi Igazgatóságtól. — A szennye­zés tényét a román fél elis­merte, annak feltételezett Okaként a Szamos felső sza-' kaszán történt, tározott ipari ■nyelvoktatást szerveznek an­gol és német nyelven. Ko­rábban már írtunk arról, hogy a szabolcsi termelőszö­vetkezetek közül egyre töb­ben a helyszínen dolgozzák fel termékeiket és exportál­ják, amihez bevonják a nyu­gati partnert is. Ezzel a vál­lalkozással lehetőség nyílik a többi téesznek a kapcsolatok ikd/szélesítésére. Hogy aztán komolyan is gondolják a jelentkezők a nyelvismeret megszerzését, kimaradás esetén az össze­get vissza kell fizetni. Vala­mit valamiért... szennyvíz-leeresztést jelölte meg. Szlávik Lajos igazgató­tól megtudtuk, hogy kéré­sükre a román vízügyi szak­emberek azonnal megjelentek] a közös mintavételre, s a szennyezés kivizsgálásában korrekt, jó együttműködési készséget mutattak. Az igaz­gatóság péntekien reggel az első fokú készenlétet meg­szüntette. Az utóbbi évtizedben nagyon megcsappant erdeinkben a nagy fülesbagoly, az uhu. Megmentésük érdekében az NSZK-ból hozott példányokat telepítenek a Mátrában és a Bükk ben. Az első tíz uhu dr. Solti Béla ornitológus ott­honában akklimatizálódik új környezetéhez és rövidesen szabadon engedik őket. (MTI fotó: H. Szabó Sándor) ízlés és pénztárca kérdése Hild-díj ntán — gondokkal Mátészalka 1981-ben kapta meg a Hild-díjat. A Magyár Urbanisztikai Társaság által 1968-ban alapított díjat és emlékérmet azok a városok, illetve személyeik kapják, alkik a településfejlesztésben, az urbanisztikáiban kiemel­kedő műnkért végeznek. Az indoklás szerint Szaíka a vá­rosfejlesztés területén vég­zett magas szintű tevékeny­ségéért kapta az elismerést Miire jutottak azóta? Méltó­ak-« ma is a korábbam -el­nyert kitüntetéshez, hírnév­hez? Futja-e még az elnyert díjhoz méltó városfejlesztés­re? Utcakép Mátészalka központjában. (Elek E. (elv.) ízlést is formálnak — Azt hiszem, nem is any- nyira az eredményeket, mint az erőfeszítéseket ismerték el annak idején a Hild-díjjal a szakembereik — mondja Die­nes Károly, a városi tanács 'városgazdálkodási osztályá­nak vezetője. — Olyan vá­roskép kialakítására töreke­dett az akkori vezetés, amely igazodik az igényekhez, ugyanakkor formálja, alakít­ja az itt élők ízlését is. Az elismerésben az addigi ered­mények is benne voltak. Megduplázódott a lakásállo­mány, jelentősen fejlődött a közműépítés, így ma már a város minden pontján haliad vízvezeték, átépült a város központja is. A megépített négysávos út szinte teljesen átformálta a település szer­kezetét, városi színvonalra jutott a kereskedelem, szol­gáltatás is. Eközben a város határában kialakított iparte­lepen 15 ezer ember számára teremtették munkalehetősé­get. Ez volt a múlt, s vajon mi a jelen? Találkozik-e a szán­dék és a lehetőség? Dobos Ferenc, a tanács tervcsoport­jának vezetője szerint egyre nehezebben. Lakásárak a „plafonon” Hiába vannak szép elkép­zeléseik, ha a pénz napról napra kevesebb. A városépí­tés is csak olyan dolog, ami­nek megvalósítása mind több pénzbe kerül. A Hild-díj át­adása után új lakások, isko­lák épültek Szálkán, bevezet­ték a városba a gázt, posta- felvételi épület kezdte meg a munkát, rövidesen átadják a műszaki hivatalt is. Megkez­dődött a kórház rekonstruk­ciója, a közeljövőbeA birtok­ba vehetik a lakók az új mű­velődési központot is. — Hogy milyenek ezek a létesítmények ? Mindig olya­nok, amilyen éppen a város pénztárcája. Hiába van ugyanis bármilyen jó ötle­tem, ha megvalósítására nincs pénzem — mondja Do­bos Ferenc. — Szeretnénk például az eddiginél mozgal­masabb, szebb bérbázakjat építeni. Olyanokat, amelyek­ben nemcsak lakni jó, ránéz­ni is érdemes. Csakhogy eh­hez pénz kell. Most például elkészült egy 44 lakásos ház építésének terve, de nem biz­tos, hogy valóság lesz belőle. Az előzetes kalkuláció szerint 30—32 ezerbe kerülne négy­zetmétere, s ha ehhez még a ikülső díszítéseket is hozzá­vesszük ... Kérdés, kinék van erre lakásonként 2,6 millió­ja? A lakásárak már Szálkán is a plafont súrolják. Szerencsére a bíróság, a múzeum a napköziotthon épülete ma is eredeti állapo­tában látható, így van hon­nan ötletet meríteni. Csak­hogy ezek az ötletek egyre több pénzbe kerülnek, s az építők sem szívesein foglal­koznak velük. Így aztán két lehetőség marad. Vagy az ol­csó és csúnya kocka, vagy a minőségi, de drága. Szobor és falikép Az építés, fejlesztés mellett az ízlés formálására is töre­kednek a város vezetői, akik a Hild-díj szellemében a praktikum mellett a szépség­re is szívesen áldoznak. A ta­nácsháza épülete előtt Kiss István szobra, az épülő mű­velődési ház előcsarnokában Bráda Tibor festőművész 360 négyzetméteres kazettás ál­mennyezete, a Ráczlkerti is­kola aulájának faliképé, i fo­gyatkozó forintok ellené e is ezért valósulhatott meg. A Hild-parkba rövidesen szo­bor kerül, s szeretnék össze­Megverte az anyját „A vádlottnál már fiatal kora ellenére észlelhetők az idült alkoholizmus kezdődő testi, és kifejezetten a lelki, életvezetési kórjelei...” —ol­vasható a bírósági ítéletben a mindössze húszesztendős, nyíregyházi Kurinszki Zsolt­ról. A fiatalembert négy év­vel ezelőtt rablás és más bűncselekmények miatt ítél­ték két és fél év börtönre, 1986-ban pedig lopás és más bűncselekmények miatt egy évre. Tavaly októberben szaba­dult a nőtlen, szakképzetlen foglalkozás nélküli Kurinsz­ki a börtönből, de már de­cemberben újabb bűntettet követett el. Édesanyjával ke­rült összeütközésbe, az asz- szany ugyanis nehezményez­te, hogy a fia túlságosan han­gosan hallgatja a magnót. Kurinszki azonban nem hagyta magáit befolyá ölni, amikor pedig édesanyja ki­húzta a magnó csatlakozóját a konnektorból, nagyon fel­dühödött. Felugrott az ágy­ról, pofonvágta a sértettet, majd néhányszor bele is rú­gott. Az asszony zúzód ás okát szenvedett, egy bordája pe­dig eltörött. A Nyíregyházi Városi Bíró­ság Kurinszki Z;oltot súlyos testi sértés bűntettében talál­ta bűnösnek, és a többszörös visszaeső vádlottat egy év két hónap börtönre ítélte, s el­rendelte az alkoholista fiatal­ember kényszergyógyítását. A határozat jogerős. függő, kulturált parikká ala­kítani az új művelődési ház 'környékét is. Igaz, terveik megvalósítá­sában nem lehetnek bizto­sak. Némely máról holnapra bevezetett jogszabály millió­kat vesz ki a tanács zsebéből. Mint legutóbb a művelődési ház esetében, ahol az ÁFA miatt 20 millióval nőttek meg a költségek. Olcsó és csúnya, vagy ízlé­ses, de drága? A kérdés el­döntéséhez so/k idő nem szükséges. Pénz már annál inkább. S hogy a tanácsok­nál ebből egyre kevesebb van? Azon ma már nemigen csodálkozhatunk. Márpedig, ha valamikor, akkor napja­inkban igazán fontos: csak arra kölitsünk, amire érde­mes. Olyan háziak, intézmé­nyek, városok épüljenek, amelyeket méltán hagyha­tunk gyermekeinkre. A Hild- díja-s Mátészalka ezt a célt tűzte maga elé. Kovács Éva ^OiiUUf fa méts **észülünk a temetők- H be. Már napja előtt felkeressük halotta- ink sírját, díszítjük vi­rággal és az örök vilá­gosságot idézzük gyertyá­inkkal. Amint éveink egyre gyorsabban pereg­nek, úgy nő azok száma, akiket csak a temetőbe kereshetünk fel, akik el­maradtak mellőlünk, fi­gyelmeztetve: múlandó az élet. Múlandó, így hát nem mindegy, hogyan él­jük meg, prédáién vagy okosan, szeretetben vagy gyűlöletben, türelemmel vagy lázadással. Megyünk, kezünkben virággal, ko­szorúval, emlékekkel, a visszavonhatatlan tudatá­val, önmagunk végső sor­sának biztos ismeretében. Ha nem is mindenki ál­tal megfogalmazottan, de bensők mélyén a boldog feltámidás reménye alatt. Az iclő csiszolta emlék fényes, megszépül a ha­lottunk minden tette, fel­mentjük őt, s ezzel ma­gunkat is. Elfogadni alig tudjuk, hogy az élet, a lét csak úgy véget ér, ke­serves a rádöbbenés, hogy az elmentek bennünk él­ne : már csak, mint ahogy mi is egykori utódainkban létezünk csupán. A kegye­let és a gondolkodás nap­jai ezek. A siratásé és az önsajnálaté. Állunk a sí­roknál, összetalálkoznak a család ilyenkor összejövő tagjai. Van, aki itt is egyjdül áll. Más a sírcso­da ékesitésével nyugtatja lelkiismeretét. Torokszorí­tó nap, amely az élőben megismétlődve, újra és újra megerősíti a hitet — a szép emberi életben. (borget)

Next

/
Thumbnails
Contents