Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-29 / 259. szám
2 Kefét-Magyarország 1988. október 29. A Szabolcs-Szatmár megyei pártértekezlet állásfoglalás-tervezete Az MSZMP XIII. kongresszusára készülve, 1985 tavaszán ülésezett a megyei pártértekezlet, amely elemezte Szabolcs-Szatmár gazdasági, politikai, szellemi folyamatait, és megjelölte a feladatokat. Az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy a megyénk gyors ütemű fejlődésére és hátrányainak kiegyenlítésére irányuló céljaink egy része téves helyzetismereten alapult és illúziókat tartalmazott. Gondjaink súlyosabbak, megoldásuk esélye kisebb, mint ahogyan azt akkor láttuk. Akkori elhatározásaink elválaszthatatlan kapcsolatban voltak az országos politikai helyzetértékeléssel, a helytelenül megválasztott stratégiai célokkal és az ezekből eredő hibás központi döntésekkel. Az ország súlyos gazdasági-társadalmi helyzete korábbi hátrányaink remélt csökkentése helyett térségünket a tartós leszakadás veszélyével fenyegeti. Megyénk e három évben is gyarapodott, felmutatható eredményeink mögött azonban egyre inkább a lakosság kényszerű áldozatvállalása, az egyéni és családi túlmunka növekvő mértéke áll. A hovatovább fokozha- tatlan személyes önkizsákmányolás, a növekvő terhek és súlyosbodó élethelyzetek rontják a közhangulatot. Erősödik a kilátástalanság érzete a párttagság, a lakosság körében. A közvéleményben mind erőteljesebben fogalmazódik meg a radikális fordulat igénye. Általános a követelés, hogy a májusi pártértekezlet, a stabilizáció és a kibontakozás országos programja alapján végezzük el megyénk helyzetének mélyreható elemzését, jelöljük ki a legszükségesebb teendőket. Ez lehet a súlyos helyzetből való kilábalás reménye, az együttes cselekvés kiindulópontja. A megyei pártbizottság nem hagyhatta figyelmen kívül a párttagság és a lakosság sürgetését, amely reális programot, szervezeti és személyi megújulást kíván. Ezért határozta el a megyei pártértekezlet összehívását, amely feltétele az összehangolt politikai cselekvésnek. Múlhatatlanul szükséges, hogy a megyei pártmozgalom a döntő társadalmi és politikai kérdésekben egységes álláspontot alakítson ki, és azzal elnyerje a megye lakosságának támogatását. Olyan horderejű gazdasági, politikai és ideológiai problémákról van szó, amelyek megoldása csakis a politikai és mozgalmi élet gyökeres átalakításával, a párttagság és a lakosság legszélesebb köreinek aktív közreműködésével és támogatásával történhet. A májusban megtartott országos pártértekezlet céljaival, a gazdasági és politikai intézményrendszer, valamint a párt politikai és intézményi megújításával megyénkben is általános volt az egyetértés. Az ott elhatározott célok valóra váltását igénylik és szorgalmazzák minden munkahelyen. Ezért a megyei pártbizottság szükségesnek tartja, hogy a párt szervei, szervezetei, a politikai és mozgalmi szervezetek, a gazdasági és kulturális egységek egész tevékenysége áttekintésre és összegzésre kerüljenek. Ezt a célt szolgálja a megyei pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-tervezet is, amelyet a pártbizottság azzal a szándékkal bocsát vitára, hogy Szabolcs-Szatmár megye párttagsága, lakossága juttassa el ezzel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait a megyei pártbizottságra, hogy azokat a szerkesztőbizottság a pártértekezlet elé kerülő állásfoglalás-tervezet véglegesítésékor figyelembe vehesse. /---------------------------------------------------\ Az észrevételeket, javaslatokat november 20-ig személyesen, vagy levélben (Nyíregyháza, Szarvas u. 1—3.), illetve a 10-311-es telefonon, munkanapokon 8—18 óráig:, szombatokon 8—14 óráig: ós októ- bér 30-án, vasárnap 8—12 óráig fogadják. Más időpontokban üzenetrögzítő áll rendelkezésre, amelynek telefonszáma: 13-308. Szívesen fogad észrevételeket személyesen, illetve levélben a Kelet-Magyar- ország szerkesztősége is. Címünk: 4401 Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3—5. Levélcímünk: Nyíregyháza, Pf.: 27. \ ________________________________/ Gazdasági-társadalmi helyzetünk, fibk törekvéseink Mára bizonyossá vált: az 1985-ben megtartott megyei pártértekezlet öt évre szóló gazdasági célkitűzései nem teljesülnek. A megyei gazdasági folyamatokban nem következett be alapvető fordulat. A 3 éve kitűzött célokkal ellentétben az ágazati struktúrában nem történt lényeges változás. A termelési szerkezetben kétségtelenül tapasztalható pozitív elmozdulás ellenére nem tudtunk a korszerű követelményeknek megfelelő termékszerkezetet kialakítani. A műszaki, technikai és technológiai színvonalban meglévő hátrányaink fokozódtak. A kooperációs kapcsolatok számottevően nem javultak. A külpiaci értékesítésben továbbra sem játszik kívánatos szerepet a tőkés export. E körülmények, s a szabályozó rendszer együttes hatásai eredményeként — a differenciált fejlődés mellett — általában csökkent a gazdálkodó szervek jövedelemtermelő képessége. A népgazdaságban keletkezett feszültségek hatására számunkra súlyos következményű szigorító intézkedéseket vezettek be. A jövedelemcentralizáció fokozása, a költség- vetési juttatások szűkítése, az általános pénzcsökkentő döntések váratlannak bizonyultak, és a prioritások feladására, átrendezésére kényszerítették a megyei vezetést. A szigorító intézkedések a gazdálkodó szervezeteknél a fizetőképesség romlásában, a pénzgazdálkodás zavaraiban nyilvánultak meg elsősorban. Csökkentek a fejlesztésre fordítható források, és a beruházást terhelő ÁFA hatására bizonytalanná vált sok korábban elhatározott, vagy folyamatban levő befektetés megvalósulása. A hátrányos helyzetű térségek beruházási kedvezményei az ÁFÁ-val semmissé váltak, ezzel a támogatások gyakorlatilag leértékelődtek. Megyénk vállalatai — technikai, technológiai felkészültségük, termelési szerkezetük, hagyományaik révén — a szocialista exportra, főleg a Szovjetunióval való kapcsolatokra alapozva rendezkedtek be. A rubel relációjú export jövedelmezőségét csökkentő központi intézkedések hatására az érintettek többségénél jelentős pozícióromlás következett be. Piacváltásra, illetve belső intézkedésekkel a zuhanásszerű jövedelemcsökkenés megállítására csak kevés helyen voltak képesek. Eltérő intenzitással, de az egész megyére jellemzően felerősödtek a foglalkoztatási feszültségek. A fokozódó hatékonysági követelményekre és a jövedelemcsökkenésre a vállalatok általában létszámcsökkentéssel reagáltak, bár erőfeszítések történtek a munkahelyek bővítésére is, főként a foglalkoztatási alapból elnyerhető támogatásból. A távolsági ingázók, az ország más területén munkát vállalók közül egyre többen kényszerülnek haza, és próbálnak — legtöbbször hiába — lakóhelyük közelében elhelyezkedni (1987-ben 1300 fő). Az újonnan munkába lépő, általában megfelelő képzettségű fiatalok közül évente 1300—1500 fő nem talál lakóhelye közelében munkát és kényszerül megyénk elhagyására. E problémák megoldására nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök. A gazdasági szigorítások, a lakossági jövedelmek reálértékének érezhető csökkenése, az adómentes jövedelemrész növelésének igénye fokozta a mezőgazdasági kistermelést. A gyors ütemben növekvő kínálattal a feldolgozókapacitás nem tartott lépést, és egyéb értékesítési lehetőségek sem bővültek a kívánt mértékben. Ennek hatására állandósultak az értékesítési zavarok. Miközben a fogyasztói árak érdemben nem változtak, több zöldség- és gyümölcsfélénél jelentős termelői árcsökkenés következett be. Mindkét tényező a feszült közhangulat állandósulásához vezetett. A szigorítások hatására kedvezően változott a vállalati készletgazdálkodás, takarékosabbá, hatékonyabbá vált a készletek felhasználása. A gazdálkodó egységek likviditási tervek készítésével, szigorúbb pénzgazdálkodással igyekeznek csökkenteni kamatterheiket. Törekvések tapasztalhatók az érdekeltségi rendszer korszerűsítésére, a konvertálható kapacitások kiépítésére, a szakmai hozzáértés fejlesztésére. Jól működő vállalatainknál és szövetkezeteinknél előtérbe került a piacorientált gazdálkodás, a bel- és külföldi tőke bevonása, gyorsan megtérülő fejlesztési hitelek igénybe vétele, egyszóval a vállalkozás. A vállalati vezetők egy része azonban még mindig különböző kapcsolatai felhasználásával igyekszik elhárítani a kedvezőtlen hatásokat. Több helyen tapasztalható széthúzás a dolgozók és a gazdasági-mozgalmi vezetés között, az együtt gondolkodás helyett az együtt sírás a jellemző. A megnehezült körülmények között sem vett fordulatot az átképzés, amelynek elsődleges oka a vállalati igények megfogalmazásának hiánya. Nem érezhető változás számos vállalati vezető felfogásában, a tulajdonosi (hosszú távú) érdekeket érvényesítő vezetői kollektívák azonos súllyal képviselik a munkavállalói és vezetői érdeket. Az utóbbi két-három évben a megye újra jelentős elvándorlási veszteségeket szenved. Évente több mint 8 ezer fő volt az elvándorlási veszteség, és ez közel 7 ezer fős tényleges fogyást jelent. (A folyamat elsősorban a munkaképes és képzett fiatal lakosságot érinti, egyre csökken a születések száma és tendenciájában erősödő az elöregedés folyamata.) A keresetek átlagos szintje növekvő mértékben marad el az országos átlagtól és az utóbbi években felgyorsuló inflációs rátától. Az országosnál 20 százalékkal kevesebb egy főre eső jövedelemből megyénkben 30 százalékkal több embert kell eltartani. Az alacsonyabb jövedelmek ellenére nagyobb terhet kénytelen vállalni megyénk lakossága a lakásteremtéssel, infrastrukturális ellátással kapcsolatos kiadásokból. Az egyre nyilvánvalóbb erőn felüli vállalás az eladósodás növekedéséhez vezet. (1985-ben 133 forint hitel terhelt 100 forint betétet, ez az érték ma 166 forint.) Emelkedett az alacsony jövedelműek aránya. Megyénk minden negyedik lakosa 2500 forint alatti egy főre jutó havi jövedelemből él (a nyugdíj- korúaknál ez az arány 70 százalék, a többgyermekes családoknál eléri a 75 százalékot), s közel 55 ezer azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknek már a létfenntartása is veszélyeztetett. A feszültségekkel terhes gazdasági-társadalmi helyzetért felelősség terheli a megyei pártbizottságot és a végrehajtó bizottságot is, amelyek tevékenységében nagyobb súllyal szerepelt a központi akarat érvényesítése, mint a helyi feszültségek okainak feltárása. A központi beavatkozást igénylő ■ esetekben az intézkedések sürgetése nem volt elég következetes és eredményes. A megyei vezetés nem érvényesítette határozottan a hatáskörébe tartozó gazdasági és pártvezetőkkel szemben az alkalmassági követelményeket. A szükséges változások elmaradtak, vagy az indokoltnál hosz- szabb időt vettek igénybe. Nem lépett fel az ellen, hogy egyes vállalatok és intézmények saját érdekeiket megyei érdeknek feltüntetve, a pártbizottság politikai súlyát használták fel érdekeik érvényesítése érdekében. A pártértekezlet a helyzet javításához szükségesnek tartja egy olyan, a XIV. kongresszusig szóló megyei program elkészítését, amely lehetőséget teremt a feszültségek növekedésének mérséklésére, egy tudományosan megalapozott középtávú gazdasági célkitűzés kidolgozásának megkezdésére. A világos és megvalósítható megyei gazdaságpolitikai stratégia kialakításához országos 'tudományos intézetek, szakemberek közreműködését is igénybe kell venni. Rövid távon csak a megye további gazdasági leszakadásának elkerülése lehet reális cél. Ez a fokozódó terhek miatt óriási erőfeszítéseket igényel, aminek során a korábbinál kevesebb támogatásra számíthatunk. Arra kell építenünk, hogy a térség gazdasági stabilizálása elsősorban az itt élők ügye, jóllehet problémáink megoldása nem képzelhető el központi intézkedések és kedvezmények nélkül. A megyei gazdaságfejlesztés gyorsítását segítheti a hamarosan életbe lépő társasági törvény kínálta lehetőségek felhasználása. Bátorítsunk minden kezdeményezést, amely lehetővé teszi a gazdaság modernizálását, műszaki-technikai megújulását. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk az ipar termelő potenciálja növelésének. Ehhez a térségi központokban vonzó infrastrukturális hátteret szükséges kialakítani. Adottságaink már ma is jó feltételeket jelentenek az élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazda- sági és élelmiszeripari kisgépgyártás számára. Megyénk Szovjetunióval közös határa különleges lehetőségeket rejt egy megújuló gazdasági kapcsolat- rendszer kialakítására. E lehetőségek feltárásával, a pénzügyi elszámolás rendezésével, korszerűsítésével is Ösztönözni kell a tőkebefektetéseket. Alapvető fordulat szükséges gazdaság- irányítási szemléletünkben. Az alacsony jövedelmű, veszteséges vállalatok megsegítése helyett (amely a rendelkezésre álló fejlesztési források szétforgácsolását, a jövedelmek fogyasztását jelenti) az erős, életképes ? gazdasági egységeket kell támogatni, gy teremthető meg az a magas fejlettségű, tőkeerős vállalati bázis, amely a gyorsabb ütemű fejlődés húzó ereje lesz. Feszültségeink enyhítése országos érdek is, ezért a gazdaságfejlesztés irányával egyező, normatív szabályozási eszközrendszerbe illeszkedő megkülönböztetést tartunk szükségesnek a következő területeken: — Mivel új munkahelyteremtésre rövid időn belül nincs lehetőség, indokolt a munka nélkül maradók intézményes segítése, a szükséges szociálpolitikai segítségnyújtás, a létminimum intézményes biztosítására. E támogatás terheit az államnak kell felvállalnia. — A régió gazdasági fejlesztését normatívan, de számottevő közgazda- sági előnyt (adókedvezményeket, csak